Dunántúli Napló, 1988. november (45. évfolyam, 304-333. szám)

1988-11-15 / 318. szám

1988. november 15., kedd Dunántúli napló s Új típusú művészeti nevelés — A gyerekek gondolkodás- és látásmódja egyénibbé, logi- kusabbá válik, a feladatok a sztereotípiáktól való mentes­ségre ösztönöznek. A különbö­ző területek közötti mély, rej­tettebb összefüggésekre figyel­nek föl. Mi elsősorban a mű­vészeti neveléssel, ezen belül a zenei és a vizuális területek közötti kapcsolatokkal foglal­kozunk, összehangolt, integrált nevelést folytatunk - jellemez­ték néhány mondatban célki­tűzéseik, oktatási, pedagógiai programjuk lényegét Lantos Ferenc és Apagyi Mária, az Apáczai Nevelési Központ mű vészeti iskolájának kezdemé­nyezői. Munkásságukra külföl­dön is fölfigyeltek és ennek az érdeklődésnek az egyik meg­nyilvánulása az a két együtt­működési szerződés, amelyeket októberben kötött a művészeti iskola a szovjetunióbeli szlati- nai zeneiskolával és az ung­vári (uzsgorodi) zeneművészeti szakközépiskolával. — Évenkénti iskolai találko­zók, csereutak, tapasztalatcse­rék szerepelnek többek között a szerződésekben. Október vé­gén Ungváron már tartottunk is egy egyhetes tanfolyamot a művészeti nevelésről. Az elő­adásokat gyakorlatokkal kötöt­tük össze. Kétszáz tanár vett részt a tanfolyamon. Bámula­tos volt az érdeklődésük és nyitottságuk az. új dolgok iránt - mondta Lantos Ferenc. - A két iskola tanárain kívül sok diák is végigállta a foglalko­zásokat, mert annyian voltunk, hogy már ülőhely sem jutott. — Érdekes volt számunkra és az itthoni zeneiskoláknak is . az lehet, hogy láttuk, a kinti zeneiskolában a kicsi gyere­keket is buzdítják az önálló komponálásra. Az improvizá­ció, mely a mi művészeti ne­velési koncepciónk fontos ré­sze, az ottani tanárokat és diákokat egyrészt nagyon ér­dekelte, örömmel kapcsolódtak be a gyakorlatainkba - fűzte hozzá Apagyi Mária: — Ügy gondolom, hasznos munka bontakozik majd ki az együttműködésekből. Szeret­nénk megvalósítani, hogy a nyári táborainkat az egyik év­ben Magyarországon, a másik évben a Szovjetunióban tart­suk és ugyancsak váltakozó helyszínnel rendezzük meg az évenkénti találkozókat. Á szerelők túlóráznak, mégsem győzik Lantos János, a gázmű szerelője egy családi ház gázkazánját javitja Mindennap friss kenyér Marad a sellyei sütőüzem A másfél évvel ezelőtt kez­dődött vita eldőlt: marad a sellyei sütőüzem, továbbra is innét kapja a nagyközség és a társközségek lakossága a mindennapi friss kenyeret. Az üzem gazdája, a Baranya Me­gyei Sütőipari Vállalat viszont keresi a lehetőséget arra, hogy hol tudja elkezdeni an­nak a csokitölteléknek a gyár­tását, amelyet itt akart beve­zetni és amely jó üzletet je­lenthet. Az előzményekhez tartozik, hogy a sütőipari vállalat az elmúlt években is sorra vizs­gálta a meglévő üzemeit, ka­pacitás, igény és minőség szempontjából.' A sellyei üzem termelése a hetvenes évek na­pi 40-45 mázsájával szemben napi 20—25 mázsára esett visz­„Ostrom” a DDGáznál Nincs alkatrész a régi készülékekhez A DDGáz hibabejelentőjét októberben háromszor—négy­szer annyian hívták, mint ja­nuártól szeptemberig havi át­lagban összesen, és az ostrom még mindig tart. A fűtés be­indulásával alig győzik fogad­ni a panaszos telefonokat, torlódnak a munkák, a szere­lők sokszor csak két—három nap .múlva érnek a hideg la­kásban didergőkhöz. Mi az oka a fűtőkészülékek tömeges meghibásodásának? Meddig tart még a mostani munka­csúcs Martinovics András, a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat üzemvezetője vála­szolt á kérdésekre. Az utóbbi években jelentősen megnőtt a gázzal működő fű­tőkészülékek száma Pécsett, és a jövőben ennél is sokkal több lesz. Egyrészt a gondo­kat az okozza, hogy a lakos­sági kivitelezésben épülő új vezetékek és belső gázrend­szerek átadási határidejében nagy csúszások voltak, a DDGáz így csak októberben tudott bekapcsolódni a mun­kafolyamatba: az elmúlt hó­napban például 40 utcát kö­töttek be Pécsett. Most ami­kor a szerelőknek a hibabeje­lentések miatt kellene „futkos­ni”, kénytelenek a bekötési 'munkákat is elvégezni. A lét­számot tehát megosztják, és hiába dolgoznak állandó túl­órákkal, nem jutnak el min­denhová időben. Nem is szól­va arról, hogy a munkáknál egy bizonyos fontossági sor­rendet be kell tartani. Nyil­vánvaló, hogy előbb mennek egy óvodába, ahol 50 gyerek fázik, mint oda, ahol csak egy tűzhelyégő romlott el. A másik súlyos gond az al­katrészellátás. A fűtőkészülé­kek egyre korszerűbbé, auto- matizáltabbá válnak, ezzel párhuzamosan megnő a hiba. lehetőség is. A folyamatosan vagy átmenetileg hiányzó al­katrészek rendkívül megnehe­zítik a szerelők munkáját. Az eredetileg különböző tőkés im­portból beszerzett és beépített alkatrészeket az utóbbi évek­ben megpróbálják ugyan ha­zaiakkal pótolni, ám ezek mi­nősége messze nem éri el a külföldiekét. Tovább fokozza a gondot, hogy a régi, elavult készülékek egyes típusaihoz már egyáltalán nem gyárta­nak alkatrészeket, ilyen ese­tekben a DDGáz tulajdonkép­pen tehetetlen. Martinovics András még hozzátette: sojnálatos, hogy ‘bár egyre korszerűbbek a fű­tőkészülékek, az utóbbi évek­ben a minőségük is egyre in­kább romlik, tehát már újon­nan ^is igen sok probléma van velük. Megnövekedett a garanciális javítások száma, ami szintén a DDGáz felada­tait szaporítja. Türelmet kér­nek hát a fogyasztóktól. Ó. Zs. Éjszakai ónos eső, balesetek Az október 27-től tartó fagyhuMám után váratlanul enyhülés érte Baranyá me­gyét, már vasárnap este 7— 8 órától. Mintha koratavasz köszöntött volna be. Az éj­szakai hőmérséklet 0 és mí­nusz 1—2 fok körül ala­kult. Ónos esőzés kezdődött, kezdetben enyhén, majd egy­re kiadósobban, — Baranya szinte egész területén. Egyedül Harkányban és Siklóson, ezen települések környékén nem hüllt csapa­dék, de itt meg nagyon sűrű köd ereszkedett a táj­ra. Az utakon alig 40—50 méteres volt a látótávolság. Szerencsére a köd miatt súlyos balesetek nem tör­téntek, annál inkább na­gyobb gondot okozott az ónos, jegesedő útfelület a megye más részein. Bár a. Pécsi Közúti Igazgatóság minden tőle telhetőt megtett és a vasárnapról hétfőre virradó . éjszaka 11 járműve járta a baranyai közutakat. A kritikus pontokon sóztak, homokot, zúzalékot, egyéb érdesítő onyagókat szórtak ki. A gépek még hétfő dél­előtt is dolgoztak, egyéb­ként vasárnap már az eső­zés kezdetekor munkába áll­tak. így sem volt elkerül­hető néhány könnyű, sőt súlyos baleset. Például a hatoson, a vasasi elágazás­nál, a vasúti híd közelében több autó összeütközött. Az autómentőt is „bevetették”. • Már hajnali öttől fél széles­ségben járhattak a jármű­vek, később 7 és 9 között pedig lezárták a kritikus út­szakaszt és kerülővel, a régi hatoson vezethettek az au­tósok. A sorozatos kocca­nások helyszínéről fotót ké­szített kollégánk, Läufer László, aki hasonló balese­tet kapott lencsevégre Szentlőrinc előtt is, szintén a hatoson, ahol árokba csúszott egy kocsi. Súlyo­sabb kimenetelű balesetnél helyszíneltek a rendőrök Pé­csett, a Nagyárpádi város­részben, a Kanizsai Dorottya úton. Legalább hármon szenvedtek súlyos sérülést. Pécsett, Árpád-tetőnél is sózni kellett. A megyeszék­helyen azokban az utcákban veszélyes a közlekedés, ahol 1 az útfelületre folyik a szennylé. Jó lenne, ha a fakók legalább a járdára hamut, homokot hintenének ki. Cs. J. Ezüstérem Nürnbergben Nyertek a hang­sugárzók Tihanyi Péter és a GLOBELL A világ legjobb hangsugár­zója? címmel adtunk hírt ta­valy Tihanyi Péter találmányá­ról. A pécsi fiatalember olyan hangsugárzópárt szer­kesztett, amely tökéletesen visszaadja a természetes hang­zást, ráadásul rendkívüli szte­reóhatást kelt. Cikkünk nyo. má'n több menedzseriroda és bank kereste meg a feltalá­lót, de üzlet egyik tárgyalás­ból sem született. Már-már úgy látszott, ez a találmány is a hazai elvetélt kísérletek so­rát nyújtja meg, ám Tihanyi Péter — nagy anyagi áldoza­tokat vállalva — nem adta fel a küzdelmet. Kitartása siker­re vezetett, hiszen a novem­ber 2—6-ika között Nürn­bergben megrendezett feltoló., lói világkiállítás zsűrije ezüst­plakettel jutalmazta a GLO- BELL-nek elkeresztelt talál­mányt. (Itt jegyezzük meg, (hogy Nürnberg egy másik pé­csi feltaláló, dr. Vida József számára is sikert hozott: ő egy félgömb alakú, rácsszer­kezetes pavilonrendszer kidol­gozásáért bronzplakettet ka­pott.) De hát hogyan is jut el egy magyar feltaláló az IENA-ra, Európa egyik legne­vesebb fejlesztői fórumára?- A Felkínálom című tévé­műsorban hallottam, hogy le­het pályázni. Most nem aka­rom részletezni, milyen nehéz­ségek árán, végül mégis sike­rült a Kreatív KFT két tagjá­nak kijutnia - eleveníti fel még friss élményeit Tihanyi Pé­ter. — Egy személygépkocsi utánfutójára pakoltuk fel a hangsugárzókat. A GLOBELL mellé gyorsan kitaláltam egy másik formát is, amelyet - alakja után — TONSUR-nak neveztem el. Ez a hangsugárzó a falra helyezve ad minőségi teljesítményt. Az ezüstérem és az oklevél mellett a feltalálónak minden bizonnyal a szakmai és laikus közönség dicséretei estek a legjobban. Jó néhányon érdek­lődtek, mikor és hol lehet hozzájutni a furcsa. harang alakú hangsugárzókhoz, ame­lyekből olyan kristálytisztán és illúziót keltőén szól Vivaldi" mu­zsikája, mintha csak a kon­certterem kellős közepén ülne az ember. S meghallván, hogy tavasszal már lehet ren­delni belőle, egy csöppet sem sokallták érte a 6000 nyugat­német márkát. — Valóban lesz ebből ta­vaszra széria? — kérdeztem a magyar viszonyok ismeretében kicsit hitetlenkedve Tihanyi Pé­tertől. — Kockáztatni kell, mert a 'piac nem vár. Ha nem tudok áprilisig kijutni vele a nyuga­ti piacra, biztosan megelőz va­laki egy rosszabb utánzattal. — Nem fél, hogy úgy jár vele, mint Rubik Ernő a koc­kájával? — Az iparjogvédelemre gon. dől? A papír sajnos nem so­kat ér. Ha „koppintani" kez­dik, perelhetek én évekig, fi­zethetem valutában a perkölt­séget, s mire megnyerném, éhenhalok. Az egyedüli meg­oldás: megfelelő áron és mi­nőségben teríteni a piacot. Re­mélem, hogy megtalálom a hazai alvállalkozói hátteret, /kezdje meg a gyártást. Hiá­nyoznak a szükséges alap­anyagok. Terveim szerint a készre szerelést a nyugatnémet WHD-cég végezné el, amelyik a hangszórókat adja. Az ő üzleteiben kezdenénk el az árusítást. Egy biztos: most van rá érdeklődés, még Dél- Koreából is. Osztozunk Tihanyi Péter bi­zakodásában, hogy a bürok­rácia most az egyszer elfelejt­kezik majd az éberségről... Havasi J. sza. Gondok voltak a minőség­gel, bár ezt a visszaesést nemcsak minőségi problémák­ra lehet visszavezetni. Részben csökkent a kenyérfogyasztás, illetve a környék kisebb tele­püléseit esetenként a tech­nikailag korszerűbb vajszlói üzemből látták el. Mindezek eredményeként született a vég­következtetés, miszerint a sely- lyei sütőüzem kapacitása nem kihasznált, bővíteni kellene a tevékenységét. Csaknem ötven céggel folytattak érdemi tár­gyalást, s közülük az Agroin- nov Gazdasági Társaság aján­lata tűnt a legkedvezőbbnek, amely szerint importot kiváltó csokoládétöltelék alapanyagot gyárthatnának Sellyén. Az első elképzelések szerint megosz­tották volna az üzemet. Az egyik felében változatlanul ke­nyeret sütöttek, a másik részé­ben viszont édesipari alap­anyagot gyártottak volna. Köz­ben befejeződött a piacfelmé­rés, a minőségi vizsgálat és kiderült, hogy az előzetes el­képzeléseket meghaladóan jó a termék és nagy a kereslet iránta. Csábítóan jól hangzott ez és a vállalat vezetősége úgy gondolta, hogy érdemes lenne csak ezt gyártani, illet­ve mindjárt fel is dolgozni a sellyei sütőüzemben. Ehhez viszont meg kellett volna szün­tetni a helybeni kenyérsütést. Kézenfekvőnek tűnt, hogy az időközben belépő szigetvári kenyérgyárra! oldatják meg a település és térségének ellá­tását. Az édesipari termelés­sel pedig plusz 10—12 ember­nek tudnak munkalehetőséget kínálni. Ez az elképzelés már nem tetszett a sellyeieknek és el­kezdődött a többfordulós vita a nagyközségi közös tanács és a vállalat között, amelynek az lett a végeredménye, hogy marad az üzem és változatla­nul helyben sütik a kenyeret. Menet közben több forrásból megerősítették, hogy az utóbbi időben jelentősen javult a sellyei kenyér minősége, meg­szűntek a panaszok, sőt elis­meréseket kaptak a sütőüzem dolgozói. Az is tény. hogy bár Szigetvárról többféle terméket — kenyeret is — szállítanak a nagyközségbe, addig amíg a helyben sütött kenyérből futja, a vásárlók nem vesznek szi­getvárit. Mindezek után kíváncsiak voltunk arra, hogy miként lát­ják az elmúlt hónapok esemé­nyeit és a végeredményt a vi­tázó felek. Fazekas István, a Baranya Megyei Sütőipari Vállalat igaz­gatója : — Kitartóan védték saját ál­láspontjukat a sellyeiek. Szin­te minden megbeszélést azzal kezdtek, ami érezhetően nem­csak a nagyközség, hanem a társközség lakóinak is érzé­keny pontja: Sellyén az utóbbi években sok minden megszűnt, elsorvadt, kezdve a gimná­ziumtól a szülőotthonig, mi pedig el akarjuk venni a sa­ját sütödéjüket. Ezért kérték, hogy álljunk el a szándékunk­tól. Az Agroinnovval való kö­zös tervet azonban nem adtuk, fel, keressük a helyet, ahol el­kezdhetnénk a csokoládétölte- lék-gyártást. Nórántné dr. Hajós Klára, a Sellyei Nagyközségi Közös Tanács elnöke:- Ragaszkodunk a helyben sü­tött kenyérhez. A sütőüzem meg­tartása mellett azonban nagyon örülnénk, ha megtalálhatnánk a lehetőséget arra, hogy az édesipari termék gyártását itt kezdje el a vállalat. Munkahe­lyet, foglalkoztatási lehetősé­get jelentene nekünk. A meg- Tévő sütöde mellett van sza­bad terület, elképzelhetőnek tartom.a bővítést vagy más megoldást. T. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom