Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-09 / 189. szám

HÉTVÉGE Es te, kihez tartozol? Zavartan néztem az embereket. A téren talán 1956 decembere óta nem volt igazi POLITIKAI nagy­gyűlés. ló néhányon eljöttek most azok közül is, akik okkor a szer­vezők voltak. Az egykori igazgató a pádon ül, két éve hallottam, hogy súlyos érszűkülete van, rek­lámszatyrot szorongat hóna alatt, úgy szoritja, mintha félteni kelle­ne valakitől. A szónoki emelvény­ről az új jelszó harsog: Tovább! tovább! Fiatal emberek az új jel- izavakat hordozó táblákkal hado­násznak: Új arcokat! Új arcokat! Egy mintásra tetovált férfi (?), fiú xörényét lobogtatva tolakszik mel- jettem, most látom, karján kígyó­ról koszorúzott ötágú csillag disz- 1ik. Azt kérdi társától: És te kihez artozol? Barátommal zavartan né- lünk egymásra: lám ő is érti, mi- 'ől folyik itt a SZÓ. Ugyanakkor mindkettőnkbe belopakodott a térdés: és te kihez tartozol? Én tihez tartozom? Az öreg igazga- órál olyan hírek terjengtek, hogy néki igazán megérte elvhű kom­munistának lenni, képzeleteket fe- ülmúló kiváltságokat élvezett. Mondták. Mondták. A Cukrászda ílött három, most is vezető beosz- ásban levő úr beszélget. Mind- nármuk ellen eliárás folyik. Mond­ák. Mondják. Égy hete gondolko- lom ezen a nagygyűlésen - ízért is, most kivételesen múlt heti :seményhez kötődik jegyzetünk. A izervezőlt, a rendezők, a szó­nokok mindent megtesznek, hogy a lártértekezlet szellemét, tüzét ide- íozzák, fenntartsák. Jól teszik! '.avart vagyok. Fiatal ismerősöm áblát szorongat, felém fordítja és inkosan vigyorog. Reformot az illamigazgatásban - olvasom a feliratot. Igen, de aki a táblát tartja, éppen olyan beosztásban van, amire nem biztos, hogy igényt tartanának az adófizetők, ha olyan beleszólásuk lenne a dol­gokba, mint amilyet egy másik tábla hirdet: Igazi demokráciát. Az öreg igazgató elvonszolja magát - hirtelen rádöbbenek: hi­szen még hatvanéves sem lehet. Nem akarnak logikus sorrendbe rendeződni az előtolakodó fogal­mak: a tévedéshez való jog, van­nak-e olyan Súlyok, amelyekkel tet­teinket pontosan meg lehet mér­ni, aztán a nagy közmegegyezést hirdető jelszavunk: aki nincs el­lenünk, velünk van. Akkor a bű­nözök is? A semmittevők, a lébe- colók, ügyeskedők is? Új arcokat. Igen. De egy idő után azok is ré­giek lesznek, miként új jelszavaink önmaguktól egy lépést sem moz­dítanak előre bennünket. És te ki­hez tartozol? Az új arcokhoz? Tet­tekhez? Szorgalmas, okos, kezde­ményező, hasznot hajtó emberek­hez. ..? Akár válasz is lehetne.de nem ilyen egyszerű. Valahol talán önmagunkban kellene kezdeni a kutatást. Te mindent megteszel? Vége a nagygyűlésnek. A Szózatot éneklik: Hazádnak rendületle­nül .. . Néhány másodperc múl­tán a Hunyadi-szobor talpazatán tanyázó borzasok is leltápászkod- nak, most az egész tér a Szózat­ra figyel. Vagy mégsem? A három úr vidáman tovább beszélget. To­vább! Tovább! És TE kihez tarozol? Köszöntjük a vasutasokat a vasutasnap alkalmából. Írásunk a vasúti dolgozókról a 10. oldalon olvasható. Läufer László felvétele Miért felületi bevonással javítják az utakat? Ami jobb, arra nincs pénz Péterlai Balázs, a Pécsi Köz- iti Igazgatóság Baranya Me­lyei Főmérnökségének vezetője lem akar arról meggyőzni, íogy az utók javításánál a fe- ületi bevonás a legüdvözítőbb negoldós. — Kétségtelen tény, hogy en- vél jobb, ha az