Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-03 / 275. szám
1988. október 3., hétfő Dunántúlt napló 3 Laköterületí újság Rács peremén Megjelent a Külváros! A koránkelők hangján szólalt meg ma reggel a Külváros, Pécs-Meszes és Pécsszabolcs társadalmi, politikai szervezeteinek lapja, amelyet néhány, az utasításokat és ötleteket változatlanul „fentről” váró hivatalnok már az első próba- szám megjelenése előtt be akart tiltani. A szerkesztők szándéka szerint persze nem ez a hatáskör híján egyelőre kudarcba fulladt ellenkezés teszi majd olvasottá ezt a lakóterületi újságot, hanem az, hogy közreműködésével az eddiginél több, pontosabb és talán gyorsabb információhoz jut saját mindennapi életével kapcsolatban a külváros lakossága is. „Szólni kívánunk a hátrányos helyzetüekről, idősekről és fiatalokról, nagycsaládosokról és magányosokról egyaránt, a szegényekről, az egzisztenciális gondokkal küszködőkről, azokról, akik nem biztos, hogy meg tudják fogalmazni gondjaikat" — írja beköszöntő írásában a lap felelős szerkesztője, Rózsa Imre András. A baranyai megyeszékhely sajátos és nem éppen irigylésreméltó helyzetben lévő városrészének életét, eredményeit, sikereit és napi problémáit bemutató, az elképzelések szerint havonta megjelenő újságban természetesen helyet kapnak majd a nem sajátosan pécsi, ám itt is tanulsággal, érdeklődéssel végiggondolható esetek, jelenségek is. A most megjelent első próbaszámban tanácstagok nyilatkoznak lakóterületük legégetőbb problémáiról, önvallomás olvasható egy kilakoltatás történetéről, riport a szabolcsi idősek klubjáról, és más érdekes írások mellett kezdetét veszi egy, Meszes múltját feldolgozó sorozat is. (Nyilván kevesen tudják, hogy a városrész nevét Ombus De Mesésről, az 1200-as években e területen élő nemesről kapta.) A közületi és a különösen olcsó lakossági hirdetések mellett (a szerkesztők egyik jelmondata, hogy a Külvárost a belvárosban is olvassák) összeállítás olvasható az augusztusi István aknai sztrájkról, valamint a területen élő cigányok mindennapjairól, kulturálódási igényeiről, lehetőségeiről. A hírek és információk sorában megannyi hasznos tudnivaló szerepel. Mindez, a lapalopitók és a szerkesztők szándéka szerint — a koránkelők hangján. F. J. I Lehel Inkarikoskorfwi? | Fogunkhoz verjük a telefont... Bár tudjuk, hogy időt, pénzt ps fáradtságot takarít meg az, aki ma Magyarországon nem telefonál, mégis — ha baj van —, az ember szinte önkéntelenül a telefonhoz nyúl. Feltéve persze, hogy akad a közelében egy (-néhány) működő készülék. Ha otthon nem, akkor a munkahelyen. Aligha véletlen tehát, hogy a pénzügyi szakemberek a telefonban is felfedezni vélik a mindent megváltó takarékoskodás egyszerű lehetőségét. Ráadásul tőlük „karnyújtásnyira" van mindahány fő- és mellékállomás. A Komlói Városi Tanácson például fél évig volt érvényben egy olyan előírás, mely szerint az úgynevezett városi hívásokat csak a központ, pontosabban szólva a központos segítségével bonyolíthatták le a hivatali dolgozók. Az intézkedés hozott ugyan úgy havi 4—5 ezer forint megtakarítást, mindez azonban korántsem ellensúlyozta a kedvezőtlen következményeket. Példának okáért az ügyintézés lelassulását, a hivatal dolgozóinak szakadatlan méltatlankodását és rossz közérzetét, vgy éppen a telefonközpontos hölgy idegállapotának rohamos romlását. Bizony, bizony! Hová tűntek a szép (?) békeidők, amikor telefonközpontosnak lenni még nyugodt, nyugdíjas állás volt?! A mellékhatások láttán d hivatal vezetése érvénytelenítette korábbi, meglehetősen hirtelen jött, ám nem megfontolatlan előírását. A Carbon Könnyűipari Vállalatnál is azon igyekeznek mostanában, hogy minden egyes fillért megtakarítsanak. Erről árulkodik az a néhány hete felszerelt nyilvános távbeszélő állomás is, amelyet a vállalat központi épületének bejáratánál helyeztek el. A készülék, amely egy önálló vállalati vonal feláldozása árán kerülhetett oda, lehetőséget kínál a dolgozóknak arra, hogy halaszthatatlan magánbeszélgetéseiket a munkahelyükön <s lebonyolíthassák. Korábban ezt az irodákból is megtehették, illetve megtették (a becsületkasszák nemcsak a Carbonnál nem igazolták az egykori várakozásokat!), ám a vállalat meglehetősen korszerű telefonközpontja ennek ki- ízárására többféle műszaki lehetőséget is kínál. Információink szerint ezeket hamarosan alkalmazni fogják. Mindez önmagában ugyan aligha hoz akár Komlón, akár másutt megváltást, de a filléres gondokon talán segít valamit. Ferling József Idősek hónapja Sok műsor, kirándulás, kiállítás, előadás. Mindez a hétvégén kezdődött és egész hónapban tart. Október az idősek hónapja. Szép hagyomány Baranyában, hogy minden évben megszervezik ezt a programsort és évről évre művészek, orvosók, pedagógusok, társadalmi szervezetek képviselői igyekeznek kellemes és hasznos órákat szerezni korosabb társainknak. A szervezők jól tudják, kikre lehet számítani, kik azok, akik évek óta az első szóra vállalják a fellépést, az előadást, egy fillér fizetség nélkül. Mert pénz — mint sok mindenre — erre a rendezvénysorozatra sincs, vagy legalábbis nagyon kevés. Minden forintra szükség van, a különböző szociális célú létesítmények felépítéséhez, fenntartásához, a legelesettebb idős emberek anyagi támogatásához. Mindazt ami ma Baranyában eddig értük történt, nemcsak a puszta udvariasság dicsérteti a másbonnét idelátogatókkal. A megye hosszú idő óta a jó példák között is az első közé tartozik, az idősek szervezett szociális ellátottságát tekintve. Napjainkban 11 ezer emberrel törődnek valamilyen formában, a mostani tervidőszak első felében is építettek, felújítottak több intézményt és ez a folyamat még tart. Jó példának lenni kevés öröm, hiszen a megyében is léteznek megoldatlan, sőt egyre élesedő problémák. Az első. — és egyre több idős embert érint — a nyugdíjak reálértékének csökkentése. 'Már az elmúlt években is volt arra példa, hogy emberek télen kényszerből kérték felvételüket szociális otthonokba, mert élelemre és tüzelőre együtt nem futottá. Segélyekből kilátástalan könnyíteni a helyzetükön annál is inkább, mert számuk a fiatalabb korosztályhoz tartozókkal - az átmenetileg valamilyen okból munka nélkül maradottakkal, az alacsony jövedelműekkel - bővül, akik szintén támogatásra szorulnak. Több intézményre lenne szükség, ugyanakkor egyre nehezebb helyzetben vannak a már meglévők is. Kevés a működési költség, amelyből csak egy tételt, az étkezési normát említjük: szociális otthonban napi 37 forintból kell egy embernek reggelit, ebédet és vacsorát adni. Űj otthonok, klubok építésére kevés pénz jut, ugyanakkor a családok többsége képtelen otthon megápolni, gondozni az idős hozzátartozót. Aki mégis megtenné, legkevesebb azt vállalja fel, hogy bizonytalan időre kiesik a családból az egyik fizetés, és a mai körülmények között ezt nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. A nyugdíjba beszámító egyéves fizetésnélküli szabadság lehetősége nem oldotta meg ezt a gondot. ünnepen régi szokás szerint illetlenség gondokról beszélni. Az idősek hónapja ünnep. Remélhetőleg nagyon sokan elmennek a különböző programokra, és ideig- óráig elfeledkezve a keserűségükről, jól érzik magukat. A gondjaikat azonban ez idő alatt sem szabad félretenni, ám ezekről másoknak és másutt kell és nemcsak beszélni. Miért hiányzik a kenőszappan? Fórum a szakszervezetekről Megkérdeztük: Kisiparosok, régi lakásokat felújító szakemberek tették szóvá 15-000 rovatunknál, hogy Baranya megyében lassan fél éve miért hiánycikk a festésnél nélkülözhetetlen kenővagy káliszappan. Lelassulnak a lakásfelújítási munkák, sőt kénytelenek szüneteltetni. Próbálkoztak azzal, hogy szappanmaradékokat megolvasztanak, összefőznek, de így jóval drágábba kerül a falfelület tisztítószere, mintha boltban vennék. Nem értenek a házi szappan készítéséhez, ami egyébként ősi népi készítési mód volt hajdan, hisz a legtöbb falusi portán összegyűjtötték a hamut és ebből kifőzték a káliszappant. Megyénkben a fenti szappanféleséget elsősorban a Mecsek Füszért forgalmazza. A cégnél elismerték, hogy tartós hiánycikkről van szó. Időben feladják a megrendeléseket, azok azonban késnek. A gyártóhoz, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalathoz fordultunk. Kiderült, hogy a legfontosabb alapanyagból, a káliumhidroxidból kevéssel rendelkeznek. Ez olasz importból származik és most csak korlátozott mennyiségben lehet beszerezni, de remélik, hogy az év végére ismét lesz elegendő és akkor nem lesz fennakadás az országos ellátásban. Tehát a probléma nemcsak baranyai. Egy tanáccsal tudunk szolgálni, hogy keressék fel megyénk egyetlen és utolsó szappanfőző kisiparos mesterét, aki ezt a népi tudományt őseitől tanulta —, Jaszmonn Józsefnét Borjádon. Ö elfogad igényeket, de meg kell beszélni, hogy ki milyen összetételben, hatásfokkal akarja a házi szappanféleséget, vagyis a káliszappant. Egyébként neki sem nagy üzlet a vállalkozás, mert ez a termék a kereskedelemben is viszonylag olcsó. De segít. Lám, a régi, népi gyártási módokat jó, ha nem felejtjük Ismét számit érdeklődő kérdéseikre a pécsi televízióstúdió. A műsorkészítőket ezúttal a változó valóság késztette egy eszmecsere létrehozására, amelynek középpontjában a magyar szakszervezeti mozgalom áll. A megújulásra vonatkozó elgondolások már megszülettek, kézről kézre jár a SZOT felhívása, melyben fontos helyen szerepel a nyilvánosság és a demokrácia mint követelmény. Vajon megvalósítható-e? Megújul-e az érdekvédelem és az érdekképviselet, egyáltalán mit értsünk a fogalma alatt? Szétválasztható-e az eddig gyakran ösz- szemosódó állami és szakszervezeti álláspont? Játszhatnak-e aktív szerepet a szak- szervezetek a bérek, keresetek alakulásában? Kérjük, segítsenek önök is véleményeikkel, kérdéseikkel, javaslataikkal. Az október 10-én este 8-tól 9-ig tartó műsorában a négy déldunántúli megye vezető titkára válaszol a kérdésekre, felvetésekre. Kérjük, hogy a leveleket a következő címre küldjék: Magyar Televízió Pécsi Stúdió, Pécs, Sörház u. 8., 7621. A borítékra írják rá: Szakszervezeti Fórum. Az adás napján telefonon is fogadják a kérdéseket a 24-504-es számon. A Dombay-tó védelmében Pattanásig feszült a hangulat a pécsváradi Dombay-tó környékén. A tóért és környékéért jogoson és kritikus hévvel aggódik a Dombay-tavi Intéző Bizottság, de időnként épp a helyi tanáccsal való nehézkes együttműködés miatt problémák adódnak. Némelyik elhúzódik, megoldásra késlekedik. Egyik ilyen súlyos gond épp a környezetszennyezés. A bizottságiak állítják, hogy nitrátos a közkedvelt tó vize, veszélyt jelent a benn lévő halállományra is. Nem véletlen, hogy a tanács igyekezett rendbehozatni a medret, a tófeneket, s tavasszal megbízott egy gmk-t, hogy kotorja, tisztítsa meg vízleeresztés után a tavat. Erre egyébként minden évben sor kerül. Eddig még fennakadás nélkül történt meg a rendbehozatal, de idén késett a gmk, nem tudni, hogy miért. Csúsztak a határidők és a parton működő úttörőtáborba hiába érkeztek a résztvevőik, nem tudtak a vízi sportoknak hódolni. Alföldi kirándulók panaszkodtak 15-000 rovatunknál, lemondani már nem lehetett az előre betervezett pihenési időt. Nagy nehezen elhordták a rengeteg iszapot, szemetet és ha késve is megindulhatott a tófeltöltés. Egy másik kényes eset, hogy milyen higiénés körülmények között működik a parti büfé, ahol nincs illemhely. Pontosabban ott áll egy konténeres WC, de -mivel nem biztosították hozzá az öblítő vizet, nem működik. Az itt keletkező fekáljellegű szennyező anyagok ugyancsak szennyezik a tavat, s ez már komolyabb veszélyt jelent, mint' a növekvő nitráttartalom. Viharos légkörben zajlott le a legutóbbi intéző bizottsági ülés dr. Weizenbach János elnökletével. Részletesen feltárták a hibákat és elhatározták, hogy egyesületet szerveznek a tónál élők, nyaralók, odalátogatók bevonásával, hogy aztán mint jogi szerv, köny- ayebben léphessenek céljaik megvalósítása érdekében. S persze jobb belátásra igyekeznek bírni mindenkit, aki a tóhoz jár, -hogy valóban kímélje azt. S mindent megtesznek, hogy a tanáccsal kedvezőbb és végleg zavarmentes legyen az együttműködés. A jószándékot elismeri a megyei iHNF is, ‘amely 30 000 forint támogatást nyújt a Dambay- tavi Intéző Bizottságnak. Értéket jelentő -tőke ez is az út és a park építéséhez. Cs. J.
