Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-27 / 299. szám
1988. október 27., csütörtök Dunántúli napló 3 A láthatatlan A Dunántúli Napló estje Pellérden Célravezető utakon Belátom, a pellérdi tanácselnöknek íjagyon fontos, hogy épülnek az utak a társközségekben. Addig igyekszik rendezni a dolgokat, amíg kint vannak az útépítő cég gépei, emberei. Tudnia kell, beleférnek-e a tanács pénzkeretébe, ugyanakkor elkészülnek-e azok a munkák, amiket megígért az embereknek . . . Dr. Gáspár Jenővel - három éve ő a pellérdi közös tanács elnöke - együtt megyünk Gyódra és a Fő utca dombra futó szakaszán meg is találjuk a munkagépet. Az emberek a kapukból figyelik, hogyan egyengeti a földutat, amelyre most zúzalékot terítenek. Itt van Rózsahegyi Ferenc is, a gyódi elöljáró, aki elismeréssel mutatja a buszfordulóban elkészült utat, olyan lesz ez a néhány méteres szakasz is. Nagyon sokat adnak ezek az utak. Az elöljáró sorolja az elmúlt tíz évben mennyi új ház épült Gyódon, milyen sokan nekiláttak a tatarozásnak. Nem is tudja bizonyítani jobban, mint azzal, hogy a saját családja is építkezik. Szépek ezek a dombok között megbúvó kis települések. Gyód és Keszü is jól kiépített úthálózattal dicsekedhet. Bár éppen a dombok karolta völgyekbe épült utcák jelentik a gondot is, mert a belvízelvezető árkok középen húzódnak, két úttal kell megkerülni őket. Később említette dr. Gáspár Jenő, hogy éppen az út reménye fűzi Aranyosgadónyt Pel- lérdhez. Az ott élők azonban, bár tudják, hogy a pellérdi tanácsnak egyhamar nem lesz ereje az útépítéshez, ragaszkodnak a társközségi státusukhoz, mert, mint mondják, csak így remélhetik, hogy egyszer közelebb kerülnek Petiére!- hez és rajta keresztül a megyeszékhelyhez. Egyszóval ezek az utak visz- szahozzák a fiatalokat, kedvet csinálnak az építéshez. S az is szembetűnő, milyen tiszták és szépek a porták, az utcák. A Gyódra települt vállalkozó is rögtön érti, miért keresik a tanácsról, ígéri, eltakarítja az autóroncsokat az úttest mellől. Ha itt akar dolgozni, számolnia kell a falubeliek véleményével. Nem tulajdoníthatom a szelíd völgyek adta hangulatnak, hogy a tanácselnök gyakran említi, csendesen, nyugodtan élnek itt az emberek. Furcsa ezt tőle hallani, akit célratörő, határozott fiatalembernek ismertem meg. Nem titkolja, számított erre a megjegyzésre. Lényeges, amit mond: — Mi nem tudunk gyors fejlesztést nyújtani, és nem is akarunk mindenáron fejleszteni. Nagy igény lenne Pellérden a telekalakításra, de el kellett döntenünk, hogy új házakat építtetünk és nem tudjuk az ellátást nyújtani, vagy igyekszünk az alapellátásban az emberek igényeiért dolgozni. Számunkra minden kis kérés fontos. A nagy dolgokban pedig vitákban, közösen döntünk, nem ígérünk többet, mint amit teljesíteni tudunk. Ehhez megvan a hátterünk: kiegyensúlyozott gazdálkodást folytatunk, a terveinket megvalósítjuk. A tanács elhatározta ezt a politikát és sikerült elfogadtatni. Az is megnyugtató, hogy ebben a munkában a „köz- szolgálat" szellemében szolgálja az apparátus a lakosságot.- Ezek szerint önöket nem nyomasztja a megyeszékhely közelsége sem. — Sőt, a nagyváros közelsége olyan előnyöket ad, amelyeket jobban is ki lehetne használni. Mi élvezzük a szolgáltatásait. Az emberek Pécsre járnak dolgozni, bevásárolni, a gyerekeink pedig az iskolákba. Ügy érzem, jobban kapcsolódhatnánk a város rendezvényeihez, valószínűleg ezt az emberek egyénileg megteszik, én a közös látogatásokat hiányolom. Az is tény, hogy a tanács jobban magára van utalva, mint azok a települések, ahol erős gazdasági egység működik. Mi évente 1,6 millió forintot költhetünk fejlesztésre, öt év alatt 8 milliót. ötévenként tervezhetünk egy nagy feladatot. Most fejeztük be hétmillió forintból Pellérden a vízellátás fejlesztését, szeretnénk a társközségekben a lakosság társulásával folytatni. A következő tervünk az iskola bővítése. — Megemlíthetem, hogy a Dunántúli Napló éppen egy éve kezdeményezte ezt a találkozót, ám akkor ön egy év hpladékot kért? — Természetesen. — Miért? — Akkor úgy éreztem, hogy az emberek nem bíznak abban, amit megígértem. Olyan problémáink voltak, amelyekben korábban elhangzottak ígéretek, de nem oldották meg őket. Egy év alatt, ahogy elterveztük, meg is szüntettük azokat a gondokat. Akkor ez volt a legfontosabb. Dr. Gáspár Jenőt három éve választották meg tanácselnöknek. Úgy tudom, a pellérdiek hívták. — Ezt senki sem mondta akkor nekem, de úgy hiszem, igen. Én itt születtem, itt jártam iskolába. Az emberek többsége nagyon jól ismer. Gáldonyi Magdolna Mélységesen megdöbbentett, amikor nemrég a baranyai APEH igazgatójától megtudtam, hogy mintegy 60 foglalkozási ágnál számít a pénzügyi kormányzat az ún. láthatatlan jövedelemből származó adóra. A dolgon már korábban is háborog- tam, amióta a személyi jövedelemadó kapcsán ez is szóba került, de az igazi félelem most fogott el, amikor rá kellett jönnöm, hogy mindennapi életünk számtalan találkozási pontján számíthatunk a felénk nyújott nyitott tenyérré, ami nyilvánvalóvá teszi: tőlünk vár az illető jövedelemkiegészítő baksist. Ez az egész láthatatlan jövedelem ügy eléggé felzaklatta a társadalmat, de annak idején kevés szó esett arról, hogy most egy sereg olyan foglalkozási ágon kérik számon — az egyes orvosi szakágakon kívül - a láthatatlan jövedelmet, amelyet évtizedeken át azért tartottak alacsony fizetési szinten, mert - úgymond - .azok borravalóból jutnak a kiegészítéshez. E körül az évtizedek folyamán fel-fellángoltak a viták; a legemlékezetesebb az volt, amikor az érdekeltek azt sérelmezték - egyébként teljes joggal —, hogy a borravaló (mennyivel „szebb” az új fogalom: láthatatlan jövedelem) nem számit a nyugdíjalapba, így meglehetősen alacsony jövedelemre számíthatnak, ha lezárul az aktív életszakaszuk. Akkor — milyen szép ez is! — takarékosságra buzdították az illetékesek oz érdekelteket, hogy a dús borravalóból tegyenek félre öreg napjaikra, s lám, milyen remekül fognak élni. Egyébként ez is meglepő: ami annak idején nem legalizálódhatott — hogy ti. a borravalót nyugdíjalapként ismerjék el —, az most láthatatlan jövedelemként könnyűszerrel válhatott adóalappá. És itt lépek be én, a láthatatlan jövedelemhez nem jutó, egyébként többségben lévő adófizető polgár első számú érdekeltként. Ugyanis rám, akit egyébként is millió teher nyom már és alig győzöm kapkodni a fejemet a mindenfelől rómzúduló áremelkedési hírek miatt (épp a minap láttam 4000 forintos cipőt. . .), tehát rám nehezedik még ez a 60 körüli foglalkozási ág bérproblémájának a megoldása is, amit én sehogy sem tudok erkölcsös dologként elfogadni. Miért éppen én vegyem magamra ezt a terhet is? Mert magamra kell vennem, akár tetszik, akár nem. A benzinárak szüntelen emelkedése miatt már jó régóta nem borravalózok, ezután még kevésbé tudok, de számíthatok rá, hogy azért megvámolnak, esetleg úgy, hogy kevesebb benzin kerül az üzemanyagtartályba. Eddig is visszatetsző volt látni, hogy a sírásók feje a halom elkészülte után odatolakszik a gyászolókhoz a markát tartva; ezután sokkal határozottabb, követelőzőbb lesz a fellépése, hiszen adóznia kell. Paraszolvenciára fog számítani tőlem ezután az az orvos is, aki eddig etikátlannak tartotta elfogadni a külön pénzt azért, amire hippokró- teszi esküje által vállalkozott; de kénytelen lesz, mert ki hiszi el neki - az APEH a legkevésbé -, hogy nem kap, pláne, hogy „olyan bolond”, hogy nem is fogad el, amikor ama valamelyik bizonyos „figyelt” orvosi szakág tagja. Soroljam még? Fölösleges. Hiszen bizonyosra vehető, hogy ha eddig egyéni belátástól függött a borravaló, jatt, hálapénz, csúszópénz, paraszolvencia stb. néven nevezett láthatatlan jövedelem juttatása, most már, hogy adótétellé lépett elő, meg is fogják követelni. Az ugyanis senkitől sem várható, hogy álapfizetésé- ből adózzon a számára is láthatatlan jövedelem után. Aztán az sem lelkesített különösebben, amikor megtudtam, hogy — nyilván központi irányelvek szerint — lakossági bejelentést is elfogadnak, igaz, tényszerű adatokkal megtámogatva, a láthatatlan jövedelem bevallásának az ellenőrzésére. Kicsit viccesnek szántam a kérdést: hogyan lehet ellenőrizni? Az egyik festményekbe és más értéktárgyakba fekteti, ezáltal jól láthatóvá teszi a láthatatlan jövedelmet, a másik szüntelenül karajt, libamájat eszik és márkás italokkal öblíti le, ezzel még láthatatlanabbá teszi a láthatatlan jövedelmet. A válasz már kevésbé volt vicces: az irigy szomszédok bejelentése alapján . . . Félelmetes ez, jóllehet adóügyben bizonyára Így van világszerte, a legfejlettebben adózó országokban is. Mégis nagy hiba volt a bejelentőkre (is) hagyatkozni a láthatatlan jövedelmeket illetően. Mert próbálja csak valaki is bizonyítani a nemlétezőt — vagyis, hogy csak 5000 forint volt a borítékban és nem 10 000 —, ha az irigy szomszéd „látta", hogy mi rotyog a fazekában. Hársfai István Vállalkozó Városgazdálkodási Vállalat Szállóból szálloda Megalakult a REMAXA Kft REMAXA Kft, néven magyar, JJSZK-beli és osztrák résztvevővel vegyesvállalat alakult szerdán Budapesten. Az NSZX- beli Mudalex GmbH, az osztrák Ernst Augl GmbH és a rákóczifalvi Rákóczi Tsz vezetői szerdán a Budapest Kongresszusi Központban írták alá a társaság alapító okiratát. Az új vegyesvállalat egyebek között élelmiszertermékeket, szaporjtóanyagokat, műtrágyákat, növényvédőszereket és élelmiszergazdasági gépeiket forgalmaz, továbbá a zöldségfélék értékesítésére is vállalkozik a konvertibilis elszámolású piacon. A kft mintegy 30 millió forintos alaptőkével kezdi meg működését, a pénz egy részén korszerűsítik és bővítik a termelőszövetkezet zöldségfeldolgozó üzemét, ahonnét az eddigi hat—hétezer tonnával szemben kétszer többet, 15 ezer tonna zsákolt, szárított, illetve fagyasztott hagymát exportálnak. Bár, csárda, autószerviz, virágüzlet, használtautó-kereskedés. Ezek együtt egy vegyes profilú — vendéglátással, szolgáltatással és kereskedelemmel foglalkozó vállalatot sejtenek, holott egészen másról van szó. Arról, hogy az alaptevékenységét tekintve közüzemi fenntartó, építő, felújító Szigetvár Városgazdálkodási Vállalat ki akarja próbálni mire képes még, miből, hogyan tud több pénzt teremteni. Két évvel ezelőtt hozták létre a városban a Pálma bárt, akkor adták ki bérbe az autószervizt, tavaly megnyitották a botyka- peterdi autóscsárdát és belevágtak a használtautó-kereskedésbe. Idén újabb meglepő üzletet kötöttek: átvették a Bázistól a sportpálya melletti megüresedett munkásszállót, melyből olcsó, egycsillagos szállodát akarnak létrehozni. Júliustól — akkor került a városgazdálkodási vállalathoz — október 1-jéig szállodaként üzemeltették. Mivel csak a berendezésen változtattak, és a fürdő, illetve mellékhelyiségek közösek, ezért olcsó árat, szobánként kétszázharminc forintot kértek a vendégektől. A hatvanszemélyes szálló 70 százalékos kihasználtsággal működött. Közben megrendelték a teljes átalakítás tervét a Baranyatervnél. A még idén elkészülő terv főbb elképzeléseit Mester Józseftől, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatójától hallottuk. Ezek szerint az egyedi olajkályhás fűtés helyett központi fűtésre térnek át. A meglévő épületben két-, illetve háromágyas, zuhanyozófülkés szobákat alakítanak ki, és így építik be a tetőteret is. Meg akarják oldani a reggeliztetést, mégpedig oly' módon, hogy este ugyanabban a helyiségben drinkbár lesz. A jövő év januárjától kezdődő átalakítást elsősorban saját erőből valósítják meg, de pályáznak támogatásért az idegenforgalmi alaphoz. A befejezéshez valószínűleg hitelre is szükségük lesz. A terv és az átalakítás költsége becslés szerint nem éri el a 10 millió forintot. A nyári szezonban meg akarják nyitni a szállodát. Télen pedig tanfolyamok, továbbképzések rendezésére szeretnék hasznosítani. T. É.
