Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-12 / 284. szám

1988. október 12., szerda Dunántúlt napló 3 Angol es szoujet vendégek Hárman a Grafikai Műhelyből Oktatás­történeti jubileum Októberben több rendez­vénnyel emlékezik meg a Ma­gyar Pedagógiai Társaság Pécs-baranyai Tagozata a pé­csi, valamint a régióban mű­ködő más középfokú taninté­zetek megalakulásáról. A ju­bileumi ünnepség október 25- én lesz: emléktábla-avatás, ki­állítások, felolvasó ülés. A rendezőbizottság kéri a volt tanítóképzősöket, tanárokat és mindazokat, akik segíthetnek, hogy a birtokukban levő írá­sokat, tárgyi emlékeket, művé­szeti alkotásokat, amelyeket a kiállításon és a tervezett kiad­ványban fel tudnak használni, juttassák el a rendezőséghez. A pécsi Vórostörténeti Múze­umban Gábriel József, a Ne­velők Házában Pandur József, a JPTE Tanárképző Karán pe­dig Pesti János vagy Vastagh Zoltán veszik át, a dokumen­tumokat. A rendezőség köszö­nettel veszi, ha intézmények vagy magánosok befizetéssel segítik az emléktáblák elhelye­zését és a kiadvány megjele­nését. Hármójuk közül ketten mór jártak korábban is Magyar- országon, Pécsett. Katherina Orbach és Popovy Valentiny Nikolaevics grafikusok, így már kicsit ismerősként ér­keztek a Pécsi Grafikai Mű­helybe, bár ott még nem dolgoztak. Simon Lewandow- sky Londonból jött, első al­kalommal jár Magyarorszá­gon. Sokat nem tudott az országról és a Grafikai Mű­helyről, de nekilátott és szorgalmasan gyűjtötte az újsáqokban, egyebekben fel­lelhető információkat, és örömmel készült az egyhó­napos ösztöndíjra. Katherina Orbach Edinboroughban la­kik, ám meséli, édesanyja magyar származású. Már sok mindent meg is ért a ma­gyar nyelvből, csak beszélni nem tud még. Viszont tanul magyarul, miközben angolul oktat a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetemen. Hazájában sosem tanított, de az itteni feladat igen tetszik neki. Mi­után a Grafikai Műhelyben lejár az ösztöndíja, még Pé­csett marad több hónapig, folytatja a tanítást és a ta­nulást. Popovy Valentiny Ni­kolaevics kievi művész és pécsi tartózkodása alatt két kiállításon is szerepel: a Várkonyi Nándor Könyvtár­ban és a POTE Kisga lériá - jóban lehetett megtekinteni litográfiáit, rézkarcait, gra­fikáit. Turgenyev illusztráció­sorozatával az idén elnyer­te a Szovjet Művészeti Aka­démia díjának ezüst foko­zatát. Rendszeresen szere­pel külföldi kiállításokon.- Itt a Grafikai Műhely­ben módom nyílt a szita­technikával való ismerkedés­re. Roppantul megtetszett, otthon is szeretnék ezzel a technikával dolgozni — mond­ja és hozzáteszi, máskor is szí­vesen jönne dolgozni a Gra­fikai Műhelybe.- Jól szervezett a munka és nyílik idő a kísérletezés­re, amelyre minden alkotó­nak szüksége van - kap­csolódik be a beszélgetés­be Simon Lewandowsky. El­sősorban a történeti témák érdeklik, gyakori vendég a pécsi múzeumokban. — Litográfiák, tájképek — leginkább ilyesmivel szeretek foglalkozni. Szorgalmasan tevékenykedünk a műhely­ben, egymástól is tanulunk néhány dolgot. Lehet sokat dolgozni, bár a Grafikai Mű­helynek vannak anyagbe­szerzési gondjai — mondja Katherina Orbach. A Pécsi Grafikai Műhely­ben minden évben több ösztöndíjas külföldi művész fordul meg. Alkotásaikból egyet-egyet otthagynak em­lékül. A műhely a Művészeti Alap és a Pécsi Városi Ta­nács támogatásával műkö­dik. Kapcsolatot tartanak^ a képzőművészek területi szer­vezetével.- Sokan azt hiszik, „nem termelő” dolog külföldi ösz­töndíjas alkotókat fogadni. Viszont ez cserekapcsolat is, és az itthagyott grafikák, metszetek pedig milliós ér­téket jelentenek. De tervez­zük, bogy a jövőben ön­költséges alapon is foga­dunk művészeket - magya­rázza Szatyor Győző művé­szeti főtitkár. - Ehhez per­sze az kell, hogy igazi európai grafikai műhelyt tudjunk kialakítani. Az egyik vendégünk említette az anyaghiányt: nos, egyre gyakrabban felmerül ennek a gondja. A műhelyünk vál­lalta a grafikai technikák kézműves, hagyományos mű­velését, ez is vonzó az ide­jövök számára. Rendelke­zésére állunk ugyanakkor a hazai művészeknek, rajz sza­kos hallgatóknak, alkotó pedagógusoknak is. Kiállí­tásokat rendezünk és részt veszünk a grafikai műhelyek országos találkozóján, me­lyet legközelebb éppen Pé­csett rendeznek meg. öröm­mel vennénk, ha a jelenle­ginél több pécsi művész is eljárna hozzánk dolgozni. B. A. Táncolni, tanulni, tanítani Nem mondta ki, éreztetni sem akarta, mégis úgy érez­tem, Magyar Ferdinand egy kicsit büszke magára. A szó talán pontatlan is: inkább ar­ra büszke, amit csinál és ahogy csinálja. Faggatom, miért, hogyan kaphat egy főiskolai hallgató Miniszteri dicséret elnevezésű elismerést, óm folyton másra mutogat. Másokra. Akikkel együtt táncol. Akik amatőr­ként sem szállnak egyik együt­tesről a másikra. Akik azt vall­ják, az amatőrmozgalom az egyetlen, amit nem lehet pén­zért csinálni. Akik olyanok, mint ő, a Mecsek Táncegyüt­tesben. Kettőt jobbra, kettőt balra, vetődött fel óhatatlanul, mi­kor kiderült: Magyar Ferdi­nand matematika—fizika szakos a JPTE Tanárképző Karán. Előtte a Komarovban végzett Pécsett, dolgozott egy-egy évet a Mechanikai Laboratóriumban betanított munkásként és a DOZSO-ban technikusként. Harmadszorra sikerült a fel­vételi. Megváltoztak az életkörül­mények: kompromisszumot kel­lett kötni a tanulás és a tánc, a tánc és a tanulás között, összefércelni a jelent és a jö­vőt. És mindig törekedni há­romnegyedről négyesre, négy­ötödről ötösre. Meglepődtem, mikor elisme­rése miatti meglepetését is higgadtan közölte. „Bárkit vá­laszthattak volna azok közül, akik nem hagytuk ott évekig a Mecsek Táncegyüttest", vá­laszolta. A heti háromszor két­órás próbákat sem érvként, "in­kább tényként említette, mint azt is, hogy évek óta változat, lan anyagi támogatás mellett működik az együttes. Suta ha­sonlatokra jutottunk. Hallom, változatlan ez az anyagi tá­mogatás, olyan, mint a tagok lelkesedése, az együtt-táncolás öröme. Először akkor érződött igazi határozottság Magyar Ferdi- nánd szavaiban, amikor tervei­ről faggattam. „Pécsett szeret­nék maradni, tanítani, táncol­ni, táncot tanítani." Megvan­nak hozzá az alapjai is. C-ka- tegóriás vizsgája van, és megy, megy tovább az ABC betűin visszafelé. Bozsik L. Ránki Dezső színházavató koncertje Ránki Dezső zongoramű­vész fellépésével avatják kedden este Japán legmo­dernebb hangversenytermét j Kiotóban. A Furitsu Fumin Hall az elektronika, számí­tástechnika és - bármilyen meglepő - a hidraulika fel- használásával érdemelte ki a csúcstechnika-színház mi­nősítést a távol-keleti sziget- országban. Színpada ele­menként tetszés szerint moz. gatható a hidraulika segít­ségével, nézőterén pedig minden egyes ülés egyen­ként állítható: forgatható, dönthető, emelhető, a szín­padi látvány és az akuszti­kai hatás követelményeinek I megfelelően több ezer va­riációban. Ugyanez vonat­kozik a számítógépesített vi- lágosítósra és a falborító akusztikai dekoráció állítá­sára is. A tr'bb mint kétmil­liárd dollár összköltséggel felépített kamaraszínház­hangversenyterem premierjén Ránki Dezső Mozart, Bramhs és Liszt műveiből ad szóló­koncertet. Csóka Béla festőművész kiállítása látható október 23-ig Mohácson, a filmszínház emeleti galériájában Fizetésemeléssel jár Diplomamegújító tanfolyamok Tanítók, óvónők számára kez­dődött a múlt héten diploma­megújító tanfolyam Pécsett, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében. Részt­vevői olyan pedagógusok, okik mintegy 5—10 éve szerezték diplomájukat, vagyis szert tet­tek már bizonyos tapasztala­tokra a munkájukban, ugyan­akkor ahhoz a felismeréshez is elérkeztek, hogy a diploma megszerzése óta eltelt idő az akkor megszerzett tudás meg­újítását is időszerűvé tette. Baranyából még pár éve is más felsőoktatási központokba kellett elutazniuk azoknak, okik vállalták, hogy egy év folyamán 120 órában elvégez­zék ezt a tanfolyamot. Pé­csett a Pedagógiai Intézet vál­lalja a szervezőmunkát, míg a Janus Pannonius Tudomány- egyetem a tanfolyam bázisa­ként az útiköltség és étkezési térítéseket állja. Dr. Bernáth József, a Peda­gógiai Intézet igazgatója a következőket mondta el e tanfolyamok céljáról: — Átte­kintést kell kapnia a hallga­tónak a felsőoktatásban ko­rábban nem tanított új ismere­tekről. Tanfolyamaink feldol­gozzák a legfontosabb új ok­tatáspolitikai, pedagógiai, pszichológiai eredményeket, ki­emelt figyelmet fordítanak a tantárgypedagógiára. Az egy év, a 120 óra folyamán kon­zultációk, előadások, szeminá­riumok keretében zajlanak ezek a programok, amelyeket egy dolgozattal zárnak le a tanfolyam résztvevői. — Akik ugye egy esztendőt szánnak arra, hogy „karban tartsák" szakmai felkészültsé­güket. Ez az előrelépés vajon a fizetésükben is nyomon kö­vethető? — A minisztérium szorgal­mazta és végül sikerült elér­nie, hogy egy ilyen tanfolyam elvégzése mintegy 10 százalé­kos garantált fizetésemelést jelent a pedagógusnak. Illetve a fizetésemelés a tanfolyamon, a dolgozattal, a záróvizsgával elért minősítéstől függ. Nem egy jónevű, szakmai szempontból elismert pedagó­gusnővel találkoztam ezen a tanfolyamon. Elfoglalt emberek valamennyien, családanyák is. Hangozzék el bármennyi pa­nasz a pedagógusok túlter­heltségére, ma is sokan van­nak, akik nem adják fel szak­mai ambícióikat, akik a lehe­tő legjobban akarják megta­nítani a reájuk bízott gyere­keket. A diplomamegújító program, korszerűsítés és hagyomány viszonya azonban egyáltalán nem egyszerű a mai magyar pedagógiában, iskolaügyben. E kérdésről folytatott közös me­ditációt a tanítókkal a tanfo­lyam első programjában Spengler Györgyné meghívott előadó, a Művelődési Minisz­térium főosztályvezetője.- Az új oktatási törvénnyel, mégis egy régi tartalom je­gyében kell dolgozniuk ma az iskoláknak — mondotta —, mert nincs más, mert nem le­het még egyszer mindent el­vetni, mint ahogy már egyszer megtettük. Régi a dokumen- túmrendszer is, vagyis o tan­könyvek, a segédanyag. Ez ma az általános iskola egyik alapellentmondása. Az óvodában — amit a kor­szerűsítés jegyében erősen kö. zelítettek az iskolához, mór- mór tantárgyi rendszert ve­zettek be —, már megkezdő­dött a program felülvizsgála­ta. Ugyanígy az alsótagozatot is eluraltók a szaktudományi ismeretek, és összezavarodott, mi az alsótagozat funkciója. A cél, hogy az írás, olva.ós, számolás biztos alapjaival, to­vábbá alapvető esztétikai el­vekkel lépjen ki a gyermek az iskola első négy osztályából, nem valósult meg. Alapvető írás-olvasási, számolási zava­rokkal küzdenek a gyerekek, a jelentős százalékuk; aggasztó a fiatalkori bűnözés terjedése, a fiatalok durva beszéde, ma­gatartása. Mindez tükre kicsit az isko­lának is, mondta az előadó, és tükre a mai magyar életnek. És mindezzel kell szembeállíta­nia az iskolának egy önálló, alkotó és hatásos programot.- Vissza kell adni az eszté­tikai tárgyak becsületét — hallottuk mostanában immár sokadszor. — örömet adó, já­tékos testnevelőórókat kell tar­tani, melyeken nemcsak a legügyesebb gyerekek érzik jól magukat. A minisztérium a jövő ősztől elindít néhány tantervfejlesztő programot. Feloldják a tan­órák 45 percének kötelező ér­vényét, az első három évben újra visszaáll az egytanítós rendszer. A tanterv megszűnik jogi dokumentumnak lenni, és ismét pedagógiai dokumentum lesz elsősorban. Igen sok tapasztalat gyűlt össze arra nézve, hogy a differenciált képességfejlesztést leginkább Zsolnai József mód­szere valósítja meg, amely jö­vőre már az 5. osztályba is el­jut. önállóságra, a módszerek, a munkastílus szabad megvá­lasztására biztatják az iskolá­kat. És bár igen sok Danaszt hallani tanügyi berkekben, nincs nap, hogv 3—4 enge­délykérés be ne futna a minisz­tériumhoz: eqv-egy új módszer bevezetését kérik az iskolák. Vagyis a szakmai ambíció, a tenniakarás korántsem veszett ki a pedagógustársadalomból. G. O. Képen!£& Illiíiilll BNV A Budapesti Nemzetközi Vá. sár — az évente ismétlődő új­ságírói közhelyfordulat szerint — bezárta kapuit. Ez a rövidí­tés azonban másfél évtizede már nem csupán ezt a ren­dezvényt jelöli. Mi, laikusok mégis csak pár hónapja talál­koztunk a BNV betűszónak az­zal a feloldásával, hogy Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszer. Ezzel az utóbbi BNV-vel foglalkozott az elmúlt hetek néhány televíziós műsora, s keltette azt a látszatot, mint­ha tényleg többesélyes volna a MU jövője. A Vízválasztó című program ugyanazzal áltatta a nézőt, amivel éppen egy év­vel ezelőtt néhány újságcikk és rádióműsor a lakosságot. Akkor azt hitették él velünk, hogy az adótörvény parlamen­ti vitája kétesélyes. Akkor hallhattuk, most a magyar történelemben először: élő közvetítésben láthattuk, hogy mik a realitások. Ezek a tévéműsorok mégis, éppen példátlan voltuk miatt, ha egy. felől kárhoztatandók is, mert hitegettek, másfelől méltány- landók is, mert létrejöhettek. A magyar tájékoztatáspolitiká­iban példa nélkül álló törté­nésekről van itt szó, s ezzel függ össze legtöbb fogyaté­kosságuk is. Amikor — a Szoritóban című rádiós vitaműsor ötletét .átvé­ve — leültették egymással szemben a BNV támogatóit és ellenzőit, akkor a szakértők ugyanazt tették, amit mi, lai­kusok: érveik elfogyván, indu­latossá váltak. Az indulatok pedig nem meggyőzést, ha­nem rokonszenvet és ellen­szenvet szülnek. Ahogyan az a parlamentben is történt. De ezen ne csodálkozzunk. A magyar pangás évtizedei, ben ezek az indulatok, rokon- és ellenszenvek nem kerültek felszínre, nem jutottak társa­dalmi nyilvánosságra. S most ott is indulatok csapnak össze, ahol érveknek kellene meg­mérkőzniük, s az is állást fog­lal, aki a kérdésben nem érintett. De ez sokkal egész­ségesebb és emberibb, mintáz előző korszak gyakorlata: ami­kor sem érvek, sem indulatok nem ütközhettek meg a nyil­vánosság előtt, és akit a kér­dés érintett, nem foglalhatott állást. Helyette és nélküle kiöntötték, hol érte, hol ellene. A háromnapos országházi közvetítés sokunkat a tévéhez •láncolt. Hiszen eddig az ex­pozékon, bizottsági előterjesz­téseken és a miniszteri vála­szokon kívül a többi felszóla­lásról általában csak az ösz- szefoglalókból értesülhettünk. Azokat pedig nem a képvise­lő állította össze a saját be­szédéből, hanem a tévé bel­politikai szerkesztősége. Ebben a múlt heti tévézés­ben tehát ott volt az igazság •öröme, hogy azt láthatom, ami történik, és abban az össze­függésben, ahogyan az ese­mények ténylegesen zajlanak. Az öröm persze nem volt ma­radéktalan. Mert nemcsak jó politikusokat láthattunk, ha­nem a politikai normákat meg­sértő szereplőket is, nemcsak bölcs képviselői felszólalásokat hallhattunk, hanem ügyetlen, dilettáns megnyilvánulásokat is. A BNV-ről történt szavazás közvetlen előzménye, a huza­vona és a kapkodás pedig, fi­noman szólva is, szónalomra- !méltó volt. A szavazás mód­jától függetlenül azonban egy dolog mindenesetre eldőlt, hogy ez a BNV - az újság­írói közhelyfordulattal élve - nem zárja be a kapuit. M. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom