Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-14 / 286. szám

1988. október 14., péntek

Dunúntűli napló

s

Három kérdés

A kétnyelvű nemzetiségi oktatásról

A kétnyelvű nemzetiségi oktatás helyzetének megvitatása volt az egyik napirendi pontja a Baranya Megyei Tanács nemzetiségi bizottsága tegnapi ülésének, melyet Lantos József, a bizottság elnöke vezetett. A kétnyelvű nemzetiségi oktatás megyei helyzetképének összefoglalására a téma előadóját, Fisdher Jánost, a megyei művelődési osztály vezetőjét kértük meg:

— Baranya megyében a kétnyelvű nemzetiségi oktatás kialakulása erre az évtizedre esik, melynek előzménye a megyében működő horvát- szerb általános iskola és az iskolákban korábban is bevezetett nemzetiségi nyelvoktatás volt Ma a megyében nyolc általános iskolában és három középiskolában folyik kétnyelvű nemzetiségi nyelvoktatás. Emellett jelentősnek tartom azt a kísérletet, amelyet óvodáink folytatnak nemzetiségi nyelven tartott foglalkozások szervezésével.- Milyen gondok jelentkeznek a kétnyelvű nemzetiségi nyelvoktatás területén?- Kiterjesztésének nagy gondja a nemzetiségi nyelvet beszélő pedagógus hiánya. A kétnyelvű oktdtás óraterve szerint ugyanis néhány szaktárgyat is a nemzetiségi nyelven kell oktatni, ezért a pedagógushiány főként a felsőtagozatban jelentkezik. Az igényekhez, a szükséges létszám biztosításához képest alacsonynak tartom a beiskolázási keretszámokat! Gondként merül föl alkalmanként az is, hogy hiányosak a taneszközök. Társadalmi szempontból gondot jelent az iskolafokozatok közötti áttérés: vannak óvodai kezdeményezések, amelyekre nem épül helyben intenzív általános iskolai nyelvoktatás, és ugyanez előfordul az alsó és középfokú oktatás váltásakor. Nagyon fontos lenne, a tanulói érdekeltséget erősítené, ha lehetőség nyílna arra, hogy az általános iskola elvégzése

után, már 14 éves korban nyelvvizsgát tehetnének a diákok.

— önök mennyiben tudnak hozzájárulni a felmerült gondok megoldásához, mérsékléséhez?

— Törekedünk a nemzetiségi nyelvoktatás pedagógiai feltételeinek a folyamatos fejlesztésére, az egyes iskolafokozatok között kimutatható átmeneti zavarok áthidalására, a tanárán kívüli nyelvi környezet szerepének fölerősítésére.

Hosszabb távon indokoltnak és lehetségesnek tartom a nemzetiségi tannyelvű oktatás bevezetését mindegyik iskolafokozatban. B. A.

Lejárt a meo-centrikusság ideje

Sátorhelyen is elkezdték

Kifogástalan végterméket kell készíteni

Az SZVT által szervezett háromnapos harkányi I. országos minőségfejlesztés—szervezési akadémia joggal tűzhetné zászlajára: lejárt a meo-centri- kus minőség ideje. Mag arán: nem a végtermék minősége a kizárólagos meghatározó, hanem a termelési, szervezési, irányítási kérdésekben is úgy keli érvényesülnie a legapróbb részletekben a minőségnek, hogy csakis kifogástalan végterméket eredményezzen.

— Mennyire jellemző ez a minőségigény jelenleg Magyar- országon? - kérdeztem dr. Parányi Györgyöt, az MTA Iparés Váilalatgazdaság-Kutató Intézet tudományos tanácsadóját, az SZVT Szervezési Szakosztály elnökét, aki egyben az országos minőség'kutató alporgam vezetője.

— A gazdaságirányításunk tökéletlensége miatt a cselekvést meghatározó érdekeltségként még nem jelennek meg a minőséget serkentő belső

»igények, és ennek egyik okaként a szemléleti hiányosságokat említhetem. Még mindig

. nem jöttünk rá, hogy értéket, nyereséget és értelmes szabályozás esetén a kereseti lehetőség növelését két úton lehet előállítani: vagy többet termelünk — ez a negyvenéves gyakorlattal szemben nem ■ a járható út —, vagy jobbat termelünk, olyat, amit elfogad és megfizet a piac. Mert ha valamilyen exportterméket olcsóbban adunk, attól az még nem kelendőbb. Nézze meg a nyugati áruházakat: számos

olyan exporttermékünk, amire mi büszkék vagyunk, az olcsó cikkek osztályán kelleti magát.

— A monopolhelyzetre és az együttműködési érdektelenségre is méltán panaszkodunk ...

— Hamis filozófiával nem liberalizáljuk az importot, hivatkozva ennek nehezen elviselhető devizaterheire, s ezzel előre meggátoljuk, hogy valaha is versenyképessé váljanak a termékeink. Fejtetőn áll a dolog. A kooperáció is egyik jelentős gondunk. A gépipari jellegű termékeknél ennek arányai és a vele kapott minőség mintegy egyharmada csak a készterméknek, tehát a jó vagy a nem kielégítő minőség kétharmadát a továbbfelhasználó adja ’ hozzá. Ez azonban többletmunka és vezetői erőfeszítés kérdése. Bár a termelési költségekben mindez megtérül, ezt a minőségjavító-fejlesztő munkát meg kell fizetni, az embereket ebben az erőfeszítésben alkalmassá és érdekeltté kell tenni.

— Bízik abban, hogy győz a minőségigény?

— Be kell következnie. De azzal az illúziónkkal is le kell számolnunk, hogy csak a legkorszerűbb termékeink verseny- képesek. A „második" vonalbeli termékeink, tehát a kiváló előállítású tisztes középszer is keresett, és erre tömegméretben . lenne képes a magyar ipar.

Az I. országos minőségfejlesztés-szervezési akadémia ma fejeződik be Harkányban.

M. L.

7 1 11 8® ':-i oi £9 teif

Nagy Pálné, a szakácsnő, nem sokáig titkolja, hogy mi nyomasztja. Most már szinte mindennap tovább kell maradniuk, ha tisztességesen rendbe akarják tenni a konyhát. Eddig reggel fél 'héttől, délután 5-ig dolgoztok, de azóta, hogy az időseknek is itt főznek, fél 6-nál, 6-nál előbb nem végeznek. Aztán amilyen gyorsan kivágta, hogy ez így nincs rendjén, olyan gyorsan meg is enyhül.

— 'Ha nincs más megoldás, akkor így csináljuk akár az év végéig — mondja — és nagyon reméljük, hogy légké- ső<bb januártól kapunk segítséget. Látom én is. hogy jólesik az idős embereknek, hogy ebédet kapnak, ráadásul olcsóbban, mint amennyibe ténylegesen egy adag kerül.

Később, miközben a nagy merőkanállal osztja a zöldséglevest, a kelkáposzta főzeléket és rá a sült oldalast, még azt is hozzáteszi, hogy egykor az ő édesanyja is így vitte az ebédel, egy Fejér megyei faluban, Alsószentivánon.

Öröm, de korántsem felhőtlen öröm, hogy Sátorhelyen — Nagynyárád társközségében —■ októbertől bevezették a szociális étkeztetést.- Erre a juttatásra sajnos itt sem csak a magatehetetlen magányos, hanem a nagyon kevés nyugdíjból élőknek is egyre nagyobb szükségük lesz. A két évvel ezelőtt aJakultnyugdíjas- klubban kezdtek erről beszélgetni, és idén nyáron elhatározták, hogy bevezetik a kedvezményes ebédeltetést. A szervezést és az Összes velejárót az Alsófokú Művelődési Központ vállalta fel. Igazgatója Sárvári Lászlóné, aki az

AMKm belül működő nyugdíjasklubot is vezeti.

— A közös tanácsunk első pillanattól támogatott bennünket a möhácsi egészség- ügyi osztállyal együtt —mondja. — Kaptunk egy szociális gondozót, akit napi négy órában foglalkoztathatunk, aki elviszi az ebédet azoknak, akik nem tudnak érte jönni, bevásárol, kiváltja a gyógyszereket, és így tovább. Azt azonban nem láttuk előre, hogy az újabb 25 ebéd a konyhán jóval több munkát ad, és most tapasztaljuk, hogy egyrészt itt kellene még egy munkaerő, másrészt a szociális gondozónőt is legalább napi á órában kellene foglalkoztatni. Erre nekünk nincs pénzünk, sem álláslehetőségünk.

Az idősek részére ugyanis j az AMK századagos konyha- | ján főznek. Eddig 75 óvodás, alsótagozatos iskolás. Illetve | pedagógus részére készítettek tízórait, ebédet, uzsonnát, októbertől pedig hozzájön a további 25 ebéd.

— A szokásainkból nem akarunk engedni, a tízóraihoz, j uzsonnához is terítünk, ebéd- j nél dupla tányért teszünk, így tanulják a gyerekek a kultu- • rált étkezést — mondja az igazgatónő —, a szakácsnő j egyetértőén bólint —, meg j abból. sem, hogy ha tészta i van, akkor az házilag gyúrt tészta legyen. ízletes és bőséges ebédet alkarunk adni, annak a 25 idős embernek is, akik most már innét vihetik.

Sajnos nem mindenki, aki szeretné. A konyhai kapacitás véges, még egyszer ennyien lennének, akik szívesen élnének a méltányos árú ebéd lehetőségével. T. É.

Beszélgetés Erdogan Atasoy kütahyai kormányzóval

Kütahya - tűnik ki a több nap óta Baranyában tartózkodó tartományi és városi küldöttségtől hallottakból -^látványosabb szereplésre törekszik. Vonatkozik ez o nemzetközi piacon komolyabb jelenlétet biztosító vagy már befejezett, vagy még folyamatban lévő beruházásaiból, következik abból az érezhető szándékból, hogy az Európa-turizmus- nak ismertebb céljává fejlődjenek, de érezhető abból is, hogy nemzetközi — és ezen belül elsősorban testvérvárosi — kapcsolataik elmélyítése révén mindennaposakká, konkrétabbá váljanak az együttműködés formái.

Amikor erről kérdeztük Erdogan Atasoy urat, a tartomány kormányzóját, megerősítette : 4

— Valóban vannak hangsúlyok, amelyeket most azért emelek ki külön, mert baranyai látogatásunk során azt tapasztaltam, hogy a mi szempontjaink szerint fontosnak tartott jelenségek itt, önöknél is fontosak. Ha mi idegenforgalmunkat fejleszteni akarjuk, akkor természetesen nagyon kíváncsiak voltunk az ágazat pécsi és baranyai létesítményeire. Meg kell mondanom, hogy nagyon tetszettek, működtetésük, az a szakmai hozzáértés, ahogyan a vendégeket fogadják, ellátják, a színvonaluk megítélésem szerint az átlagosnál magasabban van. Ezeket a tapasztalatainkat Kütahyában feltételnül hasznosítani szeretnénk.

Nagy benyomást tett ránk az. itteni kulturális és művészeti élet pezsgése, a műemlékvédelem gondossága, színvonala, örömmel láttuk ezt, sajnos, mi' ettől némileg elmaradtunk.

— Jóllehet, mostani tárgyalásaink elsősorban az együttműködési lehetőségek szélesítését célozzák, de feltűnt, hogy önök milyen magától értetődőnek tekintik a két nép barátságát, Kütahya és Baranya-Pécs szoros kapcsolatát.

— Ez természetes. Visszamehetünk akár a Vili—IX. századig, amikor o két nép a történelem során először került egymás közelébe. Úgy vélem, azóta nem tartjuk egymást idegennek. Mindezt csak megerősíti a ma meglévő gondjaink sok hasonlósága, mint ahogy rokon az az eltökéltségünk is, ahogy ezeket a gondokat meg akarjuk szüntetni. S kölcsönös az is, ahogy a másiV féllel szemben viselkedünk: barátsággal, őszinte szóval.

— ön, amikor Baranya tanácsa elnökének tájékoztatóját végighallgatta, mindössze egy kérdést tett lel: milyen a nép- szaporulat? Miért tartja ezt fontosnak?

— A jövő örömei és gondjai rejtőzködnek a legifjabb nemzedékek mögött. így nem véletlen, hogy nagyon naigy hangsúlyt tulajdonítok a nemzetek közötti — így a magyar —török - kapcsolatokban is annak, hogy már a legifjabb nemzedékek tudjanak egymásról, megismerkedjenek egymással, a másik országával, kultúrájával. Mert ha a gyerekek között barátság van, elképzelhetetlen az ellenségeskedés a felnőttek között. Akik most örömmel látják-fogadják egymást, azok fognak 20-30 év múlva dönteni az együttműködés formáiról, tartalmáról.- Köszönöm a beszélgetést!

Mészáros Attila

Horváth Renáta egészséges

Őrizetbe vették a tettest, aki mindent beismert

(Tudósi tónk telefonjelentése)

A nagy szerep szerdán kora este véget ért: a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozói — taps és függöny nélkül — őrizetbe vették a 33 éves, büntetlen előéletű, elvált. Páll Lászlónét, született Horváth Lujzát, aki mindent beismert. Horváth 'Renátát pedig — aki most már egyéves kislány — tegnap a déli órákban átadták szüleinek. Dr. Szabó Ferenc rendőr ezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjének bűnügyi helyettese, közösen a vezető' munkatársaival, sajtótájékoztatón ismertette a bűncselekményt.

'Mi történt tehát tavaly december 23-án délután fél háromkor? — Horváth Lujza a Nyugati pályaudvarról indult el, céltalanul, rosszkedvűen, lassan egyhetes kapualji, várótermi alvás után és a Lenin körút, Majakovszkij utca sarkán illemhelyre kellett mennie. Bement a Halló bár W C -jé- ibe, majd kifele jövet a vécés- néni mérgesen rászólt:

— Hogyan hagyhatja a kisbábét őrizetlenül az utcán?!

Horváth Lujzát szíven ütötte a mondat, hiszen dehogy hagyná el, ha az övé volna, éppen atfól rossz az élete, hogy nincs gyereke. Odament a magára hagyott babakocsihoz és megnézte a csecsemőt. iA baba szép volt. Megint rázuhant az érzés, neki ilyen Imár sosem lehet, aztán hirtelen eltolta egy darabig a kocsit, be egy kapualjba, a babát kivette belőle, befordult a 'Dob utcába. Megállított egy taxit és az óbudai Szél utcába kért fuvart, ahol rokkant édesapja él, és ahol ő állandó bejelentett lakos. A taxi robogott Óbudára, Horváth Lujza pedig kibontotta a pólyát és jókedvvel állapította meg: kislány!

— Apa, szültem, nézd, milyen szép lányom van!

A papa örült, ő meg átszaladt a Flórián Áruházba és megvett mindenféle kelengyét, cumisüveget, mindent, ami egy babának kell. Új taxit állított meg és hazament Dunakeszire, ahol élettársával lakott. A férfi is megörült, hogy gyerekük született, közben a tévét bekapcsolták, de éppen a csecsemőtolvaj személyleírását közölték: 25—30 év körüli, ápolatlan külsejű nő.

Hát erre a mondatra képen tudta volna vágni a vécés- nénit, miért mond őrá ilyeneket és dühében le is csavarta a készüléket.

Ennyi a történet. De hogy csaphatta be Páll Lászlóné Horváth Lujza az apját, élettársát, környezetét? Erre válaszolt részletesen dr. Szabó Ferenc ezredes. A történet tulajdonképpen gyakori képlet: egyszerre bűncselekmény és emberi tragédia. Pál- lék házasságából nem született gyerek, ezért örökbefogadták az asszony testvérének kislányát. Csakhogy a házaspár elvált, a bíróság pedig a kislányt első fokon a férfinek ítélte. A tavaly december 1-jei tárgyaláson is elutasították az asszony kérését Emiatt nagyon sokat szenvedett, közben már korábban élettársi kapcsolatot létesített, de abból sem született gyerek. Úgynevezett hisz. térikus terhesség miatt terhes- ruhát csináltatott, és már maga és élettársa is elhitte: valóban babát vár. De a budapesti kórházból azzal bocsátották el, hogy nem terhes. Annyira szeretett volna gyereket, hogy nem mert elmenni meddőség-vizsgálatra, mert félt a tudattól, hogy sosem szülhet.

A kórházból kijövet nem ment haza Dunakeszire, sem Óbudára az apjához. Felkereste volt férjét, s kérte, legalább karácsonykor láthassa az örökbefogadott kislányt. A férfi azonban nemet mondott. Napokon át depressziósán csa- vargott Budapesten, kapualjakban, pályaudvarokon aludt, amíg a vécésnéni ráripa'kodó mondatára meg nem ■ született a váratlan ötlet.

Or. Szabó Ferenc ezredes az újságírók kérdéseire elmondta: a nyomozás során olyan feltevés-változatokat állítottak fel, amelyek főként női gyanúsítottakra vonatkoztak, mégpedig olyan nőkre, akiknek kisgyerekük meghalt, vagy bírósági ítélettel elvették tőlük, vagy az örökbefogadási eljárás számukra eredménytelenül járt. Az ország lakossága olyan tömegben állt q rendőr, ség mellé, hogy még a kislány megtalálása után is érkeztek logikus feltevésekre alapozott bejelentések. Ezért nem tudják pontosan, de mintegy tízezer lakos próbált segíteni. Ekkora adattömeg ellenőrzéséhez sok idő kellett, és a véletlen folytán Pállné Horváth Lujzára csak az utóbbi időben került sor. Ő pedig kiválóan játszotta szerepét, még hiszékeny élettórsa is elfogadta a szülés tényét. A kislányt az eddigiek szerint mindketten gondosan ápolták, nevelték. Amíg kellett: úgynevezett kétharmados tehéntejet kapott. Érdekesség: bár a szokásos

védőoltásokban nem részesült, teljesen egészséges, állítólag nem volt beteg, nemrég kezdett el járni és beszélni. A tettes okirathamisítás segítségével Szabó Erzsébet névre anyakönyveztette.

A Dunántúli Napló kérdése: a rendőrségnek mi a véleménye a szülészeteken az újszülöttek megkülönböztetésére alkalmazott színes-szalagos, vagy filctollas jelölési rendről?

Dr. Szabó Ferenc ezredes:- Ne haragudjon, erre nem válaszolok. De azért van véleményem I

A magyar rendőrség tehát megtette kötelességét. A többi a jogalkalmazás dolga. Nem könnyű munka, hiszen úgynevezett joghézaggal állnak majd szembe: Magyarországon éppen ilyen típusú bűncselekményre szabott büntetőjogi tétel nincs.

Földessy Dénes