Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-03 / 214. szám

1988. augusztus 3., szerda Dunántúli napló Europa C erntest Arcok, kórusok, vélemények Újra felfedezem a várost Lakodalom Mecsekfaluban. látványosság, megyeszerte ismerik már, de mégis más, ha odahaza mutatják be. A vőlegény kissé apatikusan sod­ródik a násznéppel a lányos házhoz. A tömegben ezúttal finnek, franciák és belgák is ropják a marsot, az Europa Cantat mohácsi, illetve komlói hangversenyének résztvevői. Egyszer csak ismerős arcot pillantok meg. Ha nem láttuk volna a sajtótájékoztatókon, a televízióban, akkor is ráis­Hansruedi Willisegger Svájcból a 18-as atelier élén Kodály-művek a világban mernénk, hiszen a megszóla­lásig hasonlít édesapjára, Bar­tók Bélára.- Milyen érzés önnek egy ilyen folklórrendezvény néző­jének lenni? Fűződnek hozzá személyes élményei? Esetleg az édesapja gyűjtőútjáról? - kérdem ifjabb Bartók Bélá­tól.- Annak idején Békés me­gyében nagyon sok falusi la­kodalomban jártam. Persze, azok igazi lakodalmak voltak, valódi esküvővel. Ott is ép­pen Így fújta a rezesbanda . . .- Nem zavarja, hogy ezek nem kilejezetten autentikus népdalok? Inkább nótázgatás folyik itt. A válasz finom mosoly, s egy halk megjegyzés: — Ha ilyen, hát ilyen, itt talán ez a szo­kás — vélem hallani.- Általában azért vigyáz­nak arra, hogy „tiszta forrás­ból" merítsenek — mentegető­zöm egy kicsit a folkloristák és népművelők nevében. — Pécsről milyen emlékei van­nak önnek? Bizonyára nem most jár itt először.- Valóban nem, hiszen majdnem úgy volt, hogy 1936- ban idehelyeznek vasúti sza­kaszmérnöknek. Aztán minden másként alakult. Végig itt ma­radok az Europa Cantaton, lesz időm újra fölfedezni a várost. Újabb ismerősök és isme­retlenek szólítják meg ifj. Bar­tók Bélát. Remélem, még foly­tatjuk a beszélgetést. Forró hangulatú koncert színhelye volt hétfő délután a Pius-templom: a 'komlói Ko­dály Zoltán Ének-Zenei Álta­lános Iskola kórusa énekelte a névadó Mester műveit Tóth Ferenc vezényeletével. Kodályáé Péczely Sarolta Bachot éne­kelt. Tőle kérdeztük, milyennek találja Kodály jelenlétét a 10. Europa Cantaton?- Csodálatosnak! — hang. zott a válasz. — Hisz szinte végig jelen vannak, mindenütt megszólalnák művei, a világ minden tájáról jött kórusok éneklik azokat. Nekem persze, ez a komlói kórus énekli a legszebben.- Mi a titkuk?- Vezetőjük, Tóth Ferenc a titok. Erre a koncertre is ő hívott, csináljuk közösen, és én nagyon szívesen jöttem.- Pécsett ön nemcsak kon­certező művész . . .- Pécsre én mindig hazajö­vök, hiszen édesanyám ma is itt él.- A további programok ezen a nyáron?- A Budavári Te Deumban fogok énekelni, ősztől pedig tanítani kezdek . . . erről azonban később beszélnék szí­vesen.- Hallhatnánk a Kodály- módszer újabb eredményeiről, hiteiről?- Egy hónapja Finnország­ban jártam, ahol Yväskylä- ben megnyílt egy új Kodály- intézet — nem tudom, hánya­dik a világon, de ez is jelzi, hogy ott is úgy gon­dolja egy sereg ember, hogy ez fontos útja a zenei nevelésnek. Most arról van szó, hogy a legújabb Kodály Társaság, a görög lesz a há­zigazdája a legközelebbi nemzetközi .Kodály-szeminári- umnak — vagyis világszerte igen élénk az érdeklődés. A Pünkösdölő — Hatvan japán kislány. Gim­nazisták. 16-18 évesek. Hal­kak, udvariasak, jólnevelték, fegyelmezettek. Fantasztikusan tudnak dolgozni. Amikor mun­káról van szó, olyanok, akár a hangya. De mikor vége van az iskolának, mikor nincs több kötöttség, akkor igazi játékos gyerekek. És csodásán éne­kelnek, — mindezt a holland Margót van Ruth - Van den Hoventől tudom meg, akit ré­gi ismeretség köt a köbei le­ánykarhoz. Dolgozott velük Japánban és Hágában. Innen együtt utaznak Hollandiába. Csak a legjobbakat lehet el­mondani róluk. Kobe Oszakától délre fekvő kikötőváros. Innen érkezett a Konan Girls Highscool Choir, amely már négy ízben részt vett Europa Cantat fesztiválon. Karnagyuk Keiichi Móri, az is­kola zenetanára 25 éve veze­ti a kórust, és japán népda­lokon, japán szerzőkön kívü'1 énekelnek reneszánsz madrigá­lokat, motettákat — és minden évben tanulnak valami ma­gyart is: Kodályt, Bartókot. Az idei alkalomra Bárdos-művet is.- Énekeljük a Pünkösdölőt, az Esti dalt, az Egyedem-be- gyedem kezdetűt — Móri kar­nagy úr itt magyarul sorolja a címeket. — Bartóktól az 1s­A kibucok kórusa Izraelből A legjobb produkciókból lemez készül Vagy harmincfős csapattal, 4-5 közvetítőkocsival van je­len a 10. Europa Cantaton a Magyar Rádió. Vass Mária Katalin szerkesztő:- Mindent felveszünk, és japánul ten veled és Bárdostól a Ma­gos a rutafa szerepel műso­runkon. Nagyon nehéz művek ezek, nehéz a kiejtés, igen magas színvonalú a megszer­kesztés, csodálatos a harmó­nia ezekben a dalokban. A dallamuk viszont hasonló a japán dallamkincshez, penta- tonikus, és ritmikájukban is igen sok a hasonlóság. Ezért jelent igazán nemes felada­tot a magyar dalok megtanu­lása számunkra. Talpig gipszben. Pillanatkép egy norvég kórus műsorából. abból mind műsor lesz. Szom­bat óta 9 estén át jelentke­zünk a Bartók Rádión 23.00- 23.30 órakor, 5 riporterünk ké­szít interjúkat karnagyokkal, kórustagokkal és bejátszunk a legszebb kórusprodukciókból. A nyitó- és a zárókoncerten túl, amit az MTV, a Rádió is egyenesben közvetített, ill. köz­vetít, további egyenes adá­saink lesznek 4-, 5-, 6-án a délutáni hangversenyekről. Minden Europa Cantatról ké­szül hanglemez, úgy tudom, Radioton kiadásban.- Mi az, amivel ez a talál­kozó a hazai kórusmozgalmat gazdagabbá teheti?- Szabadon, örömmel, gát­lás nélkül énekelnek, az Euro­pa Cantatnak ilyen a légköre — ez nálunk nincs így a kórus­mozgalomban. A kóruséneklést nálunk a komolyság jellem­zi. Most hirtelen eszembe jut­nak e fesztivál színei. Felüdü­lés látni a koncerteken a sok színes, könnyed öltözéket - nálunk túl komoly, szinte apá­caszerű a női karok megje­lenése . . .- Ami a zenét illeti, ren­geteg olyan művet hallhatunk a délutáni kiskoncerteken, amely egyszerűen azért nem jut el hozzánk, mert nincs kotta. Sok-sok új darab is­merhető így meg. És meg is kell ezeket ismerni, mert egy­re erősebb a konkurencia: a skandináv kórusok hihetetlenül előretörtek. Nagyon jók a_ tá­vol-keletiek, a dél-amerikaiak, vagy a most hallott fantasz­tikus új-zélandi kórus — és mi már jó ideje nem tudunk csak abból megélni, «hogy Bartók és Kodály országa vagyunk. Magyarok Szlovákiából Tizennégy szlovákiai magyar karnagy is vendégeskedik a pécsi Europa Cantaton. Zöm­mel a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkará­nak tagjai, melyet a CSEMA- DOK központi bizottsága tart fenn pozsonyi székhellyel. Az énekesek valamennyien ifjú­sági és felnőtt énekkart is ve­zetnek, havonta egyszer gyűl­nek össze három napra pró­bálni a szlovák fővárosban. Az énekkar művészeti vezető­je Janda Iván, a pozsonyi ma­gyar gimnázium nyugalmazott igazgatója, állandó vendég­karnagya pedig Vass Lajos. Az ő atelier-jében próbálja most a Háry Jánost a komáromi Stubendek István, a zselizi Horváth Béla, az érsekújvári Kazán József és a kürti Ko­vács János. A magyar zene­kultúra ápolásának szlovákiai lehetőségeiről beszélgettem velük az egyik próbaszünet­ben. — A tanítók kórusa mint­egy hetven tagból áll, főként természetesen pedagógusok­ból. Az egyetlen magyar ének­kar, amely a legmagasabb or­szágos minősítéssel rendelke­zik. • — Milyen repertoárral dol­goznak?- Felsorolhatatlanul széles a skála. Szlovákiai és honi magyar szerzők éppen úgy szerepelnek, mint a zeneiro­dalom klasszikusai. A 'kották többségét Budapesten szerez­zük be.- Szereplések, utazások? — Sajnos, nagyon kevés. Hogy mi az oka, nem tudni. Magunk között is sokat vitat­kozunk, a bürokrácia vagy más okok játszanak közre ab­ban, hogy eddig még keve­set láttunk a világból. A CSEMADOK-nak a Népműve­lési Intézettel vannak jó kap­csolatai, ennek köszönhetjük, hogy jártunk már a debreceni Bartók Béla kórusfesztiválon, s most itt lehetünk. Vass La­jos barátsága, szakmai gon­dozása pedig egyenesen pó­tolhatatlan segítség. — Milyen más segítséget várnának az anyaországtól?- Keressenek, hívjanak és látogassanak meg bennürtket a magyar kórusok. Nekünk szinte ez az egyetlen lehető- séq kínálkozik a kopcsolattar- tásra, s arra, hogy kitekint­hessünk a világra. Harminc évvel ezelőtt egy ünnepi alkalomra jó hangú énekeseket kerestek a kibu- cokban, az izraeli szövetkezeti falvakban. A válogatás olyan, jól sikerült, hogy a kórus együttmaradt, és azóta együtt énekel. Ma is valamennyien ki- bucban, szám szerint 40-ber» laknak. Kétszer találkoznak havonta, ilyenkor próbálnak, és a kibucban vendégül lát­ják őket, ők cserébe adnak egy hangversenyt. Az lehet a kórus tagja, aki tud kottát olvasni, van zenei előképzett­sége. Különböző területeken dolgoznak a kórustagok, egy- harmaduk azonban zenetanár. Mindezt a kórus magyar származású menedzserétől tu­dom meg, Aharon Kidrontól, aki 1949-ben vándorolt ki Iz­raelbe, előtte és a deportálás előtt viszont Budapesten, a zsi­dó gimnáziumban szerzett érettségit. Ma építkezésekkel foglalkozik. Megemlítem, milyen nagy sikerrel szerepelt hazánkban pár hónappal ezelőtt az Iz­raeli Szimfonikus Zenekar, mire Kidron ár elújságolja, már többször felléptek ezzel az együttessel. Olyan híres kar­mesterek vezényelték őket, mint Bernstein, és dirigálta őket Casals is. A karnagyuk, Ron Zarchi elmondja, hogy a klasszikus zeneirodalom bemutatása mel­Kórusuk 1973 óta minden Europa Cantaton részt vesz, és ez az egyik első izraeli együttes, amely fellép hazánk­ban. Hogyan fogadják náluk a két ország között megindult közeledést? — Kidron úr így beszélt erről:- Pozitívnak ítéljük, ami tör­ténik, hiszen a dolgokban ak­kor lehet előrelépni, a prob­lémákat akkor lehet megolda­ni, ha beszélünk róluk. Sajnos, hosszú időn át nem létezett kapcsolat, pedig Izraelben óriási magyar közösség él, 200 000 ember, ezért igén nagy az érdeklődés minden iránt, ami Magyarországgal kapcsolatos. Fellépés előtti meditáció a Városi Sportcsarnokban lett fiatal izraeli szerzők — mint a műsoron is szereplő Mindéi és Schur - darabjait éneklik. Sok későreneszánsz szerzőt tartanak műsoron, igen sok népzenei anyagot, hisz mint mondják, Izraelben 110 országból való zsidók élnek, akik mind magukkal hozták azon országok zenei kultúrá­ját. — Tíz—tizenöt éve tartja műsoron a kórus Bartók és Kodály műveit — mondja Ron Zarchi -, Kodály három nagy művét énekeljük, mint most itt is a Jézus és a kufárokat. — Igen nehéz művek ezek, a mi éneklési módunkhoz még­is jobban illenek, mint pél­dául a német romantika da­rabjai. „Bárcsak mindig EC lenne...” Az „utca emberének” véle­ménye nem mindig tükrözi a köz véleményét, ám most alig­hanem hinnünk kell Marik Almosnak, aki családjával együtt a Szent István tér szö- kőkútjánál figyelte a sokadal- mat, s aki csak annyit volt hajlandó elárulni magáról, hogy megszállott pécsi zene­barát. — Nagyon jó volna, ha min­den nyáron Europa Cantatot rendeznének Pécsen. Észrevet­te, mennyire más lett a han­gulat, mint a szokásos nyári estéken? Amikor már tízkor kidobják az embert a tera­szokról, s elzavarják a spontán énekeseket az utcákról, a par­kokból?- Azt mondják, Pécs medi­terrán város. És közben olyan kihalt .még a legmelegebb nyári estéken is, mint egy észak-német kisváros. Remek kórusaink, kisegyütteseink vannak, miért nem állhatnak ki muzsikálni, énekelni ugyan­úgy, mint most az Europa Cantat résztvevői? Félünk, hogy egy-két bunkó belebőg az előadásba? Távol lehet őket tartani, mint most, ami­kor ezek az elegáns fehér ru­hás rendőrök ott tudnak lenni mindenütt.- Jó, elfogadom, hogy nyá­ron sokan szabadságra men­nek. Ugyanakkor árad ide a külföldiek hada, akiket a Nyári Színházzal próbálunk „jólla­katni". A sok apró lehetőség többet jelentene, mint egy-egy grandiózus produkció. Egy szál jó gitáros fel tudja dobni egy egész tér hangulatát. A gyer- tyás bazár az utóbbi évek egyik legjobb ötlete. Jó a kö­zönségnek, jó a kézművesnek, jó a városnak, mert nő a for­galom. Az egész csupán rek­lám és szervezés kérdése. Jó lenne tehát, ha ez a csoda nemcsak három napig tarta­na. Ha a vendéglátósok, a köztisztaságiak és mások ko­molyan vennék, hogy Pécs még Budapestnek is konku­renciája lehet idegenforgalmi, konferencia- és fesztiválszer­vezési szempontból. A fekvése, az intim belvárosa, a mediter­rán jellege és esetleg a szol­gáltatások színvonala miatt. Npgyon remélem, hogy az Europa Cantat elindít majd vdami mozgást ebben az irányban. írták: Gállos Orsolya és Havasi János Fotók: Cseri László

Next

/
Oldalképek
Tartalom