Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-12 / 254. szám

1988. szeptember 12., hétfő Dunántúli nnmo 7 m Labdnfugo IUB I. Nagy Imre nagy estéje Bodnár: „Azf hittem, egy világ omlik össze bennem" „Ha most nem verjük meg a Pécset, akkor soha töb­bé ...” — állapította meg szombaton este a gyéren gyü­lekező hazai szurkolók között valaki a zalaegerszegi stadi­onban. arra célozva, hogy a PMSC-ből ezúttal sérülések miatt hiányzik Torna, Czérna, Nagy T., Balogh, valamint „bűnhődésük” miatt Hámori és Lehota. A pályára lépett pécsiek azonban másként gon­dolkodtak, s ha vállalkozásai­kat némi szerencse is kiséri, bizony már az első negyedórá­ban elhelyezhettek volna egy triplát Huszár kapujába. Volt is néma csend az előbb idé­zett szurkoló szektorában. Csupán akkor élénkült meg is­mét az elégedetlenek kara, amikor Brezniczky dr.-nők is el kellett hagynia a pályát, mivel egy belövés blokkolásá­nál rosszul lépett a hátvéd és meghúzódott a bokája. Aztán mint derült égből a villámcsapás, megszerezte a vezetést a hazai együttes. Amennyiben összesítik majd a forduló találatait, akkor Ró­zsa lövése minden bizonnyal nagy eséllyel pályázhat a for­duló gólja címére. Bodnárnak ha éjszaka rassz álmai lesz­nek, minden bizonnyal vissza­köszön neki még néhányszor a jelenet.- Már hogyne okozna rossz álmot a gól, amikor minden jelenlévő megállapítása sze­rint: páratlan eset történt ve­lem - emlékezett vissza a mérkőzés után a pécsi cerbe­rus. - Úgy éreztem, hogy már ráhangolódtam a mérkőzésre, ráadásul a fiúk egymás után dolgozták ki a helyzeteket a másik oldalon, és erre kapok egy labdát a Klauzál térről, s amikor már elindulok a kapu mellé szálló labda után, nem találom sehol. Vissza fordul­tam és megláttam a labdát a hálóban, azt hittem egy vi­lág omlik össze bennem. Erről az emlékről bizony szívesen le­mondtam volna. Egészen másképpen nyilat, kozott a mérkőzés után Nagy Imre, a pécsiek Zalaeqersze- get is megjárt csatára. Nagy I. ezen az estén régen látott erényeket csillogtatott, ütkö­zött, lyukra futott, szerelt, és korántsem utolsó sorban a 45. percben a róla alkotott felfogást meghazudtolóan olyan higgadt eleganciával emelt a védőik között 15 mé­terről a hálóba, hogy az öt cukkoló hazai szurkolók fáj­dalmukban felszisszentek.- Semmivel sem zavartak jobban a nekem bekiabált szavak, mint más esetben - vallotta visszaemlékezésében a pécsi játékos, amikor arról faggattuk, hogy nem bántot­ta-e, hogy ott ahol dédelget­ték, most egyszeriben ellene fordult a szurkolók haragja. — Tudtam, hogy nekem oft a reflektorok lényében csokis ját­szani szabad, örülök, hogy végre sikerült valami, hogy hasznára lehettem csapatom­nak, és akárcsak az elmúlt évben ismét részem lehetett a pontok szerzésében ... Teljes joggal nyilatkozta a fentieket Nagy Imre, mivel a már említetteken kívül, a má­sodik gól előtt ő vitte táncba — és nem Lovász — a fél zalai védelmet és kínálta fel a gól­lövés lehetőségét élete első NB l-es találatát szerző Czéh- nek, aki élt is a lehetőséggel. — El tudom képzelni otthon az öreg állapotát mondta az — * ---------------------­a rcizmainak parancsolni nem tudó pécsi játékos. — A Hon­véd fölött aratott győzelmünk után szinte beszélni sem le­hetett vele, apámmal, az öröme miatt — egészítette ki a karcsú bal lábas játékos, magyarázatot adva az első félmondatra, miközben játékostársai valami áldomás­ra invitálták. A teljességhez tartozik, hogy ugyanők még egyszer is betaláltak Huszár kapujába büntetőrúgások során, amely­ben mellettük Megyerinek rossz emléket hozott a kiha­gyott 11-es, míg a 89. percben becserélt Bogyaynak, mintegy elégtételt a kispadért, hogy kivédte a tavaly is 11-est hi­bázó Csepregi lövését. „Ki gondolta volna, hogy a pécsiek tartalékoson is képe­sek ilyen játékra - kérdezte a mérkőzés elején még bi­zakodó hazai szurkoló. - Ha egyszer ennyi jó játékosuk van. Ki tudhatja, talán ezek jobbak voltak?...” — hagyták magúkat kétségek között a za­laiak. K. L. Fejpárbaj Kónya (sötét mez ben) és Kovács J. között PMSC-ZTE 2-2 (1-2) - 11-esekkel 4-3 Zalaegerszeg, 4200 néző. V.: Hartmann. Gólszerzők: Nagy I. (45. p.). Czéh (62. p.), illetve Rózsa (19.) Kómán (31.). A 11-eseket értékesítette: Czéh, Nagy I., Palaczky, Márton. Ki­hagyta: Megyeri, illetve Ba­log, Ballai, Rózsa (Farkas, Csepregi). Sárga lap: Rózsa (63. p.). Jók: Márton, Bérczy, Czéh, Nagy I., illetve Szabó, Rezi, Rózsa. PMSC: Bodnár (Bogyay, 90. p.) — Csoboth, Márton, Brez­niczky dr. (Palaczky, 14. p.) — Kónya, Megyeri, Túri, Bérczy, Czéh — Lovász, Nagy I. ZTE: Huszár — Csepregi, Szabó, Rezi — Balog, Szálai, (Ballai, 68. p.), Rózsa, Witt- mann (Farkas, 68. p.), Vadász — Kómán, Kovács J. A 19. percben váratlanul szerzett előnyt az egerszegi együttes: Rózsa 22 méterről lőtt, az erősen pörgő labda lepattant, majd a meg sem mozduló Bodnár mellett a bal kapufára, onnan pedig a há­lóba vágódott (0-1). A 31. percben Kovács J. tálalt a kö­zépen kiugró Kómán elé, aki 10 méterről a jobb sarokba talált (0-2). A 45. percben a baranyaiak rúgtak aólt: a fe­leslegesen a 16-oson kívülre kifutó Huszár rosszul találta el a labdát, melyet Túri Nagy I. elé ívelt, s a volt ZTE-csatár 17 méterről az üres kapuba lőtt (1-2). A 62. percben aztán már le. dolgozta hátrányát a vendég­csapat: Nagy I. balról remek cselekkel tisztára játszotta ma­gát, majd önzetlenül Czéh elé gurított, aki közelről a kapu bal oldalába helyezte a lab­dát (2-2). így 11-es párbajra került sor, melyet 4-3-ra a PMSC nyert meg. Egy órán át jóiramú, érde­kes küzdelmet láthattak a né­zők. A kimaradt pécsi lehető­ségek után kétgólos előnyt szerzett a ZTE, de a szerve­zetten védekező, ügyesen kontrázó vendégek megérde­melten egyenlítettek. További szombati eredmé­nyek: Haladás—FTC 2-2 (11- esekkel 0-2), Honvéd—Video­ton 2-1, MTK—Tatabánya 3-3 (11-esekkel 2-4). Vasárnap játszották Rába ETO-Békéscsaba 2-1 (1-1) Békéscsaba, 10 000 néző. V.: Plasek. Gólszerzők: Hajszán (23. p.), Handel (69. p.), illetve Ottla- kán (9. 11-esből). Vasas-Ú. Dózsa 1-1 (0-1) — 11 -esekkel: 5-4 Megyeri út, 7000 néző. V.: Huták. Gólszerzők: Szabadi (86. p.), illetve Temesvári (21.) Vác-Siólok 3-0 (1-0). Vác, 10 000 néző. V.: Mol- •nár L. Gólszerzők: Hermann (32. p.), Mózner (11-esből, 55.), Kosa (90.). Veszprém-Dunaújváros 0-0 11-esekkel: 8-7. Dunaújváros, 7000 néző. V.: lázin. AZ NB I. ÁLLASA 1. Ferencváros 5 4 1 — — 4--------1 3 1—1 2 2 1 — 2 12 — 2. Rába ETO 3. Vác 4. MTK VM 5. Pécsi MSC 6. Videoton 7. Tatabánya 8. Siófok 9. Vasas 10. Veszprém 11. Haladás 12. Bp. Honvéd 13. Dunaújv. 14. Zalaegersz. 15. Békéscsoba 5--------2 3-------­2 1 1 2 — 1 1 1 2 1 2 — 1 1 1 1 1 — 2 1 5 — 5—12 16. Ú. Dózsa 5--------1 K övetkezik 11- 4 14 9- 5 12 12- 5 11 11- 9 11 11- 8 10 12- 7 9 7- 6 6- 6 6- 7 2- 6 5- 9 2- 4 3- 8 4- 6 4- 8 5- 12 A 6. forduló (szeptember 14., szerda) műsora: Vasas—Hala­dás, Vác—ZTE, Siófok—Duna­újváros, Veszprém—Ü. Dózsa, Tatabánya—Békéscsaba, Rába ETO—PMSC, FTC—Honvéd, Videoton—MTK VM. Pécsiek az olimpián (11—12.) Montreal ♦ 1976 Moszkva 1980 ♦ Lépőid Kovacsics Endre és Miklós A magyar atlétika egyik leg­nagyobb ígéretének tartották Lépőid Endrét. A 60 m-en ef­ért 6.48-as ideje alig maradt el a világcsúcstól. 16 éves korában a magyar -ukrán viadalon volt először felnőtt válogatott. Később 23 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. 1977-ben Pécs­re igazolt, a PMSC színeiben közéi egy évtizeden keresztül a magyar atlétika élvonalá­ban versenyzett. Országos csúcstartó volt a 100 és 200 m-es síkfutás1 bon. A montreali olimpia évében kézi időmérés­sel 10,1 mp-et futott 100 m- en, és 20,6 mp-et 200-on. Nagyszerű teljesítményét az olimpián nem tudta megismé­telni. Sokat bajlódott sérülés­sel, Montrealban sem volt tel­jesen rendben a lába. 200 m-en pedig döntős lehetett volna, ha meg tudja ismétel­ni hazai eredményeit. Erről így beszél:- Már a müncheni olimpiá­ra számításba vették, de ak­kor még túl fiatalnak tartot­tak. Sajnos, Montrealban adós maradtam a jó eredmények­kel, de így volt ez a szabad­téri és fedett pályás EB-n is. Valahogy nem ment nekem a nagy versenyéken. Lépőid Endre nem mondja iki, de szavaiból kiérzik, hogy nem tudta kihozni magából a későbbiekben sem azt a hal­latlan nagy tehetséget, ami benne rejlett. * 1980-ban Moszkva kapta az olimpiai játékok rendezését. A szovjet fővárosba népes ma­gyar sportküldöttség utazott, körtük volt Kovacsics Miklós, a PMSC kézilabdázója. A magyar versenyzők jól szerepeltek, 7 arany, 10 ezüst és 15 bronzérmet szereztek, a legtöbb aranyérem a Szovjet­uniónak jutott. A magyar sportolók 7 aranyérmet nyer­ték. A férfi kézilabda-válogatott éremközeibe jutott, de a har­madik helyért lejátszott mér­kőzésen 20-15 arányban alul­maradt Romániával szemben. A döntőt az NDK és a Szov­jetunió vívta, a győzelmet az NDK érdemelte ki. Kovacsics nem jutott szóhoz, a mérkőzé­seket a kispadról izgulta vé­gig­Biztos tagja volt az olimpiá­ra készülő csapatnak, de a szakvezetés az utolsó pillanat­ban másképp döntött, Bakos kapus sérülése miatt azonban három héttel az utazás előtt ismét visszakerült a váloga­tottba, és így ő is ott lehetett Moszkvában az olimpiai játé­kokon. A szovjet fővárosban nem tudta bizonyítani felké­szültségét, tartalék volt. Később a PMSC-től a Sze­gedi Volánhoz került, aztán Olaszországba ment idegen- légiósnak, most is ott játszik. A legjobb formában 1980-ban, az olimpia évében volt. Hegyi István * Baranyából Szöulba Kakas János, a PMSC kézilabdázója A moszkvai olimpián, 1980- ban Kovacsics Miklós, míg most nyolc év után Szöulban ismét egy PMSC-s kézilabdá­zó, Kakas János képviseli Ba­ranyát az olimpiai játékokon. S, hogy az elmúlt 12 év alatt megyénk sporttársadalmát csupán a férfi kézilabdázók voltak képesek reprezentálni a világjátékokon, egyben kiál­lította Baranya elmúlt évtized­ben folytatott sportpolitikájá­nak bizonyítványát is. Sportoló ugyan lesz több — volt Moszk­vában is —, aki Baranyából indulva címeres mezben lép majd Szöulban a küzdőtérre, ám azök már — Alvics Gyula ökölvívó (Bp. Honvéd), Du- bovszky István cselgáncsozó (Bp. Spartacus), Szabó Lóránt ökölvívó (Bp. Honvéd), Szé­kely Antal vitorlázó (MAHART) — más városok sportegyesüle­teinek színeiben szerezhetnek dicsőséget sportáguknak. Mindez mit sem von le a pécsi kézilabdázók érdemeiből. Végül is ők mindent megtet­tek — sportolók és sportveze­tők egyaránt -, hogy ne sza­kadjon meg a baranyai spor­tolók olimpiai szereplésének évtizedekre visszanyúló hagyo­mánya. S, hogy ezen hagyo­mány folytatója, ébrentartója éppen Kakas János, ez is mintegy jelképezi megyénk minőségi versenysportjának ál­lapotát. Miért tartjuk jelkép­nek a pécsi kézilabdázót? Csupán csak azért, mert ezen sportágban csak a legritkább esetben fordul elő, hogy vala­ki, szinte minden előzetes eredmény, sokszoros váloga­tottság nélkül, harmincévesen kerül be a legszűkebb váloga­tott keretbe. Nem mintha a pécsi játékosban nem lett vol­na meg a tehetség az elmúlt évtizedben, óm több mint hét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy szükebb hazájában is felmérjék, értékelni tudják kvalitását, hasznosítani adott­ságait, tudását a pécsi csa­patban, majd a válogatottban. Közel két hónapja találkoz­tak először Pécsett az olim­piára készülődő magyar válo­gatottkeret tagjai. Mocsai La­jos szövetségi 'kapitány és se­gítője, Adorján János edző szinte minden számításba jö­hető játékosnak elküdte meg­hívóját — beleértve a külföl­dön szereplőket is -, akik közül sérüléseire hivatkozva csupán a tatabányai Kontra Zsolt köszönte meg a figyel­mességet. Pécsett tehát min­den posztra négyen jelentkez­tek. A pécsi, tatai, magas­tátrai edzőtáborokban végzett kemény munkák, majd a mér­kőzésekkel fűszerezett NSZK- beli, svájci és franciaorszjjgi alapozások után már egy szű­kített keret vette fel a küzdel­met négyszer, a világbajnok Jugoszlávia, majd legutóbb - immár a szöuli keret — két­szer a Szovjetunió legjobbjai ellen. Kakas János mellől olyan ki. válóságok „hullottak el”, mint a sokszoros válogatott irányí­tó Űri Péter, vagy a jövő kar­mestere Horváth Attila, s maradt mindössze másodma­gával Kovács Mihállyal. Az utolsó „mindenki figyel min­denkit" mérkőzéseken a pécsi játékos kevésszer kapott já­téklehetőséget. Panaszkodott is a Budapest Sportcsarnokban a Szovjetunió együttesét 19-14- re legyőzött mérkőzés után: „Ha csak valaki meg nem sérül, Mocsai Lajos cserék nélküli játszatja végig a talál­kozókat ..." Csakhogy, akik ismerik Mocsai Lajost, azok nagyon is tudják, hogy a mindig mindenre számító, a legsokoldalúbb játékosokból, a legtöbb variációt kihozó edző, a legszűkebb keretben is min­dig tartogat ellenfelei számára egy-egy meglepetést. Márpe­dig ilyen meglepetésre nagyon is alkalmas a PMSC virtuóza, középjátékosa Kakas János, aki az elmúlt két hónapban alaposan „beleásta" magát a válogatott rendszerjátékának fortélyaiba is. Kapu László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom