Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-19 / 261. szám

1988. szeptember 19., hétfő Dunántúlt napló 3 Izgalom helyett tények •• Ot szórakozóhely gazdát cserélt Szerződéses versenytárgyalás Pécsett A Hullám nem kellett senkinek MÜVÉSZ-et ilyen HULLAM-ok között RÓZSÁT találni SO- PIANAE-ban vagy egy MINI TOROKöt fogni Mohácson. Hat köz­ismert üzletét hirdette meg szerződéses versenytárgyalásra a Ba­ranya Megyei Vendéglátó Vállalat. Kedden p pécsi Tettye étte­remben történt az esemény. Nyolc asztalnál mintegy 25 ember foglalt helyet ezen a délelőttön. Mint később kide­rült, a licitálókon, a leendő üzletvezetőkön kívül kíváncsi­ságból eljött néhány más, na­gyobb üzlet szerződéses bér­lője, a licitet lebonyolító vál­lalat néhány vezetője, bizto­sítási ügynökök és mások is. Hol van mór az az idő, mi­kor egy-egy menőbbnek szá­mító helyre tíz-tizen'kettő lici­táló is akadt. Nehéz ma már vendélgtótósnak lenni, nehe­zen kiszámítható a forgalom, az árak folyamatos emelkedé­se miatt sokan, bármennyire szeretnék is, nehezen tehetik meg, hogy szórakozóhelyen fogyasszák el kedvenc italai­kat, ételeiket. ölünk a Tettye vendéglőben és nem érzem a versenyhan­gulatot. Langyos a hangulat, mint egy mindennapi értekez­leten. Mezei András, a megyei vendéglátó vállalat igazgató- helyettese felolvassa a „játék- szabályokat". Erkölcsi bizonyít­vány, mégpedig három hó­napnál nem régebbi kell a belépéshez, ezenkívül a meg­felelő szakmai végzettségét igazoló papír, a majdani üz­letkötés háromhavi összegére vonatkozó óvadék készpénz­ben vagy takarékbetétben és 10 ezer forint a bánatpénz, az utóbbit visszaadják, ha a szerződés megköttetett. A jelenlévők a három vagy öt évre megállapított összeg egy százalékával emelhetik a licitet. Később kiderül, hogy ez felfelé kerekített összeg, és nem is nagyon van rá szük­ség. A tárgyalás nyilvános, tu­dom még meg, és próbálom otthon érezni magam. Különö­sen mikor hallom, hogy la­punk augusztus 13-i számára hivatkoznak hivatalosan is, hi­szen ott je'ent meg a hirde­tés, valamint egy vállalati kör­levélre, amelyben ugyanez áll. A hivatalos kezdés előtt még egy dolgot ismertet az elnök, Mezei András, hogy tudniillik az előző tulajdonos által meg­valósított beruházások össze­gét is vállalnia kell az új vál­lalkozónak. Kilenc óra tíz perc van. Kez­dődik a licit. Hullám étterem, Pécs, mondja Mezei András. Továbbra sincs egyetlen je­lentkező sem erre az egység­re. 3,3 milliót kellene három évre befizetni. Senki. Senki. Hallom aztán, hogy Igen le­robbant állapotban van a Hul­lám. Nem csoda. Sem a je­lentkezők hiánya, sem a le­robbant állapot. Ügy alakult, hogy néhány szórakozóhely nem tudja megválogatni kö­zönségét, nem saját hibájá­ból! Sopianae vendéglő, Pécs. Egyetlen jelentkező Szendrői László. Régi vendéglátós, leg­utóbb Komlón dolgozott. Most öt évre hétmillió-négyszáz­ezerért övé a bolt. Érzelmeit nem mutatja, terveiről szíve­sen nyilatkozik; „Vadételeket szeretnék forgalmazni és diák­menüt, tekintettel az egyetem közelségére. Fel kell újítanom a portált és a cégért. Novem­ber elején nyitok. Remélem, a zenét meg tudom tartani . . ." Művész eszpresszó. Két je­lentkező közül az egyik nem jelent meg, a másik a hely­színen jelenti be, hogy vissza­lép. Tovóbbmegyünk. A terem­ben csend, mintha minden el­dőlt volna már. Rózsa eszpresszó. Három pályázó. Egyikük, aki azonos a Művészével, nem jelent meg, másikuk, aki a Művésztől visz- szalépett, az előző tulajdonos. Harmadikuk új ember, az Utasellátónál dolgozott eddig. Kikiáltási ár öt évre 9,3 millió forint. Licitálnak. Százezren­ként. Az üzlet végül az előző tulajdonosé marad, a licit jó­voltából kétszázezer forinttal többért, ez magánszámítások szerint havi háromezer plusz. A vetélytárs bejelenti, hogy visszalép és — a jogszabály által adott lehetőség alapján megpróbálja a Művészt . . . Török eszpresszó, Mohács. 4,3 millió öt évre. Plusz új bér­lő esetén 240 ezres beruházás vállalása. Kétszer ketten pá­lyáznak. ötvenezrenként eme- lődik a tét. Izgalomra nincs különösebb ok. A régi tulaj­donos 4,4 milliónál feladja. Az új üzemeltető Babai György és Babai János; „No­vember közepétől nyitunk a mi vezetésünkkel. Szeretnénk erő­síteni a Török kávéházi jelle­gét. Tervünk a berendezés ki­cserélése és a fűtéskorszerűsí­tés mellett az eddigi profil fenntartása. Bízunk az ötlet sikerében!” Mini eszpresszó, Mohács. Egyetlen jelentkező. A bérleti díj hárommillió öt évre. Sima ügy. Rendeződik. Végül előkerül a Művész eszpresszó újra. „Beugróként" az említetteknek megfelelően Hajós József és felesége alap­áron hozzájut. „November el­sejével nyitunk. Meg kell is­merkednünk még jobban a hellyel, utána döntünk min­denről. Két dolog biztos; ára­kat nem emelünk és, hogy csa­ládi vállalkozásban csináljuk a boltot!” Alig háromnegyed óra el­múltával vége a versenytár­gyalásnak. Izgalom helyett té­nyek. Elkelt hat neves bara­nyai vendéglátóegység. Jó szó­rakozást! Elbotorkólok a helyszínről. Zsong a fejemben a hangulat. Meg kívánom osztani élmé­nyem néhány vendéglátóssal. Kíváncsiak a tényekre. A ne­vekre. Másra nem nagyon, legalábbis az újságírót anya­giakról nem faggatják. Aztán egyikük kifakadt: „Nagyon kockázatos ma mór a vendéglős szakma is. öt-hatezres fizetésekből egy­re kevesebbeknek telik har- mincforintos fröccsökre, tömé­nyekre, sörökre. Kevés a vál­lalkozó is, mert bár a forga­lom és más tényszerű dolgok alapján állapítják meg a „ki­kiáltási árat”, mégis jóval na­gyobb terhet ró az összeg a szerződéses üzemeltetőre, mint amennyit a kiadó vállalat vál­lal. Néha az az érzésem, mi tartjuk el az adminisztratív ap­parátust. Meg kellene változ­tatni ezt a jelenlegi szerkezetet és mindenki jól járna: én ke­vesebbet fizetnék havonta, a vállalat létszáma legalábbis csökkenne, a vevő kevesebbért kapná az árut, pénzhez juthatna a helyi tanács. Szóval lenné­nek ötleteim, de ritkán kér­deznek. Te se írd le a nevem!” Árverésre került hat bara­nyai szórakozóegység. A hat­ból négyet a szerződési idő lejárta előtt adott vissza bér­lője. Indokaik egy újabb írás­ba kívánkoznak. Bozsik László Toz9tfeBii|i októbertől, tőzsde jüuöre Budapesti TSxsdehírlap és melléklete az Árfolyamlap Bár nincs kötvényem, se kincstárjegyem, még csak de­viza- vagy BC-számlóm se, sőt egyre jobban szédít ez a vadító árspirál, mégis örülök... Mert ha lenne, bizony nem is tudnám, hogy valójában há­nyadán is óllnék, jó cég-köt­vénybe fektettem volna-e az összekuporgatott tíz- és száz­ezreimet. (Haha!) Hogy miért örülök mégis? Mások, a nálam lényegesen tehetősebbek és a vállalatok, intézmények helyett lettem harcedzett optimista. Egy októberben megjelenő lap mutatványszáma dobott fel. A Budapesti Tőzsdehírek, az Ér­tékpapír-kereskedelmi Titkár­ság gondozásában, a Compu- terwordl Informatika Kft. ki­adásában előállított 16 olda­las újság októbertől havonto jut majd el az előfizetőihez. Kocsis Györgyi, a