Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-20 / 231. szám

1988. augusztus 20., szombat Dunantmt Tlaplö 3 Párbeszédet az értelmiséggel Interjú Medvetzky Antalnéval az országgyűlési képviselők lehetőségeiről és feladatairól, a kulturális bizottság munkájáról, a parlamenti ügyrend reformjáról Medvetzky Antalné dr. 1980 óta országgyűlési képviselő, vá­lasztókerülete nagyjából Pécs­nek az a része, amely munka­helyétől, a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskolától nyugatra te­rül el. Medvetzky Antalné mér­nök, a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, 1963. jú­lius 1-jén kezdett el dolgozni. Beszélgetésünk napján vette fel a főiskolán 25. éves jubi­leumi jutalmát, s egy héttel előtte nevezték ki főiskolai ta­nárnak. Beosztását tekintve a PMMF építőipari intézetének tanulmányi igazgatóhelyettese és a mélyépítési tanszék veze­tője, a főiskola oktatási-neve­lési bizottságának tagja. És tagja az Országgyűlés kulturá­lis, valamint ügyrendi bizottsá­gának. Két olyan bizottság ez, amelyben nagy viták zajlottak le az elmúlt hónapokban, s amelyekre nagy feladatok vár­nak a közeljövőben.- Hogy érzi magát mint képviselő? — Nehezebben, mint az elő­ző ciklusban. A választópolgá­rok igénye megnőtt arra, hogy segítse őket a képviselőjük, de mert az egész társadalom szo­rító körülmények között él, ki­sebbek a képviselő „kijárási” lehetőségei, mint azelőtt. Az emberek nehezen értik meg, hogy nemcsak helyi érdekeket képviselünk „felfelé", hanem országos érdekeket is „lefelé”. És ott fönt nem egy utca, ha­nem valamennyi utca sorsa dől el. Nekünk most azt kell kér­nünk az állampolgároktól, hogy hosszú időre mérsékeljék igé­nyeiket. Ezt nem könnyű meg­tenni. Vitázunk egymással — iMi/yen ügyekben keresik meg a választók? — Sajnálom, hopv kezdettől fogva nem vezettem erről fel­jegyzéseket; megörökíthettem volna egy-kát teljesen képte­len, néhány humoros és sok apró jogos, nem jogos kérést, panaszt. A képviselő nem tud lakást, telefont szerezni, és nem tudja megváltoztatni a Legfelsőbb Bíróság Ítéletét. De néha tud segíteni a hivatali ügyékben járatlan ügyfélnek' a paragrafusok közti eligazodás­ban, egy-egy utca, tér takarí­tási ügyeiben. — S „odalönn", a Parla­mentben, a parlamenti bizott­ságokban? Mit tud tenni a képviselő a választók érdeké­ben, az ország érdekében? — Hosszú ideig az igazi parlamenti munka a bizottsá­gokban folyt, s bár legutóbb megélénkült az Országgyűlés is, a bizottságoknak változat­lanul nagy szerepük van és lesz. Itt igazi viták folynak, nem protokollárisán, jól fésül­tem mint a kamerák előtt az ülésteremben. Itt mindenki zsebből beszél, nem felolvas: vitázunk egymással és a tár­cák képviselőivel. — A kulturális bizottság te­rülete az oktatás, a tudomány, a művészetek, a közművelődés, sport. Általában kéthavonként van ülés, egy-egy témakörben az előterjesztést az illetékes minisztériumi munkatársak ké­szítik. Másfél-két héttel koráb­ban kapjuk meg az anyagot, igen intenzív felkészülésre van szükség a tájékozódáshoz, a véleményünk kialakításához: ebben például nekem segíte­nek a tanácsok osztályai, a pártszervek, a Hazafias Nép­front és természetesen a kü­lönböző szakterületeken dolgo­zó barátaim, ismerőseim. Segít a helyszínen a szóbeli kiegé­szítés is. Változásra van szükség — A kulturális bizottságban igen éles viták zajlottak le az utóbbi egy évben. Nem vélet­len ez, mert a művelődésügy (és az egészségügy) helyzete egyszerűen tarthatatlan: hiá­nyoznak az alapvető működés­hez kellő anyagiak. Ha az ok­tatás nem kapja meg a szük­séges támogatást, helyrehoz­hatatlan károk keletkeznek: számban és minőségben meg­felelően képzett ember nélkül elképzelhetetlen mindenféle gazdasági felemelkedés. És mivel az ágazat egésze rosz- szul ellátott, már nem lehet el­venni mondják, a művészettől az iskolának vagy a közműve­lődéstől a tudománynak. Alap­vető változtatásra van szükség. Az idei júniusi bizottsági ülé­sen indítványoztam a költség- vetés arányainak megváltozta­tását. Ma az állam költségve­tésének kb. 10 százaléka jut erre az öt területre, ez — mint látható — nem elég. Békési László pénzügyminiszter-helyet­tes egyetértett a javaslattal: a költségvetési reform jövőre vár­ható. — A közvélemény keveset tud a bizottsági munkáról. Az adó­törvénnyel kapcsolatban is megkapták a képviselők a választóktól a szemrehányást, mert elfogadták. Csakhogy az elfogadott törvény nem egyen­lő a tervezettel. Igv pl. az adótörvényhez több mint har­minc módosító javaslat volt, s mint a várhotó változtatások­ból majd látszik, nem alapta­lanul. Ha a választópolgár nemcsak azt tudná az orszá­gos lapok kommünikéiből, hogy a képviselője felszólalt, hanem mondjuk, a megyei lapból- azt is megtudná, hogy mit mon­dott, elevenebb lehetne a kap­csolatunk a választókkal a nyilvánosság révén. — Elmondhatom, hogy a Du­nántúli Napló munkatársa sze­retett volna részt venni azon az ülésen, amelyen a kulturá­lis bizottság az általános isko­lák helyzetét tárgyalta meg. Nem hivott meg bennünket a Parlament titkársága, és je­lentkezésünket sem fogadta el, arra való hivatkozással, hogy kicsi a terem, nem lérnek be a vidéki lapok munkatársai. — Tudok róla és szóvá is tet­tem; ez a magyarázat nem fo­gadható el. De nem ez az egyetlen ofyan kérdés, amin a jövőben változtatni kell. Ilyen kérdések az interpellációk, sza­vazások lebonyolításának mód­ja és még sok más, ami nem pontosan, nem egyértelműen van szabályozva. Tavaly de­cemberben ügyrendi bizottsá­got választott az ©rszággyűlés, de mert az 1984-es ügyrend felülvizsgálata lassan haladt, idén júniusban türelmetlensé­gét fejezte ki a Tisztelt Ház. A bizottságnak én is tagja va­gyok: munka közben derült ki, hogy a parlamenti ügyrend, az alkotmány és a választási tör­vény reformja szorosan össze­függ, ezeket egyszerre kell el­végezni: a jövő év e három fontos feladat megoldásának éve lesz. Természetesen sok szakembert bevonunk a mun­kába: magam is több jogósz- szal - főleg alkotmányjogász- szal - konzultálok majd. — Értelmiségünket sokszor vádolták politikai közömbös­séggel, passzivitással, sőt el­lenzékiséggel. Az új párt- és állami vezetésben és a vezetés körül azonban most sok is­mert értelmiségi neve, sze­mélye tűnt lel. Változást jelent ez az értelmiségi politikában? — A magyar értelmiségnek az utóbbi hónapok eseményei előtt joggal lehetett az az ér­zése, hogy nincs rá szükség: sok fontos politikai, gazdasági döntésből hagyták ki. De vég­re rájött a legfelső vezetés, hogy az alkotó értelmiség tá­mogatása nélkül nincs semmi­féle kibontakozás. Én jó értel­mű változás kezdetét látom. Szakkönyvek két példányban- És mit gondol, elfogadja az értelmiség a leiéje nyújtott kezet?- Igen. De párbeszédet kell vele folytatni, s nem szabad sajnálni az időt, a fáradságot a közös hang megkeresésére. Mondjuk ki őszintén: a ma­gyar értelmiségnek ma nem jó a hangulata, mert látja, meny­nyire nincs megbecsülve. Ez a pénztárcán is meglátszik, ami pedig befolyásolja a családi és munkahelyi közérzetet. A növekvő megbecsülésnek bi­zonyítékát kell adni. Az első lé­pés megtörtént: bevonták, be­vonják az értelmiséget a poli­tika alakításába. A második még hátravan: a gesztusok, a feladatok, a támogatások, ami­ből láthatja, mennyire van rá szükség. — Ön tanár, oktatási veze­tő, képviselő: hogy bírja idő­vel?- Nehezen. Hozzátehetem, hogy e nyolc év alatt szerez­tem meg az egyetemi doktori címet és a középfokú állami nyelvvizsgát, s mint mérnök, az építési és közlekedési bizott­ságban is jelen vagyok állan­dó meghívottként. Kora reg­geltől délutánig benn vagyok a főiskolán, a bizottsági mun­kára este és éjszaka készülök. A legfontosabb szakkönyveimet két példányban vásárolom: itt is legyen belőle meg otthon is. Bizony, a csalódom megsíny­lette a megbízatást, keveset vagyok velük. Elsősorban mérnök vagyok — Ha elfogadták volna azt a javaslatot, hogy főhivatású képviselők üljenek a magyar Parlamentben, mit választott volna? — Én elsősorban mérnök va­gyok, lemondtam volna a kép­viselőségről.- Milyen javadalmazást kap ma egy országgyűlési képvi­selő? — Havi ötezer forintot és minden járműre ingyenes uta­zást. Ebből a pénzből kell a telefon, a levelezés, az étkezés és szállás költségét fedezni, s ha figyelembe vesszük a bi­zottsági üléseket és a többna­pos országgyűlési ülésszakokat meg a szállodai árakat, akkor elképzelhető, hogy ez nem nagy összeg.- Ingyen színház-, mozijegy stb.?- Ez nem jár. Egy időben kaptam a pécsi színháztól bér­letet, de amikor megszigorítot­ták a protokoll jegyek listáját, ez megszűnt. Nem az ingyen­jegyért mondom, de jól esne, ha több kulturális, művészeti eseményre, tanácskozásra meg­hívnának: mint a kulturális bi­zottság tagja is szeretnék job­ban részt venni a város mű­vészeti életében. Gárdonyi Tamás Az alkotmányozás jelenéről és a jövő alkotmányáról Népköztársosógi alkotmá­nyunk 39. évében gondolko­dásunkban és érzelmeinkben két kiemelkedő történelmi ese­mény felidézése kapcsolódik egybe az újabb sorsfordulatot követelő és ígérő reálpolitikai törekvésekkel. Az államalapító nagy király, Szent István, ha­lálának 950. évfordulója em­lékeztet a megérett történel­mi változások felismerésének és vállalásának jelentőségére, bizonyítja a minőségi újért folytatott küzdelmet, kockáza­tot és áldozatot vállaló sze­mélyiségek történelemformáló szerepét. A zabolátlan duhaj- ságnak útját álló eszményeket tartalmazó ideológia, a letele­pedés és a rendszeres munka, az ésszerűen arányos nyuga­ti és keleti orientáció, az et­nikumú sokszínűség, a több- nyelvűség tisztelete, az új rendnek keretet adó és érvé­nyesülését biztosító államszer­vezet kiépítése, következetes­ség, vasszigor és hajlékony rugalmasság, talán ezek azok a legfontosabb jellemzők., amelyek megalapozták a több mint ezeréves magyar államiságot, és amelyek­nek tanulságait a hasonló és eltérő körülmények érté­kelésével napjainkban is ku­tatnunk és hasznosítanunk kell. Úri gőg, csendőrszúrony, köpködő emberpiac, éhbér, nádas viskó, fajgyűlölet, ki­vándorlás, Don-kanyar és még hosszan sorolhatnánk az emberi méltóságot sárbatip- ró szörnyűségeket, amelyeket a felszabadulást követő évek csodálatos tavaszi sodrása végleg elsöpört. Az átélt szenvedések visszaállithatat- lanságának garantálásából, a még nem ismert, de kápráza­tosnak képzelt jövő ígéretei­ből fakadt az akkor élő ge­nerációk többsége számára az új rend alaptörvényének vará­zsa. A kortársak saját élmé­nyeik alapján, a kutatók az objektív körülmények, a szub­jektív tényezők feltárása és sokolJ-'v' elemzése révén ér­tékelhetik az eltelt közel négy évtized nagyértékű változásait, Az elmúlt évtizedek előnyös és hátrányos megoldásainak tapasztalatai, a radikális vál­toztatás halaszthatatlanságá­nak felismerése, valamint a gazdasági, társadalmi és po­litikai szférában elkezdődött újszerű folyamatok vezettek el az alkotmányos rend, az alap­törvény felülvizsgálatának és megújításának elhatározásá­hoz. Az MSZMP Központi Bi­zottsága, a Parlament és az Igazságügyi Minisztérium kere­tében létrehozott előkészítő bizottságok megkezdték az új alkotmány koncepciójának ki­dolgozását. Az alkotmány re­formjának elméleti megalapo­zását célzó tudományos kuta­tó munka pedig a kormány döntése alapján és anyagi tá. imogatása mellett mór több éve eredményesen folyik. Az 1990 tavaszára tervezett tár­sadalmi vitában a felnőtt la­kosság nagyrésze fejtheti ki igényeit az alaptörvényi sza­bályozással szemben. A gaz­dálkodás rendjének alakulása, a személyes aktivitás és az anyagi-pénzügyi vállalkozás lehetőségeinek szaporodása, a politikai intézmények szerepé­nek és működésének megélén­külése, új politikai, érdekvé­delmi s egyesületi szervezetek megalakulása, a parlament és az országgyűlési bizottságok tevékenységének tartalmasab­bá válása, a kormány politi­kai felelősségének rgélyülése az alkotmányos rend átalaku­lását, tehát az alkotmányozás valóságos folyamatait testesí­tik meg. Ezeket a változáso­kat segítik elő és terelik új­szerű keretek közé azok a nagy jelentőségű kodifikációs munkák, amelyek az új al­kotmány előkészítésével párhu­zamosan, egymással kölcsön­hatásban a gazdasági társa­ságok, a nemzetiségek, az egyházak helyzetének, az egyesülési és gyülekezési jog, a választási rendszer, a nép­szavazás és a tömegközlés kor­szerű szabályozására irányul­nak. Az új alkotmány egyrészt rendszerbe foglalja és alkot­mányos rangra emeli ezeknek a folyamatoknak és változta­tásoknak alapvető elemeit, másrészt ezekhez illesztve to­vább korszerűsíti és gazdagít­ja a politikai és állami intéz­ményeket, a nemzetközi jogi kötelezettségekre is tekintettel gyarapítja a polgárok alap­jogait, pontosabban fogal­mazza meg az egyes jogo­sultságok tartalmát, biztosíté­kait és korlátáit. Az alkotmányozás egyik alapvető feladata lesz a tár­sadalom és az állam viszo­nyának korszerű rendezése. A fejlődés hazai és külföldi trendjének ismeretében már most valószínűsíthetjük, hogy az új alkotmánynak nemcsak a politikai szervezetek, az ál­lami szervek és az állampol­gárok, hanem a gazdaság és a társadalom, a társadalmi közösséqek alaptörvényévé is kell válnia. Ennek jegyében meq kell határoznia a csalá­di élet, a házastprsak, a szü­lők és a qyermekek kölcsönös jogait és kötelességeit.' Rendeznie kell a legfontosabb társadalmi közösséqek, íqy különösen a települési közös­ségek mint önkormányzatok, a munkahelyi kollektívák, a nemzetiségek, a vallási kö­zösségek autonómiájának ke­reteit, alapvető közjogi és érdekvédelmi jogosítványait. A fokozatosan megvalósuló és az előttünk álló alkotmá­nyozás kiemelkedő rendelteté­se a szocialista jogállamiság elveinek, intézményeinek to­vábbfejlesztése, garanciáinak világosabb meqhatározása. Hasznosítva a politikatudomá­nyi gondolkodás és a politikai intézmények történelmének tapasztalatait, mellőznünk kell a súlyos tévedéseket, a visszaélések szinte szükségsze­rű veszélyét magában hordo­zó, egyetlen központú hatal­mi rendszert. Az elvi irányító és politikai ellenőrző szerepet maga számára kivívott mun­káspárt mellett a népszuvere­nitás letéteményesének, a Parlamenteknek, a végrehajtás irányítását felelősén vállaló kormánynak, a társadalom különböző rétegeinek érdekeit képviselő társadalmi szerveze­teknek, a helyi társadalmak hatalmát gyako'rló települési önkormányzatoknak, az igaz­ságszolgáltatás független szer­veinek, valamint az alaptör­vény érvényesülését ellenőrző, az előforduló alkotmánysér­téseket korrigáló alkotmány- bíróságnak, esetleg a tovább­fejlesztendő államfői intéz­ménynek alkotmányos hatás­körük gyakorlása révén egy­mást támogató, ellenőrző, egyensúlyozó politikai, hatal­mi. központokként kell funkcio­nálniuk. Súlyos napi gondjaik köze­pette is nemzeti egységet erő. sítő közös óhajtásunk, hogy Szent István névünneDe, halá­lának jeles évfordulója, az alkotmány napja és a jövő alaptörvényének társadalmi formálása mélyítse történelmi tudatunkat, járuljon hozzá az egyének, a közösségek, az or­szág anyagi, szellemi és er­kölcsi felemelkedésének hatha­tósabb előmozdításához. Dr. Adóm Antal, a Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottságának elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom