Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-09 / 189. szám

1988. július 9., szombat Dunantult napló 3 «on politikai fóruma Az ideológia és reform Interjú dr. Romany Pállal, az MSZMP Politikai Főiskolája rektorával Történelmi tapasztalatok igazolják, hogy a társadalomban érvényesülő né­zetek, fogalmak, politikai állásfoglalá­sok, megítélések összessége - ilyen: az ideológia — segítheti, más esetben pe­dig akadályozhatja a haladást, az alko­tó légkört. Világos tehát, hogy az ideo­lógiának aktív szerepe van a társadalmi és gazdasági építésben. Másképpen: éppúgy válhat teremtő és serkentő erő­vé, mint zavaró és fékező tényezővé. Al­kotóvá akkor válik, ha olyan tettekre késztet, amelyek a kor megoldható és megoldandó feladataira irányulnak, és érdemben előreviszik a fejlődést. Mos­tani dolgainkra konkretizálva: ha előse­gíthetik az Országos Pártértekezlet állásfoglalásában meghatározott célok elérését. Az ideológia zavart is kelthet, ha hibás értékrendet közvetít és ezzel téves döntésekre késztet, azaz előítéle­tek forrásává válik. Törvényességi óvással indult... Aprótelkek ésa beépíthetőség mértéke Építésügyi szabályzat készül Pécsett Az ideológiáról beszélgettünk dr. Romány Pál egyetemi ta­nárral, az MSZMP Politikai Fő­iskola rektorával, előrebocsátvai a kérdést: — Vajon ön is úgy látja*«, hogy mai helyzetünkben az ideológia megújítása társa­dalmi haladásunk gyorsítá­sának is fontos feltétele?- Ez természetes. Sajnos tény, hogy fék is volt az ideo­lógia. Szocializmus-felfogásun­kat meg kell tisztítanunk a vulgáris leegyszerűsítések, az utópisztikus elemek, a dogmák és az apológio ballasztjaitól, egyszerűen szólva: a vágyak­tól, de mindenképpen az áb­rándoktól. A megújuló politika 1956. után szakított a dogma­tikus gyakojlattal, ám ma is széles körben hatnak olyan ideológiai elemek, amelyek az illegalitásban, majd az '50-es évek elején kialakult szocializ­mus-felfogáshoz kötődnek. Az ideológia szemlélet sokat vál­tozott, fejlődött, óm e fejlődés korántsem egyenletesen és következetesen ment végbe. Gondoljunk például a gazda­sági reform ideológiai konzek­venciáira! Miközben - idestova 'már több mint két évtizede - nagy hangsúlyt kapott reform- intézkedéseinknek a gazdasági teljesítményt serkentő hatása, 'háttérbe szorult a reformfolya­mat viszonyának tisztázása a szocializmus alapvető minőségi jellemzőihez. Úgy is lehetne fo­galmazni, hogy a gazdasági reform kibontakozását annak ideológiai .íészrevétlensége" kísérte. Következésképpen a reformfolyamat felgyorsulása nem mindig adhatott elégsé­ges impulzust a szocializmus­ról való gondolkodás meg­újulása számára, sőt - szű- kebb-tágabb körben — elbi­zonytalanodáshoz is hozzájá­rulhatott. Az elmúlt évtizedek alatt fo­kozatosan, napjainkra pedig gyökeresen megváltozott felté­telek gyors ütemű továbblépést követelnek az ideológiától is. Enélkül nem lehetséges vég­hezvinni a nélkülözhetetlenné vált változtatásokat a társa­dalomépítés gyakorlatában. I — Melyek ideológiai éle­tünk legfontosabb, legége­tőbb kérdései? — A marxista ideológia alapkérdése ma - a politika és a tudomány számára egy­aránt — szocialista társadal­munk identitásának problémá­jaként fogalmazódik meg: me­lyek a létező szocializmus lé­nyegi jellemzői, rendszer-spe­cifikus ismérvei, reális, való­ságfedezettel bíró alapértékei? E kulcskérdés három további, önmagában is igen lényeges és bonyolult kérdésre bontha­tó: milyen lehet a szocializ­musról vallott felfogásunk, mi­lyen a reform és a szocializ­mus összefüggése, s milyen ér­téket és értékrendet tud jelez­ni, ajánlani az ideológia a társadalom számára. Az ideológia alapvető fel­adata az utópiáktól és dog­máktól megtisztított reális szo- cializmusfetfogás kialakítása, amelynek alapjául a szocialis­ta fejlődésben elért eredmé­nyek eddiginél objektívebb elemzése és értékelése szolgál­hat. Ez a kiindulópontja olyan- reális célok megfogalmazásá­nak, amelyek elengedhetetle­nek a nehéz gazdasági hely­zetből való kilábalás tenniva­lóihoz. Nem fogadható el, hogy a kibontakozás leghatékonyabb útjának keresésekor, a törté­nelmi szakaszváltás idején az elméletben és az ideológiá­ban élhalványuljanak társadal­munk, az elmúlt fél évszázad mozgásának irányai, távlatos céljai. — A szocializmus, a nem­zet felemelkedése és a re­form elválaszthatatlanul ösz- szeforrnak.'Ugyanakkor a re­form lényegében politikoi kérdés. A párt ideológiai egységének megteremtése a reformfolyamat kibontakozta­tása érdekében is elsádle- ges. — A reform nem öncél, ha­nem a szocializmus önmegúju- lásánrfk eszköze. A nemzeti- társadalmi haladás emeltyűjé­nek tekintették Széchenyiék is. A szükségessé váló újítások­hoz persze bátorság, eseten­ként merészen újszerű válaszok keresése szükséges. Németh László szemléletes kifejezésé­vel élve: ezt a ma még igen­csak „bárddal faragott" szo­cializmust egyre inkább a „fi­nom megmunkálás” tárgyává kell tennünk. Ugyanakkor nélkülözhetetlen a reformok alapkérdéseiben a társadalmi jóváhagyás, a kon­szenzus. Csakis a társadalom tagjai által elfogadott refor­mok lehetnek eredményesek, ozok, amelyek reális helyzet- elemzésen nyugvó politikai fo­lyamatokban érlelődnek meg. És főleg: a reformnak tettek sorozatává kell válnia. — Alapvető a kérdés: tu­dunk-e támaszkodni társada­lomelméletünkre a reformfo­lyamat sikeres továbbvitelé­ben? Miképpen épül be a reformgondolkodás politikai ideológiánkba?- Nem mondhatunk le arról az elméleti munkáról, ami a társadalom fejlődésének lehet­séges irányait, a döntési al­ternatívákat és azok következ­ményeit hivatott feltárni. Az el­mélet, a tudomány által meg­felelően alá nem támasztott re­form eleve kudarcra van ítélve. Itt kell megemlíteni, hogy at ideológiai tevékenység alapve­tő ismeretforrását, tartalmi bá­zisát képezik a társadalomtu­dományok egyes ágazatainak számottevő eredményei. A tár­sadalomtudományok az egyes részfolyamatokról, részössze­függésekről mg sokkal hitele­sebb képet tudnak felrajzolni, mint af<ár a nyolcvanas évek elején. Ez azonban nem elég­séges a korszerű tudományos világnézet és társadalomkép kialakításához, mivel előrelé­pés inkább csak egyes rész­kérdések kidolgozásában tör­tént. Változatlanul nyomasztó gond a szintézis, az elméleti általánosítás elégtelensége, mégpedig a kapitalizmus- és a szocializmus-felfogás eseté­ben egyqrÓQj. Ebben a politi­kai főiskola kutatói munkája is •jogosan elmarasztalható. I — A marxista ideológia pozíciói a köznapi tudat szintjén a leggyengébbek . . . — Ez mindenekelőtt azzal függ össze, hogy ezen a szin­ten a közvetlen élettapasztala­toknak van döntő szerepük. Ezek pedig igen sokfélék, egy­másnak is ellentmondóak. Az ország gazdasági helyzetében kialakult súlyos nehézségek, a nyomukban támadt társadalmi, politikai és szociális feszültsé­gek, amelyek élesebb fényben láttatják politikai berendezke­désünket, a szocialista demok­rácia akut fogyatékosságait is, a mindennapi élet szintjén szervezkedő ideológiákban (a köznapi tudatban) az ,,érték­válság).’ folyamatát erősítik fel. Ez utóbbi jellemzői: a korábbi - szocialistának tekintett - ér­tékek, erények, magatartásmin­ták a népesség széles körében elhalványultak, hitelüket vesz­tették. Ez azzal is összefügg, hogy mind a célok, mind a célok­hoz vezető utak korábbi ábrá­zolása sokszor illúziókkal volt színezve. Egyidejűleg számotte­vő rétegekben realizálódtak olyan alapvető értékek, mint a tudás, és tehetség, a becsület, a hűség, a munka- és szakma- szeretet, a tapintat stb. Ezek elsősorban egyénhez kapcso­lódó értékek, de széles körben való érvényesülésük közösséget teremt, föltétien közösségi ér­ték is. Ugyanakkor az irányítás bürokratikus vonásainak hatá­sára a szocialista értékrend- szerbe nem épültek be olyan, ma különösen fokozott jelen­tőségű értékek, mint az önálló kezdeményezőkészség és fele­lősségvállalás, a versengés, a kockázatvállalás vagy az ön­erőre támaszkodás. Az effajta értékek elismertsége híján a sokat sürgetett (már-már szlo­genként hangzó) vállalkozás sem lehet képes eléggé teret nyerni. — Hogyan szolgálja az ideológia reformja azt a tár- sadolmi-gazdasági, politikai megújulást, amelynek nap­jainkban részesei vagyunk. — A magyar társadalom mélyreható átalakulása a tár­sadalom egészére kiterjedő, átfogó és dinamikus reformfo­lyamatot tesz szükségessé. Fej­lődésünk feltételei nemcsak a társadalom egyik vagy másik, hanem minden szférájában — bár különböző mértékben —, megváltoztak. Egyszerre kell el­végeznünk szocializmus-felfogá­sunk megújítását, kell megsza­badulnunk korábbi időszakok illúzióinak, leegyszerűsítésnek minősülő tételeitől, s egyúttal gazdagítani elméletünket az új fejlődési szakasz sajátosságai­ból fakadó tudományos és po­litikai tapasztalatokkal. Az ideológia csak úgy tud részesévé válni a reformfolya­matnak, a stabilizációnak és a kibontakozásnak, ha képes önmaga 'megújítására. így pl. a gazdaságpolitika ideológiai megalapozásához sok régi té­tel gyakorlcti és elméleti újra­értelmezésére van ^szükség. Az ideológia reformja azonban nem jelentheti a régi dogmák újakra cserélését. A jövőben az ideológia is a gazdasági-társadalmi megúju­lás érdemi partnerévé, ösztön­zőjévé válhat. Az ideológiának is feladata most a reform út­jában álló akadályok elhárí­tása, a kibontakozáshoz vezető út 'kimunkálásának elméleti alátámasztása. Joggal várható tehát, hogy q távlatos fejlő­dés főbb tendenciáit felrajzoló társadalom-építési program szorosan összekapcsolódjék szo­cializmus de Ifog ásunk 'korszerű­sítésével. Enélkül a politikai ideológia nem töltheti be meg­felelően orientáló szerepét. I — Hogyan kapcsolódik eb­be a munkába az MSZMP Politikai Főiskolája? — A Politikai Főiskola köz­ponti pártintézmény, egyúttal szerves része az állami felső- oktatási rendszerünknek is. Nem mindenki tudja, hogy az intézmény - már két évtizede nevét tekintve főiskola -, való­jában egyetemként működik. Intézetünkben kiterjedt tudo­mányos kutatási tevékenység folyik. A filozófia, a 'közgaz­daságtudomány, a szocioló­gia, a magyar és a nemzet­közi történelem, a< politikaelmé­let és a legkülönfélébb - egyúttal ideológiai elemeket is hordozó -, diszciplínák egy­aránt jeler) vannak a palet­tán. Sokat teszünk az alkotó légkör fokozásáért, amely ter­mészetesen mindenfajta' dog- matizmus száműzését feltétele­zi. Támogatjuk az új tudomá­nyos gondolatok kibontakozá­sát, még akkor is, ha az új nem ritkán sok vitatnivalót is tartalmaz. E vitákhoz megfe­lelő fórumok is szükségesek, s természetesen az is, hogy a főiskola oktatói és kutatói az eddiginél fokozottabban, nyíl­tan kapcsolódjanak be a tudo­mányos közéletbe, Ezen az úton válhat intézményünk az eddi­ginél erőteljesebb szellemi ki­sugárzásra képes, tudományos alkotóműhellyé. I- Milyen változások vár- hatók ax intéxmény életé­ben?- A tudományos kutatástól, az oktatástol idegen minden­féle éles fordulat. Ezzel azt is szeretném jelezni, hogy meg­lepő változások nem várhatók, annál is inkább, mert jelentős munkával, több alkalommal szervezett vita alapján, kiala- Ikult ‘.egy reform'koncepció, amelynek érvényesítése az 1988-89-es tanévben megkez­dődik. Olyan új tanszékek szer­vezésére került sor, mint pl. a politikaelmélet, ahol kutatni és oktatni fogják a. politikai moz­galmak, az európai eszmeáram­latok történetét éppúgy, mint a különböző kormányzási rend­szereket, politikai koncepció­kot. Jelentősen megerősítjük a pártelméleti tanszék, a szocio­lógia, valamint az állam- és jogtudományi tanszék munká­ját, létszámát. A/áltoztatnunk szükséges bizonyos oktatás­módszertani eljárásokat is, hi­szen a levelező tagozaton csak olyan hallgatóit tanulhatnak, akiknek a Politikai Főiskolán megszerezhető oklevél a máso­dik diplomájukat jelenti majd. Ebből következik, hogy már ma is olyan beosztásban dolgoz­nak, ahol fontos vezetési is­meretekhez, tapasztalatok­hoz jutottak. Ennek megfele­lően az egyéni felkészülésnek, érdeklődésnek, az esettanul­mányoknak az eddiginél lé­nyegesen nagyobb szerepet kí­vánunk adni. Hasonló ez ah­hoz, amit legutóbb több szocia­lista ország azonos feladatú intézményében — így Moszkvá­ban és Pekingben —, megis­mertünk, vagy amiről a Har­vard Egyetem vezetői tájékoz­tattak itt Budapesten bennün­ket. Ez utóbbi intézmény ún. Kennedy Iskolájában pl. - ahogyan ott mondják —, a kar­rierük közepén lévő vezetők 1 — 2 éves kurzusokon vesznek részt és vizsgáznák a jövő igé­nyeiből. A jövő, a holnap a legfon­tosabb minden politika, s kü­lönösen a szocializmus, a nép számára. A tegnap tanulságai persze fontosak, de a múltnál időzni a történelemkönyvek kö­telessége. És még egy: szómon tartjuk, hogy nekürtk nem több diplomásra, hanem - főleg -, 'többet érő diplomákra van szükségünk. Egy különös, ámbár egyébként teljesen szabá­lyos és törvényes üggyel kez­dődött a dolog. Az egyik aprócska belvárosi telken épületbővítést terveztek. Ez úgy történt volna, hogy a szomszédos ház világítóud­vara - lichthof-ja -, olyan­ná lett volna, mint ezernyi más, hasonló épületrész: négy oldalán zárt. Ti. ez idá­ig a harmadik oldala nyitott volt, azon át áradhatott be az odanyíló helyiségeikbe a fény. Tehát a szomszéd pa­naszt tett az ügyészségen, mégpedig az érvényes Or­szágos Építésügyi Szabály­zatra (OÉSZ) hivatkozva: a telket' a megengedett mér­téken felül kívánják beépí­teni, tehát törvénysértés ese­te forog fenn. Bénulás Mit is mond az OÉSZ? Azt, hogy saroktelken 75, zártso­rú beépítésnél közbenső tel­ken 40 százalékos lehet a beépítés mértéke. Vagyis: 100 négyzetméteren 75, ill. 40 négyzetméter alapterüle­tű ház építhető. Ami elsőren­dűen megfelel pl. az ún. családias beépítésnél. A hogyanra egyébként már a különféle helyi építési előírá­sok a mérvadók. Az OÉSZ tehát országos érvényűén szabályozza a be­építés mértékét. Ez azonban helyenként — adott esetben Pécsett -, beláthatatlan kö­vetkezményekkel járhat. Em­lített példánk nyomón azzal, hogy az ügyészség az OÉSZ betűjével egyetértve óvást emelt a szóbonforgó épület- bővítés ellen, ami csakugyan meghaladta volna a 40 szá­zalékot. Minthogy azonban az ilyen jogi lépés nem vo­natkoztatható csupán az egyetlen esetre, az óvást kö­vető tanácsi „válasz” az lett, hogy az építési hatóság tüs­tént felfüggesztett mintegy 20 további, folyamatban lévő építésengedélyezési ügyet. Más szóval: megbénult a belvárosban a bizonyos ese­tekben elkerülhetetlen (néha kívánatos), átépítési folya­mat. Ez átmenetileg talán elviselhető, hosszabb távon, netán végérvényesen, azon­ban semmiképpen. Apró telkek sokasága De mielőtt továbbmennénk, vessünk pillantást Pécs tér­képére, persze arra, amelyik­ről o telekviszonyok is leol­vashatók. A látvány megerő­sít abban, amit különben is tudunk. Meglehetősen sok az aipró telek belváros szerte és környezetében, különö­sen a hozzá északkelet fe­lől csatlokózó „történelmi külvárosaként emlegetett zi- dinai, tettyei területen. Kü­lönösen -pici telkek voltak azok - kb 1 kilométernyi hosszban 77 darab!—.ame­lyek az északi városfalhoz tapadtak fecskefészkek mód­jára, míg megvoltak. Egysze­rűen elképzelhetetlen, 'hogyan lehetne a felváltandó öreg épületek helyén építkezni, az OÉSZ merev megtartásával. Igazat kell adnunk Gömöry lános, városi főépítésznek, aki - e témáról beszélget­vén -, úgy fogalmaz, hogy a régi pécsiek szemlátomást nem vettek' tudomást arról, mit fog előírni az 1986-os OÉSZ. Ezért aztán tudomá­sül kell venni, 'hogy a telkek akkorák, amekkorák, s ehhez igazodni keíl az építésekkel is. Ezért nem biztos, hogy ragaszkodni kell az OÉSZ Pécsett (és talán még sok helyütt), nehezen betartható előírásához. No, és abban is igazat kell adni a főépí­tésznek, hogy esetenként — ez főleg a Tettyére érvényes -, a száz százalékos beépí­tés engedélyezésétől sem lenne szabad visszariadni. Különben hogyan lehetne egy zsebkendőnyi telkecs'kén a mai követelményeknek meg­felelő méretű házat építeni? Kiadhatók az engedélyek A tarthatatlan helyzetben a tanács elnöke Somogyi László, építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterhez for­dult orvoslásért, pontosab­ban az előírás alóli mente­sítésért. A levélben többek között ez is olvasható: „Az utóbbi időben a részletes rendezési .terv alkalmazható­sága vált kérdésessé, mert az ügyészségi szervek la­kossági panaszra óvást je­lentettek be az OÉSZ-ben megengedett beépítettséget meghaladó beépítés ellen, törvénysértőnek minősítve a konkrét engedélyt és ehhez hasonlóan a korábbi épitési engedélyeket is." A nemrég megérkezett válasz megnyug­tató: a miniszter hozzájárul, hogy a lehabilitációs terüle­teken a zártsorú beépítések­nél 75 százalékos legyen a beépítettség mértéke. Ezt az 1986-ban a tanács által jó­váhagyott általános rende­zési terv, átmeneti szabályo­zási előírásainak a kiegészí­téseként foqadta el legutób­bi ülésén Pécs Megyei Vá­ros Tanácsa, s ennek a ha­tálya a város területének elég nagy részére, az ún. meqőrzendő településszerke­zetű városrészekre - a bel­városon kívül a budai, a szigeti, a siklósi külvárosra, a nyugati és a középső Mecsek-oldalra, Gyárvárosra, Tettyére, Erzsébettelepre, Me­szesre, Pécsszabolcsra, So- mogyra, Vasasra, Hirdre, Nagyórpádra, Mólomra, Pa- tacs—Rácvárosra és Kovács­telepre -, terjed ki. A gyors tanácsi jóváha­gyás azt szolgálta, hogy az építési hatóság - eddig is, míg tanácsrendelet készül erről, amit különben az év végéig akarnak a tanácsülés elé terjeszteni —, ne kény­szerüljön továbbra is elzár­kózni az építési engedélyek kiadásától. Az említett rendelet külön­ben hasonló lesz az OÉSZ budapesti „változatához", a Budapesti Városépítési Sza­bályzathoz. Minthogy az OÉSZ végül is olyan keret- szabályozás, amit helyben kell megtölteni bizonyos vo­natkozásokban tartalommal. H.- 1. Kozma Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom