Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)
1988-11-03 / 307. szám
£ Dunántúli nnnn~i 1988. november 3., csütörtök Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (Folytatás at I. oldalról) tíz évben, a gazdasági stagnálás, az életkörülmények romlása, a társadalmi feszültségek növekedése idején váltak felnőtté. E korosztályoknak ezért elsősorban negatív tapasztalataik vannak társadalmunkról. Történelmi felelősségünk tehát, hogy „ifjúságpárti" politikát folytassunk. A továbbiakban az előadó az egypártrendszer—többpártrendszer kérdéseiről, az alternatív útkereső törekvések szerepéről szólt. Az alternatív útkeresések egyik meghatározó tényezője ma az, hogy a párt által az elmúlt másfél évtizedben folytatott gazdaságpolitikai gyakorlat mindinkább eltávolította az országot a világfejlődés fő folyamatától. Ez az életszínvonal nagymértékű csökkenéséhez vezetett, s a gyakorlat nem tudott a nemzet számára szilárd jövőt ígérő perspektívát nyújtani. Nem az a gondunk valójában, hogy létrejönnek az alternatív szerveződések, hanem az, hogy ez ilyen súlyos feszültségek közepette történik. Ezért jogos bírálatok, kritikák fejeződnek ki a megalakuló új szervezetekben is, s ezért keresik válaszaikat hangsúlyozottan a párttól eltérően. A helyzet megváltoztatásának legfőbb eszköze: a társadalmi feszültségeket kiváltó gazdasági helyzet megváltoztatására irányuló gazdaságpolitikai fordulat végrehajtása. A szocialista épités sajátos magyar útjának kiemelkedő állomása az 1968-ban bevezetett magyar gazdaságirányítási reform — mondotta ezután. - Nálunk ezzel kezdődött meg a történelmi szakítás a Sztálin nevével fémjelzett gazdasági modellel, és fél évtizedre minden addiginál gyorsabb gazdasági fejlődés feltételei teremtődtek megt Nem szakítottunk azonban a történelmileg kialakult politikai rendszerrel, s a gazdasági modell egészével sem. Nem kapott érdemi figyelmet az új szocializmus-felfogás kialakítása, a szocialista viszonyok közötti korszerűsödés elméleti és gyakorlati problémáinak tisztázása, az értékrendszer megújítása. A politikai intézményrendszer számottevően nem változott meg, a párt sem újult meg teljesen. A gazdasági reformfolyamat megtorpant, sőt erőteljes visszarendeződésnek voltunk tanúi. A gazdasági reformfolyamot felgyorsításával rövid időn belül el kell érni, hogy visszafordíthatatlan, gyökeres megújulás menjen végbe a gazdaságirányítás egészében. A reform kulcskérdése a piaci viszonyok következetes érvényesítése. Ott kell az államnak megjelennie, ahol a piac szabályozó szerepe nem érvényesül. A vegyes tulajdonú piacgazdaság kiépítése nélkül nem valósítható meg a pártértekezlet állásfoglalása, s nem lehetünk képesek korszerűen működő gazdaság megteremtésére. A magántulajdon tartós, szilárd része a tulajdoni rendszernek, megfelel az átmeneti társadalom természetének. A magántőke nem válik meghatározó részévé az újratermelési folyamatoknak, hanem azok továbbra is a társadalmi tőke dominanciáján nyugszanak. Az. előadó ezután továbbfejlődésünk kulcskérdéséről szólt, arról, milyen gyorsan tudjuk hatékonnyá tenni a társadalmi tulajdont. A hatékonyság követelményét szigorúan érvényesíteni kell. A hatékony társadalmi tulajdonformák megteremtésében fontos lépés a társasági törvény. Ezután Berecz János hangsúlyozta: a gazdasági reform tervezett további lépései, így a költségvetési reform, a bérreform, a hatékony foglalkoztatási feltételek megteremtése ■nélkülözhetetlenek a gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásához. Egyidejűleg fel kell gyorsítani annak a szociális védőhálónak a kiépítését, amely a foglalkoztatási feszültségek enyhítéséhez, a munkanélküliség kezeléséhez szükséges. A gazdasági reformlépések sikere a gazdaság teljesítménye és a közhangulat közötti rendkívül szoros összefüggés miatt — o jövőbeni belpolitikai helyzetet alakító döntő fontosságú tényező. Egyszerre kell tehát hozzákezdenünk a továbbra is áldozatokat követelő gazdaságpolitikai fordulat megvalósításához és a tényleges gazdasági helyzetnek, a tényleges választási lehetőségeknek a társadalommal történő megismertetéséhez. Berecz János ezek utón rámutatott: a politikai nyilvánosság gazdagítása olyan elhatározott szándékunk, amelyet a pártértekezlet megerősített. Változatlanul fontos törekvésünk, hogy az újságíró társadalommal partneri viszonyt építsünk ki és tartsunk fenn. A saját törvényei szerint működő, politikai tényezőként színre lépett sajtó megfelelő helyzethez, ^szerephez jusson a kibontakozó demokratikus közéletben. Politikai közéletünket irritálja, a közvélemény hangulatát rontja ugyanakkor a nyilvánosság bizonyos eltorzulása. Mindnyájan érzékeljük, hogy egy-egy markáns kisebbség visszaél a sajtó — különösen a rádió — hatalmával. Közöttük többségben párttagok vannak. Nem engedhető meg, hogy e szűk réteg saját nézeteinek egyoldalú súlykolásával hangulati nyomást gyakoroljon a társadalomra. Akarva vagy akaratlanul megzavarják, dez- orientálják a közvéleményt, rontják a reformfolyamat esélyeit, mert a politikai türelmetlenség erősödéséhez járulnak hozzá, s mindezzel rombolják a párt és a társadalom közötti viszonyt. Kénytelenek leszünk ellensúlyozni ezt a torz gyakorlatot. Egyelőre, még nem tisztázott kérdés, hogy a társadalmi élet különböző súlyú és eltérő politikai orientációjú szereplőit a teljes egyenlőség elvén keil-e az állami tömegkommunikációs fórumokhoz juttatni, vagy azok a saját eszközeikre alapozott nyilvánossággal rendefkezze- >nek. Miután itt politikai kérdésről van szó, annak megválaszolásához a politikai érdekeknek kell meghatórozóaknak lenni. Jogosnak tekinthetjük ezért azt az igényt, hogy az állaimi tömegkommunikációs eszközökben az új szerveződések, polgári indíttatású eszmei áramlatok ne kapjanak tényleges helyzetüknél, befolyásuknál nagyobb teret, s ott jelenjen meg a velük kapcsolatos bírálat is. A pórt, a szocialista állam, illetve a tömegszerveze- tek orgánumai politikájúk alapján — az új szerveződések céljait, érveit, gyakorlatát nem elhallgatva — kritikusan, polémikusán, saját álláspontjukat képviselve foglalkozzanak velük. Egyre inkább feszültséget okoz az a gyakorlat, hogy jelentős, nagy létszámú rétegek helyzetéről, érdekeiről, törekvéseiről és főleg munkájukról lényegesen kevesebbet lehet tudni a sajtóból, mint amilyen a társadalmi folyamatok egészében betöltött szerepük. Ugyanakkor egy szűk csoport, néhány ügyeletes nyilatkozó minden nyilvánosságot megkap. Ennek a gyakorlatnak a megváltoztatása a lapgazdák, a szerkesztők, a sajtót irányító vezetők fontos szakmai és politikai feladata. Megjelennek majd — politikai. határozataink nyomán — más színezetű lopok is. A más színezet, a más politikai szemlélet önálló arculatot fejezhet ki, de nem támadhatja a társadalmi berendezkedés alapjait. Berecz János ezután a párttagság politikai cselekvőképességéről szólt. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP 816 ezer tagja nem lehet egységes. A pártegység mechanikus értelmezése lenne, ha a tagság egésze iránt az azonos gondolkodásmód, a megközelítések azonossága és az érdekek felett állás követelményét támasztanánk. A különbséget önmagában véve nem lehet negatívan értékelni. Ha az alapkérdésekben ugyanis ez a több mint 800 ezres párttagság egyetért, akkor joggal tarthat igényt arra, hogy valóságos politikai pártnak tekintsék, és annak megfelelően eredményesen működjön. Ezen belül azonban vannak és lehetnek különbségek még párt- politikai kérdésekben is. Von azonban a párttagságnak egy olyan sokszázezres összefogott közössége, amely nemcsak a néhány alapvető kérdésben ért egyet, hanem sokkal szélesebben is. Elfogadja, támogatja és meg akarja valósítani a pártértekezlet programját. Ez nagy erő! Általa a párt ma is képes arra, hbgy megvalósitsa a pártértekezlet állásfoglalásából eredő feladatokat. Most a hangsúlyt a pórt egységére helyezve, s az egység az akcióképességben mutatkozhat meg. Természetesen lehet az áramlatok létéről és milyenségéről vitatkozni, nekünk azonban dinamikus és progresszív egységre kell törekednünk, amely elviseli a különbözőségeket Is. Ezért a vita igozi tárgya az, hogy a különböző áramlatok miként vegyenek részt a politikai akarat, a cselekvés, a politikai közélet formálásában. Pártunk, egyesült párt lévén, a munkásmozgalom gazdag tapasztalatait integrálhatja a kommunista mozgalomba. Mindehhez meg kell fogalmaznunk a politikai együttműködés, közmegegyezés új tartalmát a megváltozott körülmények között. Napjainkra a közmegegyezésnek az elmúlt harminc évben kialakult feltételrendszere, alapja meggyengült. Ez a közmegegyezés ugyanis jelentős mértékben az életszínvonal folyamatos növekedésére épült. Ennek összetevői, így a létbiztonság, a teljes foglalkoztatottság és a fogyasztás- bővülés külön-külön is megrendültek jelentős létszámú rétegek számára. O a szocializmus megújítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyekor- lat alakításában. Az új összefogásnak és minden részterületének a magyar progresszió legjobb hagyományaira kell épülnie, folytatva és az új körülmények között kiteljesitve a nemzet, a haladás és a szocializmus ügyének összekapcsolását. Az új nemzeti összefogás biztosíthatja azoknak az értékeknek a megőrzését, amelyek alapján a XX. században a magyar munkásmozgalom, 1956 óta az MSZMP egyetlen politikai pártként választ tudott adni. Elvileg nyitott kérdés, hogy az új nemzeti összefogás milyen politikai intézmények létrejöttét eredményezheti. A pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a politikai fejlődés adott szakaszában a pluralizmust az egypártrendszer körülményei között kezdjük meg kiépíteni. Küzdelmünk a nemzeti fel- emelkedésért közmegegyezést, összefogást szervező erő akkor lehet, ha el tudjuk kerülni a nacionalizmus buktatóit. Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy társadalmunkban az egészséges nemzeti érzés mellett jelén vannak esetenként a túlfűtött nacionalizmus jelenségei is. Egyik veszélyes megnyilvánulásuk a szom-zéd népekkel szembeni előítélet, holott alapvető magyar nemzeti érdek ebben a térségben a szomszéd népekkel való hatékony, alkotó együttműködés. Fontos és a közmegegyezés szempontjából politikai megítélést kívánó belpolitikai fejlemény a társadalomban meglévő áramlatok, szerveződések kérdése. Egyelőre nehezen rajzolható fel az egyes mozgalmak, egyesülések arculata. Már ma is vannak az MSZMP ideológiájához, politikájához közelálló vonulatok — bár még meglehetősen fejletlenek és erőtlenek. Több olyan mozgalom jött létre, amelynek politikai meghatározottsága már nem látható egyértelműen, de jelenleg az MSZMP-től való távolságtartás, bírálat jellemzi őket. Vannak olyan mozgalmak is, amelyek fogalmazványai és magatartása arra utalnak, hogy nem szocialista társadalomban akarnak működni. O élére tud-e állni o folyamatoknak és képes-e a fő politikai irány megtartására. Társadalmi valósággá tudja-e váltani a pártértkezlet elhatározását magába foglaló programot, a fordulat, a reform, a megújulás programját; 0 a társadalom számára elfogadhatóan tudja-e értelmezni a politikai pluralizmus koncepcióját, s következetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához; Q képes-e elviselni és kezelni a politikai önkifejezés igényére épülő szerveződéseket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni másokkal; Q Képes-e rugalmas cselekvési egység létrehozására a párton belül, amely más, haladó párton kívüli erőkkel szövetségben működik. Tudatában kell lennünk, hogy a politikai rendszer reformjának a folyamata a pártra is kihat. Ezért a párt politikájának dinamizálásához, cselekvőképességének erősítéséhez kapcsolódva sürgető feladataink vannak. — Fel kell gyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat, így a tulajdoni reformot, a költségvetési és bérreformot, a gazdasági érdekegyeztetés kiépítését, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalati és az egyéni érdekeltség következetes megteremtéséhez. Célszerűnek látszik egy függetlenített reformbizottság felállítása a kormány mellett, amely rövid időn belül konkrét javaslatokat készít el. Ezek féléven belül kidolgozhatok. További néhány hónapos vitán a'apuló véglegesítés után, a reformterv az Országgyűlés elé terjeszthető. Köziben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgozó társadalmunk is. így az egész folyomot jövő év végével lezárulhat, és 1990. január 1-jével életbe léphet a gazdálkodós átfogó reformja. — Fel kell gyorsítani a pártértekezlet programjára épülő feladatterv megvalósítását is. Ennek keretében kell megvalósítani a párt belső reformját. Az alapszervezetek helyének, szerepének és feladatának tisztázása, a párt szerveződése új elveinek kidolgozása, a platformszabadság meghatározása lassan halad, hiszen látható, hogy az események ennél gyorsabban alakulnak. Célratörő, nem elsietett, de gyorsabb munka szükséges. — A pórt új munkastílusának mielőbb a napi politikai munkában is markánsan jelentkeznie kell. Az apparátusok átszervezése megkezdődött, azonban több helyen — így a Központi Bizottság mellett — ez a munka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk —, a párt akcióképességének erősítése miatt is —, hogy 1988. december 31- ével mindenhol fejeződjön be az új szervezet kialakítása. — Olyan .akcióprogramot kell kialakítani, amely az alapszervezetekre és középirányító pártszervekre, illetve a párttagság széles rétegese irányul, és elősegíti a feladattervből következő, előttünk álló feladatok megvitatását és meghatározását. A párt akcióképességének növelése érdekében, radikális változtatás szükséges a kádermunkában hosszú idő óta tapasztalható fogyatékosságok, a többi között elsősorban a szubjektivizmus megszüntetése. Ez a folyamat a párttagság tömegeinek alulról jövő nyomása eredményeképpen elkezdődött. Támogatnunk' kell a párttagságot abban, hogy rátermett és tehetséges embereket állítson, válasszon a vezető posztokra. Az MSZMP tagsága a májusi pártértekezleten kifejezte, hogy hű a csaknem 100 éves magyar szociáldemokrata munkásmozgalom és a 70 éve létező kommunista mozgalom legjobb hagyományaihoz, és képes a szocializmus megújulásának élére állni, a társadalmunk sürgető és sorsfordító céljainak megfogalmazására — zárta beszédét Berecz János. A vitában szót kért Grósz Károly is. Bevezetőben a Központi Bizottság mostani ülésének feladatáról szólt. „Az a dolgunk - mondotta —, hogy tisztázzuk a pártmozgalmat foglalkoztató kérdéseket és politikai eszközökkel segítsük társadalmi programjaink, a gazdasági kibontakozás megvalósítását." Ezt célozza a párt egész politikája, amelynek kialakításában döntő szava van a Központi Bizottságnak. A Politikai Bizottság előkészíti ezeket a döntéseket, szervezi azok végrehajtását, majd számot ad a megvalósítás tapasztalatairól. A Központi Bizottság a pártértekezlet óta több belpolitikai kérdést tárgyalt, mint korábban hosszú évek alatt, s erre az együttgondolkodás formálása céljából a jövőben is szükség lesz. A kérdések egy része politikai, más része ideológiai jellegű. A Központi Bizottság nem vállalkozhat ideológiai tételek megfogalmazására, de arra igen, hogy oz elméleti munka számára irányt mutasson. Ezzel együtt összegeznie, tisztáz-' nia kell a politika által naponta felvetett új kérdéseket is. Ilyen kérdés a szocializmus fejlődési szakaszainak értelmezése, a vegyes tulajdonú gazdaság működése, az össznépi állam fogalma, a rendszer, a hatalom osztályjellege, az egy- vagy többpártrendszer. A főtitkár ezek után a gazdasággal foglalkozva feltette o kérdést: lehet-e rövid idő alatt fordulatot elérni a termelési szerkezetben? Grósz Károly szerint ehhez évek, évtizedek kellenek, mert meg kell teremteni az anyagi feltételeket, alkalmazkodni kell a nemzetközi környezethez, és bizonyos termékekből jelentős tartalékokat kell felhalmozni. Mindezt külföldi, például angliai tapasztalatok is alátámasztják. Nem fogadható el ugyanakkor a termékszerkezet- váltás lassúsága. Évente a termékek 3,5 százaléka tekinthető újnak, 3—3,5 százoléka pedig felújítottnak. Ez azt jelenti, hogy a termékeknek évente mindössze 7-8 százalékában valósul meg a korszerű szerkezetváltás. Nem nehéz kiszámolni, mennyi idő alatt jutunk el a 100 százalékig. Márpedig, ha több korszerű termékünk lenne, akkor többet tudnánk eladni a világpiacon. A fö akadály nem a nemzetközi befogadóképesség, hanem hazai kapacitásunk gyenge kihasználása. Nálunk a legmodernebb eszközöket - az utolsó év tapasztalatai szerint - naponta átlag 9 órán át működtetik. A Mecseki Szénbányáknál a 670 millió forintért beszerzett gépek közül ebben az évben még egy sem üzemelt egy percet sem. Grósz Károly szólt a költség- vetési kiadások csökkentésének szükségességéfől, amelyet azonban a realitások alapján kell megítélni. Rámutatott, hogy Magyarországon a köz- igazgatási apparátus a foglalkoztatottaknak még 2,5 százalékát sem teszi ki, ami nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony szám. Ez az apparátus alulfizetett, s ezzel is magyarázható, hogy nem dolgozik olyan hatékonyan, ahogyan kellene. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy fejlesztési elképzeléseink — a gazdaságban, a diplomáciai kapcsolatokban, az idegenforgalomban, a parlamenti munkában, az oktatásban, az egészségügyben — ugyancsak jelentős költségvetési kiadásokat igényelnek. A főtitkár ezek után kiemelte. hogy politikai gyakorlatunkat, amely bizonyos értelemben megcsontosodott, korszerűtlenné vált, a változó viszonyokhoz igazodva, fejleszteni kell. Eközben foglalkozni kell napi súlyos gondjainkkal, el kell viselni az átrendeződéssel törvényszerűen együttjáró negatív jelenségeket, s ki kell dolgozni egy 15-20 évre szóló stratégiát. Ezen a Központi Bizottság megbízásából egy munkacsoport dolgozik (Folytatás a 3. oldalon) Az előadó ezek után felvázolta, mi tekinthető ma az összefogás alappillérének. Ezek közé sorolta: O A hatékony piacgazdaságnak, a vállalkozási lehetőségeknek a megteremtését, amelyek létrehozhatják a nemzeti felemelkedés gazdasági alapjait; önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompolitika kialakítását, amelyre alapulhat határozottabb nyitásunk a világ felé; 0 a társadalmi önszerveződés jogának, mint a szocializmus elidegeníthetetlen elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, ■az összes haladó, baloldali, demokratikus, nemzeti és humanista törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítása ; 0 olyan szilárd alkotmányosság kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magába foglalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködésének törvényes szabályait; Új fejleménynek tekinthetjük, hogy a különböző mozgalmak közül néhánnyal a kormány részéről tárgyalások is kezdődtek. Az is figyelemre méltó, hogy egyes szerveződések adott esetben politikailag felelős magatartást tanúsítottak a rend és a törvényesség betartásával, például október 23-án. Ez azonban nem jellemző minden szerveződésre. Általában továbbra is megfontolt álláspontot s differenciált magatartást célszerű egyidejűleg tanúsítani. Határozottabban kell törekednünk ugyanakkor arra, hogy az új szerveződésekkel kapcsolatban irányadó jelzéseket adjunk, és határozott magatartásunkat a társadalom nyilvánossága előtt tegyük. Eddigi vonalvezetésünk - részben érthető okokból - gyakran követő, túlzottan hasonuló jellegű, csaknem minden új fejleményt tolerál, azonban azokat integrálni és érdemben befolyásolni még nem képes. Fontos tanulságot vonhatunk le ezekből. A pártértekezlet állásfoglalása meghatározza a politikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékainkat. Ma a demok- -ratikus, pluralista intézmény- rendszer kiépítését az egypórt- rendszer körülményei között tartjuk lehetségesnek. Ez az álláspontunk azonban jelenleg nehéz próbatétel előtt áll. Ennek kulcskérdése, hogy a Központi Bizottság:
