Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-07 / 187. szám
1988. július 7., csütörtök Dunántúli napló 3 „Ez a főiskola nem tud úgy oktatni, ahogy szeretne...” Kevesebb óraszám, több gyakorlat a jövőben Interjú dr. Lenkei Péterrel, a PMMF főigazgatójával Dr. Lenkei Péter október'óta a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatója. Amikor lapunkban nem sokkal a kinevezése után bemutattuk, igen kevéssé ismerte még az intézményt, hiszen a tudományok doktoraként, a budapesti Építéstudományi Intézet fő- osztályvezetőjeként, a Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi tanáraként legfeljebb baráti szálak kötötték a pécsi műszaki főiskolához. Most, hogy befejeződött a tanév, először eddigi tapasztalatairól, örömeiről, gondjairól kérdeztem a főigazgatót megemlítve, hogy korábban több interjúban, sok hivatalos fórumon hangsúlyozta, hogy csapatjátékosként, a kollégák együttműködésével kívánja vezetni az intézményt.- Kilenc hónap nagyon kevés ahhoz, hogy az ember számvetést készíthessen — kezdte dr. Lenkei Péter. — különösen nehéz azért is, mert több minden most zajlik az intézményben a megvalósítandó folyamatok közül. Mindenesetre ez az időszak is elég ahhoz, hogy rájöjjek, módosítani kell előzetes koncepcióimat sok mindenben. Bebizonyosodott: ahhoz, hogy a főiskola dolgai jól menjenek, nemcsak itt belül kell jól dolgoznunk, hanem a tágabb környezet segítsége is kell.- Hogy érti ezt?- Annok ellenére, hogy a helyi vezetéstől sok támogatást kapunk, a pénzügyi restrikciós politikából következően arra elég a pénzünk, hogy működni tudjunk. Csökkentenünk kellett a tanulókörök számát, alig-alig tudunk az oktatás- kutatás elemi feltételeihez szükséges műszereket vásárolni, például a nemrégiben beindult műszaki informatika szak hallgatóinak képzéséhez sem. Ebből következik, hogy ez a főiskola nem tud úgy oktatni, ahogy szeretne.- Panaszkodik?- Félre ne értse. Én nem siránkozom, csupán kérdéseire említettem néhány dolgot. Mindent megteszünk azért, hogy ebben a helyzetben lehetséges optimumot megközelítsük, hogy megtaláljuk a kompromisszumot az általunk elképzelt koncepció és a rendelkezésre álló lehetőségek között. — Kérem, mondjon néhány konkrét példát? — A tanterv-korszerűsítéssel kezdem. Azért tartom ezt a legfontosabbnak, mert örvendetesen emelkedik a főiskolánkra jelentkezők száma, és ahogy kollégáimtól a napokban hallottam, tudásukkal sincs annyi baj. Ügy látom persze, hogy népszerűségünk növekedésének egyik legjelentősebb oka, hogy az emberek is egyre kevesebbet akarnak „beruházni” saját éveikből, és itt étkezünk el a másik fontos indokhoz: tanterv-korszerűsítés ezért is nagy feladat, mert a három év az üzemmérnök kialakítására nagyon-nagyon rövid idő . . . — Hallhatnék néhány 1tervezett változtatásról. . . — Kisebb szakosodásra és kevesebb heti kötelező óraszámra gondolunk elsősorban. Növelni -szeretnénk ugyanakkor a műszaki alapképzés összóra- számát és a gyakorlati időt. Minél előbb meg kell oldanunk a posztgraduális képzésben jelenleg még meglévő hiányokat. Ennek érdekében a legközelebbi jövőben például gázipari és építésigazgatási, tervezési szakmérnöki képzést indítunk kétéves időtartamra, levelező formában. — Milyennek Ítéli a főiskola oktatógárdáját? Úgy látom, ezekhez a tervekhez különösen fontos tényező az oktató. — Úgy érzem, oktatóink fejlődése figyelemre méltó. Ugyanakkor nem mondhatunk le arról, hogy külső, termelésben dolgozó szakembereket is bevonjunk az oktató munkába. Tudomásul kell vennünk, hogy egyik pillanatról o másikra ne,- héz jelentős javulást produkálni valamennyi felsőoktatási intézményben, különösen a műszaki területen egy vidéki főiskolán. /- Úgy tudom, az új tantervek szerint legkorábban 1989 szeptemberétől indulhat az oktatás. Addig bizonyára belső szervezeti változtatásokkal is előkészítik az újat?- Igen. Július elsejétől kettévált a gépészeti és épületvillamosítási intézet. A közeljövőben építésszervezési és épület- szerkezettani tanszékek alakulnak. Ezek szükséges korrekciói annak gt rendszernek, amely éppen ideérkezésem előtt alakult ki. — A hároméves képzési idő tehát marad. Kérem, foglalja össze, hogy az adott körülmények között miket tart a legfontosabb feladatoknak. — Olyan ismereteket oktatni, amelyek a lehető legszélesebb körben hasznosíthatók, növelni a hallgatók képzés alatti gyakorlati munkájának hatékonyságát és időtartamát, fokozatosan javítani a műszaki informatika szak személyi, tárgyi feltételeit, a képzés struktúráját, jobban és rugalmasabban igazítani a régió szakemberszükségletéhez. És végül, de nem utolsósorban szeretném, ha neves magyar és külföldi szakemberek tarthatnának folyamatosan előadássorozatokat a műszaki főiskolán. Bozsik László Az Agrotours új utazási irodája Új utazási irodát nyitott szerdán az Agrotours, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Idegen- forgalmi Részvénytársasága Budapesten a VII. kerületi Dob utca 53. szám alatt. A mintegy másfél száz négyzetméteres irodában azokat az ügyfeleiket fogadják, akik elsősorban a falusi turizmus iránt érdeklődnek. Foglalkoznak hagyományos idegenforgalmi tevékenységgel is, a hazai csoportok külföldre utaztatásával és külföldiek magyarországi progA dobszai tájház Fotó: Gondos Nóra Törvényen kívül? Ötvon falubokros általános művelődési központ van az országban romjainak szervezésével. A mezőgazdasági szakembereknek szóló ajánlatuk szerint az ismertebb nagyüzemek közül - egyebek között — a bábolnai és a- nádudvari gazdaságokba viszik el a csoportokat. A külföldiek felkereshetik a virágkertészetéről, bortermeléséről híres magyar gazdaságokat, ezenkívül lovas-, vadász- és horgászprogramokat is szerveznek számukra. Az irodában valuta- beváltást is végeznek és intézik a vízumok megszerzését. Iskola és közművelődés együtt - a kívülálló számára ezt jelentik az általános művelődési központok: iskola, könyvtár és művelődési ház közös működését egy bizonyos településrendszerben, falusi körzetközpontban vagy városi lakótelepeken, például Pécsett, Lvov-Kertvárosban. Nemrég egy hét végén Dobszán gyűltek össze az ország távoli tájairól a mozgalom képviselői, vagy ahogyan magúkat nevezték, a falubokros általános művelődési központok vezetői és munkatársai. Az országos tanácskozást az Országos Pedagógiai Intézet e területtel foglalkozó bizottságai kezdeményezte. ötven ilyen falubokros ÁMK működik az országban, elsősorban az aprófalvas vidékeken, egy-egy körzetközpontban. A mostani tanácskozásra Zala, Somogy, Nógród, Veszprém, Tolna, Csongrád, továbbá Pest megyéből érkeztek szakemberek. Pécsről a Fábián Béla úti Általános Nevelési Központ munkatársai voltak ott. A rendezők és a házigazdák szakkönyvvásárt rendeztek, bemutatták Dabsza tájházát és Cegléd puszta híres faluházát. Az általános művelődési központokban munkaközösség megalakításának terve érlelődik. Sokféle intézményt takar ez a fogolom, más^ Dobsza és más az Apáczai Csere János Nevelési Központ. Nemcsak a falusi közösségek, falubokrok összpontosítják ily módon erőiket, hanem az OPI két évvel ezelőtti kezdeményezésére a nagyvárosi lakótelepek is. Több ff elérti eWt Vannak, akik nem néznek tévét, vannak, akik nézik a tévét, és vannak, akik tévéznek. Csodálatos nyelv a magyar: a semmittevést is cselekvésként tudja kifejezni, a képernyőre meredő tekintetben is tevékenységet tud láttatni. A nézői magatartások közül a tévézés az, amelyig a maradéktalan odaadás, feloldódás viszonyulásával a a tévé élvezetének legteljesebb lehetőségét teremti meg. Aki tévézik (ikés ige, mint Örkény István egypercesének jóslatában a ma- gyarni is az lesz), az ugyanolyan lázas aktivitást folytat, mini az, aki napozik. S miként a napfürdőző is a fény felé fordul, akként a tévéző is ezt teszi. Az ő esetében azonban nem teljesen mindegy, hogy melyik felével fordul a fényforrás felé. "A napozó oldalt, sőt háttal is elhelyezkedhet, a tévénéző A tévézés élvezése azonban csak arccal a képernyő felé juthat hozzá élvezetéhez. A pozitúrák azonban e megkötöttség ellenére is elég változatosak. Élvezheti a tévéző az t adást ülve, állva; oldalt-, hason- vagy hanyattfekve is. És nemcsak egyedül juthat hozzá a tévé kínálta örömhöz, hanem társaságban is. A másokkal való együttlét csak növeli a szabadidő kultúrált eltöltésének érzelmi hőfokát. Hiszen minő tartalmas együttlét is az, amikor a vendégségben a házigazda bekapcsolja a tévét, amiben éppen valami jó műsor van, és a társaság a közös élmény ajándékában részesül. Ezen a spontán módon és véletlenszerűen kialakuló helyzeten csak az tesz túl, amikor emberek a tévézés céljából gyűlnek össze: amikor együttlétüknek az ad — előre kinyilvánított — értelmet, hogy ugyanazon á tévékészüléken ugyanazt a programot nézik. A székek, fotelok — mint egyébként is — a főhelyen álló doboz felé néznek. És a tévézők ‘ugyanezt teszik. Gondolatkényszer nélkül, magukat pusztán az élmény közvetlenségének átengedve, a tévézők úgy érezhetik, sőt úgy is mondhatják, hogy együtt csináltak valamit: tévéztek. Az élménynek eme formai keretei mellett a képernyőn látható tartalom is igen fontos az élvezet szempontjából. A tévézésre ugyanis nem alkalmas mindenféle műsor. Még akkor sem, ha az érzékek felszabadításában élenjáró tévéző az elejétől a végéig képes élvezni a programnak szinte minden részletét. A tévézésre alkalmas műsor a jó műsor, az, amit az ember elnézne reggelig. Ilyen azonban — a tévéző legnagyobb, bánatára — kevés van. Ezért aztán annál nagyobb kielégülés, ha két, ülésezésről szóló összefoglaló között látható egy primadonna portréja, vagy egy jó folytatás az éppen futó sorozatból. Ezek a jó műsorok, amiket, ha a kuglóf jó hasonlat volna a tévére, akkor mazsolának, de pontosabb megfogalmazással a program félzsömléi közötti parizernek lehetne mondani, nos, ezek a szendvicstöltelékek a tévéző igazi csemegéi. Mivel azonban a tévéző olyan mértékben élvhajhász, hogy minden alkalmat megragad és minden műsorétlapot végigeszik, ezért a változatosság gyönyörét élvezve nem ragad le sem a tölteléknél, sem a desszertnél. Ellentétben a jegyzetíróval, aki nem mindenevő, aki csak bizonyos dolgokban talál élvezetet, és aki most egy időre elköszön, mert a nyáron — a tévé helyett — más élvezetek után néz. M. P. megyei munkaközösség is született, tervezik a történelmi városok ÁMK-inak munkaközösségét is. A legtöbb művelődési központ nehéz körülmények között működik. Hallottunk például az 5000 lakosú Mátrafü- redről, ahol a több kis falut összefogó központ 7—8 épületében tanítanak. A közművelődési tevékenységet függetlenített népművelő hangolja össze. A falvak művelődési házaiban a kiskönyvtárakat tiszteletdíjasok vezetik. Kegyes csalással intézményen belül, óvodától, napközitől „csoportosították át” a pénzeket az ÁMK-k megvalósításához, működtetéséhez. Tudjuk, ha az ilyen fajta saját erőre való támaszkodás a vállalkozó kollektívát sújtja, annok belső tartalékait emészti fel. Aki úgymond, saját erőből „oldott megy személyi, fejlesztési kérdéseket, az ma keveset tud fizetni a dolgozóinak. A dobszai tanácskozás résztvevői megegyeztek abban, hogy volt a mozgalomnak egy felfelé ívelő szakasza, amikor a lelkesedés arra indította őket, hogy feltételek híjón is próbáljanak ellátást biztosítani. A második szajcaszban létesítmények épültek a központban, a társközségek ugyanakkor elhanyagolva érezték magukat. Oda mór nem futotta. Az utóbbi évek meghozták a kistelepülések önszerveződését. Kiválni nem nagyon akarnak, hiszen feltételeiket rég elvesztették az önálló művelődési léthez, a társadalmihoz is, mivel az ÁMK-központban koncentrálódik az anyagi, szellemi bázis. A klubkönyvtárra azért majd minden kistelepülésen vigyáznak, van, ahol a régi olvasókörök hagyományait sikerült a csodával határos módon továbbmenteni. Van, ahol faluház épült — mint Makovecz Imre híres háza Ceglédpusz- tán. Vajon a kistelepülések önállósodásával nem erősödhet-e ebbe az irányba az ÁMK-moz- galom? Nem erősödnek-e meg az eddig teljesen függő helyzetben lévő társközségek intézményei, amelyek elsősorban klubkönyvtárakat jelentenek? A városi, városszéli nevelési központok éltébe engedték bepillantást az istenkúti kollégák: a tavasz folyamán a gyerekek szabadidős programjainak megszervezésével foglalkoztak. Fontos ez a terület is, hiszen a növendékek többségének szülei dolgoznak, így az ÁMK- nak kell törődni nemcsak az oktatás, a felkészülés, hanem a szabadidő programjaival is. Szerveztek például kerékpáros ügyességi versenyt KRESZ-vetélkedővel. Programokat a sza- badbo, a Mecsek erdeibe, a daindoli dombok közé. Kinek fontos vajon a falubokros általános művelődési központ? A körzetközpontban, a feltornyosuló feladatokkal birkózó pedagógus, közművelődési dolgozó számára? A körülmények szorításában tenni akaró pedagógusközösségnek, a gondoskodást igénylő falusi népnek? Baranya megye tanácsa például méltányolja erőfeszítéseiket. Az AMK-k dolgozói pedig új utakat, új megoldásokat keresnek. Nekik ma kell cselekedniük, mielőtt falvaikból végképp kivonul a társadalom. Ók tesznek, akarnak, „saját erőből", gyakran tulajdon többletjövedelmük rovására. Ehhez képest azt hallom Dobszán, az OPI-rendezte országos tanácskozáson, hogy bár a minisztérium ígérte, az oktatási törvény megemlíteni is elfelejtette az általános művelődési központokat. Enyhén szólva is az alulszabályozott- ság jellemző e téren. Vagyis, hogy ki-ki a maga tehetsége, lehetősége szerint próbál dolgozni Borsodivánkón és Lány- csókon, Zombán és Homok- szentgyörgyön, Sármelléken és Dobszán. Szerény meglátásom szerint magukra vannak hagyva — ők úgy fogalmaznak: ahány intézmény, annyi „intézménytípus” tevékenykedik szerte az országban. Tisztelet, becsület nekik, akik valóban a végeken próbálnak helytállni. Gállos Orsolya Bartók Béla emlékkönyv Bartók Béla hamvainak hazahozatala alkalmából emlékkönyvet jelentetett meg a „LÁNG" Kiadói, Idegenforgalmi és Marketing Kft. A kötetet Keresztúry Dezső két írása vezeti be. Az első e kötet számára készült, a másik az irodalomtörténész 1945-ben, Bartók halálakor, az Operaházban elmondott búcsúbeszédének szövege. Az emlékkönyvben a nagy zeneköltőnek hódoló költemények mellett dokumentumok, kották, levelek, feljegyzések hasonmásai kaptak helyet. Kézi merítésű papíron megtalálható a kötetben. Borsos Miklós aláírt, számozott Bartók-rézkar- ca. Egy másik különlegesség egy hajópecsét: a hamvakat az óceánon keresztül hozó Queen Elisabeth II. parancsnoka a New York-i indulás napján valamennyi kötetet ellátott a hajóposta bélyegző lenyomatával. Az emlékkönyv 1050 számozott példányban jelent meg 1-től 300-ig fekete kecskebőr kötésben, 301-től 1050-ig pediq fekete selyemkötésben, 2900, illetve 1900 forinté rt.
