Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-06 / 217. szám
HÉTVÉGE Gondjainkról Az újságolvasók meglepetéssel fogadhatták, hogy az elmúlt héten a Rádió és Televízió Újság oldalterjedelme jelentősen csökkent, s e hét elejétől kezdve a Magyar Nemzet négy alkalommal a korábbi tizenkét odal helyett csak nyolcban jelent meg. Már találkozhattak az újságolvasók azokkal a tájékoztatásokkal, melyek arról számoltak be, hogy hazánkban a szokásosnál, kevesebb újságnyomó rotációspapír áll a kiadók és a nyomdák rendelkezésére. Következik ez abból, hogy átmenetileg a Szovjetunióban csökkent az újságnyomó papír termelésének mennyisége, különböző okokból kénytelenek voltak néhány papírgyárat leállítani, ugyanakkor a megnövekedett hazai információs igény következtében saját maguk a ka- rábbinál' több papírt használnak fel. Mivel mi a hazai szükséglet jelentős részét a szovjet importból elégítjük ki, a tervezett, körülbelül tízszázalékos. mintegy 7 ezer tonna szállítás elmaradása a magyar nyomdaipar számára komoly gondot okoz. Jelenleg nincs más lehetőség, mint a takarékosság. Ennek több formája van, ezek közé tartozik, hogy a felhasználók gondosabban ügyeljenek a szállítás és nyomás idején a papír minőségére, kevesebb legyen a rongálás, a selejt. De ez önmagában nem oldja meg a problémát. Mint az említett példák bizonyítják, a szerkesztőségeknek is alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. Ez számunkra is gondokat jelent, melyeket szeretnénk megosztani az olvasókkal, megértésüket és türelmüket kérve a várható, átmeneti, de talán a reméltnél hosszabbnak ígérkező kényszerű változásokhoz. Előfordulhat, hogy nem is olyan sokára kevesebb példányban tudjuk lapunkat kinyomni, s ha biztosítani is akarjuk, hogy előfizetőink változatlanul megkapják a Dunántúli Naplót, kevesebb kerülhet majd az utcára, árusításra. Vonatkozhat ez majd a központi lapokra is, s bekövetkezhet, hogy többen nem tudnak majd az újságospavilonoknál lapot vásárolni. A Dunántúli Naplót a jövőben kénytelenek leszünk kevesebb oldalterjedelmében megjelentetni. Előre szólunk gondjainkról, hogyha a kényszerű intézkedések bevezetésére sor kerül, azok ne érjék váratlanul olvasóinkat. Hiszen az oldalterjedelem csökkenése azt is jelenti, hogy néhány megszokott és kedvelt rovatunktól, oldalösszeállítástól, olvasói szolgáltatásaink egy részétől meg kell válnunk. Bizonyára ennek sokan nem fognak majd örülni, hiszen napjainkban is gyakran kapunk olvasóinktól olyan leveleket, melyekben újabb információkat, szolgáltatósokat kérnek tőlünk. (Pl. mostanában azt, hogy a napi műsorban a műholdas tv-adá- sok programját is közöljük.) Szerkesztőségünk igyekszik majd gondosan kialakítani az új körülményeknek megfelelő megjelenési lehetőséget. Ha erre sor kerül, számítunk olvasóink észrevételeire, javaslataira is. De még egyszer hangsúlyozni kívánjuk: számítunk megértésükre, arra, hogy továbbra is megmaradnak lapunk olvasóinak, vásárlóinak. Himesházának van jövője, vannak tervei, gyarapodik. Itt maradnak, otthont építenek a fiatalok. (Írásunk a 11. oldalon) A két idős asszony pár forint különbséggel ugyanany- nyi jövedelemből él. Egyikük - a helyi népfrontelnök biztatására — kért és azóta havonta rendszeresen kap kiegészítő segélyt. Egy utcában lakva eljutott a hír a másik asszonyhoz, aki szintén beadta a kérelmét, de az övét elutasították. Azóta nem köszön annak, aki kapott, meg van győződve arról, hogy a másiknak jó patrénusai voltak, vele pedig méltatlanul jártak el. Nem is egyszerű dolog az alacsony, de csaknem forintra egyező nyugdíjaknál eldönteni, hogy a kérelmezők közül ki az, akinek a jelenlegi jogi szabályozás keretein belül lehet adni anyagi támogatást. A kérdőjelekről, a határesetekről dr. Grünwald Anna főorvossal, a Pécs M. Városi Tanács V. B. hivatalának egészségügyi osztályvezetőjével beszélgetünk. Az egyik alapvető gond az, hogy nem egyértelmű, mit értünk ma létminimumon. Ennek kiszámítása statisztikailag ugyan megoldható és adott, a tanácsi szociális igazgatósban: létminimumként a legalacsonyabb özvegyi nyugdíjat 70 év alatt 2780, 70 év felett 2898 forint - fogadják el. A „társadalmi" minimum azonban ennél magasabb. A Szak- szervezetek Elméleti Kutató Intézete szerint 1987-ben 3200 forintot lehetett „társadalmi" minimumnak tekinteni, de még ebben sincs néhány olyan tétel, mint például a rendszeresebb húsfogyasztás, jobb minőségű szappan használata, napilap járatása. * A legalacsonyabb özvegyi nyugdíj azonos a rendszeres segély összegével. Ezt a pénzt kapják minden hónapban azok a koruknál, vagy betegségüknél fogva munkaképtelen emberek, akiknek nincs jövedelmük, egyedül élnek és nincs tartásra kötelezhető hozzátartozójuk. A legtöbben ezt az utóbbi kikötést nem ismerik, vagy nem akarják tudomásul venni, ám a szociálpolitika a családjogi törvényre alapozottan és morális szempontok miatt a hozzátartozók anyagi körülményeit is vizsgálja. A Pécshez tartozó szőlőterületen félig lakó-, félig présháznak kinéző épületben él egy 86 éves asszony, a nyugdíjas özvegy lányával. Az édesanyának nincs nyugdija, a lánya havi jövedelme 4200 forint. Két másik gyermeke — szintén nyugdíjasok — ugyancsak Pécsett lakik és mindkettő egyedülálló. Az egyik havi 3800, a másik 4100 forintból él. Az édesanyjukat anyagilag nem segítik, a vele egy háztartásban élő lánya tartja el. Hiába tudja az ember, hogy mind 3800, mind a 4100 forintból nagyon nehéz anyagilag rendszeresen segíteni a szülőt, a jogszabály kimondja: amennyiben a hozzátartozó családjában az egy főre jutó havi jövedelem meghaladja a 3360 forintot, akkor a jövedelem nélküli személy nem jogosult rendszeres anyagi juttatásra, a hozzátartozókat kell tartásra kötelezni. Ez a jövedelmi értékhatár azonban a mai viszonyokat tekintve olyan alacsony, hogy a tartásra valóságban képtelen hozzátartozókat is tartásra képesnek tekinti. Az édesanya el is állt a kérelmétől, mondván, hogy a másik két gyerekének is alig marad miből élni, miután kifizetik a kötelező tételeket és havonta félreteszik a pénzt a téli tüzelőre. Egyértelműbbnek Játszik az az eset, amelyben szintén egy jövedelem nélküli idős asszony kérte a rendszeres segélyt. A lányával és a férjével él közös háztartásban egy fedél alatt egy családi házban, amelyben külön szobája van. A középkorú házaspár dolgozik, egy fiúk van. A férj havi jövedelme 9400, a feleségé 5700 forint, a fiúké 4200 forint, vagyis a családban az egy főre jutó jövedelem csaknem 5000 forint. A kérelmét elutasították. A rendszeres szociális segélyből élők száma lassan, de Pécsett is csökken. Egyre kevesebben vannak olyanok, akik nem szereznek rokkantsági nyugdíjjogosultságot. Ugyanakkor növekszik a részsegélyt kérők száma. Hét évvel ezelőtt 182-en voltak, tavaly pedig 300-an. Részösszegű segélyt minden hónapiban olyan alacsony nyugdíjasok kapnak, akik egyedülállók és megélhetési nehézségeik mellett idült, vagy súlyos betegségben szenvednek. Nem csekély a szociálpolitika tanácsi dolgozóinak felelőssége, akiknek az orvosi vélemény és a körülmények vizsgálata alapján ugyan könnyebben, de mégiscsak dönteniük kell abban, hogy a ki kaphat és ki nem. A már említett két idős asszony esetében az egyiknél a súlyos szívbetegség volt a döntő a sok és drága gyógyszerrel együtt, amelyeket meg kell vennie. A betegség miatt kénytelen volt felhagyni a kertműveléssel, Ikisóllattartással. A másik — aki nem kapott részsegélyt - pont így egészíti ki alacsony nyugdíját. Ettől függetlenül elgondolkodtató az, amit méltatlankodva kérdezett a tanácson: és aki nem beteg, a segélyt elissza, az jobban megérdemli a támogatást, mint én, aki 68 évesen is pia- cozni járok? Sok vita alapja és gond okozója - főként a lumpenek és cigánylakosság körében —, hogy nem lehet megnyugtatóan tisztázni egyes kérelmezők helyzetét. Amennyiben pedig rokkantak vagy idősek - az alkoholizáló életmódjuk ellenére — a jogszabály értelmében rendszeresen segélyezni kell őket. * Az is igaz, hogy ilyen életvitelű segélyezettek kimaradnak abból a gyakorlatból, miszerint a rendszeres segélyből élőknek évente ötször automatikusan küldenek eseti segélyt. Eseti segélyt — a rendszeres segélyből élőkön kívül - kaphat az a 18. életévét betöltött személy, akinek megélhetése veszélyben van és anyagi helyzetének átmeneti javítása más módon nem biztosítható. Az elmúlt két év alatt nagyot változtak Pécsett az eseti segélyezés mutatói. Két évvel ezelőtt 2045 személyt 5528 alkalommal segítettek. Éves szinten egy személy átlag 7610 forintot kapott, az egy esetre jutó segély átlaga pedig 2810 forint volt. összesen 15 563 000 forintot fordítottak ilyen célra. Tavaly többet, 16 076 000 forintot juttattak a segítségre szorulóknak, mégis rosszabbak az átlagmutatók. Egy személy éves viszonylatban átlag 5600 forintot kapott, az egy esetre jutó segély átlaga pedig 1550 forintra csökkent. A magyarázat az eseti segélyezésre szorulók számának emelkedésében - 1987-ben 2791 — illetve abban rejlik, hogy lényegesen többször - 10 370 esetben - kellett segélyt adni. Elgondolkodtató és figyelmeztető jelenség, hogy újabban a fiatal korosztályhoz tartozók közül is kopogtattak már néhányon anyagi segítségért. Elsősorban szülői háttér nélkül álló, alacsony fizetésből élő, átmenetileg — betegség vagy egyéb ok miatt — megélhetési nehézségekkel küszködő házaspárok, illetve egyedülállók kértek támogatást. Török Éva Határesetek
