Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-28 / 270. szám

1988. szeptember 28., szerda Punomul! napló 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése (Folytatás a 2. oldalról) továbbfejlesztésének kritériu­ma a felelősség, amelynek egyik eleme, hogy a reformre­torikát váltsa fel a reformcse­lekvés. A reformprogram melletti szilárd kiállást hangsúlyozta Berecz János is, mondván: egy ilyen program megvalósításá­hoz társadalmi stabilitás kell. Ez elképzelhetetlen egy aktív párt nélkül, amelynek meg kell tanulnia politikai harcot foly­tatni. Katona Béla azt javasol­ta, hogy alapításának 70. év­fordulóján a párt nagy tömeg­gel demonstrálja jelenlétét a politikai életben, s az ünnep kapcsán a főtitkár vázolja fel az MSZMP egyértelműen meg­fogalmazott - legalább — rö­vidtávú programját. Az elhangzott véleményekből- többek között Pónya Józse­féből is — kiviláglott, hogy po­litikai stabilitás nélkül nem képzelhető el a gazdasági sem. Kerülni kell minden olyan akciót, megnyilvánulást, amely megzavarja a gazdaságot, a termelést. Ezt erősítette meg Jókay Endre is. Az ideológiai munka hiá­nyosságairól is többen ejtettek szót. Megfogalmazták — többek között Tóthné Kiss Mária —, hogy olyan szélsőséges néze­tek is teret kapnak, miszerint ma nincs ideológiája a párt­nak. Ezeket a megnyilvánulá­sokat azonban nem szabadna szó nélkül hogyni. Boros László javasolta, hogy a Központi Bizottság foglaljon állást a legfontosabb ideológiai kérdé­sekben, s ezt követően hozzon létre munkabizottságot, amely átfogó vitaanyagot terjeszt majd a testület elé. Egysze­rűen nem tehetjük meg, nincs jogunk ahhoz — mondotta —, hogy a legfontosabb ideológiai kérdéseket ne tárgyaljuk meg, mert ha nem tesszük meg mi, megteszi helyettünk más. Szóba kerültek a különböző, nemrégiben alakult szervezetek. Tóthné Kiss Mária például azt az igényt fogalmazta meg, hogy tisztázzák a párt és a létrejövő ikülönböző politikai jellegű csoportosulások közötti viszonyt. Ezekkel összefüggés­ben hangot kapott az a né­zet is - Hámori Csaba is így fogalmazott -, hogy az új tö­mörüléseket. kezdeményezése­ket kihívásnak kell tekinteni — persze nem szükséges pár­názott utat biztosítani számuk­ra —, velük politikai együttmű­ködésre és konfrontációra egy­aránt szükség van. A KISZ KB első titkára egyébként beszá­molt azokról az elgondolások­ról is, amelyek a KISZ meg­újításával az ifjúság jövőbeni szerveződésével kapcsolatosak. Ezzel összefüggésben hangsú­lyozta: meg kell szüntetni az ifjúsági szövetség közvetlen pártirányítását, de ez nem je­lentheti azt, hogy a politikai munkát el lehet hagyni a fia­talok körében. Szinte kivétel nélkül min­denki szólt a nyilvánosságról, a tömegkommunikáció helyze­téről. Erről többen többféle véleményt, elmarasztaló bírála­tot is mondtak. Berecz János részletesen beszélt a sajtó és a sajtóirányítás átalakulásáról. Kijelentette: a sajtót vegye körül egy aktív, cselekvőkész, követelményeket támasztó és támogató párt, amely partner­ként kezeli a tömegtájékozta­tási esz'közöket. Néhányon úgy fogalmaztak — közéjük tarto- jzott Tétényi Pál is —, hogy ami a nyilvánosságot, a bírálatok elfogadását, az eltérő nézetek figyelembe vételét illeti, ezen a téren jelentős előrelépés tör­tént. Ami hiányzik — s ezt a pártértekezlet állásfoglalása egyértelműen megfogalmazta —, az a nyílt elhatárolódás ér­velő módon attól, ami nem egyeztethető össze szocialista elveinkkel, érdekeinkkel, nem­zeti értékeinkkel.' ,,Ha a tükör rosszat mutat, nem a tükröt kell összetörni” — mondotta, hozzátéve: a tükör gyakran pa­radox módon mutatja a tény­leges helyzetet, viszont tükrözi a helyzetet. Ehhez a kérdés­körhöz szólt hozzá Bereczky Gyula, kiemelve, hogy a sajtó a mai bonyolult átalakulás idején maga is keresi a he­lyét. Hangsúlyozta: ma felér­tékelődik a sajtó minden té­vedése, ám igazságtalan és helytelen lenne elmarasztalni az újságírást, amely reform­párti, a megújulás mellett tesz hitet. Vitazárójában Lukács János egyetértett azokkal a javasla­tokkal, amelyek szerint a no­vemberi központi bizottsági ülésen mélyebb belpolitikai elemzésre van szükség. Ugyan, akkor szükségesnek tartotta, hogy a napirenden lévő je­lentésben foglaltakkal addig is orientálja a párt vezető testületé a tagságot. Ugyan­csak javasolta, hogy a Poli­tikai Bizottság a közeli jövő­ben foglalkozzon tagjainak köz­életi-politikai szereplésével, s foglaljon állást amellett, hogy a PB tagjai először a testület ülésén fejtsék ki a vélemé­nyüket a még vitatott kérdé­sekről. Az elnöklő Grósz Károly ja­vaslatára a Központi Bizottság - egyhangú szavazással — el­fogadta az előterjesztést és a vitára adott választ. Megbízta a szerkesztőbizottságot, hogy a vita tapasztalatait a testü­let üléséről készülő közlemény­ben összegezze. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy novemberi ülésén jelentést vi­tat meg a belpolitikai helyzet­ről, a párt időszerű feladatai­ról. Előterjesztés a tanácsadó testületek létrehozásáról Ezután Nyers Rezső tett elő­terjesztést a választott párt­szervek mellett működő ta­nácsadó testületek létrehozá­sáról. A KB munkaprogramjá­nak megfelelően, szélesebb körű vita alapján elkészült írá­sos javaslat bevezetőben hang. súlyozza: a tanácsadó testüle­tek — amelyeknek a működési módját véglegesen az új szer­vezeti szabályzat rögzíti majd — már ma is új információk­kal, ellenvéleményekkel, alter­natív elgondolásokkal segíthe­tik a helyzetértékelést és a döntéshozatalt, tehetik telje­sebbé a pórtdemokráciát. A szakértői tanácsadás a politikai kezdeményezések el­lenőrzésének, az előzetesen felmérhető hatások, kockázatok számbavételének egyik eszkö­ze. A különféle felfogások mér­legelése lehetővé teszi a plu­ralizmus elvének intézményes érvényesítését a döntéshoza­talban. A választott szervek előre láthatják döntéseik po­litikai kockázatát, mérsékelhe­tik azt, megismerhetik az adott kérdésekben az ellenzéki véle­ményeket, lehetőség nyílik az alternatív megoldások felszín­re hozására, azok kidolgozá­sára — hangsúlyozza az elő­terjesztés, majd számba veszi, hogy mely kérdéskörökben ész­szerű szerepet adni a tanács­adásnak. Eszerint a Központi Bizottság tagjai számára min­denekelőtt olyan átfogó és hosszú távra kiható kérdések eldöntésében, mint a pártprog. ram, a gazdasági, a politikai és a különböző társadalmi re­formprogramok. Igényelni kell a tanácsadást az általános belpolitikai helyzet megítélésé­ben, a gazdasági, a szociális, a kulturális, a közigazgatási folyamatok összefüggéseinek és egymásra hatásának értékelé­sében, a párt politikai befo­lyásának mérlegelésében, a pártpolitika társadalmi moz­gásterének megállapításában, főként a gazdasági és a szo­ciális kérdésekben. A budapesti és a megyei pártbizottságok mellett műkö­dő tanácsadó testületek fel. adata a helyi politikai kérdé­sekben való tanácsadás. Végül az előterjesztés a testületek megalapításának és működési