Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)
1988-11-11 / 315. szám
1988. november 12., szombot Dunöntüli napló 5 „Jugoszláviában fontos alapelv, hogy minden nép, nemzetiség egyenjogúságban éljen" Ivó Bensic magyar kitüntetése Interjú az Eszéki Pedagógiai Intézet igazgatójával Az idei tanévkezdet egyik érdekes híre volt, hogy a mű“ velődési miniszter A szocialista kultúráért kitüntetést adományozta Ivó Bensicnek, az Eszéki Pedagógiai Intézet igazgatójának, a horvátországi magyarok érdekében végzett munkájáért. E kitüntetés kínálta az alkalmat, hogy bemutassuk miként működik Eszéken a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet partnere, hogy szemlélik Jugoszláviában a magyar nemzetiség iskoláztatásának ügyét, továbbá hogyan élnek ma Jugoszláviában a pedagógusok. Ivó Bensic mintegy öt éve áll az intézet élén; gyakorló tanítóként kezdte pályáját, munka mellett végzett pedagógiai főiskolát majd egyetemet. — Mit jelent az Eszéki Pedagógiai Intézet munkájában az itt élő magyarsággal való törődés? — A magyarok jelentik itt Szlavónia-Baranyában a legnagyobb lélekszámú nemzetiséget, egyúttal a magyarok a legközelebbi szomszédaink. Ahogy önöknél kiemelten figyelnek a Baranyában élő hor- vátok, szerbek iskoláztatásának, művelődésének ügyére, úgy fordítunk mi is kiemelt figyelmet az itt élő magyarok művelődésére, oktatására. Jugoszláviában fontos alaDelv, hogy minden nép és nemzetiség egyenjogúságban éljen, biztonságban érezhesse magát, nyelvre, nemzetiségre, vallásra vagy bármi más emberi sajátosságra való tekintet nélkül. Ezen túl a jószomszédi viszony fenntartása szempontjából is fontos e területen a magyarsággal való kapcsolat. Mellettük kisebb számban ruszinok, ukránok, szlovákok, csehek, németek és további más nemzetiségek élnek régiónkban, akik a magyarokhoz hasonlóan tannyelvű, kétnyelvű és nyelvápoló iskolákban tanulhatnak. Iskoláikkal munkatársaink, tanácsadóink foglalkoznak. A magyar iskolákkal két tanácsadó. Megtudom, hogy Vörösmarton és Laskán van magyar oktatás elsőtől nyolcadikig. Ko- pácson, Várdarócon, Sepsén, Csúzán, Bodolyán, Hercegszőlősön,' Kiskőszegen elsőtől negyedikig magyar nyelvű az oktatás. Egy-egy magyar osztály van Újbezdánon, Dályhegyen, Kórógyon. Kétnyelvű, magyar és horvát tanítás folyik elsőtől negyedikig Lászlón, negyediktől nyolcadikig Hercegszőlősön és Kiskőszegen. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek magyarul és horvátul is megtanulják az ismeretekét, vagyis a horvát gyerek is megismerkedik a kisebbség nyelvével, a magyar pedig a többségi nyelvvel. Sok helységben zajlik anyanyelv- ápolás. Már itthon, az interjún dolgozva tudom meg Magyarlaki Józselnétöl, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet munkatársától, hogy a magyarországi Művelődési Minisztérium biztosította 77 000 forintból 25 horvátországi magyar anyanyelvápoló tanár jön januárban Pécsre, egyhetes tanfolyamra. A Pedagógiai Intézet munkatársait, főként Magyarlakinét nagy szeretettel emlegetik Eszéken;- Korrekt együttműködést folytat a két intézet immár több mint tíz éve — mondja Ivó Bensic. — Pedagógusok, és ami a legfontosabb, diákok között szövődött munkatársi, baráti kapcsolat a határ két oldalán. E pillanatban Felső- szentmártonban, ebben a Dráva menti horvát faluban vannak a munkatársaink, míg a pécsiek rendszeresen eljönnek, hogy tanácsaikkal segitsék az itteniek munkáját.- A magyar iskolaügynek ma központi kérdése, ad-e többet az állam az oktatásra7 Önöknél, hogy állnak ezzel?- Mostanában érkeztünk el ahhoz a felismeréshez, hogy a tudás, a tudomány a társadalom fejlődésének az alapja. Ezt többé senki sem vitatja, a megvalósításon széles körben dolgoznak, és úgy vélem, hamarosan lényegi változások következnek. — Jugoszláviában járván, mindig az a benyomásom, hogy sok itt az új iskola. — Szlavónia-Baranya területén . 90-95 százalékban újak az iskolák. A régi Jugoszláviától elavult épületeket örököltünk, s ezért a háború után meghirdették az akciót: új iskolát, egyenlő körülményeket minden gyereknek. A legtöbb épület még a jobb években, 1960—1980 között épült, és a cél, mondhatni, megvalósult. Zsúfoltság a városi iskolákban van, mivel nálunk is erős a városba áramlás, falun pedig csökken a gyerekek létszáma. Mégis két műszakban működnek az iskolák, ami azért érzékelteti, hogy nem tökéletesek a körülmények. — Van-e elég tanár a régióban? — Eszéken pedagógiai kar működik, további horvát városokban van pedagógusképzés, ezért rajz-, ének-, matematika szaktól eltekintve nincs tanárhiány. Az iskolák tehát újak, általában jó munkakörülményeket biztosítanak, ez a munka mégsem könnyű, igen nagy a felelősség. Átlag 30 fős osztályokban folyik a ta- nitás, ami igen nehézzé teszi a differenciált foglalkozásokat. A gyerekek nevelése, a szüleikkel való foglalkozás - mindezt sokkal jobban meg kellene becsülni. — Jugoszláviában jó ideje nem ismeretlen jelenség a sztrájk. Pedagógusok követeltek-e ily módon béremelést?- Előfordultak munkabeszüntetések, vagy ha úgy tetszik, sztrájkok, ezeket azonban jelzésként, figyelmeztetésként értelmezték azok, akiknek a sztrájk szólt. Hiányosságokra, tennivalókra figyelmeztettek ezzel a pedagógusok. Pár hónapja volt béremelés, és most átlag 600 000 dinár egy 15- 20 éves gyakorlattal rendelkező általános iskolai pedagógus bére.- Milyen további tervei vannak?- Még magasabb szinten szeretném megvalósítani egyik alapfeladatomat, a nemzetiségi oktatás érdekében folytatott munkát, a pécsi intézettel való együttműködést. Ugyanakkor most próbáljuk ki 1982— 83-ban bevezetett új oktatási programunkat. Ez a napjainkban szükséges, korszerű tudás elérését, egy új emberi minőség kifejlesztését tűzi ki célul. Mindehhez új erőt ad, hogy munkámat s ezzel intézetünk munkáját Magyarországon is elismerték a nekem adományozott kitüntetéssel. Gállos Orsolya Berenyi István faragott oszlopa a pécsi Apáczai Nevelesi Köz pont 1. sz. Általános Iskolájának udvarán Lemondtak a jutalomról „Mi csak a lelkiismeretünkkel gazdálkodhatunk,, A pécsi Széchenyi Gimnázium és Ipari Szakközépiskola tantestületétől 60 szak- | szervezeti tag aláírásával I olyan állásfoglalás érkezett I Baranya Megye Tanácsának j művelődési osztályához, mely- 1 ben a nevelőtestület lemond az idei november 7-i j jutalom egy személyre ese- ! dékes kijelölt összegéről. Ez bruttó 1500 forint. A júniusi pedagógusnapi jutalom ezt sem érte el. A levél másolata szerkesztőségünkhöz is megérkezett, és az alábbiakban ezt ismertetjük: ,.Tudjuk, hogy a jutalom nem ,jár', írják a széche- nyista tanárok, de ez a minimális összeg (magasabb fizetésű, idősebb pedagógusoknál nettó 700—800 Ft! az egy évi munkát nemhogy elismerné, és a jutalmazottok iránt a tantestület többi tagjának megbecsülését idézné elő, hanem elkeseredést, munkánk lebecsülésének érzését, egymás iránti bizalmatlanságot, o közösség ! megosztását eredményezi". Mostoha feltételek között sokrétű feladatot lót el ez az iskoja: gimnáziumi, gépjármű- és távközléstechnikai : szakközépiskolai tecnikuskép- zést folytatnak. Az oktatási törvény fokozott önállóságot, felelősséget és ezzel többletL - — munkát kíván a tantestülettől. „Úgy érezzük, hogy a munkaközösségekben a ránk eső részt vállaltuk", áll a levélben. „Az elmúlt években - hasonló problémák esetében - ezt a választ kaptuk: nem vagyunk effektiv termelők, ezt lássuk be. Most önálló gazdálkodási joggal rendelkezünk. ,Megtermelhetjük' a jog alapián a megérdemelt magasabb jutalmat az alábbi feltételekkel: - Többen leszünk betegek - illetve otthon maradunk, ha betegek vagyunk (és ilyenkor az is bekövetkezhet, hogy minden órára más kolléga megy be helyettünk). - Olcsóbban helyettesitünk - esetleg képesítés nélküliekkel, nem szakszerűen. Ez a legbiztosabb takarékoskodás." E feltételek következménye mindenki előtt világos, fogalmaznak a Széchenyi pedagógusai, majd így folytatják: „Mi csak a lelkiismeretünkkel gazdálkodhatunk igazán. Ezt nem vagyunk hajlandók .manipulálni' I Ezért mondunk le a jelenlegi és a hasonló jutalmakról." A 60 aláíró a rossz gyakorlat felülvizsgálatát kérte a felügyeleti szervtől. G. O. Maka/ Ida Régi szerelem margójára Palack az óceánban, mely partot sosem ért, ige rég elfelejtett nyelven. Szó, mit nem ért senki. De visszhangozza, kongatja föld s az ég. Küszöbön kisarjadt gyom. Vak szemben néma kép. Tűz elhagyott szobában. Nincs mért, de ég. — Csak ég. Viruló fában él az emlék Izraeli történészvendég Pécsett Sára Ruveni, a Yad-wasemi egyetem magyar osztályának vezetője nemrég Pécsre látogatott, hogy találkozzon azokkal a hallgatókkal, akik a nyár folyamán izraeli kibbu- cokban dolgoztak. A magyar származású Sára Ruveni (Beér Sára) a találkozón a Holocaust-kutatás feladatairól és eddigi eredményeiről is beszélt. A kutatás anyagát a fasiszták által megszállt országok nyelvén gyűjtik egybe, választ keresve arra a kérdésre, miként ment végbe századunk e szervezett népirtása. Azokkal is foglalkoznak, akik életüket kockáztatva segítették az üldözöttek mentését. „Ha a rossz emlékek dokumentumait gyűjtjük is, azoknak isz szeretnénk emléket állitani, akik példát adtak emberségből azokban az időkben" — mondja Sára asszony. Vallásuk tilalmát követve nem szobrot emelnek az q.rra méltóknak („szobrokat láttunk már ledőlni” — jegyzi meg), hanem fát ültetnek, hogy viruló fában éljen tovább az arra érdemesek emléke. Az emlékfaállítás a megmentett kezdeményezésére történik. A kérelmeket egy 1953- ban alakult bizottság vizsgálja felül. A magyar ügyek tanácsadója Sára Ruveni. Olyan személyek kaphatnak fát, akik legalább egy zsidó ember életét mentették meg. Eddig több mint kilencven magyar emlékét őrzi fa, köztük a gyermek- mentő Sztehló Gábor evangélikus papét, a munkaszolgálatosokat bújtató Reviczky Adómét, Karig Sára írónőét. A szocialista országok közül elsőként a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem korábbi és jelenlegi hallgatói vettek részt gyümölcsszüreten izraeli kibbucokban, ezekben a közösségi tulajdonú, önálló gazdasági egységekben. Az idén tavasszal rendezett történészkongresszuson vetődött fel a személyes tapasztalat- szerzés ötlete. Dr. Katus László, az egyetem történelem tanszékének tanára szervezte magyar részről a csoport utazását. Az útiköltséget a résztvevők fizették (8-15 ezer Ft), néhány hetet dolgoztak, majd meglátogatták a bibliai tájakat. A munka és a kirándulások mellett a diákok személyes ismeretségeket is kötöttek. A pécsi találkozó második része a személyes, baráti kapcsolatokról szólt. Sára asszony saját életéről is beszélt, a „romos zsidóságról” (azokat hívták így, akiket romeltakarításra köteleztek, és a sárga csillagon levő kereszt jelezte, hogy kijárási tilalom után is járhatnak az utcán), a gettóéletről, a szökéseiről. Sára Ruveni 1947-ben telepedett le Jeruzsálemben. Az utóbbi években a magyar—izraeli kapcsolatok bővítésén dolgozik. Izraelben két magyar nyelvű napilap, több folyóirat és irodalmi lap jelenik meg. Nemrég adták ki a második, magyar költőket bemutató antológiát (két nyelven), Hamar Jaoz- Keszt költő tolmácsolásában. (Ö nemrég Szombathelyen mutatkozott be költőként.) Sóra Ruveni az utóbbi időben egyre gyakrabban látogat Magyarországra. Ezek a látogatások remélhetőleg hozzájárulnak a Yad-wasemi egyetem és a JPTE közötti közvetlen kapcsolat létrejöttéhez. Kozák László A z országút vándora rendre elmulasztotta a segítségnyújtást. Utazhatott tavasszal vagy nyáron, esőben vagy hóban (álmos-fáradton a főváros rengetegéből, vagy jókedvű beszélgetésbe elegyedve a gépkocsivezetővel), a hosszú út meghatározott pontján rendre ott vesztegelt az útpadkán egy jobb sorsra érdemes autó. A sofőr fékezett. Pontosan betartotta a sebességkorlátozást, úgy, ahogy a táblák meghatározták számára azon a szakaszon, ahol az M 7-es autópálya Siófok felé az autóútba torkollik, de eszébe se jutott, hogy megálljon. Utasa pedig — az a bizonyos országúti vándor — először félénken, aztán egyre mérgesebben, később már dühösen szemlélte a látványt, s nemegyszer ökölbe is szorult a keze . . . Később félelem fogta el, majd furdalni kezdte a lelkiismeret. Bírósági ítéletek, börtönévek hirei jutottak eszébe, s azon kapta magát, mintha jellegzetes egyenruhában, hátratett kézzel, kimérten sétálna a börtön udvarán. Mert elmulasztotta a segítségnyújtást! Igen. Továbbrobogott anélkül, hogy alapvető emberi kötelességének eleget téve legalább megkérdezte volna a veszteglő autóst:- Mi baj, uram? Segíthetek valamiben . . .? A rekkenő kora nyári melegben most is ott állt az autó szélesre tárt ajtajaival, ruhadarabokkal teletömködött hátsó ablakával, fölnyitott cső. magtartójával az útpadkán. S Imögötte — ha' nem is szabályos távolságban — ott árválkodott a piros háromszög, az elakadásjelző . . . Az utas már messziről kérlelni kezdte a gépkocsivezetőt:- Állj meg! Állj meg mögötte, kérlek . . . Elég nagy erőfeszítésébe került, amíg emberbaráti kötelességtudatra ébresztette a pilótát. Megálltak. A vándor kiszállt, s határozott léptekkel közeledett a kocsi vezetőjéhez. — Jó napot kívánok, rendőr elvtársi Mi baj van? Az őrmester elképedt, viszonozni sem tudta a köszönést. Mintha valami rádióadó-féleséget szorongatott volna, de azon nyomban lekonyult a kezéből, s a termetes, jóvágású férfi széles mosolyt erőltetett dús bajusza alá. És nagy nehezen megszólalt: — Mi baj lehetne? — Gondoltam, megállók, láttam az elakadásjelzőt. . . Talán segíthetek valamiben. Arca hirtelen elfehéredett, mosolygó ajka szűk-szigorúra húzódott össze, és mintha el is torzult volna kissé. A válasz váratott magára. Az utas bizonytalan villanásokat fedezett föl a biztonság őrének szemében. Olyan volt ez a szempár, mint amikor gyagyá. nak nézik az embert, vagy kihívónak, ártatlanul naivnak vagy kötözködőnek. Végre nagykomolyan megszólalt a rendőr: — Nem segíthet! Nincs szükségem semmire! — Talán egy ékszíj, gyújtáselosztó, gyertya vagy ilyesmi .. . - próbálkozott a vándor, aki igen nehezen tudta megőrizni komolyságát, hiszen évek óta tudja, hogy nem műszaki hibás autóval, hanem egy elakadásjelzővel álcázott traf- fipaxszal áll szemben. Számított rá ugyan, hogy egyszer majd hatalmas fűzfabokor, netán kekiszínű sátor vagy halászhálóval leterített bárka áll Imajd a padkán egy öreg halásszal, aki óriáshorgot kötött a zsinórjára, de nem érte ilyen meglepetés. — Ha nincs semmi baj, rendőr elvtárs, akkor miért tette ki az elakadásjelzőt? Gondolkodott, majd kivágta: — Mert ha megállók a padkán, ki kell tennem. — Nemcsak akkor állhatunk meq, ha defektünk van, ha bajba kerültünk? — Én nem! — mondta határozottan, és 'befejezettnek minősítette a beszélgetést. Azt már nem merte megkérdezni a vándor, hogy miért van felnyitva a csomagtartó, miért vannak ruhák az ablakban, s miért vannak nyitva az ajtók? Úgyis tudta. Szépen, udvariasan elnézést kért a zavarásért, s amikor elindultak léoésben az ügyes műszerrel felszerelt kocsi mellett, fél szemmel a biztonság őrét leste, nem emeli-e ajkához a rádióadót. Mert ha pár száz méterrel odébb véletlenül „rutinszerű gépjármű-ellenőrzés” következne, igencsak megsajnálná a gépkocsivezetőt. . . Hiba Bálint Alcázua
