Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-07 / 218. szám

Belépés csak különleges engedéllyel Balatoni programajánlat Augusztus 7—13-ig Vasárnap a balatonfüredi szabadtéri színpadon a Bi­kini lép fel, a koncert kez­dete 21 óra. Hétfőn délután 4 órakor a kenesei strandon „Az ezüst- ' furulya" című bábelőadás várja a nézőket. A Fonyódi Galéria udvarán 20 órától néptánccsoportok tartanak bemutatót. Ugyanekkor a keszthelyi Festetics-kastély- ban a Budapesti Madrigál­kórus ad hangversenyt. A földvári szabadtéri színpa­don 21 órától a Napoleon Boulevard koncertezik. Kedden 10 órakor a za- márdi klubkönyvtárban lesz látható „Az ezüstfurulya" cí­mű bábműsor. A siófoki sza­badtéri színpadon 20 óra 30-tól Nyáresti találkozás címmel lesz színes, zenés műsor. Ugyanekkor a siófoki római katolikus templomban Bálványos István Belgiumból érkezett fuvolaművész és Bó- dis Tamás orgonaművész előadása veszi kezdetét. A Tihanyi Apátságban 20 órá­tól Kistétényi Melinda (or­gona) és Andó Mária (ének) hangversenyét hallgathatjuk meg. 21 órakor a bogiári szabadtéri színpadon zenés kabaréelőadós lesz a Vidám Színpad művészeinek fellé­pésével. Szerdán 20 órakor a Tiha­nyi Apátságban Garri Gold­berg szovjet vendégművész ad orgonakoncertet, közre­működik az Ars Renata ének- együttes. A siófoki szabad­térin 21 órától az Állami Népi Együttes folklórműsora kínál látványosságot. Csütörtökön kétszer is lát­ható lesz „Az ezüstfurulya" című bábműsor: 10 órakor a Fonyódi Galéria udvarán, 16 órakor a leilei szabadtéri színpadon tekinthetik meg a gyerekek. 21 órakor Bala- tonföldváron Bikini-koncert kezdődik. Pénteken a kőröshegyi műemlék templomban Almá-' si László Attila orgonahang­versenyére kerül sor, közre­működik az Izrael Kibukk Choir énekegyüttes. A sza­badtéri színpadok ajánlata: Keszthelyen a Bikini, Bala- tonfüreden a Napoleon Boulevard, Siófokon az Ed­da lép fel, mindhárom elő­adás kezdete 21 óra. Szombaton „Az ezüstfuru­lya" a révfülöpi strand gye­rekeihez fog szólni, az elő­adás kezdete 16 óra. A lei­lei római katolikus templom­ban 20 órától Trajtler Gá­bor orgonahangversenye vár­ja a zenebarátokat. Verebics János 'Temploiiip^ersely* és ksnzőkamra-fosztogatók A Vízfő forrás barlangjában A zománctábla is ezt tu­datja az emberrel: belépni csak engedéllyel!... Az orfűi Vízfő fölött, az összeboruló lombok közt ágaskodó külön­leges, hagymaformájú (?) épü­let vasajtaja megálljt paran­csol. Igaz, ide föl legtöbbször akkor jön az erre tévedő tu­rista, miután már letrappolt a barlang bejáratához és csa­lódottan tért vissza a rácson levő lakat láttán . . . Vagy 25 méterrel előbb a természetvé­delmi területek szürke, ovális táblája figyelmeztette vala­mire. De mire? Hát persze, a Vízfőre, ami most már nem olyan romantikus, mint két év­tizede volt még a maga há­borítatlanságában. Aztán még előbb egy sorompónál olyan táblába botolhatott emberünk, ami ismét arra intette, hogy idegeneknek tilos a bemenet. Mi azonban most itt va­gyunk az épületben, s Vancsa József, a gépészet négy egy­mást tizenkét óránként váltó felügyelőjének az egyike ka­lauzol. Előbb is felkaptatunk a csigalépcsőn a felső kupo­lába, ami a fölötte levő üveg­gömbön át kap megvilágítást. Szépen berendezett .helyiség ritkán jövő vendégeknek, el­üldögélünk ott egyet, aztán irány lefelé. A „földszintről” szőkébb a levezető lépcső: olyan az érzés, mintha önnön tengelye körül forgolódna az ember. És máris lent vagyunk a bömbölő szivattyúzajban, ahol kísérőmmel csak nagy ne­hezen tudunk szót érteni. Van­csa elmagyarázza — kiabálja! -, hogy melyik csövön hogyan utaznak a vizek. Másfajta zaj­ba mászunk be egy alacsony­ra méretezett vízmentesen zá­ródó ajtón. A víz harsog itt. A Pécsi-tóból jövő vizet engedik bele a Vízfő vizébe, a kettő itt keveredik, majd innen szi­vattyúzzák át Kőlyukba, Buda- fára. Most éppen Komlóra megy a víz java, a patakban gyéren csörgedezik a tavak felé a pótlás. — De ha Komlóról ideszól­nak, hogy felteltek a tározók — magyarázza kísérőm —, ak­kor a fölös víz mind megy a tavakba. Visszamegyünk a külvilágba, majd megnyílik a vasrács és indulunk a forrásba Hangba. Ahogy belépünk, az iménti harsogás fogad (minthogy ugyanoda megyünk, csak más­felől), ám ahogy elindulunk a szűk, alacsony, derékpróbáló já ratban, szinte pillanatok alatt elhal a zaj és nyugtatóan mélységes csönd borul ránk. Ahol már föl lehet egyenesed­ni, az egy tágas terem. Vas­lemezből épült rámpa körül csövek, tolózárak, meg egye­bek sorakoznak, a lábam előtt meg mozdulatlan tükrű ta­vacska. A zsemlámpa fénye alig találja a barlang tetejét, Á japán szasimi Pontyból is készülheh M i sem természetesebb, hogy az Europa Cantat ide­jén valamelyik külföldi • ven­dégtől kérjünk szakácstaná­csot, mégpedig valami igazán különlegeset. Na persze ez csak a mi számunkra különle­gesség, a japánok számára d leghétköznapibb fogások egyi­ke — a szakócstanácsot ugyan­is ezen a héten Nishimura Kyoko, a japán kórus egyik zongorakísérője adta. A szasimi tényleg a legis­mertebb japán ételek közé tartozik, akárcsak a tempura vagy a szukijaki. Mielőtt a receptre térne, Kyoko pár szót szól a japán konyháról:- Az, hogy szigetországban élünk, alapvetően meghatá­rozza a japán konyhát: ren­geteg halait -és más, tengeri eredetű élelmiszert fogyasz­tunk. önöknek talán kissé furcsának tűnhet, hogy a ha. lakat, polipokat, rákokat, kagylókat, algákat, általában nyersen, főzés nélkül elkészít­ve esszük. Talán nem minden­ki idegenkedik tőle, ezért is választottam a valóban jel­legzetes szasimit. A szasimihez nyers tengeri hal vagy polip kell (mellesleg alaposan kifilézett ponytból is készülhet), ezt papírvékony, körülbelül két milliméteres sze­letekre vágjuk, majd szója­mártással vegyítjük. Ezen kívül adunk hozzá mustárt. Az ere­deti recept szerint a wasabi, a zöld színű japán mustár illik hozzá. Megkérdeztem Kyokot, mondja el, hogyan készül a rizs, van-e valami titka a rizsfőzésnek. — Sokféle ízesítésű rizsételt Ismer a japán konyha, a legegyszerűbb köret azonban a teljesen sótlan rizs, ezzel ellensúlyozzuk a sós, és fű­szeres ételek ízét. Húsz deka rizst megmosunk, 2 liter friss hideg vízbe keverjük, várunk harminc percig, majd egy órát főzzük, csak vízben, só és minden nélkül. Ezután le­vesszük a tűzről, és lefedve még tíz percig pihentetjük, S „persze a tálalás módja is fontos: kis tálkákban tesszük asztalra, az elmaradhatatlan pálcikával. A pálcikák hasz­nálata nem is olyan ördöngös dolog, csak egy kis türelem kell hozzá na és gyakorlás.- Most jár először Ma­gyarországon? — Nem, korábban, két éve, amikor Bécsben tanultam zon­gorázni. két napra átjöttem Budapestre, de ilyen hosszú ideig még nem voltam itt, és Pécsett most járok először. — Azok közül, amit nálunk megkóstolt, mi a kedvenc magyar étele? Egy pillanatra lelkes lesz, földerül az arca, és moso­lyogva, magyarul nevezi meg:- A halászlé. D. Cs. odébb pedig a továbbvezető barlangjárat nyeli el mohón a gyatra kis világosságot. Ahol állok, hajdani cseppkövek csonkjain simítok végig, szem­ben, a tó másik oldalán érin­tetlenek a szépségék. Idegyűlik a víz a szerte az erdőben látható dolinákból, s innen indul Komlóra. — Azt hiszem, világos, hogy ez nem turisztikai látványos­ság, itt minden a vízellátás szolgálatában áll — szögezi le Völgyesi József, a Baranya Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese, Látszótag rengeteg a víz, mégis annak a közlésére kér: idén sem számítsanak az odfűiek zavartalan vízellátásra, ennek majd jövőre jön el az ideje. így folytatja: — Szemre rendkívül jó minőségűnek lát­szik ez a víz, a szennyezés nem látszik benne. Pedig igen alapos tisztításra szorul, hiszen védtelen a karsztterület, sok a szennyforrós. A jövő: 1989-től, amikor is Komlót az épülő Duna-ll ve­zetékről látják el, az orfűi vízbázis a bányászvárost ille­tően „tartalékállományba" ke­rül : viszont attól kezdve az orfűi ellátás alapját • képezi, no meg a tavak vízcseréjét. Ez idő szerint maximum 2000 köb­méter az. amit Komló naponta átvesz, Orfű csúcsfogyasztása pedig — a saját rendszeréből — napi 1200 köbméter. E két szám is bizonyítja: jövőre va­lóban rendeződik az onfűi víz­ellátás. Hársfai István Megdöbbentő ötlet és cse­lekmény. A színhely a siklósi vár kínzókamrája. Van ott egy nagy láda, amelyben kín­zóeszközöket tartanak, s amely­nek hasadékába aprópénzt dobálnak a turisták. FV>s tör­ténetünk 26 gazfickója — több­ségük fiatalkorú — közül né­hánynak szemet szúrt ez a „pénzszórás", és támadt egy ötletük, hogy mi lenne, ha ők kanállal mernék ki azt a te­mérdek aprópénzt? Az elhatá­rozást tett követte. Visszatértek a kamrába, ott a ládát meg­döntötték, a hasadékot kiszé­lesítették, majd kanállal gon­dosan kimerték az utolsó fil­lért is. A gazfickók ötletekben ki­fogyhatatlanok voltak. A szín­hely ismét a siklósi vár, illet­ve a vár büféje, amelynek hát­só raktári részét drótfonattal vették körül. Miután körbe- szaglászták a drótakadályt, kerítettek egy csipőfogót, s a többi már könnyen ment, sza­bad préda lett a büfé kóla­készlete. Olyannyira nem za­vartatták magukat, hogy es­ténként rendszeresen odajár­tak ingyenkólázni. Látván az ingyenbüfét egy kirándulóbusz diákjai, hát vérszemet kaptak ők is, sőt az élelmesebbek másnap még vissza is váltot­ták az üvegeket a büfésnél. A huszonhat fiú közül négy alighogy betöltötte a tizennyol­cat, a többségük viszont fia­talkorú. Egy részük még álta­lános iskolás — túlkorosok —, vannak köztük ipari tanulók, munkanélküliek, illetve eltartot­tak. Lakóhelyük Siklós, Bere- mend, Magyarbóly, Sellye, Al- sószentmárton. Gaztetteik zö­me lopás és betöréses lopás. de akad orgazdaság, közok­irathamisítás és okirattal való visszaélés, valamint a garáz­daság különböző formái, ami a csoportos és egyedi elköve­tést illeti. Az „amőba" társaság - így nevezték el őket az eljárást folytató siklósi rendőrkapitány­ság nyomozói - kezdetben még egy csapat volt, élén „Déligyümölcs" becenevű ve­zérükkel. Amikor a főkolompost és néhány társát letartóztatták, egy kicsit megnyugodtak a nyomozók és a környék lakói is. Túl korán, mert a vezér nél­kül maradt banda igaz szét­szakadt, de három új vezért választottak, s újabb és újabb társakat vontak be az új bal­hékba. Közben a bűnügyi anyag egyre dagadt, mert akik itt-ott megbuktak, igye­keztek minél több társukat bemártani, s a meghallgatá­soknál egyre több régi balhé­ra derült fény. Mert omit a bevezetőben említettünk, az csak egy töredéke tetteiknek. Kezdetben ugyanis az alkal­milag összeverődött társaság csak strandlopásokra speciali­zálta magát - a harkányi strandon már rettegtek tőlük — aztán később választottak egy betörési „vonalvezetőt". (Nem akárhogyan dolgoztak ők, minden cselekményüket megtervezték.) Az új betörő­vezér kiadta a jelszót, hogy a strandi lopás oz nem oké, ott szaladni kell. A betörés az igen! így többek között két­„Kisbor” az Europa Cantatra Csak repülőn és Baranyában Először az tűnt fel, hogy a magyar italt tartalmazó pa­lackon angol nyelvű a felirat. Utána észrevettem, hogy az ízléses, 187 milliméternyi, ke­vesebb mint két decinyi üve­gekben bort árusítanak. Két­féle változat létezik: fehér (Sauvignon Blanc) és vörös (Cabernet Sauvignon). Vége­zetül megláttam, hogy az itókákat a Hosszúhegyi Mező- gazdasági Kombinát gyártja és a Malév forgalmazza. A hosszúhegyiek bajai nagykereskedelmi lerakatának telepvezetője, Jósvai Bólint el­mondta, hogy kimondottan az Europa Cantat idejére szál­lítottak Baranyába ezekből a kispalackozású borokból 3000—3000 darabot. A Caber­net egyébként kapható normál méretű hét, hét és fél decis üvegekben is, a fehér Souvig- non viszont új termékük. Ba­ranyán kívül kizárólag a Ma­iévnek forgalmaznak. Ez a kétfajta bor csak vendéglátóegységekben kap­ható, az üvegcímkén nem ta­lálható meg a bor ára. A hosszúhegyiek elárulták, hogy mindenféle adóval együtt egy palack, alig kétdecinyi bor nagykereskedelmi ára 24 fo­rint 39 fillér. A vendéglátó egységekben 35 és 60 forint közö't kaphatók. Tehát óvatos becslések szerint is 18—30 fo­rintra jön így ki egy deciliter bor ára ebből a fajtából. Furcsa. Bozsik L. szer is kifosztották a siklósi piactér összes pavilonját, be­törtek a Hársfa büfébe is. Majd újabb vezetők ötletére váltottak, s gépkocsikra, moto­rokra specializálták magukat. Itt sem volt hiány ötletekben, más nem lévén, egy kínai gyártmányú kisollóval, s egy pici csavarhúzóval dolgoztak több, kevesebb sikerrel. De volt olyan kocsi is, amelynek a csomagtartóján keresztül ju­tottak be az utastérbe. Amikor megunták a be- és a feltörős- dit, kitalálták, hogy idős höl­gyeket rabolnak ki. Itt azon­ban póruljártak, mert a kisze­melt amazon, amint megra­gadták a táskáját, úgy elkez­dett üvölteni, hogy szégyen ide, szégyen oda, megfuta­modtak. A felsoroltakban csak egy kis ízelítőt tudtam adni a gazfickók ezer oldalas regé­nyéből, amelynek mottója le­het a fővezér, Déligyümölcs jelszava: Nappal csavargók és alszom, este pedig folytatom, amit elkezdtem ... Marton Gyöngyi vasamapiS 2B gazfickó fpstt & ***t€* |t| Äiif|||S^ itiiis» j

Next

/
Oldalképek
Tartalom