Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-18 / 290. szám

1988. október 18., kedd Dunántúlt napló 3 >....................................... ■ ü bizonirtolansäg bilincsőben A Mecseki Szénbányák tervei a stabilizáció megvalósulásához Új gépsor, bővülő profil Vékony márvány­lapok Siklósról A szonólósi megállapodás megszületése óta. immár több mint fél éve folytatja küzdel­mét a talponmaradásért a Me­cseki Szénbányák Vállalat. A munka eredményeiről, az idő­szaknak a vállalat életére nagy hatással bíró változásairól Cöndöcs István műszaki vezér­igazgató-helyettes számolt be lapunknak. — A szanálási eljárást le­záró megállapodás az 1987. évi szabályozó feltételek kö­zött egy nagyon szoros gaz­dálkodóssal elérhető, viszony­lag stabil állapotot ígért ne­künk. Ennek keretében idén 390, jövőre 350, 1990-ben pe­dig 200 millió forint ingyenes juttatást kap a vállalat a sza­nálási alapból. Ennek segítsé­gével kell az idei évet 0-ra zárnunk, míg a következő két évben szerény pozitív ered­ményt kell produkálnunk. 1987 óta azonban egyre-másra vál­toznak, nehezednek azok a kö­rülmények, amik ezt lehetővé tennék számunkra. Az év ele­jén az új adórendszerrel pár­huzamosan bevezetett bérbrut­tósítással 843 millió forinttal emelkedett a vállolat költség- vetése. Ezt az összeget támo­gatás formájában még vissza­kapjuk a kormányzattól, az 5015/1988. TGB határozat azon­ban a folyó támogatások le­építését helyezi kilátásba. En­nek minket érintő két legna­gyobb tétele a bruttósítási tá­mogatás, valamint o bányakár­térítés. Tovább nehezíti a hely­zetünket, hogy jövőre mór az Ipari Minisztérium és a válla­lat között, 5 éves tervidőszakra ‘kötött megállapodás nyomán a határidő lejárta miatt nem kapjuk az eddig megszokott dotációt a költségvetésből. A szanálási támogatós kiesésé­vel együtt az összeg körülbe­lül 1,3-1,4 milliárd forintra rúg. — A TGB határozat a támo­gatások leépítésén kívül más szorító intézkedéseket is tar­talmaz. — Igen, vállalatunkat külö­nösen a kokszolható szén árki­egészítésének visszaszorítására tett javaslat érinti érzékenyen. Ennek jelenlegi összege 450- 460 millió forint évente, de in­formációink szerint jövőre már csak a fele marad meg. Az említett változások ellentétele­zéseként a határozat átlago­san 15 százalékos szénáreme­lést helyez kilátásba, amivel az árat az import szenek be­kerülési költségéhez kívánják igazítani. Az energetikai sze­neknél 100 Ft/Gigajoule-ban, a lakossági szenek esetében pedig 160 Gigajoule-ban álla­pították meg a határköltséget, ahol a hazai termelés még gazdaságosnak bizonyul. Ám előzetes számításaink szerint a 15 százdlékos áremelés ezt korántsem elégítené ki, az egyensúlyhoz átlagosan 20-23 százalékos emelésre lenne szükség. Még ez sem oldaná fel azonban a kokszolható szén tekintetében jelentkező bizony­talanságot, ugyanis az utóbbi időben ez iránt a szénfajta iránt jelentősen csökkent a kereslet. Legnagyobb megrendelőnk a Dunai Vasmű pillanatnyilag In­diából szerez be magas, 50 százalék érctartalmú peletet, ami kevesebb, de minőségi kok­szot igényel. Nem látjuk tisz­tán a vasmű álláspontját, így a szükséges lépéseket sem tudjuk egyelőre megtenni. El­képzelhető, hogy rövid időn belül a komlói előkoncentrá- tum termelésre nem lesz szük­ség és a továbbiakban csak a pécsit igénylik. A közeljövőben megszabandó szénár sok min­dent helyre tesz, hiszen annak ismeretében lesz eldönthető, hogy gazdaságos-e a termelés avagy sem. — Történt-e valamilyen vál­tozás a hitelek terén?- Igen, itt már számunkra kedvező dolgokról is beszámol­hatunk. A Budapest Bank és a Szanáló Szervezet megosztva mentesíti a vállalatot az 1986- os évről áthúzódó adósság alól. Ez annál is inkább nagy jelentőségű, mivel az összeg ugyancsak jelentős, évi 200 millió forintos kamat terheit a mai napig viseljük. — £ tények ismeretében a vállalat vezetése milyen lehe­tőséget lát a stabilizációra? — Vállalatunk magas költ­ségeit és veszteségét elsősor­ban az alapkapacitások kihasz­nálatlansága okozza, valamint az állandó költségek magas aránya. A sta>bilizációhoz két megoldás vezetne. Egyrészt a termelés volumenének növelé­se hozhatná meg a kívánt eredményt, ám ennek két gátló tényezője is van: a termelő lét­szám és a munkahelyi kapaci­tások. Marad tehát o második megoldás, a kapacitás csökken­tése. Ezen a téren több válto­zat kidolgozása van folyamat­ban. A döntésben viszont nincs szabad keze a vállalatnak. Rendelet intézkedik valameny- nyi hazai műrevaló szérrkész- let bányászatáról, ez tehát már vállalati hatáskörön kívül esik. Előrejelzéseink szerint a 90-es évek elején az energiapiacon jelentős hiány lesz. Éz az in­formáció ugyancsak befolyásol­ja végső elhatározásunkat csakúgy, mint az a tény, hogy a kapacitásszűkítés óhatatlanul néhány állami nagyberuházás­ban készült .vagy készülő ob­jektumot js érintene. Tisztázat- lat továbbá az ilyen módon felszabaduló egységek továb­bi sorsa, mivel nem mind hasz­nosítható más tevékenységre, az állagmegóvás pedig szintén jelentős költségekbe kerül. Ha ezeket a vállalat magára vál­lalja, az szinte teljesen re­ménytelenné tenné a belső struktúra átalakítását. Ez ugyanis nemcsak akarat kérdé­se, hanem időé és pénzé is. A gazdaságos termelés megva­lósítása beruházásokat is igé­nyel.- Konkrét elképzelések van­nak már?- Új programot kell kidol­goznunk, ami tartalmában az új feltételrendszerhez igazodik. Ilyen irányban végzett számí­tásaink még nem vélegesek, de nagy a valószínűsége annak, hogy a nem veszteséges ter­melés a jelenlegi termelési vo­lumen csökkenésével jár együtt. Elképzelésünk szerint a jövő­ben nagyobb hangsúlyt fekte­tünk a lakossági szenek terme­lésére, míg ennek pont az el­lentettje várható a kokszolha­tó szenek esetében. A TGB ha­tározat céljait szeretnénk konf­liktusmentes belső átalakulás­sal elérni. Néhány héten be­lül várhatóan tisztázódik a szénárak kérdése, ami nagy­ban hozzájárul mojd a válla­lat programjának mielőbbi konkretizálódásához. Különösen nagy figyelmet szentelünk a közelmúltban benyújtott tör­vénytervezetek sorsának, hi­szen nem titok, hogy a jövő­ben mi is szeretnénk élni a társulási törvény és a bérre­form adta lehetőségekkel. Min­den eszközt szeretnénk meg­ragadni a szervezeti belső ér­dekeltség kiépítéséhez. Jó le­hetőséget adna erre az auto­nóm munkacsoportok szerződé­ses rendszerén alapuló műkö­dés, vagy egyel magasabb szinten a társulási törvény alapján a valóságos, vállalat- szerű üzemi önállóság megte­remtése. Terveink között egye­lőre még nagyon sok a ho. Az említett bizonytalansági ténye­zők mielőbbi megszűnésére vá­runk. Kaszás Endre Az elmúlt hét óta, ugyan még csökkentett termeléssel, de új, véka nyla pgyártó gép­sor működik a Kőfaragó és Épületszobrászati Vállalat sik­lósi főüzemében. — Az utóbbi időben hazánk­ban is megnőtt az építők, építtetők igénye a lehetőleg természetes, egyedi anyagok iránt. Egyre kedveltebb a fa, a réz és a márvány is. A nö­vekvő mennyiségi és minőségi igények kielégítésének érdeké­ben döntöttünk az új beruhá­zás mellett - magyarázta Sándor Vince műszaki fő- üzemvezető-helyettes, majd így folytatta: — A vékonylap- gyártó technika Nyugaton már régóta ismert, eljutott már né­hány szocialista országba is, Magyarországon viszont eddig még nem alkalmazták. Az új gépsort az olasz Levi Tunisi cég szállította le. A technika nem volt ismeret­len a siklósi szakemberek szá­mára, hiszen ők és a vállalat más képviselői is külföldi ta­pasztalatszerző útjaik során, nemegyszer találkoztak az olasz gyár gépeivel. Kintjár- tunkkor Tarsoly Sándor fő­üzemvezető segítségével ismer­kedtünk az új gyártósorral. A darabolóból érkező nyers la­pok a görbe élek eltávolítása és a minőségi válogatás után, élével mennek be a felező be­rendezésbe, ahonnan már 1,2 centiméteres lapok érkeznek a következő, a csiszoló fázishoz. A csiszoló soron két nagyoló gyémántfej és tíz különböző finomságú csiszolófej adja meg a lapok simaságát. A hossz- és a keresztélező után anyagtovábbítón érkezik a kő a hazánkban eddig még nem alkalmazott, élletörő berende­zéshez. A gépsornak ez a ré­sze hajszálpontosan vágja méretre a lapokat és töri le a felesleges sarkokat, ami után egy légszárító és egy fi'lctörlő fejezi be a munkát. Az új gépsor üzembe állí­tását kéthónapos komoly munka előzte meg a siklósi főüzemben. A régi Breton­gépek folyamatos üzemeltetése mellett a főüzem dolgozói ké­szítették el az új technika fogadására alkalmas teret, végezték el a víz és villany- hálózaton, valamint a pado­zaton a szükséges változtatá­sokat. — Kicsit tartottunk a pró­bagyártástól, de a berende­zés a kellő üzemeltetési ta­pasztalatok hiányában, is jól viselkedett. Könnyen szabá­lyozható, a munkaütem pe­dig a kőminőségnek megfele­lően változtatható - vette át ismét a szót Sándor Vince. — Természetesen a csökkentett termelés mellett egyelőre még csak ismerkedünk a géppel. Külföldi és hazai köveken pró­báljuk ki, ezzel párhuzamosan gondot kell fordítanunk a ke­zelőszemélyzet képzésére is. Folytatjuk minden eddigi te­vékenységünket, így az új gépsor üzembeállítása profil­és kaFaCitásbcvü'ést eiedmé- nyez. Az új, 8—10 milliméter vastagságú termékkel elsősor­ban a hazai igénylőket szeret­nénk ellátni, de olyan minő­séggel, hegy ugyenazza' a termékkel bármikor a külföldi megrendelők rendelkezésére is állhassunk. A 41 millió forint értékű új gép üzembe állítása beruházásunknak csak az el­ső lépése volt, a közeljövőben a sorhoz hasonlóan, olasz gyártmányú darabológép tele­pítését tervezzük. K. E. Ki kit perelhet? Oltnänyhäborü Az oltványelőállítás jó üzlet — volt. Most teljesen bizonytalanná vált ez a foglalatosság. Ta­valy jégverés pusztította a siklósi oltványiskolát. Idén vi­szont már nem . természeti, hanem egészen más jellegű, kivédhetetlen (?) csapás kö­vetkeztében vált bizonytalan­ná, helyesebben ráfizetésessé az oltvónytermesztés a Pan- nonvinnek és annak siklósi olt­ványtermesztő szakcsoportjá­nak. Hogy miért? o Erdősi Zoltán, a Siklósi Olt­ványtermesztő Szakcsoport el­nöke sorolja az okokat: — Tavaly elverte oltványa­inkat a jég, a kevésbé ká­rosodott vesszőket is bent kel­lett hagynunk a földben. Szakcsoportunk 80 tagja vál­lalja a nagy szakmai tudóst, törődést, fáradságot igénylő, sok hibalehetőséget magában rejtő, több hónapos kockáza­tot jelentő munkát a kereset­kiegészítés reményében. Idén szó volt az egymillió darabos oltásról is, de a szerződés­ben mi csak 750 000 darab leoltósát vállaltuk, mégpedig, hogy névreszólóan kitől meny­nyit vár el a Pannonvin dara­bonként 24 forintért, és a töb­bit is csak a kombinátnak ad­hatjuk ót bizományba . .. Most meg 19 forintot ajánla­nak nekünk nagylelkűen, mi­után a 16 forintos árat nem fogadtuk el. Ráadásul bizo­mányba egyetlen oltványt sem hajlandók átvenni . . . Most mit tegyünk? Hogyan té­rül így meg a befektetett munkánk, energiánk? Hogyan élhet így vissza monopol hely­zetével a Pannonvin? A termékértékesítő szerződés rögzíti a szakcsoport kötele­zettségeit: „... A termelő kö­teles az általa előállított és szabványnak megfelelő, teljes oltványmennyiséget értékesí­tésre a megrendelő részére át­adni, illetve a megrendelő azt átvenni... A termelő az olt­vány előállítását, illetve azzal kapcsolatos minden tevékeny­séget saját kockázatára vég­zi ...” A szakcsoport elnökének megjegyzése: — A Kertforg. Kft végzi' Magyarországon a nagyüzemi oltványok értékesítését, így az ő árai az irányadóak. Tavasz- szal még 32—34 forintos áron forgalmazták az oltványt, vi­szont a Pannonvin 24 forintot kötött ki a február 10-i szer­ződésben az általa átveendő, megszabott mennyiségre. A bizományosi értékesítésnél nincs is ár a szerződésben, az általuk eladott mennyiség után a 20 százalékkal csök­kentett összeget ígérték . . . Olvasom a kombinát és a szakcsoport levelezését. 1988. szeptember 8. A Pan­nonvin Siklósi üzemének igaz­gatója írja a szakcsoport el­nökének: ,, . . . A kereslet fe­letti kínálat azt eredményezte, hogy a gyökeres oltványt a Kertforg irányártól függetlenül, jelentős árcsökkentéssel kínál­nak a termelők .. . Előzetes ajánlatunk 16 Ft db termelői órtérítés . .." — Ezt az árat a meghirde­tett tanácskozáson nem fogad­hattuk el — közli a szakcso­port elnöke. — Mi nem érté­kesítésre, hanem termelésre szerződtünk a Pannonvinnel. Ök fokozták fel a termelési kedvet. Most miért 'kell alánk vágni, elvenni a kedvünket? 1988. szeptember 15. A Pan­nonvin vezérigazgatójának le­velében érdekegyeztető tagér­tekezletet hív össze szeptember 23-ra, Göntérbe. — Az ott elénk tett szerző­désmódosítás az alábbiakat tartalmazta: a gyökeres olt­vány átvételi ára 19 Ft db, bi­zományos átvételről szó sem lehet, valamint az 1987—88. évi oltványt ki kell szedni a területek mezőgazdasági mű­velésbe vétele miatt — sorol­ja Erdősi Zoltán. — Mi a tag­értekezleten is ragaszkodtunk a szerződésben megszabott 24 forintos átvételi (termelői) ár­hoz, de a kombinátosak hajt­hatatlanok maradtak. Akkor felajánlottuk, hogy mi elfoga­dunk 23 forintot darabonként, ha a 24. forintot megkapják az üzletkötők, ha eladják az olt­ványokat. Mi egyezkedni aka­runk . .. Erre tudja mi volt a válaszuk? Aki nem írja aló a kombinát által egyoldalúan módosított szerződést, attól nem vesznék át egyetlen olt­ványt sem és a jövőben sem olthat. .. Október 3-án leve­let írtunk Halmai János vezér- igazgatónak . . . Várjuk a vá­laszát . . . © A Pannonvin Borgazdasági Kombinát központjában dr. Horváth Béla gazdasági igaz­gató, amint felsorakoztatom a szakcsoport érdekeit, ennyit mond: — Mi vétlenek vagyunk . .. — majd ő is felsorakoztatja érveit: — Július 12-én kaptuk a Kertforg Kft ügyvezető igaz­gatójának levelét, miszerint a Szovjetunióval megkötött éves exportszerződésből törölték az oltványt. Egyben közölték, hogy az intervenciós alapból meg­térítik nekünk gyökeres oltvá­nyonként a 16,216 forintos árat... Ha azt megkapjuk . .. De ebből hogyan fizetünk ki darabonként 24 forintot? Az említett levél azt is tartalmaz­ta, hogy: ,,. . . az export meg­hiúsulása miatti térítés egy­szeri, többletráfordítás címén vagy más okokból további kár­térítésre nincs lehetőség . . Ha ezt idejekorán köziik ve­lünk, hogy meghiúsul az idei oltványexport és megfizetik a kárt, csak szántassuk ki az egészet, akkor legalább az egész éves művelési költséget meg lehetett volna takaríta­ni .. . Az 1987-es jégkár mi­atti jelentős összegű térítést a szakcsoporti tagok felvették —, de a kár zömében a mi­énk, mert a tavalyról megma­radt oltványokat is át kell most vennünk. Így viszont elő­fordulhat, hogy a szakcsoport majd kétszeresen is megkap­hatja annak az oltványnak az árát, amelynek jelenleg nincs piaca. A 45 százalékos ere­dési figyelembe véve, a sik­lósi üzemünk által kalkulált 16,70 forintos várható, dara­bonkénti önköltséggel szem­ben tisztességesnek tartom a 19 forintos ajánlatunkat. o Sorolom a szakcsoport és a Pannonvin közötti ellentmon­dást, sőt viszályt -szülő további tényeket: A kombinát idén 800 000 darabos gyökeres oltványex­porttal számolt, ebből 670 000- re kaptak visszaigazolást, de ígéretet is, hogy akár egymil­lió darabról is szó lehet. A Kertforg Kft. év eleji 32— 34 forintos fogyasztói irányárá­val szemben, az exportleállá­sok miatt kialakult túlkínálati piacon valóban kapható már 20—21 forintért is gyökeres oltvány. Az export tehát meghiúsult. De más váratlan „csapás" is érte a Pannonvint: meghiúsult a kombinát belföldre tervezett, félmillió darabos oltványtele­pítése is. Hogy miért? Mert a kormányzat ez év augusztus 24-i minisztertanácsi rendele­tével visszavonta a szőlőtele- pitési támogatóst. Ezek és a borexport jelen­tős visszaesése 1985-től is fel­veti a kérdést: miért nem ak­kor állították le a szőlőtelepí­tési beruházásokat, miért nem akkor fogták vissza a telepíté­sekhez szükséges oltványter­mesztést? Ki tudja? — Most ki fogjuk vágni az anyatelepünk több mint felét és az 1,3 millióról talán fél­millióra kell visszaóllnunk az oltványtermesztésben —, így a gazdasági igazgató. — Pedig 1989-re majd 120 hektáron terveztük újabb szakcsoportok létesítését és bővítését is. De így? ... Az exportra szánt 350 000 Zalagyöngye, 240 000 Irsai Olivér és a 80 000 Chos- selas gyökeres oltványt novem­ber végéig bizottság jelenlé­tében meg kell semmisítenünk, s ha minden igaz, akkor leg­alább megkapjuk a darabon­kénti 16,216 forintot... o A kérdés tehát nyitva ma­radt. Ki kinek és mennyivel tar­tozik? A kombinát gazdasági igaz­gatója állítja: kötbérezni nem lehet őket, hisz nem ők a kór­okozók, részükről nincs, nem is lehet szó semmiféle szán­dékosságról . .. A Pannonvint beperelheti a siklósi szakcsoportja, elvégre káruk, jelentős káruk keletke­zik, még ha el is fogadják a 19 forintos darabonkénti jóvá­tételt. A Pannonvin a hivatalosan neki megajánlott 16,217 és az általa felajánlott 19 forintos kártérítés különbözeiéért vajon kit perelhet? Az államot? . .. Tart tehát az oltványhábo­rú. A tények mindent — ter­melői kedvet, beleölt munkát, és a kblkulált hasznot — ma­guk aló temetnek. Murányi László Elsőként a hazai igényeket elégítik ki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom