Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-05 / 185. szám
1988. július 5., kedd Dunántúli napló 5 Lakók kontra kivitelezők ] tagozat? •• Ónálló szakszervezet vagy A közgyűjteményi és közművelődési dolgozók tagozat létrehozását szeretnék A Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsa és a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkársága májusban összehívta a megye közgyűjteményi és közművelődési dolgozóinak képviselőit. Ezen a megbeszélésen azt a kérdést vetették föl, hogy az említett dolgozók — akik egyelőre a közalkalmazottak szakszervezetéhez tartoznak —, a jövőben milyen szakszervezeti struktúrát képzelnének el önmaguk számára. Az érintett intézményekhez közvéleménykutató leveleket is küldtek, s a májusi tájékoztatón résztvevőket arra kérték, hogy az érdekeltek véleményét június 23-ig juttassák el az SZMT-hez, illetve a Közalkalmazottak Szak- szervezetének megyei titkárságára. S június 23-án, a köz- gyűjteményes és közművelődési intézmények küldötteivel megtartották a megyei összegző értekezletet, melyre meghívták a városi és megyei művelődési osztályok és a Pedagógus Szakszervezet képviselőit is. A közművelődésben dolgozóknak két nagy alapszervezete van a megyében: egy 87 tagú városi és egy 205 fős megyei. Akik a községekben dolgoznak, azok többsége vagy a közalkalmazottak vagy a pedagógusok szakszervezetéhez tartoznak. Minthogy a Közalkalmazottak Szakszervezete tizenhét foglalkozási ágat tömörít, szakmánként eléggé különböző feladatokat jelent az érdekvédelmi — elsősorban a szakmai érdekvédelmi — munka, amellyel az eddigiekben a tagok nem is nagyon voltak elégedettek. Fölmerült a kérdés: a közgyűjteményi és közművelődési dolgozók mit igényelnének a jövőben? önálló szakszervezetet, vogy tagozatot, s egyáltalán milyen szakszervezeti struktúrában látnák legeredményesebbnek a munkát. A június 23-i megyei ösz- szegző értekezleten kiderült: itt Baranyában az az igény, hogy továbbra is a Közalkalmazottak Szakszervezetéhez tartoznának, de ezen belül tagozatként kívánnak működni. Ez az igény eltér az országos elnökség álláspontjától, akik az önálló szakszervezeti formát javasoltóik. Sziinte valamennyi érdekelt és érintett fél Baranyában a tagozat mellett foglalt átlóst. A végleges forma ősszel dől majd el a budapesti fórumon, ahol a közgyűjteményes és közművelődési megyei intézményeket ketten képviselik: Sárkány József művészettörténész, a Janus Pannonius Múzeum főbizalmija, a megyei közművelődési alapszervezet megbízott szb-titkára és Nagy Sándor, a pécsi Ifjúsági Ház igazgatója, a városi közművelődési alapszervezet titkára. D. Cs. Megrepedt falak sásdi lakóházakon Javítás után egyéves próbaidő Vallomások Pécsről Művészetek Házában Sósdon már csaknem öt éve tart a vita és huzavona a kivitelező és a lakók között a Felszabadulás tér 4-5-6. szám alatti házak negyedik emeleti beázása és falrepedése, valamint a földszinti falkidőlések miatt.' — Kilenc évet vártunk arra, 'hogy megkapjuk a lakást. A férjem a szövetkezetnél dolgozik, ezért megnézhettük már az építkezés alatt, hogy hova költözünk. Mit tagadjam, már akkor beázott a tető, és látszott a repedés is — meséli Sósdon, a Felszabadulás tér 6. szám alatti több szintes házban lakó Papsa Lászlóné. - Mégis beköltöztünk, mert akkor már két gyerekünk volt és nehezen fértünk el az egy szobában. 1979-ben jöttünk ide lakni, akkor több mint nyolcvanezer forintot fizettünk ki a lakásért készpénzben. Most már végre nem ázunk le, de addig nem tudunk újra tapétázni, amíg nem javítják ki a repedéseket a kis- és nagyszobában. Az épületnek már lassan lejár a tízéves szavatossági ideje. Szabó József, a Lakás- és Garázsfenntartó Szövetkezet jelenlegi elnöke, idén április óta tölti be ezt a tisz' tét. — Jöttek hozzánk a ' lakók, hogy beázik a tető, a szobák- bon áll a víz. Ideiglenesen megjavítottuk a szigetelést, és a lehető legolcsóbb árajánlatot fogadtuk él a teljes felújításra. így kötöttünk szerződést a pécsi ÉLISZ-szel. 1987-ben meg is kezdték a munkákat azzal az ígérettel, hogy augusztus 30-ig befejezik.. Aztán elkezdték módosítani a határidőket: először december 31-re, majd 1988. április 30-ra. Április végén tényleg sor került a műszaki átadásra is, de a szövetkezet nem vette át a rossz minőség miatt. Május 27- ig kellett a hibákat kijavítani, azonban az új műszaki átadásra - június 21-én — nem jött el a szövetkezet képviselője. A Felszabadulás téren lakóknak már több vitájuk is volt az OTP-vel és a Sásdi Építőipari Szövetkezettel. Évékkel ezelőtt egy lakásban kidőlt a földszinten a nagy- és kisszoba közötti válaszfal. Először arra gondoltak, hogy ennek oka, hogy az egyik lakó megbontott egy főfalat és oda cserépká'lyhát épített. A statikusi vizsgálatok azonban megállapították, hogy a kettő között nincs összefüggés. A tanács kötelezte az elmúlt évben a lakásszövetkezetet a beázás és a falrepedés okainak kivizsgálására. A ház állapotáról a Mecseki Szénbányák statikusa és tervezője adott szakvéleményt. Megállapították, hogy a felső főfalak repedését az erkélytartó konzolok pár milliméteres süllyedése okozhatja. A repedésekbe ezért méterenként lapos vasékéket vernek be. Egy év múlva újra ellenőrzik, hogy tovább repedték-é a falak. Amennyiben igen, akkor az erkélyeket alulról megtámasztják. A falkidőléseket már helyreállították, azonban a vizsgálatok megállapították, hogy az eredetileg olajkólyhókra tervezett házak födéméit nagyobb megterhelés éri, ezért a válaszfalakat is megerősítik a földszinten. A terveket annak idején a Boranyoterv készítette, a kivitelező a Sásdi Építőipari Szövetkezet volt, az építtető pedig az OTP. Sí. K. Fotókiállítás a — Mit mutat ez a két lokálpatrióta a városból? Sokat, nagyon sokat: jelenéből is, múltjából is. Méghozzá úgy, ahogyan csak kevesen, mondhatnám azt is, ahogyan csak ők ketten tudják. S nem dokumentálható tárgyilagossággal, hanem nagyon Is szubjektív elfogultsággal, lírai érzékenységgel. Bizonyára a nézők olykor meghökkennek égy-egy fotójuk előtt. S még a régi pécsiek sem ismerik föl első pillantásra mit látnok. E kiállítás az esztétikai ajándékontúl igen hasznos ismeretgyarapítás is. A helybéliek számára éppúgy, mint az átutazóknak. Mi, pécsiek okvetlenül meggyarapodunk lokálpatriotizmusunkban, az átutazókban pedig bizonyára érdeklődés, esetleg szeretet támad városunk iránt - mondotta megnyitó beszédében Csorba Győző Kossuth-díjas költő, mellyel Csonka Károly és Körtvélyesi László fotóművészeiknek a. pécsi Művészetek Háza galériájában megrendezett kiállítását ajánlotta az érdeklődőknek. Csonka Károly és Körtvélyesi László fotói Pécs különböző arcait mutatják be. A város szebb vonásait gyűjtötték ösz- sze, kiemelve az épületek figyelemre méltó részleteit, cirádáit, kiegyensúlyozottságot és gondolatokot sugárzó, sugalló felvételekkel. Csonka Károlyt tizenöt-húsz év óta foglalkoztatja a városfényképezés, kiállított fotói eddigi munkájának néhány szeletét mutatják. Körtvélyesi László pár évvel ezelőtt fogott Pécs fotografálá- sához, ohogy ő fogalmazta, elsősorban Csonka Károly hatására. Fotóik tanúsítják, hogy mialatt őrzik saját egyéniségüket, látásmódjuk, szemléletük nagyon sok pontban találkozik, hasonlóan vallanak környezetükről, és a környezetükhöz fűződő érzelmeikről. A fotókiállítás augusztus 22-ig tekinthető meg, számítva az Europa Cantat és a nyári turizmus alatt megforduló idegenforgalomra is. Valószínűleg ez a válogató elv magyarázza, hogy ezekről a fotókról hiányzik a nyüzsgő-forgó, a várost „használó” ember. Mivel a fotók hosszabb sorozatok egy-egy darabjai, talán egyszer a teljes összeállításokkal is megismerkedhetünk. Az USA-ban egyáltalán nem, Csehszlovákiában első helyen jegyzik a magyart Édes anyanyelvűnk Másfél évvel ezelőtt egy NSZK-ból hazatelepülni kívánkozó idős házaspár kérte visszá- honosítását Pécsett. Valószínűleg hosszú évtizedeket tölthettek idegen földön, mert a magyar nyelvet alig-alig beszélték, az eskü szövegét is németül mondták el, tolmács segítségével ízlelgetve a szavakat. öregkorukra bizonyára nehéz volt meggyökerezniük az ősi, mégis olyannyira ismeretlen szülőföldben, de utolsó éveiket magyarként, magyar anyanyelvűként akarták leélni. Az — egyébként igencsak ritka — eset kapcsán tettem fel a kérdést a Pécsi Városi Tanács igazgatási osztályán: mi alapján és hol jegyzik Magyarországon az állampolgárok anyanyelvét? A válasz meglepett, ugyanis semmiféle hivatalos okirat nem jelzi a nemzetiségi hovatartozást. Az 1895 óta vezetett állami anyakönyvvezetés megelégszik a születés, a házasságkötés és halálozás adataival. Megtudtam viszont, hogy a tízévenkénti népesség szóim Iá i áskor az összeíró biztosok bevallás alapján jegyzik fel, ki milyen anyanyelvűnek mondja magát. Ennek összegzését a statisztikai hivatalok őrzik. A Központi Statisztikai Hivatal Baranya Megyei Igazgatóságán vaskos könyvből bogarásztam ki: az 1980-as népszámláláskor Baranyában 23 969-en vallották magukat nem magyar anyanyelvűnek — 18 szlovén, 49 szlovák, 262 szerb, 438 román, 4517 cigány, 6457 horvát, 11 756 német és 472 egyéb nemzetiségű. Érdemes összehasonlítani mindezt az 1930-as évvel: akkor több, mint négyszer annyian, 109 488-an beszéltek más, a magyartól eltérő nyelvet is. Meglepő módon, annak ellenére, hogy az anyakönyv nem őriz tehát erről feljegyzést, az általános iskolás kisdiákok bizonyítványában felfedezhetjük a rubrikát: a név, születési hely és idő után az „pnyanyelve” rovat is szerepel. Ebben az esetben a beiratkozáskor a szülők döntenek és az általános tapasztó; lat az, hogy a nemzetiségi osztályokban is a magyar nyelvet kérik megjelölni. Érdekesnek tűnhet a következő: a magukat nemzetiséginek valló házasulandó fiataloknak jogukban áll nemzetiségi jellegű esküvőt kérni. A pécsi Családi Intézetben még nem találkoztak ilyen óhajjal és a jórészt szerbhorvátok lakta Mohácson is 1987-ben csak egyetlen ilyen eset fordult elő. Magyarország után tekintsünk szét kissé a világban. Az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségén megtudtam, hogy az USA-ban szintén a tízévenkénti népszámlálás adatait jegyzik. Ezek szerint 1980-ban az angol után leg-* többen a spanyolt beszélik, aztán a franciát, németet, olaszt, kínait, lengyelt, görögöt, portugált, koreait. A magyar valahol az „egyéb” kategóriában bújik meg. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagy- követségén elmondták, hogy északi szomszédaink az anyakönyvben is feltüntetik - az anyanyelvet: az 1980-as sorrend a cseh és szlovák után a magyar, lengyel, német, ukrán és ruszin. Ó. Zs. Rektori, egyetemi tanári kinevezések Rektori és egyetemi tanári kinevezéseket átadó ünnepséget tartottak hétfőn a Parlament kupolacsarnokában. A kinevezési ünnepségen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Miniszter- tanács elnöke, Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, szociális és egészségügyi miniszter, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztériumi államtitkár, valamint Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács Hivatalának vezetője. A kinevezési okiratokat Czí- bere Tibor művelődési miniszter adta át. Köszöntő beszédében többek között hangsúlyoz, ta, hogy hazánknak nagy szüksége van egy területileg arányosan eloszló, a társadalmi igényekhez rugalmasan alkalmazkodó, összetett szakmai profilú és gazdaságosan, összehangoltan működtethető felsőoktatási intézmény-hálózatra. A Minisztertanács meghosz- szábbította a rektori megbízatását Bauer Miklósnak, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. A Minisztertanács egyetemi tanárrá nevezte ki Borhi- di Attilát, az MTA Botanikai Kutatóintézetének igazgatóhelyettesét, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karára, Czopf Józsefet, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docensét, Erdősy Emilt, a Janus Pannonius Tudományegyetem docensét, Állam- és Jogtudományi Karára. Gallyas Ferencet, a Pécsi Orvostudomó- nvi Eavetem tudományos ta- . nácsadóiát, Hideg Kálmánt, a Pécsi Orvostudományi Eqyetem tudományos tanácsadóját. Kovács Bálintot, a Pécsi Orvos, tudománvi Egyetem docensét, Sev Ottót, a Janus Pannonius Tudományegyetem docensét, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemre. Főiskolai tanári kinevezéseket adott át tegnap a . Néprajzi Múzeum aulájában Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes: a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola' Építőipari Intézete magasépítési tanszékére Bachmann Zoltánnak és Ormos y Viktornak, anyagtan tanszékére Orbán Józsefnek, mélyépítési tanszékére Medveczky Antalnénak, Gépészeti és Épületvillamosítási Intézet automatizálási tanszékére Ásványi Józsefnek, Marxizmus—Lenrnizmus Intézetébe Barakonyi Károlynénak, a bajai Vízgazdálkodási Intézeté, be Mészáros Gábornak; a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézete pécsi tagozata vonóstanszékére Gyermán Istvánnak.
