Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-22 / 233. szám

1988. augusztus 22., hétfő Dunántúli napló 3 Kereskedők a nyári vásárról Szerényebb mint régen Fagylalt, sütemények, később koktél is Magyar részvétel A Jégkirálynő Harkányban Olvasóinkhoz! A közelmúltban már tá­jékoztattuk Olvasóinkat ar­ról, hogy zavarok keletkez­tek hazánkban az újság­nyomósra alkalmas papirel- lótásban. Kormányzati szer­vek keresik a megoldást, hi­szen mindenki tisztában van azzal, hogy milyen nagy a társadalmunk információigé­nye, melynek kielégítésében jelentős szerepet vállalnak mogukra a politikai napila­pok. Érzi ezt szerkesztősé­günk, megtisztelő és felelős, ségteljes feladatunknak tart. juk, hogy munkánk színvo­nalával feleljünk meg az ol­vasói elvárásoknak. Eddig is figyelembe vettük javaslatai­kat, véleményeiket, kritikai megjegyzéseiket, s o lop tartalmában, szerkesztési el­veiben arra törekedtünk, hogy a hét minden nap­ján frissen tájékoztassunk a világ, az ország, a megye eseményeiről, nyomon köves­sük az alkotó, gondolkodó munka eredményeit, ráirá­nyítsuk a figyelmet a gon­dokra, problémákra, teret adjunk o megoldást segítő javaslatoknak, kritikai észre, vételeknek, vitáknak. Ugyan­akkor hasznos segítői aka­runk lenni mindenkinek, aki kezébe veszi lapunkat, hogy o mindennapi életben a szá­mára nélkülözhetetlen infor­mációkhoz hozzájusson. Évek során alakítottuk ki a lap tartalmában az olvas­mányos írások, az irodalom közlésének lehetőségeit, az egyéni érdeklődéseket kielé­gítő különoldalainkat, rova­tainkat. A vasárnapi és hét­fői megjelenésünket hasz­náltuk fel arra, hogy a dél­dunántúli megyék életére nagyobb figyelmet fordítsunk, több érdekes írást közöljünk, szélesebb körben mutassuk be e terület kulturális és sportéletét. Törekvéseink he­lyességét igazolja, hogy nap­jainkban lapunk megjelené­sének átlagpéldánya meg­haladja a 108 ezret, vasár­napi kiadásunkat több mint 57 ezren vásárolják meg. Illetékes kormányzati szer­vek úgy döntöttek, hogy az újságnyomásra alkalmas pa­pírtakarékosság jegyében át­menetileg a politikai napi­lapok heti megjelenését 4 oldallal csökkenteni kell. En­nek megvalósítási módját a szerkesztőségekre bízzák. A megyei napilapok példány­számának korlátozására elő­reláthatóan nem kerül sor. Ennek mi nagyon örülünk, így nem következik be, hogy akik meg akarják vásárolni lapunkat, vagy annak előfi­zetői, ne juthassanak hozzá a Dunántúli Naplóhoz. Ter­mészetesen a kiadó vállala­tunkkal, o postával együtt jobban figyelni fogunk, hogy az utcai árusításban napon­ként mind kevesebb legyen az eladatlan újság. Szerkesztőségünk az oldal, csökkentésnek csak úgy tud eleget tenni, ha időnként a szombati 16 oldalas megje­lenést 8 oldalra csökkent­jük. Következik ez abból o technikai körülményből, hogy a nyomda újságnyomó rotá­ciós gépe 8 vagy 16 oldalt tud kinyomni. Az év hátra­lévő idejében 11 alkalom­mal 8 oldalas lesz a szom­bati újságunk. Természete­sen ez eavüttjár maid azzal, hogy ezekben a hétvégi új­ságokban nem fogják olva­sóink a megszokott oldala­kat, rovatokat megtalálni. Mi úgy gondoljuk, hogy nem­csak a hétvégi újságok szer­kesztését, hanem munkánk folyamatosságát is át kell alakítanunk. Új szerkesztési elképzelé­seink megvalósításával e héttől kezdve fognak talál­kozni Olvasóink. Szeretnénk biztosítani, hogyha méa bi­zonyos területeken csökken­tésre is kényszerülünk, amit megszoktak, megszerettek, azt a jövőben is megtalál­ják loDunkban. Ugyanakkor még frissebbek, érdekeseb­bek is szeretnénk lenni, to­vábbra is biztosítani azo­kat a szolgáltatásainkat, me­lyek eddia is népszerűvé tet­ték lapunkat. Nagy példányszámunk ar­ra kötelez bennünket, hogy a jövőben még jobban felel­jünk meg széles körű olva­sótáborunk elvárásainak, eredményesebben töltsük be egy tömeglap szerepét. Ehhez kérjük olvasóink se­gítségét, s egyben azt is. hogy kísérjék figyelemmel a változásokat, jutassák el szerkesztőségünkhöz a jövő­ben is észrevételeiket, javas­lataikat, melyeket mint ed­dig is, ezután is figyelembe kívánunk venni a Dunántúli Napló szerkesztésében. Mitzki Ervin Rokkant-lift a gimnáziumban? MiSf»Í fél kilő kenyér Száz ember éhezik Alig több mint egy hete ért véget a nyári szezonvégi ked­vezményes vásár, amelyet ke­reskedői és vásárlói szemszög­ből nézve is országszerte vál­tozóan értékeltek. Rövid ugyan o zárás óta eltelt idő, a ren­delkezésre álló néhány adat birtokában azonban már ösz- szegezhették a tapasztalato­kat, levonhatták a tanulságo­kat a szakemberek. A pécsi Konzum Aruház ke­reskedelmi igazgatóhelyettese, Agel Ödön így tájékoztatott: — A korábbi éveknél szeré­nyebb szezonvégi vásárt zár­tunk, aminek több oka van. A kereskedelemben is fokozottan előtérbe kerül a nyereség szi­gorú követelménye, ez eleve behatárolja lehetőségeinket. Idén mintegy 11 milliós áru­készlettel igyekeztünk kielégí­teni vásárlóink igényeit, az át­lagosan 40 százalékos enged­ményünk 3,6 millió forint ked­vezményt jelentett. Slágereink o férfi rövidujjú ingek, a női pólók, fürdőruhák voltak, az áruellátást folyamatos nagy- ker-beszerzésekkel igyekeztünk kiegyenlítetté tenni. A meg­maradt másfél millió forint ér­tékű árut véglegesen leórazva hozzuk forgalomba. Az egész évben szezonális cikkekre is kedvezményt nyúj­tó centrum hétfő és a nyere­ségteremtésre szorító intézke­dések nyári vásárra gyakorolt hatásáról a következőket mondta Takácsné dr. Nemes Ibolya, a Centrum Áruház ke­reskedelmi igazgatóhelyettese: — A fenti okok miatt idén nem tudtunk a tavalyihoz ha­sonló árualappal a vevőink elé állni a vásáron. A saját nyári cikkeinkből megmaradó és a nagykereskedelemtől be­szerzett mintegy 3,5 milliós készletet kínáltunk, amiből 2,5 millió értékű áru el is ment. Átlagosan 30-40 százalékos kedvezményt adtunk. Mivel a visszamaradt áru nálunk nem képez inmobiliát, ezért az en­gedmény csak a vásár idejére vonatkozott. Továbbra is él vi­szont a centrum-hétfő, a vá­sár által véghez vitt készletfel- szabadítós pedig megkönnyíti őszi felkészülésünket. Ismét mások voltak a Bara­nya megyét behálózó MERU- KER áruforgalmi osztályvezető­jének benyomásai: — Tapasztalataink szerint nem csak mi, de vásárlóink is készültek az akcióra - mondta 5 elmeczi Rajmundné. — Az előző évinél felével nagyobb árualappal indultunk az idén, ennek megfelelően az értéke­sítés is több volt. Vásárlóink közel 4 millió forintot takarí­tottak meg a két hét során, áruink javarészét pedig vég­legesen leértékeltük. Újdonság volt ebben az évben, hogy a korábbiakkal ellentétben idén minden üzletünk részt vett a vásárban, kedvezményeink 20 és 50 százalék között mozog­tak, bevont áruink nagy részét véglegesen leóraztuk. A szigorúbb készletgazdál­kodásra szorított kereskede­lem egyelőre tehát próbálgat­ja megoldásait. Ez a nyári vá­sáron is érződött. Az első ta­pasztalatok mindenesetre már rendelkezésre állnak, a követ­kező akcióig pedig idő is van, hogy a szakemberek feldolgoz­zák azokat. Nemzetközi tudomá­nyos kutatási programban vesz részt a szombathelyi Markusovszky Kórház szü­lészeti-nőgyógyászati osz­tálya, az Orvostovább­képző Egyetem és a Pécsi Orvostudományi Egyetem nőgyógyászati klinikája, a bécsi 1-es számú nő- gyógyászati klinika felké­résére. Az öt évig tartó kutatás célja a petefészek daganatos megbetege­déseinek kezelésére al­kalmas új módszer klinikai kipróbálása. Az osztrák szakemberek által kidolgozott új mód­szer a betegség előreha­ladott stádiumában a műtét utáni, sejtosztódást gátló gyógyszeres keze­lésre vonatkozik. Elsősor­ban az alkalmazott gyógy­szerek új kombinációjától várnak az eddiginél több eredményt. A kutatási programban húsz intéz­mény működik közre. A kutatásban való rész­vétel azt jelenti, hogy az intézményekben a műtét utáni kezelést az új gyógy­szerkombinációval végzik. A betegek folyamatos és hatásos utókezelésben is részesülnek. Anyagi, műszaki kérdések­ben kerestem meg Bertalan Jánost, a pécsi Apáczai Neve­lési Központ gimnáziumának igazgatóját, de ő elsősorban Annáról beszél. Arról, milyen küzdelmes utat kell bejárnia a diákjának az érettségiig, és mennyire igyekeznek segíteni ebben a pedagógusok, a ta­nulótársak. A gimnázium igaz­gatójának ez az egy gyerek is rendkívül fontos, közös a küzdelmük a boldogulásában. Anna tolókocsival jóra gim­náziumba. Igyekeztek úgy ösz- szeállítani az osztálya óra­rendjét, hogy ne kelljen a fel­sőbb szintekre járnia, de ez egyre nehezebb. Segítene egy rokkant lift az iskola lépcső- házában. Számomra egyértel­mű, hogy ebben a gimnázium­ban „csak" Anna érdekében is elkövetnek mindent a meg­valósításáért, de az érvek so­rában lényeges szempont, hogy dolgozik Pécsett az a mozgásjavító napközi, amely a mozgáskorlátozott gyerekek intézménye. Az itt foglalkozta­tott tehetséges gyerekek na­gyobb eséllyel jelentkezhetné­nek a gimnáziumba, ha ott a speciális közlekedés lehetősé­gei is adottak. A műszaki megoldás viszont adott: hat—hétszázezer forint- bó>l fel lehet szerelni a lépcső felett a mindkét szintet meg­Szép küllemű, igényes ven­déglátó egységgel gyarapo­dott ezen a nyáron Harkány. Néhány hete a művelődési ház közvetlen szomszédságá­ban várja vendégeit a Jég­királynő cukrászda-fagylaltozó. Az átalakított épületszárny ko­rábban a ház büféjének adott helyet, ám a rendezvények el­múltával kihasználatlan ma­radt. Az utóbbi időben külön­böző vendéglátó egységek vál­tották egymást a büfében, de mivel újot egyik sem hozott, a helyiség végül gazda nélkül maradt. A művelődési ház vé­gül is a tanáccsal közösen a helyiség bérbe adása mellett döntött, és úgy tűnik, helye­sen. A polgárjogi társaság formájában jelentkező három új vállalkozó ugyanis már nemcsak sörben, üdítőben és szendvicsben gondolkozik, en­nél jóval többet kínálnak ven­dégeik számára. Az átalakított épületrészben a hűtőpultokban sorakozó, szemnek és gyomornak egy­aránt kedves sütemények és fagylaltok látványa, ízléses berendezés fogadja a belépőt a színes napernyős, kerthelyi­séggel kibővített Jégkirólynő- ben. — A fő specialitásunk egyelőre a napjában 10-15 féle fagylaltból késszülő kely- hék és a különféle sütemé­nyek. Ez utóbbikat Hamburger közelítő liftet, amely egysze­rűen, építészeti munka nélkül megvalósítható. -» hó Gábor, a MIKRÖLIT Kis­szövetkezet elnöke többször járt a gimnáziumban, míg eddig a megoldásig eljutott. Nem remélhet üzletet ebben a vállalkozásban, mert a beren­dezést a BUDAPEST Lift gyárt­ja, de a fővárosi cég szak­embereivel többször tárgyalt, meg is hívta őket helyszíni szemlére. A korábbi elképze­léseket ugyan elvetették, de Isó Gábor reméli, ez utóbbi már megvalósítható. Ha a gimnázium megrendeli, a cég a következő évben szállít. A megrendeléshez pénz kell. Az előteremtésében szá­mít a segítségre a gimnázium. Remélhető, hogy a tanácsi kölségvetésből is lehet áldozni erre a célra a következő év­ben, és ígéri a támogatást a Mozgáskorlátozottak Országos Szövetsége is, de minden más forint közelebb hozza a szép terv megvalósítását . . . Isó Gábor is csupán segít. Sőt vállalja, hogy a berende­zést a kisszövetkezet társa­dalmi munkában felszereli, bízik abban, hogy sikerül megszerezni a budapesti cég támogatását is, legalább a berendezések gyors elkészíté­sében. István, siklósi mesterszakács készíti számunkra. Szerencsére más téren is gyorsan segítő­kész partnerekre akadtunk, így semmilyen tekintetben nem akadozik az egység el­látása. Szeretnénk ugyanis minél kedvezőbb benyomást kelteni venndégeinkben - mondta az indulásról Szentes Ágoston, az egyik vállalkozó. A fagylalt és a sütemény, de főként az előbbi, azonban inkább csak nyáron keresett, ezért a jövőre gondolva a bér­lők már most szeszesital-for­galmazási engedélyért fordul­tak a tanácshoz. A tervekről így beszélt Szentes Ágoston:- Szó sincs arról, hogy itt mi valamiféle kocsmát aka­runk nyitni. Szeretnénk azon­ban különféle koktélokkal, italkülönlegességekkel kiszol­gálni vendégeinket, szeret­nénk egy kulturált szórakozó­helyet létrehozni. Úgy tűnik, erre a vendég külföldi és a helyi fiatalok­ban is megvan az igény. És hogy a Jégkirálynő ezzel a művelődési ház első konkurenciájává válna? Az eddigiek nem ezt igazolják. Rendezvények esetén egymás forgalmát erősítik, a nyitott ajtó folyamatosan élő kap­csolatot létesít a ház és a cukrászda között. k.'e. Ahogy meglátom a kis cso­portot álldogálni (férfiakat asz- szonyostól, gyerekestől) a tör­ténelemkönyvekben látható századfordulói kubikos brigá­dokat ábrázoló képek jutnak eszembe. Fizetésre várnak, hogy a mindennapi betevőjü­ket megvehessék. Alinak és várnak. Éhesen, elkeseredet­ten és reménytelenül. Ez a harmadik fejezete (és ki tudja hány lesz még, mire valaki fizetni fog) annak a hónapok óta tartó ügynek, mellyel már kétszer is foglal­koztunk lapunk hasábjain. „Száz ember fizetés nélkül?" címmel. Ezekből a cikkekből kiderült, hogy a Baranya Me­gyei Allotforgalmi és Húsipari Vállalat rekonstrukciós építke­zésén dolgozó, mintegy száz ember (kisiparosok és gazda­sági munkaközösségek tagjai) hónapok óta nem kaptak fize­tést. Az ügy szereplői: a beru­házó, a húsipari vállalat a bu­dapesti Agrokor Szövetkezeti Egyesülést bízta meg a fővál­lalkozói teendőkkel, amely az építőmesteri munkák kivitele­zésére a Generalcooppal kö­tött szerződést. A szakcsoport főleg Baranyában toborzott iparosokat, segédmunkásokat, akik jelenleg fizetés nélkül vannak. A két héttel ezelőtt közölt írásban Majtán Péter, a bu­dapesti Generálcoop Ipori Ter­mékgyártó Általános Építő-Sze­relő Szolgáltató Szakcsoport elnöke a következőt nyilatkoz­ta: Mindjárt az elején sze­retném tisztázni, hogy nekünk egyeten dolgozónk sincs fi­zetés nélkül." Ez igaz, csak azt nem tette hozzá, hogy ők szer­ződést kötöttek Selyem Józsel- né kubikos, takaritó és kézi fakitermelő kisiparossal, vala­mint társával, Majorosi Ká­rollyal, akik nem fizetnek az általuk felvett munkásoknak, mert nem kapnak a szakcso­porttól pénzt. A kubikosok el­végezték a munkájukat rende­sen, még véletlenül sem dol­goztak azokon a munkafolya­matokon, amelyek ellen minő­ségi kifogás merült fel. (Minő­ségileg nem megfelelő a fala­zás, vakolás, szigetelés, csem- pézés, betonozás.) Ugyanis ép­pen emiatt van a huzavona, nem fizet az Agrokor a Gene- rálcoopnak, ők a kisiparosnak és ezáltal a munkások sem kapnak fizetést már július nyolcadiké óta. Ekkor is csak úgy jutottak 20 ezer forinthoz, hogy Juhos László brigádve­zetőjük felment Budapestre, és ott elmondta szorongatott hely­zetüket. De húsz családnak mit jelent húszezer forint? Az­óta még egyszer, augusztus 10-én kaptak családonként 2000 forintot. Majd végül nap­ról napra 50—100 forintnyi „zsebpénzt" számolt le nekik Selyem Józsefné kisiparos. Múlt hét szerda óta egy fillért nem kaptak. Két-háromgyerekes családok, albérletben laknak. Két dolog érthetetlen. Az első, a „munkáltató” szívte­lensége, mert fizetési előleget adhatott volna a dolgozóknak. A második, miért engedik te­vékenykedni azt a kisiparost, aki az általa felvett munkások­nak a megérdemelt fizetést nem képes kifizetni, mert ál­lítása szerint nem rendelke­zik annyi tőkével. — Kérem, 78 forintból kell megélnünk péntek, szombat, vasárnap hatunknak. Nem ta­láltunk több üveget, amit visz- szaválthatnánk, vagy amit pénzé tehetnénk — fogad Ju­hos László brigádvezető. — Alkalmi munkát nem kapunk, mert „feketén" nem foglal­koztatnak, a mun'kakönyvünk pedig a kisiparosnál van. A tanács szerint segélyt sem kaphatnak, mert nem nyugdí- jaskorúak, és munkaképesek, ezért vállalhatnak alkalmi munkát. De hogyan? Hajdú Zsolt K. E. Gáldonyi M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom