Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-18 / 229. szám

1988. augusztus 18., csütörtök Dunántúlt napló 5 Nem vártak a vezér nyugdíjba vonulásáig Bal és jobb szélen a két igazgatójelölt: Marczi Mihály és dr. Jancsi Gyula, középen Gulyás József vezérigazgató, aki év végéig még a Hunor kormányosa marad. Fotó: Proksza László VILLON: „MERT BEFOGAD, ÉS KITASZÍT A VILÁG" Találjanak vissza a társadalomba! A Szigetvári Kórház ifjú­ság p szí ah iótria i osztálya, a Drog-központ, a pécsi Gyer­mek-ideggondozó a MISO anyagi támogatásával ne­gyedszer szervez utógondozó tábort Pécsett, Égertetőn augusztus 22—30-ig. Közös javaslataik alapján harminc olyan érzelmileg elhanyagolt, deviáns: vagyis beilleszkedé­si zavaróikkal küzdő, illetve narkomá'n 10-18 év közötti fiatal kerül a táborba, okik kezelés alatt állnak. A tá­borvezetők a szervező intéz­mények munkatársai. Céljuk a therápiás kezelés intenzív­vé tétele, érzelmi úton való - személyes példamutatáson alapuló - perspektívanyújtás. Programjaik családias jelle­gűek, túrákkal, sporttal, já­tékaikkal egészülnek ki. A szoros együttlét a fka Imát ad orra, hogy a deviáns meg­nyilvánulások helyett átve­gyék a pozitív társadalmi normákat. Sajnos, nem jut el ide minden rászoruló. Előíté­letek helyett segítenie kelle­ne a társadalom egészének Is, hiszen ezek a fiatalok nem bűnözők, segítséget kér­nek! Figyelembe kell venni, hogy a deviáns magatartás­sal való szakítás hosszan tar­tó folyamat: hacsak néhá- nyu'k mellett nem megyünk el közönyösen, tettünk vala­mit visszaállásuk érdekében. G. N. Igazgatóválasztás a Hunornál Tovább szomjaznak a növénye ______________________________________________________ Szigetváron megerősítik 90 méter hosszban az Almás-patak rézsűjét, mert egy-egy kiadós zi­vatar idején nagy mennyiségű hordalék kerülhet a vízbe. Csak egy kis eső Nyugdíjba készül a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat vezérigazgatója, ezt a szándékát már korábban be­jelentette, így a vállalati ta­nács nyilvános pályázatot hir­detett meg az igazgatói tiszt­ség betöltésére. Ketten pályáz­tak, mindketten házon belül­ről: dr. Jancsi Gyula, a gaz­dasági vezérigazgató-helyet­tes és Marczi Mihály, a 2-es pécsi gyár igazgatója, a vt elnöke. Az előkészületek azzal kezdődtek, hogy a pályázók egy korábbi vállalati tanács­ülésen kifejtették elgondolá­saikat a gazdálkodás tovább­vitelére, a tegnapi második fordulóban pedig az igazga­tóválasztásra került sor. Kuzma Józselné, a vt el­nökhelyettese üdvözölte a vál­lalati tanácsülés résztvevőit, köztük az Ipari Minisztérium képviselőit, majd a napiren­dek ismertetése után megvá­lasztották a szavazatszedő bi­zottságot, azonmód megejtet­ték a titkos szavazást. A vt tagjai közül 29-en voltak je­len, tőlük kellett kétharmados többségű szavazatot elnyernie valamelyik pályázónak. Ez az első fordulóban egyiküknek sem sikerült. Dr. Jancsi Gyula 18, Marczi Mihály 11 szava­zatot kapott. Újabb szavazás, de ezúttal a szabályok szerint már csak dr. Jancsi Gyula ke­rülhetett fel a szavazólapra. Kuzma Józselné kérte a vt tagjait, adjanak bizalmat az első fordulóban több szava­zatot kapott jelöltnek. Na­gyon korrektül Marczi Mihály is ezt kérte, magyarázatul még hozzáfűzve, amikor beadták pályázatukat, egymás között megegyeztek, egyikük sem le­het vesztes, mindketten csak nyertesek, hiszen egyforma eséllyel pályáztak. Ezt követően a vt 24 igen­nel, 5 nem ellenében dr. Jan­csi Gyulát megválasztotta igazgatónak, majd szavaztak arról is, hogy egyben enge­délyezik a vezérigazgatói cím használatát. A megbízatás 1989. január 1-jével kezdődik és öt évre szól. Erre az idő­szakra a vezérigazgatónak fel­adattervet is szabtak, amiről tegnap szintén szavazott a vt. Dr. Jancsi Gyula végezetül megköszönte a bizalmat, majd a meghívottak közül az Ipari Minisztérium és a Bőripari Dolgozók Szakszervezete el­nöksége nevében Tréber Ti­bor, a BDSZ elnöke gratulált.- Miért hozták ennyire elő­re az igazgatóválasztást? - kérdeztük Gulyás Józseftől, aki ez év végéig még kormányo­sa marad a Hunornak. — A vállalat jövője iránt ér­zett felelősségemtől vezéreltet­ve már ez év márciusában bejelentettem nyugdíjba vonu­lásom szándékát. Tettem ezt azért, hogy legyen elegendő idő az utód kiválasztására, még átmenetileg sem marad­jon igazgató nélkül a vállalat, s hogy a választás ne vonja el a figyelmet a jövő évi terv jó előkészítésétől, amit hama­rosan megkezdünk. A vállalati tanácsülés vége­zetül módosításokat hagyott jóvá az idei tervben. Erre fő­ként azért volt szükség, mert időközben megvonták a vál­lalattól a szocialista export- támogatást, ez a kivitelük veszteségessé válik. Elhatároz­ták, az idén 200 ezer párral kevesebb kesztyűt szállítanak a Szovjetunióba, s jövőre esetleg további leépítéseket tesznek. Ezzel együtt a Hunor idei termelési értéke lényege­sen nem változik, sőt nyere­sége növekszik, némi létszám- leépítésre azonban sor kerül. A kieséseket a tőkés export fokozásával ellensúlyozzák, s ezen a téren jók a kilátások. Miklósvári Z. Elkerülte Baranyát a jég­eső és a felhőszakadás. A tegnap délutáni órákban még 35,6 fokos volt a hőség, es­te 8-kor is 30 fokot miértek a pogányi meteorológiai állo­máson. Éjfélre egy zivatarfelhő közelítette meg a megyét, először csak villámlás és dör­gés kíséretében, majd hajnali fél háromkor eleredt az eső. A reggel 6 óráig lehullott csapadék mennyisége 1,3—26 mm között változott. A legke­vesebbet Pogányban mérték, a legtöbbet Somberek környé­kén, míg üszögpusztán 7 mm-nyi (7 liter négyzetméte­renként) csapadék áztatta a földeket. Az eső lehűtötte a levegőt, reggel 18,6 fokra süllyedt a hőmérő higany­szála. Jól jött a csapadék a mezőgazdaságnak, de sajnos kevés volt. A talaj mélyebb rétegeibe le sem tudott szi­várogni a víz. Arra volt csak elég, hogy felüdültek tőle a növények. Kiadósnak nevez­hető eső utoljára július 14— 15-én esett, mintegy 30 milli- méternyi és ez is csak a fe­le volt az ötvenéves átlag­nak. Hosszú ideje nem volt ilyen forró az augusztus, mint az idén. Ebben a hó­napban már háromszor is mértek 36 fokot. Csapadék­ból még a szokásos átlag­mennyiség tizede sem hüllőt le. A kisebb hidegfront hatá­sára nem nőtt jelentősen a mentők munkája, alig csör­gött többet a telefon mint más napokon. Elsősorban bel­gyógyászati panaszokhoz — szív- és keringési, valamint légzőszervi bántalmakhoz — riasztották őket. A tűzoltók­hoz semmilyen zivatarral kapcsolatos bejelentés vagy hívás nem érkezett. Ágakat szaggató szél nem volt, és a csapadék mennyisége sem érte el azt a szintet, amely már a pincék elöntésével fe­nyegetne. H. Zs. Steve Owen: „Elvárom a diákjaimat egy teára’* Felsőoktatás Angliában Több mint öt évvel ezelőtt létesített egymással testvéris- kolai kapcsolatot az Angliá­ban lévő Gloucesteri Műszaki és Művészeti Főiskola és a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola. Minden évben egy 20—25 fős csoport két hetet tölt el a másik testvérintézet­ben. A csere termelési gyakor­laton a tanárok és diákok megismerkednek az idegen or­szág szokásaival, építészeté­vel, nevezetességeivel és az emberekkel. A napokban Pé­csett vendégeskedett Steve Owen, a gloucesteri főiskola városépítési tanszékének veze­tője. — Nálunk a köztudatban az terjedt el, hogy a nyugati felsőfokú intézményekben minden jelentkezőt felvesznek. — Ez nem így van! Ponto­son meghatározott a felvehető hallgatói létszám. Ez minden évben a központosított támo­gatás összegétől függ, ennek ismeretében határozzák meg a beiskolázási létszámunkat. Éppen e területen várható változás a jövőt illetően: az oktatási terv alapján megkap­juk a támogatásra szánt pénzt és azzal szabadon gazdálkod­hatunk. — Ezek szerint felvételizni­ük is kell o jelentkezőknek? — Minden érettségizett fiatal hat felsőfokú intézményt jelölhet meg, ahol továbbta­nulni szándékozik. Akkor van szerencséje, ha az első kettő valamelyikére (felveszik. A felvételin az érettségi eredmé­nyét, a küldő iskola vélemé­nyét (jellemzését) és egy szó­beli felvételi vizsgán nyújtott teljesítményt veszünk figye­lembe. Ez a szóbeli vizsga beszélgetési!) jellegű, és na­gyon sok mindenre kiterjed. A városépítő szakon szót vál­tunk velük az újság olvasásá­ról, a szakmai jellegű dolgok­ról, a politikáról, szinte min­denről. Nem véletlen az ala­pos „kikérdezés", hiszen önál­ló véleményű, döntésho­zatalra kész, sokoldalú, nyi­tott embereket kell nevel­nünk diákjainkból, akik a jö­vő városait megalkotják. Ép­pen ezért széles körű isme­reteket kapnak a diákok a formatervezéstől a szociológiá­ig­— Minden iskolai év há­rom egyhanmad évből-termi- nusból áll. Általában év vé­gén van csak számonkérés, ekkor 3—7 tárgyból is vizsgáz­niuk kell a diákoknak. Egy- egy fő tárgyból négy megol­dandó feladatot kapnak és ebből egyet dolgoznak ki két hét alatt, összesen három fő tárgyból készítenek ilyen jel­legű dolgozatot. Ezenkívül kapnak 12 kérdést, amiből két­heti tanulás után egy három­órás vizsgán 3—4-et kell megválaszolni. A tanulmányo­kat lezáró vizsgán minden végzősnek egy szakdolgozatot kell készítenie, amelyet 1 kül­ső és 2 belső vizsgáztató előtt megvédenék a jelöltek. Az eredményes védés után oklevelet kapnak a hallga­tók és két év munka után tagjai lehetnek a Királyi Vá­rosfejlesztési Társaságnak. — Hogyan alakul a tan­díj és az ösztöndíj összege? — A tandíjat nem a diá­kok térítik, hanem a lakóhely szerint illetékes oktatási ha­tóság. Az ösztöndíjakat köz­ponti alapból fizetjük a szü­lők szociális helyzetétől füg­gően. Ez az összeg egy 33 hetes tanulmányi évet fedez, ami akár 1800 font is lehet. A kormány tervbe vette, hogy az ösztöndíjat mintegy köl­csön jelleggel adja majd - a hallgatóknak és egy megha­tározott idő múlva vissza kell fizetniük az addig kapott összeget. — Milyen a tanárok és a diákok közti viszony? — Más mint Magyarorszá­gon! Az én szakomon általá­ban kis létszámú évfolyamok vannak és sokkal közvetle­nebb a kapcsolatunk is. El­jönnek a tanítványaim délutá­nonként hozzám egy-egy te­ára, őszinte beszélgetésre, vé­leménycserére. Hajdú Zsolt Emlékezés Zsolt Zsigmond dr.-ra Nyolcvan évvel ezelőtt, 1908. augusztus 18-án született, és 1980. augusztus 7-én hunyt el a pécsi tanulóifjúság egészsé­gének féltő őre, a PEAC szak­osztályának elnöke, település­történész. Pécsett született, s mind kö­zépiskolai, mind orvosegyetemi tanulmányait városunkban vé­gezte. Szabadidejét már ekkor a tömegsport fejlesztésére szentelte, és csakhamar meg­alapítója, majd elnöke lett a PEAC-nak. Sportorvosi, belgyó­gyász szakorvosi képesítéssel ai kezében díjtalan gyakornok­ként hat éven át tevékenyke­dett a pécsi belklinikán. Isko­laorvos-egészségtan tanári ké­pesítést szerezve 1938-ban ál­lami státusú iskolaorvossá ne­vezték ki. Hosszabb időn át a Magyar Atlétikai Szövetség délnyugati kerületének elnöke­ként működve megszervezi a pécsi sportorvosi intézetet, amelynek 1944-től vezető or­vosaként működött. Közben a háborús években a honvédelmi szolgálat kereté­ben körzeti orvosi munkát vé­gez Cibakházán, Hirden, majd Hévízszentandrá son. A felszabadulás utáni évek­ben folytatja többirányú szak­orvosi munkásságát: a városi rendelő főorvosa, röntgenszak­orvos hat éven át, miközben a Nagy Lajos, később a mecsek- alji gimnáziumban díjtalanul látja el az iskolaorvosi teen­dőket. Meggyőződéssel hirdette, hogy a betegségmegelőzés a jövő társadalmának anyagi és életigénye. E téren azonban a jelentős előrehaladást csak az egészségügyi kultúra fejleszté­sével érhetjük el, s ezért éle­tének javát az egészségügyi nevelés rendszerének megjaví­tására és intézményes kiépíté­sére fordította. Olyan szociális magatartásé embertípus kiala­kításán munkálkodott, amely képes önzetlenül tovább küz­deni a fiatalság egészségügyé­nek továbbfejlesztéséért. Dr. Zsolt Zsigmondnak nem­csak áldozatos iskolaorvosi működése jelentős, a szegé­nyek orvosa is volt, aki sze­gény betegeitől nem fogadott el fizetséget. A PEAC atléti­kai • szakosztályának elnöke­ként végzett fáradhatatlan ér­demei elismeréséül vándordí­ját alapítottak tiszteletére. Amatőr történészként eredeti megá I lapító sa iva I m eghökken- tette a történetírókat. Lapunk hasábjain ugyanis 1966-ban több cikkben az Árpád fejede­lemnév vizsgálata során azt fejtegette, 'hogy az Árpád­kori törzsi szállásrend a mai helynevek rendszeréből jól megfigyelhető. Szerinte az egy­mástól távol eső vidékek hon­foglalás kori helynevei' feltűnő egyezést mutatnak. (Állítását 46 térképlappal szemléltette.) Tanulmányát Árpád? címmel 1975 őszén - sajnos csekély póldányszámban — a Baranya Megyei Levéltár és a Geodé­ziai Vállalat jelentette meg. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom