Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-08 / 188. szám
1988. július 8-, péntek Dunántúlt napló 3 ■ill lájnEí éth íéSé ■ ' »ft «Mf« MM MM> A Mtk mm fljifJHwyf §#<I ™Id fiivfl TvK Volt jobb — lesz Jobb? Szemelvények az összefoglalókból Az ifjúsági igazgatás egyik legnagyobb tavaszi eseménye az ifjúsági parlamentek sorozata kellett volna hogy legyen. Annak, hogy még sem lett azzá, sokféle oka van. Bár a parlamentek megszervezése állami, s nem mozgalmi feladat, a köztudatban mégis összefonódik a KISZ-szel, mint a 35 éven aluliak ma (még) egyetlen politikai szervezetével: jellemzően megmutatkozott ez a parlamentek során is. Az ÁISH és a megyei ifjúsági és sportosztályok (MISO), a társadalmi szervezetek ifjúsági tagozatainak feladatköre sokak számára ma is tisztázatlan. Az állami fórumnak számító parlamentek sokszor a KISZ-vezetést hívták tetemre, az intézményi intézkedési tervek a KISZ-nek is szabtak operatív feladatokat. Mindebből az a tanulság vonható le, hogy az ifjúsági „parlamentarizmus" kezdetei óta eltelt idő sem volt elég a fogalmak, a frontok tisztázásához. Valószínűleg új és tiszta lappal újra kellene kezdeni az egészet. Valami hasonlót érzek kicsendülni azokból az összefoglalókból is, amelyeket állami és politikai szervezetek készítettek az ifjúsági parlamentekről. Lapozzunk bele néhá- nyukba. ,,A munkahelyi parlamentek megrendezésének időpontja a lehető legrosszabbkor jött az 1987/88. évfordulóján — olvashatjuk a Baranya Megyei Tanács művelődési osztályának jelentésében a fiatal közoktatási dolgozók parlamentjeinek tapasztalatairól. — A bevezetett adótörvény és az azt követő jogszabálylavina megismerése, alkalmazása az ösz- ses időt, energiát és figyelmet lekötötte. A középfokú oktatási-nevelési intézményekben ráadásul dupla feladatként jelentkezett, mert diákpar- lamentet és dolgozói parlamentet is kellett tartani." „Érthető, hogy a feladatért egyetlen vezető sem lelkesedett — írja a jelentés. — Az a vélemény volt általános, hogy a mai, egyre demokrati- kusobbá váló nevelőtestületi közéletben nincs szükség újabb elrendelt fórumra ahhoz, hogy a fiatalok problémái, gondjai ismertté váljanak és megoldást nyerjenek." Egy .árnyalattal" eltér a művelődési osztály véleményétől a KISZ megyei bizottságának álláspontja: „Mintha a középiskolák egy széles körében megállt volna az idő. A társadalomban lezajló demokratizálódási folyamat érintetlenül hagyta a kö- középiskolák stabil bástyáját Még az 1986-ban bevezetett oktatási törvény sem eredményezett az iskolai közéletben elmozdulást. Nagyon távolinak tűnik az az idő, amikor a középiskolai diákságot önszervező, öntevékeny, önkormányzati rendszerben tevékenykedő iskolai polgárok fogják alkotni. (...) Pedagógusók és diákok számára egyaránt érezhető és egy-két kivételtől eltekintve általánosan megfigyelhető tünet az iskolai demokrácia hiánya, az erőteljesen hierarchizált vezetés, a politikai Iközéleti tanulóterep Idi- rekt beszabályozása —olvashatjuk a KISZ összefoglalójában, amely megállapítja: — Az 1984-es parlamentekhez képest romlott a helyzet. Az iskolavezetők széles köre nem szimpatizált a fórummal, és kötelezően elvégzendő feladatként kezelte.” Ezzel szemben a SZÖVOSZ az égvilágon semmi problémát nem talált a vezetői szinteken: „Minden ifjúsági parlamenten a gazdasági vezetés színvonalas beszámolót tartott az ifjúságpolitikai intézkedési terv végrehajtásáról, továbbá a szövetkezet gazdasági eredményéről és terveiről, valamint vitára bocsátották az 1988— 90-ig szóló beszámolót, valamint az 1988—90-ig szóló tervet írásos anyagként is megkapták a fiatalok." Gondok csupán az ifjúság aktivitásával voltak: „A parlamenteken részt vevő fiatalok aktivitása, vitakészsége a megfelelő előkészítés és vitaanyag ellenére is mindenhol elmaradt a várakozástól. A passzivitásra jellemző, hogy több helyen hozzászólás, vita nélkül került elfogadásra az intézkedési terv.” A MISO véleménye: „A rosszul sikerült parlamentek kudarca csaknem minden esetben visszavezethető az előkészítés hiányosságaira.” A valóban nagy méreteket öltő passzivitás gyökereit — mint lapunkban többször beszámoltunk róla, egyes parlamenti üléseket határozatképtelenség miatt meg kellett ismételni — bizonnyal ott kell keresni, ahol a művelődési osztály is megtalálni véli: a munkahelyi vezetők nem vették komolyan az előkészítést. Erre utal a MISO összefoglalója is: „A gazdasági vezetés, intézményi vezetés sok helyen megkérdőjelezte a fórumrendszer jelenlegi időszerűségét, illetve azt, hogy miért most került megrendezésre. Szinte mindenütt megfogalmazták, hogy sok egyéb kérdésben nehéz helyzet előtt állnak és tisztázni kell a teendőiket, lehetőségeiket. Nagyon nehezen tudnak érdemben morícfani valamit ennek a korosztálynak." Elég szomorú. Ennek a korosztálynak nem „mondani" kellene valamit, hanem együtt gondolkodni vele. A jól sikerült parlamentek — mert azért voltak ilyenek is — bizonyára megerősítik ezt a vélekedést. A küldöttek távolmaradása tömeges méreteket öltött. Ez mindenképpen figyelmeztető, még ha morálisan nem tudjuk is fölmenteni azt a delegátust, aki elvállalta a megbízatást. Ha úgy érezte, minden hiába, vissza kellett volna utasítania a küldötté választást. S ha már elvállalta, alapvető kötelessége lett volna a részvétel. Hosszasan lehetne még csemegézni az összefoglalók ön- és ellentmondásain. (A KISZ például sérelmezi, hogy sok helyen nem utalta át neki a vállalati vezetés az ifjúságpolitikai „pénzeszközöket”. Miért utalta volna? — ez derül ki a MISO jelentéséből, amikor rosszallóan azt íVjáJc: „Még ma is számos helyen előfordul, hogy az összeget egyöntetűen az ifjúsági szervezet kezelésébe adják." ...) Sürgős reformra szorul az ifjúsági parlamentarizmus. Aligha túlzás, ha ezt a végkövetkeztetést vonjuk le az idei tapasztalatokból. Mi sem jellemzi jobban a helyzetet, mint hogy a MISO a napokban írásbeli meghívót küldött szét az ágazati és szervezeti irányítókhoz: üljünk össze megbeszélni a parlamentek ügyét. A meghívottak közül csupán egyetlen egy küldte el képviselőjét ... Havasi János Utazások távoli történeti korokba Olvasótáborok általános iskolásoknak Kertbarátok borversenye Szűkebb tájegységek, megyék, régiók már jelentős hagyományokkal bíró borversenyei utón először rendezik meg a kertbarátok első országos borversenyét, amelynek Szekszárd ad otthont szeptember 22. és 24. között. A versenyre július 15-ig lehet nevezni a Hazafias Népfront megyei bizottságánál az ott beszerezhető jelentkezési lappal. A borverseny a szekszárdi szüreti napok idején lesz, a versenyen indulók még nyeretlenként is hasznos tapasztalatokkal, a programból kínálkozó látványosságok élményeivel gazdagodhatnak. Az országos borverseny díjait szeptember 24-én 10 órakor adják át ünnepélyes keretek között a szekszárdi Művészetek Házában. A Hazafias Népfront és a Baranya Megyei Könyvtár júliusban és augusztusban több olvasótábort is szervez az általános iskolások számára. Július 20. és 29. között közművelődési tábornak ad otthont a Mecseki Szénbányák alsábéla- telepi üdülője. A HNF Komló Városi Bizottsága Komló Város Tanácsával közösen „Barangolás a középkorban" címmel szervezi ezt a tábort, amelynek Idkói — az egész éven át tartó hasonló című játékhoz kapcsolódva — a magyar középkori állom felépítésével, szervezetével, történetével, művészeti életével ismerkedhetnek meg. A művelődésben hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekek számára a Baranya Megyei Könyvtár július 31. és augusztus 9. között rendezi immár hagyományos olvasótáborát Harkányban. A szervezők 3 évre szóló komplex művelődéstörténeti programot terveznek megvalósítani, amelynek az „Idővonat" fantázianevet adták. A tábor lakói évente egy- egy nagy történeti korszakba „vonatozhatnak el” a fantázia vasútján. Idén az őskorba és az ókorba „látogatnak". Az egyes témaköröket naponta forgószínpadszerűen 5 szempontból vizsgálják: földrajz, történelem, irodalom, művészetek, sport és a mindennapi élet. A piogram célja, hogy a gyerekek felismerhessék a történelem fejlődésmenetét, illetőleg azt, hogy az emberi kultúra egy-egy korszakban mindig szerves egységet alkot. A Baranya Megyei Könyvtár német báziskönyvtára augusztus 8. és 16. között Bárban rendezi meg német nemzetiségi olvasótáborát, amely a nemzetiségi tudat erősítését kívánja szolgálni programjával. A tábor lakói megismerkedhetnek a magyarországi német nemzetiség történetével, hagyományaival, néprajzával, költészetével, zenei és tánckultú- rójával. A táborozás során a gyerekek szakemberek segítségével feldolgozzák Dunaszek- cső és Bár kultúrtörténeti hagyományait. A következő években hasonló táborozás idején kerül sor Somberek, Nagynyá- rád, Boly, Palotabozsok, Vé- ménd és Babarc hagyományainak feldolgozására. D. I. Ojkönyv A bírói gyakorlat jogfejlesztő szerepe Vízijártassági vizsgák A vitorlafelület nagysága is befolyásolja, hogy milyen fokozatú vizijártassági vizsgára van szükség .g hajózáshoz. Feltételek és tanulási lehetőségek Engedélyek vitorlásra és motorcsónakra Azoknak, akik még csak tervezgetik nyári vakációjuk eltöltésének mikéntjét, s fejükben megfordult egy esetleges egyéni vízitúra lehetősége is, bár vízijártassági engedéllyel még nem rendelkeznek — szeretnénk segítséget nyújtani az alábbi információk közlésével. A vitorláshajóknál a vitorlaméretétől függően 25 négyzet- méterig „B", míg afelett „A" kategóriás vizsga szükséges. E vizsgák elméleti és gyakorlati részekből tevődnek össze, melyekre csak azok a 16. életévüket betöltő személyek jelentkezhetnek, akiknek a 200 méteres úszását úszómester igazolja, s rendelkeznek érvényes sportorvosi vizsgálattal is. Az elméleti részre mindenkinek önállóan, a megadott irodalom alapján (A Közlekedési Közlöny, illetve a Hajózási Szabályzat) kell felkészülnie, míg a gyakorlati tudnivalók elsajátításához, a kötelek kötözéséhez, a vitorlák le- és felszereléséhez, s a hajó biztonságos kormányzásához, klubok és sportkörök egy hetes táborok szervezésével ‘nyújtanak segítséget. Ilyen tábort a Balaton nagyobb vitorlásközpontjai mellett Baranya megyében a PTTE orfűi vitorlástelepén rendeznek. Szükséges még tudni, hogy „A" vizsgát csak egyéves gyakorlattal rendelkezők tehetnek, olyanok, akik már korábban megszerezték a „B” kategóriás vizsgát. Azoknak, akiknek a hazai lehetőségek szűknek bizonyulnak, s a tengereken kívánnak vitorlázni, a partoktól számított 5, illetve 30 mérföldes kategóriákban vizsgázhatnak, melyekhez azonban a már említett vizsgák mellett kisgéphajó-ve- zetői engedélyre is szükség van. Ennek megszerzése megyénkben Mohácson lehetséges, ahol a Bartók Béla Művelődési Házban indítanak -megfelelő létszám esetén tanfolyamot. Ezen természetesen a „csak” motorcsónakázni vágyók is indulhatnak, azok akik 125 köbcentiméter feletti motorral rendelkeznek. A tanfolyamokról és táborokról részletes -tájékoztatást a mohácsi és Balaton-parti vízirendészeteknél, valamint a PTTE orfűi vitorlástelepén kaphatnak az érdeklődők. Tóth Tamás A napokban jelent meg a pécsi könyvesboltokban a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó kezelésében A bírói gyakorlat jogfejlesztő szerepe című könyv. Ez a mű a téma első magyarországi monografikus feldolgozása, hézagpótló, amely konkrét példák tükrében mutatja ki a bírói gyakorlat hozzájárulását jogrendszerünk fejlődéséhez. Vizsgálódását a szerző - dr. Visegrády Antal, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense, kandidátus — kiterjeszti az angolszász, a svájci, a francia, a NSZK-beli, a holland, a szovjet, az NDK-beli, a román, a csehszlovák és a lengyel jogra, illetve bírói gyakorlatra is. A bírói gyakorlat jogfejlesztő szerepével valamennyi jogrendszer szembetalálja magát az ókortól a napjainkig. A bírói jogfejlesztés dilemmája a szocialista társadalmi viszonyok között is reflektorfénybe került az 50-es, 60-as években, bár ekkor még kifejezetten tabutémaként kezelték. A szerző művében csaknem tízéves kutatómunkájának eredményeit összegzi, s új megvilágításba hölyezi a témakört. Leszögezi, hogy a jogszabályok társadalmi viszonyokban való érvényesülésének szükségszerű velejárója tartalmuk alakulása, egyrészt az állampolgárok magatartásában, másrészt a jogalkalmazók tevékenységében. A jogfejlesztő hatás magán a bírói gyakorlaton belül termelődik ki, s nemcsak a legfelsőbb bíróságok, hanem a közép- és alsófokú bíróságok tevékenységének eredményeként is. A bírói jogfejlesztést az igazságügyi kormányzat, a jogtudományi kutatások, továbbá az ügyészi, ügyvédi, illetve jogtanácsosi gyakorlat által kidolgozott megoldások átvétele eredményezi. A szerző a bírói jogfejlesztést komplex folyamatként értékeli. Álláspontja, hogy a bírói gyakorlat a szocialista jogrendszerben' nem képez jogforrást, a konkrét ügyekben való egységes jogalkalmazást biztosító, új magatartásszabályt nem tartalmazó jogelvek a „híd" szerepét töltik be a szüntelenül változó társadalmi viszonyok, s a „konzervatív" jellegűvé vált jogi normák között. A bírói jogfejlesztés a szocialista jogrendszerben nem egészségtelen jelenség, ellenkezőleg, szükséges, mert a jogalkotót tehermentesíti, az életviszonyokkal való kapcsolatát élővé teszi, ütőképesebbé teszi a hatályos jogot azáltal, hogy annak technikai és bizonyos értelemben tartalmi jellegű hibáit, fogyatékosságait kiküszöböli. A bírói gyakorlatnak tekintélyes rétegét alkotja a pontatlan jogszabályszövegek, fogalmak, kategóriák korrigálására irányuló jogalkalmazói tevékenység, amelynek során a bírói szervek jogfejlesztést végezhetnek. Vannak olyan esetek is, amikor az életviszonyok torz jogi fogalmakban való leképezése kifejezetten a jogalkotás számlájára írható, ugyanakkor a tár. sadalmi gazdasági fejlődés is hozzájárul a jogi fogalmok avulásához. Tehát a bírói gyakorlat egyfelől szignalizációs funkciót lót el a jogalkotás irányába, ezáltal, hogy felhívja a figyelmet, hol és milyen vonatkozásban bomlott meg a jogi szabályozás, és az alapját képező társadalmi viszonyok összhangja. Jelz: az új jogalkotás, vagy jogszabály-módosítás szükségességét. A bírói szervek ugyanakkor segítő funkciót is betöltenek, hiszen egyúttal felkínálják a vonatkozó probléma ideiglenes megoldását nyújtó, ítélkező tevékenységükben kikristályosodott jogelveket a jogalkotó számára. Többek között egyik eklatáns példája lehet a bírói gyakorlat jogfejlesztő szerepének a nem vagyoni kártérítés intézménye, amelyet az 1977- ben módosított Ptk-nk vezetett be. A nem vagyoni kártérítést kezdetben úgy értékelték, hogy a szocialista viszonyok között az erkölcsi értékek nem válthatók pénzre, ezért csak a vagyonilag kimutatható károkért volt követelhető kártérítés. A szocialista jogszemléletnek ma is változatlan az álláspontja, hogy az ember élete, testi épsége, személyisége pénzben nem fejezhető ki, de mind a tudomány, mind a joggyakorlat ráirányította a figyelmet arra, hogy a károkozó magatartása a károsultnak a vagyoni káron kívül nemegyszer súlyos nem vagyoni hátrányt okoz és a pénzbeli kárpótlás alkalmas lehet ennek enyhítésére. Tehát a szocialista jogfejlődés perspektíváit a jogalkotói és a bírói jogfejlesztés tudatos kombinációjában kell keresni, hiszen ezáltal biztosítható a társadalmi viszonyok és jogi normák kapcsolatának harmóniája. Végezetül javaslatot fogalmaz meg a szerző: A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága teljes ülésének törvénykezdeményezési joggal való felruházását! M. Gy.