utakat leasz- altozzuk, de az is, 'hogy erre lines pénzünk. Pontosabban, lágyon kevés pénzünk van: o negyében ebben az esztendő­ién mindössze 3,5 kilométer új iszfoltburkolat készítésére lesz ehetőségünk. Természetesen rrrvél sokkal többre lenne zükség, így kénytelenek vá­lyúnk ezt a sokat szidott felü- 2ti bevonást alkalmazni, mert zzel az idén 184 kilométer tat tudunk a közlekedők szó­lóra 'biztonságossá tenni. Ez íajd 22 millió forintba kerül, e ha csők aszfaltozásra for- ítanánk ezt az összeget, ök­ör alig nrjgykilométeres sza- aszt lennénk képesek megcsi- óltatni. Tehát a felületi bevonás, mit ókkal-joggal nem szere­ink, szükségszerű. Gazdasági Ehetőségeink nem csupán az t- és autópálya-építésnek rabnak gátat, hanem a fenn- irtásnok is. Nyilván oz a cél. hogy az utak állapotának rom­lását megakadályozzák. Koráb­ban volt olyon elképzélés, hogy az akkori útállapot szin­ten tartósa a feladat, óm az idő ezt túlhaladta, s ma mór az ágazat vezetői is a „foko­zatos romlás mérsékléséről" be­szélnek. — Feltételezhető, hogy ha az elkövetkezendő öt évben nem változik a ITelyzet, akkor a fe­lületi bevonás ellenére vagy éppen emiatt, tönkremennek az utak? — Azt nem mondanám, hogy a felületi bevonás miatt, de az kétségtelen, hogy a romlás lát­ható lesz. Hangsúlyozni szeret­ném, ha yimmit nem csinál­nánk, akkor néhány év múlva repedésekkel, kátyúkkal lenné­nek tarkították az utók, me­lyeken nem lehetne biztonsá­gosan közlekedni. így „csu­pán” a burkolat, az útfelület minőségében lesz kedvezőtlen a változás, de nem kell „lyu­kas" utakon közlekednünk. De ha már így van, vajon nem lehetne-e a felületi bevo­nást úgy megcsinálni, hogy ne sérüljenek a kocsik szélvédői, a járművek aljáról ne pattog­jon le a festék, az alvázvédő, ne törjön szét a lámpaüveg­bura? Péterfia Balázs könyve­ket, füzeteket mutat. Az egyik — a Közlekedési Minisztérium útfenntartási műszaki irányel­vei aszfaltburkolatokra - jó néhány oldalt szentel ennek a technológiának. A. laikusnak keveset mondanak az ábrák, a rojzok, a leírások, de a főmér­nökség vezetője szívesen vállal­kozik a „fordításra".- A felületi bevonásnak tu­lajdonképpen három nálunk alkalmazott megoldása van. A kisebb utaknál a hígított bitu­menes módszert használjuk, a forgalmasabbaknál a bitumen­emulzióst, a föutaknól pedig az úgynevezett útibitumenes eljárást. Az első kettőt mi vé­gezzük, a harmadikat csupán egyetlen cég csinálja Magyar- országon, az Aszfaltútéprtö Vál­lalat, lévén, hogy ehhez na­gyon drága, nyugati gépek kellenek. Talán mondanom sem kell, hogy ez a legjobb, de o legköltségesebb is. Az utak zö­mét hígítofL bitumennel és bi­tumenemulzióval kezeljük, ezek­nél azonbon elkerülhetetlen a zuzalékkő felcsapódása. De egy ilyen jellegű útjavítás utón tudomásul kell venni, hogy azon a szakaszon csak lassan lehet közlekedni, mert így ezek az opró kövek kevésbé vágód­nak fel. Előkerült egy másilk tanul­mány: a Francia Nemzeti Út­ügyi Biztonsági Hivatal (ON- SER) vizsgálata szerint a szél­védőtörések a felületi bevo­nást - Franciaországban is el­terjedt ez a megoldás — kö­vető néhány nap alatt elkerül­hetőek lennének, ha a jármű­vezetők megtartanák a táblá­val jelzett sebességkorlátozást. — A mi tapasztalataink is hasonlóak — mondja kiegészí­tésül Hideg József fenntartási vezető mérnök. - Ha kime­gyünk, majd meglátja, hogy a valóban pergő burkolaton mi­lyen gyorson közlekednek. A sebességkorlátozást egyáltalán nem veszik figyelembe ... — Változatlanul nem vagyok meggyőződve: a felületi bevo­nást csak úgy lehet elvégezni, hogy a járművek kárt szenved­jenek? — Egy esetben kikerülhető lenne ez a gond, ha a kezelt útszakaszt legalább egy napig lezárnánk a forgalom elől. Er­re azonban ritkán van lehető­ségünk, mert nem mindenhol tudjuk a kerülőutat biztosítani — válaszol Hideg József. Az egyik helyszín a Görcsöny és Vojszló közötti út. Számom­ra ez a burkolat nem jó, a zu­zalékkő lábbal is lekotorható a felületről, az út helyenként 'barázdás, széleit olvadás tar­kítja ... A közutasok vélemé­nye más:- Szakmai szempontból ez egy első osztályú felületi bevo­nás, jó minőségű. Az olvadás attól van. hogy izzad az út, főleg g széleken, hisz erre fo­lyik a hígított bitumen. A szó­rókocsi nem régen járt erre, ezért a zuzalékkő még nem ta­padt a bitumenre . .. Tehát szakmailag, technológiailag jó az út. Közlekedni rajta? Hát igen ... Csak lásson lehet. A kocsira néhol záporszerűen pattog nők a kövek, pedig ta­lán ha negyvennel megyünk. Vajszló előtt találomra meg­állítunk egy autót, vezetője Kis Gyula a községbe való, ő örül ennek az útjavításnak.- Nézze, uram, még mindig jobb, mintha hagynák tönkre­menni! Volt ennél rosszabb is! S ha az autók „letapossák” a zúzalékot, akkor elviselbetően lehet közlekedni. Kísérőim halkan jegyzik meg: „szerencsénk volt". Igazuk van. Kevesen vogyunk ilyen megér- tőek. Harkányban aztán kiderül, hogy a technológia, a rendel­kezésre álló gépek, eszközök úgy-ahogy megfelelnek, de a zúzalék! Szóval a zúzott kő­vel akadnak gondok. A Nagy- harsányból vásárolt kő nem elégíti ki a követelményeket, a kövek nagysága gyakran nem megfelelő.- Sok választási lehetősé­günk nincs, az ország más ré­széből nem hozhatunk zúza­lékot — mondja Blum János, a KIG harkányi üzemmérnökségé­nek vezetője. Hogy a minőség elégtelen­ségét bizonyítsa, vizsgálati jegyzőkönyveket mutat — eze­ket a Pécsi KIG szekszárdi mi­nőségellenőrzési csoportja ké­szítette -, melyekben feketén- fehéren leírták, hogy a kövek nagysága többnyire nem elé­gíti ki a szabványban előírt követelményeket. A nagyharsó- nyi kőbányában a közelmúlt­ban korszerűsítették a kőzúzó rendszert, de mélyreható válto­zás nem következett be. Leg­alábbis alig láthatóan. A Siklós és Nagyharsány kö­zötti úton bitumenemulzióval végzik a felületi bevonást. Az ideális az lenne, ha legalább egy napig pihenne a kezelt út­szakasz: a terelés gondjai miatt erre itt nincs lehetőség, de két-három óráig nem en­gednek az útra járművet. A félig lezárt út forgalmát egy sárga villogás közutas kocsi se­gíti, oda és vissza megy azért, hogy ne előzhessen senki, ne menjenek a frissen szórt bur­kolatra. Ennek a megoldásnak van is eredménye, a felületet nem szántják fel az autók, s az egy nappal korábban be­vont szakaszon alig-alig van felverődés. — Azt, hogy melyik felületi bevonási megoldást választjuk, függ az alapburkolattól. Jól tudjuk, egyik sem az optimá­lis. de cet el kell mondani, hogy a felületi bevonás bizto­sítja a vízzáróréteget, megfele­lő érdességet biztosit és rege­nerálja a régi aszfaltot. Arra alkalmas - nem tagadom '„ál­dozatokkal" -, hogy az utakat átmentsük a gazdagabb idők­re - mondja Péterfia Balázs. Roszprim Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom