Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-19 / 291. szám
1988. október 19., szerda Dunántúli napló 3 Dr. Brasch Györgyné: Soha nem kívánkoztam más pályára Akiket mi neveltünk... A tartalékot a pedagógus jelenti A pécsi egyetem alapítása 1367-ben Dudits Andor festménye a Janus Pannonius Tudomány- egyetem aulájában (Körtvélyesi László felv.) Hatvanöt éve A pécsi egyetem első tanévnyitója „Pécs egyetemi város" — hangzik el gyakran a magától értetődő megállapítás, de kevesen gondolnak arra ennek hallatán, hogy az „egyetemi” jelzőt éppen 65 éve viseli joggal a város. Ekkor nyitották meg az első tanévet a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. Pécs először 1367-től adott otthont egyetemi rangú felsőoktatási intézménynek, amelyet Nagy Lajos király alapított a városban, pápai jóváhagyással. Ez az első középkori magyar egyetem azonban legkésőbb a mohácsi vész évtizedében megszűnt létezni, és Pécs közel négy évszázadig volt universitas nélkül. Újabb nemzeti tragédia nyomán lett ismét egyetemi várossá. A történet 1912-re nyúlik vissza. A magyar országgyűlés a már meglévő budapesti és kolozsvári tudományegyetemek zsúfoltságának csökkentése, a tanulni vágyók külföldre áramlásának megakadályozása céljából, és a kiművelt emberfők számának gyarapítása érdekében, Debrecenben és Pozsonyban egyetemet létesített. A pozsonyi — I. Ferenc Jó-' zsef császár és király merénylet áldozatául esett hitvesének nevét felvett — Erzsébet Tudományegyetem azonban rövid működés után 1919-ben távozni kényszerült székvárosából, mert az újonnan megalakult Csehszlovák Köztársaság hatóságai az oktatást lehetetlenné tették. Néhány évi méltatlan budapesti hányódás után, az országgyűlés az 1921. évi XXV. törvénycikkel, az Erzsébet Tudományegyetem székhelyéül Pécset jelölte ki. A szerb megszállás alól éppen csak felszabadult városban megkezdték az egyetem fogadósának előkészítését, melyet aktívan támogatott gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök is. A rektorátus, a dékáni hivatalok, a jogi és a bölcsészkar, az orvoskar, néhány elméleti intézete, az állami főreáliskola (ma Rákóczi u. 80.) épületében kapott helyet, míg a többi orvosi intézetet a városi kórház, a tornacsarnok és a szegényház fogadta be. Az evangélikus hittudományi karnak Sopron városa nyújtott otthont. Az egyetemi könyvtár céljára a püspökség átadta a Klimó-féle egyház- megyei könyvgyűjteményt. A Pécsre települt Erzsébet Tudományegyetem első, ünnepélyes tanévnyitójára 65 éve, 1923. október 14-én került sor. Először az Egyetemi Templomban veni sanctet celebráltak, majd 11 órai 'kezdettel az aulában került sor a tanévnyitóra, Dudits Andor festőművésznek, a középkori egyetemalapítást ábrázoló falfestménye alatt. Dr. Kérészy Zoltán jogi kari tanár, lelépő rektor köszöntötte a vendégeket, oktatókat és hallgatókat, majd gró I Klebelsberg Kunó kultuszminiszter emelkedett szólásra. Megemlékezett az Erzsébet Tudományegyetem eddig hányatott útjáról, majd mecsekalji Heidelbergként méltatta városunkat, utalva arra. hogy elsőrenden nem a tárgyi-technikai felszereltség, hanem a tudományos szellem az, amely egy oktatási intézményt az egyetem színvonalára emel. Pécs városa nevében Nendt- vich Andor polgármester, az egyházak képviseletében Kapy Béla evangélikus püspök és dr. Hanuy Ferenc kanonok köszöntötte az universitast. Végezetül dr. Halasy-Nagy József bölcsészkari tanár, az egyetem új rektora tartotta meg székfoglalóját dr. Pékár Mihály orvoskari, dr. Weszely Ödön bölcsészkari, dr. Késmár- ky István jogi kari és dr. Stra- ner Vilmos hittudományi kari dékánok jelenlétében. A fényes ünnepség a Pécsi Dalárda előadásával zárult. Ezzel a 65 év előtti tanévnyitóval indult el a XX. századi pécsi egyetem gazdag, és kudarcoktól, újabb történelmi csapásoktól sem mentes története. Méltón véshetnék a Rákóczi úti főépület homlokzatára a világ fővárosának, Párizsnak jelmondatát: Fluc- tuat, nec mergitur - hányódik, el nem merül. Dr. Bögner Miklós- Soha nem kívánkoztam más pályára, soha nem akartam más lenni, mint pedagógus — mondja dr. Brasch Györgyéé. Jó tiz éve a pécsi 39. dandár úti általános iskola igazgatója, a szakma a kiváló magyartanárok között tartja számon. Az idei pedagógusnapon kitüntetéssel ismerték el tevékenységét. A tanév végén nyugdíjba készül. Mi az, amit az évek tapasztalatával ma el tud mondani a pályáról? Erre voltunk kíváncsiak.- Valahányszor egy órán megáll a levegő, valahányszor megszületik egy szép pillanat a tanítványaimmal, mindig egy régi tanítóm jut az eszembe. Erdélyi menekült volt, a hábo. rú vége felé érkezett a szülővárosomba, Mosonmagyaróvárra. Sok mindent tanultam tőle, ennek a pályának a sze- retetét is. Tőle tanultam, hogy a hazaszeretet ne csak divat legyen, ne csak egy március 15-én kitűzött hatalmas kokárda, ne csak ünnep, hanem több, hanem minden napra jusson belőle. Tőle tanultam, hogy jót csak a szívével lát az ember. Szív nélkül, szeretet nélkül hiába min. den kapcsolat ezen a pályán, a tanítástól a nevelőkkel, a szülőkkel való kapcsolatig.- Hogyan látja ma az igazgató a tulajdon iskoláját, a tanártársait?- Úgy látom, hogy kollégáim erejükön felül teljesítenek. Nemcsak azért, mert nők, és otthon is sok a gondjuk. Az iskolákban lezajlott változások, Magyarok és nem magyarok a Kárpát-medencében a címe annak a történelmi konferenciasorozatnak, amit a TIT Baranya Megyei Szervezete Történelmi Szakosztálya rendez meg évente kutatók és tanárok részére, s amelynek legutóbbi programja a pécsvára- di várban zajlott le az elmúlt fvi V. bár könnyíteni akartak a hely. zetükön, többnyire bonyolultabbá tették azt. Nemrég még egy túlszabályozott iskolai rendben kellett dolgozni, most pedig beköszöntött ennek ellentéte, és ez sokakat megzavar. Az elmúlt időszak tantervének kemény, felpörgetett iramában szüntelenül követelményeket kellett teljesíteni, és nem volt mód elmélyülten tanítani. Most már szülőként jönnek vissza ennek az időszaknak a neveltjei, a volt tanítványok, és sajnos látnunk kell, hogy igen. is, az ő nevelésükből kimaradt valami, amit leginkább emberiességnek, humán nevelésnek lehetne nevezni. Túl anyagias a szemléletük, túlságosan csak a mának, a kifelé élésnek szentelik az életüket: héten. Most az volt a központi kérdés, hova tűnt a XVI—XVII. század magyarsága, ezt világították meg különböző oldalról történészek, néprajzkutatók, levéltárosok, demográfusok - többnyire egymással szögesen ellentétes véleményeknek hangot adva a két nap 13 előadásában. Ma a következő kérdéseket teszik fel a különböző tudományágak: mi történt a magyarsággal hazánk török hódoltsága idején? Stagnált, növekedett vagy csökkent-é a lakosság száma? Az előadások során mindhárom nézetnek voltak szószólói. A hódoltsági terület romlásának, leépülésének ténye kétségtelen. A további kérdés az, hogy kinek a műve volt a rombolás? A török pusztított-e vagy inkább a felszabadító seregek? És vajon mikor következett be a magyarság demográfiai katasztrófája. A középkorban színmagyar területek kipusztulása. A válasz: a XVI. században még nem - sokkal inkább a török kiűzését követő és a kuruc szabadságharc közötti időszakban. A magyarság által belakott terület mindenesetre csökkent, népünk délről északra, a Nagy- várad-Buda-Balaton vonal fö- 'é szorul. Helyükre balkáni népek, oláhok, szerbek, horvátok, északról szlovákok vándorolnak be. Andráslalvy Bertalan előadása arra figyelmeztetett, hogy a török uralom a magyar gazdálkodósmódot, a magyar életdrága holmikkal halmozzák el a gyermekeiket, és közben időt, szeretetet nem szentelnek nekik. A mi iskolánk 30 éve nyílt meg Pécs egy új munkáskerületében. Nem tudom elfelejteni azt a tiszteletet, amit az akkori Urónváros lakóitól kaptunk, a gesztust, ahogyan behozták pedagógusnapi csokraikat az iskolába. Nem lehet elfelejteni a ragaszkodásukat, a tiszteletüket. Ahogy nemrég Dániából keresett fel hármunkat egy régi tanítvány, köszönő szavakkal . .. Ma sokat töprengek azon, hogy akiket mi neveltünk, azok úgy jönnek be az iskolába, hogy nem köszönnek.- Milyen tartalékai vannak még az iskolának, a pedagógusnak, hogy kijusson ebből a sokféle válságból? — Etikai normákat, erkölcsi- séget kell átadnunk tanítványainknak, erre kell nagyobb súlyt fektetnünk, mert nem lesz más megtartó ereje a magyarságnak. Hogy hol vannak a tartalékok? Azt mondtam az előbb, hogy fáradtak, fásultak a pedagógusok. De azt is tudom, van nem egy olyan kollégám, aki lemondás árán is megveszi a szükséges könyveket, mert a könyv hozzátartozik az életéhez, egész értelmi, ségi mivoltához. A helyzete azonban nagyon nehéz. Ebben az egész mai forrongásban, politika, demokrácia, gazdaság alakulásában, középen ott őrlődik a pedagógus. Én őbenne hiszek, ő a tartalék. Gállos Orsolya módot tette tönkre. Több százezer magyarnak vész nyoma, tűnik el jeltelenül. Népünk mindenképp vesztesen került ki ebből a történelmi megpró. báltatásból - szögezték le a konferencia résztvevői — míg voltak népek, így például a szlovákok és a románok, akiknek az etnikai határa nem hogy csökkent, hanem inkább növekedett. Barta Gábor zárszavában így összegezte mindennek okait: a török északra nyomulásával helyet csinál a megbolygatott népeknek. Azok a Balkánról északra menekülnek. A magyarságnak nem volt menekvése észak felé, hiszen ott sűrűn lakott területek voltak. Nem volt hová menekülnie, hiszen hazánk képezte az oszmán birodalom legnagyobb ki. terjedése idején annak északi hctárót. Mikor a török kitaka- icdik, és az elnéptelenedett, elvadult vidékek benépesítése c feladat, a magyarság saját erejéből csak kis részben képes a betelepítésre — német, szlovák, román telepesek jelennek meg. Hazánk, amely ugyan mindig otthont adott más népek fiainak, végképp soknemzetiségű országgá válik. Századunk elején, 1918-ban ez a körülmény lesz a fő oka a történelmi Magyarország fel- darabolásának. A hagyományokhoz híven a TIT Baranya Megyei Szervezetének Történelmi Szakosztálya megjelenteti az elhangzott előadások szövegét. A téma jövőre a betelepítések bemutatásával folytatódik. A varázsló álma 11 • etm II „Mikor 1887. február 13-án Brenner József, aki Csáth Géza néven a századelő egyik legizgalmasabb, legígéretesebb tehetsége, a modern magyar próza előfutára volt, édesanyja sokat szenvedett, akkor Szabadkán elhelyezkedő ölének két dombocskája közül kidugta vérrel iszamós fejét, a látottakon alig láthatóan el. mosolyodott, majd azt kérdezte, amit Osvát néhány évtizeddel később egy reménytelen aforizmájában: merre van előre? merre van előre?" így kezdődik Esterházy Péter alkalmi írása, a Csáth Géza fantasztikus élete című, amit az író születésének századik évforduló, jóra jelentetett meg. Erre az évfordulóra készült és erről a fantasztikus életről szól Molnár György rendező filmje is, ami az idei veszprémi tévétalálkozó szakmai fődíját kapta. A Csáth Géza írásai alapján készült tévéfilm az író novelláit és naplóját felhasználva mutatja be egy belső nézőpontból a pszichi. kusan bejárt életút és o társadalmilag befutott életpálya meghatározó elemeit és fordulatait. Ezen ismert tények felidézése helyett essék pár szó a film művészi megoldásairól. A dramaturgiai keret mindvégig a kávéhózbeli vívódás: küzdelem a morfiumért és a morfium ellen. A szenvedélybetegségek szokásos tüneteivel Eperjes Károly kiváló alakításában. Ezt a kilátástalan vívódást szövik át a lélekben zajló folyamatokat láthatóvá tevő képi megoldások: a kávéházi tükrökben és ablakokban felbukkanó alakok, szülők, cselédek, szeretők, játszópajtások. A látványvilág, a színek és a formák megidézik ugyan a szecessziót, de nem kívánnak korrajzot és dokumentatív hitelességet adni. Ehelyett a férfikor küszöbére érkezett ember dilemmáját érzékeltetik a képek, azt, amit az előbbi idézet Osvá- tot idéző Esterházyja így fogalmaz: merre van előre? Merre van előre az időben, és merre van előre a térben? A nyitójelenet sebészkollégája beszámol szenzációs felfedezéséről: megtalálta az időt az agyban, csak ki kell operálni, hogy problémáink megoldódjanak. Amíg erre sor kerül, teszi hozzá, „egy múló értékű belgyógyászati szerünk van az idő ellen. Ez az abszint.” Csáth a morfiummal vélte legyőzetni az időt, s az injektálással rövid harminckét évét húszmilliónak vélte-re- mélte kiterjeszteni. Az előre térbeli dilemmája a záróképekben válik láthatóvá. A színek kifakulnak: fekete-fehérbe vált a film. Katonák állítják meg a főszereplőt a határon, a történelemből tudjuk: a demarkációs vonalon. A film eddig tart. Az élet, mint ismert, csak pillanatokkal tovább. A szerb határőrök karjai közt Csáth egy méregfiolát vesz a szájába. Vége. Szabadkáról Pestre, térben előre (hátra?) már nincs mód eljutnia. A varázsló álma méltón kapott szakmai elismerést. Túllép az alkalmi produkciók korlátain. Nem kultúrpolitikáikig, hanem esztétikailag nyúl választott témájához. Egy kelet-európai művész-értelmiségi példájához, aki személyes patológiaként élte meg a kor és a régió patológiáját, s aki nem talált választ a Ml kérdésünkre: merre van előre? M. P. Történelmi konferencia Pécsváradon Hová tűnt a török idők magyarsága? G. O.
