Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-07 / 279. szám

1968. október 7., péntek Dunántúli napló 3 Folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) utón folytatódó csatorna a Du­na vizét visszavezeti a termé­szetes mederbe. Lejjebb, o Nagymarosnál épülő duzzasztó a hajózáshoz szükséges víz­mélységet biztosítja a gázlós Duna-mederben. De egyúttal erőtelep is üzemel benne, és a duzzasztás révén lehetővé te­szi, hogy a bősi erőtelep csúcsenergiát termeljen. Az egész rendszer együttesen pe­dig az árvízi biztonságot nö­veli meg. Milyen hasznurtk származik ebből a beruházásból?- Az árvízvédelmi biztonság az érintett térségben nagymér- tékben megnő, a 200 évenként előforduló árvizek kivédésére is alkalmassá válik. A mai rendszer 60-100 éves biztonsá­gú. Ezer hektár területet pe­dig órvízmentesítenek;- a hajózás biztonságossá válik a kritikus Pozsony-Buda- pest közötti szakaszon. Hozzá­járul az egységes európai vízi­ót megvalósításához;- rendelkezésünkre áll 444 megawatt villamosenergia-ter­melő kapacitás, ami 1900 mil­lió kilowattóra energiát nyújt évente. Ez a kapacitás megfe­lel a Paksi Atomerőmű egy blokkjának;- A felszíni vizek és a par­tok rendezésével, közművek, közlekedési és környezetvédel­mi létesítmények építésével megalapozódik egy 180 kilo­méter hosszú Duna menti tér­ség hatékony fejlesztése. A vízlépcsőrendszer létesíté­sével megvalósuló lefolyás­szabályozós megváltoztatja és javítja a térség vízgazdálko­dási feltételeit is. A vízlépcsőrendszer erőtele­pének tervezett időben törté­nő belépése a bosszú távú energetikai fejlesztési prog­ram szerves része. A rendel­kezésünkre álló kapacitás az indításkor fedezni tudja az ország háztartási fogyasztá­sának közel negyed részét. A vízlépcsőrendszerből reánk ju­tó villamos teliesítmény sor­rendben az ötödik legnagyobb az országban. Hiba lenne, ha elfelejtenénk, hogy a szoci­alista országok közül mind­eddig egyedül Magyarország­nak nem volt gondja a villa- mosenergia-eílátással. Ezt az állapotot meg kell őrizni! A vízlépcsőrendszer elősegíti a kapcsolódó területek álta­lános fejlődését. Új, poten­ciális lehetőségeket teremt az üdülés, az'idegenforgalom és a vízi turizmus fejlesztéséhez. Tény azonban, hogy ehhez költségfedezet egyelőre nem áll rendelkezésre. A vízlépcsőrendszer megva­lósításával javítja az érintett térségben a lakosság életkö­rülményeit. Maróthy László ezután né­hány olyan kérdésről szólt, amelyek közvéleményünket a vízlépcsőrendszerrel kapcsolat­Patinás — és a parlament­ben újabban gyakrabban hal­lott — formula: első olvasat­ban. Amikor Villányi Miklós pénzügyminiszter a vállalkozási nyereségadóról szóló törvény- javaslat előterjesztését követő néhány hozzászólás után je­lezte az elnöklő Stadinger Ist­vánnak: ismét van mondani­valója, már valószínűleg sokan sejtették a lényeget: Javaslom a Tisztelt Háznak, hogy most csak az első olvasatban . . . Azaz: várjunk a következő ülésszakig, addigra alaposab­ban előkészítve, az elhangzott hozzászólásokban tett javasla­tokat is figyelembe véve, dönt­sön a parlament a vállalkozá­si nyereségadóról szóló tör­vényjavaslat felett. Villányi Miklós bejelentését tetszés fogadta, bár a minisz­ter jelezte: egyáltalában nem örült ennek a tapsnak. A ha­lasztást azonban indokoltnak bon erőteljesen foglalkoztat­ják. A vízlépcsőrendszer építése azonbon jelentős beavatkozás a természet rendjébe. Az ilyen típusú nagy létesítmények két­ségtelenül ellentétes változá­sokat okoznak a kialakult öko­lógiai rendszerekben, poten­ciális veszélyforrást is jelente­nek, ugyanokkor az élőlények kedvezőbb létfeltételeit is biz­tosíthatják. Az ökológiai prob­lémákat az 1985-ben elkészült környezeti hatástanulmány tár­ta fel. A megismert káros hatások megelőzésére, illetve a szük­séges ellenintézkedések meg­tételére vonatkozó legfonto­sabb teendőket az építés ter­vei tartalmazzák. A környezeti hatásvizsgálatokat és kutatá­sokat azonban folytatni kell. Az ökológiai - mai ismere­teink szerint még csak nagy bizonytalansággal becsülhető - kockázatok felmérésére, ke­zelhetőségére, a szükséges beavatkozások hatósónak ér­zékelésére a Duna mindkét partja mentén nagy kiterje­désű mérő- és megfigyelő- rendszer épül ki. A kormány ennél a beruházásnál az ökológiai biztonságot tartja szem előtt, biztosítva a kör­nyezet magas szintű védelmét. A kialakítandó üzemrendnek is ehhez az iaényhez kell al­kalmazkodnia. Folytatni kell a hazai szennyvíztisztítási prog­ramot,' erősíteni a nemzetközi eayüttműködést. A vízpótlórendszert jól be­vált külföldi példák alapján alakítják ki úgy, hogy a tér­ség növény- és állatvilágának fennmaradását, fejlődését is jól szolgálja, a mezőgazdasági termelés számára pedig a Szigetközben a jelenleginél is jobb feltételeket biztosítson. A váratlan események - földrengések, árvizek, robban­tások, rendkívüli vízszennyezé­sek - következményeit szám­ba vették és számításokkal el­lenőrizték. Így a létesítmény üzembelépése után:- a duzzasztás nem okoz veszélyt, mert a felső szaka­szon megkettőzött mederben folynak le az árvizek. A nagy­marosi vízlépcsőnél pedig a duzzasztótáblák és —, ha szük­séges - a hajózsilipek teljes nyitásával, nagy biztonságot adó tározótöltések között vonulhat le az árhullám;- a műveket úgy méretez­ték, hogy a Magyarországon előforduló legnagyobb föld­rengést is károsodás nélkül viseljék el;- a nagymarosi vízlépcső erőszakos rongálása esetén a hidraulikai, hidrológiai számí­tások szerint a műtárgy alatti folyószakaszon a mederben marad a víz. Ha a legsze­rencsétlenebb véletlenek egy­beesését feltételezzük, akkora bekövetkező árhullám Buda­tartotta, szemben például a törvényjavaslat bizottsági elő­adójával, Kovács Andrással, aki azt mondta a képviselőknek: a következő ülésszakra sem áll majd rendelkezésre több adat, amelynek alapján egyszerűbb és gyorsabb lenne a döntés a vállalkozási nyereségadóról. Pedig a baranyai képviselők­kel az ülések közti szünetben beszélgetve éppen ez az igény kapott hangot. Talán dr. Brez- niczky József fogalmazott a legtömörebben: az előterjesz­tett törvényjavaslat nem volt kellően megalapozott, a jog­szabályhoz kötődő végrehajtá­si utasítás, minisztertanácsi rendelet együttesen áttekinthe­tetlen, s nemcsak a jogászok­nak, de különösen a laikusak­nak jelent szinte megoldhatat­lan feladatot a megismerése. Csak emlékeztetőül jegyzem meg: amikor a jelenlegi ülés­szak első napjának reggelén a pesten az alsó rakpartot is alig éri el. A szerveződő hazai környe­zetvédő mozgalom sajátos ré­szeként több, vízlépcsőt ellen­ző csoport alakult, amelyek a nyilvánosság és a szerveződé­si lehetőségek hiányával egy­aránt küszködve, mind elszán­takban lépték fel a vízlépcső- rendszer megépítése ellen. Az általuk kezdeményezett, Ma­gyarországon eddig szokatlan eszközökkel folytatott vita né­hány éven ót ökológiai és szakmai kérdésekre terjedt ki. Hozzájuk nem környezetvédő, politikai csoportok is csatla­koztak, taktikai szövetségköté­sükkel a vita radikalirálódott, mindinkább politikai jellegűvé vált. E csoportok a vízlépcső- épitést érzelmi-hangulati prob­lémává igyekezték alakítani. — Mint ismeretes, a kor­mány szeptember 7-i ülésén tudomásul vette, hogy az Akadémia ad hoc bizottságot hor létre a rendelkezésre bo­csátott anyagok felülvizsgála­tára. A különbizottság jelenté­sét az Akadémia elnöke a kormány számára megküldte — mondta a miniszter, s az ad hoc bizottság véleményé­nek összefoglalását szó sze­rint idézte: ,, a nagymarosi erőmű to­vábbépítése melletti hivatalos érvelés műszaki-gazdasági ele­mei a befejezés szempontjából általában a lehetséges leg­kedvezőbb feltételezésekkel számolnak, míg a leállítás várható következményeinek megítélésére inkább az ellen­kező véglet a jellemző; — az építés leállítása, vagv elhalasztása még a jelenlegi helyzetben is reális alternatí­vát képez a továbbépítéssel szemben; — a nagymarosi építkezés elhalasztása olyan megoldás, amely csökkentheti a gazdasá- qi terheket, és egyértelműen kisebb környezeti kockázattal járna . . ." Szeretném leszögezni, hogy a tudományos erőket és tudo­mányos eredményeket nem tud­juk nélkülözni. Éppen ezért a közreműködő intézetek és sze­mélyek körének bővítését ter­vezzük; egyben azt is, hogy munkájuk nagyobb szakmai és társadalmi nyilvánosságot kap­jon. A miniszter ezután orról be­szélt, hogy a vízlépcsőrendszer mibe kerül az országnak. — Nagyon sokba! A folyam - szabályozás még akkor is na­gyon pénzigényes vállalkozás, ha több célt szolgál és nem­csak egyféle hasznot hoz. Az osztrák megelőlegezés 18 mil­liárd 427 millió forint, amit zárt konstrukcióban villamos­árammal törlesztőnk. A mű felépítéséig még kereken 20 milliárd forint kiadás terhel bennünket. 8—12 százalékos inflációt feltételezve, az építés Ház a napirendről szavazott, éppen ennél a témánál —- a vállalkozási nyereségadónál — haboztak a legtöbbet a kép­viselők, végül is 185-en mellet­te, 108-an ellene szavaztak, 11-en tartózkodtak — bara­nyai képviselő is —, a többiek pedig nem vettek részt a sza­vazásban. Ritkán tesszük, de egy té­ma kapcsán nem baranyai képviselőt kérdeztünk. Tegnap ugyanis dr. Szabóné dr. Kakas Inén (Vas megye) a halmozot­tan hátrányos helyzetű terüle­tekről szólt a parlamentben, s Baranyában két ilyen térség is van, a Dráva mente és a Hegy­hát. A képviselőnő felszólalá­sának lényege: pénzügyi ked­vezményekkel hatékonyan ösz­tönözni a munkahelyteremtő beruházásokat, az érintett te­rületek gyorsabb felzárkóztatá­sa érdekében, mert — mint mondta — nem a városok hátralevő terhe 26—28 milliárd forint. Külön központi keretből épül meg Győr, Komárom, Esztergom, Tatabánya, Orosz­lány szennyvíztisztító telepe. Ennek forrásigénye még mint­egy 7 milliárd forint. A meg­valósítás előttünk álló anyagi terhei tehát együttesen 33—35 milliárd forintot tesznek ki. Egy másik számítás szerint a vízlépcsőrendszer teljes körű megépítése és üzemeltetése 2015-ig 35 milliárd forint be­ruházási és üzemeltetési költ­ségen túli bevételt eredmé­nyez. Ezzel szemben a nagy­marosi vízlépcső elhagyása esetén a beruházási és üze­meltetési költségek — beszá­mítva a helyettesítő beruházá­sok egyedi megvalósítását is — ugyanezen időpontig 22 milliárd forint többletköltséget okoznának a magyar népgaz­daságnak. A gazdasági racionalitás ol­daláról a továbbépítés az a változat, amely a jelenlegi helyzetünkben ugyan jelentős- még három éven keresztül a 'zocialista szektor beruházá­sainak 2 százalékát kitevő — teherrel jár, de ez a teher lé­nyegesen kisebb és nem nyo­masztja a 90-es évtizedet úgy, mint amit a nagymarosi víz­lépcső elhagyása esetén a gazdasági többletterhek jelen­tenének. — A bős-nagymarosi vízlép­csőrendszer történetének jó né­hány tanulsága van. E tanul­ságok megfogalmazása köte­lességünk, megszívlelésük ha­szonnal járhat jövőbeni or­szágépítő munkánkban. A kormány számára egyér­telmű: ilyen nagyléptékű dön­tések előtt a továbbiakban a társadalom véleményét messze­menően figyelembe kell venni, a társadalmi ellenőrzést bizto­sítani kell. ^Társadalmi kon­szenzus így, és csak így vár­ható el. Az elmondottakat összefog­lalva a kormány az álláspont­ját a következőkben fogalmaz­ta meg: 1. A vízlépcsőrendszert az eredeti koncepciónak megfele­lően, tehát a nagymarosi víz­lépcsővel együtt kell megépí­teni. Teljes megvalósítása nél­kül nem érhetők el azok a műszaki-gazdasági-fejlesztési célok, amelyek a beruházás elhatározását alátámasztották. A koncepció módosítása jelen­tős kárt okozna. 2. Az ökológiai kockázato­kat a minimumra kell csök­kenteni. Ezért mind a beruhá­zás, mind az üzemvitel során az ökológiai szempontok meg kell, hoqy előzzék a gazdasá­gi érdekeket. 3. Az üzemeltetés alapelve­ként ki kell mondani, hogy a Duna vízének minősége nem romolhat. A csúcsrajáratásos üzem a rendszer környezeti kockázatoktól mentes működ­tetéséhez mindkét oldalon szükséges szennyvíztisztító mű­jobb infrastrukturális ellátott­sága, hanem a helyi munka- vállalási lehetőségek szűkülé­se — vagy teljes hiánya — miatt költöznek el az embe­rek a falvakból, s az arányt akár megdöbbentőnek is mondhatjuk: 25—30 százalék. — Két évvel ezelőtt egy alapot hozott a kormány lét­re, ebből pályázni lehetett bi­zonyos összegekre. Ez azonban kevés garanciát hordott ma­gában. Az a meggyőződésem, hogy egyes, a törvényekbe be­illesztett kedvezményezési le­hetőség nagyabb biztatást- biztosítékot jelentene. Ezért ja­vasoltam: az új munkahelye­ket létrehozó adóalanyok — szövetkezeti, állami és magán­szektor egyaránt — kapjanak jelentős, 80 százalékos adó- kedvezményt, ha az ilyen be­ruházásaikat halmozottan hát­rányos helyzetű térségekben valósítják meg. — A program meghirdetése óta az országgyűlési képvise­lők ennek végrehajtásáról a parlamentben nem kaptak mérleget. vek létesítése után kezdődjön el. Kormányközi megállapo­dásban célszerű a csehszlovák féllel az üzemeltetéshez szük­séges környezeti feltételeket rögzítem. 4. A környezeti hatásokat jelző monitoring (észlelő) rend­szert úgy kell kialakítani és működtetni, hogy a környezet valamennyi lényeges elemének változásáról rendszeres infor­mációk álljanak az üzemelte­tés rendelkezésére. 5. Ki kell dolgozni a bős­nagymarosi vízlépcsőrendszer hatásterületén a területfejlesz­tés fő irányait és teendőit. Ez ölelje fel az ipar, a mezőgaz­daság, az idegenforgalom, a településfejlesztés területeit. Gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági tervekben e feilesztések, a mű által nyúj­tott gazdasági hasznok mi­előbb jelenjenek meg. 6. A mű építésének hátra­lévő időszakára és az üze­melés figyelemmel kísérésére és ellenőrzésére társadalmi bi­zottságot indokolt szervezni. A bizottságot a kormány kérje fel és bízza meg. 7. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter mel­lett Kutatási és Fejlesztési Bi­zottságot indokolt szervezni, amely segíti a kutatási munka koordinálását és a kutatási eredmények értékelését. 8. A bős—nagymarosi víz­lépcsőrendszerről a társadalom tájékoztatását folytatni kell, hogy népünk előtt teljes mér­tékben ismert leqyen a mű rendeltetése, működése, társa­dalmi és gazdasági haszna. Végezetül a jövő nemzedéké iránti felelősségről szólva han­goztatta : — Nem dughatjuk strucc - ként homokba a fejünket. Nem mondhatjuk azt: minek nekünk vízierőmű, minek ne­künk atomerőmű, amikor a konnektorban úgyis van áram. A kormánynak az egész nem­zetért kell felelősséget vállal­nia, akkor is, ha ennek az az ára, hogy egyes csoportok vé­leményével szemben kell cse­lekednie. A bírálók mozgási szabadsága jóval nagyobb, mint a cselekvőké, s ugyaa- ennyivel kisebb vállalható fe­lelősségük is — mondotta a miniszter, a kormány nevében kérve a tájékoztató elfogadá­sát. Stadinger István néhány perccel hat óra utón az ülést — amelyen felváltva elnökölt Stadinger István, Jakab Ró- bertné és Horváth Lajos — be­rekesztette. A képviselők pén­teken először négy bizottsági előadó összefoglalóját hall­gatják meg a beruházással kapcsolatos testületi viták ta­pasztalatairól, majd az el­hangzottak felett vitát nyitnak. Eddig 15 képviselő jelezte fel­szólalási szándékát. — Ezért akarom javasolni, hogy decemberben a költség- vetés vitája során foglalkoz­zunk ezzel. Sokan csak arra gondolnak: iparosítás. Már­pedig nemcsak ez a megol­dás, másféle munkahelyterem­tési lehetőség is van. — Abban ugye megegyez­hetünk, az új munkahely kell, létrehozása sokat segít a halmozottan hátrányos helyze­tű térségek felzárkóztatásá­ban, de önmagában nem elég sőt, kevés. — Egyértelmű. Ezekben a térségekben nemcsak dolgozni kell, hanem élni is. Miért ne lehetne például itt is zeneok­tatás, vagy nyelvtanulás? (Miért ne lehetne az értelmisé­gieknek is vonzó életkörülmé­nyeket teremteni? Hogy akar­janak ideköltözni, ahol száz­számra állnak üresen a ma még jó állapotban levő, elha­gyott házak... — Ez kissé most utópiszti­kusnak tűnik. — Utópia? Az a baj, hogy annak tartjuk! Mészáros Attila Pécsi küldött- választás a délszláv kongresszusra Háromórás éléak eszmecsere után választották meg a dél­szláv kongresszus pécsi kül­dötteit tegnap este az Ifjú­sági Házban. Barics Ernőnek, a JPTE tanszékvezető tanárá­nak megnyitója után nemcsak a váratlan áramszünet, ha­nem több hozzászólás is izgal­mat okozott. Vuity István, a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének al- elnö'ke vont mérleget a leg­utóbbi kongresszus óta eltelt időszak gondjairól, eredmé­nyeiről, majd Gergely László, a Hazafias Népfront Pécs Vá­rosi Bizottságának titkára ele­mezte a horvát és szerb nem­zetiségűek helyzetét Baranyá­ban. Beszámolóját a hallga­tóság egy része nem találta eléggé konkrétnak, és ugyan­csak az általánosságok felol­dását, példákat kértek Kiss Györgynek, az MSZMP Bara­nya Megyei Bizottsága osztály- vezetőjének hozzászólása után. (A vita során mindketten él­tek a lehetőséggel.) A küldött­választó közgyűlés nemzetiségi tagjai meglehetősen kritikusan értékelték a baranyai horvát- sóq helyzetét. Az egyik fel­szólaló a nemzetiségi óvónő­képzés megszüntetését kifogá­solta, a másik egy önálló, minden tantárgyat szerb-horvá- tul oktató iskola felállítását sürgette. Szóba került, hogy a hatvanas években Magyar- országon sem tettek meg min­dent a nemzetiségek érdeké­ben a településfejlesztés so­rán. Az izgalmas, részletekre is kiterjedő vita után küldött­nek választották a decemberi kongresszusra Balázs Mihályt, Bosnyák Márknét, Bunyevác Ildikót, Frankov'Cs Györgyöt, Gyúrok Jánost, Hepp Mihályt, Sztévics Márkot és Végh Tibort. H. J. Pinochetet leszavazták A chilei választók többsége Augusto Pinochet tábornok el­len szavazott szerdán. A vok- sok több mint ötven százaléká­nak összeszámlálása után megállapítható, hogy Pinochet­re a szavazóknak körülbelül 40 százaléka adta vaksát, ellene körülbelül 58 százalék szava­zott. Alberto Cardemil chilei bel­ügyi államtitkár csütörtökön délben közzétette a voksok 99,6 százalékának összeszámlá­lása alapján ismert népszava­zási adatokat. Bejelentése sze­rint Augusto Pinochetre 3 106 099-en szavaztak, vagyis a választók 43,04 százaléka. Ellene 3 945 865-en, azaz o vá­lasztók 54,68 százaléka. Tüntetés Újvidéken Újvidéken, a csütörtök déli órákra részben a párt szék­háza, részben pedig a Vojvo­dina sportegyesület csarnoka előtt gyülekezve, mintegy 80 ezerre gyarapodott a tüntetők száma. Szónokaik újra meg újra a vajdasági kommunista szövetség tartományi vezető­ségének azonnali lemondását szorgalmazták. Kora délután a tömeg előtt ismertették a Szerb Kommu­nista Szövetség KB elnöksé­gének állásfoglalását, amely megállapította, hogy Vajda­ság autonóm tartomány poli­tikai helyzete az utóbbi idő­ben hirtelen megromlott, mi­vel a tartományi pártvezetés nem figyelt a dolgozók és a lakosság követeléseire. Ezért a szerb pártelnökség egyetért azzal, hogy a tartományi párt­bizottság elfogadja elnöksé­gének lemondását. Országgyűlési tudósítónk jelenti Első olvasatban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom