Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-24 / 235. szám
1968. augusztus 24., szerda Dunúntűli napló 5 A tíz forintos rajztáblán sűrűn egymás után jelentek meg a napot jelképező különböző rozetták, aztán amikor megtelt a 30x50 centiméteres felület, akkor újabb deszkát vett kézbe Varga Árpád - ennek már nyolc éve. A 'katonaidőből származó húsz rajztáblá- nyi ujjgyakorlat meghatározta Varga Árpád további sorsát: elválaszthatatlanságát a fától, vésőtől, késtől, szalukapától. A rózsafai mezőgáfedasógi termelőszövetkezet asztalosként alkalmazta, de csakhamar kiderült, hogy többre is képes: - A tsz-alapitók emlékére kifaragtam egy kopjafát — meséli Varga Árpád. - A nőt és a férfit két kapcsolódó kereszt formázza, ugyanis a tsz három fő községe, Nagype- terd, Rózsafa és Szentdénes, katolikus település. Az összedolgozást faszöggel végeztem, utalva arra, hogy nem éppen önszántukból mentek annak idején a közösbe az emberek. Persze ma már más a helyzet. A rozetták mestere rajztáblán kezdte Kopjafa a tsz-alapítók tiszteletére Mánfai György diaporámás- Éppen a sikerről beszélek a legkevésbé szívesen — néz rám szabadkozóan Mániái György pécsi diaporámás. — Nem mintha nem örülnék neki nagyon, de magát az önkifejezést tartom a legtöbbre. Az idén a franciaországi Epinalban megtartott 27. Európa Fesztiválon Eifert János- Jung Zseni művészházaspár, illetve Mánfai György kiemelkedő sikereket ért el. Mánfai György az egyik fődijjal, a Grand Prix trófeával jött haza és mellé rakhatta a másik, szintén idén, Belgiumban kapott nagydíjához. ötödik éve diaporámázik, előtte és azóta is fotózik. zongorázik. A zene és a kép szoros, egyenrangú szerepet kapnak a diaporámában, az asszociációs gondolatok csakis így kelthetek fel az alkotókban és a nézőkben. A hangulatokat keresem, az indulatokat és a szenvedélyt. Én mindent csak szenvedélyesen tudok csinálni. Ne higgye mégse, hogy hangulatember vagyok. A szenvedély mindig a kötelességtudatomat erősíti, és igyekszem a különböző szituációkban pontosan, jól helytállni. Ez vonatkozik a munkámra — raktár- vezető vagyak a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat pécsi kirendeltségén -, a családomra és a dia^orámázásra, amely nem csupán hobbim, hanem az életem elengedhetetlen része. Van egy kis házi stúdióm, ott dolgozom. Most Franciaországban nyertem egy kiváló minőségű szinkronizá- tort, amely a két vetítőt és a x magnót vezérli, és ez a berendezés igen -jó „munkatársam" lett.- Magyarországon a diapo- ráma iránti lelkesedés az utóbbi tíz évben csökkent, bár tartanak fesztiválokat rendszeresen több városban, így Pécsett is. — Miben látja *a műfaj népszerűtlenségének okát? — Elég drágák a diák, ha egyáltalán kaphatóak. Szükséges néhány jó felszerelés is, ami szintén nem kétfillérbe kerül. De nem is egy egyszerű kifejezési forma a diaporámá- zás, nem elég csak fotózni tudni, vagy montázsokat készíteni. Az Ifjúsági Házban másfél éve vezetem a diapo- ráma stúdiót. Sajnos, kevés fiatal jön, pedig csodálatos műfaj. Külföldön nem csökkent a diaporámázás népszerűsége, sőt egyre népesebb a mezőny. A Műszaki Könyvkiadónál viszont nemrégiben megjelent egy, a diaporámázás tudnivalóit tartalmazó szckkönyv, talán ennek hatására az érdekllődés is jobban felkeltődik. — Úgy tudom, önt felkérték, hogy vegyen részt jövőre az amszterdami nemzetközi dia- poráma fesztiválon. Mivel készül a bemutatóra?- önálló estet fogok tartani a rendező kérésére. Én mindig új dolgokat készítek, de oda elviszem az idei nagydíjas „Akvarell” cimű összeállításomat is. Szeretnék emléket állítani az Anyámnak úgy, hogy a diaporáma nézésekor mindenkiben fel'ötlődjön saját édesanyjának képe is. Képekbe és színekbe akarom önteni a színelméletet, de még számos elképzelésem van. Mindig izgat valami, hajt. Nyughatatlan vagyok, ha a diaporámáról van szó. B. A. A titkos szerzői jogdíj elnöksége Á Bartók-forrás hét a táppénz- múlva kiapad A SZOT elnöksége a táppénz- szabályok módosításáról 'A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége keddi ülésén megvitatta az egészség- ügyi kormányzat egyes táppénz- szabályok módosítására vonat- 1 kozó tervezetét. Elismeréssel nyugtázta, hogy az előterjesztés a feszültségek feloldására olyan megoldást javasai, amely figyelembe veszi az ágazati szakszervezetek véleményét, és eláll attól a szándéktól, hogy a táppénzalapot a nyugdíjjárulékkal csökkentsék. Az elnökség mérlegel hetének tartja, hogy a jutalom és a nyereségrészesedés táppénzbe való beszámítását — a rövid ideig tartó betegségek esetén — más tényezőkkel és döntésekkel összefüggésben, az állami szervek felülvizsgálják. A változtatást azonban 1988-ban nem látja lehetségesnek. A mostani tsz-ről is csináltam kopjafát: a kétméteres búzakalász szemei itt már erőtől feszülnek. Az alapítók emlékére faragott kopjafa a tsz szentdéne- si étkezdéje előtti kis parkba került, s megszületett a megállapodás: azóta fele munkaidőben asztalosként dolgozik Varga Árpád (vályút, 'kapanyelet, ajtó-ablak tokot készít, mindenféle famunkát elvégez, ami csak kell a tsz-ben), a nap másik felében azonban kedvére faraghat. S az a fa, amelyikre rámutat, hogy faragásra kell, az szent, ahhoz más nem nyúlhat. Három éve gyűlik a bemutatkozási anyag: kezdetben a főkönyvelő szobája szolgált kiállítóhelyül is egyben, aztán ez megtelt, s a rózsafai nagy tanácsterem vette át ezt a funkciót. A cs’ipkefinom rozet- tákkal teli életfák, sulykolófák mellett modern alkotások: labdázó vagy születő gyermek (ki hogyan magyarázza); térEgy héten át Bartók Bélát ünnepelte Magyarország .és a világ zeneszerető nagyközönsége. De mái realista éveinkben így utólag az is érdekes: vajon a 'bartóki életmű hogyan mérhető anyagilag. Erről érdeklődtünk a Szerzői Jogvédő Hivatalban. Magyar- országon és világszerte a szer. zői jogvédő intézmények gondozzák a művekből külföldről beérkező jogdíjakat. Nemzetközi egyezmény írja ugyanis elő, hogy az alkotó halálától számított ötven évig az örökösöket illeti a jogdíj, utána pedig az emberiség közkincsévé válik minden műve, tehát jogdíj fizetése nélkül élvezhető; előadható, kiadható. A Bartók örökösöknek tehát már nincs sok idejük, hogy az ilyen eredetű örökségre jogot formáljanak, plasztika, fadarabról szemlélődő öregasszony, mesefa. Keletkezésükről az alkotó tömören vall:- A fa diktál: szeretni és tisztelni kell, s közben kifaragni azt, ami benne van! * — A tsz nem általános mecénás — hangsúlyozza Fabi József főkönyvelő. - Varga Árpád a tsz tagja, s mi megadtuk neki a lehetőséget, hogy azt a többlettudást, amit felcsillantott, kibontakoztassa. A kedvezmény tulajdoniképpen annyi, hogy munkanapjai felében befolyásolás nélkül faraghat bármit, amit akar. Varga Árpád nagyközönség előtti bemutatkozásának augusztus 19-től a szigetvári dzsámi folyosója ad helyet: a város lakói, az idelátogató turisták, valamint a fafaragó munkái iránt érdeklődők szeptember közepéiq tekinthetik meg a faragványokat. L. Cs. K. hiszen a nagy magyar már negyvenhárom éve halott. De hét évig jár még nekik a bartóki alkotó világ hanglemez- és kazettakiadásából, rádió. és élő hangverseny-, valamint opera- és tévéelőadásából, továbbá a kottakiadósból származó jogdíj. A hatalmas örökség évtizedekig perek, jogviták kereszttüzében állt. Először is azért, mert Bartók Béla két végrendeletet írt. Az elsőt azonban nem az anyagi örökség, hanem a szellemi-erkölcsi hagyaték rendezése céljából tette, s többek között kimondta ben. ne: „mindaddig, amíg Magyarországon erről a két emberről — tudniillik Hitlerről és Mussoliniról — elnevezett tér vagy utca lesz . . . rólam . . . ... ne nevezzenek el ..." A második, s már anyagi célú végrendelet 1943. március 28-án kelt, amikor Bartók leukémiája kezdődött. Ebben két fiát jelölte meg örökösnek, második feleségét, Pásztory Ditto zongoraművésznőt — Bartók Péter édesanyját — pedig haszonélvezőnek az örökség egy. harmadára. A viták abból keletkeztek, hogy későbbi alkotásai már az Egyesült Államokban születtek. A lényeg azonban, hogy utólag igazolták: Bartók Béla látogató útlevéllel ment ki az Államokba, és sokszor kijelentette, sosincs szándékában amerikai állampolgárságért folyamodni. Az örökség értéke és hasznának összege titkos! Ez nemcsak az örökösök, hanem Magyarország érdeke is. Annyit azonban világszerte mindenki tud, hogy a Bartók fiúk - ifjabb Bartók Béla és Bartók Péter, e tekintetben is mindenkor pártolja a szülőhazát, s ez — különösen mai valutahiányos éveinkben — igen jól jön. Hiszen a perek végeredményeképpen, 1985-ben még a New-YorR-i bíróság is úgy döntött, hogy mint magyar állampolgárnak még az odakint született alkotásai utón is a magyar végzésben foglaltak szerint kell a jogdíiat fizetni, így a Szerzői Jogvédő Hivatal közreműködésével a Bartók jogdíjak jelentős része Magyarországra érkezik. A titkossági kizárja ugyan az össze- qek közlését, de annyi ismert, hoqy a Magyarországnak jutó évi bevétel összege nem marad a nyolc számjegyen alul, s ráadásul a komolyabb hányada keményvalutában érkezik. Ha a jogdíj összegét nem is, de a művek előadásának arányát megtudtuk, hiszen arról nemzetközi statisztika is beszámol. E szerint Bartók Béla évtizedek óta máig a modern komolyzene világviszonylatban legjátszottabb szerzője. Földessy Dénes Hangulat, indulat, szenvedély Olvasó, képességfejlesztő alkotótábor Baranyai cigánygyerekek Belgiumban Jön föl a lépcsőn a széparcú, hosszú hajú Orsós Kati, mögötte két öccse. A pécsi Ágota utcai lakás ajtaja kinyink, a szűk konyhából megyünk a nagyszobába. Kati kisiet, hozza a füzetét, amelyben feljegyezte a néhány napja befejeződött belgiumi utazás fontosabb eseményeit. Képeslapok, fénymásolt papírok, a műemlékekről és a faluról, ahol laktak. Orsós Kati egyike annak a huszonnyolc gyereknek, akik évek óta rendszeresen járnak a megyei tanács szervezte cigánygyerekek olvasó, képességfejlesztő alkotótáborába. Évente kétszer találkoznak egy-egy táborozásra. Jártak Komlón, Siklóson, Mohácson, Pécsen és most Buv- .rinnesbes, ahová egy cigány- kutatóssol foglalkozó társaság ihívta meg az alkotótábor tagjait. A két kisebb fiú félénken leül az ágy sarkára és egy apró cicát nyervogtatnak. Halk lépések koppannak, az ajtóban megjelenik egy alacsony, vékony asszony, a gyerekek édesanyja. A tanárképzőre jár takarítani, nyáron korábbon végeznek. Fapapucsát a küszöb előtt hagyja, mezítláb lép be a szobába. Letelepszik ai fiúk mellé: — Nagyon örültem, hogy mehet a Kati Belgiumba, de féltettem is a hosszú úttól. Soha olyan boldogságot, mint amikor hétfő helyett vasárnap este megjött! Jól tanul a Kati, kell is 'neki, hogy valami jó szakmát tudjon választani és Ihogy ne szoruljon a tanulásban segítségre. A férjem most állt be a tetőfedőkhöz dolgozni, jobbára én vagyok a gyerekekkel. A leckéiket nemigen tudom követni, nekik kell megtanulniuk. Van gondom is, a kisebbik fiunk az egyik szemére nem lát. A Kati sokat olvas is, van néhány könyve, amit kapott az iskolában, meg eljár a könyvtárba. Amit tudunk nyújtjuk a gyerekeknek, de hát ennyire futja - mutat körül a lakásban az anyuka.- Miihez kezdesz nyolcadik utón ?- Még nem dőlt el. Talán a kereskedelmibe vagy a vendéglátó'paribo megyek, nem tudom még.- Ezék érdekelnek téged? Kati bátortalanul mosolyog. Az irodalom jobban érdekli, de szakmára kell gondolnia,, bogy mególlhasson a saját lábán is. Huber Márta, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadója, az alkotótábor egyik vezetője is a belgiumi élményekkel kezdi a beszélgetést. A falusiak először elzárkóztak, aztán egyre inkább megbarátkoztak a magyar ci- gánygyerekékkef. Barátságok szövődtek a gyerekek között, együtt főztek, énekeltek, megtanították egymást flamand, cigány és magyar dalokra, néptáncokra. A műsoros búcsúestre a szülők is eljöttek jókora frissen készített gyü- mölcstortákkaii. — Egy parókián laktunk, amely az általános művelődési központ szerepét is betöltötte a faluban - mondja Huber Márta. - A képességfejlesztő táborunk most lezárult, még nem értékeltük végérvényesen a négy év tapasztalatát, a folytatás is majd ettől függ. Bebizonyosodott, hogy a cigánygyerekeket is minden érdekli. Eredményeket elérni következetes, pontosan megtervezett és szeretetre épülő pedagógiával lehet. Hárman foglalkoztunk velük rendszeresen és szaktanácsadóink segítettek be a munkába. Nen- csak kellemes időtöltést biztosítottunk a gyerekeknek, hanem tematikus rendben az iskolai tantervvel összefüggő művelődési anyagot állítottunk össze. A belgiumi utazás nagy ajándék volt a számukra. Munkatársam, Kosztics István mesélt egyszer a táborról valakinek Hollandiában és így jött - a meghjvás. A szülőknek 1500 forintba került az út. A tíz nap alatt mindennel elláttak minket, a tanácsnak az utat kellett állnia, amihez a gyerekek lakhelyének tanácsai, a MISO, a HNF Baranya Megyei Bizottsága, a bükkösdi sportegyesület járult hozzá. B. A.
