Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-23 / 295. szám

Megmozdult a hivatalnokok széke Lehet, hogy japán kiskocsi, talán nyugati népautó, esetleg valamelyik keleti típust fogják elő­ször összeszerelni hazánkban? Hazai gépkocsi-összeszerelés - kérdőjelekkel Előrehaladott tárgyalások a Suzukiről és a Dáciákról Kevés olyan téma van napjainkban, amely jobban foglalkoz­tatná közvéleményünket, mint a hazai személygépkocsi-összesze- relö üzemek létesítésének kérdése. Az utóbbi években jó néhány hír szárnyrakelt arról, hogy hol és milyen típusú gépkocsik gyár­tására létesítenek üzemet. A Suzuki Konzorcium és a Borsodi Gépkocsi Társaság ügyvezető igazgatóit a legújabb fejlemé­nyekről kérdeztük.- Azt már elmondhatjuk, hogy tárgyalásaink a japán partnerekkel a befejezés előtti szakaszba érkeztek - tájékoz­tatott Havas Péter, a Suzuki Konzorcium ügyvezető igazga­tója. — Mint ahogy arról már korábban is hírt adtunk, évi 50-60 000 darab 800 köbcen­tis Suzuki autó összeszerelésé, re hoznánk létre közös vállala­tot. A tőke 40 százaléka je­lentené a külföldi (főleg ja­pán) tőkerészesedést, a fenn­maradó 60 százalékkal szállná­nak be a magyar partnerek. — Magában a végtermékben mennyi lenne a magyar munka, s hazai alkctrész?- A kezdést követő 2—3 éven belül 70 százalékra kívánjuk emelni ezt az arányt. Ami pe­dig a kocsik értékesítését ille­ti: a legyártott gépkocsik felét hazai piacon, a másik felét nyugati országokban adnánk el. — Hol építenék meg oz összesze­relő üzemet? S ha elkészült a gyár, más típusok előállítását is tervezik?- Előreláthatólag a csepeli kikötőben találunk megfelelő helyet. A típusváltozatokról pe­dig annyit tudok mondani, hogy sikeres üzemkezdet ese. tén kapacitásaink megduplázó. sát és egy középkategóriájú, 1100-1300 köbcentis Suzuki tí­pus szerelésének beindítását tervezzük. Természetesen azok­kor legkorszerűbbnek számító típust. — Mindéit bixonyára örömmel hallják az autóra várók, ök azon­ban arra is kiváncsiak, hogy mikor ülhetnek be egy ilyen magyar ösz- szeszerelésü Suzukiba. — Nem véletlenül beszéltem feltételes módban. Amíg a végleges szerződést alá nem írjuk, nem is tudunk biztosat mondani. Mindenesetre, ha létrejön a részvénytársaság, ak­kor két évet kell várni az üzem megépítésére és ezzel a termelés beindítására. Vagyis a Suzukire még jó esetben is várni kell 2-3 évet. IDe mi újság a magyar össze­szerelésű Dáciával? Egyálta­lán, lesz ilyen? Választ dr. Pázsit Jánostól, a Borsodi Gépkocsi Társaság ügyvezető igazgatójától kaptunk:- Miskolci konzorciumunk a lehető legkedvezőbbeket kíván­ja kiválasztani a gépkocsi-ösz- szeszerelő üzemek létrehozása kapcsán tett ajánlatok közül. A legviláqosabb együttműködé­si szándék ez idáig a Dácia gyár részéről futott be. Ennek alapján szeptember 28-án alá is irtunk egy együttműködési szándékot kifejező közös nyi­latkozatot. De ez még nem ke­reskedelmi megállapodás. A termelés beindításáig még szá­mos kérdést - így például a résztvevő vállalatok köre - kell tisztáznunk. — A Dácia mely típusáról lenne szó?- Az 1320-asról, mely Ma­gyarországon jelenleg nincs forgalomban. Az ismert típu­soktól mind karosszériájában, mind Oz utastér kialakításában különbözik. A motorról még nem tudok biztosat mondani. — Mikor indulhat a gyártás és várhatóan évente hány autót dob­nának piacra?- Akár jövőre indulhatna a megvalósítás. Ami a mennyisé­get illeti: évi néhány tízezer kocsiról lenne szó. — A magyar gyárból jobban ,.összerakott" Dáciákra számíthat­nánk?- Ez közel sem biztos. Ak­kor várható minőségjavulás, ha mindkét fél rájön, hogy ez a piaconmaradas szempontjából létkérdés. — Mi újság az új Zaporozsec kapcsán? Változatlan az együttmű­ködési szándékunk?- Igen, az alkatrészgyártás területén. Ezért évi 50 000 au­tót kapnánk. Ha létrejön a szovjet—magyar—bolgár megái, lapodás, a mi konzorciumunk is pályázni kíván a gyártásban való részvételért. Balog Nándor 125 éve Megnyílott a Sió zsilipje... 1863. október 25-én dí­szes és zajosan ünneplő tömeg jelenlétében meg­nyitották az újonnen el­készült siófoki zsilipet, kez­detét vette a Balaton tör­ténetének egyik legjelen­tősebb átalakítási folya­mata. Hajdani újdonász- kollégánk, a Vasárnapi Újság tudósítója így kom­mentálta akkor a nagy eseményt: „Sokan aggódva néznek most is a Balaton lecsa- polásának eredménye elé. Kétkedve mondják, hogy a futóhomok, mely a víz alól kikerülve a partokat borít­ja áldást nem teremhet; hogy a tó, mely a vidék­nek dísze volt, jelentékte­len mocsárrá változik; s végre hogy az égalji vi­szonyok a víz megkeves- bülése által kárt szenved­nek. De mindez aggoda­lom alaptalan. A Balaton- mely a víz tükörének öt és fél lábnyi lecsapolása által nagyságának csak egy tizedét veszti - to­vábbra is jelentékeny ma­rad s csak természetes határaiba tér vissza. A fu­tóhomokot leköti a part lakóinak gondos művelése s szépségében a vidék csak nyer általa. Azért örömmel kell azt fogad­nunk, mint oly művet, mely által hazánk terület­ben, gazdagságban gyara­podik, de veszíteni éppen semmit sem veszthet.” Az érvek és ellenérvek — amelyek közül nem egyet napjaink vízügyi csatározásaiban szintén vi­szonthallhatunk, ha mo­dernebb köntösben is — tükrébe pillantva láthat­juk: nem kísérte osztatlan lelkesedés a XVIII. szá­zadnak ezt a forradalmi lépését. A gyakorlat és a törté­nelem azokat igazolta, akik a lecsapolás mellett voltak, s az egykori újság­író is helyesen látta meg a jövő útját. A hét elején Siófokon kétnapos emlékülést ren­dezett a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Víz- ügyi Igazgatóság s a Ma.- gyar Hidrológiai Társaság Közép-dunántúli Szerveze­te. Az ülésen elhangzó tu­dományos előadások fel­idézték a tervezők és épí­tők emlékét, értékelték a vízszintszabályozás eredmé­nyeit s a jubiláló zsilip­nél emléktábla leleplezé­sére is sor került. Verebics János Nem kell már birkózni a gázpalackokkal... mm Ötlettől a sorozatgyártásig «•* Novreczky Csaba üzemmér­nök - bár most már inkább a feltaláló titulus lenne a helyénvaló -, számos újítás­sal, szabadalommal hívta fel magára a figyelmet az utób­bi években. Legutóbb (alig 3 hónappal ezelőtt), fejébe vet­te, hogy a legkülönbözőbb méretű és tartalmú gázpalac­kok szállítására biztonságos és praktikus műszaki megol­dást találjon. Igyekezete ered­ményre vezetett, olyannyira, hogy egy hónappal a szaba- dalmaztotási kérelem benyúj­tása után, már termékének sorozatgyártását is megkezd­ték. — Számos helyzetben ta­pasztaltam, hogy a gázpa­lackok kézi mozgatása, szál­lítása balesetveszélyes - me­séli —, túl azon, hogy komoly fizikai erőfeszítést jelent. Ta­lálmányom mind az oxigén, a djssous-gáz, a hidrogén és nitrogén, valamint a PB-góz- palackok szállítását és táro­lását megkönnyíti. Kerekes megoldással olyan könnyűszer­kezetet alakítottam ki, mellyel a palackok terepen, vagy akár lépcsőn is könnyen mozgatha­tók. Az alkalmazási terület elég széles lehet. Műhelyekben, kórházakban, szénsavas üdí­tőket előállító üzemekben és a háztartásokban is jól alkal­mazható lesz a palackokhoz biztonságosan csatlakoztatható önhordó szerkezet. Talán ép­pen emiatt láttak a termék gyártásában fantáziát a Bá­zis Építőipari Vállalatnál, ahol Fekete József és Nyisztor Já­nos szerelők, néhány nap alatt túl voltak a nullszéria előállí­tásán. — Persze, egy terméket nem elég csupán előállítani, az ér­tékesítés gondjait is vállalni kell valakinek. Ebben a pé­csi TSZKER bizonyult partner­nek. Mint kereskedőhöz, or­szágos terítésre és a termék exportjának beindítására is képesek. Ez utóbbira remélhe­tőleg szükség is lesz, hisz ha­sonló technikai megoldás a gázpalackok szállítására a nyugati országokban sem léte­zik. Novreczky Csaba e hónap végén Svédországba utazik, a Bázis Építőipari Vállalat meg­bízásából. Tanulmányútja so­rán, többek között egy kor­szerű fűtéstechnikai berende­zések gyártására alakuló svéd­magyar vegyesvállalat létre­hozásáról is tárgyalni fognak. B. N. szerkezetátalakítás Somogy Hegye Tanácsán Osztályok helyett célra orientált team-ek Elköszönnek minden ötödik embertől Szolgáltatói-menedzseri típusú apparátus Nem irigylem Somogy Me­gye Tanácsának hivatalnokait. Képletesen szólva, kiemelik őket az íróasztalok mögül. Persze — már akit. Minden­esetre 270 embert legyint meg a helyi „szerkezetátala­kítás" szele, melynek nyomán egy új típusú tanácsi szervezet állhat föl, a feladatokra orien­tált team-ekkel, csökkentett létszámmal, hatékonyan. Mi is történik Somogybán? Erről kérdeztük dr. Gyenesei Istvánt, a megye tanácselnökét, előre- bocsátva, alighanem a szom­széd megyénkben példa érté­kű folyamat kezdődik október 25-én kedden, amikor a rendkívüli tanácsülésen a ve­zetői posztokra pályázók nyil­vános programbeszédekkel pró­bálják a városatyák voksait elnyerni.- Mi tagadás, eresztékei­ben recseg-ropog a tanácsi szerkezet és tevékenységi kör; megannyi példával lehetne ecsetelni, hogy hány funkció­ját haladta meg az élet. Eb­ben a folyamatban a megyei tanácsok mintegy szembeötlő­en az élre kívánkoznak. Mi­ért?- A tanácsok hormincegy­néhány éves fennállása óta — mondotta dr. Gyenesi Ist­ván — , jószerivel mit sem változott a megyei kormányzó testület apparátus szerkezete, felépítése. Az élet azonban, mint oly sok mindenen ezen is túlhaladt; a korábbi irányí­tó típusú megye helyett, ma úgy gondolom, hogy a szol- gáltatói-menedzseri típusú ap­parátusra van szükség. Bárki tapasztalhatja; hatalmas lét­számúvá duzzadt osztályain­kon, megannyi ilyen-olyan ve­zető és beosztott keresi a he­lyét, gyórtja-gyártatja az asztalfiókok számára a jelen- téseket-összegzéseket. Persze, tisztelet a kivételnek — me't az is akad.- önök a tevékenységet és a tanácsi szerkezetet kívánják korszerűsíteni. Milyen tapasz­talatokkal startolnak?- Mintegy 60 000 adatot dolgozott fel az erre a fel­adatra állított korszerüsitési irodánk; a munkánkhoz több helyről kaptunk segítséget, közte a JPTE Jogi Karának ál­lamigazgatási tanszékétől. Ap­parátusunk szinte minden szegmensét átvizsgálva dön­tettünk; tevékenységre, fel­adatra orientált apparátusra van szükség, egyszerű, átte­kinthető, korszerű szervezet­re. Mi a választók bizalmá­ból kerültünk e posztokra, e választókat képviselő taná­csunk egyetértett a céllal Ez sem kevés. És ott van mögöt­tünk a politika igenlése; a megyei párt-végrehajtóbizott­ság is. Az égetően szükséges belső átrendezés végrehajtá­sa nem könnyű; a 17 szak- igazgatási szerv helyét' hat főosztály veszi át, az elnöki hivatal, a törvényességi és jogi, a közgazdasági, a ter­melési-ellátási, a műszaki és a társadalompolitikai főosz­tályok. Négy elnökhelyettes­ből egy marad. Egy csomó vezetői poszt megszűnik, s közel 20 százalékos létszám- csökkentést tervezünk. Ma még nem tudjuk, hogy kiktől, de minden ötödik embertől elkö­szönünk. A majdan megvá­lasztandó főosztályvezetők ma­guk alakítják ki saját team- eiket, ők döntenek, hogy kik­re van szükség. Előfordulhat, hogy házon kívülről is hív­nak szakembereket, ha belül nem találnak. — Az új szervezeti és műkö­dési szabályzat elveit kedden nyilvános tanácsülés elé vi­szik, s az sem a kulisszák mö­gött dől cl, hogy kik kerülnek a löosztályok élére, hiszen az érdeklődök televíziós láncon keresztül, a tanács földszin­ti termében, illetve a városi művelődési központban li- qyelhetik az eseményeket. . . — Két főosztályunk élére 1—1 embert jelöltünk, más reális alternatíva híján. Há­rom főosztályra 2-2 jelölt, egyre három jelölt akadt. Mindegyikük lehetőséget kap, hogy nyilvánosan bemutatkoz­zon, rövid programbeszédben vázolja céljait, elképzeléseit. A testületen múlik, hogy kö­zülük kinek szavaz bizalmat, bogy nyilvánosan vagy titko­san szavaz rájuk. Aki a sza­vazatok 50 százalékát plusz 1 szavazatot megkap, azt a de­cemberi tanácsülés kinevezi a főosztályok élére. — ön említette: január I- jétől startol az átalakított so­mogyi tanács. Követi-e példá­ját a másik 18 megye? To­vábbá elképzelhetőnek tart­ja-e azt, hogy ahány megye, annyiféle típusú és szerkezetű tanácsi kormányzat kerül a megyék élére? — Modellünket senkire sem akarjuk rákényszeríteni; hi­szem, hogy ki-ki a saját út­ját fogja járni. Egy biztos: a megyei tanácsok korszerűsíté­se elkerülhetetlen. Természe­tesen ismerik elképzeléseinket, s tizenegy megyéből összegzé­sünket elkérték. Ezek: Győr- Sopron, Zala, Komárom, He­ves, Vas, Borsod, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Fejér és Pest megyék. Úgy gondo­lom azonban, hogy mivel minden megyének sajátos ar­culata van, feladataink-tenni- valóink azonossága mellett, akad bőven egyediesithető, csak arra a megyére jellem­ző is, akár a gazdasági, akár a kulturális szférát nézrük. így, ha a munkákból, valamit hasz­nosítanak, örülünk, ha nem, az az ő dolguk. így nem tar­tom azt sem valószínűtlennek — sőt egyenesen kívánatosnak —, hogy minden megyei kor­mány más arcélű-szerkezetű. legyen - mondol'o befejezé­si;/ dr. Gyenesei István, So­mogy Megye Tanácsának el­nöke. Kozma Ferenc vasárnapi 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom