Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-27 / 238. szám
IO Dunántúli napló 1988. augusztus 27., szombat A szigetvári Dorffmaister-freskó Megóvni a 200 éves jeles alkotást Szigetvár történetében több jelentős évszám jelzi hazánk hadi eseményekben gazdag múltjának egy-egy állomását, amelyekről napjainkban a honszerető utódok a hősöket, megillető tisztelettel emlékeznek meg. Példaképeket is elénk állító, küzdelmes történelmünk tanúi a műemlék- épületek, s a gazdag múzeumi anyag, amelyek ma is látogatásra csábítják a hazai és a külföldi turisták tömegeit. Szigetvár hősi múltja a zenei alkotásokban, irodalomban, s a képzőművészetben is tovább él. A műfajok gazdag repertoárjából a város egyik nevezetességét, a plébánia templom kupolafreskóját emelem ki azzal a céllal, hogy a mű elkészültének kétszázadik évfordulóján —, a leíró ismertetés szándéka nélkül---, az érdeklődők, s a jeles alkotás megóvása ügyében illetékesek figyelmét ismét Dorffmaister István fő művére, annak jelentőségére irányítsam. A mohácsi csatavesztés és az azt követő oszmán hódító terjeszkedés, amely 1529-ben Bécset is elérte, felkeltette a röplap-irodalom és a grafika érdeklődését a magyarországi török harcok iránt. A csatajelenetek egykorú, 16., illetve 17. század eleji metszői közül két kiemelkedő tudású mester, a nürnbergi Hans Siebmacher, valamint az augsburgi Wilhelm Peter Zimmermann neve vált széles körben ismertté. A 17. századi legkiválóbb magyar vonatkozású ábrázolásokat a holland Romeyn de Ho- oghe és Arnold Westerhout csataképei között találjuk. A sárvári vár lovagtermének mennyezetén 1653-ban a1 15 éves háború csatáinak ábrázolására Nádasdi Ferenc adott megbízást Hans Rudolf Millernek, aki kompozíciójához Siebmacher metszeteit használta fel. E csataábrázolások 116 évvel később a terem falképeit festő Dorffmaisterre is hatást gyakoroltak. Az ábrázolások ismeretében jól érzékelhető, hogy Dorffmaister csataképein számos figura pozicionális alapötlete Miller befolyását mutatja. A korábbi századok, neves európai mesterek művészi öröksége tehát kimutatható Dorffmaister alkalmazott formakincsében. A feltehetően bécsi születésű Dorffmaister Sopronban telepedett le. Munkássága szinte az egész Dunántúlra kiterjedt. Megrendelői között a> társadalom különböző rétegeinek képviselőit találjuk. Szigetvári megrendelését valószínűen Szily János, szombathelyi püspök közvetítésével, Eszter- házy Pál László pécsi püspöktől kapta, aki a festőt 1786-ban mór foglalkoztatta Pécsett. Munkáját abban az épületben végezte, amelyet Ali pasa a premontrei szerzetesek elpusztult templomának anyagából éppen négyszáz* éve, 1588-89-ben emelt az óváros főterén. E dzsámit a visszafoglalás utón, 1712-ben a belgrádi püspök katolikus templommá szentelte, majd az épület barokk átépítését 1780- ban kezdték meg. Az egykori dzsámi kupolája alkalmas felületet kínált Dorffmaister barokk illuzionista festészeti hagyományokat őrző kompozíciójának befogadására. A koncentrikus körökre szerkesztett alkotás Zrínyi és Szulejmón halálát, illetve az 1689-es fel- szabadulást jelképező képi csoportokat, s a csatajeleneteket ábrázolja. A bemutatott események fölött a kompozíció égi szereplői adják kiteljesedő értelmét az eszmei tartalomnak. Szigetvár e nevezetességét a korabeli leírások, útikalauzok elragadtatással méltatják. Még a festő életében jelent meg Teleki Domonkos erdélyi főúr útinaplója, „Egy néhány hazai utazások leírása” címmel, (1796), amelyben Szigetvár épületeinek ismertetése után, a freskóról ezt írja: .......ékes kis Templom, kivált a Boltozatján való festés, mely Szigetnek a Töröktől Éhség által lett vissza vételéi emblémákban ábrázolja, nézést érdemel." Szeptember 6., kedd: 10.00 órakor: A ZMKA hallgatiónak fogadása. 12.00-kor: Általános iskolások koszorúzási ünnepsége a Juranics-szobornól. 15.00 órakor: Koszorúzás a költő Zrínyi szobránál. 18.00 órakor: „Szigetvár képe" — Zágon Gyula kiállításának megnyitója a vár dzsámijában. 18.45 órakor: A Várbaráti Kör koszorúzási ünnepsége Horváth Márk szobránál. Zrínyi téren: Erkélyzene, szavalat, lánggyújtás, koszorúzás. 20.00 órakor: A Várbaróti Csokonai Vitéz Mihály 1804- ben Kazinczyhoz írt levelében a freskót ,,pompós"-nak nevezi, s költeményes kötetének borítójára szándékozik rézbe metszetni. 1868-ban a pécs-borcsi vasútvonal megnyitása alkalmával az ünneplő közönség Szi-. getvárral is ismerkedett. A tudósító többek között ezt írta: .......megtekintők Dorffm aister által készített, gyönyörű freskókat a templom kupolájában, amelynek tárgya szinte a vár történetéből van véve." Egy múlt századi német utazó is tetszését nyilvánította a freskóval kapcsolatban: „Die beste Deckenmalerei. Ein Panorama-Gemälde mit Episoden." A múlt századi hazai és külföldi utazók elismerésén túl számos neves művészettörténész nyújtott a szigetvári freskókról elismerő műelemző értékelést. A fentiekben bemutatott összefüggés is szemlélteti azt a szerves fejlődést, amely a 16-17. századi közép-európai mesterek alkotásai, illetve a hazai, 18. század végi festészet kapcsolatában fellelhető. Dorffmaister szigetvári alkotásában nemcsak a miinek az európai festészetKör ünnepi emlékülése a vár dzsámijában. Szeptember 10., szombat: 9.00 órától: Sportversenyek. 16.00 órától: Tárlatvezetés, Varga Árpád fafaragó mutatja be munkáit a zeneiskolában. 17.00 órakor: „övék a pódium" — amatőr együttesek bemutatkozása a zeneiskola belső udvarán. 20.00 órakor: Zrínyi lakoma az Oroszlán étteremben. Szeptember 11., vasárnap. 9.00 órakor: Sportversenyek. 10.00 órakor: „Szigetvári Muszola" — népi sportjátékok be illeszkedését, hanem a megrendelőnek a magyar történelmi múlthoz fordulásában az abszolutizmussal szembeni állásfoglalását is értékelnünk kell. A 18. század végén, a ha-, zai megrendelők körében Dorffmaister volt a történelmi ábrázolások legkeresettebb festője. Az 1770 után keletkezett művei a barokk művészet klasszicizáló tendenciáit erősítik, s ezáltal szigetvári freskójának formai megoldásai is a magyarországi klasszicizmus bevezetését jelentik. A mű tartalmában ugyanakkor a 19. századi magyar történelmi festészet korai előképét kell látnunk. A szigetvári főtéren álló műalkotásegyüttes építményi része végre rekonstruált és megújult állapotban ünnepelheti 400 éves fennállását. Sajnálatos azonban, hogy a fenti méltatás alapján a maga műfajában semmivel sem jelentéktelenebb, óm öt évtizede egyre romló állapotú festészeti értékünk, megvalósulásának kétszázadik évfordulóján sem szerezhet örömet látogatóinak, a sorsáért aggóés hagyományőrző együttesek bemutatója a vár mögötti ligetben. Népművészeti vásár, szigetvári szőlősgazdák termékbemutatója, borversenyek, zsibvásár és bolhapiac, malacsütés és birkasütés 15.00 órakor: Udvari játékok a zeneiskola udvarában. Bemutatkozik a dobszai színjátszó kör. 17.00 órakor: ünnepi hangverseny a Zrínyi téri dzsámiban. 20.00 órakor: ünnepélyes megemlékezés a szigetvári vár hős védőiről a belső várban. Katonai tiszteletadás, ünnepi megemlékezés, beszéd, koszorúzás. dóknak. Boros László Zrínyi-emlékűn népség Kumilla és Delimán A kútforrás ma is megvan, felkereshető Törvényhozó Nagy Szulejmón szultán és az ukrán származású rabnő, Roxoláno házasságából született a költő Zrínyi Miklós „Szigeti veszedelem" című eposzának tragikus sorsú török hősnője, a rendkívüli szépségű Kumilla. Szulejmón szultán lányát nagyvezérének, Rusztán béghez erőltette feleségül, pedig az a fiatal tatár fejedelmetr a Daliás Delimánt szerette. Szigetvár 1566. évi ostromában Rusztán bég is Delimán is részt "vett. Egy viharos vezérkari tanácskozás után ösz- szeszólalkoztak, és Delimán megölte szerelmi vetélytársót, Rusztánt. A szultán haragja elől menekülnie kellett a török táborból. Titokban Nándorfehérváron találkozott kedvesével, Kamillával. Mivel a török katonák már nem akartak tovább harcolni Delimán nélkül, a vezérkar követelésére a szultán megbocsátó üzenettel visszahívta a lányt és Delimánt a szigetvári táborba. „No megindult Delimán szép Kumillával, Sok török elejbe jön vagy vigaszsággal. Nem messzi tábortól egy szép kútforrásnól Sok társaival együtt Delimán megszáll. Kumilla urának szomakjót szablyárul Leveszi kezével, s kíván inni abbul. Amaz kútra megyen, vizet hoz forrásból, Nem tudja, társának vége legyen abbul." A bőrpohár ugyonis sárkányvérre! fertőzött volt, és amikor Kumilla ivott belőle, a méreg „Szép testét, erejét mindenütt megjáró. Életét nagy kínnal testéből. kizáró ...” (Szigeti veszedelem XII. ének) A kútforrás ma is megvan. A nép évszázadokon ót „Basakútnak" nevezte. 1964- ben a költő Zrínyi halálának 300. évfordulóján új nevet kapott. Ma „Kumilla kútjának" hívjuk. A Basa utcai Kumilla presszótól 20 perces sétával elérhető. A 300. évforduló S zigetvár 155 éve emlékezik meg kegyelettel a törökkel vívott hősi küzdelemben elhunyt Zrínyi Miklósról, a magyar és horvát végvári vitézekről, akik tettükkel végleg bevésték nevüket Európa történelmébe. Tudjuk, hogy a hősi küzdelem elbukott. 122 és fél évig tartó török uralom köszöntött Szigetvárra. A töröktől való felszabadulást 1689. február 13-án ünnepelhette a város lakossága, melynek jövőre lesz 300. évfordulója. Egy-egy évfordulóra való felkészülés összefogásra serkent. Úgy érezzük, hogy tenniakarásban városunk és a térség gazdasági egységeivel partnerekre találtunk. Lehetőségeink reális számbavételével, hagyományainkra alapozva, azokból erőt merítve, megfelelhetünk ama elvárásnak, melyet az országos pártértekezlet számunkra is így fogalmazott meg: „Tetteinket, cselekedeteinket, a hazaszeretet, a közös jövőnk iránti felelősség vezérelje". A városháza falán 1939-ben elhelyezett emléktáblát, a Vórbaráti Kör kezdeményezésére minden év február 13-án megkoszorúztuk. 1989. február 13-án is ezt tesszük. A helyreállított Ali-pasa dzsámi, illetve barokk plébániatemplom falán elhelyezésre kerül, a 300. évfordulót megörökítő emléktábla. A 122 éves török jelenlét hagyományait is megőriztük, kultúránkban mély gyökeret hagytak. Ezt adtuk közre a „Szigetvár török műemlékei", a „Szigetvári Vár" c. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára sorozatban, Molnár Imre - városunk díszpolgára, a Várbaráti Kör tiszteletbeli elnöke —, írásaiban. A „Szigetvári kis helytörténet" című kiadvány, ugyancsak városunk jobb megismerését segíti a helybélieknek és az idelátogatóknak. Az Újkéry Csaba által megírt „Szigeth Pajzsai" c. történelmi regény, ugyancsak emléket állított az 1530—1566-ig Szigetben élő közkatonáknak, kapitányoknak. A könyv a fiatalok és idősebbek kedvelt olvasmánya lett Szigetváron túl is. Az évfordulóra elkészült a törökök 122 évének „Szigetváráról", a kiéheztetés, a visszafoglalás történetéről írt újabb regénye, melyhez kiadót keresünk. Ugyancsak kiadásra vár, Bucsky Mihály „Vár a mocsárban" c. munkája, melyet színdarabra is átdolgozott, s melyben 30 év kutatómunkájával állított hiteles emléket 1566 szigetvári hőseinek. A Baranya Megyei Levéltár, a Magyar Tudományos Akadémia, a Pécsi Szikra Nyomda támogatásával megjelenhet a „Szigetvár iratai, a vár és a várbirtok élete 1547—1675-ig" c. munka, melyet Tímár György fordított latinból. Ez a mű méltó helyet foglal el abban a levéltári sorozatban, melyben megjelent a „Budától Belgrádig" c. kiadvány is. Terveink között szerepelt egy „Szigetvár monográfia" előkészítése a Somogy Megyei Levéltár, a Baranya Megyei Levéltár és városunkban élő helytörténészek, tudományos kutatók közreműködésével. Ennek megjelenésére valószínűleg csak az 1991-es évben, a 425. évfordulón kerülhet sor. Az óváros arculata is megváltozik, a régi épületek visszakapják eredeti szépségüket és új értékek is gazdagítják városunkat. Megnyílik a „Salamon" drogéria és gyógynövény szaküzlet a Zrínyi téren, mellette a Vár utca 1-ben, a „Sóház"- ban (a volt postakocsi állomáson), terveink szerint, a 300. évfordulóra megnyitjuk a Vórostörté- neti Múzeumot, mely 1689-től napjainkig mutatja be városunk történeti emlékeit, melyek felkutatásában, a Janus Pannonius Múzeum mellett, a Gyűjtők körének lelkes tábora is közreműködött. Művészeti alkotásokkal is gazdagodik városunk. A nyáron átadott 229 ágyas, új, általános kórházban egy csobogó látható, Kertészti Ágnes üvegműves munkája. A kórház előtt lévő téren kerül felállításra Makrisz Agamemnon, Kossuth-díjas szobrászművész által a 300. évfordulóra készített emlékmű, mely a „Szigeti veszedelem" c. első eposzunknak, (Adriai-tengernek szirénája címen jelent meg 1651-ben), állít méltó emléket. Az évfordulóra Renner Kálmán, soproni éremművész készített emlékérmet. T ovábbi terveink között szerepel a Zrínyi tér rendezése és az itt felállítandó diszkót. Ligeti Erika és Gettó József alkotása, valamint az óváros bástyahelyeinek megjelölése, a Kumilla-kút rendbetétele, a Vízmű utáni sétány- nyál. Általában az óváros, a város kiemelt állami és magánépületeinek tatarozása. Városunk lakóinak többsége, felhívásunkra ielentős anyagi áldozatot is vállalva, ezeket elvégeztette, melyet megköszönünk. Petöh Sándor
