Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-04 / 308. szám

2 Dunántúli napló 1988. november 4., péntek A Központi Bizottság állásfoglalása a belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól I. O Az 1988. május 20—22-ei országos pártértekezlet a gazdasági és politikai rend­szerben átfogó változást. a szocializmus megújítását hatá­rozta el: a hatékonyan műkö­dő, a világgazdasághoz jól alkalmazkodó szocialista piac- gazdaság feltételeinek a meg­teremtését, illetve a politikai intézményrendszer demokrati­kus átalakítását. Ehhez jobb személyi feltételeket hozott lét­re a párt központi vezető tes­tületéiben. Az elmúlt öt hó­napban a különböző szintű vezető testületek meghatároz­ták saját, a megújulást szol­gáló feladataikat. A megyék­ben, a városokban kibővített pártbizottsógi üléseken, másutt pártértekezleteken foglalkoztak a tennivalókkal. A megújulási folyamatban nagy jelentőségű, hogy a további munkát meg­határozó döntéseket nem köz­ponti előírásra, hanem helyi kezdeményezésekre alakították ki. Ez növeli a párttagság be­folyását a megújulási folya­matra, hozzájárul a pártszer­vezetek aktivitásának kibonta­kozásához. O A Központi Bizottság kezdeményezésére az ól- tami szervek széles körű tár­sadalmi bázison, bizottsági rendszerben hozzákezdtek az átfogó gazdasági reform, il­letve a gazdaságpolitikai for­dulat kidolgozásához. Az Or­szággyűlés elfogadta a gazda­sági társaságokról szóló tör­vényt, folyamatban van a tu­lajdonviszonyok átalakulása, a költségvetési és a bérreform kidolgozása. A pártértekezlet állásfogla­lása nyomán megindult a po­litikai intézményrendszer át­fogó reformja. Megkezdődött az alkotmány felülvizsgálata. A kormány több mint 30 új törvény előkészítéséhez kez­dett hozzá. Napirenden van a gyülekezési és egyesülési tör­vény megalkotása, az új vá­lasztójogi törvény véglegesíté­se. Megindult a kormányzati döntési rendszer megújítása. A szakszervezeti mozgalom, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szövetkezeti szövetségek és más társadalmi szervezetek is hozzákezdtek munkájuk meg­újításához. Megalakultak vagy megalakulóban vannak külön­böző új társadalmi-politikai mozgalmak és egyesületek. Bővül a tér a különböző érde­kek és nézetek kifejtésére és ütköztetésére, ugyanakkor a nézetek polarizálódnak. O A párt- és állami veze­tés helyzetét nehezíti, hogy egyszerre kell megküz­deni a múltban elkövetett hi­bák következményeivel és a jelenlegi gondokkal. Az elmúlt másfél évtized be nem váltott Ígéretei, a sokszor megalapo­zatlan előrejelzések, a XIII. kongresszuson elhatározott cé­lok teljesíthetetlensége növelik a bizalmatlanságot. A gazda­sági helyzetről adott hiányos tájékoztatás, a túlságosan centralizált döntési rendszer, valamint az a hiedelem, hogy a párt cselekvési lehetősége csaknem korlátok nélküli, azt a tudatot erősítette, hogy pusztán politikai szándékoktól függ, mikor és milyen ütem­ben következik be a helyzet javulása. Ma sem eléggé is­mert a kormányzati döntések korlátozott mozgástere, ezért erősödik az a felfogás, hogy a helyzet kizárólag az érdek- képviselet javításával gyorsan megváltoztatható. A termelés­ben végrehajtandó fordulatot azonban nem pótolhatja a hatékonyabb érdekképviselet O A pártértekezlet óta vég­bement változások mel­lett is romlik a lakosság — és így a párttagság - hangulata. Ennek fő oka, hogy a gazda­sági egyensúly javítására tett — egyébként eredményt hozó — intézkedések együtt járnak az életszínvonal érezhető to­vábbi csökkenésével, az élet- körülmények nehezebbé válá­sával. Felszínre kerülnek és erősödnek a korábbi gazda­ságpolitikából is eredő társa­dalmi-szociális feszültségek. Több lakossági réteg ma ne­héz körülmények között él, így a nagycsaládosok, a nyug­díjasok és a pályakezdő fiata­lok, az alacsony jövedelmű szakképzetlen dolgozók, az ér­telmiség jelentős része. A pártértekezleten végbe­ment személyi megújulás és az elfogadott program széles körben azt a hitet keltette, hogy gyors ütemben lesz le­hetséges a lakosság életkörül­ményeinek javítása. A gazda­ság teljesítményeiben azonban csak hosszabb távon érhető el foidulat. Ezért ma reálisan nem számolhatunk a meglévő társadalmi feszültségek gyors ütemű enyhítésének lehetősé­gével. Ma az érdekérvényesí­tés színtere egyoldalúan az elosztási viszonyokra - a jö­vedelmekre, a juttatásokra - tevődött át, miközben hiány­zik a helyzet orvoslásának ter­melési háttere. Nyíltan ki kel! mondanunk, hogy a társada­lom különböző rétegei által megfogalmazott — önmaguk­ban jogos — igények rövid tá­von anyagi eszközök hiányá­ban nem elégíthetők ki. Ezek teljesítésének feltételei csak a gazdaságpolitikai fordulat vég­rehajtásával, a gazdasági re­form következetes kibontakoz­tatásával a termelésben hoz­hatók létre. O A társadalmi-politikai mozgalmak, egyesüle­tek megjelenésével, az érdek- képviseleti szervezetek tevé­kenységének megerősödésével a párt 'kiforratlan, de valósá­gos pluralista jellegű politi­kai viszonyok közé került. Er­re a helyzetre sem a párt 'központi szervei, sem a párt­tagság nem voltak eléggé fel­készülve. A párt központi ve­zető testületéit a várakozó magatartás jellemezte. A párttagság jelentős része az új helyzetben magára hagya- tottnak érzi magát. Ez a kü­lönböző törvénytervezetek tár­sadalmi vitájában is megmu­tatkozott. A párttagság többsége vi­lágos eligazodást keres. Van- ina’k, akik az új helyzet szo- katlansága miatt elbizonyta­lanodtak, és olyanok is, akik a politikai pluralizmus új fej­leményeiben a szocializmus alapértékeit látják veszélyben. Mások a végbement változá­sokat is kevésnek tartják, és a parttalan liberalizálás mel­lett lépnek fel. A társadalom­ban megjelentek különböző politikai törekvések. Közülük számosán a párthoz közeli eszméket képviselnek, mások a párttól függetlenek. Egy részük a szocializmussal szemben, a polgári demokrácia talaján áll. Mindez természetes kö­vetkezménye a pluralista viszo­nyok kiépülési folyamatának, egyúttal azonban azt igényli, hogy a párt világosan fogal­mazza meg saját törekvéseit a demokratikus politikai rend­szer kiéDÍtésének irányairól és kereteiről. O A társadalmi nyilvános­ság, mindenekelőtt a sajtónyilvánosság az elmúlt hónapokban jelentősen fejlő­dött. Nagyobb lehetőség nyílt arra, hogy a különböző néze­tek nyilvánosságot kapjanak. Egészséges verseny van ki­alakulóban a sajtóban is az információk gyors továbbítá­sáért. A sajtó, a televízió, a rádió, a hírközlés érdekesebb, változatosabb lett. Megnöve­kedett a lapalapítók szerepe a sajtótermékek politikai irányvonalának kialakításában, erősödött a szerkesztőségek önállósága. Szélesedett a párt és a kormány álláspontjától eltérő kritjkai vélemények meg­nyilvánulási lehetősége is. Ugyanakkor a lapalapítók felelőssége még nem egyér­telműen tisztázott, bizonyta­lanság mutatkozik a sajtópo­litikában és a sajtóigazgatás szervezetében is. A közhan­gulat romlásának hatása ta­pasztalható az újságírók kö­zött is. Politikai életünk za­varó jelensége a sajtónyilvá­nosság bizonyos mértékű tor­zulása. Szűkebb körök saját nézeteiket igyekszenek ráeről­tetni a társadalomra. Ezt a nagyhatású tömegtájékoztatási eszközök is közvetítik. Ezzel megzavarják a közvéleményt, veszélyeztetik a reformfolya­matot, mert növelik a meg­alapozatlan politikai türelmet­lenséget. O Az elmúlt másfél évti­zedben jelentősen le- zultak a párt és a lakosság kapcsolatai. A munkásosztály széles rétegeivel, így minde­nekelőtt a szakképzett mun­kássággal nem tudtunk érde­mi párbeszédet folytatni olyan, a társadalmat foglalkoztató nagy jelentőségű kérdésekről, mint a szerkezetváltás, a mun­kanélküliség, a szociálpolitika. Nem sikerült megtalálni az értelmiség tekintélyes rétegei­vel való kapcsolatépítés híd­jait sem. A párt értelmiség­politikájának gyengeségei, a szellemi munka feltételeinek romlása azt eredményezték, hogy a közéletben aktív ér­telmiség egy része eltávolo­dott a párttól. A mezőgazdasági dolgozók és az agrárszektor ma tár­sadalmi stabilitásunk egyik fenntartó tényezője. Az agrár- politika további alakításában alapvető érdekünk, hogy ez a helyzet ne változzon, e szek­torban a szükséges átalakulás mellett továbbra is megma­radjanak a fejlődési pers­pektívák. O Az ifjúság sorsa a nem­zet jövőjének kulcskér­dése, meghatározó jelentősé­gű a szocializmus fejlődése szempontjából. Az ifjú korosz­tályok egy része az elmúlt tíz év­ben a gazdasági stagnálásnak, az életkörülmények romlásának, a társadalmi feszültségek nö­vekedésének viszonyai között vált felnőtté. E korosztá­lyoknak ezért nagyrészt ne­gatív tapasztalataik vannak társadalmunkról. Történelmi fe­lelősségünk tehát, hogy ifjú­ság pá rti politikát folytassunk, illetve hogy az ifjúság nagyobb arányban vegyen részt a po­litika alakításában. O A párt a változás, az átalakulás állapotában van. A párttagság egyre ak­tívabban kíván részt venni a pártpolitika alakításában. Igényli a párt megújulását, de bizonytalan személyes fel­adatait illetően. Minthogy az elmúlt másfél évtizedben nem tudott tevékenyen részt ven­ni a pártpolitika alakításában, nem érezheti felelősnek ma­gát az ekkor született hibás döntésekért és azok következ­ményeiért. Emiatt nem vá Hal­ja a politikai folytonosság tel­jes továbbvitelét sem. A párt különböző szintű ve­zető testületéi hozzákezdtek tevékenységük megújításához. II. O A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalásá­ban, a szocializmus és a párt megújításának igényében a párttagság egészének akarata fogalmazódott meg. Az elha­tározott teendők, a társadal­mi szükségletek, valamint a felmerült új fejlemények indo­kolják: gyorsítsuk meg az or­szágos pártértekezlet állás- foglalásának és a Központi Bizottság feladattervének va­lóra váltósát. O A párt akcióképességé­nek haladéktalan hely­reállítása meghatározó fon­tosságú. Ennek alapvető kö­vetelménye a párton belüli egység világos értelmezése. Ez nem állandó és nem monoli­tikus egység, nem felülről el­rendelt, hanem vitában alakul ki, és igazodik a változó kö­vetelményekhez. Pártunk nagy politikai erőt képvisel. Társadalomformáló erejének érvényesítéséhez szi­lárd, következetes politikai összefogásra van szükség. En­nek egyik alkotó eleme a po­litikai centrum továbberősödé- se, amely képes következete­sen megvalósítani a pártér­tekezlet irányvonalát, fellép minden szélsőség ellen, s amelyet követ a párttagság többsége. Képes párbeszédre, alkotó együttműködésre a pártonkívüli haladó szocialis­ta, baloldali demokratikus, népi-nemzeti indíttatású erők­kel és az egyházakkal a köl­csönösen elfogadott elvek alapján. Az önállóság tiszteletben tartása mellett, a megújulás elvi követelményeinek feladása nélkül a vezető párttestületek nyújtsanak elvi, politikai se­gítséget, orientációt a párt. szerveknek és az alapszerveze­teknek a megújulás megkönnví- tésére, és biztosítsák az eh­hez szükséges tájékoztatást. A pártszerveződés új elveire és követelményeire való átál­lás során fokozatosan ke­rüljön előtérbe a lakó­helyen folytatott politikai te­vékenység. A párttagok ve­gyenek részt a különböző mozgalmakban, érdekképvise­letekben és az új szerveződé­sekben, az élénkülő politikai közéletben, a társadalmi vi­tákban. A párttestületek változó fel­adataihoz igazodó, haté­kony, minőségileg megújuló pártapparátusra van szükség. A testületek az ehhez szüksé­ges átalakítást az év végéig fejezzék be. © Az ország tényleges helyzetének értékelésé­ben és a továbbfejlődés kiindulópontjainak megha­tározásában a Központi Bizottság számit a párttagság véleményére és széles körben, a különböző formákat felhasznál­va aktív eszmecserét folytat. Ebben a párt különböző ve­zető testületéi minden szinten vegyenek részt. E politikai mozgalmi tevékenység kap­jon teljes nyilvánosságot. A pártszervezetek rendezzenek a tagság összetartozását erősítő kommunista fórumokat, és eze­ket használják fel a politikai közélet formálására. O Az MSZMP olyan politi­kai erő, amely képes a nemzeti felemelkedés prog­ramját megalkotni és követ­kezetesen megvalósítani, képes a reformban érdekeltek össze­fogására, a szocialista hala­dás köré tömöríthető erők koa­líciójának létrehozására. Ez a biztosítéka annak, hoqy elzár­juk az utat az egyértelműen elvetett sztálini modell és a polgári rendszer alternatívája elől. A kétfrontos harcnak a imái viszonyok között ez a célja és fő terepe. O A Magyar Szocialista Munkáspárt vállalja az elmúlt négy évtized történelmi örökségét, amely a magyar népnek felemelkedést hozott. Megőrizve kívánja meghaladni azt. Ennek a politikának elő­remutató elemei: a két mun­káspárt 1948-as, új minőséget ígérő egyesülési kongresszusa; az 1953—56 közötti éveknek a szocializmus megreformálását igénylő demokratikus törekvé­sei. 1956 után az MSZMP nagy erőfeszítéseket tett a szocializ­mus addig kialakult rendsze­rének megváltoztatására. A hazai és a nemzetközi közvé­leményben is elismert sikere­ket ért el az életviszonyok ja­vításában, a demokratizmus kiszélesítésében, a szabadság- jogok garantálásában, a hu­manizmus elveinek érvényesíté. sében és az 1966-68-as re­formtörekvésekben. Mindezt a történelmileg meghatározott külső és belső feltételek köze­gében csak részlegesen tudta végrehajtani. A szocializmus korábban kialakult politikai rendszerének korlátain nem léptünk .túl. A döntési mecha­nizmus, a politikai akaratkép­zés módia szembe került a társadalmi-politikai fejlődés valódi szükségleteivel, így a szocializmus feilődését akadá­lyozó tényezővé, súlyos hibák forrásává vált. Ezért sem vállalható a szo­cializmus történelmileg túlha­ladott modelljére jellemző gazdasági és politikai rendszer fenntartása. Változtatni kivá­lnunk azon a szubjektív és konzervatív szemléleten és gyakorlaton, amely az elmúlt (másfél évtized máig is ható hibáihoz vezetett. Az új nemzeti összefo. gás tartalmát, útjait, módjait tekintve számunkra egyedüli irányt mutató eszme a társadalmi haladás, a nem­zeti felemelkedés eszméje. Történelmi tapasztalataink és a megváltozott helyzetből adó­dó felismerésék alapján ma a nemzeti összefogás alappillé­reinek tekintjük: — az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gaz­daság- és társadalompolitikát;- a hatékony piacgazdaság megteremtését;- a modernizációra épülő határozottabb nyitást a világ felé — a társadalmi önszervező­dés jogának, mint a szocializ­mus új elemének érvényesíté­sét a politikai pluralizmus vi­szonyai között; ennek kereté­ben a szocialista társadalom új fejlődési útjának, a magyar társadalom érdekeit érvénye­sítő, az összes haladó, balol­dali, demokratikus, nemzeti tö­rekvést kifejező erő együttmű­ködésének a megvalósítását;- olyan szilárd alkotmányos­ság kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrend­nek, a jogállamiságnak az alapja, . és magában foglalja a demokratikus politikai rend szer működésének keretein be­lül a párt, a kormány, a kü­lönböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködésének törvényes szabályozását; — a szocializmus megújításá­ra törekvő valamennyi ideoló­giai áramlat együttes politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közre­működési lehetőségét is a tár­sadalmi gyakorlat alakításá­ban O A munkásság érdekei jól érzékelhetően érvénye­süljenek a politikai döntések meghozatalában és megvaló­sításában. Ezért alapvető po­litikai érdek, hogy a párt tény­leges párbeszédet folytasson a munkássággal a gazdaság- és a szociálpolitika olyan kérdé­seiről, amelyek közvetlenül érintik munka- és életfeltéte­leit, jövedelmi viszonyait, szo­ciális biztonságát is. A mezőgazdasági dolgozók bizalmát és jövőjét csak az átalakulás követelményeit ér­vényesítő érdekeltségre épülő agrárpolitika biztosíthatja. Az értelmiség közreműködé­se nélkül a korszak nagy kihí­vásaira nem lehet választ adni. Ezért a hozzá való viszony nem taktikai, hanem stratégiai jelentőségű. Szükségesnek tart­juk létrehozni a politikai dön­tési folyamatba való aktív be­kapcsolódásának, illetve saját kezdeményezéseinek feltételeit. Indokolt a szellemi munka na­gyobb megbecsülése, amelyet ezért támogatunk. Az ifjúság elidegeníthetetlen joga, hogy részt vegyen a po­litikai rendszer demokratizálá­sában, saját szervezetein ke­resztül beleszóljon a politika formálásába, jövőjének alakí­tásába A politikai intézmé­nyek a generációk közötti pár­beszéd, megegyezés és együtt­működés szinterei is legyenek. © Az MSZMP a társadalmi érdekkifejezés, önszerve­ződés és ellenőrzés pluralizmu­sának, a társadalom önszabá­lyozásának új útjait keresi. A jelenlegi politikai időszakban a nemzet előtt álló rendkívül nehéz feladatok megoldásá­hoz az erők összefogására és nem megosztottságára van szükség. A pártnak az az ál­láspontja, hogy vezető szere­pét az egypórtrendszer keretei között gyakorolja. Természetes­nek tartja, hogy az alkotmány előírásainak, a törvényesség­nek megfelelően különböző po­litikai szervezetek jönnek lét­re. A hozzájuk való viszonyt programjuk és gyakorlati te­vékenységük alapján határoz­za meg. A párt keresi az együttműködést, a politikai szövetséget, koalíciót azokkal az erőkkel, amelyek a szo­cializmus megújulásáért, a nemzet felemelkedéséért kíván­nak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, amely a szocia­lista társadalmi rend, az al­kotmányosság és szövetségi rendszerünk ellen lép fel. O A nyilvánosságnak kitün­tetett jelentősége van politikai rendszerünk megújí­tásában és működtetésében. Az önálló tényezőként színre lépett sajtó megfelelően illesz­kedjen a demokratizálási fo­lyamatba. A politikai intézmé­nyek és az újságírótársadalom között jó együttműködés, part­neri viszony alakuljon ki. Felgyorsítjuk a nyilvánosság korszerűsítésével foglalkozó ál­lásfoglalás előkészítő munká­ját. Következetesen érvényesí­teni kell a • lapalapítók és -fenntartók érdekeit, politikai és anyagi felelősségét. Ez kü­lönösen vonatkozik a kormány által felügyelt nagyhatású tö­megkommunikációs eszközökre. A különböző alternatív néze­teknek csak a tényleges sú­lyuknak megfelelően adjanak teret. Éljenek jobban az e né­zetekkel vitázó kritikai funk­ciójukkal, amihez mozgósítani kell az érdekelt területeken dolgozó kommunistákat. Nyíl­jon mód arra, hogy a külön­böző szerveződések a sajtó- törvény alapján teremtsék meg saját nyilvánosságukat. C jt Felgyorsítjuk az elmúlt W évtizedek tapasztalatait elemző munkabizottság tevé­kenységét. Az elemzés rész­letesen foglalkozzon a hibás döntésekért való felelősség tartalmi kérdéseivel. Készüljön világos helyzetértékelés a köz­vélemény számára a gazdaság állapotáról. O Gyorsítsuk meg az át­fogó gazdasági reform- folyamatot. A vegyes tulajdo­nú piacgazdaság, a szükséges külgazdasági nyitás megte­remtéséhez, a társasági tör­vény érvényesítéséhez, a piaci feltételek kialakításához a liberalizálás gyakorlati gazda­sági és politikai sikere érde­kében nagy döntési, cselekvé­si szabadságot kell hagyni a vállalatoknak. Konkrét irány­mutató programokat, közgaz­dasági ösztönzőket kell kiala­kítani minden tulajdonforma, így a magántulajdon részére is. Következetesen kell előre­haladni a bérreform, a költ­ségvetési reform és az ár­reform bevezetésében. A gaz­dasági érdekegyeztetési gya­korlat gyors kiépítésére kell törekedni. A gazdasági fejlődéshez az érintett rétegek számára egy­értelmű érdekeltséget kell te­remteni, hogy részt vállaljanak a gazdaság megújításában. Az intézkedések által sújtott, nehéz helyzetbe kerülő réte­gek számára kezdjék meg a szociális háló kiépítését. © A Központi Bizottság megállapította, hogy több olyan feszültség és prob­léma terheli a Ickosságot, belpolitikai életünket, amely részben megszüntethető, illet­ve a ma rendelkezésre álló eszközökkel is megoldható. Szükségesnek tartja, hogy az adórendszerből kiiktassák a termelést, a teljesítményt fé­kező hatásokat. Az államigazgatásban, a gazdálkodásban ésszerű ta­karékosság érvényesüljön. © Minden területen, párt­állásra és beosztásra való tekintet nélkül, érvényt kell szerezni a törvényes és a morális követelményeknek. A párt határozottan fellép a korrupció felszámolásáért és az abban vétkes tisztségvise­lők felelősségre /vonásáért. A Központi Bizottság szá­mot vetett a magyar társada­lom mai helyzetének nehéz­ségeivel. Felhívja a kommunis­tákat, a társadalom valameny- nyi, a nemzet jövője iránt el­kötelezett haladó erejét, hogy munkálkodjon együtt a mai nehéz gazdasági helyzetből és ennek negatív társadalmi következményeiből való ki­lábalás lehetséges útjainak ki­alakításán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom