Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-04 / 276. szám
1988. október 4., kedd Dunántúli napló 3 Szigetelési program — kérdőjelekkel Panelházak a Zsuzsanna utcában Lvov-Kertváros — Zsuzsanna utca. A hármas számú ház — és lassan a mellette lévő is — vanília fagylalt színével válik ki a szürke sorból. De nem is ez az, amit szóvá tennénk. Inkább az, ami a színnel együtt született. Egyre keresettebb a fajansz és az eozin Exportbővítő beruházás a Zsolnayban Utánpótlás Iparltanuló-képzéssel Ha panelról beszélünk, a panel szinonimájaként tüstént az egyhangúság jön elő. Való igaz: a tömegesen megjelenő azonos, vagy hasonló külsejű épületek mindenképpen az egyhangúság érzetét keltik, s ezen csak kissé enyhíthetnek a homlokzatokon alkalmazott „bűvészmutatványok”, vagyis a legtöbbször a szerkezetből adódó hongsúlyók erősítése vagy a több-kevesebb sikerrel alkalmazott homlokzatképző anyagok — festés, mozaik, kavics stb. - elhelyezése. Végletes példa volt erre az a kísérlet, ami „a paksi tulipános házak" néven vonult be a köz. tudatba. Jól tudjuk: ez nem tudott elterjedni, mert a paneltől idegen formák öncélúnak bizonyultak. A Zsuzsanna utcában látottak olyan dolgot jelenítenek meg, aminek az elterjedése nem mondható kívánatosnak. „Eddig az egyetlen disz a paneles osztás és az ablakok fö- lötti sáv volt — mondja Tillai Ernő Ybl-díjas építész, aki számos más ötlettel próbálta elviselhetővé tenni az általa tervezett házakat —, ez most eltűnik. Valamit kellene a tervezőkkel közösen csinálni — nem biztos, hogy az eredeti tervezővel —, mert ha semmi sincs azokon a homlokzatokon, az a lehető legrosszabb. Csak mellékesen mondom: Lvov-Kert- városnak ezen a részén vannak a legrosszabb paneltipu- sok." Mit is jelent az építész által mondott „semmi"? A Zsuzsanna utcai házakon az történt, ami az 50-es, de részben még a 60-as években is oly „divatos" volt épületfelújítások, nól: nagy elánnal eltüntetni minden „fölösleges” díszt, hogy aztán építési korától függetlenül egy „modern", vagyis siváran dísztelenre lecsupaszított ház álljon előttünk. A Zsuzsanna utcában most nagy, sima, csupán a nyílászárók által megbontott falfelületet látunk, amelyről még az a csekély is eltűnt, amit az építész említett. Észrevételünkre a „házigazdánál", a Pécsi Ingatlankezelő Vállalatnál kerestünk választ Németh Péter igazgatónál és Hajdú Lászió termelési főmérnöknél. Mi is történik tehát a Zsuzsanna utcában? Az, ami a József Attila utcai tízemeletesekkel is történt már, ahol a megritkult mozaíkberakóst pótolták A lényeg: az északi csapó esőnek és a téli lehűlésnek leginkább kitett északi oldalak hő- és nedvességszigetelése. A magyarázat: a ré. gebbi panelépületek nem felelnek meg a mai hőszabvóny- inak (lehet, hogy a maiak sem fognak megfelelni a holnapiaknak?), s különösen az észa. ki oldalak ősszel-télen oly mértékben lehűlnék, hogy ezáltal a lakásban lényegesen több hőmennyiséggel érhető el az előírás szerinti hőmérséklet. Ugyanakkor változatlan probléma, hogy a falak — ugyancsak főleg az északiak, minthogy azokat érik a viharos északi széllel jövő esők, amelyék átpréselődve a mikrore- pedéseken azon oknál fogva, hogy a fal két oldalán nyomáskülönbség van — átnedvesednek. A beázások miatt rendszeresek a panaszok, s mint a legemlékezetesebbet, az 1987. május 20-22-i esőzést idézik fel, amikor 5200 bejelentés érkezett a PIK-lakásök- bó'l, közte igen sok a panellakásokból, és meglepően sok a vadonatúj házaikból. Nos, a kettős célzatú védekezésre kínálkozott megoldásként a Thermoték homlokzati hőszigetelő rendszer. Ez különböző szigetelő és műanyag alapú vakolat anyagok, poliszára! keményhab és üvegszövet együttes alkalmazásával tesz eleget a kívánalmaknak. Ez történt a József Attila utcában, épületenként 600 000, és a Zsuzsanna utcában 530 000 forintért. Az előbbinél az eredet: mozaikcsíkoknak megfelelő fes. tés volt a felújítás végső momentuma, ami Hajdú László szerint nehezen fogadható el, hiszen „nem az igazi". De vajon ha eredetileg is ilyen felfestett csíkok lettek volna?... A Zsuzsanna utcában nem élt Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium szervezésében, az elmúlt 'héten háromnapos mélyépítési szemináriumon látta vendégül Pécs a magyar és a hazánkba érkező osztrák és szovjet szakembereket. A magyar—osztrák építészeti kapcsolatoknak immár múltja van, ritkábbak viszont a múlt hetihez hasonló magyar-szovjet megbeszélések. „Közműrendszerek és módszerek" volt a szeminárium címe, a szervezők e téma szerint állították össze a hazai és külföldi delegációk pécsi, baranyai programját. A vendégek előadásokat hallgattak mega hazai mélyépítészet fejlesztéséről, 'Pécs e tekintetben különleges helyzetéről, a KAF- rendszerről, a Superaqua és Superfer, valamint a Bonex csatornajovító és a Taté csőjavító eljárásokról, de szót kaptak a külföldiek is, felszólalásaikban ők is beszámolhattok legújabb eredményeikről. Az elméleti előadásokat tovább a József Attila utcai szisztéma. Tegyük hozzá: még gondolatként sem merült fel, amit e beszélgetés folyamán korrigáltak a PIK vezetői: a probléma iránt fogékonyan vállalkoztak arra, hogy a soron következő homlokzatszigetelő felújításoknál már tekintettel lesznek erre. De nemcsak ez a probléma. Ugyanis míg a felújított felület megkapta a maga vanília- fagylalt színét, a déli oldal — sok közben lévő házról van szó — maradt az eredeti szürkében, így csak az épület egyik felének a jellege változott meg. Jó-e ez? A teljes épület újrafestéséről sem volt szó, aminek főleg pénzügyi okai vannak. Ezt el lehet fogadni. Az viszont érthetetlen: ha ez a helyzet, akkor a megújult homlokzat festését miért nem a maradó, eredeti színhez igazították? Ez lett volna a logikus, a szürkeséget is vállalva. Ebben is egyetértés voit, minthogy az új falnak valóban mindegy, milyen színűre festik. Hanem mindezek után hallgassuk meg a lényegről Németh Péter igazgatót:- Minthogy ez a legdrágább módszer, márm'nt az utólagos hőszigetelés, amit az ÉVM nagyon sokáig meg is tiltott, ezért csak ott alkalmazzuk, ahol a legkritikusabb a helyzet. S ha drága is megéri, mert utána évekig nem kell visszatérni az adott épülethez. A szábanfor- gó Zsuzsanna utcai épületeknél volt egyébként a legtöbb panasz. Az elképzeléseink szerint /jó lenne végigcsinálni minden házat, de éz a pénzügyi lehetőségeink szerint mostanában aligha valósítható meg. gyakorlati bemutatók követték. A szeminárium résztvevői megtekintették a DÉDÁSZ kertvárosi, és a Vízmű cserkúti telephelyet, ellátogattak Komlóra, az andezit bányába, nagy érdeklődést tanúsítottak az orfűi karsztforrás és a vízi létesítmények iránt. A három nap egyik kiemelt programja volt, amikor a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán vendégeskedett a három küldöttség. Tájékoztatót 'hallgattak meg az intézmény munkájáról, a hazai műszaki felsőoktatás rendszeréről, majd két szakmai előadás ‘után felmerülő kérdéseikre 'kaptak választ. Az osztrákok az oktatás környezet- védelmi és energiatakarékossági profilja iránt érdeklődtek Gazdaságunkban, a különféle fejlesztésekre egyre szűkebben rendelkezésre álló anyagiak miatt, a gazdálkodók, termelők fejlesztésre, termékszerkezet-váltósra Irányuló döntéseit szükségszerűen, egyre gondosabb tervezőmunka előzi meg. Jól megfigyelhető ez a folyamat a pécsi Zsolnay Porcelángyár utóbbi néhány évében. A négy önálló, de nem önelszámoló egységből felépülő gyár termelésének legnagyobb részét - 60 százalékát - a szigetelőegység adja, nem elhanyagolható azonban az edény-, az épületkerámia és a Zsolnay gyáregység munkája sem. Ez utóbbi különösen nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. A megelőző időszak termelési egyhangúságából való kilépés lehetőségét a '80-as évek közepén az ellenállástest-gyártó- egység megszüntetése hozta meg a Zsolnay gyáregység számára. A gyár vezetői az ellShállástest-gyártó egység felszámolása mellett döntöttek annak ellenére, hogy ez korábban jól menő ágazata volt a gyárnak. Esetében viszont szinte teljesen megoldhatatlannak bizonyult a szükségszerű továbbfejlesztés. Megszűnésével nem csak új t^ret, de új munkaerőt is kapott a Zsolnay vonal, hiszen a továbbiakban — átképzés után — nagyobbrészt itt alkalmazták a mintegy 140 felszabaduló dolgozót. A piaci előrejelzések kedvezőnek ígérkeztek, élénken, míg a szovjet szakemberek leginkább az öktatói és hallgatói kvalitásról 'kérdeztek. A kísérleti napház megtekintése után, a szeminárium zárónapján a résztvevők Harkányba kirándultak, ahol az ottani vízgazdálkodási berendezésekkel ismerkedtek. Elutazásuk előtt a delegációk vezetői a következőképpen értékelték a Pécsett, Baranyában töltött három napot. — Mint a szakemberék mindenütt, hazánkban mi is a minél jobb vízellátásért küzdünk. € tekintetben nagyon hasznos volt számunkra ez a szeminárium, hiszen az ismertetett rendszereket nézve, ilyen téren a magyarok és az osztrákok is előttünk járnak. nem volt tehát elhamarkodott a beruházás a korábbiaknál lényegesen korszerűbb, új nyersgyártó és égető berendezésekre sem. A gyáregység 40 milliós termelése rövid idő alatt megduplázódott, idén pedig már 150 millió a tervezett termelési érték. A siker láttán természetes, hogy felmerült az egység még az eddigit is meghaladó fejlesztésének gondolata. Ennek viszont az időközben a város által körülölelt gyár szűkös területi adottságai szabtak határt. Körül kellett tehát nézni, hogy az egységen belül mely ágazatokkal érdemes a Mindez megvalósulhat nálunk is, ha hazatérve mélyebben foglalkozhatunk az itt ismertetett módszerekkel, eredményekkel. Ennek érdekében nekünk is sokat kell tennünk azért, hogy a kialakulóban lévő 'kapcsolataink szorosabbak, általánosabbak legyenek a jövőben — mondta Anato- lij Szergejevics Krecsi n, a moldáviai Állami Építési Bizottság elnökhelyettese. Hasonlóképpen vélekedett Günther Fries is, aki az osztrák Építési Minisztérium osztrák-magyar referense. — Külön-külön korábban mór jó kapcsolatokat alakítottunk ki mind a magyar, mind pedig a szovjet partnereinkkel, viszont így hármasban továbbiakban kiemeltebben foglalkozni, és melyek azok, amelyekről akár le is lehet mondani. A vizsgálat eredményeként rövidesen megszüntették a máz feletti matricás termékek előállítását, majd később hasonló sorsra jutott néhány porcelán díszműtárgy is. Helyettük a figyelem mindinkább a fajansz és eozin termékek irányában összpontosul. Ezen a két vonalon az új beruházások mellett a Zsolnay- bagyományokból fakadó gazdag örökség is segíti a fejlesztő munkát. A töretlen fejlődést az utóbb említett ágazatokban is a volumen növekedése hozná meg. Ennek a gépi oldala biztosítva látszik, hiszen a gyáregységbe rövidesen, (a jövő év elején) megérkeznek a megrendelt gyártáselőkészítő, nyersgyártó és eozinégető berendezések. A termelésbővítő eszközöket a gyár exportbővítő beruházás formájában pályázta meg. A termelési volumen növeléséhez azonban elengedhetetlenül szükséges továbbduzzasztani a jelenleg rendelkezésre álló létszámot is. A gyáregységben dolgozó 390 alkalmazott utánpótlását iparitanuló-képzéssel igyekszenek biztosítani, de ezen felül folyamatosan várják a magukban a kerámia készítéséhez kedvet és tehetséget érző fiatalók jelentkezését is. Mi adhatna ehhez nagyobb bíztatást, mint az, hogy mára már kialakulóban van a Zsolnay-törzsgárdo, a munkában sokan találják meg az alkotómunka varázsát is. most először találkoztunk itt Pécsett. Észrevételem szerint mindhárom ország szakembereit 'hasonló problémák foglalkoztatják, tehát a közös munka valamennyiünk számára jobb és használhatóbb eredményeket hozhat. Az első lépést magyar barátaink jóvoltából megtettük, az együttműködést feltétlenül folytatnunk kell. Végezetül a szervező ÉVM részéről Hulnágl Lóránt főosztályvezető, a következőkben összegezte a szeminárium tapasztalatait: — A találkozó kitűnő lehetőséget adott a három ország szakembereinek, hogy beszámoljanak egymásnak legújabb eredményeikről, ismertessék hatékony módszereiket. A szeminárium témáját tekintve Pécs és Baranya ideális házigazdának bizonyult, hiszen számos elméletben ismertetett megoldást itt a gyakorlatban is szemléltetni tudtunk. Mint ahogy az osztrák és szovjet kollégáink szavaiból kiderül, feltétlen igény van a kapcsolat folytatására, magyar részről mi is 'hasonlóképpen vélekedünk. K. E. Hársfai István Festik az asszonyok a vázákat a festőműhelyben Kaszás E. A kapcsolat folytatására kölcsönös az Igény Magyar-osztrák-szovjet mélyépítési együttműködés
