Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-12 / 284. szám
1988. október 12., szerda Dunántúlt napló 3 Angol es szoujet vendégek Hárman a Grafikai Műhelyből Oktatástörténeti jubileum Októberben több rendezvénnyel emlékezik meg a Magyar Pedagógiai Társaság Pécs-baranyai Tagozata a pécsi, valamint a régióban működő más középfokú tanintézetek megalakulásáról. A jubileumi ünnepség október 25- én lesz: emléktábla-avatás, kiállítások, felolvasó ülés. A rendezőbizottság kéri a volt tanítóképzősöket, tanárokat és mindazokat, akik segíthetnek, hogy a birtokukban levő írásokat, tárgyi emlékeket, művészeti alkotásokat, amelyeket a kiállításon és a tervezett kiadványban fel tudnak használni, juttassák el a rendezőséghez. A pécsi Vórostörténeti Múzeumban Gábriel József, a Nevelők Házában Pandur József, a JPTE Tanárképző Karán pedig Pesti János vagy Vastagh Zoltán veszik át, a dokumentumokat. A rendezőség köszönettel veszi, ha intézmények vagy magánosok befizetéssel segítik az emléktáblák elhelyezését és a kiadvány megjelenését. Hármójuk közül ketten mór jártak korábban is Magyar- országon, Pécsett. Katherina Orbach és Popovy Valentiny Nikolaevics grafikusok, így már kicsit ismerősként érkeztek a Pécsi Grafikai Műhelybe, bár ott még nem dolgoztak. Simon Lewandow- sky Londonból jött, első alkalommal jár Magyarországon. Sokat nem tudott az országról és a Grafikai Műhelyről, de nekilátott és szorgalmasan gyűjtötte az újsáqokban, egyebekben fellelhető információkat, és örömmel készült az egyhónapos ösztöndíjra. Katherina Orbach Edinboroughban lakik, ám meséli, édesanyja magyar származású. Már sok mindent meg is ért a magyar nyelvből, csak beszélni nem tud még. Viszont tanul magyarul, miközben angolul oktat a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Hazájában sosem tanított, de az itteni feladat igen tetszik neki. Miután a Grafikai Műhelyben lejár az ösztöndíja, még Pécsett marad több hónapig, folytatja a tanítást és a tanulást. Popovy Valentiny Nikolaevics kievi művész és pécsi tartózkodása alatt két kiállításon is szerepel: a Várkonyi Nándor Könyvtárban és a POTE Kisga lériá - jóban lehetett megtekinteni litográfiáit, rézkarcait, grafikáit. Turgenyev illusztrációsorozatával az idén elnyerte a Szovjet Művészeti Akadémia díjának ezüst fokozatát. Rendszeresen szerepel külföldi kiállításokon.- Itt a Grafikai Műhelyben módom nyílt a szitatechnikával való ismerkedésre. Roppantul megtetszett, otthon is szeretnék ezzel a technikával dolgozni — mondja és hozzáteszi, máskor is szívesen jönne dolgozni a Grafikai Műhelybe.- Jól szervezett a munka és nyílik idő a kísérletezésre, amelyre minden alkotónak szüksége van - kapcsolódik be a beszélgetésbe Simon Lewandowsky. Elsősorban a történeti témák érdeklik, gyakori vendég a pécsi múzeumokban. — Litográfiák, tájképek — leginkább ilyesmivel szeretek foglalkozni. Szorgalmasan tevékenykedünk a műhelyben, egymástól is tanulunk néhány dolgot. Lehet sokat dolgozni, bár a Grafikai Műhelynek vannak anyagbeszerzési gondjai — mondja Katherina Orbach. A Pécsi Grafikai Műhelyben minden évben több ösztöndíjas külföldi művész fordul meg. Alkotásaikból egyet-egyet otthagynak emlékül. A műhely a Művészeti Alap és a Pécsi Városi Tanács támogatásával működik. Kapcsolatot tartanak^ a képzőművészek területi szervezetével.- Sokan azt hiszik, „nem termelő” dolog külföldi ösztöndíjas alkotókat fogadni. Viszont ez cserekapcsolat is, és az itthagyott grafikák, metszetek pedig milliós értéket jelentenek. De tervezzük, bogy a jövőben önköltséges alapon is fogadunk művészeket - magyarázza Szatyor Győző művészeti főtitkár. - Ehhez persze az kell, hogy igazi európai grafikai műhelyt tudjunk kialakítani. Az egyik vendégünk említette az anyaghiányt: nos, egyre gyakrabban felmerül ennek a gondja. A műhelyünk vállalta a grafikai technikák kézműves, hagyományos művelését, ez is vonzó az idejövök számára. Rendelkezésére állunk ugyanakkor a hazai művészeknek, rajz szakos hallgatóknak, alkotó pedagógusoknak is. Kiállításokat rendezünk és részt veszünk a grafikai műhelyek országos találkozóján, melyet legközelebb éppen Pécsett rendeznek meg. örömmel vennénk, ha a jelenleginél több pécsi művész is eljárna hozzánk dolgozni. B. A. Táncolni, tanulni, tanítani Nem mondta ki, éreztetni sem akarta, mégis úgy éreztem, Magyar Ferdinand egy kicsit büszke magára. A szó talán pontatlan is: inkább arra büszke, amit csinál és ahogy csinálja. Faggatom, miért, hogyan kaphat egy főiskolai hallgató Miniszteri dicséret elnevezésű elismerést, óm folyton másra mutogat. Másokra. Akikkel együtt táncol. Akik amatőrként sem szállnak egyik együttesről a másikra. Akik azt vallják, az amatőrmozgalom az egyetlen, amit nem lehet pénzért csinálni. Akik olyanok, mint ő, a Mecsek Táncegyüttesben. Kettőt jobbra, kettőt balra, vetődött fel óhatatlanul, mikor kiderült: Magyar Ferdinand matematika—fizika szakos a JPTE Tanárképző Karán. Előtte a Komarovban végzett Pécsett, dolgozott egy-egy évet a Mechanikai Laboratóriumban betanított munkásként és a DOZSO-ban technikusként. Harmadszorra sikerült a felvételi. Megváltoztak az életkörülmények: kompromisszumot kellett kötni a tanulás és a tánc, a tánc és a tanulás között, összefércelni a jelent és a jövőt. És mindig törekedni háromnegyedről négyesre, négyötödről ötösre. Meglepődtem, mikor elismerése miatti meglepetését is higgadtan közölte. „Bárkit választhattak volna azok közül, akik nem hagytuk ott évekig a Mecsek Táncegyüttest", válaszolta. A heti háromszor kétórás próbákat sem érvként, "inkább tényként említette, mint azt is, hogy évek óta változat, lan anyagi támogatás mellett működik az együttes. Suta hasonlatokra jutottunk. Hallom, változatlan ez az anyagi támogatás, olyan, mint a tagok lelkesedése, az együtt-táncolás öröme. Először akkor érződött igazi határozottság Magyar Ferdi- nánd szavaiban, amikor terveiről faggattam. „Pécsett szeretnék maradni, tanítani, táncolni, táncot tanítani." Megvannak hozzá az alapjai is. C-ka- tegóriás vizsgája van, és megy, megy tovább az ABC betűin visszafelé. Bozsik L. Ránki Dezső színházavató koncertje Ránki Dezső zongoraművész fellépésével avatják kedden este Japán legmodernebb hangversenytermét j Kiotóban. A Furitsu Fumin Hall az elektronika, számítástechnika és - bármilyen meglepő - a hidraulika fel- használásával érdemelte ki a csúcstechnika-színház minősítést a távol-keleti sziget- országban. Színpada elemenként tetszés szerint moz. gatható a hidraulika segítségével, nézőterén pedig minden egyes ülés egyenként állítható: forgatható, dönthető, emelhető, a színpadi látvány és az akusztikai hatás követelményeinek I megfelelően több ezer variációban. Ugyanez vonatkozik a számítógépesített vi- lágosítósra és a falborító akusztikai dekoráció állítására is. A tr'bb mint kétmilliárd dollár összköltséggel felépített kamaraszínházhangversenyterem premierjén Ránki Dezső Mozart, Bramhs és Liszt műveiből ad szólókoncertet. Csóka Béla festőművész kiállítása látható október 23-ig Mohácson, a filmszínház emeleti galériájában Fizetésemeléssel jár Diplomamegújító tanfolyamok Tanítók, óvónők számára kezdődött a múlt héten diplomamegújító tanfolyam Pécsett, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében. Résztvevői olyan pedagógusok, okik mintegy 5—10 éve szerezték diplomájukat, vagyis szert tettek már bizonyos tapasztalatokra a munkájukban, ugyanakkor ahhoz a felismeréshez is elérkeztek, hogy a diploma megszerzése óta eltelt idő az akkor megszerzett tudás megújítását is időszerűvé tette. Baranyából még pár éve is más felsőoktatási központokba kellett elutazniuk azoknak, okik vállalták, hogy egy év folyamán 120 órában elvégezzék ezt a tanfolyamot. Pécsett a Pedagógiai Intézet vállalja a szervezőmunkát, míg a Janus Pannonius Tudomány- egyetem a tanfolyam bázisaként az útiköltség és étkezési térítéseket állja. Dr. Bernáth József, a Pedagógiai Intézet igazgatója a következőket mondta el e tanfolyamok céljáról: — Áttekintést kell kapnia a hallgatónak a felsőoktatásban korábban nem tanított új ismeretekről. Tanfolyamaink feldolgozzák a legfontosabb új oktatáspolitikai, pedagógiai, pszichológiai eredményeket, kiemelt figyelmet fordítanak a tantárgypedagógiára. Az egy év, a 120 óra folyamán konzultációk, előadások, szemináriumok keretében zajlanak ezek a programok, amelyeket egy dolgozattal zárnak le a tanfolyam résztvevői. — Akik ugye egy esztendőt szánnak arra, hogy „karban tartsák" szakmai felkészültségüket. Ez az előrelépés vajon a fizetésükben is nyomon követhető? — A minisztérium szorgalmazta és végül sikerült elérnie, hogy egy ilyen tanfolyam elvégzése mintegy 10 százalékos garantált fizetésemelést jelent a pedagógusnak. Illetve a fizetésemelés a tanfolyamon, a dolgozattal, a záróvizsgával elért minősítéstől függ. Nem egy jónevű, szakmai szempontból elismert pedagógusnővel találkoztam ezen a tanfolyamon. Elfoglalt emberek valamennyien, családanyák is. Hangozzék el bármennyi panasz a pedagógusok túlterheltségére, ma is sokan vannak, akik nem adják fel szakmai ambícióikat, akik a lehető legjobban akarják megtanítani a reájuk bízott gyerekeket. A diplomamegújító program, korszerűsítés és hagyomány viszonya azonban egyáltalán nem egyszerű a mai magyar pedagógiában, iskolaügyben. E kérdésről folytatott közös meditációt a tanítókkal a tanfolyam első programjában Spengler Györgyné meghívott előadó, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője.- Az új oktatási törvénnyel, mégis egy régi tartalom jegyében kell dolgozniuk ma az iskoláknak — mondotta —, mert nincs más, mert nem lehet még egyszer mindent elvetni, mint ahogy már egyszer megtettük. Régi a dokumen- túmrendszer is, vagyis o tankönyvek, a segédanyag. Ez ma az általános iskola egyik alapellentmondása. Az óvodában — amit a korszerűsítés jegyében erősen kö. zelítettek az iskolához, mór- mór tantárgyi rendszert vezettek be —, már megkezdődött a program felülvizsgálata. Ugyanígy az alsótagozatot is eluraltók a szaktudományi ismeretek, és összezavarodott, mi az alsótagozat funkciója. A cél, hogy az írás, olva.ós, számolás biztos alapjaival, továbbá alapvető esztétikai elvekkel lépjen ki a gyermek az iskola első négy osztályából, nem valósult meg. Alapvető írás-olvasási, számolási zavarokkal küzdenek a gyerekek, a jelentős százalékuk; aggasztó a fiatalkori bűnözés terjedése, a fiatalok durva beszéde, magatartása. Mindez tükre kicsit az iskolának is, mondta az előadó, és tükre a mai magyar életnek. És mindezzel kell szembeállítania az iskolának egy önálló, alkotó és hatásos programot.- Vissza kell adni az esztétikai tárgyak becsületét — hallottuk mostanában immár sokadszor. — örömet adó, játékos testnevelőórókat kell tartani, melyeken nemcsak a legügyesebb gyerekek érzik jól magukat. A minisztérium a jövő ősztől elindít néhány tantervfejlesztő programot. Feloldják a tanórák 45 percének kötelező érvényét, az első három évben újra visszaáll az egytanítós rendszer. A tanterv megszűnik jogi dokumentumnak lenni, és ismét pedagógiai dokumentum lesz elsősorban. Igen sok tapasztalat gyűlt össze arra nézve, hogy a differenciált képességfejlesztést leginkább Zsolnai József módszere valósítja meg, amely jövőre már az 5. osztályba is eljut. önállóságra, a módszerek, a munkastílus szabad megválasztására biztatják az iskolákat. És bár igen sok Danaszt hallani tanügyi berkekben, nincs nap, hogv 3—4 engedélykérés be ne futna a minisztériumhoz: eqv-egy új módszer bevezetését kérik az iskolák. Vagyis a szakmai ambíció, a tenniakarás korántsem veszett ki a pedagógustársadalomból. G. O. Képen!£& Illiíiilll BNV A Budapesti Nemzetközi Vá. sár — az évente ismétlődő újságírói közhelyfordulat szerint — bezárta kapuit. Ez a rövidítés azonban másfél évtizede már nem csupán ezt a rendezvényt jelöli. Mi, laikusok mégis csak pár hónapja találkoztunk a BNV betűszónak azzal a feloldásával, hogy Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszer. Ezzel az utóbbi BNV-vel foglalkozott az elmúlt hetek néhány televíziós műsora, s keltette azt a látszatot, mintha tényleg többesélyes volna a MU jövője. A Vízválasztó című program ugyanazzal áltatta a nézőt, amivel éppen egy évvel ezelőtt néhány újságcikk és rádióműsor a lakosságot. Akkor azt hitették él velünk, hogy az adótörvény parlamenti vitája kétesélyes. Akkor hallhattuk, most a magyar történelemben először: élő közvetítésben láthattuk, hogy mik a realitások. Ezek a tévéműsorok mégis, éppen példátlan voltuk miatt, ha egy. felől kárhoztatandók is, mert hitegettek, másfelől méltány- landók is, mert létrejöhettek. A magyar tájékoztatáspolitikáiban példa nélkül álló történésekről van itt szó, s ezzel függ össze legtöbb fogyatékosságuk is. Amikor — a Szoritóban című rádiós vitaműsor ötletét .átvéve — leültették egymással szemben a BNV támogatóit és ellenzőit, akkor a szakértők ugyanazt tették, amit mi, laikusok: érveik elfogyván, indulatossá váltak. Az indulatok pedig nem meggyőzést, hanem rokonszenvet és ellenszenvet szülnek. Ahogyan az a parlamentben is történt. De ezen ne csodálkozzunk. A magyar pangás évtizedei, ben ezek az indulatok, rokon- és ellenszenvek nem kerültek felszínre, nem jutottak társadalmi nyilvánosságra. S most ott is indulatok csapnak össze, ahol érveknek kellene megmérkőzniük, s az is állást foglal, aki a kérdésben nem érintett. De ez sokkal egészségesebb és emberibb, mintáz előző korszak gyakorlata: amikor sem érvek, sem indulatok nem ütközhettek meg a nyilvánosság előtt, és akit a kérdés érintett, nem foglalhatott állást. Helyette és nélküle kiöntötték, hol érte, hol ellene. A háromnapos országházi közvetítés sokunkat a tévéhez •láncolt. Hiszen eddig az expozékon, bizottsági előterjesztéseken és a miniszteri válaszokon kívül a többi felszólalásról általában csak az ösz- szefoglalókból értesülhettünk. Azokat pedig nem a képviselő állította össze a saját beszédéből, hanem a tévé belpolitikai szerkesztősége. Ebben a múlt heti tévézésben tehát ott volt az igazság •öröme, hogy azt láthatom, ami történik, és abban az összefüggésben, ahogyan az események ténylegesen zajlanak. Az öröm persze nem volt maradéktalan. Mert nemcsak jó politikusokat láthattunk, hanem a politikai normákat megsértő szereplőket is, nemcsak bölcs képviselői felszólalásokat hallhattunk, hanem ügyetlen, dilettáns megnyilvánulásokat is. A BNV-ről történt szavazás közvetlen előzménye, a huzavona és a kapkodás pedig, finoman szólva is, szónalomra- !méltó volt. A szavazás módjától függetlenül azonban egy dolog mindenesetre eldőlt, hogy ez a BNV - az újságírói közhelyfordulattal élve - nem zárja be a kapuit. M. P.
