Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-01 / 212. szám
1988. augusztus 1., hétfő Dunántúli napló Z Solymossy Eaon A döntőbe juhás nem sikerült neki Több mint 15 éven keresztül versenyzett a magyar élvonalban. Olimpián, Európa- b'ajnokságon 'képviselte a magyar színeket Solymossy Egon, a PVSK atlétája. Sprinternek indult, aztán kitűnő 400-as lett belőle. Diósgyőrben kezdett atlétizá Ini 1937-ben, de csak akkor foglalkozott komolyan az atlétikával, amikor Verböczi József lett az edzője, aki abban az időben ott tevékenykedett. 1940-ben Stockholmban a svéd —magyar nemzetek közötti viadalon szerepelt először a válogatottban. 54 alkalommal viselte a magyar válogatott címeres mezét. 1946-ban Ver- bőczi József hívására jött a PVSK-hoz. 100 m-en 10,6 másodperc volt a legjobb ideje. 400 m-es síkfutásban elért 47,8 mp-es megyei csúcseredményét 20 évvel később tanítványa, dr. Patty István szárnyalta túl. A legeredményesebb évében, 1948-ban két számban is magyar bajnokságot nyert, a 200 és 400 m-es síkfutásban. Ebben az időben alakult ki a Bánhalmi, Szentgáli, Solymossy, Karádi összeállítású 4x400 m-es váltó a válogatottban, mely nagy sikerekkel szerepelt a nemzetközi találkozókon. A váltótól a helsinki olimpián is jó eredményt vártak a szakemberek. Solymossy nagyon készült az olimpiára, csak úgy, mint a váltó többi tagja. Éremesélyes reményeik megvoltak, de egy jó eredmény elérését megcélozták. Nem váltak valóra Soly- 'mossy Egon és társai reményei. A döntőig nem jutottak el. Balszerencséjükre szabálytalan versenyzés miatt kizárták a magyar váltót. Jó ideig másra nem is tudott gondolni. Később a magyar küldöttség ragyogó eredményei, a 16 aranyérem, az olimpia varázsa, Solymossyt is magával ragadta. Hát még a hazaérkezés, ünneplés, a fogadtatás Budapesten, ezeket az órákat sosem tudja elfelejteni. Az olimpia után még 1958- ig versenyzett. Az oslói és bér. ni EB-n is elindult, és két főiskolás világbajnokságon képviselte a magyar színeket. Szívesen gondol még ,most is visz- sza 1947-ben megrendezett Balkán játékokra, ahonnan aranyéremmel és a győztesnek járó díszes serleggel tért haza. Egy vélemény két Európa-bajnokságról Két hét leforgása alatt egymást követően két Európa- bajnokságot rendeztek a Velencei-tavon: a 420-as hajóosztályban előbb a juniorok, aztán a felnőttek csatáztak a kontinens legjobbja címért. A két jelentős eseményről Demeter Miklós, a szervezőbizottság titkára, az ismert magyar szakember nyilatkozott az MTI munkatársának a vasárnapi záróünnepély után. — Komoly erőpróbát jelentett a két Európa-bajnokság egymás utáni lebonyolítása, a fiatalabbaknál 16, a felnőtteknél 15 nemzet képviseltette magát — kezdte a titkár. — Sajnos, Japán és Brazília versenyzői kevéssel a rajt előtt, anyagi nehézségekre hivatkozva, lemondták szereplésüket. Ismert, hogy a kontinens-bajnokságok nyílt versenynek számítanak, tehát azokon tengerentúliak is rajthoz állhatnak. A velencei két hét alatt hol szinte tombolt a szél, olyan erősen fújt, hol meg szélcsend bosszantotta a házigazdák és a versenyzők táborát. — Külföldi vendégeink valóban olyan benyomásokkal távozhatnak a Velencei-tó partjáról, hogy ezen a verseny- terepen vagy nincs szél, vagy olyan erős, hogy bizony jól bele kell kapaszkodni a kormányba. A rendezésről elismerően nyilatkozott Harald Richter, a Nemzetközi Vitorlás Szövetség 420-as hajóosztályának elnöke, s a zsűri nevében gratulált Marinovics Endre, annak elnöke is. — A mezőnyből kiemelkedett a felnőtteknél győztes, EB-aranyérmes Halm testvérpár, az NSZK párosa, ugyanakkor a vártnál gyengébb teljesítményt nyújtottak a francia és az olasz egységek. A magyarok? A juniorok kis híján elérték kitűzött céljaikat, ugyanezt nem lehet elmondani felnőtt válogatottjainkról, akik idegesen versenyeztek, ez már oz elsietett, korai rajtokból kiderült. A következő feladat? — Nincs megállás, a jövő héten Balatonalmádi térségében újabb nyílt EB következik, az ifjúságiak Optimist hajóosztályú küzdelme. Itt, a Velencei-tavon szeretnénk újabb jelentős versenyeket rendezni, már most megpályáztuk az 1990-es, vagy 1991-es 420-as női világbajnokságot. Akkor is boldogok lennénk, ha legalább az EB-t kiérdemelnénk — mondotta befejezésül Demeter Miklós. Solymossy Egon ma 66 éves, Pécsett, a Rákóczi úti lakása serlegekkel, tiszteletdíjakkal, emléktárgyakkal, fényképekkel van tele. Ezek mind a múltat idézik. 1958 után edzősködött, sokáig a PEAC-nál dolgozott, a PMSC megalakulása után, 1980-ig a Tüzér utcában tevékenykedett, 1982-ben ment nyugdíjba, nem egy tanítványa válogatottságig vitte, dr. Patty István, Lépőid Endre és Lukács László eredményei sok örömet szereztek neki. A legutóbbi években csak ritkán látni az atlétikai pályákon. Elfáradt, a Mecseken kertészkedik, abban leli örömét, a múltat nem felejti. Érdemes volt olyan sokat edze- nie, küzdenie. Egy-egy olimpia élménybeszámolóra most is meghívják, ilyenkor újra átéli sikerekben gazdag pályafutását. Hegyi István A PMSC-fiúk a bagdadi tornán Kézilabda a frontvárosban „Bemelegítésnek" megfelelt- az őszi idényre Az elmúlt hetekben oldalakat írtak az újságok, hosszú perceket foglaltak le a rádió és a televízió műsoraiban az Irak-lrán közötti háború befejezésének lehetőségei. Pécsett mégis egy egészen más hírt vártak a kézilabdaszurkolók, csakhogy telexen nem volt elérhető. Ott zajlott ugyanis a város két legnagyobb sportcsarnokában az iraki forradalom évfordulója alkalmából rendezett férfi kézilabdatorna. Erre meghívást kapott a PMSC együttese is. A pécsi piros-feketék pedig olyan egzotikus csapatokat kaptak ellenfélül a 12-es résztvevőre tervezett tornán, akiket még térképen is nehéz összehozni. Végül is a tizenkét meghívottból tizenegy megérkezett — ha némi késéssel is — a helyszínre, csupán Algéria válogatottja maradt távol, utazási nehézségei miatt. — Miként zajlott le az egyhetes torna? - kérdeztük a PMSC-sek edzőjétől, Koleszár Györgytől. — A tizenegy csapatot két csoportra osztották. A mi csoportunkba került volna Algéria, ám mivel ők távol maradtak, csak négy ellenfelünk lett: Tunézia és Kuvait nemzeti, Bagdad városi, továbbá Románia juniorválogatottja. A másik csoport: Irak, Bahrein, Jordánia, Kína és Törökország válogatottjai mellett egy jugoszláv klubcsapat, a szarajevói Zseljeznicsár. A csoporton belül körmérkőzések voltak, és a két csoport első két helyezettje jutott a döntőbe, ahol ugyancsak körmérkőzések után dőlt el a végső sorrend. A legjobb négy közé Irak és a Zseljeznicsár, valamint a Román juniorválogatott és Kuvait nemzeti válogatottjai kerültek. A döntőkre elutazásunk után kerül sor. — Milyen eredményeket értek el a pécsiek?- Első mérkőzésünkön 20-10- re kikaptunk Kuvaittól. Rettenetesen nehezen sikerült a'k- limatizólódnunk. Szinte mindenkinek magas lett a vérnyomása a fantasztikus hőségben. Több játékos szerepeltetésétől magas láz miatt el is kellett tekintenünk. Második találkozónkon 20-14-re legyőztük Bagdad válogatottját, majd 26-25-re kikaptunk Tunéziától. Az utolsó mérkőzésünkön sikerült 20-19-re két vállra fektetni azt a román juniorválogatottat, amelyik előtte egyszer sem szenvedett vereséget. Mindez azonban már csak gyógyír volt. Vagyis, mire aklimatizálódhattunk volna, számunkra véget ért a torna.- Milyen színvonalat képviseltek a ritkán látható nemzeti válogatottak?- Megdöbbentően jól kezelik a labdát, rengeteget mozognak, mondhatom gyors, agresszív kézilabdát játszanak. Mivel elutazásunk előtt tíz nappal kezdtük el a felkészülést az őszi idényre — a Kuvait elleni mérkőzést kivéve - elégedett voltam a csapat teljesítményével. Ha számításba vesszük, hogy Kakas hiányában, Tóth, Fazekas, Kunos, Kovács T., Szabó és Becskei I. betegekkel kellett másnaponként kiállni, akkor nem marasztalhatom el a csapatot.- A hallottak alapján, voltak, akikre még nagyobb teher nehezedett.. .- Igen, Tóth, amíg védeni tudott, és mellette Gerdesics a kapuban, míg a mezőnyben Kovács /., Füzesi és az épségben lévő Kunos, de esetenként jól játszott Kovács J. is.- Miként sikerül beépíteni a háborúban lévő trontváros, Bagdadban lezajlott tornát az őszi idényre történő felkészülésbe?- Az említett háború kellős közepén is kifogástalan volt az ellátásunk, még akkor is, ha a szállón és a sportcsarnokon kívül nem sokat láthattunk Bagdadból. Ami pedig a felkészülést illeti: kóstolót kaptunk a világ ed- dia előlünk elzárt országainak kézilabdájából, és akár hihető, akár nem: tanultunk tőlük. A döntőbe jutott hó- 4 rom csapat edzője jugoszláv. Márpedig Jugoszlávia legutóbb előttünk nyert világbajnokságot. Nehézségeink a klímával voltak. Ami a sorozatmérkőzéseket illeti: itthon is ez vár ránk. Most a hét végén Szegeden, a jövő hét végén Keszthelyen szereplőnk tornákon. Tehát folytatjuk, amit elkezdtünk. Kapu László Fesztivál Kupa férfi kézilabdatorna Szegeden a városi sport- csarnokban befejeződött a Fesztivál Kupa nemzetközi férfi kézilabdatorna küzdelemsorozata. A végső sorrend a csoportok azonos helyezettjeinek egymás elleni találkozóján alakult ki. Eredmények Döntő: SC Leipzig (NDK-beli)—Tisza Volán 28-21 (13-10), a 3. helyért: VÁÉV Bramac—Pécsi MSC 28-27 (15-11), az 5. helyért: Bp. Honvéd—Debreceni Dózsa 27-23 (14-10). A nemzetközei minősítés ka|>y|ában „Szeretem az éles partikat Három felnőtt sakkversenyf nyeri 17 évesen egy hónap alatt Akik nem ismerik Böröcz Istvánt, ezt a majd’ két méter magas, pelyhedző bajuszú fiatalembert, azok nemigen gondolnád róla, hogy a baranyai sakkozás egyik legnagyobb ígéretével állnak szemben. Ám a csalóka látszat után, lejátszva egy gyors partit, megbizonyosodhatnak arról, hogy nem véletlenül nyeri sor. ban a hazai versenyeket a PMSC játékosa. A Nagy Lajos Gimnázium 17 éves diákja — úgy tűnik —, jól használja ki az érettségi előtti utolsó vakációt, szorgalmason gyűjtögeti a felnőtt tornák bajnoki címeit. — Az idei évre, de különösen oz utóbbi egy hónapra nem panaszkodhatom — mondja a Zsolnay Kupa újdonsült győztese. — Június végén a mázaszászvári Bányász Kupán lettem első, majd a gyönki versenyen végeztem másodma- garnmal az élen, és most itthon is sikerült tornát nyernem.- A Zsolnay Kupán játszott kilenc partiból nyolcszor nyertél, csak klubtársad, barátod és riválisod, Horváth Péter ellen zárult döntetlennel a maratoni játszma. Mindkét színnel bátran és eredményesen küzdöttél. Mennyi idő kellett hozzá, hogy ennyire megtanuld a sakk művészetét? — Tíz évesen a Zsolnay SE- ben kezdtem el játszani, előtte nagyapámtól tanultam meg a lépéseket. Az ott töltött évek alatt Milassin Jánostól, Vertényi Józsi bácsitól sok mindent megtanultam, majd fejlődésem érdekében a jelenlegi klubomhoz, a Pécsi MSC-hez igazoltam. Ezt a döntésemet nem bántam meg, a magasabb osztályban kapott játék- lehetőség és jelenlegi edzőm, Kádár Gábor munkája nyomán lásson megismerem e gyönyörű játék mélyebb összefüggéseit. — A nyári sikerek után mi várható ősszel? — Jövő májusban érettségizem, s ezért átmenetileg lemondok a sakkról, a tanulást választom. Szeretnék a JPTE Közgazdaságtudományi Karán továbbtanulni, s ehhez ai jövőben a sportra szánt időt inkább a matematikával kell töltenem. — Addig még sok borsot törhetsz az ellenlelek orra alá. Mi a sikereid titka? — Úgy érzem, hogy a kombinációs készségem megfelelő, és szeretem is az éles partikat, a megalkuvás nélküli játékot. Ám bőven van javítani valóm, elsősorban a megnyitás elméleti felkészültségemet kell gyarapítani, s még nagyobb jártasságra kell szert tennem a végjátékok terén is. — Az idei évben milyen eredménnyel lennél elégedett?- Szeretnék nemzetközi minősítést szerezni. — Jelenleg 2100 hazai Élő-ponttal rendelkezem, melyet ez idáig kb.: 100-zal toldottam meg. S ha tovább tartana a jó sorozat, akkor elérhetném áhított célomat, hogy 2300 ponttal felkerüljek a FIDE (Nemzetközi Sakk Szövetség - a szerk.), listájára. De korai még erről beszélni ... — mondja félszeg mosollyal és halkan hozzáteszi, hogy ő nem a szavak embere, inkább játszani szeret. Kőhalmi Endre És persze, győzni . . . A XIII. Zsolnay Kupa végeredménye. ,,A"-csoport: 1. Böröcz (PMSC), 8,5; 2. Horváth P. (PMSC), 7,5; 3. Sze- lényi (Veszprém), 7; 4. Iván A. (Komló), 7; 5. Svonavec (asehszlovák), 6,5; 6. Fazekas M. (MMG), 6 pont. ,,B"- csoport: 1. Palágyi (Szeged), 8; 2. Nagy M. (MÉM), 7,5; 3. Lékó (Szeged), 7; 4. Kővári ■* (Szentes) 6.5; 5. Áj (Ráckeve), 6,5; 6. Iliin (Komló), 6,5 pont. A képen elöl Solymossy, aki váltótársától, Adamiktól veszi át a botot, a Prágában megren HptpH r cphcTlnunlrin---MnmtnrnrcTnn npmrpfpL LataHí uinWnlnn