HVG ro­vatvezetője, a Budapesti Tőzs­dehírek szerkesztője még ná­lam is optimistább. Hajdan — amikor még tőzsde is volt szé­kesfővárosunkban - naponta jelent meg a Pesti Tőzsde, de az már rég, nagyon rég volt. Az új szelek lám, máris szárnyra kaphatják a Budapes­ti Tőzsdehíreket, s ez a fuval­lat majd csak meghozza a tőzsdét is. Mint hallom, 1989 elejére várható a Tőzsde hi­vatalos indulása is. Egyelőre egyre nagyobb a várakozás az új társasági törvénnyel kapcso­latban, mert az lendületet adhat a gazdaságnak, de az értékpapírpiacnak és a rész­vénypiacnak is. A Budapesti Tőzsdehírek mutatványszámát megküldték a bankoknak és a bankhálóza­toknak, kaptak belőle a válla­latok és a kisvállalkozók is. Aki nem kapott és érdekli, az kérhet mutatványszámot, illetve előfizethet a következő címen: CW Informatika Ltd, 1536 Bu­dapest, Pf. 386. Az igaz, hogy a közgazda- sági környezet még ugyan nem a legkedvezőbb a megta­karítások serkentésére, de vég­tére is legyünk derűlátók. Ezt segíti a Budapesti Tőzsdehí­rek mellékleteként nemsokára hetenként megjelenő Árfolyam­lap is, mely viszont az újság­árusoknál vásárolható majd .......■ RlinAPFSTI---------------­T ŐZSDEHÍREK meg, a BT-előfizetők viszont kedvezménnyel szerezhetik majd be. Az Árfolyamlap tehát hetente tudósít a kötvények, részvények, devizák állásáról. Kár, hogy legalább kötvényem nincs. M. L. A sokadik figyelmeztetés Két villamoshalál Siklóson Két embert ölt meg a villa­mos áram 1988 nyarán Siklós térségében. Borzasztó figyel­meztetés. És mindkét eset el­kerülhető lett volna. Június 13. Villanyoszlopokat fest Nagyharsóny és Siklós kö­zött a bonyhádi Komplex Épí­tőipari Szövetkezet brigádja, összeszokott, rutinos társaság, o DÉDÁSZ hosszú idők óta velük dolgoztat. Vezetőjük, Csí- bi János kijelöli a 20 kilovol­tos vezeték vasoszlopait, el­hangzik a figyelmeztetés: min­denki csak az óramta tanított vezeték alatt közlekedjen. Nem felesleges az intelem, ugyan­is tőlük 10—15 méterre egy másik vezeték húzódik. Péter Ferenc is aláírja a munkavédelmi kioktatás doku­mentumát. Festéket vételez, s elindul az egyik távolabbi osz­lop felé. Társa még odaszól neki: — Aztán vigyázz, el ne téveszd az oszlopot! Ö sem késik a válasszal: — Jó, csak te el ne téveszd a tiédet! Péter Ferenc a kijelölt ve­zeték alatt megy. A vasosz­lopig. Munkához lót mindenki. Szi­rénázó rendőrautóra figyelnek föl. Messze, távol, az út túlsó oldalán, a feszültség alatt ál­ló vezeték oszlopán valami ég. Dermedten nézik: ez lehetet­len . .. Mire óramtalanítják a veze­téket, a festő menthetetlen. Minden bizonnyal az első vil­lamos ív megölte. Hogyan ke­rült át az út, a vasút túlol­dalára, mély árkon és sűrű bokrokon keresztül? Hogyan téveszthette össze az egymás­tól legalább száz méterre ál­ló oszlopokat? Magyarázatot egyedül ő adhatna. Július 18, Siklós, Szent István tér. Húszezer voltos villanyve­zeték lóg a gyalogösvény fe­lett. Talán hetven centire lehet a földtől. Pár perc múlva hét óra, Végvári Tamás munkába siet. Átlépi a vezetéket, ször­nyű áramütés éri. Elzuhan, s ég minden, amíg csak szét nem szakad a vezeték. A lógó vezetéket többen is látják azon a reggelen. Elő­ször háromnegyed hatkor fut be a hívás a postára. Nyu­godt hang mondja: „Kérem a DÉDÁSZ-t kapcsolni." A kirendeltség nem jelent­kezik. Negyed hétkor újra ké­rik a DÉDASZ-t, de a hiba- bejelentő ismét nem veszi föl. Még háromnegyed óra telik el a tragédiáig. Az életveszélyes vezetékről tudnak már két gyárban s a rendőrségen is. Végvári talán most indul el hazulról. Senki nem állítja meg a vezeték előtt. Szoksz Gábor kirendeltség­vezető: — A DÉDÁSZ hibabe­jelentőjét a 350-es számon le­Itt történt a siklósi tragédia Ihet hívni. Ez a telefon vagy az irodában csöng, vagy a helyettesem lakásán, ha ő az ügyeletes. Engem ügyeletben a 375-ös számon lehet hívni. Azon az éjszakán több meg­hibásodásunk volt. A Szent István téri leszakadt vezeték­ről nem kaptam bejelentést. Nágel Józselné telefonköz­pontos: — Nekem soha senki nem szólt, hogy hiba esetén a kirendeltségvezetőt kapcsoljam. Fogalmam sincs, kettejük közül mikor ki van ügyeletben. Ha legalább tudtam volna, hogy életveszélyről van szó! De mindegyik bejelentő csak any- nyit mondott: „A DÉDÁSZ-t kérem.” S én rákapcsoltam a 350-esre. Ami — most már tudjuk - az üres irodában berregett. Varga János, a DÉDASZ pé­csi üzemigazgatója: - A vizs­gálat még tart, s amíg be nem fejeződik, a felelősségről nem nyilatkozhatom. Máris intézked­tünk azonban, hogy telefon­ügyeletben az ilyen félreértést technikailag lehetetlenné te­gyük. Amíg technika lesz, a hiba elkerülhetetlen. Sajnos az em. bér nem hibázhat büntetlenül. Jobban kellene vigyáznunk egymásra. Havasi J. A Zöldért pécsi, Megyeri úti árusítóhelyén olcsó zöldség és gyümölcs Vásárolható nagy tétel ben is. ' Zöldért-akció Baranyában Lesz elegendő burgonya Az a hír járta Baranyában, hogy idén ősszel elmarad a hagyományos Zöldért-akció: nincs áru, nincs árengedmény. Ha netán mégis lenne akció, burgonya akkor sem lesz. Nos, megnyugtathatunk mindenkit: úgy, mint eddig, idén is terve­zi o Baranya Megyei Zöldért az olcsó áruk vásárát: szep­tember 20-a körül (talán egy­két nappal előbb, talán ké­sőbb) leszállított áron vásárol­ható a burgonya, vöröshagy­ma, alma, sárgarépa, gyökér, fokhagyma és káposzta. Mint minden rémhírnek, azért ennek is van valami va­lóságalapja. Az ország néhány területén, például Békés és Bács-Kiskun megyében kevés burgonya termett, ám az észa­ki megyékben már kiegyensú­lyozott a termés. A Zöldért a somogyi területekről szerzi be árualapját, ahol hektáronként 190 mázsa jó minőségű, akár májusig is eltárolható burgo­nyát szedtek. Az idei árakról még nem beszélhetünk, mert ez mindenkor a beszerzési ár függvénye, a Zöldért pedig csak ezután kezdi meg a szál­lításokat. Annyi bizonyos, hogy a tavalyi áraktól nem, vagy csak minimálisan térnek majd el az ideiek. Újdonság lesz idén a sárga burgonya, mert tavaly a Desirée típusú piros mellett ezt is sokan keresték. A hamarosan elkezdődő ak­ciót a pécsi Mártírok utcai, Bajcsy-Zsilinszky utcai olcsó áruk boltja, valamint a Zöldért központjánál lévő bolt bonyo­lítja le elsősorban. A peremke­rületekre is figyelmet fordíta­nak, például Vasason, Mesze­sen, a Szigeti városrészen is kijelölnek egy-egy üzletet, ahol olcsóbban vásárolhatnak. A mohácsi és komlói olcsó áruk boltja is részt vesz az akció­ban. Vöröshagymából, jonatán, starking és golden almából, gyökérből, és savanyítani való káposztából bőven lesz. A burgonya 25 kilogrammos, a hagyma 10 és az alma 5 kilo­grammos kiszerelésben lesz kapható. Ez utóbbiból válo­gatni is lehet. Többen érdek­lődtek aziránt, házhoz szállít­ja-e az árut a Zöldért. A vá­lasz nem, mert a két év előtti kísérlet nem vált be: a szállí­tás során megsérült az áru, esetleg a vevőt többször sem találták otthon. Ó Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom