Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-26 / 237. szám
1988. augusztus 26., péntek Dunántúlt napló 3 önveszélyes rablógazdálkodás a munkaerővel 11 szociálturizmus átalakításra vár A szabadságidő egyharmadát sem töltjük pihenéssel Meglehetősen egybecsengő prognózisok szólnak arról, hogy a turizmus mindinkább a világgazdaság legnagyobb volument felmutató s egyik legjövedelmezőbb ágazatává válik. Az is világjelenség, hogy a turizmus nem luxus már, hanem tömegigény, s még inkább azzá válik. De ha nem is luxus, akkor sem csak az utazás szabadságától, lehetőségeitől függ, de a jövedelmektől is, a szabadságidőtől is, a rövidebb túrók esélyeit pedig a munkaidő mértéke, a hétvégék hossza objektíve behatárolja. Egy felmérés szerint hazánkban a jelenlegi jövedelemszint csak azt tette lehetővé, hogy a fizetett szabadsággal rendelkezők egyharmada turistáskodik, ezen belül egyötöde üdül a szabadságideje alatt, míg az ezen felüli túlnyomó rész a szabadságát otthon tölti. Tulajdonképpen nem meglepő, hogy nagy társadalmi vívmányunk, a munkaidőcsökkenés, a 40 órás munkahét a leálbérek jelentősebb emelkedése nélkül nem járhatott a ténylegesen munkával töltött idő csökkenésével. Az azonban mindezek józan belátásával is meghökkentő tény, hogy a dolgozók az átlagosan 21 nap szabadságukból mindössze 6 napot szántak a pihenésre, 9,5 napot munkával töltöttek és 5,5 napot pedig különféle ügyek intézésével. Ezeket az adatokat az Országos Piackutató Intézet 1986-os felmérése hozta felszínre, bár tavalyelőtt- re vonatkoznak, aligha valószínű, hogy a jelen valósága ettől lényegesen eltérne. Kedvezőbb irányba semmiképpen nem történhetett változás: az azóta eltelt másfél évre nem éppen a reálbérek emelkedése volt jellemző, s a hivatalok packázásai sem lettek kevésbé időigényesek az állampolgárok, a dolgozók számára. A szabadságukat töltők igen tekintélyes hányada tehát ha nem is a munkhelyén, de saját kis gazdaságában vagy otthon munkával tölti a pihenésre szolgáló időt: ha mást_ nem végez, hát kitapétázza, kifesti a lakását. Ez is pénzmegtakarítás a „csináld magad” mozgalom jegyében. Amit azonban a szabadságidő ilyetén kihasználásával megnyerünk a réven, az javarészt bizonyára elveszik a vámon, a legfőképpen a munkáltató, de az egész népgazdaság számára. Az orvosok A harkányi DDCáz-üdülő aligha alaptalanul hirdetik: az egészségmegőrzéshez, az elhasználódott munkaerő visszanyeréséhez. a fizikai és szellemi erők megújításához legalább kéthetes folyamatos ki- kapcsolódásra, pihenésre van szükség. A mostani szokás és gyakorlat mindenképpen rablógazdálkodás a munkaerővel, az egészséggel, aminek a böjtje már a nyakunkon von: az össznépesség egészségi állapotára vonatkozó statisztikai adatok egyre világosabban jelzik. Az üdülés legalább felerészben a jövedelmek füagvénye - bár rétegigények szerinti szokások, hagyományok is befolyásolják: így például a magyar értelmiségi családok 5,5- ször annyit költenek turizmusra, mint a munkások, s 26-szor többet, mint a mezőgazdasági fizikai dolgozók. A jövedelem azonban így is meghatározó tényező, éppen azért a kedvezményes, az úgynevezett szociálturizmus szerepe döntő fontosságú. Részaránya a jelenlegi belföldi turizmus struktúrájában viszont semmiképpen nem nevezhető annak. A kereskedelmi turizmus birtokolja a férőhelyek 68 százalékát, a maradék 32 százalék oszlik meg a SZOT-üdülők, vállalati, szövetkezeti, intézményi üdülők, idényjellegű üdülési létesítmények között. A belföldi turizmus férőhelyeinek 6 százaléka található a SZOT-üdülők- ben, 20 százaléka munkáltatói üdülőkben. Ennek megfelelően cégenként különbözőek a lehetőségek, hogy a dolgozók hány százalékát képesek kedvezményesen üdültetni: van, ahol oz a'rány az ötven százalékot is meghaladja, van, ahol az 5 százalékot sem éri el. A szakszervezeti tagság 10 százaléka vehet részt évente SZOT-üdülésen. Ez némiképpen az eltérő munkáltatói lehetőségek kiegyenlítődése irányába hat, mégsem oldja fel a helyzet objektív igazságtalanságát, az aránytalanságokat, az esélykülönbségeket. A kedvezményes üdülési igények a főszezonban nagyobb hányadukban kilégítetlenek, ugyanakkor évről évre maradnak fel nem használt beutalójegyek. Summa summarum: a szociális turizmus egész rendszere, struktúrája megérett az újragondolásra, átalakításra, s egyben gazdaságosabbá váltásra, hogy hatékonyabban szolgálja a funkcióját. Csak egy példa: ha valamennyi olyan SZOT-üdülőt, amely csak nyáron üzemel, de téliesíthető, átalakítanának, évente 15 000- rel több. dolgozó vehetne részt kedvezményes üdülésen. D. I. Rugalmasabb üzletpolitikát! NEB-vizsgálat és társadalmi vita az ellátásról A megyeszékhely kereskedelmi ellátottságát választotta vizsgálata tárgyául a ma délelőtt ülésező Pécs Városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A téma aktualitását jelzi, hogy ugyanezen a napon, a Hazafias Népfront és a Fogyasztók Baranya Megyei Tanácsának szervezésében, a témában társadalmi vita kezdődik. Komlón a népfrontbizottsógnál, Pécsett a Kesztyűgyárban rendeznek fórumot, amit hétfőn este a sellyei művelődési házban, kedden pedig a megyei 'népfront székházában követ hasonló ösz- szejövetel. A pécsi vizsgálatban húsz népi ellenőr vett részt. Vezetőjük Umheiser István volt, akit megkértünk, összegezze olvasóink számára a többnapos munka tapasztalatait: — A kereskedelem az adott piaci feltételek, az időnként előforduló mennyiségi és választéki gondok ellenére megfelelő ellátást biztosít Pécsett. A baranyai megyeszékhelyen az elmúlt év végére 500 üzlet szolgálta az ellátást, összesen 100 ezer négyzetméter alap- területen. A boltszóm 1980. óta alig változott, az alapterület viszont 15 ezer négyzetméterrel nőtt. A fejlődés kétségtelen jelei ellenére az árukínálat mégsincs mindig kellő összhangban az egyre differenciáltabb vásárlói igényekkel, sőt a vásárlási körülményekben bizonyos eltérések jelentkeznek. Pécs sajátosságából adódóan vannak ellátási gondok a belvárosban, az új lakótelepeken és a peremterületeken is, ahol a szintentartás sem mindenütt biztosított. — Például? — A vizsgáloti anyaghoz összeállított példatárban sok ilyen jellemzőt leírtunk. Ezek 'közül említenék néhányat: Közismertek például a belvárosi rekonstrukció eredményei, számos régi üzlet felújítása történt meg az utóbbi időben. Ami viszont aggasztó, a belvárosi kis üzletek egyre nagyobb számban működnek szerződéses, vagy bérleti rendszerben, aminek az a kö- vetkeztménye, hogy az üzletek profilja is változik. így lesz a hús- vagy zöldségbolt helyett butik, és ez a vásárlók szempontjából nem mindig kedvező. A boltsűrűség a történelmi belvárosban egyébként elfogadható, de gond, hogy nincs megfelelő nagy kapacitású ABC és nem megfelelő az Irányi Dániel tér ellátottsága sem.- Mi a helyzet a peremterületekkel? — Az ottani boltok többsége veszteséggel üzemel, a színvonaluk elmarad a kívánalmaktól. Egyre gyakoribb például, hogy a magánházakban működő üzleteket a tulajdonos felmondása miatt meq kell szüntetni. 1986-ban 4, tavaly viszont már 12 bolt szűnt meg külterületen. Ez a tendencia ráadásul idén még tovább erősödik. Tavaly 1,7 millió, idén másfél millió forint központi támogatás jutott a peremterületi boltok korszerűsítésére, felújítására. Ez kevés, hiszen az új lakótelepeken az alapvető ellátással sem tudja a kereskedelem az igényeket mindig követni. Az ellátási felelősség terhe a tanácsi szervekre nehezedik, ennek érvényesítéséhez viszont hiányoznak az eszközök. A vállalatoknál a gazdálkodás felelőssége az elsődleges, ez a biztonság, a továbbfejlődés alapvető feltétele. Viszonylag gyakran felszínre kerülnék az érdekellentétek, amelynek sok esetben az a következménye, hogy a lakosság ellátása háttérbe szorul. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az idei évtől visszafogottabb a vásárlóerő, bizonyos területeken — például a ruházati kereskedelemben — csökkent a forgalom. Mindez az eddiginél rugalmasabb, a vásárlói igényeket jobban figyelembe vevő üzletpolitikát, színvonalasabb ellátást kíván a kereskedelemtől. F. D. Diákok nélkül nehéz lenne Diákmunka KI a nyaralásért, ki más céllal Londinerek a Palatínus Szálló előtt Elmúlt a nyár, a nyaralások, s ezzel együtt 9 diákmunkák ideje is. Mindenki tudja, nem újdonság, hogy a középiskolás és egyetemista diákok .többsége nyaranta két hétre, de leginkább egy hónapra munkát vállal — ki-ki más megokolással, más céllal. Miért dolgoznak a diákok? Talán felesleges is föltenni a kérdést, hiszen a válasz egyértelmű: pénzre van szükségük, s hogy azután ezt ki mire fordítja, az már változik. Persze vannak olyan „szerencsés" diákok, akiknek erre nincs szükségük, mert otthon mindent megkapnak, s nem gond számukra a nyaralás fedezése, illetve a bármilyen céllal történő pénzszerzés. Azt, hogy „szerencsések", azért tettem idézőjelbe, mert igazán nem vagyok abban biztos, hogy valóban szerencsésnek számít-e, ha valakit tanulmányai befejeztéig megkímélnek a munkától. Lehet velem vitatkozni, de én akkor is úgy gondolom, hogy nem árt, ha valaki még idejekorán megtudja, milyen munkáért menynyit kap, s hogy azért a pénzért mennyit kell dolgozni. Sokan vannak, akik a nyári munkának az építőtábort választják, gyümölcsszedést, ci- merezést, vagy ami éppen adódik — itt a kellemest össze lehet kötni a hasznossal: pénzt ezért is kapnak, s ugyanakkor ott a félig-meddig megszokott, kellemes társaság. Sokan azonban önállóan keresnek munkaalkalmat — ilyenek azok, akik például a Pécsi Sörgyárban dolgoztak ezen a nyáron — köztük több olyan idiák is volt, aki már több éve visszatér erre a nyári munkahelyre. Ha diákok nem lennének, nem is lehetne senkit úgyszólván nyári szabadságra elengedni, mondták a Sörgyárban. Itt főleg középiskolások vállaltak munkát, de volt köztük egyetemista is, mint például Schweibert István, oki a szegedi egyetem vegyészhallgatója, s már a harmadik nyáron jelentkezett a Sörgyárban munkára. — Most öt hétre jöttem — mondta -, s az üdítőpalackozóban dolgozom: az a feladatom, hogy a szalag elejére föl- paolkjam az üres ládákat. — Mennyit tud keresni ezzel a munkával ennyi idő alatt? — Pontosan még nem számoltam ki, de úgy gondolom, hogy mindennel együtt meglesz a hatezer forint. — S ebből a pénzből majd a nyaralását próbálja fedezni, vagy legalábbis ahhoz járulna hozzá ? — Nem, énnekem nincs időm nyaralásra — ezen enyhén elcsodálkoztam, de hót ő tudja —, s nincs is rá különösebb igényem. Most azért dolgozom, mert szeretnék egy fényképezőgépet venni, s az sem árt, ha a tanév elejére lesz valamennyi tartalék pénzem. Az új pécsi Palatínus Szálló bejáratánál bizonyára mindenki, aki arra sétált, látta azokat a fiatalokat, akik nyáron londinerként dolgoztak. Kedvesek, udvariasak voltak, valamennyien középiskolások, akik egy hónapra vállalták ezt a munkát. Hármukkal beszélgettem: Fábos Zsolttal, aki a Leő- wey Gimnáziumba jár, Móricz Istvánnal, aki az 508-as tanulója és Takátsy Zoltánnal, a Széchenyi Gimnázium diákjával. — Fő feladatunk a vendéggel való törődés, fogadni őket, bekísérni a recepcióra, ott kell állni a portán, s a hall és a külső terület tisztán tartása, s a vendégek kívánságának teljesítése. Az a lényeg, hogy tökéletes legyen a kiszolgálás. Fsetleg beszélgetni is kell velük, ez a külföldieknél kicsit nehéz. — Tanultok valamilyen nyelvet? Kérdésemre kiderül, hogy ketten angolt tanulnak, s van köztük, aki egy kicsit beszél németül. S hogy ők miért dolgoznak? Egyikük mondta, ő minden nyáron elmegy egy időre munkát vállalni, mert a nyaralásához szeretne pénzt gyűjteni. A másik is nyaralni készül, a harmadik nem, de szeretné, ha lenne egy kis saját pénze. Ezalatt az egy hónap alatt közel háromezer forintot tudnak megkeresni — hivatalosan. S hogy miért éppen ezt a munkát és ezt a helyet választották? Mert szép, tiszta, kulturált, s tetszik, mert sok emberrel Jehet találkozni, sokakat lehet megismerni — s tegyük hozzá, egy ilyen helyen viselkedni is meg lehet tanulni. Ezek a fiúk nagyon kedvesek, udvariasak voltak, magatartásukban semminémű kifogásolnivaló nem volt — biztos, hogy nem hoztak szégyent a Patatinusra az Europa Can- tat ideje alatt sem. Azóta biztosan elköltötték már a nyári munkával megkeresett pénzt, de semmiképpen sem vált kárukra, hogy valamennyit dolgoztak. És, valljuk be, mint a legtöbb diáknak, szükségük is volt rá, hiszen a nyaralás, a zsebpénz, a fényképezőgép nem jön csak úgy „magától" — a többségnek semmiképpen sem. D. Cs.
