Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-09 / 189. szám

A személykocsi-javító műhelyben rendszeresen át vizsgálják kívül és belül is to területen közlekedő kocsikat Läufer László felvételei A uonatoknak menniük kell! Teherszerelvényt állítanak össze a tolatásirányitók A MÁV Pécsi Igazgatóságá­nak vágányhálózata Baranya, Tolna és Somogy megyében, valomint Fejér és Zala egy ré­szében 1500 kilométer hosszú­ságban kúszik síkságon és dombok között, ível át patako­kat és folyókat. A hálózat egy­ötöde villamosított, de ez nő az elkövetkezendő években, hisz a magyar vasutak villamo­sítási programjánaik döntő há­nyada 1990-ig a Dél-Dunóntú- Ion valósul meg. Az igazgató­ság 13 500 embernek ad mun­kát, ami nem kevés, ennék el­lenére bizonyos területeken nagy létszámhiánnyal küszköd­nek. Évente átlagban 20 millió utast szállítanak, 14—15 millió tonna árut fuvaroznák. Legna­gyobb megrendelőik a Dunai Vasmű, a Dél-dunántúli Kőbá­nya Vállalat, a BCM, s idény- jelleggel a mezőgazdasági üzemek. * — A milyen ma vasutasnak tenni? - kérdésre Somos Fe­renc, a mohácsi vasútállomás főnöke némi gondolkodás után válaszolt. — Ha még egyszer kezdhet­ném, biztos, hogy nem jönnék a vasúthoz. Mondom ezt azért, mert 34 éve vagyok a MÁV- nál, tehát meglehetősen sokat láttam, tapasztaltam. Tudja, ez egy furcsa dolog: a Magyar Államvasutak, lévén, hogy egy hatalmas cég, meglehetősen stabil, s én szeretem a stabil dolgokat. Ugyanakkor - bár tudom, hogy ez ellentmondás - ez a viszonylagos stabilitás az oka, hggy nálunk minden nagyon nehézkesen valósul meg, roppant zártak a keretek. Az állomásfőnöki szoba ab­lakából kilátni a vágányokra, tehervagonokat tolatnak, sár­ga sisakos, zászlós erhber fut­kos, kiabál és integet. Miután elgurulnak a vagonok, kitágul a horizont, a távolban a Duna fodrozódik. Somos Ferenc is ki­tekint az ablakon, s megjegyzi. — Bár ez innen nem látszik, nagy állomás a .miénk: évente 760 000 tonna az éves forgal­munk. Szinte kitapintható az a ■büszkeség, ahogy beszél; vagy egy órát beszélgettem Somos Ferenccel, s az idő múlásával egyre inkább megerősödött bennem az érzés, hogy szereti a vasutat. Mesélt gondok­ról, fegyelmikről, rossz állam- polgári közérzetről, s arról, hogy otthon is azon jár az esze, vojon bent mi törté­nik ... — Miért nem ment el más­hová dolgozni?- Azt mondják, hogy aki tíz­évente nem változtat munka­helyet, az nem normális. Le­het, hogy igazuk van, de ah­hoz más típusú ember kell, mint amilyen én vagyok . .. Tudja, hogy nincs olyan szak­ma náturlk, hogy vasutas? Egy­szer személyi igazolványt cse­réltem, kérdezték a rendőrsé­gen, mi a szokképzettségem. Mondtam, vasutas vagyok, ők: 10 HÉTVÉGE ilyen nincs. Erre én: van táv- irószi vizsgám - akkor még nem voltam állomásfőnök. Mit gondol, mit írtaik a személyi igazolvány szakképzettség ro­vatába? Igen, azt, hogy táv- trász vagyok. * A vasút az elmúlt évtize­dekben alaposan elmaradt at­tól a szinttől, amit ma utazók és szállíttatok elvárnánk. Az okokat hosszú ideig lehetne sorolni. Például a hetvenes évék közepén mindenki újjon- gott, hogy a koszos, büdös, és legfőképpen gazdaságtalan széntüzelésű mozdonyokat kor­szerű, tiszta, erős, dízelmozdo­nyok váltják fel. A vasút infra­struktúrával, „háttériparral", er­re állt át, óm nem sokkal ké­sőbb — felismerve, hogy a vil­lamos vontatás korszerűbb, ol­csóbb, tisztább, csendesebb —, elkezdődött a magyar vasút vil­lamosítása. De az elavult vas­úti pályákra, ezek korszerűsí­tésére nem jutott kellő pénz, sőt „ gazdaságtalan" jelszó­val oz országban sok helyütt megszüntettek vasútállomásokat, felszedtek síneket... r'écs és Budapest között évek óta villamos mozdonyok húzzák a személyikocsikat, te­hervagonokat, a Mecsek Ex­pressz menetidejét mégis kény­telen voltok a közelmúltban növelni, mert Sárbogórd és Pusztaszabolcs között most újítják fel a pályát. A vasút fejlesztését sajnos ellentmondá­sok, kellően nem átgondolt döntések jellemezték. De a vonatoknak menni kell! * — Korántsem ideálisak a feltételeink, de nekünk az el­várásoknak meg kell felelnünk - mondta Busch Károly, a pécsi vasútigazgatóság igazga­tóhelyettese. — A lehetősége­ink maximális kihasználására von szükség, hogy megtartsuk a fuvarozási időket. Azért vonnak tartalékaink, gondolok technológiai fegyelemre, tech­nikai korszerűsítésekre. A számítástechnika nálunk is a mindennapok esíköze. Szállítá­si kapacitásunkat úgy szeret­nénk bővíteni, hogy bevezetjük a SZÍ R-t (szállítási irányítási rendszer), mely lehetővé teszi, hogy például a meglévő teher­kocsiparkunkat racionálisabban és nem utolsósorbon ponto­sabban tudjuk közlekedtetni. Angliában ezzel a módszerrel 35 százalékkal javult a vago­nok kihasználtsága. A közúti Jfuvorozókkal 'egyre élesebb versenyben vagyunk, s ohhoz, hogy ne maradjunk le, válta­nunk kell, hisz a bevételeinktől függ a nyereségünk. A sze­mélyszállításban is arra törek­szünk, hogy sokféle kedvez­ménnyel visszahódítsuk oz uta­sokat, alapvető érdekünk, hogy minél többen utazzanak vas­úton. Teljesen egyetértek az­zal az elvárással, hogy kocsi­jaink tinták legyenek, ne kés­senek. Mert oz utazókat a pénzükért nem érdeklik a MÁV gondjai .. . * Újsághír: „A MÁV tájékoz­tatja az utazóközönséget, hogy július elsejétől az év végéig - kísérleti jelleggel -, a késve közlekedő belföldi expressz vonatoknál 30 forintos névér­tékű ^ menetjegyvásárlási utal­ványt (bánt), rendszeresít. A menetjegyvásárlási utalványt az expressz vonatok közbeeső, va­lamint a célállomáson 15 per­cet meghaladó késésekor, az adott vonatra érvényes hely­jegy bevonása ellenében szol­gáltatja ki a Magyar Állam­vasutak. Az utalványt a kiadás napjától számított egy éven belül, bármely MÁV-jegypénz- tárnál menetjegy vásárláshoz érvényes fizetőeszkörként fehet felhasználni." * legyugya István sorompóke­zelő, nem tudja, hogy jelen­leg ki a MÁV vezérigazgató­ja. Persze, ezen nem lehet cso­dálkozni, hisz az elmúlt évek­ben 'négyen ültek a vezéri székben.- Tudja, engem nemigen érdekel, hogy mi van ott fent - mondta, s közben újjával az égre mutat. — Jöhetnek, .me­hetnék, azért a vasút, az vas­út marad, legalábbis addig, amíg nem szedik fel a síne­ket. A jókedélyű, napsütötte ar­cú férfi 31 éve került a MÁV- hoz, soha nem gondolt orra, hogy máshová menjen. Beszél­getésünk közben — a „bakter- ház” előtti kispadon ülünk, mellettünk cseresznye érik, vi­rágok nyílnak — többször a tá­volba kémlel, lesi, mikor inte­nek neki, hogy jön a tolató­mozdony. — Szeretem a vasútat, amit .szereztem, azt a MÁV-nak kö­szönhetem. Brigádban dobo­zunk, ismerjük egymást, ha gondunk van, segítünk. Éjjel 14 órát, nappal 10 órát vagyok itt a sorompónál, nem mondom, elfárad az ember, de szép munka, változatos, jobb, mint egy irodában ülni. Télen? Meg lehet szokni. A fizetés lehetne több, de hát kijövünk abból a 6500 forintból, amit hazavi­szek. S azért a MÁV-nál sók kedvezmény van.- Például üdülések , . . — Nem, üdülni még nem vol­tam. Hallottam, hogy milyen szép helyekre lehetne elmenni. De valahogy erre még nem ke­rült sor. *- Volt munkabeszüntetés a pécsi vasútigazgatóság terüle­tén? — Tudom, hogy Budapesten meg Borsodban sztrájkoltak a mozdonyvezetők, nálunk ilyen nem fordult elő - válaszol Werling lenö, a Vasutasok Szakszervezete pécsi területi bizottságának munkatársa. - De az tény. hogy a mozdony- vezetők sokot dolgoznak, túl­terheltek. Mint ahogy az is, hogy a személyi jövedelemadó nem kedvez a túlmunkának. A kollektív szerződés szerint, az alapmunkaidőn felül, évi 400 túlórát kötelesek vállalni, de az cdó miatt előfordulhat, hogy óránként mindössze 10-20 fo­rintért dolgoznak. Hát persze, hogy ez nem vonzó! Ugyanak­kor a vasútnak szüksége van a túlóráikra, mert kevés az ember. Valamilyen megoldást kell találni! Busch Károlytól tudom, hogy szélesítik és rövidítik a moz­donyvezetők kiképzését, melytől azt várják, hogy csökken a létszámhiány. Elodázhatatlan feladat, hogy rendezzék a jöve­delmüket: erre a célra a MÁV- nál 8 millió forintot már elkü­lönítettek, így várható, hogy javul a közeljövőben a moz­donyvezetők anyagi megbecsü­lése. * A vasút eddig sem dúskál- kodott pénzben, ugrásszerű vál­tozásra az elkövetkezendő öt­tíz évben sem lehet számítani. Ennek ellenére, látványos be­ruházások történtek és való­sulnak meg az igazgatóság te­rületén. A vasút villomosítósa Budapesttől Fonyódig, 1989 kö zepéig, Keszthelyig 1989 végéig befejeződik, a dél-bolafoni szokaszon ezzel párhuzamosan, korszerű biztosító berendezése­ket szerelnek fel, több állo­másépületet felújítottak. A leg­nagyobb pályaudvar és felvé­teli épületkorszerűsítésre Siófo­kon kerül sor. — Nagy öröm számomra, hogy a személypályaudvar át­építését baleset nélkül megúsz- tuk, s hogy május végére, a menetrendváltozásra a nagyobb munkák elkészültek - fogad Bí­ró Sándor, állomásfőnök. Szó cmi szó, a márciusi fel­fordulásnak nyoma^sincs, bár még korántsem fejeződött be az építés. Az ígéretet azonban valóra váltották a kivitelezők: a nyári csúcsforgalomban zavar- talonul és nem utolsósorban biztonságosan juthatnak az utasok az aluljárókon keresztül - már csupán az „alagút" bur­kolása van vissza -, az emelt peronokra. Az egyik peron szin­te teljesen kész, jelenleg a le­fedését végzik, a másikat ide­iglenesen adták át, hogy a le- és felszállást megkönnyítsék. Befejeződött a Sziget utcai fe­lüljáró építése, s a másik, o pályaudvar nyugati felén lévő felüljáró korszerűsítése, meg­emelése. Ottjártamkor az állo­másfőnöki irodában írták alá az érdekeltek a villamos felső­vezeték távműködtetőinek át­adásáról szóló jegyzőkönyvet. Most nyá'on, az utazók ér­dekében csak kisebb, a forgal­mat alig zavaró munkálatokat végeznek, de szeptemberben ismét elkezdődik a nagyüzem: hozzáfognak a felvételi épület felújításához, a biztosító beren­dezések szereléséhez. — Ez nekünk is nagy feladatot jelent, de csakúgy, mint eddig azon leszünk, hogy utasaink minél kevesebbet bosszankod­janak. Egy biztos: az ország egyik legszebb és legkorsze­rűbb pályaudvara lesz a sió­foki — mondta az állomás­főnök. Roszprim Nándor A hónap tüzei Láthatatlan lángok... Ami az első pillanatban szembetűnik: téves jelzés 10 alkalommal, gyerekek okoztak hot tüzet, volt egy gyújtogatás — és o másik oldal: nem volt vaklárma, sem haláleset, nem kellett szabálysértési, vagy büntetőeljárást kez­deményezni. A most so­roltak a júniusi baranyai tűzstatisztika markánsabb jellemzői. Persze, lehetne mit „ragozni": hogy pél­dául még mindig magas a dohányzás okozta tüzek száma, hogy minden meg­előző intézkedés mellett feltűnően sok az elektro­mos meghibásodásra visz- szavezethető eset, vagy azt, hogy júniusban a tü­zek Baranya megyében összesen mintegy 1 millió 200 000 forint kórt okoz­tak. Ami sok! Magyarázat: néhány komolyabb kárral járó is volt az a 35 kö­zött, amelyet a tűzoltó­ságnak bejelentettek (a 35 esetből 20-at utólag, amikor már tulajdonkép­pen nem volt dolga a jel­zett tűzzel a szürke ruhá­soknak). Megjelentek - termé­szetesen — a „nyári” tűz- keletkezési okok: a jelző alatt elsősorban a gyere­kek felelőtlenségére — vagy éppen kellő felügye­let-nélküliségére — gon­dolunk: sok a szabadide­jük, s gyakrabban fordul elő ezekben a hónapok­ban, hogy — szó szerint- rossz fát raknak a tűz­re. Júniusban például - és a tendencia a statisz­tika szerint emelkedő - hat alkalommal okoztak tüzet. Nyári ok a villám- csapás is, s ennek kö­vetkezménye az egyik ko­molyabb kár: 12-én, az emlékezetes viharos-ziva­taros napon Romonyán villám csapott egy akác­fába, ettől tüzet fogott egy melléképület, amely­ben szénát tároltak, le­égett a tető, a lángok át­terjedtek az istállóra is, tetőszerkezete ennek is el­hamvadt, a tulajdonos a tűz oltása közben füstmér­gezést szenvedett, kórház­ba kellett vinni. Ugyancsak komoly kár­ral járt (több mint 230 000 forint) a Sziget­vári Á. G. szenvedte tűz: egy bálázógép gyulladt ki a csapágyakban lévő súr­lódás miatt június 17-én. 25-én volt a — vélhetően- gyújtogatás okozta tűz Pécsett, a Török utcában: egy melléképület égett. A hónap legkülönösebb esete: 22-én jelezték a tűzoltóknak, hogy leégett a sásdi tsz 10 hektáros égerese. A károsult sze­rint a tűz még áprilisban volt, de eddig nem vették észre ... Mindenesetre amikor a megyei tűzoltó­parancsnokság tűzvizsgáló szakemberei a helyszínen jártak, a 10 éves fák el­szenesedett csonkjai már nem látszottak ki a gaz­ból — vagyis tényleg he­tekkel korábban égtek el. Ha már a mezőgazda­ságnál tartunk: tart — és a dömping még visszavan- az aratás. Jó tudni: szalmát semmiképpen sem szabad égetni — szemé­lyes tapasztalatunk: Szent- lőrinc közelében e sza­bály megszegését jelezték -, tarlót is csak enge­déllyel, s akkor, ha a te­rületről minden szalmát eltakarítottak, az előírt fel­tételeket biztosítiák, s ren­delkeznek a szükséges en­gedélyekkel. Emlékeztetőül: néhánv évvel ezelőtt sú­lyos tömegkarambol volt a harkányi úton, mert a közelben égetet' tarló füstje miatt nem láttak a gépkocsivezetők ... Mészáros A. 1988. július 9., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom