Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-04 / 276. szám

1988. október 4., kedd Dunántúli napló 3 Szigetelési program — kérdőjelekkel Panelházak a Zsuzsanna utcában Lvov-Kertváros — Zsuzsanna utca. A hármas számú ház — és lassan a mellette lévő is — vanília fagylalt színével vá­lik ki a szürke sorból. De nem is ez az, amit szóvá tennénk. Inkább az, ami a színnel együtt született. Egyre keresettebb a fajansz és az eozin Exportbővítő beruházás a Zsolnayban Utánpótlás Iparltanuló-képzéssel Ha panelról beszélünk, a panel szinonimájaként tüstént az egyhangúság jön elő. Való igaz: a tömegesen megjelenő azonos, vagy hasonló külsejű épületek mindenképpen az egyhangúság érzetét keltik, s ezen csak kissé enyhíthetnek a homlokzatokon alkalmazott „bűvészmutatványok”, vagyis a legtöbbször a szerkezetből adódó hongsúlyók erősítése vagy a több-kevesebb sikerrel alkalmazott homlokzatképző anyagok — festés, mozaik, ka­vics stb. - elhelyezése. Végle­tes példa volt erre az a kí­sérlet, ami „a paksi tulipános házak" néven vonult be a köz. tudatba. Jól tudjuk: ez nem tudott elterjedni, mert a panel­től idegen formák öncélúnak bizonyultak. A Zsuzsanna utcában látot­tak olyan dolgot jelenítenek meg, aminek az elterjedése nem mondható kívánatosnak. „Eddig az egyetlen disz a pa­neles osztás és az ablakok fö- lötti sáv volt — mondja Tillai Ernő Ybl-díjas építész, aki szá­mos más ötlettel próbálta el­viselhetővé tenni az általa ter­vezett házakat —, ez most el­tűnik. Valamit kellene a ter­vezőkkel közösen csinálni — nem biztos, hogy az eredeti tervezővel —, mert ha semmi sincs azokon a homlokzatokon, az a lehető legrosszabb. Csak mellékesen mondom: Lvov-Kert- városnak ezen a részén van­nak a legrosszabb paneltipu- sok." Mit is jelent az építész ál­tal mondott „semmi"? A Zsu­zsanna utcai házakon az tör­tént, ami az 50-es, de részben még a 60-as években is oly „divatos" volt épületfelújítások, nól: nagy elánnal eltüntetni minden „fölösleges” díszt, hogy aztán építési korától füg­getlenül egy „modern", vagyis siváran dísztelenre lecsupaszí­tott ház álljon előttünk. A Zsu­zsanna utcában most nagy, si­ma, csupán a nyílászárók ál­tal megbontott falfelületet lá­tunk, amelyről még az a cse­kély is eltűnt, amit az építész említett. Észrevételünkre a „házigaz­dánál", a Pécsi Ingatlankezelő Vállalatnál kerestünk választ Németh Péter igazgatónál és Hajdú Lászió termelési főmér­nöknél. Mi is történik tehát a Zsu­zsanna utcában? Az, ami a József Attila utcai tízemelete­sekkel is történt már, ahol a megritkult mozaíkberakóst pó­tolták A lényeg: az északi csapó esőnek és a téli lehű­lésnek leginkább kitett északi oldalak hő- és nedvességszi­getelése. A magyarázat: a ré. gebbi panelépületek nem fe­lelnek meg a mai hőszabvóny- inak (lehet, hogy a maiak sem fognak megfelelni a holnapi­aknak?), s különösen az észa. ki oldalak ősszel-télen oly mér­tékben lehűlnék, hogy ezáltal a lakásban lényegesen több hőmennyiséggel érhető el az előírás szerinti hőmérséklet. Ugyanakkor változatlan prob­léma, hogy a falak — ugyan­csak főleg az északiak, mint­hogy azokat érik a viharos északi széllel jövő esők, ame­lyék átpréselődve a mikrore- pedéseken azon oknál fogva, hogy a fal két oldalán nyo­máskülönbség van — átnedve­sednek. A beázások miatt rendszeresek a panaszok, s mint a legemlékezetesebbet, az 1987. május 20-22-i esőzést idézik fel, amikor 5200 beje­lentés érkezett a PIK-lakásök- bó'l, közte igen sok a panel­lakásokból, és meglepően sok a vadonatúj házaikból. Nos, a kettős célzatú véde­kezésre kínálkozott megoldás­ként a Thermoték homlokzati hőszigetelő rendszer. Ez külön­böző szigetelő és műanyag ala­pú vakolat anyagok, poliszára! keményhab és üvegszövet együttes alkalmazásával tesz eleget a kívánalmaknak. Ez történt a József Attila utcában, épületenként 600 000, és a Zsuzsanna utcában 530 000 fo­rintért. Az előbbinél az eredet: mozaikcsíkoknak megfelelő fes. tés volt a felújítás végső mo­mentuma, ami Hajdú László szerint nehezen fogadható el, hiszen „nem az igazi". De va­jon ha eredetileg is ilyen fel­festett csíkok lettek volna?... A Zsuzsanna utcában nem élt Az Építési és Városfejleszté­si Minisztérium szervezésében, az elmúlt 'héten háromnapos mélyépítési szemináriumon lát­ta vendégül Pécs a magyar és a hazánkba érkező oszt­rák és szovjet szakembereket. A magyar—osztrák építészeti kapcsolatoknak immár múltja van, ritkábbak viszont a múlt hetihez hasonló magyar-szov­jet megbeszélések. „Közműrendszerek és mód­szerek" volt a szeminárium cí­me, a szervezők e téma sze­rint állították össze a hazai és külföldi delegációk pécsi, ba­ranyai programját. A vendégek előadásokat hallgattak mega hazai mélyépítészet fejleszté­séről, 'Pécs e tekintetben kü­lönleges helyzetéről, a KAF- rendszerről, a Superaqua és Superfer, valamint a Bonex csatornajovító és a Taté cső­javító eljárásokról, de szót kaptak a külföldiek is, felszó­lalásaikban ők is beszámol­hattok legújabb eredményeik­ről. Az elméleti előadásokat tovább a József Attila utcai szisztéma. Tegyük hozzá: még gondolatként sem merült fel, amit e beszélgetés folyamán korrigáltak a PIK vezetői: a probléma iránt fogékonyan vál­lalkoztak arra, hogy a soron következő homlokzatszigetelő felújításoknál már tekintettel lesznek erre. De nemcsak ez a probléma. Ugyanis míg a felújított felü­let megkapta a maga vanília- fagylalt színét, a déli oldal — sok közben lévő házról van szó — maradt az eredeti szür­kében, így csak az épület egyik felének a jellege válto­zott meg. Jó-e ez? A teljes épület újrafestéséről sem volt szó, aminek főleg pénzügyi okai vannak. Ezt el lehet fo­gadni. Az viszont érthetetlen: ha ez a helyzet, akkor a meg­újult homlokzat festését miért nem a maradó, eredeti színhez igazították? Ez lett volna a lo­gikus, a szürkeséget is vállal­va. Ebben is egyetértés voit, minthogy az új falnak valóban mindegy, milyen színűre festik. Hanem mindezek után hall­gassuk meg a lényegről Né­meth Péter igazgatót:- Minthogy ez a legdrágább módszer, márm'nt az utólagos hőszigetelés, amit az ÉVM na­gyon sokáig meg is tiltott, ezért csak ott alkalmazzuk, ahol a legkritikusabb a helyzet. S ha drága is megéri, mert utána évekig nem kell visszatérni az adott épülethez. A szábanfor- gó Zsuzsanna utcai épületek­nél volt egyébként a legtöbb panasz. Az elképzeléseink sze­rint /jó lenne végigcsinálni minden házat, de éz a pénz­ügyi lehetőségeink szerint mos­tanában aligha valósítható meg. gyakorlati bemutatók követ­ték. A szeminárium résztvevői megtekintették a DÉDÁSZ kertvárosi, és a Vízmű cserkúti telephelyet, ellátogattak Kom­lóra, az andezit bányába, nagy érdeklődést tanúsítottak az orfűi karsztforrás és a vízi lé­tesítmények iránt. A három nap egyik kiemelt programja volt, amikor a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán vendéges­kedett a három küldöttség. Tá­jékoztatót 'hallgattak meg az intézmény munkájáról, a hazai műszaki felsőoktatás rendsze­réről, majd két szakmai elő­adás ‘után felmerülő kérdé­seikre 'kaptak választ. Az oszt­rákok az oktatás környezet- védelmi és energiatakarékos­sági profilja iránt érdeklődtek Gazdaságunkban, a különfé­le fejlesztésekre egyre szűkeb­ben rendelkezésre álló anyagi­ak miatt, a gazdálkodók, ter­melők fejlesztésre, termék­szerkezet-váltósra Irányuló dön­téseit szükségszerűen, egyre gondosabb tervezőmunka elő­zi meg. Jól megfigyelhető ez a folyamat a pécsi Zsolnay Porcelángyár utóbbi néhány évében. A négy önálló, de nem ön­elszámoló egységből felépülő gyár termelésének legnagyobb részét - 60 százalékát - a szigetelőegység adja, nem el­hanyagolható azonban az edény-, az épületkerámia és a Zsolnay gyáregység munká­ja sem. Ez utóbbi különösen nagy fejlődésen ment ke­resztül az elmúlt években. A megelőző időszak termelési egyhangúságából való kilépés lehetőségét a '80-as évek kö­zepén az ellenállástest-gyártó- egység megszüntetése hozta meg a Zsolnay gyáregység számára. A gyár vezetői az ellShállástest-gyártó egység fel­számolása mellett döntöttek annak ellenére, hogy ez ko­rábban jól menő ágazata volt a gyárnak. Esetében viszont szinte teljesen megoldhatat­lannak bizonyult a szükségsze­rű továbbfejlesztés. Megszűné­sével nem csak új t^ret, de új munkaerőt is kapott a Zsolnay vonal, hiszen a to­vábbiakban — átképzés után — nagyobbrészt itt alkalmaz­ták a mintegy 140 felszabadu­ló dolgozót. A piaci előrejel­zések kedvezőnek ígérkeztek, élénken, míg a szovjet szak­emberek leginkább az öktatói és hallgatói kvalitásról 'kérdez­tek. A kísérleti napház meg­tekintése után, a szeminárium zárónapján a résztvevők Har­kányba kirándultak, ahol az ottani vízgazdálkodási beren­dezésekkel ismerkedtek. Elutazásuk előtt a delegá­ciók vezetői a következőkép­pen értékelték a Pécsett, Ba­ranyában töltött három napot. — Mint a szakemberék min­denütt, hazánkban mi is a minél jobb vízellátásért küz­dünk. € tekintetben nagyon hasznos volt számunkra ez a szeminárium, hiszen az ismer­tetett rendszereket nézve, ilyen téren a magyarok és az osztrákok is előttünk járnak. nem volt tehát elhamarkodott a beruházás a korábbiaknál lényegesen korszerűbb, új nyersgyártó és égető berende­zésekre sem. A gyáregység 40 milliós termelése rövid idő alatt megduplázódott, idén pedig már 150 millió a tervezett ter­melési érték. A siker láttán természetes, hogy felmerült az egység még az eddigit is meghaladó fej­lesztésének gondolata. Ennek viszont az időközben a város által körülölelt gyár szűkös területi adottságai szabtak határt. Körül kellett tehát néz­ni, hogy az egységen belül mely ágazatokkal érdemes a Mindez megvalósulhat nálunk is, ha hazatérve mélyebben foglalkozhatunk az itt ismer­tetett módszerekkel, eredmé­nyekkel. Ennek érdekében ne­künk is sokat kell tennünk azért, hogy a kialakulóban lé­vő 'kapcsolataink szorosab­bak, általánosabbak legyenek a jövőben — mondta Anato- lij Szergejevics Krecsi n, a moldáviai Állami Építési Bi­zottság elnökhelyettese. Hasonlóképpen vélekedett Günther Fries is, aki az oszt­rák Építési Minisztérium oszt­rák-magyar referense. — Külön-külön korábban mór jó kapcsolatokat alakítot­tunk ki mind a magyar, mind pedig a szovjet partnereink­kel, viszont így hármasban továbbiakban kiemeltebben foglalkozni, és melyek azok, amelyekről akár le is lehet mondani. A vizsgálat eredmé­nyeként rövidesen megszüntet­ték a máz feletti matricás ter­mékek előállítását, majd ké­sőbb hasonló sorsra jutott né­hány porcelán díszműtárgy is. Helyettük a figyelem mindin­kább a fajansz és eozin ter­mékek irányában összponto­sul. Ezen a két vonalon az új beruházások mellett a Zsolnay- bagyományokból fakadó gaz­dag örökség is segíti a fejlesz­tő munkát. A töretlen fejlő­dést az utóbb említett ágaza­tokban is a volumen növeke­dése hozná meg. Ennek a gé­pi oldala biztosítva látszik, hiszen a gyáregységbe rövide­sen, (a jövő év elején) meg­érkeznek a megrendelt gyár­táselőkészítő, nyersgyártó és eozinégető berendezések. A termelésbővítő eszközöket a gyár exportbővítő beruházás formájában pályázta meg. A termelési volumen növeléséhez azonban elengedhetetlenül szükséges továbbduzzasztani a jelenleg rendelkezésre álló lét­számot is. A gyáregységben dolgozó 390 alkalmazott után­pótlását iparitanuló-képzéssel igyekszenek biztosítani, de ezen felül folyamatosan vár­ják a magukban a kerámia készítéséhez kedvet és tehet­séget érző fiatalók jelentkezé­sét is. Mi adhatna ehhez na­gyobb bíztatást, mint az, hogy mára már kialakulóban van a Zsolnay-törzsgárdo, a munká­ban sokan találják meg az al­kotómunka varázsát is. most először találkoztunk itt Pécsett. Észrevételem szerint mindhárom ország szakembe­reit 'hasonló problémák foglal­koztatják, tehát a közös mun­ka valamennyiünk számára jobb és használhatóbb ered­ményeket hozhat. Az első lé­pést magyar barátaink jóvol­tából megtettük, az együttmű­ködést feltétlenül folytatnunk kell. Végezetül a szervező ÉVM részéről Hulnágl Lóránt fő­osztályvezető, a következőkben összegezte a szeminárium ta­pasztalatait: — A találkozó kitűnő lehető­séget adott a három ország szakembereinek, hogy beszá­moljanak egymásnak legújabb eredményeikről, ismertessék ha­tékony módszereiket. A szemi­nárium témáját tekintve Pécs és Baranya ideális házigazdá­nak bizonyult, hiszen számos elméletben ismertetett meg­oldást itt a gyakorlatban is szemléltetni tudtunk. Mint ahogy az osztrák és szovjet kollégáink szavaiból kiderül, feltétlen igény van a kapcso­lat folytatására, magyar rész­ről mi is 'hasonlóképpen véle­kedünk. K. E. Hársfai István Festik az asszonyok a vázákat a festőműhelyben Kaszás E. A kapcsolat folytatására kölcsönös az Igény Magyar-osztrák-szovjet mélyépítési együttműködés

Next

/
Oldalképek
Tartalom