Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-11 / 191. szám
1988. július 11., hétfő Dunántúli napló 3 Kovácsoltvas kapukf kerítések Boksáról Az országban egyedül ők gyáriják Egyedi megrendelést' is elfogadnak Új pécsi szolgáltatás Múzeumi bérlet négy nyelven Pécs egyik fontos idegenforgalmi vonzereje a sok múzeum és kiállító- hely. A város múzeumait évente másfél milliónyian látogatják, s e látogatók 75 százaléka júniustól szeptemberig, tehát a nyári hónapokban váltja meg belépőjegyét. A népszerűségben a Zsolnay, a Vasarely, a Csontváry és az ókeresztény múzeum vezet. Ezeket egy-egy főszezonba n 160—170 000 ember keresi fel. A mai emelkedő színház-, mozi- és könyvárak mellett a múzeumlátogatás még mindig a legolcsóbb kulturálódási lehetőség. A pécsi múzeumokban a belépőjegyek ára felnőtteknek egységesen öt forint, diákoknak a diákigazolvány felmutatása mellett díjtalan. Régebben szombat volt az ingyenes nap, ezt most ■keddre tették át, aminek nyilván üzleti okai voltak. Gyermekes szülőknek tanítási időben a szombat jobb volt, s ezt szóvá is tették. Nyáron azonban a kedd is jó. Most a nyári vakáció kezdetén egy új vendégcsalogató gesztussal jelentkezett a Boranyai Megyei Múzeumok Igazgatósága. Húsz forintos egységáron napi múzeumbérletet bocsátottak ki négy nyelven - a negyedik a magyar. A narancssárga színű, tikettszerű lapocska az adott napra érvényes, de vele annyi múzeumi létesítményt keres fel a tulajdonosa, amennyit akar, vagy amennyire az idejéből futja. A bérletek árusítását a múzeumok és Ikiállitótermek pénztárainál a napokban megkezdték. Kérdésünkre, hogy a bérlet csak Pécs város vagy az egész megyére érvényes-e, az illetékesek azt a választ a.dták, hogy egész Baranyára. Kivétel ez alól Pécsett Jakaváli Haszán dzsámija, illetve vidéken a siklósi és a szigetvári vár, mert ezek az Idegenforgalmi Hivatalhoz tartoznak. Kivétel továbbá a Káptalan utcai időszakos Picasso kiállítás, mert ez az ART UNION rendezvénye, a belépőjegy ide 30 forint, a napi bérlettel nem látogatható. — Rné ■— Ha felépül a családi ház, be is kell azt keríteni. Ekkor jön az újabb gond, hogyan, no meg főleg kivel. A mivel az nem kérdés, a léckerítés régen kiment a divatból. Fonott drótkerítést ugyan árulnok a boltokban, de „aki valamit ad magára" az az utcáfrontro már nem tesz drótkerítést. Aki felépít egy több szintes, man- zárdos, előkertes házat, az elegáns, masszív és időt álló kerítést akar, nemesebb anyagokból. A kő- és a vaskerítések kombinációjának kivatját éljük. Falvainkat járva mindenütt az effajta kerítések köszönnek vissza a legkülönbözőbb variációkban. Stílust, esztétikumot hiába keresünk bennük, néha kifejezetten giccsessek. Pedig a falu arculatát az előtérbe tolakodó kerítések még a házaknál is jobban meghatározzák, szebbé tehetik vagy elcsúfíthatják. Erre a felismerésre jutott Pataki István, a pécsi TSZKER munkatársa, aki fényképezőgéppel barangolta be Baranya falvait, szép régi kovácsoltvas kerítésekre vadászva. Régen minden faluban volt kovács, s köztük sokan igazi művészei a díszítő vas-mívességnek. Kezük munkáját dicsérik azok a szép színes felvételek, amelyből Pataki István egy egész kollekciót készített. A közönséges vaskapu is gyakran hiánycikk a Tüzépnél. A helyi iparosok, vagy inkább kontárok úgy böngészik össze a MÉH-tele- peken a kerítéshez való vasanyagot, aztán barkácsolnak belőle valamit, amit tudnak, vagy amit lehet. — A kovácsszakma kihalóban van. Az a néhány díszítő kovács a műemlékvédelem megrendeléseinek sem tud eleget tenni. Kovácsoltvas-kerítések szériagyártásával Magyarországon senki nem foglalkozik. Pedig igény van, évente ezer-kétezer garnitúrát el lehetne adni a magánépít- tetőknek, S a TSZKER országos hálózatán keresztül meg is tudnánk oldani a forgalmazást. Ezért gondoltam — mondja Pataki István, hogy valamelyik tsz ipari üzeme megpróbálkozhatna vele. A baksaiak vállalkoztak ró. Boksán az ipari üzem udvarán Pintér András tsz-elnök- helyettessel és Román János részlegvezetővel gyönyörködünk az elkészült mintadarabban. Lázár János műlakatos, aki a hajdani híres Magyar Lajos pécsi vasművestől tanulta a szakmát — az utolsó ecsetvonásokat végzi az elkészült cifra kerítésen, amit a kaposvári műszaki bolt már megvásárolt a tsz-től. A stílus hagyományőrző, régi, 100 éves baranyai kapu mása, talán Hosszúhetényből. A másik mintadarabot a Tüzépnek készítik bemutatásra. — Egyelőre négy típust tudunk gyártani, de igény szerint bővítjük a skálát, - mondja Pintér András elnök- helyettes. A nagykapu és a kiskapu egy kerítéselemmel és az oszlopokkal kb. 35 000 forint. Ez az irányár, de az AFÁT-t az építtető visszaigényelheti. Minden további kerítéselem 3200 forint, de ha kőfalra kerül, úgy olcsóbb. Egyedi megrendelést is elvállalunk. Amennyiben a piac úgy kívánja, évi több ezres nagy szériák gyártására is fel tudunk készülni. — Rné Újabb telefonkötvények Újabb körzeti telefonkötvényt bocsát ki augusztus 1-jén a Magyar Posta a Budapest Bank közreműködésével. A kötvénykibocsátás célja: a távbeszélő- ellátás fejlesztése, korszerűsítése, a belföldi és nemzetközi távhívó hálózatba való bekapcsolás megvalósítása. Összesen 600 millió forint értékben bocsátják ki az értékpapírokat, egyebek között Budapesten, illetve a Pécsi Postaigazgatóságnál: Marcaliban, Szigetváron és körzetében, továbbá Zalaegerszegen. A körzeti telefonkötvény névértéke közületek részére 100 e*er forint, magánszemélyeknek pedig 25 ezer forint. A kötvények bemutatóra szólóak és átruházhatók. Kötvényvásárlásra augusztus 1-jétől van lehetőség. A törlesztésen és a kamaton felül a Magyar Posta vállalja, hogy 1991. július 31-ig a fejlesztésre kijelölt területen kötvényenként egy távbeszélő állomást - a műszaki lehetőségtől függően fő- vagy ikerállomást — felszerel vagy áthelyez. A kötvényvásárlás feltételeiről és a telefonkötvény-árusítás helyi sajátosságairól az érdekelt postaigazgatóságok a közeljövőben részletes ismertetést adnak, s a területi kötvényirodák is felvilágosítással szolgálnak. Döglött sörök, buggyant üdítők Jaj, az a minőség! Robbant- az üveg az eladó kezében A ruhátlan szépség kacéron mosolyog az Olimpos színes falinaptáráról. Könnyű neki, hisz fogalma sincs, hogy a cég készítményei újabban megbuggyannak, felforrnak a kamrák és raktárak mélyén. Állítólag technológiai hiba történt. A kereskedők mindenesetre összegyűjtötték a romlott lével telt palackokat és visszaküldték a gyártónak. A nagy meleg egyébként különös hatással van a szénsavas italokra is. Az egyik pécsi boltban, ohol nem megfelelően tárolták az ásványvizet, a megnövekedett nyomás sorra kilökte a dugót. Szerencsére baj nem történt. A Zöldért Szabadság úti üzletében viszont robbant a sörösüveg az eladó kezében. — A Tuborg sört a pécsi fűszérttől kaptuk, a Kőbányai Sörgyár készítette - mutat néhány gyanús üveget a maradékból Lippai Gyula boltvezető. — Aliq néhány palackról van szó, de ezekről szabad szemmel is megállapítható, hogy tartalmuk romlott.- Valószínűleg gyártási hiba történt - tájékoztat Arnold Antal, a Mecsek Fűszért igazgatóhelyettese, aki az eset kapcsán vizsgálatot rendeltei. - A beérkezett vagonnyi tételeket szúrópróba szerint ellenőrizzük. Más üzletből nem érkezett hasonló észrevétel, ezt a hat üveget természetesen visszavesszük. A sörügyben jól tájékozottak azonban tudni vélik, hogy a Konzumban is azért árazták le a Holstein-sört, mert baj van a minőségével. Kioti István, az ABC részleg vezetője azonban cáfolja ezt: — Két ok van, ami miatt 13-ról 8 forintra mérsékeltük az árat: először is, rengeteg van ebből a sörből, másodszor pedig, szeretnénk eladni, mielőtt lejár a szavatossági ideje. A minőséggel semmi gondunk sincs, csupán azt szeretnénk, ha nem romlana meg a sör a nagy melegben. Van tehát sör, mégpedig jó sör. De mitől robban? A kérdésre Tímár Istvántól, a Pannónia Sörgyár igazgatójától kértünk választ: — A jelenség nem ismeretlen - mondja az igazgató -, a robbanásnak viszont ezer- egy oka lehet. - Előfordulhatnak például az üvegben olyan hajszálrepedések, amelyek semmilyen eszközzel sem kimutathatók. Ha egy ilyen sörösüveg a napra kerül, a megnövekedett nyomás köny- nyen szétfeszítheti. A pécsi üzletben ezúttal nem történt komolyabb baj. Az Állami Biztosítónál viszont nagyobb sérüléssel járó esetre is emlékeznek. Mindenesetre tény, hogy a teli söröspalackkal ilyen nagy melegben sem érdemes labdázni. F. D. Létminimum, társadalmi minimum Mennyiből tudunk megélni? A szakszervezef álláspontja: a központi áremelésekből származó többletet minden dolgozó béremelés formájában kapja vissza Az elmúlt héten nyilvános- és társadalmi minimum szá- sógra hozták a KSH-nak az mításait. 1987-re érvényes létminimum Család- Társadalmi minimum Létminimum tipusok egy családra egy főre egy csalódra egy lőre Aktiv keresővel 1t 310 3 400 9 260 2 030 Aktív kereső nélkül (nyugdijos) 4 960 3 160 4 130 2 640 Az összesre együtt 9 340 3 410 7 700 2 010 A létminimummal és a társadalmi minimummal kapcsolatos számítások eredményeit elsőként NagySándor, a SZOT főtitkára ismertette a nyilvánosság előtt, az országos tanács június 21 -i ülésén. A főtitkár utalt rá, hogy a szak- szervezetek régóta szorgalmaznak ilyen számításokat. Most, hogy ezek az adatok nyilvánosságra kerültek, ez mennyiben beolyásolja a szak- szervezetek érdekvédelmi tevékenységét — erről kérdezte az MTI-Press munkatársa Müller Lajost, a SZOT közgazdasági és életszínvonalpolitikai osztályának helyettes vezetőjét. — Ezek az adatök elsősorban érveket szolgáltatnak további munkánkhoz. Tudomásunk volt korábban is arról, hogy ilyen számítások folynak a KSH-ban, de azoknak az eredményeihez hivatalosan nem juthattunk hozzá. Az illetékesek minden bizonnyal tartottak azoktól a reagálásoktól, amelyeket ezeknek a számításoknak a közzététele válhatna ki a lakosságból. Különféle publikációkban, tanulmányokban mór korábban is megjelentek ilyen adatok, ám azok csak részben épültek konkrét számitásokra, sokszor becslésekre támaszkodtak. Ezekből is kitűnt azonban számunkra, hogy hazánkban jelentős rétegek élnek a létminimum közelében vagy az alatt. Hogy tisztább képet kaphassunk, a szakszervezetek maguk is foglalkoztak ilyen számításokkal, de a mi lehetőségeink korlátozottak. Vizsgálódásaink során mi elsősorban a nyugdíjasok életkörülményeiről igyekeztünk tájékozódni. Számunkra ezeknek az adatoknak a közzététele azt jelenti, hogy a legrosz- szabb körülmények között élő emberek, rétegek helyzetének javítására megfelelő érvekkel tudunk javaslatokat tenni. Azt mindenki tudja, hogy az idősebb nyugdíjasok, vagy a nagycsaládosok nehezen jönnek ki a havi jövedelmükből, óm arra'már kevesen gondolnak, hogy a töredékcsaládok sincsenek sokkal jobb helyzetben. Ma Magyarországon mintegy 200 ezer töredékcsaládban az egyik szülő egyedül neveli gyermekét, s egy keresetből kell megélnie két vagy több embernek. Azokról a családokról is keveset beszélünk, ahol ugyan két fizetésből, de átlag alatti keresetből tartják el a gyermekeket. Jelenleg az átlag- kereset 7 ezer forint körül van, igaz ennél sokan keresnek többet, óm vannak egész ágazatok, mint például a kereskedelem, a ruházati ipar, az oktatás, az egészségügy bizonyos területei, ahol a fizetések elmaradnak ettől az átlagtól. A szakszervezetek szükségesnek tartják a KSH által kiadott adatok tartalmának részletes elemzését. Véleményünk szerint ugyanis a KSH nagyon leegyszerűsített fogyasztást alapul véve végezte a számításokat. A társadalmi szükségletek minimumánál - például a ruházati cikkeknél, de más termékeknél sem — nem elégedhetünk meg a leggyengébb minőségű áruk figyelembe vételével. Különösen igaz ez a gyermekek esetében, hiszen a szülők általában, ha nem is a legdivatosabb, de tartósabb ruhaneműt igyekeznek vásárolni. A társadalmi minimumba a mi véleményünk szerint beletartozna az is, hogy legalább ötévente eljussanak az emberek egy szocialista országba, s ugyanúgy bővebb lehetne a kulturáló- dásra, művelődésre, egyáltalán a szabad idő eltöltésére fordított kiadósok köre is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmilag szükséges minimum egy személyre számítva havonta legalább 4 ezer forint kell hogy legyen. A szakszervezetek nem a létminimum, hanem a társadalmilag indokolt szükségletek minimumának biztosítását tartják szükségesnek. A társadalmi minimum összegét az életszínvonal fontos mutatójának kell tekinteni. Ahhoz, hogy a társadalmi minimum mindenki számára biztosított legyen, a reálbérek tartós, érzékelhető növelésére van szükség. Ebhez nemcsak a gazdálkodós hatékonyságát kell javítani, hanem az elosztási politikán is változtatni szükséges. Az elosztási politikába beletartozik a szociálpolitika épp úgy, mint az adórendszer. A szokszervezeteknek megvannak a maguk elképzelései a bérreformmal kapcsolatban. Mór jövőre szeretnénk elérni, ■hogy az áremelkedésekből azt a részt, melyet a központi intézkedések okoznak, minimális bérfejlesztésként minden dolgozó kapja meg. Ezzel talán el tudjuk érni, hogy legalább a létminimum körül élők helyzete ne nehezedjen tovább. A létminimum és a társadalmi minimum számítások eredményeit figyelembe kívánjuk venni akkor is, amikor az árintézkedések ellentételezéséről tárgyalunk az illetékesekkel. Jövő évi céljaink között szerepel az is, hogy lehetőség szerint megőrizzük a társadalmi juttatások, például a családi pótlék értékét. A családi pótlék tekintetében egyébként is nagy az adósságunk, mert annak értékállandóságát eddig még nem tudtuk rendezni. Ugyanakkor éppen a családi pótlékban részesülők jelentős része tartozik a létminimum alatt élők körébe. A kérdés megoldására a szak- szervezetek javaslatokat tesznek a kormánynak. A döntő szó nyilván a kormányé, amely a reális gazdasági lehetőségek alapján határoz majd. Mindemellett a szakszervezetek lehetőséget látnak jövőre a családi pótlék reálértékének megőrzésére. A szakszervezetek szükségesnek tartják, hogy a most közzétett létminimum és társadalmi minimum összegét folyamatosan a változásokhoz kell igazítani. Ez nemcsak azt jelenti, hogy figyelembe kell venni a mindenkori árváltozásokat, hanem azt is, hogy folyamatosan elemezni kell annak összetételét, s a mindenkori, társadalmilag elfogadott igényekhez kell igazítani.
