Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-28 / 331. szám

1988. november 28., hétfő Dunántúli napló 7 „Mindig azt álmodom, hogy kiugrók a gödörből” Egy jugoszláv már próbajátékon is volt A távolugrónő csalódottsága i Beszélgetés Vanyek Zsuzsával a doppingról és egyéb dolgokról Vanyek Zsuzsa tíz évvel ez­előtt Komlóról került Budapest­re, a Testnevelési Főiskolára; istenáldotta tehetségnek tartot­ták. 681 centiméterrel ő tartja 1983 óta a női távolugrás or­szágos rekordját, mégis úgy tűnik, hogy az eltelt évek alatt inkább csalódottá vált. Ritkán jön haza. A komlói ta­lálkozás lehetőségét ezúttal osztályának érettségi találko­zója teremtette meg. Szerény­sége mitsem változott, pedig a hazai — jóllehet gyenge — mezőnynél legalább 30—40 centiméterrel jobb, még akkor is, ha mostanában nem na­gyon jött ki neki a lépés. — Nagyon szerettem volna kijutni a szöuli olimpiára, és úgy érzem, hogy a kiküldetési szint teljesítése nemcsak miat­tam nem sikerült — mondja Vanyek Zsuzsa keserűen. — Tavaly, szeptemberben edző­váltásra kényszerültem, illetve egy hónapig egyedül készül­tem, azután pedig olyasvala­kivel, akiben nem bíztam iga­zán. Az elvégzett alapozásból nem is jöhetett ki semmi jó eredmény... , Az ideinél kétségtelenül na­gyobb csalódás volt, s nem­csak Vanyek Zsuzsa számára, a 4 évvel ezelőtti, a Los Ange­lesben rendezett olimpiáról történt intézményes távolmara­dás. Az edzések folytatásához bizony sokuknak nem maradt elég lelkierejük. A Prágában megrendezett ,,pótolimpiát" szinte senki nem vette komo­lyan. — Most a márciusi fedett- pályás világbajnokságra készü­lök — mondja a bajnoknő. — Hogy milyen eséllyel? Sok függ attól, hogy a dopping mennyire szelektálja majd a mezőnyt. — Miért? Mindenki szed va­lamit? — Persze. Anélkül nem megy. — Te is? — Én csak mindenféle vi­taminokat, de az annyit ér, mint halottnak a csók. Az a baj, hogy nálunk az orvosok nem nagyon foglalkoznak az atlétákkal, így aztán mindenki azt szed, amit akar... Vanyek Zsuzsa mindeddig csak egyszer került kapcsolat­ba az ajzószerekkel, véletle­nül. Idén, a szeptemberi Élet és Tudomány címlapján az ő fotójára írták rá a kedvcsiná­ló címet: Ajzószerek a vádlot­tak padján. Természetesen til­takozott, de mindeddig ered­ménytelenül. Talán köztudott, hogy az at­létika csak világszínvonalon' tartozik a kifejezetten pénzes sportágak közé. A Komlóról el­Nemesi Árpád felvétele származott távolugrónő fizeté­sét most emelték 8 ezer fo­rintra, amelyhez hozzájön még az úgynevezett kalóriapénz. Ha van eredmény, akkor nya­ranta a pénzdíjas versenyeken is lehet keresni egy keveset. — Még most is abból élek, hogy a helsinki világbajnoksá­gon hatodik lettem — jegyzi meg ezzel kapcsolatban Va­nyek Zsuzsa. — 400 dollár volt a rajtpénzem, s ha most sikerülne a márciusi verseny, akkor talán többet is kapnék. Mindig azt álmodom, hogy ki­ugrók a gödörből, de ez per­sze még soha nem sikerült. Mindehhez persze meg kell úszni sérülés nélkül a kímé­letlen felkészülést, és a verse­nyeket is, ahol sajnos nem mindig készítik elő megfele­lően a pályát. A Budapesti Építők versenyzőnőjét például mór 1980-ban el akarták taná­csolni a sportolástól gerinc­problémái miatt, s az utóbbi években is gyakran kínlódott kisebb-nagyobb sérülésekkel. Ha egyszer abbahagyja, akkor valamilyen üzleti tevékenység­be kezd. Addig azonban még szeretne elérni egyet és mást. Ezért beszélgetésünk után, ha nem is nagy lelkesedéssel, de edzeni indult. Komlón, ahol annak idején első sikereit ér­te el . . Ferling József Sporthetfok a teueben Próbajelleggel, de a maj­dani folytatás szándékával in­dítja útnak a Magyar Tele­vízió sportosztálya új vállal­kozását, a sporthétfők egye­lőre három alkalomra szóló sorozatát. December 5-én lesz az első adás, majd a két következő hétfőn láthatnak a nézők ismét a középpontba a sportot állító programot. Miként Vitray Tamás az MTI munkatársának elmondta, a sporthétfők ötletét „örököl­te”, s most jött el az ideje, hogy az elképzelésből valóság legyen. — A három adásnap meg­születéséhez támogatókra volt szükség — említette o tévé sportosztályának új vezető­je —, olyanokra, akik fantázi­át látnak abban, amihez a pénzüket adják. A Délker, a Hungária Biztosító és a Vi­deoton szponzorálta műsorok képernyőre kerülését természe­tesen segítette a sport ma­gyarországi népszerűsége, a válogatással pedig igazán nem lehetett gond, hiszen ez az esztendő különlegesen gazdag volt sportesemények­ben. Mit láthatunk, s befér-e a nagy viadalok mellett más is az egész estés programba?- A sport a gerinc, 0 mint­egy kilenc órányi műsor har­madát a szöuli olimpia ese­ményeinek felidézése teszi ki. December 5-én például a nyári játékok első napjai kö­szönnek vissza egy órában, s hasonló terjedelmű összefog­lalók lesznek a másik két na­pon is „Magyarok a csúcso­kon" és „Hajrázik az olim­pia" címmel. Aztán, nagyjá­ból szintén egy órába sűrít­ve visszapillantunk a febru­ári calgaryi téli olimpiára, az idei Forma 1-es viadalokra, foglalkozunk az 1988-as lab­darúgó EB-döntővel és terí­tékre kerül a honi foci ez évi produktuma is. A „Nagy pillanatok, nagy egyéniségek" elnevezés magáért beszél, s hogy az egyes sportblokkokat összekötő programokról is szóljak: mindhárom hétfőn lesz játékfilm és kívánságmű­sor is. Utóbbiak sportos jel­legét olimpikon közreműködők biztosítják. A műsorvezetői feladatokat először a Gyulay testvérek, Zsolt és Kati, a má­sodik hétfőn Szalma László és Kőbán Rita, a zárónapon pe­dig Bertényi Erika és Fábián László látják el. A sporthétfők „trilógiáját” kik jegyzik? — Az egyik főszerkesztő Pé­csik Ilona, az ötletadó Belke­reskedelmi Igazgatóság, tévés szóhasználatban KERIRODA igazgatója, a másik pedig jómagam vagyok, de a közös műsor létrehozásában a sport­osztály valamennyi munkatár­sa ügyködött. A sportkedvelők azonban nem csupán erre az év végi csemegére számíthatnak. Ja­nuártól minden eddiginél több sport kerül képernyőre - ezt az ígéretet már Dávid Sán­dor tette. A formájában és tartalmában egyaránt megúju­ló Telesport felelős szerkesz­tője elmondta, hogy a 2-es programban kaptak helyet, s megnövelt műsoridővel vág­hatnak neki 1989-nek.- Az új TV-műsorrendnek megfelelően a hétfő is adás­nap — mondta Dávid Sándor. — Szándékaink szerint minden hétfőn este másfél órás mű­sorral jelentkezünk, amelyben épp úgy helye van a hétvége hazai és külföldi eseményei­nek, mint a kommentároknak, interjúknak, háttérmagyaráza­toknak, stúdióbeszélgetések­nek. Hadd tegyem hozzá. hogy még rejtvényt is terve­zünk. Egyszóval afféle színes televíziós „képes sportnapila­pot" szeretnénk átnyújtani a nézőknek. A hét más napja­in, így szombaton is, 18.00 és 18.25 között lesz műsorunk, amelyben beszámolunk a leg­frissebb hazai és nemzetközi történésekről. Azt akarjuk, hogy napi megjelenésünk az eddiginél aktuálisabb legyen, s arra is törekedni fogunk, hogy állásfoglalásainkkal, vé­leményünkkel is részt vegyünk a honi sportmozgalomban. Foglalkozni kívánunk a ma­gyar sportélet problémáival, a testedzés, a szabadidősport gondjaival is, úgyhogy nem félünk attól, netán nem lesz elég muníciónk a műsoridő kitöltésére, amikor netán ép­pen eseményszegényebb idő­szak adódik. Végül a vasár­napról : a jövő évtől a hét utolsó napján esténként 15 perces összefoglalókkal jelent­kezünk, ám természetesen közben minden fontos verse­nyen, eseményen ott lesznek a Telesport kamerái. Vagyis az élő, egyenes közvetítések sem fognak hiányozni a tévés sportközvetítések gazdagodó, törekvéseink szerint nemcsak képileg színes palettájáról. Ben Johnson nem mond le a barcelonai olimpiáról Ben Johnson, az 1988-as esztendő legnagyobb kárval­lottja — a szöuli olimpia dop- pinglaboratóriumóban érték tetten, s egyértelműen pozitív vizsgálati eredménye miatt til­tották el két évre, mindamel­lett aranyérmét is vissza kellett adnia nem adja fel, for­mában akar maradni, és 1992- /ben, a barcelonai olimpián győztesként visszatérni! E hangzatos kijelentést a 26 esztendős jamaikai születésű kanadai az olasz Espresso cí­mű lapnak adott interjújában tette, azzal a kikötéssel, hogy ■nyilatkozatról csak akkor lehet szó, ha mindent elmondhat, ami a szívét nyomja. — Áldozat vagyok és nem bűnös, áldozat, csak azt nem tudom, hogy kié — hangsú­lyozta. — Eredményeimet, ró­mai világbajnoki aranyérme­met, világcsúcsomat, s szöuli első helyemet is az iszonyato­san kemény edzésmunkának köszönhetem, soha nem folya­modtam tiltott eszközökhöz. Johnson jelenleg is edz, min­dennap lejár a súlyemelőte­rembe, futóedzéseit azonban csak jövő nyár végén szándé­kozik újrakezdeni. — Nem tudok meglenni a futás nélkül, versenyezni aka­rok, bármilyen áron is. Hiszem, hogy 1992-ig lesz kitartásom, s akkor valami olyan dolgot művelek, amit soha senki nem fog elfelejteni. E célzás kiegészítéseképpen Ben Johnson az olasz újság­írónak elejtette, hogy nem sok­kal az olimpia előtt egy ed­zésen kézi méréssel 9.2 mp-re futotta a 100 métert, amikor még nem is volt csúcsformá­ban ... Ezt az alkalmat is megragadta arra, hogy oda­mondjon régi vetélytársának, vagy inkább ellenségének, az amerikai Carl Lewisnak. — Óriási öröm volt számom­ra Lewist legyőzni Szöulban. Egy olyan futót, aki megpuk­kad a méregtől, ha nem ő mindig az első. Végezetül egy szerződésről ejtett szót. — A Szöulban történtek után, aki csak tehette, fakép­nél hagyott, nehogy belekeve­redjen a „Johnson-ügybe". Az olasz Diadora cég azonban nem hagyott cserben, ők még a szerződésemet sem mondták fel. Ehhez csak annyit, hogy a Diadora valóban állja a sza­vát, de a 2,5 millió dolláros szerződés részleteit egyelőre nem folyósítja a kanadai at­létának, mondván, először tisz­tázza az ártatlanságát. Kiket igazol a PMSC a télen? Terven felüli költekezés lesz Maga az edző, Garami ló- zsef nyilatkozta a dunaújvá­rosi mérkőzés után a rádió­ban: ez így nem NB l-es csa­pat. Ebből egyértelműen kö­vetkezik, hogy ha a felfüg­gesztettek belátható időn be­lül nem kapják vissza játék­jogukat, akkor a PMSC-nek a télen kényszerűségből igazolni kell. Ezt azonban nem akar­ják elhamarkodni a vezetők, mert mi lesz akkor, ha vesz­nek is új játékosokat, meg többen a régiek közül ismét szerepelhetnek? Mindenesetre azért gondolnak a jövőre és új labdarúgók után néznek. Szóba került dr. Bendes ne­ve is, akit Mohácsról vissza­hoznának. Tárgyaltak is vele már hetekkel ezelőtt, de az átigazolás egyelőre lekerült a napirendről. Előszerződést kö­töttek viszont Takáccsal, aki most a Kaposvári Honvédben futballozik, azelőtt a PVSK-ban volt. Februárban szerel le, ak­kor szerződtetnék. A Videoton ajánlatot tett, szívesen áten­gedné Magyar Zsoltot, ő ré­gebben a debreceni NB l-es együttesben játszott. Csatár, de ennek ellenére nem nagyon harapott az ötletre a PMSC. Próbajátékon már bemutatko­zott Pécsett egy jugoszláv lab­darúgó, Tintar a neve. Jobb­oldali középpályásként, jobb­szélsőként egyaránt számításba jöhet. Egykoron a Vojvodiná- iban focizott, onnan kölcsön­adták egy vajdasági második ligás csapatnak, ahol múlt va­sárnap is rúgott gólt bajno­kin. Neki nem mondtak a pé­csiek sem igent, sem nemet, még visszatérnek a dologra. A Bajára kölcsönadott Ková- csevicset a minap visszaigazol­ták, mivel ősszel ő végig Baján volt, szintén új fiúnak számít. A PMSC-től kölcsönben más egyesületnél csak Kádár van, azonban nem akarják vissza­kérni. Nem elég, hogy terven fe­lüli költekezésbe kell kezdenie valószínűleg a PMSC-nek, ha igazolni akar, anyagi veszte­ség éri más szempontból is. Ugyanis, ha nem jött volna a bundabotrány, eladhatott volna játékosokat külföldre. Breznicz- ky dr., Hámori és Lutz voltak a kiszemeltek, némi érdeklődés mutatkozott is irántuk. Amennyiben lesznek átiga­zolások a téli szünetben, azok­ra úgy néz ki, hogy meglesz a pénz. Erre a célra szolgálna az a 15 000 dollár is, amelyet Nagy Imre elengedéséért első részletként Belgiumban már fel­adtak, csak még nem ért ide. Ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni: a PMSC sokat profitált abból, hogy nem is olyan régen az UEFA Kupában szerepelt. Akkor figyeltek fel Róthra és Mészárosra, akiket szerződtettek, Hollandiába, il­letve Belgiumba. Ennek a két játékosnak az elenqedése 550 ezer dollár, vagyis kb. 30 mil­lió forintot hozott a pécsiek konyhájára. Hogy még maradt valami a mostani téli átiga­zolásokra, az ennek a 30 mil­liónak is köszönhető. Horváth László Újra a Toyota Kupáért Az UEFA kupa visszavágói után Európa nagy részén las­san pihenőre térnek a csa­patok, azonban egy Igen je­lentős összecsapás még hátra­van. Ez a BEK-győztes és a dél-amerikai Libertadores ku­pa védője közötti találkozó, amelyet évről évre semleges helyszínen, a japán főváros­ban rendeznek. A valamikor Interkontinentális kupa néven ismert mérkőzést évek óta a Toyota cég támogatja, s az idei lesz a kilencedik össze­csapás a két földrész leg­jobb együtteseinek — ezúttal a holland PSV Eindhoven és az uruguayi Nációnál Monte­video - részvételével. A dél-amerikai bajnok 1971- ben, 1980-ban és 1988-ban hódította el a Libertadores kupát, s eddig kétszer a BEK- győztes felett is diadalmasko­dott. A harmadik alkalom épp most kínálkozik ... Az „uruk" a korszerű labdarúgás minden elemét felvonultatják, remek erőnléttel, gyorsaság­gal, s hagyományosan kitűnő technikai képzettséggel ren­delkeznek. A csatársorban olyan játékosok szerepelnek, mint William Adrian Castro, Juan Carlos de Lima és Er­nesto Vargas. A holland csapat nem kis meglepetésre nyerte meg a legjobb európai csapatok tor­náját: ehhez a kimagasló esélyes spanyol Real Madri- dot is le kellett győzniük az elődöntőben. A madridiak jog­gal panaszkodhattak balsze­rencséjükre, hiszen végig olyan ellenfeleket kellett búcsúra kényszeríteniük, mint például Diego Maradona csapatát, az olasz Napolit, vagy a nyugat­német Bayern Münchent. Az Eindhoven játéka a pro­ficsapatokra Jellemző kemény küzdenitudásra, valamint egyes kiemelkedő tudású labdarú­gókra épül. Az irányító sze­repkörét Ronald Koeman és a dán válogatott, Sorem Lerby látja el. Az új csillag a szöuli olimpiai játékok brazil gólkirálya, Romario, aki ez év októberében szerződött a hol­landokhoz. A nagy érdeklődéssel várt összecsapást december 11-én Tokióban rendezik, a 60 000 nézőt befogadó Nemzeti Sta­dionban. A találkozót a ko­lumbiai Jesus Dias Palacio vezeti. Az Interkontinentális, majd Toyota Kupa eddigi győztesei (a kiírás csak 1963-tól hivatalos) : 1960: Real Madrid (spanyol) 1961: Penarol (uruguayi) 1962: Santos (brazil) 1963: Santos 1964: Internazionale (olasz) 1965: Internazionale 1966: Penarol 1967: Racing Buenos Aires (argentin) 1968: Estudiantes La Plata (argentin) 1969: AC Milan (olasz) 1970: Feyenoord (holland) « 1971: Nációnál FC (uruguayi) 1972: Ajax (holland) 1973: Independiente (argentin) 1974: Atletico Madrid (spanyol) 1975: Időpontegyeztetési nehézsé­gek miatt elmaradt a döntő az Independiente és a Bayern München (nyugatné­met) között 1976: Mayern München 1977: Boca Juniors (argentin) 1978: Időpontegyeztetési nehézsé­gek miatt elmaradt a döntő a Liverpool (angol) és a Boca Juniors között 1979: Olympia Asuncion (oa* aguayi) 1980: Nációnál FC 1981: Flamengo (brazil) 1982: Penarol 1983: Gremio Porto Alegre (brazil) 1984: Independiente 1985: Juventus (olasz) 1986: River Plate 1987: Porto (portugál) A mezőny legjobbjának járó Toyota gépkocsit 1985-ben Piatini (Juventus), 1986-ban Alzamendi (River Plate), tavaly pedig Madjsr (Porto) vehette át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom