Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)
1988-11-08 / 312. szám
1988. november 9., szerda Dunántúli napló 3 Menedzser népművelők Az írásbeliség története Horvátországban Kiállítás a pécsi Vasarely Múzeumban r rr I wr I r ■ I ■■ . Egy művelődési központ, amely nemcsak nevében az Komlói vállalkozások Ez csak a szigetelés miatt ilyen csúnya, és majd rendbe is teszik, azt mondják — mutat a lal aljára a büfésnő a könyvtárban. Könyvtár is, klub is, az ablaknál televízió. Van televízió a büfében is, éppen egy délelőtti film szereplői kergetőznek egymással a képernyőn. A nagyteremben színpad, a büfében szeszesitalok, szénsavas üdítők és szendvicsek, de a büfésnő szerint a fiatalok, akik bebetérnek estefelé rexezni, inkább csak a szénsavas leveket fogyasztják. A me- csekjánosi klubkönyvtár egy azon öt közül, amelyik a komlói Városi Művelődési Központhoz tartozik. A központ 1977-ben jött lét- ■re. A Május 1. és a Zrínyi Művelődési Ház, az Úttörő- és Ifjúsági Ház, a helytörténeti .múzeum és a klubkönyvtárak kapcsolódtak össze, majd megépülése után a színház- és hangversenyterem is. — Az anyagi és a szellemi erők koncentrációja volt a cél — mondja félig tréfásan Páll Lajos, a művelődési központ igazgatója, de a hangzatos mondat valódi tartalmat jelöl. A központ közös fenntartású, a városi tanács, a Mecseki Szénbányák és még több más komlói intézmény támogatja. — A jobb működési feltételekért mindenféle vállalkozásba is fogunk. Bérbe adjuk pl. a mikrobuszunkat, termeinket, hirdetünk boyszolaálatot, kölcsönzőnk videókészüléket és készítünk videófelvételeket, be- lépős zsibvásárokat rendezünk- sorolja az igazgató. - Felszereléseink megfelelőek, lehet velük dolgozni. Azt akartuk megvalósítani az eltelt 11 lév alatt és a továbbiakban is arra törekszünk, hogy az in- itegrócióval el tudjuk érni a folyamatos művelődési lehetőségek biztosítását, a művelődési szokások kialakítását a gyermekkortól a felnőtt- és időskorig. Részben már dicsekedhetünk is akár, mert pl. a fotó- és tűzzománc szakköreink ilyenek. Gyerekként iratkoztak be sokan a szakkörbe, és ma felnőttként is nem egy tag közülük. Ezeket a rézdomborításokat is több mint egy évtizede készítették — bök az eavik fal felé Páll Lajos. — Akkor minden rendben a házuk táján? — Jó lenne! Az egyik gond, amely országosan általános, |hogy az emberek zöme a második műszakot nem művelődéssel tölti, bár az új egyesületek ennek már az ellenkezőjét bizonyítják. Mi egyébként régóta foglalkozunk olyan dolgokkal, amelyek nemcsak érdekesek, hanem hasznosak is. Technikai szabadiskolánk jó öt éve indult, volt már például festés-tapétázás-mázolós tanfolyamunk. A vasas tanfolyamon rugós ásótól hurkatöltőig sokfélét csináltak a férfiak. A tanfolyamok önköltségesek, de népszerűek, csakúgy, mint a számítógépes foglalkozások. Nyereségünk ugyan kevés adódik és „tömegeket" sem mozgatunk meg ezekkel, de mindig vannak jelentkezők, akik szorgalmasan idejárnak. Felballagunk a művelődési ház emeletére. Régi komlói táblákkal címmel állított ösz- sze kiállítást a komlói hely- történeti múzeum vezetője. Az 50-es évek jelszavai, a lefestett „úriszabó” cégtábla, régi utcaneveket őrző táblácskák 'láthatók o teremben. A múzeum az eltelt évtizedben jelentős gyűjtőmunkával gyarapította állományát. Készülődünk, megnézzük a klubkönyvtárakat. S mi található a Zrínyi Művelődési Házban? — Az első emeletet átadtuk a Moziüzemi Vállalatnak, a többi része a miénk. Szépen dolgozó ifjúsági klubunk működik ott. Megállapodtak velünk, hogy ők szervezik a discókat és a bevételből részesednek. A pénzből a nyáron 10 napig nyaraltak a Balatonnál. De ott van az Edda Klub, ahova a társadalom perifériájára került, majdnem drogos fiatalok járnak hetente háromszor. A volt alkoholisták klubja is ott kapott helyet. Van német nemzetiségi klubunk és szeretnénk tánciskolát is indítani — válaszolja Páll Lajos. — Komlóra