Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-19 / 230. szám
1988. augusztus 19., péntek Dunántaii napló 3 Népességi folyamatok, társadalmi mobilitás, gazdasági aktivitás, lakáshelyzet Adatok a magyar Ifjúságról Szeptember első napjaiban Pécs ad otthont az if- júságkutat<jk országos konferenciájának. Ez a tanácskozás elméletileg hivatott előkészíteni a KISZ novemberre tervezett országos értekezletét, amelyet várhatóan a jövő év első felében a KISZ kongresszusa követ. Mindhárom fórum vitája meríthet az Állami Ifjúsági és Sporthivatal által kiadott, a Központi Statisztikai Hivatal Ifjúsági Szakmai Munkabizottsága közreműködésével készült kiadványból, mint adatbázisból. Az Adatok a magyar ifjúságról című füzet számait annak idején az országos pártértekezleten felszólalásában gyakran idézte, hasznosította Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára. * Harmincnégy statisztikai ábra, táblázat, amelyhez 78 pontban fűződnek összegzések, következtetések. Csak kisebb részük felvillantására van mód ebben az ismertetőben, amely tendenciózus válogatás: a legfontosabbat próbálja kiragadni. A vizsgálat átfogó voltának igazolására éppen ezért érdemes legalább a fejezetcímeket felsorolni: Népesedés, népességi folyamatok, Társadalmi mobilitás, Oktatás, iskolai végzettség, diákszociális juttatások, Gazdasági aktivitás, Foglalkoztatottság, Elhelyezkedés, pályakezdés, Lakáshelyzet, Gyermeknevelés támogatása, Művelődés, kultúra, egészségügy és sport. Mindezen témakörökben a 15—29 éves korosztály helyzete a vizsgálódás tárgya. Ehhez a korosztályhoz 1980- ban 2 355 960-an tartoztak, 1987-ben csak 2 079 077-en. Az elmúlt években haladták meg a 30 éves életkort az ötvenes években született nagylétszámú korosztályok, ennek oka a 277 000 fős csökkenés. A hosszú távú népesség-előreszámitás azt ígéri, hogy az ifjúság korosztálya 1990-re 2 159 898 főre, 1995-re 2 336 491 főre növekszik, majd az ezredfordulóra 2 259 536 fő lesz. Érdekes adalék, hogy ebben a korosztályban is lassuló mértékben, de tovább csökkent a házasságkötések, s nőtt a válások száma, miközben ez a népesség a korábbinál idősebb korban köt házasságot. A szülőképes korú nők létszámfogyásával és a gyermekvállalási hajlandóság csökkenésével egyaránt magyarázható, hogy az élveszületések száma az 1980-as 148 673 gyermekről 1986-ra 128 204-re csökkent, de 1984-ben rnég ennél is 3000-rel alacsonyabb volt. A korosztályon belül valamelyest növekedett a társadalmi mobilitás: kevesebb fiatal marad meg a szülei társadalmi csoportjában, mint 'korábban. Az apa társadalmi csoportjával azonos csoportba tartozó fiatalok részaránya a férfiaknál 1973-ban 31,4 volt, 1983ban 32,4, viszont a nőknél 1973-ban ugyanaz az adat 25,3 százalék, illetve 1983- ban 22,8 százalék volt. Az összadatokon belül jelentős rétegkülönbségek vannak: a fiatal férfiaknál a szakmunkások körében, a nőknél elsősorban a szellemi foglalkozásúaknál a mobilitás csökkenése figyelhető meg. Amíg 1983-'ban a szakmunkás csalódból származó férfiak kétharmada vált szakmunkássá, tíz évvel korábban csak alig több, mint egynegyede. A szellemi foglalkozású apáktól származó fiatal nőknél viszont ezen tíz év alatt 18 százalékról 52 százalékra nőtt az azonos társadalmi csoportban való maradás aránya. A mobilitás növekedése leginkább a mezőgazdasági fizikai munkás szülők gyermekei körében mutatkozik: 1973 és 1983 között a férfiak 53,1 százalékról 18,1 százalékra, a nőké 57,9 százalékról 7,4 százalékra csökkent. A középfokú oktatási intézményekben viszont csökkent a fizikai foglalkozású szülők gyermekeinek továbbtanulási aránya. A felsőoktatásban tanuló első évfolyamosok a szülők foglalkozása szerinti megoszlása 1980-ban 58,3 és 41,7 százalék volt a szellemi foglalkozásúak javára, 1986- ban ez az arány 64,5 és 35,5 százalékarányra módosult. A foglalkoztatottság tekintetében a fiatalok aránya a szellemi foglalkozásúak körében az átlagnál nagyobb mértékben csökkent. 1984- ben például 100 szellemi foglalkozású közül 23 volt a fiatal, pedig ugyanakkor az aktív keresőkön belüli arányuk elérte a 28 százalékot. A fizikai dolgozó fiataloknál 1980-tól 1986-ig a betanított és segédmunkás kategória „rovására” 55,2 százalékról 57,8-ra nőtt a szakmunkások aránya. A vizsgált időszakban ugyanakkor jelentősen romlottak a fiatalok vezetővé válásának esélyei. Az állami iparban dolgozó vezetők és irányítók között a 36 évesnél fiatalabbak aránya 1974-ben még 29,3 volt, 1984-ben már csak 22,2. A prognózis szerint ezentúl már nemcsak a gimnáziumi érettségivel rendelkezőknek, hanem szakközépiskolai végzettségűeknek is elhelyezkedési gondjaik lesznek. Ezek a gondok területileg eltérően jelentkeznek. Az elhelyezkedés esélyei tartósan kedvezőtlennek Ígérkeznek Sza- bolcs-Szatmár és Szolnok megyében. Csökkenő lehetőségek, réteg problémák mutatkoznak Baranya, Somogy, Tolna, Zala, Vas, Borsod, Heves és Nógrád megyében. S végül a lakáshelyzet néhány adatát érdemes felemlíteni. A lakáshasználat jogcíme szerint 1980-ban a 30 évnél fiatalabb saját háztartásban élők 56,6 százaléka volt tulajdonosa a lakásnak, 30,2 százaléka főbérlő és 12,2 százaléka egyéb jogcímen lakáshasználó. Négy évvel később ezek az arányok ilyenre változtak: 48,7, 23,6 és 27,7 százalék. Míg 1983-ban 100 fiatal'közül 37 lakásigényét lehetett kielégíteni, addig 1986-ban csak 33-at. D. I. Ebéd utáni pihenő □ gyódi ház tornácán A diófa árnyékában Családi életregény képekben Nagyon csendes Füzes Já- nosék háza, a tarka kutya is hallgat. Nyugtatgatom a kiskapun keresztül, de felesleges, mert nem mérges. Egyszerűen bekísér a tornácig. Az idős házaspár a konyhában üldögél. Furcsállom a csendet, a hatvanadik házassági évfordulón köszönteném őket. A néni azonban panaszkodik, mert János bácsi — 79 évesen — nekiállt a diófát kivágni, és nem bírta a nehéz munkát a dereka. Most kiskabátban, összegörnyedve ül a konyhaasztal mellett, és megadóan tűri a korholásun- kat. — Azt a diófát én ültettem át 1936-bon. Nem fért el mellette a cséplőgép. Én szerveztem meg az otthoni csép- lést, tizennégy ember kellett, hogy a gépet felhozzuk, ösz- szeálltunk, könnyóbb volt így. Tíz éve ültettem egy új fát is, de nem lesz rajta dió, elfagyott a télen — mondja János bácsi. Az emlékeik fonalát követve utazunk az időben, jelen és múlt időnként furcsán összegabalyodik. Az idős ember apjáé volt ez a ház, a Fő utca 25-ben, Gyódon. Az alig néhány száz lelkes településen itt működött a vegyesbolt. Igaz, akkor még német nevet irt ki a család a ház falára. (János bácsi emlékszik a felszabadulás utáni kitelepítések napjaira. Akkor ellett a tehene ikerborjút. Felsóhajtott, ez biztosan szerencsét jelent. Nem is vitték el őket, mert a pellérdi jegyző az asztalra csapott.) A fűszerkereskedői iskola után sokáig ő volt a boltos a faluban. A feleségével persze, hogy ott ismerték meg egymást hatvan éve. Negyed, meg nyolcad kilókban mérték akkor a cukrot, lisztet. Lovasszekérrel hozták ki az árut Pécsről. Szívesen beszél a régi dolgokról, hogy ő volt az első belépő a földműves szövetkezetben, hogy nem félt semmilyen munkától, kőműveske- dett a kultúrhóz építésén, hogy három mázsás kereket készített, neki volt először szélkerékkel fejlesztett áram a házában. Ha kellett, a tanácson hivatalnokoskodott, párttitkár is volt. (A felesége szemében még mindig riadalom, ahogy mondja, 1956 októberében itt a konyhában tébláboltak az emberek, a néni vigyázott kint a ficánkoló lovakra. János bácsi türelemre intette őket: Mit akarnak? A felesége kérlelésé- re hagyott fel a „politikával".) Amint egészet üt az óra, bekapcsolja a keze ügyében lévő kisrádiót és mintha ott sem lennénk, figyeli a híreket. Az idős asszony halkan odalép a kredenchez és előveszi a Dunántúli Naplót. Mutassam meg a képen, melyik a Grósz Károly. Aztán majd egy órát fotókat nézegetünk. Füzes Jánosnak volt az első fotómasinája Gyódon. Le is fényképezett szinte mindenkit a faluban. Az emberek ünneplőben, komoly arccal, merev testtartással álltak a gép elé/ A jelentős események az esküvők és a temetések voltak. Megtalálom azt az udvarban felállított cséplőgépet is a képek között, ezen mosolyogva ülnek egymás mellett az emberek. János bácsi többször visszatér a tsz baromfinevelőhöz, de már nem tudom, hogy 74-ben mikor nyugdíjba ment, majd 77-ben, amikor végleg befejezte a közösben a munkát, történt, hogy ott volt a gépek vásárlásánál, és maga is készített alkatrészeket. Ma is tudja a pontos árukat. Őrzi a cédulát. Mára egyetlen tisztsége maradt, ötvenedik éve ő a tűzoltóparancsnok Gyódon. A tervekből viszont nem fogyott ki: be lehetne hozni a vizet o házba — tavaly egyedül falazta fel a viharban kidőlt oldalát —, ott a szőlő, a kert. . . Meg át lehetne hozni a boltot a tej szövetkezet helyiségébe, hogy ismét a falu központjában legyen. Gáldonyi M. A vasasi elöljáróság Mint megtudom Gergő György vasasi elöljárótól, a peremterületeken nemcsak Pécsett, de még az országban sem alakultak elöljáróságok, a vasasi példa egyedülálló. Ha a kísérlet beválik, várható, hogy a peremterületeken mindenütt választanak elöljáróságokot. Vasas II-n májusban alakult meg az elöljáróság kilenc fővel. A testületben a helyi alapszervezetek maradéktalanul képviselve vannak, így a párt- olapszervezet három, a HN!F helyi bizottsága négy, továbbá a Vöröskereszt egy taggal. Gergő György elöljáró a helyi mozgalmi házban megbeszélt találkozóra meghívta Tóth Mi- hólyné elöljárósági tagot, aki tanácstag, valamint a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja és Kiss Józsefet, a helyi pártalapszervezet titkárát. — Be kell vallani — mondja Tóth Mihályné —, hogy egyelőre még csak „ízlelgetjük” a feladatokat. De ezzel nemcsak mi vagyunk így, hanem azok is. akik idefordulnak gondjaikkal. Kevesen tudják, hogy egyáltalán az elöljáróság miben dönthet... Több oldalas lista tartalmazza az elöljáróság jogkörét, illetve azt, hogy miben van döntési joguk. Ez pedig nem sok, mindössze a szociális segély odaítélésében, a gyámügyi segélykeret, valamint az anyagi eszközök felhasználásában. Hogy ez utóbbinál maradjunk, milyen anyagi eszközökkel rendelkezik az elöljáróság? Gergő Györgynek nem nehéz összeadnia a rendelkezésükre álló pénzeket, 1,1 millió forinttal gazdálkodhatnak, amit a tehóból és a tanácstagi alapból gyűjtöttek össze.- Az utak és járdák állapota sok kívánnivalót von maga után — mondja Gergő György. — Kiépített járda szinte alig van Vasason. Régi gond a Berkenyés utca, az Iskola köz és a Gubér köz, ahol még földutak vannak. Az utak többségére ráférne a kátyúzás is. — Aztán itt van a víz- és a szennyvízelvezetés — veszi át a szót Kiss József. — A Mecseki Szénbányák Vállalat 1984-ben fejezte be a vízvezeték-hálózat rekonstrukciós munkálatait, de maradtak fehér foltok. így a Gabona utca, a Szövetkezet utca és az Orosz Gyula utca, valamint a Csarnok köz, ahol még nincs vezetékes víz. Ezekben az utcákban már megalakultak a társulások a Szövetkezet utca kivételével. Itt, a Vasast átszelő patak túlsó partján főként idősek laknak, így anyagiak hiányában nem tudtak társulást létrehozni. Egyébként Vasason, ahol nincs vezetékes víz, ott mindenütt rendelkezésre áll a közkút. Ami a szennyvízelvezetést illeti, a városi tanács foglalkozik már ezzel a kérdéssel. Ez csak a gondok egy része, de a többi megoldására már született ígéret. így arra, hogy Vasas, Somogy és Hird ezer telefonállomást kap, ez választási program is volt. Aztán arra, hogy megoldják a közvetlen átszállást a vasasi buszokhoz a Budai vámnál. — Ez az egyik oldal — mondta Kiss József. — De panaszkodni könnyű, inkább rendezni kellene sorainkat, számba venni a lehetőségeinket. Azt, hogy mire futja az anyagiakból. Ezt szoktam elmondani a fogadónapokon is, amikor számtalanszor a fejünkhöz vágják azt, hogy Vasason semmi sincs. Nagyobb hangsúlyt kellene hogy kapjon a lakosság kezdeményezése, öntevékenysége. Mert 'könnyű számon kérni, hogy mire fordítottuk a tehó- pénzt? Én azt mondom, hogy számoljon mindenki, hogy a befizetett 600 forintokból vajon mire telik? Azt pedig, hogy Vasason az elmúlt években semmi sem történt, meg tudom cáfolni az elmúlt nyolc év eredményeivel. Amint a feljegyzéseket megnézem, közel hatvanmillió forint a végeredmény. Felújították a vízvezetéket, megépült a vasasi bekötőút. Felújították a Szövetkezet utca egy szakaszát, kikövezték a községet átszelő árkot, szilárd burkolatot kapott a C utca keleti oldala, valamint a járdák, ótjáróközök egy része. Kitisztították a vasas-bányai csapadékelvezető árkot, telefonfülkét kaptak, korszerűsítették a közvilágítást, rendbe tették a porkerdőt, a temetőt, felújították az ABC-t, a mozgalmi házat. — Szó ne érje a ház elejét, ebben sok társadalmi munka is volt, de a támogatás nagy részét az üzemeknek, vállalatoknak, a termelőszövetkezeteknek és nem utolsósorban a tanácsnak köszönhetjük. Régi patrónálóink a Mecseki Szénbányák Vállalat, a 'Kenderfonó hirdi gyáregysége, és a Zengő Gyöngye Termelőszövetkezet. A Mecseki Szénbányák Vállalat amellett, hogy felújította az utakat és a vízvezetékhálózatot, működteti a sportlétesítményeket, és az elöljáróságnak is a bánya adott helyiséget. Az iskola átalakítási munkáihoz egy nyugdíjas bányász ojánlott fel 200 000 forintot, amelyből egy szolgálati lakást alakítottak át osztályteremmé. Tanácsi támogatással épült a sportpálya, valamint az úttörőotthon, amit egy volt raktári épületből alakítottak ki. A Zengő Gyöngye Termelőszövetkezet pedig a helyi pártalapszervezet kérésére egy új raktárot épített az iskolának. — Kezdeményeztünk, kértünk és kaptunk — mondta Gergő György. A vasasiaknak azonban most olyan gondjaik vannak, amelyek megoldásához nem elég a kezdeményezés. Elsőként a mozgalmi ház mögött lévő szolgáltatóházat tekintjük meg, amely társadalmi munkában épült a 60-as években. Ott kapott helyet a varroda, a férfi- és női fodrász, a cipész, a fényképész, a háztartási kisgépjavító, valamint a méretes szabóság. Ma nincs férfifodrász, a helyiség üresen áll. Lakossági szolgáltatást mindössze a cipész és a női fodrász végeznek, ezenkívül egy helyiségben napközi otthont alakítottak ki az időseknek. A többi helyiséget a Fényképész Szövetkezet használja, itt működtetik a szitanyomó részleget. Az elöljáróság kezdeményezte, hogy kapják meg a Fényképész Szövetkezet által használt helyiségeket, mert akkor nem kellene új boltot építeni. A régi faluban lévő boltot — mindössze 37 négyzetméteres — be 'kell zárni. Víz, mellékhelyiség nincs, nem beszélve arról, hogy a raktár külön van, s a bérletét felmondta az épület tulajdonosa. A boltra pedig szükség van, a forgalma több mint egymillió forint havonta! Az egykori férfifodrászat most üresen álló helyiségét pedig szeretné megkopni az öregek napközi otthona, itt fürdőt alakítanának ki. Mint elmondták, sajnos fogalmuk sincs arról, hogy ma egyáltalán kinek a tulajdonát, bérletét képezi a szolgáltatóház. Kiss József némi nosztalgiával emlékezik az ötvenes évekre, amikor volt cukrászdája és vendéglője is Vasasnak. Ma is lehetne a jelenleg magántulajdonban lévő Fischer kertben, de . . . — A Fischer kert százéves gesztenyefáit magas téglafal takarja a kíváncsi szemek elől. Omladozik a hajdani cukrászda épülete, a parkot gaz verte fel. A terület építési tilalom alatt áll — úgy tudják -, a tulajdonos nem tudia eladni, a kisajátításra pedig nincs pénz. Pedig a parkban hangulatos cukrászdát, kerthelyiséget lehetne kialakítani. Ma már egyre többen költöznek ki Pécsről Vasasra, új családi házak épülnek a hegyoldalban. A Somoska térségében az elmúlt évben mintegy húsz lakóházat építettek. Igaz, Vasas II. peremterület, de olyan, amelynek a lakosai tudnak kezdeményezni, kérni, s remélik, hogy kapnak a jövőben is támogatást, s kérdéseikre választ. Marton Gyöngyi
