Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)
1988-09-19 / 261. szám
1986. szeptember 19., hétfő Dunántúli napló *s Bál, zenés-táncos felvonulás Baranyajenőn A mecsekfalui hagyományőrző együttes lakodalmas tánca Fotó: Proksza László Vidám falusi hétvége A köveíkező program: szüreti bál Magyaregregyen Igazán népfrontjellegű programot szerveztek ezen a nyárutón, immáron másodszor Ba- ronyajenő községben. A hagyományos búcsút igen gazdag programmal fűszerezve már a múlt hét csütörtökétől hangoltak a szombati bálra, és a vasárnapi zenés-táncos felvonulásra, hagyományőrző bemutatókra. S nemcsak a helybeliek vigadtak; jöttek a szomszéd községekből, érkeztek vendégek a németországi Aalenből. Turáni Imre, a művelődési ház igazgatója szerint a helybeliek szeretettel fogadták a piogramot, s nincs kizárva, hogy évről évre kikövetelik. Csütörtökön videómozival kedveskedtek a kicsinyeknek, majd a felnőtteknek szombaton a nősök-nőtlenek labdarúgómérkőzése, majd az esti bál vonzotta az érdeklődőket, tegnap zenés ébresztőt adott ez „Adria" zenekar, volt körhinta, céllövölde, bazár és kerámiavásár, jöttek a pecsenyé- sek. Délután pedig előbb a magyaregregyi hagyományőrző együttes sváb-bált és paraszttáncokat mutatott be, majd a méltán népszerű mecsekfalu- siak fennállásuk óta immáron harminchetedszer járták el a lakodalmast. Sok száz ember hallgatta a talpalávaló muzsikát, tapsolt az egregyieknek, mecsekfalu- siaknak. Az önfeledt vidám hétvégén két információt megtudtunk: Németh Csilla e hét végére az érdeklődőket Ma- gyaregregyre invitálta; gazdag programú szüreti bált tartanak, ahova még Kelet-Tirolból is érkeznek vendégek. A mecsekfalui együttes vezetője, Páll Lajos pedig elmondta, hogy az öt éve alakult öntevékeny csoport új műsort készít „Szüret" címmel . . . K. F. Nyitott autók Járni nem tudnak, úszni igen Egyetlen mozgásterük: a víz! A nagy próba, a stuttgarti verseny A medence szélén tolókocsik. A szép, fekete szemű lány önfeledt mosollyal lebeg a vízen. — Keresd az egyensúlyt! Ne kapkodj, csak nyugodtan. Nagyszerű volt! — vezényel a tréningruhás fiatal nő. A szép fekete szemű lány derekát óvatosan átöleli az édesanyja, kiemeli a vízből, s a medence szélére fekteti, törülközővel átdörzsöli vizes testét, s a tolókocsiba ülteti. A 18 éves Sziberth Anna, aki a vízben önfeledten lebegett, egyáltalán nem tud járni. Még felülni sem, csak segítséggel. — Egyetlen mozgástere a víz - mondja édesanyja, aki minden héten elhozza a Nevelési Központ uszodájába, a mozgássérült gyermekeknek tartott úszásoktatásra. A tréningruhás lány Bódis Éva, a PMSC egykori versenyúszója, a Kulich Gyula utcai Általános Iskola és Diákotthon foglalkoztató tagozatának gyógytestnevelő tanára, aki tiszteletdíjért vállalja az oktatatást. Az uszodát a Nevelési Központ Sportegysége ingyenesen bocsátja a gyermekek rendelkezésére. — Többségük egyáltalán nem tud járni - mondja Bódis Éva —, de a vízben mozognak, lebegnek. Leküzdik görcsös félelmüket, megtanulnak uralkodni mozgásuk felett, fantasztikus akaraterővel önmagukon! Elter Zolika 8 éves. Két éve jár úszni. Néhány éve még teljesen járóképtelen volt, és egy ceruzát sem tudott a kezébe fogni. Ma felügyelet mellett, járókerettel jár, s a ceruza is engedelmeskedik az ujjaina'k. A hátán gyönyörűen úszó Csaba lába izomsorvadá- sos. A hétéves Endre, aki csak merev lábakkal tud némileg járni, a vízben csodálatosan tempózik. Az ugyancsak hétéves Somogyvári Zsoltot Mohácsról hozzák be minden vasárnap délelőtt a szülei. A jobb fele teljesen béna.- Mozgássérült gyermekek sokan vannak a megyében — mondja Bódis Éva —, de kevesen, akiket elhoznak cr szüleik az uszodába. Pedig az az öröm, amit látni az arcokon, hogy ők is tudnak mozogni! A nagy próba szeptember 24-én lesz, a stuttgarti nemzetközi versenyen, amit a stuttgarti mozgássérültek sportegyesületének 30 éves fennállása alkalmából rendeznek. Magyarországról csak a pécsiek vesznek részt, az úszó- és az asztalitenisz-csapat. Bódis Éva három gyermeket kísér. Ök most ússzak életük leghosszabb távját, 50 méteren bizonyítanak! M. Gy. Késő este volt, amikoF arra lettem figyelmes, hogy két civilruhás és egy egyenruhás rendőr odalép minden, az utcán parkoló autóhoz és megpróbálja kinyitni az ajtajukat, csomagtartójukat, a motor- háztetőt. Rosszat sejtve érdeklődtem, keresnek-e valamit. Kiderült, hogy a rendszeresen visszatérő társadalmi őrjárat keretén belül azt is ellenőrzik, nem hagyta-e nyitva a tulajdonos az autóját. Szükség esetén fel is ébresztik a gépkocsik gazdáját. Tegnap Uránvárosban több mint harminc gépkocsit találtak nyitva a hajnali háromig tartó őrjáraton. Mint Halán László nyugdíjas autóbuszsofőr, önkéntes rendőr, az őrjárat egyik tagja elmondta, volt olyan autó, amelyben 15—20 ezer forint értékű áru vagy készpénz hevert bárki által hozzáférhetően. A gondatlanságot pedig a Casco sem honorálja. A nyitva maradt autóba egy kis röplapot is elhelyeznek, amelyen figyelmeztetik a tulajdonost, hogy a Bűnmegelőzési Tanácsadó Szolgálat aktívái ellenőrzést tartottak, vigyázzanak jobban értékeikre ! Halkan jegyzem meg, hogy egyik ismerősöm panaszolta: hónapok óta nem kap autója zárjához egy piciny szerkezetet, s mivel igy képtelen bezárni, különböző trükkökhöz kell folyamodnia, hogy illetéktelenek ne juthassanak a Skoda belsejéhez. A vagyonbiztonsághoz hozzátartozik a jó alkatrészellátás is, még akkor is, ha az éjjelre nyitva maradt ajtók túlnyomó többsége gondatlanság, figyelmetlenség miatt nem zárult be megfelelően. Vigyázzunk! Bozsik L.---------------------------------------------------I| S zobrászati világ- konferencia Dublinban Az igazgató beszámolója Írországból tért haza néhány napja Komor István, a Baranyai Alkotótelepek igazgatója. Dublinban vett részt nemzetközi konferencián, amelyet az ír szobrászszövetség rendezett. Előadók Kuvaitból, a Hawaiiszigetekről, Izlandból, Mexikóból, csaknem valamennyi földrészről. Igazi világkonferencia.- Megérte a 150 fontos részvételi dijat ez az ötnapos rendezvény? — kérdeztük Komor Istvánt, aki egyedül képviselte Magyarországot.- Nem volt kidobot pénz - mondja. — Nagy érdeklődéssel hallgatták előadásomat a villányi szimpozionról, s rövid idő alatt elkapkodták a jelentkezési lapokat, örömmel állapítottam meg, hogy a szimpo- zion-mozgalmat tekintve egyáltalán nem vagyunk elmaradva a világtól. A szobrászokat ma világszerte három probléma foglalkoztatja. Elsőként említem az építészet és a képző, művészet kapcsolatát. A képzőművészek helyet követelnek maguknak már a tervezés szakaszában, s nemcsak akkor, amikor elrontott tereket kell szobrokkal, plasztikákkal helyrehozniuk. A második a tájépítészet. A szobrászatot ma már a legtöb országban igen tágan értelmezik. A szobrász voltaképpen vizuális szakember, aki három dimenzióban gondolkodik. Ügy vélik, a látványt nem lehet csupán a városépítőkre bízni, mert ők alapvetően nem vizuális, hanem műszaki szakemberek. Szükség van tehát szobrászokra is a táj új arculatának kialakításakor. Ez lehet például kertnyirás is, amiben az angoloknak igen nagv hagyományaik vannak. S végül a harmadik, sokakat foglalkoztató téma, a szimpo- zion-mozgalom. A hagyományos szimpozionok - Linda- ibrunn, Hagi, Vermont — általában eay-egy személyhez kötődnek. De mi lesz, ha ők már kiöreaednek. ne adj’ isten meghalnak? Lesz-e követője a hagyományoknak? Újabb kérdés, mennyiben tekinthető a szimpozion piacnak? Korábban ennek még a gondolatát is illetlennek tartoták, ma úgy veszem észre, a régi idea átalakulóban van. A szellemi izgalmat jelentő közös alkotás egyben lehetőséget teremt arra, hogy a fiatal művészek betörjenek a piacra.- Született-e valami konkrét megállapodás a konferencián?- Az egyik amerikai résztvevővel közeli ismeretségbe kerültem, s elmondta, hogy több ezer kilométeres szoborláncot terveznek Alaszkától a Tüzföl- dig. Háromszáz mérföldenként álítanának föl egy-egy jellegzetes szobrot a nemzetközi szimpozionok résztvevői. Fölkínálta, vegyek részt a szervezésben. Az összes költséget az amerikaiak állják. Szeretném, ha magyar szobrász is szerepet kapna a nagy vállalkozásban. Hazafelé jövet megszakítottam az utam az NSZK-ban. Trierben az Európai Akadémiával megállapodást kötöttünk, hogy közösen szervezünk nemzetközi kerámia szimpozionokat. — Úgy tudom, a Baranyai Alkotátelepek idehaza is nagy lába vágta a fejszéjét. — Vác városával kötöttünk szerződést. Ebben vállaltuk, hogy a három kilométeres Du- na-parti sétányt szobrokkal ékesítjük fel, amelyek a villányi szimpozion keretében készülnének. Ennek fejében Vác tanácsa három éven keresztül jelentős összeget utal át intézményünknek. Nagyon érdekes szobrászati és tájépítészeti feladat lesz, pályázatot írunk ki rá. A művészek nemcsak ösztöndíjat, hanem szép honoráriumot is kapnak. Tudtommal ilyen vállalkozás még nem volt az országban, s bízom bene, hogy az állami mecenatúra egy új, vonzó formáját sikerül megvalósítanunk. H. J. Árusítás Pécsett, a Konzum Áruház előtt Utcai árusítás Engedély szükséges hozzá Pécsett is egyre több kereskedő csalogatja a vevőket az üzlet elé kitett áruval, hiszen az utcára kirakott portékára az is vet néhány pillantást, akinek először eszébe sem jut vásárolni. De mi történik, ha a kitett áruból valamit véletlenül összetör egy vásárló, akaratán kívül kárt okoz? A következő incidens Lvov- Kertvárosban történt. A butik elé tett kerámiák közül egy kislány összetört egy vázát, mire a kereskedő az anyukával megfizettette az á-rát, aki ezt sérelmesnek tartja. Jogosan? — Ilyen esetre nincs jogszabály, de az állami boltokban kialakult gyakorlat szerint a véletlenül összetört árut nem fizettetik ki a vásárlóval mondja Boózné Schulteisz Anna, a városi tanács kereskedelmi osztályának főelőadója. — Nem tudom elképzelni, hogy valaki szándékosan törjön össze valamit. A kereskedőnek úgy kell elhelyezni áruját, hogy ne sérülhessen egykönnyen. Talán nem a vázát kell az üzlet elé helyezni. Az előbbi esetben az anyuka rögzíthette volna panaszát a vásárlók könyvében. —' Van-e valami következménye a beírásoknak? A kereskedők, étteremvezetők sokszor azzal a megjegyzéssel adják ót a panaszkönyvet, hogy írjon csak nyugodtan a kedves vásárló vagy a kedves vendég, az egésznek semmi értelme.- Nem így van. A vásárlók könyvének bejegyzéseit a kereskedő 8 napon belül köteles a városi tanács kereskedelmi osztályára beküldeni. (Csak a magánkereskedőkről van szó, az állami boltokban a vállalat ellenőrzi dolgozóit.) A bejelentés elmulasztása is szankciókat von maga után. Nemcsak divatárut, hanem zöldséget, virágot és könyvet is árulnak az utcán. Általános szabály, ha a magánkereskedő vagy az állami üzlet saját boltja elé akarja vinni a portékát, közterület igénybevételi engedélyt kell kérnie a tanács műszaki osztályától. Ha bárhol máshol, a kereskedelmi osztály hozzájárulása is szükséges. Így októberre már jelentkeztek a gesztenyesütők és a koszorú- árusok. Az őstermelők és a könyvbizományosok más csoportba tartoznak, nekik elég a közterület igénybevételi engedély. P. E.
