Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-28 / 331. szám

1988. november 28., hétfő Dunántúli napló 3 A vizes falak ellen Sikerévek a Faipari Szövetkezetnél Négy ipari kisszövetkezet és egy szövetkezet soron lévő fej­lesztési, illetve egyéb elképze­lései megvalósulhatnak, mivel az általuk igényelt hitelössze­gek odaítélését a KISZÖV-él- nö'kség tagjai a pénteki elnök­ségi ülésen egyhangúlag meg­szavazták. A Baranya Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének közös fejlesztési alapjából (KFA) a Delta Kisszövetkezet másfél millió forint kölcsönt kapott - ez nagyrészt fedezi a pécsi központi telep önálló bekötőé tj ónak építési költsé­gét. A Villamosipari és Gép­javító Kisszövetkezet a csavar- gyártó tevékenység megkezdé­séhez még ez évben három­millió és a jövő év első ne­gyedében szintén hárommillió ■forint KF A-kölcsörvben része­sül. (A profilbővítés kizárólag gépi beruházást igényel.) A Szigetvári Ipari Kisszövetkezet a kapott egymillió forintot a tavaly megkezdett új tevékeny­ség — csarnokdaruk és daru­pályák, ipari felülettisztitó és felületkezelő berendezések gyártása - gépi hátterének ki­egészítésére fordítja. A TEM- PORG Kisszövetkezet ötmillió forint összegű beruházással fejleszti nyomdáját, a gépbe­szerzéseket saját erőből és KFA- kölcsönből fedezi, fele-fele arányban. (Ezzel a fejlesztés­sel a jövőben újságszerkesz­tésre, -szedésre is képes lesz a TEMPORG-nyomda, eddig a megbizások e részét bérmun­kában végeztette.) A Mohácsi Ruházati Ipari Szövetkezet a másfél millió forint hitelt for- góalap-feltöltésre kérte, töb­bek között az úgynevezett sa­ját anyagos termelés és érté­kesítés növelésére (jelenleg döntően bérmunkát végeznek). Az elnökség a KFA-kölcsö- nök megtárgyalását követően a Pécsi Faipari Szövetkezet termelési, gazdasági és szö­vetkezetpolitikai munkáját ér­tékélte. A szövetkezet nettó ár­bevétele e három év alatt 141 millióról 2Ö4 millióra, azaz negyvenöt százalékkal nőtt, a nyereség az 1985-ös hétmillió forintnak több mint ötszöröse (lett tavaly. A profiltisztítás eredményéként ma már a ter­melés kétharmada kolóniái bú­tor. E sikeres termékcsalád mellett a hazai és külföldi vá- sárolkon a Pécsi Faipari olyan újdonságokkal jelentkezik, mint a Zsalnay-porcelánbetétes bútorcsalád, valamint a Tirol elnevezésű rusztikus étkezőgar­nitúra, vagy a legfrissebb ter­mékfejlesztésük, a cseresznye- fa alapanyagú bútorok, ame­lyeket januárban mutatnak be a kölni vásáron. L. Cs. K. Osztrák eljárással A vizesedő falak ellen szerte a világon több eljá­rást dolgoztak ki, amiket ki- sebb-nagyobb sikerrel al­kalmaznak. Az egyik legújabb az osztrák AQUAPOL falned- vességmentesítő technológia, melyet már Magyarországon is alkalmaznak. Az első kí­sérleti készüléket Ausztriá­ban egy 100 éves kaszárnya pincéjében és egy középko­ri székesegyház altemplomá­ban helyezték el: a hato­dik hónap végére mindkét helyen a normál szintre süllyedt a falak nedvesség­tartalma. Hazánkban a nagytétényi templomban és egy budapesti laktanyában próbálták ki az eljárást, jó eredménnyel. Mi ennek a technológiá­nak a lényege? Elektronikus műszerekkel felderítik a nedvesedés okát, gócpont­jait, a falban lévő vizmeny- nyiséget. Ennek ismeretében elhelyezik az AQUAPOL ké­szüléket, mely képes arra, hogy a nedves falat a ter­mészetes levegő-ionizálás útján víztaszítóvá tegye, a felszálló talajnedvességet szinte az alapokig vissza­szorítsa 'egészen addig, hogy o maradék nedvesség kiszáradhasson. A készülék megakadályozza a talajból a sófeljutást, s így az épü­let károsodását. Az eljárás érdekessége, hogy semmi­lyen mesterséges energiafor­rást — hálózati feszültség, akkumulátor — nem használ­nak. Előnyei közé sorolható, hogy általában nincs szük­ség költséges építési mun­kálatokra, s hogy a készü­lékben nincs olyan alkatrész, mely rövid idő alatt elhasz­nálódhat. A gyártók húsz év garan­ciát vállalnak a készülék működőképességéért, s ha a falnedvesség egy-két éven belül nem csökken a tudo­mányosan elfogadott 3—5 súlyszázalék nedvességérték­re, akkor a berendezés te­lepítési költségeit visszaté­rítik. A teljes száradás ide­jét garancialevélben kikötik. R. N. Bárka épül a Mohácsi-szigeten Vízimalom lesz a követ-kező feladat-? A díszesen faragott orrtő­ke, a mérnöki módon meg­formált hajóbordázat különös látványt nyújt a hófödte Du- na-parton. Mohácsi-szigeten, a kompkikötő tőszomszédságá­ban vagyunk, itt áll a Petőfi Halászati Termelőszövetkezet kisüzeme, udvarán a pompá­zatos alkotmány.- Újabb Szent Jupát? . . .- Haltároló lesz - moso- lyodik el Bőgő László hajó­ács, akinek inkább bosszan­kodni volna kedve, a csúszós hó tétlenségre kárhoztatja őket. A bárkát a Paksi Halá­szati Termelőszövetkezet meg­rendelésére készítik, s Bőgő Lászlónak - aki a hírneves Bádemer Józsi bácsitól tanul­ta a mesterséget - ez lesz az első ilyen nagy, önállóan vezetett munkája, amit szeret­ne még az idén vizen látni, egyetértésben segítőtársaival, Sendula Jánossal, Tamás Lászlóval és Schweir Mihály asztalossal. De lássuk a bárkát! Hosz- sza tizenhat, szélessége négy és fél méter, mélysége száz­ötven centiméter, s ami még sokatmondóbb, gyomrában százötven mázsa hal fér el. A hajótestre még két bódét is emelnek, ezekből árusítják majd a halat.- Milyen fából készül a bárka?- Tiszta tölgyfából - büsz­kélkedik Bógó László, aki ed­dig leginkább fenyővel dol­gozott. A tölgyfát maguk a paksiak hajtották fel és hoz­ták, bizony drága egy anyag, ámbár a nagyobb költség nyilván megtérül azzal, hogy a bárka élettartama így leg­alább harminc év, javítással még ennél is több. Mondjunk dicséretet még a karcsú, szép ívű orrtőkére, ezt egyetlen, kilenc méteres rönkfából fa­ragták.- Mikorra szándékoznak el­készülni a munkával?- Szeptember végén kezd­tük és december közepére szeretnénk befejezni. Ha nem lesz jégzajlás, akkor vízre is bocsátjuk.- Hogyan?- Szánkót kap a bárka, s levontatjuk a kompkikötőhöz a vizre, a többi a paksiak dolga. Az egész munka úgy há­romszázötvenezer forintba ke­rül, ami majd a mohácsi Halászati Termelőszövetkezet bevételeit gyarapítja. Hogy mi lesz a következő feladat? Bógó László ezt még nem tudja. Valami olyasmit hal­lott, hogy vízimalom megren­delésre van kilátás. Mindez közel áll a hajóépítők szak­májához, ha vízimalom kell, hát persze hogy azt is meg­csinálják. Miklósvári Zoltán Fodrászok világtalálkozója Budapesten A két Széli mesterfogásai Az egyéniség divatja A falon lévő díszes okle­velek közül a legdíszesebbet Don Széli Istvánnak címezték, Barcelonában keltezték, és nem kevesebbről ad hírt, minthogy a magyar Don vi­lágbajnoki 10. helyezett lett a mesterfodrászok versenyén. Ez a diploma csupán egy a sok közül: a jónevű pécsi mester megjárta már a legnevesebb fodrászviadalokat és sosem tért haza üres kézzel. Az ak­tiv versenyzést nemrég hagyta abba, átadván a terepet a fiának, aki mindössze 23 éves, de már felfigyelt rá a szakma: az idei országos bajnokságon 30 indulóból lett o harmadik. Pécsi, Megyeri úti üzletük­ben mindig nagy a sürgés­forgás, így hát kicsit sietősre sikeredett a beszélgetésünk. Az idősebbik Széli 1957-ben kezdte a mesterséget, 1968- ban magyar bajnok, és nem sokkal később már nemzet­közi mester — ez a legmaga­sabb rang, amit fodrász el­érhet. A novemberi budapesti fodrász világtalálkozóra már a fiával együtt hívták meg, összesen kettőjüket Pácsről. A Magyar Fodrász Klub meg­alakulásának 30. évforduló­jára rendezett bemutatót a Kongresszusi Központban tar­tották, és bár a világ min­den részéről érkeztek ide ki­tűnő hajművészek, mégis min­denki magyarul beszélt, lévén mindegyikük magyar szárma­zású. A bemutatón minden csapatnak egy-egy óra állt a rendelkezésére, hogy a mai kor frizuráját elkészítsék. Hogy milyen a mai kor haj­divatja? Az idősebbik Széli szerint kizárólagos irányzat nincs, a rövidtől a hosszúig, a hullámostól a kefefrizuráig minden divat. Egy a lényeg: rendezett legyen az ember feje, és mindig az egyéniség határozza meg, ki milyen stí­lust követ. Az ő törzsvendé­gei nyugodtan rábízzák ma­gukat: tudják, hogy amit ő csinál, rossz nem lehet. Az ifjabbik Széli Istvánnak már másmilyen tapasztalatai vannak. A legtöbb fiatal egy fotóval állít be hozzá, rajta a kedvenc énekes vagy pop­együttes képével, akikhez ha­sonlítani szeretnének. Most leginkább a „Bros-os" frizu­ra fut, a jó rövidre felnyírt kockafej. A másik véglet is előfordul még, de egyre rit­kábban: a „Modern Tal- king-os" hosszú haj. Természetesen az ifjabbik Széli is — előbb-utóbb — nem­zetközi mester szeretne lenni. Ehhez azonban jövőre az or­szágos bajnokságon az első kettő között kell végeznie, majd a mesterfodrászok kö­zötti megmérettetéseken győzni, és akkor már nemzet­közi versenyekre is eljuthat. Ó Zs. Hármas út a megújuláshoz K utatás-o ktatá s- infrastruktúra A magyar felsőoktatás pénz­hiánya ismét felvetette a kér­dést: ha már nem nőtt az ország jövedelme, nem kelle- ne-e a meglévő pénzt o költ­ségvetés újraelosztásával — egyebek között o felsőoktatás javára is — átrendezni? A gazdaságilag elfogadható vá­lasz végett ismerkedtünk meg a Budapesten székelő Gazda­ságkutató Intézet kutatási ered­ményeivel. A intézet megfigyelései sze­rint -a magyar gazdaság törté­netében kitartóan visszatér egy tévedés: az újraelosztás, mint megoldás. Ugyancsak tartós tévedésként melléje sorakozik a túlzott figyelem a gazdaság- szerkezetre. Folyvást azt keres­tük, hogy a világgazdaságban milyen makroszerkezeti változ­tatások történnek, s hogyan lehet azokat mielőbb átvenni. Ugyanakkor nemigen törődtünk a hatékony termeléssel. Az egyik legsúlyosabb hiba: fe­leslegesen túlhajtottuk az alap­anyagtermelést és az energe­tikát. E helyett most már életkér­dés, hogy végre a hatékony termelést segítő gazdasági szerkezetet alakítsunk ki. Az intézet kutatásai szerint hár- Imas út vezet az életképes szerkezetváltáshoz: 1. a tudo­mányos kutatás és műszaki fej­lesztés, 2. a teljes oktatásszer­kezet, beleértve az óvodát, csakúgy mint a felsőoktatást és a diploma utáni továbbkép­zést, s végül 3. e kettő infra­struktúrája, tehát anyagi hát­tere. Utóbbiba tartozik az in­formatika és hangsúlyozottan a modern telefonhálózat. Vagy­is a hármas út igen szorosan épül az egyetemi-főiskolai fej­lesztésre! Azt mondhatnánk: beruházásra van szükség, de elsősorban az emberi fejekbe való beruházásra. A külföldi tőke magyarorszá­gi befektetését is ez vonzza: a tudós! A külföld extraprofitot vár, s azt elsősorban a kuta­tásfejlesztés Ígéri. Vagyis me- gintcsak: a tudás! Az emberi értékekbe történő befektetés­nek így elsősorban az oktatás a területe és sajnos, nem a többi „emberi érték”, például az egészségügyi ellátás, a mű­vészet. Ha pedig kilépünk az emberi kultúra területéről, s általánosítunk a gazdaságra, akkor a kutatás- oktatás-infra­struktúra alaphármasa messze meg kell előzze az eddig ká­rosan túlhajtott energetikai fejlesztést, beleértve a szén­ás olajbónyószatot, s a villa­mosenergetika túlzott beruhá­zásait is. Mindez az egészsé­ges gazdasági mechanizmust alapozza meg: a »hatékony termelést. S ha átmenetileg mégis új­já kell rendezni a költségve­tést? — Nos, akkor az inté­zet a vállalati támogatások, a rubeltámogatások, a felhalmo­zási támogatások tehát el­sősorban az energetika — csökkentését jelzi. Hozzá első­sorban áz államigazgatás és a társadalmi szervek költségve­tésének megnyirbálását, mert az íróasztalok száma változat­lanul — sok! Csakhogy csök­kentésük érdekében nem a lét­számot kell kisebbre szabni —, mert az ’máshová bújik, s ott újra íróasztalt nyer —, hanem o felesleges bürokratikus fel­adatokat. Földessy Dénes —Jegyzetfüzetemből-------­A z elmúlt héten, a KMP megalakulásának 70. évfordu­lójához kapcsolódva, az MSZMP Mohács Városi Bizottsága baráti beszélgetésre hivta egybe a területükön élő lelsza- badaulás előtti és az 1945-ben belépett párttagokat. Vala­mennyiük korábbi pártmunkáját, közéleti tevékenységét az általuk nyomtatott emléklappal köszönték meg. Az utóbbi időben párton belül és kívül egyaránt sokan megkérdőjelezik, hogy valóban vannak-e érdemeik a régi párttagoknak, mennyiben felelősek az elkövetett hibákért, van-e miért köszönetét mondani több évtizedes kötődésü­kért? Miközben erről általában folyik a vita, s nem teszünk különbséget régi és régi párttagok magatartása, tevékeny­sége és felelősségi lehetősége között, sokakat megbántunk, eltávolítunk a párttól, attól az eszmétől, mellyel sok-sok évvel ezelőtt elkötelezték magukat. Kétségtelen tények áll­nak rendelkezésünkre, s minden bizonnyal újabbakat lehet majd leitárni, hogy hosszú időn keresztül viseltek magas tisztséget olyanok, a pártban és a közéletben egyaránt, akik nem adták bizonyságukat politikai rátermettségüknek, akik kétségtelen hibákat követtek el azokban a beosztá­sokban, ahova megbízatásokat kaptak, eltávolodtak attól a környezettől, ahonnan életutukon elindultak. Jogos igény ennek kritikai szóvátétele. A mohácsi találkozó azonban arról is meggyőzött engem, hogy nem szabad általánosítani. Nem teszünk jó szolgála­tot sem magunknak, sem a pártnak, ha megfeledkezünk ezekről a régi párttagokról és nem egyénenként minősítjük, értékeljük őket. A mohácsi öregek többsége egykoron mun­kás vagy paraszt volt, akik nehéz körülmények között éltek a leiszabadulás után, s a megváltozott világban hittel vál­lalták a párttagságot, a későbbiek során a legkülönbözőbb politikai megbízatásokat. A hitük volt az erejük, még akkor is, ha közben, a követelmények növekedésével együtt, ez nem mindig bizonyult elegendőnek, amikor mind inkább nagyobb szerepet kapott a tudás, a szakértelem. Nem valamennyiük hibája az, hogy a korabeli vezetés nem tu­dott szembesülni ezzel a változással. Mégis sokan tiszte­séggel mehettek az öregek közül nyugdíjba, maradtak meg máig is a párt tagjainak. Ez a tisztességes magatartás sok ott jelenlévő felszólalásából, emlékeinek felidézéséből kitűnt. De kiérződött időnként a sértődöttség, a talán indokolatlan gyanakvás is, hogy vajon most helyes úton jár-e a párt, amikor a megvalósítandó feladatok között számukra sok olyan új jelenség van, amit nem tudnak megérteni. Egyetlen politikai mozgalom, párt nem engedheti meg magának, hogy teljes egészében szembeforduljon az elő­dökkel. A múltból a tanulságokat kell levonni, s talán ak­kor a legsikeresebb, ha ezt együtt teszik meg az idősek és a fiatalok. A párton belül meg lehet őrizni a generációk együttes létét, tevékenységét, erre számtalan példa van, hogy az idős párttagok közül mily sokan gondolkodtak már korábban is korszerűen, a változások igényével, s hogyan tudják ezt napjainkban is a különböző párttestületekben képviselni. Számomra ezért volt igen tanulságos, emberi és pártszerű az emlitett mohácsi baráti, elvtársi találkozó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom