Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-30 / 302. szám

Losoitcsi Pűl AlSamfföi aföndékainak kiűllltésa Díszkardok, érdemrendek Az Elnöki Tanács elnöke­ként 1968-ban járt először kül­földön Losonczi Pál. Az NDK- ba látogatott el. Utolsó ál­lamfői útját Nigériába, Finn­országba és Szíriába tette meg 1986-ban. Egy magasrangú politikus számtalan értékes emléktár­gyat, kitüntetést, érdemjelet kap az utazások alkalmával. Mindez hozzátartozik a diplo­mácia Írott és íratlan szabá­lyaihoz. Az azonban mór egy­általán nem megszokott gesz­tus, hogy az államférfi nyug­díjba vonulása után érdem­rendjeit, ajándéktárgyait köz- gyűjteménynek ajánlja fel. Mint köztudott, Losonczi Pál 1987 tavaszán leköszönt tisz­téről és közéleti pályafutásá­nak első színhelyére — ame­lyet sohasem tagadott meg ­Barcsra költözött vissza. Az államfői testület vezetőjeként kapott emléktárgyait a So­mogy Megyei Múzeumnak ajándékozta. Hallatlanul értékes gyűjte­ményről van szó. Erről a nem szakértő látogató is azonnal meggyőződhetett a kiállítás péntek délutáni nyitóünnepsé­gén. Afrikai faragványok, in­donéz ötvösremekek, nem min­dennapi érdemrendek. Itt lát­ható például a Venezuelai Felszabadító Rend, amelyet Simon Bolivar portréjával 1854-ben alapítottak. Megcso­dálható egyebek közt a mexi­kói Azték Sas Rend, a Finn Fehér Rózsa Érdemrend, a ku- waiti Nagy Mubarak Rend. Dísztőrök, díszkardok, hajóma­kettek, államfők Losonczi Pál­nak dedikált fényképei. Mind­ez kitűnő elrendezésben, meg­világításban. Maga Losonczi Pál is szem­mel láthatóan megilletődve lé­pett be a terembe dr. Gyene- sei István megyei tanácselnök meleg hangú megnyitóját kö­vetően. Ránézvén a térképre, amelyen világjárását tüntették fel, csöndesen csak ennyit jegyzett meg: ,,igy egy kicsit laposnak tűnik a Föld. A va­lóságban gömbölyűbb volt..." — Bizonyára minden tárgy­hoz fűződik valami kedves emléke. Fölelevenítené vala­melyiket? — kérdeztük az El­nöki Tanács nyugalmazott el­nökét. — Nem, nem mondok sem­mit - mondta diplomatikus mosoly kíséretében. — Én is csak most látom először a ki­állítást. — Eddig hol voltak ezek a tárgyak? — Én őriztem őket a lakáso­mon, Budapesten. Másokkal, nem újságírókkal szívesebben szóba elegyedett. Ki Losonczi elvtársnak, ki Pali bácsinak szólította. — Reklámozni kellene ezt a kiállítást a Balaton-parton is - lelkendezett valaki. Joggal. Valóban egyedülálló látvá­nyosság ez a két terem. A budapesti Fotoelektron Ipari Szövetkezet és Kaján Imre lát­ványtervező kitűnő munkát végzett; a bemutatás körül­ményei méltóak az anyag színvonalához, az ajándékozó nemes gesztusához. Havasi J. Losonczi Pál dr. Gyenesei István társaságában megtekinti a kiállítást Némely fa jó, ha öt kiló termést adott Gesztenyesütö Pécsett, a Kossuth téren Fotó: Proksza László Gesztenye-körkép Gyenge fermés Baranyában — Nagyobb szemű a zalai Különösen igaz ez a bara­nyai gesztenyések esetében. A zengővárkonyi ősgesztenyés­ben nem kényeztették el a bérlőket és őstermelőket a matuzsálem korú fák. Talán ha harmadát _össze tudják gyűjteni a megszokott meny- nyiségnek. A szemek nem híz­tak termetesre, csak néhány fa tudta hozni az első osztá­lyú, szabványnak megfelelő méretet. — Látja? Szívesebben szed­nénk, ha mind ilyen lenne — mutat fel egy jókora szemet Mohácsi Gézáné, oki édes­anyjával, Botykai Józsefnével gyűjtöget a zengővárkonyi gesztenyésben. A köpű, a gesz­tenye szúrós burka számos pi­ros pontot hagyott már tenye­rükön. Hogy ennek ellenére megéri-e a gesztenyével fog­lalatoskodni? Húsz fát bérel­nek a pécsvóradi termelőszö­vetkezettől, s Mohácsiék jö­vőre is meg kívánják újítani a szerződést. Az idei szezon mindenesetre gyengére sike­redett. Némely fa, jó, ha öt kiló termést ad, a jobbak ta­lán harmincat. — Mivel kis mennyiségről van szó, az értékesítés nem okoz gondot — tájékoztat Walter Tivadar, a felvásárlást végző pécsvóradi tsz elnöke. — Eddig egy vagonnal küld­tünk Zalába, a visszalévő mintegy 100 mázsára pedig a TSZKER lesz vevő. A cukrászdákban is külön­leges csemegének számító gesztenyepüré alapanyagaa Zalaegerszegi Hűtőipari Vál­lalatnál készül. Itt Németh Fe­renc termelési és műszaki igazgatóhelyettes elmondta, hogy nemcsak belföldről, ha­nem Jugoszláviából érkező gesztenyét is feldolgoznak. Az idei felvásárlási ár — össze­függésben a gyengébb ter­méssel — a tavalyi felett ala­kul. A hűtőház 28—34 forintos áron vásárolt szállítóitól. S hogy mennyit vándorol a gesz­tenye miután lehullott a fá­ról? Várhatóan mind a Jugo­szláviából, mind a Nagykani­zsa és Kőszeg környékéről ér­kező termés egy része feldol­gozva a nyugati országokban jut el a végső fogyasztóhoz. Ez hát a helyzet, ha a nagy tételek útját követjük. Hoz­zánk, fogyasztókhoz, azonban ilyenkor az utcasarkokon sülő, füstölgő, kis papírstaneclikben árult gesztenye áll közelebb. Pécsett a Kossuth téri busz­megállóban két hete nyílhat­nak meg a pénztárcák a gesz­tenye illatára. Pozsonyi Já- nosné pécsi nyugdíjas árulja itt a sült gesztenye literjét 80 forintért. Sok vevő már isme­rősként üdvözli őt, hiszen édesapja mellett 53 évvel ez­előtt ismerkedett meg ezzel a szezonális „szakmával". Ruti­nosan emeli fel a forró fülű fedőt árujáról, ami talán a ki­csapó, gesztenye illatú gőz miatt a legjobb vevőcsábítd mozdulat. Balog N. Pécsiek Örményországban Szombaton hajnalban érkez­tek haza azok a pécsi ven­déglátósok, akik három hetet töltöttek Örményországban — pontosabban a 250 000 lakosú Leninakan városában, a Szov­jetunió Törökországhoz közeli határvidékén, ahol a magyar konyha ízeivel igyekeztek meg­ismertetni az ottaniakat. Nem volt könnyű dolguk, hiszen már az első napon ki­derült, hogy az idehaza ösz- szekészített nyersanyagok va­lahol útközben elvesztek és később sem kerültek elő. Sze­rencsére a tíztagú konzumos csapat feltalálta magát és si­kerrel vette az akadályokat. Igaz, a hazaitól jócskán elté­rő feltételek mellett kellett főzniük, a magyar gasztronó­miai napoknak azonban így is jelentős sikere lett. No­vemberben a pécsi Szőlőskert Vendéglő fogadja a laninaka- niakat. A pécsiek fűszeres kolbász- kákát készítettek, hozzá vita­minsalátát, paprikából, para­dicsomból, retekből. De szere­pelt a repertoárban marha- pörkölt, töltött káposzta és far­sangi fánk is. A megnyitóra, amelyre az éttermet magyar és örmény feliratokkal, zász­lókkal díszítették, zsúfolásig telt a helyiség. Takóts Gyula, a pécsi csa­pat vezetője szerint maguk a házigazdák, a leninakani köz- étkeztetési egyesülés vezetői sem számítottak ekkora siker­re. A vacsoraestek rendszerint éjfélig is eltartottak. A magyar csapatnak az éte­lek készítése mellett persze jutott ideje arra is, hogy egy kicsit körülnézzen. Kisebb ki­rándulásokat tettek és igye­keztek, hogy minél jobban megismerkedjenek az örmény kultúrával, a helyi szokásokkal. Az utcán még mindig tapasz­talható nyugtalanság, feszült­ség. Láttak különféle - kizá­rólag férfiakból álló - cso­portosulásokat, rajzos falraga­szokat is. Azt tapasztalták, hogy Örményországban jelen­tősek az életszínvonalbeli kü­lönbségek. Az emberek egy része szegényen él, ugyanak­kor vannak, akik drága ru­hákban járnak, nyugati ciga­rettát szívnak, japán autórá­diót szereltettek kocsijukba, holott ilyesfajta árucikkek hiá­nyoznak a boltokból. F. D. „Ijesztő volt a házban, amikor durrogott minden" Lángolt a Mecsek legszebb villája A dátum: 1988. július 23. Éjfél után két és fél órával: „A rendelkezésre álló adatok szerint az ismeretlen elkövetők 1988. július 23-ra virradóra ismeretlen körülmények között behatoltak T. I. siófoki lakos, Pécs, Fenyvessor 30. sz. alatti házába, ott kutatást végeztek, majd távozásuk előtt a házat ismeretlen eszközzel és módon felgyújtották. A ház és fel­szerelési tárgyai mintegy 75 százalékban leégtek. Az okozott kár 6—8 millió forint." Ezek a mondatok a meg­lehetősen nagy visszhangot ki­váltó mecseki lakóhóztűz vizs­gálata során készült feljegyzé­sek, jegyzőkönyvek, szakértői vélemények legelején olvasha­tók. Hozzátesszük: a vizsgá- . lat a Baranya megyei Rendőr­főkapitányságon még folyamat­ban van, a bűntett minősíté­sét, az elkövetés szándékos­ságát, vagy gondatlanságát illetően. A vaskos dossziékon egyelőre a „felcím": rongálás bűntette. Mindenesetre a megyei tűz­oltóparancsnokság összefog­laló jelentése szerint ........... a h elyszíni szemle során látható volt az égési nyomokból, hogy a bűntettet szándékos gyújto­gatással idézték elő... A tűz keletkezési helyei: garázs, bár- 'helyiség, kazánház, ahol be- égési nyomok voltak ... A tűz úgy keletkezett, ogy valaki(k) az ablak befeszítésével beju­tott az épületbe, s ott több helyiségben, a padozatra és a berendezési tárgyakra tűz­veszélyes folyadékot öntött, amit meggyújtott." * Különös — vagy csak azok­nak az, akikre az újdonság erejével hat —, körtánc volt azokban a napokban (is) a városban. Fiatalemberek és lá­nyok, börtönből éppen szaba­dultak és csövezők, szórakozó­helyek Harkánytól Pécsen át Siófokig, magyar és külföldi állampolgárok, pénzzel teli zsebek és csóró fickók, élettár­si minőségében börtönből fe­nyegető üzenetet kapó asszony és főiskolás lányok, albérletek és valóságos paloták, Johnny Walker whisky és korsó sörök. Ládák és Porsche . . . Követni is nehéz. Számta­lan név, számtalan megkérde­zett tanú, fényt kapó sötét éj­szakák. A tűzoltóság által becsült kár a Fenyves sori ház­ban 6-8 millió forint, a ká­rosult szerint 8—10 millió, a biztosító 11,3 milliót állapí­tott meg. A házban —, ami július 23-án, éjszaka recseg- ve-ropogva, lángolva égett, s ahol komoly értékek voltak fel­halmozva, tulajdonképpen egy zsebkés eltűnésének lett már- már abszolút jelentősége. Egy sima, cseh gyártmányú zseb­késnek, amit a ház tulajdono­sa évekkel ezelőtt kapott, s amelyet nagyon kedvelt. Ezt a zsebkést Dóm Jánosnál találták meg. A dóvodi fiatal­ember neve először augusztus vége felé hangzott el a rend­őrségi vizsgálat során. Dám fel-felbukkant azokban a napokban a városban, job­bára szórakozóhelyek környé­kén. Reklámszatyorból Marlbo- rot, Camelt árult áron alul, azt mondta: a Misináról szár­maznak. Néhány nap múlva megint találkozhattak vele, va­lakinek Dám el is mondta: megint hozott árut a Misiná­ról, de sajnos, csak hat üveg whisky fért a szatyrába. Azt is elmesélte, hogy az Állatkert mellett jött le a Misináról, a zoo mindkét oldalán rendőrö­ket látott, ezért beszaladt a szemközti házba* ott húzta meg magát, majd később, tá­vozása előtt azt a házat fel is gyújtotta. Ez a ház a Fenyves sor 30. Tulajdonosa Siófokon egy bárt vezet. Július 20-án virradóra be­törtek a Misina étterembe. Ci­garetták tűntek el, italok. Nem nagy értékben, 8000 forintot sem érte el a kár. T. I., a ház tulajdonosa elé egy ízben leraktak a rendőrsé­gen négy zsebkést. Habozás nélkül nyúlt a sajátjáért.- Betöréssel gyanúsítanak. Amíg kint voltam, a két hét alatt, több helyre is betör­tem ... az Állatkertiéi szemben lévő házban én voltam bent. Akkor biztos én is gyújtottam fel . . ., olyan részeg voltam, hogy nem is tudom. Betörtem a Misina étterembe, a Közúti Igazgatóság épületébe, maj'd két alkalommal, de ezt már egyik társammal, kocsit lop­tunk el. Mindig ittas állapot­ban követtem el ezeket, jó­zanul nem csináltam volna semmit... Pénzem sem volt. Július 23-án történt, azon a héten a Misina étterembe tör­tem be, amikor onnan jöttem lefelé, akkor láttam egy házat az állatkert előtt, nagyon szé­pen nézett ki, üresnek talál­tam, gondoltam, gazdag em­berek laknak ott, elhatároz­tam, hogy egyik éjszaka meg­nézem. 23-án egész nap ittam. Lent voltam az Ágoston téren lévő kocsmában, a Piros Rózsában. Itt söröztem egész nap, majd este felmentem a Mecsekre a kiszemelt házhoz. A kocsmá­ból záróra után indultam fel, már igencsak jól álltam a lá­bamon. Betörtem egy ablakot, azon másztam be. Láttam, hogy a ház teljesen új, lát­szott, hogy senki sem lakott /még bent. Több érték volt ott, magnó, kis tévé, egy cso­mó ital, Johnny Walker, ciga­retták. Több mindent össze­pakoltam, hogy elviszem el­adni. Közben elkezdtem inni a Johnny Walkerből, találtam egy fél üveggel, először azt megittam, majd egy másik üveget is megbontottam, íz­lett, azt hiszem, abból nem sok maradt. Eközben nem tu­dom, hogy mi történt, valószí­nű, elaludtam, mert arra éb­redtem fel, hogy ég a ház, nagy durrogásokat hallottam. Durrogott a cserép, minden, nagyon megijedtem, azt sem tudom, hol vagyok, vagy mi történt, égett rajtam a puló­ver is, felkaptam egy rek- llámszatyrot, amiben 6 üveg ital volt, meg cigaretta, és el­szaladtam. Nagyon meg vol­tam zavarodva az italtól, meg is ijedtem, szaladtam az erdő­ben, eltévedtem, azt hiszem, a Tettyéig szaladtam, ott leül­tem egy padra, talán akkor tértem már egy kicsit ma­gamhoz ... Nagyon féltem, ijesztő volt a házban, amikor durrogott minden, potyogott a cserép. Másnap vagy harmadnap ol­vastam az újságban, hogy le- égett a ház, és nagyon nagy kár keletkezett. Megijedtem, féltem, közben eladtam az italokat, meg a cigarettát is. Gondoltam, elmegyek Pécsről, keresek magamnak munkát. Később a haveroktól hallot­tam, hogy keres a rendőrség, ße is telefonáltam, hogy mi­ért keresnek, mire mondták, hogy ők nem is keresnek. Gon­doltam,. akkor továbbállok, épp a fürdőszobában voltam, borotválkoztam, amikor jöttek értem. Tudtam, hogy miért ke­resnek. A rendőrségen először nem vallottam be semmit, majd amikor bizonyították, hogy én adtam el az italokat és a cigarettát, akkor el­mondtam a történteket, sőt a betöréseket is elmeséltem, Ihogy ne kelljen később pót­nyomozást csinálni. Nem tu­dom, hogyan gyulladt fel minden. Nem így akartam új­rakezdeni az életemet. A bör­tönben elhatároztam, hogy rendezek mindent. Gondoltam, előbb egy kicsit szórakozom, aztán belelendültem, be kel­lett pótolni a három évet. Ak­kor kezdődött a baj, amikor elfogyott a pénzem, ittas voltam . . . iött minden ...” — mondja Dám János. Ez tehát a dosszié eddigi jelzése szerint rongálás — és a többi... Mészáros Attila vasárnapi 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom