Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-08 / 280. szám
1968. október 8., szombat Dunántúli napló s Zlatko Prica tárlata A múzeumi hónap keretében nyílott meg tegnap délután Pécsett, a Vasarely múzeumban az' ismert jugoszláv festő, Zlatko Prica tárlato. A november 1-jéig nyitva tartó kiállítás a Zágrábi Múzeumi Képtári Központ és a Baranya Megyei Múzeumok igazgatóságának cserekiállításaként jött létre; Zágrábban ugyanis VasarelyJkiállítás nyílik. A Zágrábban élő festőművész 1916-ban Pécsett született. Ülést tartott a SZOT elnöksége Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület megvitatta a november végére tervezett országos szakszervezeti tanácskozással kapcsolatos tartalmi, szervezeti és tervezési tennivalókat. Az elnökség a tanácskozáson kialakított álláspontját, javaslatait a Szakszervezetek Országos Tanácsa legközelebbi ülése elé terjeszti. A testület szombaton folytatja munkáját. Kegyeletsertok Mily megható volt, ahogy négy iskola diákjai október 6-án koszorúzták Pécsett, az Aradi vértanúk útján. A jövendőbeli vértanúszobrok talapzatánál virágokat helyeztek el csokorban, szálanként. Este szülők jöttek kicsinyeikkel, gyertyákat gyújtottak, ők is tovább koszorúztak. Az utóbbi spontánul történt, még késő este is gyújtottak mécsest, kicsi és nagy gyertyát. A 13 talapzatot vastagon borította a virágszőnyeg. Aztán 7-én reggelre minden megváltozott. Elsőként a Nagysándor József feliratú tábla alól tűntek el a aerberák, a szegfűk, főként az előrecsomagoltak, de aztán az egyszálasak is. Kora reggel történt, de folytatódott kora délelőtt is. Csak a száradó szálak maradtak érintetlenül, a még frisseket begyűjtötték egy olyan fiatalember irányításával, akinek a haja egyik felén feketére, a másikon sárgás-fehérre van festve. Furcsa, ijesztő színek a nemzetiszín szalaggal átkötött csokrok mellett. — Cs. J. — Jugoszláv építészdelegáció Pécsett Az együttműködés lehetőségei A hamis valóság igaz városa Geller B. István kiállítása a Pécsi Galériában A kölcsönös előnyöket nyújtó gazdasági együttműködés lehetőségeit kereste és a későbbi konkrét üzleti kapcsolatokat készítette elő csütörtökön és pénteken Pécsett a Szabadka—Integrál Vállalat öttagú küldöttsége és a BÉKI, Baranya megye 35 építőipari szervezetét tömöritő gazdasági társaságának koordinációs irodája. A két nap során a jugoszláv vendégek megismerkedtek a BÉKI tevékenységével, a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat Ipari üzemigazgatóságának munkájával, látogatást tettek a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat munkahelyein, tájékozódtak a Bázis Beton- és Vasbetonelemgyártó üzemigazgatóságán alkalmazott új technológiákról, és szakmai programjukat a KIOSZ Baranya Megyei Titkárságán tett látogatással zárták. Mint azt a delegáció egyik vezetője, Jakab Pécs, vállalati menedzser elmondta, különösen az új hőszigetelési technológiák voltak számukra tanulságosak, és részletes összehasonlító gazdasági számítások nélkül is úgy vélte — hozzájuk képest Magyarországon lépéselőnyben van az építőipari fejlesztés. . — Az együttműködés azonban kölcsönösen előnyös lehet — tette hozzá később a magyarul jól értő menedzser. — Az építőanyagipar terén talán mi tudunk valamivel többet nyújtani. Van bizonyos határmenti munkacsere, de véleményem szerint ez fejleszthető még. Alfréd Rém, a szabadkai városi .tanács városrendezője a magyarországi építőipar szervezettségi fokát nevezte tanulságosnak, és némi irigységgel lemlítette a KIOSZ munkáját. — Számunkra úgy tűnt, hogy itt nemcsak deklarálják, hanem meg is valósítják a kisipar támogatását — mondta. A szabadkai építészdelegáció tegnap a délutáni órákban hazautazott. Az együttműködés konkretizálása már az egyes építőipari szervezetekre vár. F. J. Nem a „kezdet", a folytatás a talány. A Növekvő Város miniatürizált történelmi rendszere komoly-játékosán alakítja a múltról alkotottfkép- zeteket, a jelenből kipárolt nagyképű megtévesztéseket, ellentmondásokat. Barátságos, olykor erőszakosan intellektuális kerülőutökra csalogat, hogy aztán maga a néző bizonyítsa be önmagának: a tudomány és művészet közös pa- lackposta-feladatai egyforma feltételek között, a „talány" közegében remélhetik megvalósulásukat. Gellér B. István festményekből, grafikákból, szobrokból, térképekből, terepasztalokból, apró tárgyakból szervezett ciklusa egy óriási kiterjedésű és érvényű kulturális keveredés önmagát alakító dokumentuma. Alapeszméje már több, mint tíz éve megjelent, és azóta rendre, talányos értelmű kiállítási tárgyakból gondolhatta akárki, hogy amit eddig látni lehetett, az valamely nagy „egész” része. Aligha elképzelhető, hogy kialakulásához nem járult hozzá a Don Quijote és Bloom alakját földrajzi-történeti vonatkozásokkal körmönfont dekorációvá gyúró Martyn Ferenc tevékenysége. A költői értelmű „csúsztatások", - amiket az érzékeny elme azonnal felfedez —, a szándékolt tévedések lényegi mondanivalóvá válva letérnek a józan tudományosság formális logikával bekerített pályáiról, a tudomány kliséi versek rímeivé lesznek. És menynyire igaz, hogy a régészet- tudomány önszerveződésének kora a romantika volt, és mennyire igaz, hogy talányokkal teli regényesség övezi a hőskor „historiográfiáját", melyben — éppúgy, mint Gel- lérében — szórakoztatóan pontos az Oxfordból felérzett Távoli Világ, vagy a Triestből elővizionált Monarchia. És mennyire idetartozik a szellemi és társadalmi élet frivolitása, extravaganciája, a fényképek, portrék, naplók tanúságai Figyelmünk egyfolytában lépést váltani kényszerül. Ha az imént még az alapvető történeti tények rendszerbe foglalásának, periodi- zálásának, vagy a szövegek megfejtésének módszerei felől tűnődtünk, most a rajzi előadás elegáns pontosságát, az akvarell kezelésének levegős könnyedségét, vagy az olaj- festmények mágikus realitásközelségét értékeljük. Alig hihető, hogy nem kelt derűs perceket a tudománytörténeti rébuszok megfejtése,- a költött kapcsolatok, barátságok, „tudományos" mellék-események rekonstruálása. Gellér mindenre rákérdez a maga ironikus és halálkomoly módján, az önmagán gúnnyal elégtételt vevő dilettáns-profi módján. A- dolgok megjelenésétől a dolgok eltűnéséig terjed a skála. A jelzésekre, jelentésekre, a kommunikációra, az emlékezésre és tudásra egyformán vonatkozva. E jelenségek, dolgők régészeti megközelitése szinte követelte, hogy a fikciónak hiteles tudománytörténeti háttere legyen, újabb lehetőség a személyes idő-taktikára, és újabb bizonyíték a „lejegyzett" történelem iránti szkepszis mellett. Gellér ugyanakkor élvezi is ezt a felelősen •megteremtett tárgyi-fogalmi fikciót, átlátja, igazgatja, beleviszi magát is művébe, belevonja barátait, közönségét is a rekonstrukciókba, már-már létrehozza a megtévesztő teljes illúziót (amikor műgyűjtemények leltár-pecsétjét is rá- bélyegzi a fiktív dokumentációkra), hogy egy apró jellel az egészet visszautalja a jelenben működő történelmi hiány-élmény körébe. Gellér történelemképe nem tömör, mint az archeológiáé, amellyel versenyre kel, nem fél a végtelen kicsiny és végtelen nagy képzetei között verset írni az „Esély Istenéről’1, a szerencséről, és függőónjával a talpunk alatti tömegközéppontokra mutatni. Bizonyos lehet, hogy amit Gellér csinál, és ahogyan teszi a „Növekvő Város” különböző műtárgyaiban, az az utóbbi évtizedek specializálódásra beállított és kpnyszerí- tett szemléletmódjait támadja. Mert felveti a belső emberi természet és kozmikus távolságok térbeli, időbeli méretegyeztetésének igényét a mese gyógyító szerepének felismerésével, a létezésnek kijáró minden elsődleges és következményes attribútum jókedvű egybenlátásóval. Aknai Tamás Hetvehely nem engedi el Kánt Nemet mondott pénteken délelőtt a hetvehelyi tanácsülés a káni állandó és ideiglenes lakosok kérelmére, mely szerint a bükkösdi tanácshoz kívánnak csatlakózni. A kérdésben a Baranya Megyei Tanács dönt majd, a hetvehelyi testület állás- foglalása így csupán javaslatnak tekinthető. Mint lapunkban is beszámoltunk róla, az egykori Kán község — ma Káni utca — lakosai és üdülőpolgárai elégedetlenek a hetvehelyi tanácsi vezetéssel, s az elnéptelenedéstől éppen csak megmentett kistelepülés jövőjét Bükkösd kebelén belül látnák biztosítottnak. Erről a közelmúltban hozott határozatot falugyűlésük. A pénteki, Szentkatalinban megtartott tanácsülésen — amelyen Takács Imre betegsége miatt Reisz András elnökhelyettes elnökölt — érdekes vitában született a határozat. Szót kapott a térség rendezési tervét készítő tervezőiroda képviselője is, oki logikus érvekkel bizonyította be: Kánt nem az üdülőfalui szerep, hanem az intenzív helyi gazdálkodás mentheti meg. Ehhez pedig az szükséges, hogy az évszázadokkal ezelőtt kialakult kistóji egységhez ragaszkodjék. Gazdasági segítséget az azonos fejlődést (egyelőre fejletlenséget) mutató hetvehelyi körzettől remélhet. Már ebből a javaslatból is kitűnik, mennyire nagy a helyi politikai és gazdálkodó szervek felelőssége az egykor virágzó társközségek iránt. Hiszen nem elég a maradásra szavazni, a fejlesztés lehetőségét is ki kell harcolni. Semmivel sem kisebb a megyei és az országos döntéshozók felelőssége, hiszen az aprófalvas vidékeken kialakult helyzetért jórészt a hatvanas-hetvenes évek helytelen településfejlesztési politikája kárhoztatható. A hibát ma sokkal nehezebb körülmények között kell jóvátenni. A tanács elé kerülő javaslatban szerepel egy új út megépítésének ígérete is. Nem Gorica, hanem Szent- katalin és Képespuszta érintésével érne el Kánba. Döntés ebben a kérdésben is később várható. H. J. Bernstein- művek Pécsett Az ősz csalhatatlan jeleként immár Pécsett is kezdetét vette az új hangversenyévad, méghozzá valódi zenei csemegét kínálva az efféle élményekre kiéhezetteknek: a POTE aulájában október 5-én az Állami Hangversenyzenekar Ligeti András vezényletével Leonard Bernstein műveit szólaltatta meg. Ha mégoly sokat tudunk is a világhírű karmester-zeneszer- ző-zongoraművész-zeneíró-pe- dagógus munkásságáról, azt azért nem merném állítani, hogy kompozícióiról kellően árnyalt képet kaphattunk az elmúlt évtizedek alatt. A West Side Story részleteit — és talán a Bernstein budapesti vendég- szereplésekor sikert aratott, lemezen is megjelentetett Di- vertimentot - leszámítva alig akad emlékünk erről a zeneszerzői ouvre-ről, jóllehet, a Mester muzsikusberkékb’en szinte példátlanul széles körű népszerűségre tett szert hazánkban (is). így hát ez az este a zene karakterisztikumai iránt fogékony közönségréteg számára valóban új élményekkel szolgált: megmutatta, hogy az elegánsan könnyednek, sziporkázóéin szellemesnek elkönyvelt muzsikusban mily erős és gyakori a késztetés a befelé forduló töprengésre. És art is módunk volt felmérni, hogy mit jelenthet zenésznek lenni Amerikában, egy olyan országban, amely jó fél évszázad óta szinte ellenállhatatlan vonzerővel édesgeti magához a kimagasló tehetségeket,, egy olyan országban, ahol a nagy jazz-zenészek fantasztikus spontaneitása, íves eredetisége, Sztravinszkij briliáns szellemisége, Bartók elmélyültsége, s égy monumentális szórakoztatóipari gépezet agylágyító in- fantilizmusa szolgáltat természetes kiindulópontokat az alkotómunkához. A koncert műsora amolyan „hídformát” képezett, elején és végén harsányabb, hatásosabb művekkel, amelyek közre fogták a fajsúlyos, gondolkodásra késztető két kompozíciót: a Szerenádot és a Három meditációt. Mindkettő kiváló vonósszólisták felléptére adott alkalmat, az előbbi magánszólamát Keller András, utóbbiét Onczay Csaba játszotta. A bevezető műsorszám a Candide- nyitány volt, a végkicsengést pedig a Fancy free balett jazz-elemeket gyakorlatilag áttételmentesen magába olvasztó, fanyar humorú zenéje ad- tc meg, az énekes-zongorista „főszerepet" játszó Vukán György közreműködésével. Jó volt tapasztalni, hogy Ligeti Andrást a Bernstein-zene bőséggel kínálkozó lehetőségei sem térítették el a monapság sajnálatosan divatos dirigensi „balettozás" felé, ő most is lényegi munkát végzett, szokásához hiven korrektül, nagy szaktudással. így az utóbbi időszakban látványosan fejlődő ÁHZ mindennemű idegi károsodás nélkül, néhány jelentéktelen összjáték-zavarral úszhat- ta meg szereplését hazánk legnagyobb süketszobájában. Gönczy László Postai világnap Az október 9-i postai világnap alkalmából Kertész Pál elnökihelyettes ünnepi megemlékezést tartott pénteken délelőtt a Magyar Posta központjában. Elmondta, hogy a szolgáltatások színvonalának emelése érdekében a közeljövőben korszerűsítik a posta- törvényt, egyes postai és távközlési területeken pedig megszűnik a posta monopolhély- zete. Lehetőség nyílik néhány postai tevékenység bővítésére, külső vállalkozások bekapcsolásával is. Mindez szükségessé teszi a tervszerű piacfelmérést, a közönség postai szolgáltatások iránti igényeinek és keresletének jobb megismerését.