nemcsak Komlóról járnak színházba, noha itl nincs állandó társulat, de az ország több színvonalas, érdekes élményt nyújtó színházi társulatát fogadják. Változat- lan-e a színház vonzereje? — A helybéliek között megcsappant némileg az érdeklődés, de még van közönségünk, és olykor Pestről vagy még távolabbról is jönnek. Az ország színházaival még akkor elkezdtünk levelezni, amikor még át sem adták a színház- és hangversenytermet. A bérleteink viszont ma is változatlanul nagy érdeklődést váltanak ki. Jelenleg négyféle bérletet hirdettünk: a Kaposvári bérletet, a Kaposvári Ifjúsági bérletet, a Vegyesbér- letet és a Vegyes Ifjúsági bérletet. Pártoljuk az amatőr együtteseket is és a színházban is gyakran felléptetjük a komlói és a Komló környéki amatőr- és hagyományőrző együtteseket. A Városi Művelődési Központ Stúdiója segíti az általános iskolás korosztályú, színjátszással foglalkozó gyermekcsoport színpadi pro. dukciójának fétrejöttét. A Munkáskórus, a Bányászzenekar országosan ismert. Szervezzük a Komlói Nyár programjait is és az Országos Filharmónia hangversenybérletei- re is van jelentkező. Átszerveztük a korábbi Munka és Művelődés akciónkat „Művelődjön velünk" játékká. A mecsekfalui klubkönyvtár Páll Lajos egyik „hídfőállása" is, hiszen odavalósi, vezette is a klubkönyvtárat, és jelenleg a Mecsekfalui Baráti Kör egyik vezetője. A klubkönyvtár szolid berendezésű, de tiszta, rendezett, a büfé a heti háromszori nyitva tartáskor kínál- |ja portékáit. A falon a mecsekfalui hagyományőrző együttes fotója a nevezetes Mecsekfalui lakodalmas előadásakor. A kedvelt Lakodalmas mellett új összeállításra készülnek a magyar és a német nemzetiségi 'hagyományokat bemutató „Szüret" című népi játékra. Az egyik teremben régi használati eszközök. Nem véletlenül állították itt ki a tárgyakat, a művelődési központ elképzeléseiben is szerepel, hogy Mecsekfoluban egy régi épület megvételével kis helytörténeti gyűjteményt hoznak létre. — A baráti körök, az egyesületek jelzik a közösségteremtés és a közművelődés összekapcsolódásának új (régi) útját, ön szerint egyáltalán szükség lesz-e a népművelésre? — Abban a formában, ahogyan régen csináltuk, nem. A hagyományőrző, amatőr együttesek, a közhasznú ismereteket közlő tanfolyamok, az egyesületek munkájának segítése, ötletekkel ellátása, menedzselése viszont fontos feladata a népművelésnek. Rá kellene mielőbb hangolódniuk a népművelőknek erre. Elköszönünk egymástól, én meg most a művelődési központ munkatervét lapozva, látom, hányféle tevékenységéről nem beszéltünk még. Nem szóltunk a kökönyösi „Szivárvány" klubról sem, amelynek lelkes vezetője, Cábos Zoltán 20 éve látja el tiszteletdíjasként a szakkörök, klubok szervezését, várja a betérőket egy- egy teára. A művelődési központ 11 éves múltjával eddig ezt bizonyította, van rá szükség, és nincs híján a hasznos ötleteknek. Barlahidai Andrea Fontos, érdekes, több országot megjárt kiállítás megnyitásáról tájékozódtunk tegnap. A pécsi Janus Pannonius Múzeum és a zágrábi Múzeumi Képtári Központ együttműködésének eredményeként, számos rendezőszerv támogatásával, november tizedikén, a Vasarely Múzeum helyiségeiben megnyílik és két hónapig látható az írásbeliség története Horvátországban című kióI- fítás. A tárlaton számos eredeti dokumentumot és másolatot láthatnak az érdeklődők a horvátországi írásbeliség mintegy kétezer éves történetéből. Újvári Jenő, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója elmondta, hogy a kapcsolatok alapján a Vasarely-anyag jelenleg Szarajevóban, majd decembertől Zágrábban látható, cserében Jugoszláviából fogadunk értékes, nemzetközi figyelemre is számot tartó kiállításokat. Anica Ribicic, a zágrábi Múzeumi Képtári Központ osztályvezetője kérdésünkre elmondta, hogy elsősorban azért fontos az együttműködés, hogy az eddigieknél is jobban megismerjék egymás gondolatait, művészeti alkotásait, történetét azok az emberek, akik egyébként földrajzilag rs közel laknak egymáshoz. A glagolita Írás az egyik legrégebbi, leginkább az ékíráshoz hasonlítható írásmód Európában. Horvátországban a XVI. századig széles körben használták, de a XIX. századig is ismertek változatai A november tizedikén nyíló kiállítás nemcsak az ősi írásmód történetével ismertet meg, 'hanem néprajzi és más, a mai Jugoszlávia e területén élő emberek életmódjával kapcsolatos dokumentumokat is felvonultat. Nagy érdeklődés kisérte Trautsch András belsőépítész kiállítását Pécsett, a Képcsarnok Feren- czy-termében. A bemutató november 10-ig még megtekinthető. Fotó: Proksza László Vita a Mátyás király emlékműről Miért érdemel szobrot Pécseit? A magyarországi reneszánsz a humanizmus szellemi áramlatában gyökeredzik. Pécs, mint az első magyar egyetem székhelye jelentős szerepet töltött be már a humanizmus és a protoreneszánsz 'kialakulásában. A reneszánsz művészet megjelenését Magyarországon egy erős humanista szellemi áramlat előzte meg, ezért volt az Alpokon túl Magyarország az első, amely a reneszánszot befogadta és azt követően a sajátjának tekintette. Ez a humanista szellemi áramlat Pécsről indul ki és az „Egyetemi beszédek" tartalma is mór ezt tükrözi. Erre mutatott rá korábban Petrovich Ede és Kardos Tibor. Janus Pannonius Pécs nagy humanista püspöke és Mátyás király kancellárja irodalmi tevékenységével maga is az egész egyetemes humanista irodalomnak kimagasló alakja lesz. Janus Pécsett nem építkezik, de szellemi tevékenysége megteremti az alapját a későbbi reneszánsz művészeti központnak. A reneszánsz pécsi és baranyai építészeti emlékei visszanyúlnak a quattrocento — Mátyás-kori — építészet és díszítőszobrászat elemeihez. A jelentős humanista és reneszánsz központtal rendelkező Pécsnek Mátyás király alakja egyik szimbóluma lehet, aki már korábban is megérdemelte volna, hogy emlékét a város méltóképpen meg- örökitse. A nagy uralkodó halálának közelgő 500. évfordulója jó alkalom lenne e hiány pótlására és alakjának méltó helyen és módon való megörökítésére. Ez egyben nemzetünk nagyjai egyikének megbecsülését és már akkori európai mivoltunknak kihangsúlyozását jelentené. A szobor megjelenési formáját pedig döntsék el a szakemberek. Dr. Sándor Mária régész, kandidátus Részletek egy hozzászólásból ...Tisztelem, becsülöm a dr. Romváry műtörténész úr által felsorolt, a modern, haladó képzőművészet javát képviselő intézményeket, az azokból alakult lektorátust, a zsűrit és tagjait. - De örülök, hogy végre ott tartunk, amit ő kifogásolt: nem utólag támasztott vihart most egy képzőművészeti „alkotás", amikor már áll — tehát post festa, amikor már elköltötték rá annak a köznek a pénzét, akit, ha megkérdeznék, — bizonyára nem adta volna meg ró a fedezetet - hanem ezúttal sikerült előzetesen szót emelni — a műtörténész szerint „megfúrni”, mielőtt még felállítják. — így talán még idejében elhárítható lesz az a vész, és olyan Mátyás király szobra lesz Pécsnek, ami mindenkinek, — nemcsak néhány „vájtfülünek", vagy ezúttal helyesebben „vájiszeműnek" nyeri el tetszését. Nem vagyok „műértő", csak éppen művészetkedvelő, szeretem az értékes, az örökbecsű zenét, festészetet, szob- rászatot. Addig, amíg azt megértem, és nem kell előbb egy „szakértő" megmagyarázza, hogy az, amit lótok, micsoda, minek az absztrakciója, milyen eszmét fejez ki, az alkotónak milyen érzését testesíti meg. Biztos vagyok benne, hogy néhány sznob kivételével ez a véleménye erről az emberek 99 százalékának! . .. gyönyörködtetnek az első látásra megérthető szobrok, teszem fel a pécsi Kossuth-, 'Hunyadi János-szobrok, tudok gyönyörködni az újabb kori művészek alkotásaiban is: Pátzay-nővérek szobrában, vagy maradjunk a Sétatéren, tetszik Borsos Miklós alkotása, a Janus Pannonius-szobor, a püspöki palotából „kinéző" Liszt Ferenc, még az érthetetlenül rossz helyre eldugott, a környezetébe beleolvadó Csontváry-szobor is, vagy például Makrisz Agamemnon Nikéje, és sorolhatnám tovább, de nekem ne mondják, hogy az „szobor”, vagy „emlékmű", ami a várárokban Adyként hever, vagy amit most a Hunyadi útra akarnak, egy 3 méteres, össze-vissza tördelt, vagdalt monolitot állítani, és velünk elhitetni akarni, Ihogy az „emléket állít egy eszmévé magasztosult személynek". üzenhetünk mi a XXI. századnak, az annak idején majd abban élőknek általuk is könnyebben érthető formában. Amivel talán a szép iránti érzék kifejlesztését, az esztétikum iránti érzéket, az arra nevelést is eredményesebben tudnánk szolgálni. Csak alkossanak, dolgozzanak azok, akik magukat erre elhivatottnak érzik, a maguk érzése, látása szerint. Akiknek majd tetszik, oki azt meg tudja érteni, az nem fogja sajnálni megszerzéséhez az anyagi áldozatot sem — de ne kényszerítsék rá a városra, a lakosságra a „Goleme- íket", ne szórjuk ki erre a közpénzeket, a legkevésbé akkor, amikor azokból köztudottan kevés van. Korpolay Gyula Kepetnyß Jirzsi Mencel Mór megint valami cseh film lesz este d tévében — hallottam bosszankodni többeket az elmúlt két hónapban. Remélem, azért a bosszanko- dók között volt, aki a Jiri Menzel rendezői sorozat láttán már nem a gyártó nációjából (elő)ítéli meg a filmeket. Az elmúlt húsz év filmjeit bemutató sorozat utolsó darabja, Az én kis lalum sugárzása előtt a rendező egy interjú keretében mondott pár figyelemre méltó dolgot a televízióról. így azt, hogy a tévé dekoncentrál, azaz a néző figyelmét szétszórja, és azt, hogy a tévé közönyössé tesz. S mindez már nem csupán hatás - teszem hozzá én —, hanem nézői igény is. Ezt az igényt fricskázta meg Jiri Menzel sorozata. Mert összpontosításra késztetett, és érdekeltté tett. Filmjei azonban nemcsak érdekesek, szórakoztatónk, mulatságosak voltak, hanem ráébresztettek bennünket kelet-európai létünk bizonyos sztereotípiáira és tarthatatlanságaira, s így egy kis kényelmetlenséget is okozhattak. Nála o háború a Szigorúan ellenőrzött vonatokban egy kamaszfiú szexuális problémáinak hátterében jelenik meg. A kapitalizmus a Sörgyári capriccioban egy derűs családi vállalkozás tulajdonosi alapja. S Az én kis lalum termelőszövetkezete nem kevésbé kedélves képződmény az előbbinél. A filmbéli történetek hétköznapiak, talán csak egy kicsit emelkednek el az anekdota szokatlansága felé. Menzel eredetisége és művészi ereje nem a történeteiben van, hanem a szemléletében. Abban, ahogyan lát, és ahogyan láttat. S ebben a tulajdonságában a kelet-európai művészet egyik vezető irányzatához kapcsolódik A hatvanas években került a felszínre (azaz a nyilvánosság elé) irodalomban, színházban, filmen a kis kelet-európai népek művészetében a groteszk-ironikus szemlélet, melynek Jiri Menzel az egyik legjelesebb képviselője, legmarkánsabb alakja. Ami őt számunkra különösen érdekessé teheti, az iróniájának az a vonása, hogy ő a filmjeiben szereplő embereket nem neveti ki, nem tagadja meg őket, nem gúnyol és nem ostoroz. Az ő iróniája egy derűs és szere- tetteli mosoly a gyarlóságok és kicsinyességek fölött. Nem könnyű, noha könnyed, és nem mulattató, noha szellemes. Mivel az ábrázolás nála a szeretetre, a megértésre, a humanitásra épül, s nem a gyűlöletre, az elutasításra, a szociális demagógiára, ezért Menzel filmjei megvilágító erejűek egy olyan közegben, melyben az utóbbi szemlélet az uralkodó. A cseh új hullám ma ötvenéves kiválósága bármiről beszél is, mindig az emberi kapcsolatokról, jellemekről, kisemberek életviszonyairól szól — arisztokratizmus nélkül, megértő módban. Ez a megértő mód az, ami a mi kis tévénkből folyamatosan hiányzik. A mindent vagy semmit „dialektikája" maga alá gyűri az egyént. Azt az egyént, azt a valakit, akiről Menzel filmjei szólnak, s aki a kelet-európai egzisztálás folytonosságát a felszínt fodrozó változások alatt minden körülmények között biztosítja. M. P.
