Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-09 / 189. szám
A Carbon Vállalat minden évben sikereket ér el készült. Képünk a nagyüzem konfekciószabászatán Fotó: Läufer László Baranya ipara A magunk erejéből kell lépni A megye 1988—1990-es iparfejlesztési feladatairól tárgyalt a közelmúltban a Baranya Megyei Tanács. A tanácsülésen részt vett az Ipari Minisztérium képviseletében Szilágyi Antal, a terv- és iparpolitikai főosztály vezetőhelyettese, aki a megye iparszer- kezeiéről és helyéről az ország iparában a következőket mondta:- Baranya viszonylag jól gazdálkodó megyének számít. Bár meghatározó a nehézipar túlsúlya, a könnyűipar is jelentős. A nagy országos programok, gondolok itt a bányászatra, érzékenyen érintik a térséget. Gépipari, finom- mechanikai, elektronikai vagy finomvegyipari kis- és középüzemek létrehozását tartom szükségesnek, ugyanis véleményem szerint, több új kisebb termelőegységet is elbírna ez a megye. A minisztérium azonban többnyire csak az ötletadó szerepére vállalkozhat a megyének magának kell lépnie. Ilyen terület például a régión belüli és kívüli kooperációs kapcsolatok erősítése. (A kis települések népességmegtartását javítani léhetne a bedolgozói hálózatok kialakításával.) A kiegészítő ipari tevékenység - ez már a szektorális kooperáció kategóriájába tartozik -, jó alapjává válhat a mezőgazdaság és az ipar együttdolgozásának, például az alkatrész- és részegységgyártás területén. A határ menti termelői együttműködés viszont már minisztériumi téma is: az Ipari Minisztérium támogatja a szomszédos országok és hazánk ipari kapcsolatainak erősítését. Ezért kezdett a tárcaközi, pénzügyi, kereskedelmi, ipari egyeztetésbe, hogy sajátos vám- és pénzügyi kedvezmények illessék például a ma- gyar-jugoszláv termelői együttműködőket. (A tárcaközi megegyezés még nem jött létre, a tárgyalások folynék.) A halmozottan hátrányos helyzetű .térségekben (Baranya számottevő területe tartozik ebbe a kategóriába: a déli, nyugati és északi részek), a termelői infrastruktúra kiépítése nélkül meghiúsulhat az iparfejlesztés. Kulcsfontosságú szerepe van a telefonhálózat korszerűsítésének (ez a megyei tanács és az illetékes szaktárcák feladata), a termeléshez szükséges villamos energia biztosításának (ehhez az Ipari Minisztérium nyújt segítséget), valamint az utak, a buszjáratok, azaz a közlekedési, szállítási feltételek javításának.- A szakigazgatási szerv, vagyis a Baranya Megyei Tanács ipari osztálya vállalja a munkát annak érdekében, hogy a megye iparszerkezete megváltozzon — hangsúlyozta Szilágyi Antal —, az osztály munkatársai elébe mennek a feszültségek kialakulásának, nehogy az itt élők olyan nehéz helyzetbe kerüljenek, mint a nógrádiak, borsodiak, komáromiak: a cél az, hogy tömeges munkanélküliség Baranyában ne legyen. Az ipari osztály által a tanácsülésre készített írásos beszámoló egyértelműen fogalmaz: „Olyan iparpolitikát kell folytatnunk, amely figyelembe veszi természeti erőforrásaink kitermelésének szükségességét; a feldolgozóipar kiemelt szerepét a jövedelemtermelés, az export, a hatékonyság növelésében; a térségi tényezőket — az aránytalan területi elosztás csökkentését -, és mindjobban támaszkodik a szellemi tőke, a szaktudás kamatoztatására.” Markos György, az ipari osztály vezetője, szóbeli kiegészítőjében rámutatott arra, hogy a bányászat mellett a megye könnyűipara is nehéz helyzetbe került: a szűkülő piac korlátozott importlehetőségekkel párosulva kétségessé teszi a kapacitások kihasználását a következő években.- Az összehangolt iparfejlesztést gátolja, hogy rendkívül alacsony színvonalú a megye iparvállalatai közötti kooperációs kapcsolat — jelentette ki Markos György. - A vállalatok Ihatékony működését rontja, hogy megfelelő háttéri pori, szolgáltató, javító kisüzemek hiányában valamennyi gazdálkodó egység kénytelen teljes javító, karbantartó egységet fenntartani. Erre a feladatra társulásos formában, vállalkozási alapon működő szervezet létrehozását javasoljuk, megjegyezve, hogy meglévő ipari bázisban kell itt gondolkod- nun k. Az ipari osztály vezetője kiemelte, alapvető feladatuknak azt tekintik, hogy a megye termelőegységei számára olyan környezetet teremtsenek, amelyben a fejlesztés vonzóvá válik. Ezt a tanács oz infrastruktúra javítása terén saját eszközeiből eddig is tette és teszi 'a jövőben is. Emellett ajánlanak szabad épületeket termelési hasznosításra, a rendezési tervekben ipartelepítésre kijelölt helyek szerepelnek, ezek kedvezményes áron, ötéves adómentességgel vehetők igénybe. Mindezek ellenére nem tolonganak ma az ipart telepíteni akarók (visszaléptek azok is, akikkel korábban tárgyaltak már.) A megyei tanács ülésén a tanácstagok által elfogadott határozati javaslat többek között a következő feladatokat jelöli meg. — Szorgalmazni kell a konjunktúrát kihasználó tevékenységek bevezetését, terjedését, a piaci igényekhez legjobban alkalmazkodó szervezeti, vállalkozási formák (vegyesvállalatok, gazdasági társaságok, ke- reskedöházak, közveTítőirodák, stb.), létrejöttét. — Elő kell segíteni a válfajotok központi gazdaságfejlesztési programokhoz való csatlakozását, a megyei tudományos élet és a gazdálkodói szféra eredményesebb együttműködését, az oktatási bázisnak az igényekhez alkalmazkodó átalakítását. — A foglalkoztatási feszültségek feloldására igénybe kell venni és ki kell használni a Foglalkoztatási Alap nyújtotta lehetőségeket. L. Cs. K. A szénbányászatban a külfejtés a leggazdaságosabb kitermelési módszer. Képünk a gyükési külfejtésben készült. Fotó: Kóródi Gábor wWli VsML(VI8l:H “mm* ül mi PPgJ 6K Milyen ma a gyári dolgozók hangulata? ösztönzi, vagy visszafogja teljesítményüket a személyi jövedelemadó? Mennyire foglalkoztatja őket a sok napi politikai, avagy közhangulat-teremtő tényező, mint a kúszóárak, a beharangozott 15 százalékos árszintemelkedés, a nyugdíjrendelet várható módosítása, a 10 százalékos társadalombiztosítási járulék? A Pécsi Bőrgyárban kerestem e kérdésekre választ három fizikai dolgozótól. Elöljáróban: a vállalati szakszervezeti bizottság havi információs jelentéseiben a kérdések rendre szerepelnek. Az adózás nem ösztönzi a többletteljesítményt Szabó Alfréd, a keményáru és a nogymeszes műhely üzemlakatos csoportvezetője (33 éves, nőtlen, özvegy, édesanyjával lakik): — Ez az év jelentős változást hozott, tisztességesen el vagyunk látva anyagokkal, szerszámokkal és gépekkel, ez lényegesen" könnyíti a munkánkat. A kezünk alá tartozó gépek jelentős része mór gépmatuzsálemnek számít, így az optimálisnál is lényegesen több munkát ökoz a karbantartás, a javítás. Még transzmissziós meghajtású gépünk is van, s mivel nincs szíjgyártónk, így a szíjakat is magam varrom. éves), a gyes miatt voltom távol, és most, fél év táppénz után jöttem vissza. Megértik az emberek a nehéz helyzetet, reménykednek és várnak, hogy ki fognak alakulni a dolgok. A ruházati és az élelmezési áremeléseket főleg a gyerekek miatt nagyon érezzük, ezt mondják itt a többiek is. Egy /műszakban dolgozom. A tavalyi órabérem 25 forint volt, a mostani 27,80, s míg tavaly az SZTK-m 300-340 forint volt, legutóbb is több, mint 600-at vontak le ilyen címen. A férjem parkettás kisiparos volt, de visszaadta az ipart az adózás miatt. Most az Ércbányánál dolgozik, három hónapja csillésként, a szegényebbek vagyunk, mert elestünk a túlóráktól. Hogyan lehet többet keresni? A jelenlegi adózással több munkával sehogy, mert nevetségesen kevés marad meg belőle. Tímár a szakmám, ha kilépek a gyárkapun, hol kereshetnék és milyen munkával? Pedig ez évtől kétszeresen, vagy akár többszörösen is adózunk. Jócskán elvisznek a keresetünkből, az egységesen 10 százalékos nyugdíjjárufék is legtöbbünknek jelentős levonástöbbletet eredményez, ráadásul ezt is az adóztatott jövedelemből vonják, aztán jelentős többletkiadást eredményez az AFA, az áremelések . . . Az adózás eleve visszafogja a teljesítményt. Az emberek A kánikulában különösen nehéz Gyári viszonylatban elég jól keresek. Tavaly ki is léptem a vállalati gmk-ból. Hogy miért? Meghalt édesapám és az özvegyen maradt, beteges édesanyámra több időt kell fordítanom. Az ő nyugdíja — 32 év munkaviszony után, most 3200 forint —, s míg apám élt, elég volt otthon leadnom havi ezer forintot, most a rezsik miatt, ennek négy—ötszörösét adom haza. Apám szőlője is rám maradt, van tehát elég munkám. Az ember különben se legyen telhetetlen. Hogy elég-e a pénz? Tudomásul kell vennünk, hogy nehézségek vannak az országban, de túl hirtelen dobtak be minket a /mélyvízbe. Keveset ér a pénzünk, egyre kevesebbet, sajnos. De érdekes, hogy amíg tavaly is sokszor veszekedtek az emberék a túlóráért — a többletbevétel miatt —, most ha vállalják, csakis a lecsúsz- tatósért, és nem a pénzért. Kiszámították, hogy a mai adóztatott túlórapénzért nem érdemes vállalni a többletet. A túlórázási pénz .mindenkinek jobb volt, mert ösztönzött. Most a csúszónapokkal, van, hogy ötünkből csak ketten vagyunk bent, olyankor is, amikor mindannyiunkra szükség lenne . . . Nekem kicsivel jobb a helyzetem, mint a társaimé: megörököltem mindent, amiért mások nagyon sokat és sokáig dolgoznak. Van egy 12 éves Wartburgom. Annyim viszont már nekem sem marad, hogy oz elkövetkezendő időben új kocsit vegyek. Bögner Jánosáé, a krómos műhelyben bélyegző, azaz szortírozó (33 éves, férjezett, két nagyobbacska gyereke van, 2 szobás szövetkezeti lakásban élnek): — Tizenhét éve dolgozom ebben a műhelyben, és huzamosabb ideig csak a két gyerekemmel (Zsyzsi 13, Gábor 8 több pénz, a megélhetés végett. Van egy kis kertünk, megtermeljük ott a zöldséget, gyümölcsöt. üdülni már négy éve nem voltunk. Mind drágább a megélhetés. Létezni csakis szigorú pénzmegfogóssal tudunk, meg kell tanulni jól beosztani és takarékoskodni. A konyhán, a hasunkon még tudunk takarékoskodni. A gyerekek, ha nem szakítják el, kinövik a holmijukat. Régi álmunk, hogy a gyerekek miatt, nagyobbra cserélhessük a lakást, meg az is, hogy világot járjunk, amíg még fiatalok vagyunk. A nagyobb lakásról nem mondhatunk le . . . Még bizakodunk, hogy rosszabb nem lesz. Nem szabad, hogy rosszabb legyen. Elkeseredni viszont nem szabad. Akarni, csinálni kell. Az ember elérheti azt, amit szeretne - csak egészség legyen . . . Sakkal nehezebb idén mint tavaly, vagy azelőtt volt. Érezhetően rosz- szabb az anyagi helyzetünk .. . o Kosztik István, a sertés-cseres műhely vegyszeradagolója, szakszervezeti főbizalmi, a. Bőripari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tagja, (44 éves, nős, felesége és nagylánya is bőrqyári dolgozó, 2,5 szobás OTP-lakásban élnek, három műszkaban dolgozik) :- Órabéres vagyok. Az alapbér ugyan bruttósitva lett, de a műszakpótlék nem, Így havi átlagban 3-400 forinttal csökkent a nettó keresetem. A teljesítménybéreseknél még furcsább a helyzet, hisz náluk csak a 100%-ot bruttósították, és afölött amit teljesít, egynegyedét elviszi az adó. Aki tavaly folyamatosan hozta a 110%-os teljesítményt, az az adózás miatt nem csinál többet 102-103 százaléknál — és ezt a kis többletet is csak becsületből, mert 10-20 éves törzsgárdatag. Ez évben már nem vállalják a túlórát, én sem. Egyszerű a magyarázata: túlórával egy műszak kb. 500 forintra jönne ki, ebből, ha mindent összeszámol a dolgozó, még a fele sem marad meg néki, tehát annyit se kap tisztán kézhez a túlműszakért, mint egy rendes műszakért. Ez rossz a dolgozónak, mertt nem vállal munkát (ennyiért miért is tenné?), és így nincs többletjövedelme. Ha maradna mondjuk az 500-ból tisztán 400 forint, akkor a pénz miatt sokan vállalnánk a túlmunkákat ... Ez így rossz a vezetőknek, mert a termelés folyamatossá tételét egyre nehezebb megteremteni, de rossz a gyárnak is, mert a szerződéseink időhöz kötöttek, és azok teljesítése hozza a pénzt. A teljesítménynövelés ilyen adózás mellett nem valósítható meg. Ezt az ellentmondást gyorsan fel kellene oldani, mielőtt - emiatt is - még szegényebbek leszünk, vagy garantálni kellene, hogy a szükséges túlórákat ne sújtsák ekkora adóval. Mert azt így egyszerűen nem érdemes vállalni: Pedig az adózás, az áremelések, a megélhetési költségek növekedése is azt sugallják, hogy dolgozzunk többet - és keressünk még többet. Itt az üzemben a II. számú pártalapszervezet vezetőségi tagja is vagyok. A szakszervezeti és a pártinformációs jelentésekben is vastagon benne van mindez. Mi időben jeleztük, hogy ezek csökkentik a termelékenységet és o bajból való kijutást is nehezítik. A közhangulatot az is rontja, hogy mig sorra halnak az aktív korú férfiak, ugyanakkor mind több szó esik a nyugdíjkorhatár emeléséről is. Ha itt az üzemünkben szóba jöhetne a túlműszakért a lecsúsztatás, az sem jelentene megoldást, mert a munkát el kell végezni. A helyzet javulásában bízom, mást úgy sem lehet tenni ,. . Lejegyezte: Murányi László 1988. július 9., szombat HÉTVÉGÉ
