Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-05 / 309. szám

e

Dunöntűit napló

1988. november 5., szombat

w

Uj munkaügyi szolgáltatások

I

A munkaügyi szolgáltatások fejlesztésére a közeljövőben országos munkaerőpiaci központtá szervezik át az Állami Bér- i és Munkaügyi Hivatal Munkaügyi Információs Központját. Ennek I a szervezetnek eddig is i az egyik legfontosabb I feladata az volt,

| hogy elemezze a munka- i erőhelyzet változását, a munkaerő-kereslet és -ki- | nálat alakulását. Alapve- I tőén ezt a tevékenységét fejlesztik tovább új szol- j gáltatásokkal a munka- í ügyi irányításban részt vevő állami és tanácsi szervezetek, valamint a i munkáltatók és a lakos- ; ság számára.

Az újjászerveződő központ a már meglévő sta- : tisztikai adatgyűjtő és j szolgáltató rendszerét ki- I egészítve jelentős segit- ; séget nyújthat az intéz- ] | ményes érdekegyeztetés | eredményes működtetésé- : hez. Eddig ugyanis sok gondot okozott, hogy a j i különféle tervező, irányító j i és érdekképviseleti szer- i í vek más és más források- ( I bál származó adatokkal, ! I vagy éppen hiányos in- , formációkkal dolgoztak, j érvelték. A tervek szerint I a jövőben ez az intézmény szolgáltatna részükre adatokat és sajátos információigényüket is kielégítené.

A várható foglalkoztatási feszültségek megelőzése, enyhítése érdekében feladata kiegészül a munkaerő-kereslet és -kínálat rövid távú előrejelzésével, külön is lebontva az ország egyes területeire. Elemzéseket készítenek arról is, hogy a tervezett gazdasági, szerkezeti,

technológiai változások és a különféle kormányzati intézkedések várhatóan milyen folyamatokat idéz- I nek elő a munkaerőhely- I zetben.

Szolgáltatásaikat ugyanúgy igénybe vehetik a munkanélküliek, mint a tájékozódni kívánó állás- I ban lévők. A központ keretében egy országos ügyfélszolgálati irodát is létrehoznak, amely nem foglalkozik közvetlen munkaerő-közvetítéssel, hanem a munka- és átképzési lehetőségekről, a munkaerőpiaci esélyekről és a munkavállalói jogokról tájékoztatja az érdeklődőket.

Ez az iroda a vállalatoknak is felvilágosítást ad a munkaerőpiac mozgásairól. Foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy közös vállalatot hoznának létre a külföldi munka- vállalás elősegítésére.

Három kiállító Mohácson

Három pedagógus képzőművész kiállítását rendezte meg a Mohácsi Galériában a Bartók Béla Művelődési Központ. Banholfer József (Mohács), Farkas Béla (Kaposvár) és Pandur József (Pécs) festményeit egyéni stílusjegyeik mellett bizonyos tematikai hasonlóság is jellemzi. Mindhármukat a Dél-Dunántúl jellegzetes tájai, falusi és kisvárosi épületei ihlették meg leginkább. Érdekessége még a kiállításnak, hogy mindhárman 1939-ben születtek, s az Egri Pedagógiai Főiskolán szerezték tanári diplomájukat. A tárlatot, amely november 27- ig látható, dr. Újvári Jenő, a Baranya Megyei Múzeumok igazgatója nyitotta meg, igen szép számú érdeklődő jelenlétében.

Kerekasztal-beszélgetésre hívtuk a Pécs levegőjét időnként elviselhetetlen bűzzel elárasztó üzemek, valamint a városi tanács és a pártbizottság képviselőit. Meghívásunkat elfogadta Kereszti László, a városi pártbizottság osztályvezetője, dr. Szabó Nándor tanácselnök-helyettes, dr. Solti Dezső, a Pécsi Vízmű igazgatója, Tar György, a bőrgyár műszaki főosztályvezetője és Tóth Miklósáé, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat környezetvédelmi megbízottja. Szerkesztőségünket dr. Mészáros Attila, a belpolitikai rovat vezetője képviselte.

D. N.: Kikerülhetetlennek tűnő téma Pécsett a bűz. Feltűnő, hogy az utóbbi időben még több szó

(

esik erről. Nézzük meg ennek okát, s azt is: minek a következménye ez a várost megszégyenítő bűzgond?

Kereszti László: - Honnan ered a bűzgond? Visszanyúlik egy viszonylag drasztikus városfejlesztési koncepcióra,

amelynek során elfelejtettük ak. kor a város szélén lévő ipari üzemeket kitelepíteni. Hosszú évek alatt az üzemek kapacitása jelentős mértékben bővült, és ezt a mégnőtt kapacitást ■nem tudta ellensúlyozni az infrastrukturális fejlesztés. Van még egy forrása ennek a „Bermuda-háromszögben" mérhető bűznek: itt folyik át a Pécsi víz. Ez egy nyílt szennyvízcsatorna.

I

D. N.: — Végül is: kell-e lennie egyáltalán bűznek? És mióta van?

Szabó Nándor: - A termelő és szolgáltató létesítmények a kapacitásukat többszörösére növelték, ugyanakkor a hulladéktárolást, ártalmatlanítást, a víztisztítás elhanyagolták, ezek. hez a berendezéseket nem fejlesztették. A bőrgyár, oz Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Keményítőgyár, a Szennyvíz- telep munkája egyébként- is együttjár egy technológiai szaggal. Azt teljesen kiküszöbölni nem lehet. A mi megállapításunk az, hogy nem az alaptevékenységből eredően van ez a bűz, hanem éppen a melléktermékek elégtelen kezeléséből. Nem a bőrgyártásnak a sajátos szaga terjeng bűzként a városban, hanem elsősorban a bőrgyári melléktermékek és a víztisztítás elégtelenségéből adódóan vannak ezek a problémák!

I D. N.: — Mióta kell szembenéz- * niük a bűzgonddal?

Szabó Nándor: - Fokozottan a 80-as évek eleje óta. (Készült 1983-ban egy tanulmány, ez fő bűzforrásként a Megyeri úti szennyvíztelepet jelölte meg.. Mellette még fellépett bűzforrásként, de nem azonos mértékben a bőrgyár, a húsipar, a keményítőgyár és a Bivimpex telephelye. 1985- íben a tanács kérésére valamennyi érdekelt szerv saját intézkedési tervet készített. En. nek végrehajtása folyik. A fő bűzforrásnak megjelölt Pécsi Vízmű lefedte műtárgyainak azokat a részeit, amelyek bűzforrósként jelentkeztek és egyéb óvóintézkedést is tett. A bőrgyár is végrehajtotta, amit vállalt. Többek között megszüntetett két szabadtéri víztározót, mert ez berothadva terjesztette a szagot. A Húsipari Vállalat, most már új intézkedési terv alapján — a rekonstrukcióhoz kapcsolódva -, új szennyvíztisztító művet is kialakít. A Bivimpexet pedig felszámoltuk.

I

D. N.: — Mégis von bűz! A Megyeri úti szennyvíztelep 80—90 százalékkal mérsékelte a bűzkibocsátást. Akkor honnan ered?

Szabó Sándor: — Az elmúlt félévben tartott három helyszíni ellenőrzésnél egyértelművé vált, hogy a fő

A pénzhiánynak szaga van

A fő szennyező vállalatok lehetőségei korlátozottak

bűzforrás a Pécsi Bőrgyárnak az elégtelen szennyvíztisztítása. Ezt ott a szennyvíztisztító-telep mellett, a vállalat szakemberei, vezetői is elismerték. A három ellenőrzés közül, a berendezés két alkalommal nem működött... A harmadiknál egyértelműen az iszapkezelés és szárítás „teremtette" a bűzt. Még egy döntő bizonyíték: az Eurooa Cantat idejére kaptuk azt a feladatot, hogy az érdekelt

Tóth Miklósné: — A mellék- termékek közömbösítése 10 millió forint, a szennyvíz pedig 30-35 milliós beruházás, amellett van a szellőztetési rendszereknek a megoldása, ami szintén még néhány millió forint.

D. N.: — Exek mikori adatok?

Tóth Miklósné: - Ezek egy része teljesen friss. Például a melléktermék-épületnek most vannak a kiviteli munkái.

Egy jól működő szennyvíz- telepnek nem szabad, hogy szaga legyen. Várható, hogy ez a szennyvíztelep jól fog működni 1990 nyarára, akkorra tuajuk elkölteni ezt a 70 milliót. Ki fogunk most próbálni egy NSZK licenc alapján gyártott filtert a zsírüzemnél, mert ott van egy koncentrált elszívási lehetőség. Azért csináljuk, mert ha igaz az, hogy a bőrgyár okozza o bűzt, és ez is jól fog működni, ugye akkor nem lesz bűz.

A bőrgyár, a húsipari és a keményitögyár közti területen jelentkezik legjobban a szag

szakintézetekkel és a vállalatokkal egyetértésben, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy három hétig Pécsett ne legyen búzr Megtettük, három hétig nem volt bűz. Azt mondja el a legér- dekeltebb, hogy ennek milyen ára volt! És ez is jelezte, hogy hol lehet esetenként a legnagyobb bűzt jelentő szennyeződés.

I

D. N-: — Mennyiben tartja magát a húsüzem büzforrásnak? Az intézkedési tervhez képest, mit csináltak?

Tóth Miklósné: - A mi

vállalatunknál elsősorban a nyílt melléktermék-tároló, illetve ennek a mellékterméktárolónak a környezete a bűzforrás. Nem volt lecsatornázva, az elfolyó lé fertőtlenítése, tisztítása, elszállítása nem volt megoldva. A rekonstrukciót követően már az alapok készülnek a zárt melléktermék-tároló épülethez, ami azt jelenti, hogy a bűzgödör teljesen meg fog szűnni. Ennek a kivitelezési munkái most kezdődtek meg, és az év végére befejeződnek.

I

D. N.: — Tehát, 1988. végére

a Húsipari Vállalat, mint bűzfor- rás megszűnik?

Tóth Miklósné: - Ez a melléktermék . . .

I

D. N.: — Én a vállalatra kérdeztem, nem egy résztevékenységre.

Tóth Miklósné: - Most bíztuk meg az élelmiszerkutatót, a zárt épületen belüli bűznyelő technológia megvalósításával, hogy még a szellőztetésen keresztül se kerülhessen ki. Abban a bizonyos tanulmányban felmerült még két téma: az egyik a nyílt,

kétszintes ülepítő volt, a másik pedig, szellőző rendszereken keresztül kikerülő technológiai szag. A szennyvíztisztításra vonatkozóan, október 30-ig volt kötelezettségük a Vízügyi ' Igazgatóságnak benyújtani a részletes intézkedési tervüket. A korábbi intézkedési tervben megjelölt technológia azóta elavulttá vált, hiába terveztettük meg a két és félmillió forintért, nem lehet megcsinálni. Most új technológiával, új terveket kell készíteni ez ügyben.

I

D. N.: — Felmérték önök azt, hogyha teljes mértékben ki akarják küszöbölni a büzforrásokat, mekkora összegre lenne szükség?

I

D. N.: — Tehát, durván félszázmillió forint. És mennyi pénzük van rá?

Tóth Miklósné: - Erre az évre a melléktermék-épület befejezésére van pénzünk.

D. N.: — A Bőrgyár az ,,élre

lett állítva", mint büzforrás.

Tar György: - Az utolsó

nagyobb fejlesztést mi befejeztük, és azóta semmi másia nem fordítunk gyakorlatilag, mint a környezetvédelemre. Ha most tíz évre nézek vissza, körülbelül 200 . millió forintot költöttünk el. Ezzel a 200 millió forinttal a fejlesztésre fordítható jövedelmünknek több, mint a fele ment el. Építettünk 1981-ben egy akkor korszerű szennyvíztelepet. Nincsenek emlékeink, hogy ez büdös volt, vagy nem . . . Nyilván, amikor üzembe helyeztük, a telep jól működött. Az is igaz. hogy ez a telep ma már nem jó. Valamelyest összefüggést látok az alkalmankénti bűzhatás és a gyár szennyvíztisztító-telepének működése között. Én nagyon örülnék, ha, amikor mi megoldottuk ezt. nem lenne bűz a városban.

I

D. N.: — Furcsa a gyár képviselőjének a szájából, hogy körülbelül tudjuk és alkalmanként . . .

Tar György: - A bűzről úgy beszélni, hogy „megfogtam", nem lehet. Valószínűleg meteorológiai viszonyoktól függően jelentkezik, vagy nem jelentkezik a bűz

I

D. N.: — Akkor miért jelentkezik mindig erőteljesebben csütörtökön?

Tar György: - Nem tudom. Ilyen megfigyelésem nem volt.

I

D. N.: — Tessék a környéken a lakosságot megkérdezni, ők pontosan megmondják önöknek, hogy mikor van büdös. Vagy mikor nincs, mert az könnyebb.

Tar György: - A szennyvíztelepünk üzemzavarai és á bűz jelentkezése között, egyelőre nincs összefüggés, nem találtunk. Ennek ellenére, anélkül, hogy tudnánk, mi okozza a bűzt, eldöntöttük, hogy ráköltünk megint 70 millió forintot a szennyvíztelepünkre. Megvan a létesítési en- deg-élyünk, de azt is megmondom, hogy ez megint csak feltételes, mert akkor tudom elkölteni, ha a szükséges behozatali epgedélyeket megkapom a nyugati berendezésekre.. De a fedezet megvan.

I

D. N.: — Van önöknek tudomása arról, hogy a levegőben fertőző vírusok, bacilusok lehetnek, egészségre veszélyes anyagok?

Tar György: — Olvastam, de ez még bizonyításra szorul. Mi megpróbáltuk beszerezni a városi megbetegedési átlagot, nem kaptuk meg, titkosan kezelik az adatokat. Ha bebizonyosodna például, hogy a bőrgyárból származó szagok bármilyen betegséget okoznak, le kéne állítani.. Hót ez nem játék. Tudom, hogy ugyanez történt 4—6 évvel ezelőtt a Megyeri úti telep kör nyezetében is.

I

D. N.: — Önök is felmérték már, hogy mekkora összegből lehetne teljes mértékben megszüntetni a gyári büzforrásokat?

Tar György: — A bűzforrást úgy lehetne megszűntetni, ha kitelepítenénk a gyárat. Becslésem szerint ez 50 millió dollár. Forintban: 3 milliárd.

I

D. N.: — Négy évvel ezelőtt hallottam egy adatot: a pécsi

büzgondok teljes mértékű kizárásához másfél milliárd forintra lenne szükség. All ez még most?

Tar György: - Ha '84 - béri másfél milliárd volt, akkor most három biztosan van.

D. N.: — Solti elvtárs, amikor

telefonáltam, hogy lesz ez a beszélgetés, ez a témánk, akkor azt kérdezte vissza: nekünk ehhez mi közünk? Mármint a Pécsi Vízműnek.

Solti Dezső: — A szennyvíz- telep már pszichésen is szeny- nyező forrás. A víz- és csatornamű, ugyanakkor tulajdonképpen egy környezetvédelmi üzem. Azt hiszem, ezt szintén nem kell bizonygatni. Számba vettük azt, hogy a hatástanulmányban szereplő és ezen kívül a mi szakmai ismereteink szerint előforduló, az emberi környezetet valamilyen mértékben oefolyásoló hatásokat hogy tudjuk a minimumra csökkenteni. A 80-as évek elején adtunk rothasztó tartályokra megrendelést. Amit itt az elnökhelyettes elvtárs mondott - 30 millió forint ez többé-kevésbé a járulékos beruházásokkal kapcsolatos tény kedések költségfedezete volt, a komplett iszapvonal 150 millió forintba került. Tegnap volt egy hete a Hidrológiai Társaság szervezésében Pesten egy szennyvíziszap-kezelési bemutató, ahol egy néhány ezer köbméter/nap teljesítményű telepen, az iszapkezelés ideális formáját mutatták be nyugatnémet szakemberek Ez a'ig különbözött az általunk megvalósított megoldástól. Meg kell mondjam, a mienk any- nyival jobb, és ezt ott elismerték, hogy ők iszapszürőprése- ket alkalmaztak, mi pedig centrifúgákat. Az utóbbi teljesen zárt, tehát a munkakörnyezetben sem okoz bűzártalmat.

D. N.: — Említette, hogy ez a bizonyos hatástanulmány leitárta a lehetséges büzforrásokat, és ennek alapján önök próbálkoztak ezt a minimumra csökkenteni. Mi a minimum?

Solti Dezső: — A ma ismert műszaki berendezések alkalmazásával a szennyvízkezelés nem optimális, hanem maximális zárttá tétele.

D. N.: — Ismert, vagy használt berendezések ?

Solti Dezső: — A kérdés rendkívül nehéz . . . Néhány héttel ezelőtt volt Pécsett egy szovjet-magyar-osztrák mélyépítési konferencia, aminek a keretében a résztvevő szakembereknek bemutattuk többek között a pécsi Megyeri úti szenny víztisztító-telepet. Saját szemükkel és orrukkal bizo ryyosodjanak meg azokról az intézkedésekről, amiknek az eredményeit mi büszkén v'a'l- júk a sajátunknak. Azt tudom mondani, hogy a pécsi szenny víztisztító-telep" európai színvonalú.

Kereszti László: — Egy pillanat, itt álljunk meg! Igazolom azt — próbák olapján , hogy sem a telepen, sem a környékén nem lehetett érez- nj_ a technológia alkalmazását követően a bűzt. Nem akarom tudományos alapon meghatározni, hogy mit nevezünk bűznek. A hétköznapi ember szavaival: bűznek érzem azt,

ami engem irritál. Ilyen pedig van a városban. A politikának annak ellenére, hogy látnia kell a vállalatok gorid- jól-baját, mégis a lakosság oldalára kert I ebben a dologban állnia, a városban élő állampolgár oldalára.

I

D. N-: — Amilcőr legutóbb a vá- rosi párt-végrehajtóbizottság tárgyalta ezt a témát, ez volt a testület állásfoglalása?

Kereszti László: - Igen, ez egyértelműen testületi állás- foglalás. az érdekelt vállalatoknak a testület véleményét összegző levelet elküldtük. A bűzgondok a nyár folyamán olyan súllyal jelentek meg, hogy a politikai testület szükségesnek tartotta, foglalkozzon a kérdéssel. A végrehajtó bizottság tagjai sem voltak egy véleményen. Ügy, ahogy mi sem vagyunk most egységesek ebben a kérdésben. Nyilvánvaló, hogy nem is leszünk, mert rögtön felmerül a kérdés, és jogosan teszik fel: vajon miből oldják meg ezt a problémát? A vállalatok annyit tudnak lépni, ameny- nyit a forrásaik lehetővé tesznek.

I

D. N.: — Mégis, mennyi idő az, ami alatt ezt a büzforrást, vagy büzproblémát meg lehet szüntetni?

Kereszti László: - Nagy hiba lenne azt hinni, hogy ezen nagyon rövid idő alatt túl tudunk lenni. Nem tudunk, mert - vegyük a bőrgyár példáját —, nem hiszem,, hogy ez a 70 millió forint elég lenne ahhoz, hogy a bűzproblémát teljesen megoldják. Nem hiszem azt, hogy a húsiparinál elég lenne az a pénz, ami rendelkezésre áll. Márpedig el kell jutni egy olyan szintre a technológiai fejlődés során, hogy a hulladékot teljesen zárt rendszerben feldolgozzák, olyan állapotba hozzák, hogy visszaadhassák a természetnek. Tehát akceptálni kell a vállalatoknak azt a törekvését, amit eddig csináltak. De hibát követnénk el, ha azt mondanánk, hogy ez már elég.