módjána'k kérdései­vel foglalkozik. A javaslat sze­rint a KB mellett tanácsadó testület állandó tagokból álló szűkebb létszámát témánként alakítandó szakértői munkacso­portok egészítenének ki. Az állandó testület elnökét és tag­jait a Központi Bizottság jelöli ki, a következő kongresszusig terjedő időtartamra. A tanács­adó testület mellett alakuló munkacsoportokat maga a tes­tület hozza létre és működteti. Kívánatos, hogy a munkacso­portokban párton kívüliek is részt vegyenek. A határozati javaslat sze­rint a Központi Bizottság fel­kéri a Politikai Bizottságot, hogy a soron következő ülésé­ire terjesszen be javaslatot a központi tanácsadó testület személyi összetételére. Az előterjesztést követően Berend T. Iván úgy ítélte meg, hogy sokkal nagyobb jelentő­ségű lenne, ha nem a KB, inkább titkárai, illetve a fő­titkár mellett, a döntéselőké­szítésben, majd a kivitelezés­ben kulcsszerepet játszó sze­mélyek körül jönne létre ta­nácsadó testület, amely szé­les körű hátteret képes moz­gósítani, elvi tanácsot tud ad­ni akár napi kérdésekben is. E véleményhez csatlakozott Katona Imre. Nyers Rezső válaszában el­ismerte a kételyek indokoltsá­gát, javaslatát azonban to­vábbra is fenntartotta a ta­nácsadó testület megalakítá­sára. A Központi Bizottság vé­gül 6 ellenvéleménnyel és 7 tartózkodással elfogadta az előterjesztést. Ezután különfélék következ­tek. Berecz János rövid kiegé­szítést fűzött az Irányelvek az ideológiai munka megújításá­hoz című előterjesztéshez. Mo­tiváltságát elemezve emlékez­tetett arra, hogy az irányelvek vitájában az „ideológiai éh­ség" és a ideológiai élet zavarait tapasztalták. Javasol­ta, hogy a testület fogadja el a határozati javaslatot, amely három alapvető dolgot sza­bályoz. Ne tudományirányító testületet hozzon létre a KB az ideológiai munkával való foglalkozásra, hanem tegye azt az agitációs és propagan­dabizottság legfőbb felada­tává. Az ideológia művelői és az ideológiai munka gyakorlói külön munkacsoportokban ösz- szegezzék azokat az ismerete­ket, amelyeket a tudományos műhelyek, illetve a gyakorlati pártmunkások feltártak. Mind­ezeket figyelembe véve adja­nak útmutatásokat a pártszer­vezeteknek a konkrét ideoló­giai kérdésekben. A Központi Bizottság — 1 tartózkodással — a javaslatot elfogadta. A Központi Bizottság végül hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben döntött. Az MSZMP Baranya Megyei V. B. ülése (Folytatás az 1. oldalról) a szénbányák gazdasági és mozgalmi vezetőinek tennivalóit állapította meg a szükséges in­tézkedések megtételére, egyet­értettek abban, hogy országos szervek, testületek felé is to­vábbítani kell mindazokat a következtetéseket, a döntésre váró intézkedések meghozata­lának halaszthatatlanságáról kialakított javaslatokat, melyek­ben az ülésen egyetértés szü­letett. Végezetül a végrehajtó bi­zottság a soron következő párt­bizottsági ülés előkészítésével kapcsolatos feladatokat vitatta meg. M. E. Forgalomcsillapítás Pécs belvárosában A pécsi történelmi belváros egy részének közúti forgalom­csökkentését határozta el a városi tanács. Fél évig tartó tervező és előkészítő munka — például tanulmányozták a bu­dapesti belvárosban történt forgalomkorlátozás rendszerét, tapasztalatait —, valamint az érdekeltekkel való egyeztetés után született a döntés: a bel­város északnyugati szektorá­ba csak engedéllyel lehet be­hajtani. Az új forgalmi rend október 1—15-e között lép életbe, s tulajdonképpen a Szent István teret, a Széchenyi közt, a Janus Pannonius, Káp­talan, Geister Eta, Székesfe­hérvár, Esze Tamás és Leo­nardo da Vinci utcákat érin­ti. A városi tanácson a forga­lom csillapításáról beszéltek, melynek célját úgy fogalmaz­ták meg, hogy az alapvető szempont „egy rendezett, tisz­ta, balesetmentes, jobb kör­nyezeti minőséget nyújtó bel­város létrehozása." Ezt úgy kí­vánják elérni — egyelőre egy­éves kísérleti jelleggel — hogy erre a területre csak azok menjenek gépjárművel, akiknek feltétlenül indokolt. A tizenkét hónap elteltével a ta­pasztalatokat összegzik — szí­vesen fogadnak észrevételeket, javaslatokat —, s ezután dön­tenek a belváros közúti forgal­mának további tehermentesíté­séről. Nem kell behajtási enge- dály a megkülönböztetett jel­zéseit használó és a kommu­nális vállalatok járműveinek, a taxiknak, a taxiórával felsze­relt, de 3,5 tonnánál nem nagyobb össztömegű teher- gépjórműveknek, valamint az igazolvánnyal rendelkező moz­gássérültek személygépkocsijai­nak. Behajtási engedélyt kell kiváltani — ezt azonban térí­tésmentesen megkapják többek között az említett szek­torban állandó bejelentővel la­kó gépkocsi tulajdonosok kö­zül azoknak, akik garázzsal vagy belső udvarral rendelkez­nek, a területileg illetékes körzeti orvosoknak, az ott lé­vő intézmények és vállalatok dolgozóinak gépjárműveire, ha a belső területi parkolást megoldják ... Amennyiben az intézmény, illetve vállalat a saját területén lévő parkolást nem képes biztosítani, úgy a közterület igénybevételéért magán- és állami rendszámú autók után egyaránt 39 000 forintot kell fizetni évente. (Ez az összeg az idei esztendő visszalévő három hónapjára 10 000 forint). A területre való behajtásra lehetőség van például költöz­ködéskor, rendezvényen törté­nő részvételkor; az engedély ára egy órára 20 forint, egy napra 200 forint. A különbö­ző típusú és színű behajtási engedélyéket Pécs Megyei Vá­ros Tanácsának városgondnok­ságán lehet kiváltani, a Baj- csy-Zsilinsrky út 35. szám alatt, s az érdeklődőknek itt adnak részletes felvilágosítást is az új forgalmi rend tudni­valóiról. Ebben az övezetben foko­zott és folyamatos lesz a köz­úti ellenőrzés. Az engedély nélkül behajtókat pénzbírság­gal büntetik, a szabálytalanul parkoló járműveket elszállít­ják. R. N. Ifjúsági Népfőiskola Az első találkozás szeptember 30-án lesz A pécsi Ifjúságért Egyesület idén júliusban tábort szerve­zett Bárban, ahol a résztve­vők elhatározták, hogy meg­alakítják az Ifjúsági Népfőis­kolát. Ennek célja, hogy se­gítséget nyújtson azoknak a PÉCSVARADI ÉPÍTŐIPARI KISSZÖVETKEZET IPARCIKK KISARUHAZANAK ajánlata: • Carborobot 40-es automata kazán, • Televíziók, • Energomat mosógép, • Villanybojlerek 200 I, 80 I, 50 I, • Simovill beépíthető padláslétra, • Padlószőnyeg 3 és 4 fm-es, • PVC-áruk (csövek, idomok, 32-es KPE-cső), • Műanyag falburkolók, • Szölőprés, • Kapálógépek. Várjuk kedves vásárlóinkat) Nyitva tartás: 7—15 óráig, pénteken 7—17 óráig. fiataloknak, akik különböző if­júsági csoportokban, közössé­gekben kulturális munkát ve géznek, vagy erre vállalkoz­nának. A Népfőiskola alapitó tagjai úgy tervezik, hogy ha­vonta egy alkalommal - ál­talában a hónap utolsó hét­végéjén — háromnapos ösz- szejöveteleket szerveznek. Az első ilyen találkozóra e hó­nap végén, szeptember 30-tól október 2-ig kerülne sor Har­kányban és Drávacsehiben. A Népfőiskolára személyesen az Ifjúságért Egyesület Hunya­di út 54. szám alatti irodá­jában lehet. Az egyik elsődleges cél az, hogy az alapító tagok tapasz­talatokat kívánnak gyűjteni azokról a kezdeményezésekről, törekvésekről - s itt elsősor­ban megyei kezdeményezések­re gondolnak —, amelynek a helyi kultúra fejlesztését, a közösségi kapcsolatok javítá­sát célozzák. Minthogy a Nép­főiskola nyitott, az összejöve­telekre minden olyan fiatalt várnak, akik ebben a munká­ban részt szeretnének venni. Képernyő el&ft Vitray- gá la Pénteken a Telefere meg­szokott helyén ezúttal Telefere- gálát ígért a műsorújság. És mint az adás kezdetén meg­tudtuk, ez a gálái Vitray Ta­más televíziós pályafutásának harmincadik évfordulója alkal­mából készült (még ez év ta­vaszán, de most került adás­ba.) Hogyan is ünnepelheti pá­lyáját egy tévés személyiség? Nem úgy, hogy ő ünnepel, és nem is úgy, hogy őt ünnepük. Vitray hű maradt önmagához, amikor az ünnepet a közön­ségnek és a műsor vendégei­nek teremtette meg, és ő — az utolsó jelenetig - a háttér­ben maradt. A szereplők, aki­ket a korábbi Teleferékből ide meghívott, nem Vitray Tamást ünnepelték, és nem őt ünne­pelte a közönség sem. A né­zők a műsorszámokat, a meg- nyilatkozó-fellépő vendégeket tapsolták meg, őket köszöntöt­ték. Ma, amikor az ember min­denhol a tolakodó önszeretet­tel találkozik, amikor a senkik kivagyisága elnyomja a vala­kik csendes méltóságát, ami­kor minden műfaj és minden publikus tér a beteglelkű ön­imádók zajától hangos, akkor példaértékű gesztus egy tele­víziós személyiség részéről, hogy saját ünnepén is a hát­térben marad, és megőrzi hi­vatásának lényegét: a közve­títő szerepet a közönség és a megszólaltatott személy között. A nyilvánosság felé tüleke- dők tömegében egyre keveseb­ben vannak, akik feladatukat a közvetítői szerepben látják, és akik működésüket ebben a közvetítői szerepben gyakorol­ják. Pedig legyen a nyilvá­nosság terepe a művészet, a politika vagy a sajtó, az ott ténykedő ember kizárólagos dolga a szolgálat: az újság­írónak az információk, a poli­tikusnak az érdekek, a művész­nek a művészi élmények-gon- dolatok közvetítése. Vitray Tamás ilyen közvetí­tője mindazoknak az informá­cióknak, érdekeknek, élmé- nyeknek-^ondolatoknak, amik a műsoraiban megjelennek, és mindazoknak a személyeknek- sorsoknak, akikről-amikről a műsorai szólnak. Ha sportot közvetít, ha a Celladamról ké­szít műsort, ha egy politikus­sal beszélget, ha egy pódium­műsort konferál, ő mindig csak ebben a közvetítői (ha nem volna kissé félreérthető-lefoko- zó, még azt is mondhatnám: semleges) szerepben nyilvánul meg. De ezenközben az ő né- zete-véleménye is kifejezésre jut. Hány sajtómunkás eseté­ben van ez éppen fordítva: csak az illető magánvélemé­nyét ismerjük meg, s o többi (a beszélgetőtárs, a vendég, az interjúalany) csak ürügy a közszereplésre, a magamutoga­tásra. Vitray Tamás láthatóan rös- telkedett, amikor a műsor vé­gén elénekelt egy dalt, s ez­zel kilépett az általa és álta­lunk is megszokott és szeretett szerepéből. „Itt vagyok" — szólt a dal refrénje, különböző variációkban. Ez az „itt va­gyok" nem más, mint egy tény rögzítése. Nem kérkedés és nem szerénykedés. Ám éppen ebben a tényrögzítésben van a lényeg. A műsor végén Vitray Ta­más az utolsó gesztussal is hű maradt önmagához és televí­ziós arculatához: a virágkosár virágszálait a nézők közé ha­jította. Az ünneplést és a kö­szöntést ezzel is elhárítva ma­gától és ráruházva azokra, akikért él és dolgozik: miránk. M. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom