Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-28 / 239. szám
Senkinek sem kellene? ______________________________________________________________________________ V ágóhíd-veszélyben a bivalyrezervátum Mika József igazgató: „Egy alapítvány jelenthetne megoldást" Az előző héten kétszer is hallhattunk a tévé híradójában a kápolnapusztai bivalyrezervátumról. Az első hír riasztotta — riadóztatta — a közvéleményt, a második megnyugtatni látszott. Valóban Így van? Előbb a helyszínen tájékozódtunk. A bivaly, ez a sötétbarna, hátracsapott szarvú, nagyerejű állat, valamikor nálunk is — igaz, csak helyenként - igavonó barom volt, ám a gépekkel nem versenyezhetett. 'Ma egy ikb. 70-es létszámú állomány a Nagykanizsai Állami Gazdaság kápolnapusztai üzemegységében (Balatonma- gyaród és Zalakomár között) éldegél. Idegenforgalmi látványosságként is, egyelőre még génbankként is. A nagy kiterjedésű karám éppen üres, az állatok — mint a tájékoztató táblán is olvasható - ezekben az órákban a kinti legelőkön vannak. Találkozunk is a vonuló csordával. Egy pásztor és egy szürke kis kutya igazgatja őket éppen át a másik legelőre. Békésén vonulnak, majd megérkezvén, egy részük elhever, más részük nekiáll le- gelgetni. Mit sem sejtenek ar. ról, hogy a jövőjük még mindig bizonytalan, fölöttük ott lebeg a vágóhíd réme. Ti. erről tájékoztatott a gazdaság nagykanizsai központjában Mi- ka József igazgató. • Kertelés nélkül kimondja: elégedetlen a tévében látottakká I- ha I lotta kka I, mert nem a való helyzetet tárta fel: — Úgy tűnt, mintha nekünk csak azzal a bizonyos elmaradó 160—180 ezer forint állami támogatással lenne gondunk, s hogy a szövetkezet felajánlása - amit különben köszönettel fogadunk — mindent megoldott. — Miért, nem így van? — Sajnos nem. - És mielőtt a lényegre térne, röviden összefoglalja az előzményeket, kezdve attól, hogy an• nak idején szinte kéretlenül került az állomány a gazdasághoz, amikor' még nem volt „költségnéző idő”, s a hús- marha mellett elfért a bivaly is. Csakhogy a marhát leépítették, a bivaly tartási költsége pedig emelkedett. Akkor még 600-700 ezer forint körül volt a tartási .költség, amit a borjúszaporulatért kapott 160-170 ezer forint állami támogatós, majd az alig 100 ezer forintnyi idegenforgalmi bevétel csökkentett. A tartási költség ma már közelít a másfél millióhoz. Sőt! — A kisbalatoni rendezés miatt őszre fel kell számolnunk a kápolnapusztai sertéstelepünket, így az ottani költségek — víz, villany stb. — mind a rezervátumot terhelik majd. — Miért teher ez a viszonylag nem nagy költség a gazdaságnak? — Mi egy kis gazdaság vagyunk, az éves nyereségünk 10 millió forint körül van, ehhez mérten a rezervátum miatti veszteség túl sok nekünk. — Tehát nem tévedünk, ha ezt úgy értelmezzük: a bivalyok még nem úsztak meg a vágóhidat. — Bármennyire is sajnálom az állatokat, de így van. Az, hogy a szövetkezett átvállalta a kieső állami támogatást, még semmit nem old meg. Nekünk olyan megoldás kell, ami elviszi a veszteséget. Mi egy fillér nyereséget nem akarunk, de veszteséget sem. — Mit mond a MÉM? — Azt, hogy a tárcának nincs szüksége az állományra génbanlkként, mert a szomszéd országokban van elegendő bivaly. Különben már az idén esedékes bikát sem kaptuk meg — a belterjes tenyésztés elkerülése végett kétévenként vásárolt számunkra egy-egy bikát a MÉM Bulgáriából vagy Romániából. Az államnak tehát nem kell, de másutt sem kell, nékün’k meg a másfél milliós veszteségre nincs szükségünk. Ezért határoztam el az állomány felszámolását. — Csak ez lehet a megoldás? Ha a MÉM kilép a „ bivaly-üzletből", az új minisztérium, a Környezetvédelmi és Vizgazdáikodási Minisztérium nem tudna-e segíteni? Hiszen egy ilyen állatrezervátum fenntartása természetvédelmi feladatként is felfogható. — Tettünk már lépéseket és kaptunk is ígéretet, hogy megpróbálnak valami pénzt összeszedni. — Csakhogy itt folyamatos pénzügyi támogatásra lenne szükség. — Ezért is látom én a megoldást egy alapítványban olyan közreműködőkkel, akik évről évre vállalnák a tartási költség összeadását. Arról van szó, hogy egy őshonos állatfajta utolsó példányai fennmaradjanak hazánkban, s ne csak annak örüljünk, ha más tájakon sikerül megmenteni kihalóban lévő fajokat. Hársfai István Uj helyet a siófoki gyermek- könyvtár Új helyére költözött a siófoki gyermekkönyvtár. A Kálmán Imre szülőháza melletti régi épület az 1986-os földrengéskor olyan súlyosan károsodott, hogy le kellett bontani: a helyén épült fel az áfész látványos kivitelű új központja, s a földszintjén alakították ki a gyermekkönyvtár termeit. Kép és szöveg: Verebics János Bohóságok a turisztikai találkozóról Látványos sportversenyek, móka, valamint komöly politikai és kulturális programok. Röviden így összegezhető az egyetemisták és főiskolások XIII turisztikai találkozójának orfűi eseménysorozata. A hétfői nyitónap a hirdetések nagy napja volt. Jellemző kérés a helyzet magaslatán lévő stúdióshoz: „Mondja be, hogy X. Y. nem talál vissza a sátrához, aki tudja, hogy hol lakik, oz jöjjön érte és vezesse haza." Ez persze nem volt véletlen, hisz legalább kétezer sátrat vertek fel huszonnégy óra alatt. Példás összevisszaságban, komolyabb városrendezési elképzelések nélkül. Beszédesek, sokat elárulnak a négy nap hangulatáról a folieavzett, s meghirdetett talált tárgyak is. Néhány a listából: egy reklámszatyor, furulya, személyi igazolvány és jogosítvány minden mennyiségben, egy kispárna cihával, egy női miniszoknya és egy férfi alsónadrág {?!). Nyolc táborozó órája elvesztését jelentette be. Sportkrónika nélkül persze hiányos lenne az összegzés, hisz a roppantul kifejező neveket választó csapatok ádáz küzdelme százakat, ezreket tartott lázban. A természet- járó akadályversenyt „Lóti- Futi"-ék nyerték. Női röplabdában a „Beázott a sátram alja” a miskolci „Gyalogbékákat" kényszerítette térdre. Férfifociban 80 csapat indult, a győzelemre a debreceni „Oportó SC" tagjai ihattak. De rangos küzdelmet hozott a Pécsi Orvostudományi Egyetem „imPOTE". csapatának összecsapása az „Elnöki Tanács Pick-nik klubjával" és az a meccs is, ahol „Pe- resztrojkáék" ütötték a „Pink Floyd SC"-t. De nemcsak hagyományos versenyeken mérhették össze erejüket äz egyetemisták, főiskolások. A Western-parkban iszapbirkózáson szórakozhatott a nagyérdemű. Az Univer-Tri- Ciki tripla tropp strapában a rollerezés jelentette a legnagyobb feladatot, no és az úszás a térdig érő vízben. Természetesen a zárónapon Fair play-díjat is kiosztottak, melyet a fejelésben indult ér spontán összeállt „Szilvásgombóc" csapat nyerte. Ahol 6000 ember összejön, ott ugye bizonyos óvintézkedéseket is tenni kell. Ennek megfelelően a kapusszolgálatot igen kemény fiúk látták ej. így fordulhatott elő, hogy táborba érkezésekor Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, a Politikai Bizottság tagja is fennakadt a rostán. Szerencséjére Fodor László, a Baranya Megyei KISZ Bizottság első titkára felelősséget vállalt érte, igazolta őt... Kép és szöveg: Balog Nándor Figyelni kellett a lábakra az eső miatt „sár-sátorrá" változott sör-sátor előterében Peggi és a juhász szerelme „A gyilkos én vagyok!” Ismeretlen, 30 év körüli férfi holttestére bukkantak a járókelők augusztus 12-én, a reggeli órákban a Komlót a Hamvas-dűlővel összekötő gyalogösvényen. A férfi hanyatt feküdt, a testén és a fején súlyos sérülések. Augusztus 12-én egy fiatal- asszony bejelentette a Komlói Városi Rendőrkapitányságon, hogy férje, Kalmár András, 32 éves, Komló, Kisbattyán, Fő út 29. szám alatti lakos, nem tért haza a bányából, az éjszakai műszakról. Augusztus 13. Ismét cseng a telefon a rendőrkapitányság ügyeletén. Jöjjenek ki, a gyilkos én vagyok — mondta a telefonáló. A tettes, Óbudai János, 25 éves alkalmi munkás, még aznap beismerő vallomást tett a rendőrségen. Óbudai János, vásárosdom- bói lakos, májusban ismerkedett meg Kalmár Andrással és feleségével, Peggivel. A virágos réten kezdődött a nagy románc. Óbudai János itt legeltette a nyáját, Peggi pedig csigát szedegetett az árokparton, s szép szeme sugarát a juhászra vetette. Teltek, múltak a napok, s szövődött a barátság a juhász és a férj között, és a szerelem titokban a feleséggel. A család egyre gyakrabban látogatott a juhász sátrába, az asz- szonyka főként éjszaka. S egy szép nopon felajánlotta a Kalmár csqlád a juhásznak, hogy hagyja a birkákat másra, álljon inkább náluk munkába. Az alku megköttetett, s a juhász Kalmárékhoz költözött. • — Szerelmes voltam — vallotta Óbudai János a rendőrségen —, s amikor egy napon Peggi azzal jött hozzám, hogy nem akar együttélni a férjével, s jó volna egy üzemi baleset, vagy gyilkosság, hát én is azt gondoltam, hogy nem is volna rossz. Megbeszéltük, hogy az erdőben csinálom, majd az eszközt is kiválasztottuk,. egy 40—50 centi hosszú, vályogpu- colásra és falbontásra használt kést. A férj pedig mit sem sejtve, elfogadta a juhász ajánlatát, hogy csütörtökön, a késő esti órákban menjenek el együtt szivattyút lopni, amit aztán eladnak. A szilvási játszótérre beszélték meg a találkozót. Útközben, a gadányi szőlők felé menet, szó nem esett köztük. Amint a jelzett háznál átmásztak a kerítésen, András megkérdezte, hogy hol van a szivattyú? János nem válaszolt, csak ütött, a kezében lévő késsel András fejére. Az ütés a férfi koponyájának kisagyi részét érte, s a földre zuhant.- Miért teszed? - kérdezte. — Nem tudom — válaszolta a juhász. S ezek után furcsamódon békében együtt sétáltak tovább. Óbudai János ugyan felajánlotta, hogy telefonál a rendőrségre, s elmond mindent, de Kalmár András azt válaszolta, hogy ő úoyis letagadja, hogy a juhász ütötte fejbe. Aztán egy tölgyfa alatt elszívtak egy cigarettát, majd a férj megkérdezte :- Peggi küldött? Most hazamegyek és agyoncsapom. Ekkor társa ütni kezdte a fejét a késsel, majd egy fahu- sánggol. Aztán otthagyta az elcsendesedett férfit, hazament Peggihez, s lefeküdt. Reggel korán keltek, kimosták a véres ruhákat. Ám milyen a so.s, Peggi mégsem a juhászt választotta, szombaton már egy új férfi, pontosabban Peggi egyik régi szerelme tűnt fel a látóhatáron, aki bejelentette Óbudai Jánosnak, hogy ő az új élettárs, juhászunk pedig a rendőrségnek, hogy ő a gyilkos. Peggi tagad. Méghogy p bújtotta fel a juhászt? Ö semmiről sem tud. S hogy szó ne érje a ház elejét, a szerelmes juhász munkabérét kifizette, s ráadásnak még egy órát is adott neki, ami a férjéé volt. De volt még mása is a féjr- nek, 150 forintos CSÉB biztosítása. S egyszer már jól fizetett a biztosító, amikor a férj levágta a kisújját. . . Marton Gy. vasämapi
