Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)

1988-12-16 / 349. szám

1988. december 16., péntek Dunántúlt napló 3 Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága gyakorlati poliTikai kérdésekre adandó válaszok kidolgozásá­ban. — A demokratikus centraliz­mus, a párton belüli demok­ratizmus értelmezésével kap­csolatban visszatérően meg­erősítést nyertek a pártérte­kezleten megfogalmazott szán­dékok, így az alulról történő építkezés szükségessége, a platformszabadság igénylése, a párton belüli választási rendszer korszerűsítése, a párt- viták lehetőségeinek kiszélesí­tése. Több ízben megerősítést nyert, Ijogy a párt tevékenysé­gében érvényre kell juttatni a politikai-mozgalmi jelleget, összességében mindezekkel kapcsolatban azonban a KB ülései nem mentek túl a má­jusi pártértekezlet állásfogla­lásában foglaltakhoz képest. NAGYOBB NYILVÁNOSSÁGOT A párttal kapcsojatos vala­mennyi lényeges kérdésben fo­lyamatosan, a féladattervnek megfelelően folyik a döntés­előkészítő munka. Az elkövet­kező időszak ébből a szem­pontból igen jelentős előreíé- pésre ad lehetőséget. Több fontos témában a korábbi elképzeléseinknek megfelelően pártviták megszervezését java­soljuk. Az eredeti elképzelések szerint 1989 január—február­ban a munkahelyi és lakóte­rületi pártszervezetek felada­tairól és a párt szervezeti felépítésének, valamint a párt választási rendszerének módo­sításáról kezdődik pártvita. Áprilisra a párton belüli plat­formok kialakulásával kapcso­latos szabályokra készülnek szempontok szintén pártvita céljából, s a párt szervezeti szabályzatával összefüggésben is hasonló módon kívánunk el­járni. Jelentős politikai veszteség számunkra és a kiszélesedő nyilvánossággal is ellentétben áll, hogy a párt saját előké­születeiről, szándékairól még mindig főleg csak a KB- és PB-ülésékhez kapcsolódóan ad tájékoztatást, az egyéb mun­kálatokról kevésbé. Nem tart­ható, hogy a közvéleményt, az ország sorsát érintő számos fontos kérdésben az elképze­léseinket csak e testületi dön­tések után hozzuk nyilvános­ságra. Ezzel a gyakorlattal a kezdeményező szerepünket veszthetjük el. Állásfoglalásunk csak a kívülről jövő kezdemé­nyezésekre való reakciónak tűnik, holott gyakran az el­múlt egy év során időben kezdtünk el foglalkozni az egyes témákkal, például az alternatív katonai szolgálattal, a népszavazással, az alkot- mónyreformmal. A kezdemé­nyezés időszakában vállalnunk kell a gondolati kiérleletlenség veszélyét is, az állásfoglalás után pedig annak következe­tes, nyilvános képviseletét azért, hogy a vitákban erősít­jük pozíciónkat, offenzívvá te- hessük magatartásunkat. Ezért a pártélet fejlesztésé­vel kapcsolatos kérdéseket és más fontos politikai témákat írintő gondolatainkat már az előkészítő munka során is te: gyük nyilvánossá. Újabb témakörre áttérve, a Központi Bizottság titkára em­lékeztetett: a tulajdonviszo­nyokról, a gazdaságról szólva a pártértekezlet rögzíti, hogy a szocialista gazdaság több­szektorú, azaz a magán- tulajdon is tartós részét ké­pezi. Hangsúlyozza az állás- foglalás a külföldi működőtőke hazai termelésbe történő be­vonásának szükségességét is. A gazdaságpolitikai kérdé­sekben egyébként a feladat­tervnek megfelelően folyik az elképzelések kialakítása. A fog la I koztatás pól i ti ká ra vo nat- kózó javaslatot a Politikai Bi­zottság megtárgyalta, és 1989 első félévében a gazdaságpo­litika stratégiai elemeivel ösz- szehangolva, újból napirendre kerül. Az elosztáspolitika kor­szerűsítésére folynak az előké­szítő munkák, a kérdést a Gazdaságpolitikai Bizottság megtárgyalta, 1989 első ne­gyedévében a Politikai Bizott­ság elé kerül. A szociálpolitika és egészségügy fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket a Gazdaságpolitikai Bizottság 1988 decemberében megtár­gyalja, és a következő év el­ső félévében a Központi Bi­zottság elé kerülhet a javas­lat. Mindehhez hozzáfűzzük azt a követelést, amelynek a Központi Bizottság november 1—2-ai ülésén is hangot ad­tunk, miszerint elodázhatatlan politikai súlyú kérdés a szo­ciális háló mielőbbi kiépítése. Fefhíva a figyelmet azonban arra, hogy ezt a hálót a rea­litások alapján, s ne a közvé­lemény nyomására, túlvállalá­soktól fűtve hozzuk létre. A gazdaságpol'itika stratégiai elemeinek kialakításával fog­lalkozó munkabizottság létre­jött és feladatát folyamatosan látja el. MEGÚJULÁS, ÉRTÉKEK MEGŐRZÉSE, ÚJ ÉRTÉKEK TEREMTÉSE A pártértekezleten nagy hangsúlyt kapott a politikai intézményrendszer átfogó meg­újításának és szocialista ér­tékek megőrzésének a szüksé­gessége. Kétségtelen ugyan­akkor, hogy az azóta eltelt időben a párt központi veze­tő testületének hivatalos doku­mentumai viszonylag keveset foglalkoztak e kérdésekkel. A felgyorsuló politikai fejlődé­sünk velejárója a szocialista értékek megőrzése, változása, új értékek megjelenése és in­tegrálási igénye. Ezért is szük­séges, hogy megfogalmazzunk, s azzal összhangba hozzunk olyan kérdéseket is, mint pél­dául a tőkésedés lehetőségei és korlátái. Óvnunk kell vi­szont a túlideológizálástól, le­egyszerűsítéstől. Ez a folyamat gazdasági előrehaladásunk igényeinek megfelelően és a társadalom ellenőrzése alatt, a megszerzett tapasztalatok alapján teljesedhet ki. Számos új fontos érték ke­letkezésének vagyunk alkotó részesei, amelyek a politikai pluralizmus, a gazdasági elő­rehaladás, az emberi lét mi­nősége kérdéseivel összefüg­gésben kerülnek előtérbe. Ilye­nek például a jogállamiság és szocializmus viszonya, az em­beri jogok érvényesülése, a polgári demokrácia bizonyos eredményeinek a szocialista viszonyok közötti érvényesülé­se, a környezetbarát társadal­mi értéked fontossága. Új elemként jelent meg a de­mokratikus szocializmüs kife­jezés is. Úgy vélem,' hogy mindezeket a kérdéseket nem lehet hatá­rozatokkal, deklarációkkal el- intézettnek tekinteni. Javasol­juk ezért a Központi Bizott­ságnak, bízza meg a most létrehozandó Társadalompoli­tikai Bizottságot és a Tudo­mánypolitikai Munkaközössé­get, illetve a Társadalomtudo­mányi Intézetet, hogy a veze­tő társadalomtudományi szak­emberek bekapcsolásával vé­gezzen elméleti elemző-tisztá- zó munkát e témakörökben. A magyar társadalom fel- emelkedését célul tűzve, a sztálini modellel való szakítás igényével is fellépve, a külön­böző érdekek szabadabb ki­fejezési lehetőségeit keresve az utóbbi időkben a párton kívül megszaporodtak az or­szág reális helyzetét feltárni kívánó, alternatív javaslatok­kal előálló szerveződések. Jel­lemző a kiútkeresési törekvé­sek igen nagy szóródása, ami a nemzeti összefogás kialakí­tását is bonyolulttá teszi. Egy­idejűleg jelentkeznek az MSZMP vonalához közelebb álló, a párttal szemben tartóz­kodó, bizalmatlan, valamint a nem szocialista megoldásokat is valló irányzatok. Létrejöttük csak részben jelenti a párt kritikáját, mivel lényegüket te­kintve objektíve adódnak a helyzetből a társadalmi fejlő­dés természetes velejárói. E mozgalmak különböző súlyt képviselnek, meghatározó többségüket a magyar belpo- li#ka reális tényezőiéként kell tekinteni. Ezek az áramlatok ma még általában nem markánsak, legtöbbjük mögött nem áll je­lentős politikai, társadalmi erő. A jövőben azonban felerősöd­hetnek és folytathatják az in­tézményesülést. Erre az al­kotmány és az egyesülési tör­vény, illetve a megszülető párttörvény alapján kerülhet sor. Nem lebecsülve az újonnan alakult szerveződések jelentő­ségét, a Központi Bizottság ülésén is ki kell jelentenünk, hogy a társadalmi megújulás­ban alapvető szerepük van a szakszervezeteknek, a Haza­fias Népfrontnak, a KISZ-nek. Hangsúlyozni kívánom ama meggyőződésemet, hogy alter­natívát a szocializmus koráb­bi gyakorlatának meghaladá­sához e nagy megújuló szer­vezetek is képesek megfogal­mazni, sőt nélkülük az meg sem valósítható. Ezért nagy je­lentőséget tulajdonítunk annak, hogy a bennük tömörülő szé­les rétegek bizalmát megőriz­zük, sőt erősítsük. ÚJ NEMZETI ÖSSZEFOGÁS Az új nemzeti összefogás, az új szövetségi politika meg­alapozásának igényét a Köz­ponti Bizottság már megfogal­mazta. A testület a párton belül a politikai centrum továbberősö- dését szorgalmazva jelölte meg, hogy a párt legyen ké­pes a párbeszédre, alkotó együttműködésre más haladó szocialista, baloldali, demok­ratikus, népi-nemzeti indíttatá­sú erőkkel és az egyházakkal a kölcsönösen tiszteletben tar­tott elvek alapján. Ezzel kí­vánja elősegíteni, hogy a nemzeti felemelkedés prog­ramja a reformban érdekeltek összefogásával, a szocialista haladás köré tömörült erők koalíciójának létrehozásával valósuljon meg. Az új nemzeti összefogás feltételezi az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompoli­tikát; a hatékony piacgazda­ságot; a modernizációt és a további nyitást a világ felé; a társadalom önszerveződési jogának érvényesítését; a szo­cialista jogállamiság teljes kialakítását; az ideológiai áramlatok együttes program- alkotó lehetőségét. Az elvek alapján eddig a párt részéről — már csak az idő rövidsége miatt is — még nem vagy alig kezdődhetett meg az érdemi, gyakorlati po­litikai munka, amely a már korábban, a kormányzati terü­leteken is megtett különböző lépéseket ezekre a javasla­tokra szorosabban építve, a pórt politikájaként jelenhetne meg. Az új nemzeti összefogás ke­retében mindenekelőtt a ma­gyar társadalom többmilliós munkavállalói rétegével kell tartós és szerves kapcsolatokat kiépíteni. Ehhez szükségesek a megújuló, korszerűsödő szervezeti-intézményi feltéte­lek. Ezek között a szakszerve­zetek, a Népfront és a KISZ a legfontosabbak. E szerveze­tek megújulása érdekében je­lentős kezdeményezéseket tett a Központi Bizottság, s a Po­litikai Bizottság is. HATALMI POZÍCIÓ HELYETT A BIZALOM HATALMA Meghatározó jelentőségű annak a felismerése, hogy az új nemzeti összefogás az al­ternatív mozgalmak nélkül sem jöhet létre. Az alternatív moz­galmakban rejlő sokszínűség és az eltérő kiútkeresés so­rán, e szerveződések sajátos érdekeit megtartva kell meg­találni azokat a pontokat, amelyek oly módon esnek egy­be a közösen vállalható össz- nemzeti érdekkel, hogy abban a magyar politikai közélet va­lamennyi felelős tényező irányzatai találkozzanak. Ennek kialakítása nem megy imáról holnapra, de az úton el kell indulnunk, mivel ez ve­zethet el a politikai felelős­ségvállalásban való részvétel megalapozásához. Nyilvánvaló, hagy az MSZMP történelmi fe­lelősségénél fogva alkotó, meg­határozó kezdeményezője, de nem az egyetlen, kizárólagos szervezője ennék az összefo­gásnak. Ezt nem politikai túl­súlyával, hanem reálpolitikájá­val kell biztosítania. Ennek az összefogásnak az alternatív mozgalmak oldaláról az adhat súlyt, hogy egymás között is legyenek képesek a nemzeti felemelkedés prog­ramjának kidolgozásában való részvételre, annak támogatása érdékében. Mint ahogyan az MSZMP sem kíván kiszorítani senkit az új nemzeti összefo­gásra irányuló folyamatban — sőt elismeri az abban egyen­lő jogon való részvétel lehető­ségét — nem tartja elfogadha­tónak, sőt fellép ellene, ha másók ellentétesen cseleksze- nék. Különösen károsnak tart­ja az érzelmektől túlfűtött vá­daskodásokat, a politikai gyű­lölködést. Régen volt szüksége a nemzetnek annyira a józan észre, mint napjainkban. A többpártrendszer kérdésé­ben ellentmondásos helyzet alakult ki. A pártértékezlet ál­lásfoglalása szerint az MSZMP az egypártrendszer keretei kö­zött tölti be a vezető szere­pét. Ez a megfogalmazás ön­magában jelzés értékűnek minősíthető, amely lényegét te­kintve a párt felfogását tükrö­zi e témában. Az egypárt- vagy többpártrendszert nem tekintjük elvi kérdésnek a szocializmus keretei között, mivel — amint a gyakorlat is mutatja — azzal mindkettő megfér. A többpártrendszernek kizárólag csak polgári érte­lemben vett felfogását azon­ban nem osztják. A pártértekezleten — innen visszanézve is megállapítható - radikális előrelépés történt az egypártrendszer viszonyai között kiépíthető politikai plu­ralizmus irányába. Ma sem bi­zonyos, hogy a társadalom valós igényei ezt meghaladták volna, mint ahogyan ez hat hónappal ezelőtt nem mutat­kozott. Véleményünk szerint a jelenleqi politikai időszakban az erők összefogására van szükség. Ugyanakkor az aktívan po­litizálok egyes köreiben éppen ebben a hat hónapban erősö. dött fel a többpártrendszer iránti igény, amelynek - az egyébként szándékainknak megfelelően bővülő — nyilvá­nosság széles területen bizto­sított megjelenést. Ehhez hoz­zájárult a kérdés jogi szabá­lyozatlansága is. Az egyesülési törvény tervezete pedig egye­nesen a többpártrendszer el­ismerésének lehetőségeit mond­ja ki. Ne térjünk ki annak felismerése elől, hogy ez a folyamat végül is a párt által javasolt törvénytervezet vitájá­ban zajlott le, amelynek lezá­rása ugyancsak a párt tudtá­val történt az illetékes kor­mányzati szerveknél. Az Or­szággyűlés tehát erről a ter­vezetről folytat majd vitát. Semmi sem indokolja, hogy kapkodjunk és elhamarkodot­tan alakítsuk ki pártunk állás­pontját a plurális pártrend­szerről. Az viszont szükséges, hogy az új feladatokkal lépést tartva keressük a válaszokat. Ezért javasoljuk, hogy e meg­közelítés okán a Központi Bi­zottság a jövő év első negye­dében külön napirendként fog­lalkozzon a pártrendszer kér­déseivel. AZ ÚJ ALKOTMÁNYRÓL Az új alkotmány megalkotá­sára a parlament által java­solt felgyorsítás teljes mérték­ben egybeesik a párt szándé­kával, mivel ezt a munkát mi sem javasoljuk hosszú időre elhúzni. Azt azonban határo­zottan javasoljuk, hogy a ter­vezet alaposan kidolgozott le­gyen, és a társadalom számá­ra is elegendő idő álljon ren­delkezésre annak megvitatá­sához. Ezért 1989 május—jú­niusában az előzetes szakmai viták utón a Központi Bizott­ság elé kerülhetnek az alkot­mánnyal kapcsolatos fonto­sabb politikai és jogi elvek, a szövegtervezet. A testületi állásfoglalást kö­vetően a második félévtől a tervezett alkotmány szövegét társadalmi vitára lehet bocsá­tani. A tapasztalatok összeg­zése, elemzése után a szüksé­ges módosításokat figyelembe véve a Központi Bizottság 1989 végén ismét kialakíthat­ja álláspontját, akár több al­kalommal is foglalkozhat a kérdéssel, majd pedig 1990 ta­vaszán az Országgyűlés elé kerülhet a tervezet. Felmerül­tek olyan gondolatok is, hogy új parlament szavazzon az alkotmányról. Nem tartjuk azonban indokoltnak, hogy egy külön Alkotmányozó Nemzet- gyűlést hívjunk életre. Az Or­szággyűlés által megvitatott és elfogadott alkotmányt népsza­vazással lehet megerősíteni, s a választásokra 1990 második felében lenne lehetőség. Az új választójogi törvény megalkotására az alkotmány elfogadása előtt is sor kerül­het, de a párttörvényt bizonyo­san megelőzi. A törvényre vo­natkozó koncepciót, amelyet ki kell egészíteni az azóta fel­merült szempontokkal, 1989 első negyedévében a Közpon­ti Bizottság elé lehet terjesz­teni. Ebben a tervezetben már ki kell térni - a megoldási alternatívákat felvázolva - az egy vagy két kamara, a listás választások, a koalícióalkotás, az elnöki rendszer... elképze­lések lehetőségeire. Egyúttal meg kell jelölni azokat az időpontokat, amelyekben ja­vasoljuk a tanácsi választáso­kat, illetve az országos vá­lasztásodat együtt vagy kü- lön-külön megtartani. Ezeken az egyesülési és a választási törvény szellerrtében az új mozgalmak már feltehe­tően jelölhetik képviselőjüket. Lehetőség nyílik arra, hogy a helyi szinteken kialakulhassa­nak a politikai együttműködés és verseny új formái. A XIV. KONGRESSZUS JELENTŐSÉGE A XIV. kongresszus megtar­tását nem lenne célszerű a felvázolt jogalkotási és vá­lasztási időpontokhoz igazíta­ni, olyan értelemben, hogy azokat mindenképpen meg­előzze. Az említett kérdések ugyanis a legfontosabb nép- képviseleti szerv, az Ország- gyűlés döntési hatáskörébe tartoznak. Az időközben meg­hozott központi bizottsági ál­lásfoglalások a politikai mun­kát és gondolkodás irányát megfelelően befolyásolják. Amennyiben néhány kérdésben szükségessé válik, hogy a párttagság egésze közvetlenül véleménynyilvánításra kapjon lehetőséget, úgy az adott té­mában pártvitára, esetleg újabb pártértekezletre is sort lehetne keríteni egy megfele­lő időpontban. A XIV. kong­resszus történelmi jelentőségét többek között annak is kell adnia, hogy ott már program­jában valóban alulról építke­ző párt jelenjen meg. A kongresszus a kihordott, illet­ve felszínre került vitákat szin­tetizálni képes, kiemelkedő eseménye legyen politikai de­mokráciánk fejlődésének. Az előadói beszédet követő vita is tükrözte: a politikai élet valóban időszerű, a párt­tagságot és a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdé­seit tűzte napirendjére a Köz­ponti Bizottság. A 26 felszólalást követően Berecz János összegezte a vi­tában elhangzottakat. A vitazárót követően a Köz­ponti Bizottság tagjai az el­nöklő Grósz Károly javaslatára egyhangúlag döntöttek arról, hogy a szerkesztő bizottság az ülésről készülő közleménybe építse be az állásfoglalás-ter­vezet legfontosabb elemeit. Hozzájárultak ahhoz is, hogy Berecz János előadói beszéde, valamint a vitáról készült is­mertetés kapjon nyilvánossá­got. Grósz Károly ezután a vi­ta tapasztalataiból következtet­ve javasolta, hogy a KB a fő­titkár vezetésével alakítson egy bizottságot, amely három témakörben kidolgozná a KB állásfoglalás-tervezetét. A bi­zottság —, amelynek tagjai: Aczél György, Berecz János, Fejti György és Romany Pál - az egy- vagy többpártrend­szer, az alternatív szervezetek­hez való viszony, valamint a választási rendszer és mecha­nizmus problémakörével fog­lalkozna. A Központi Bizott­ság a javaslatot elfogadta. Ezután a Központi Bizottság meghallgatta Németh Miklós tájékoztatóját a kormányzati, munka korszerűsítéséről, vala­mint Grósz Károly személyi kérdésekkel kapcsolatos javas­latát. A tájékoztatót a testület jóváhagyólag tudomásul vette, a személyi kérdésekre vonat­kozó javaslatot pedig elfo­gadta. IVÁNYI PÁL A KB ÚJONNAN MEGVÁLASZTOTT TITKÁRA A Központi Bizottság ülését követően Grósz Károly nemzet­közi sajtóértekezletet tartott. Major László, a Központi Bi­zottság szóvivője köszöntötte a hazai és a külföldi sajtó munkatársait, és bemutatta a Központi Bizottság újonnan megválasztott titkárát, /vány/ Pált. Grósz Károly főtitkár beje­lentette, hogy a testület sze­mélyi kérdésekről is döntött. Németh Miklóst — okit a kö­zelmúltban az Országgyűlés a Minisztertanács elnökévé vá­lasztott — felmentette KB-tit- kári tisztségéből. Érdemei elis­merése mellett, saját kérésire, nyugállományba vonulása mi­att ugyanosak felmentette köz­ponti bizottsági titkári funk­ciójából Pál Lénárdot. A Köz­ponti Bizottság titkárává vá­lasztotta Iványi Pált. Iványi Pál 1942-ben született Budapesten. Eredeti foglalko­zása gépészmérnök. Nős, két gyermeke van. 1969-től tagja a Magyar Szocialista Munkás­pártnak, 1987-ben választották a Központi Bizottság, 1988 májusában a Politikai Bizott­ság tágjává. A Központi Bizottság döntött abban is, hogy érdemei elis­merése mellett, nyugállomány­ba vonulása miatt felmenti tisztségéből Senke Valériát, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnökét, és he­lyette kinevezi Radios Katalint, akit .egyúttal felmentett a Köz­ponti Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osz­tályának vezetői tisztségéből. Ugyancsak érdemei elismeré­se mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentette be­osztásából Varga Pétert, a KB osztályvezetőjét. A Központi Bizottság emellett egyéb más, a hatáskörébe tartozó szemé­lyi kérdésekben is információt kapott. Közlemény A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 1988. DECEMBER 15-1 ÜLÉSÉRŐL A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1988. december 15-én ülést tartott. A testület néma fel­állással tisztelgett elhunyt tagja, Tömpe István emléke előtt. A Központi Bizottság Berecz János előterjesztésében idő­szerű politikai kérdéseket vi­tatott meg; meghallgatta Né­meth Miklós tájékoztatóját a kormányzati munka korszerű­sítéséről, valamint Grósz Ká­roly személyi kérdésekkel kap­csolatos javaslatát. Az előter­jesztést és a személyi javas­latot a testület elfogadta, a tájékoztatót pedig jóváhagyó­lag tudomásul vette. Az ülésről részletes közle­mény jelenik meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom