Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-30 / 210. szám

1988. július 30., szombat Dunántúli napló 3 Baranya iparának termelése M százalékkal csökkent Interjú dr. Geisz Mihállyal, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkárával Szükséges időnként számvetést készíteni; ezt tette a Ba­ranya Megyei Pártbizottság legutóbbi ülésén, amikor átte­kintette gazdaságpolitikai intézkedéseink, életszínvonal-poli­tikai törekvésünk végrehajtásának féléves mérlegét. A kér­dés: hogyan állunk szükebb régiónkban, sikerül-e a kibon­takozó gazdasági reformfolyamatba beilleszkedni, hozni azo­kat az eredményeket, melyek végső kicsengését illetően mindannyiunkat érintenek. Erről beszélgettünk dr. Geisz Mi­hállyal, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkárá­val, előrebocsátva: nyilván messzemenő következtetést me­gyénk gazdaságának félesztendejéböl levonni nem érdemes, de a tendenciák figyelmeztetőek lehetnek.- A kérdés kézenfekvő: helytállt-e iparunk 1988 első félévében? Sikerről avagy ku­darcról szólhatunk?- Tömören: nem sok siker­élményt adott az elmúlt idő­szak. Baranya ipari termelése 4,4 százalékkal alacsonyabb az elmúlt év hasonló időszakához képest, a várt gazdasági nö­vekedés nem úgy alakul, mint azt feltételeztük. Kimondom: jobbat vártunk. De arról sem szabad elfelejtkeznünk az ér­tékeléskor, hogy több ágazat - például a könnyűipar egyes területei - a második félév során szokta rendezni általá­ban anyagi pozícióit, mód van arra, hogy javuljon ez az ál­talános kép. Három alapvető összetevőjét látom jelenünk­nek. Tovább gyengélkedik a bányászat, melynek súlya Ba­ranya iparában meghatározó; termelése 7 százalékkal ma­rad el a bázisidőszakhoz ké­pest. Néhány további terüle­ten üzemi rekonstrukciók, ter­melést korszerűsítő-bővítő be­ruházások folynak, s ez hát­ráltatta a gazdálkodók mun­káját. így például a hőerőmű- vi rekonstrukció miatt keve­sebb volt a villamosenergia­termelés vagy a húsipart ültet­te le átmenetileg az ott folyó beruházás, s így nyershúster­melésük csak kétharmada a tavalyi első félévinek. A har­madik ok: a rubelelszámolású export mérséklődése — a tá­mogatások, preferenciák meg­vonása — érzékenyen érintette a könnyűiparunkat, a Hunort, a Szigetvári Cipőgyárat vagy éppen a Carbon Könnyűipari Vállalatot. S talán érdemes szót ejteni arról is, hogy a jelenlegi egyéni érdekeltségi rendszer, a bérszerkezet, az ösztönzés nem éppen teljesít­ményjavító hatásmechanizmu­sa gátként jelentkezik ott, ahol volna piac, ahol volu­mennövekedésre lehetne szá­mítani. Ezt érzékeli mondjuk a Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat mohácsi gyára, vagy ép­pen a siklósi Tenkes 'Bútor­gyár, pedig több termékükre volna kereslet a nyugati pia­con is.- Mezőgazdaságunkra min­dig számíthattunk . . .- A tavasz végén-nyár ele­jén még rekordévet vártunk. Az őszi árpa szép termést ho­zott, de a búzából már nem sikerült az 1984-es rekordter­mést túlszárnyalnunk. Minden­esetre az eddigi második leg­szebb eredménnyel elégedet­tek lehetünk. Hogy mit hoz a jövő? Minden további az idő­járás függvénye; a jelenlegi szárazság egyre komolyabb gondokat szül. Hiszen köztu­dott; a jobban fizető növé­nyek, a kukorica, a naprafor­gó, a szója, a cukorrépa még kint van a földeken. Remény­kedjünk . . . — Ipar és mezőgazdaság ; milyen általánosítható tapasz­talatokat tehetnénk közkincs- csé? . . . — A programok nyitottab- bak, a gazdálkodók keresik a továbblépés-továbbélés alter­natíváit, látjuk a szerkezetvál­tási törekvéseket, ugyanakkor a hosszabb távon hatékony piac- és vagyonorientált gaz­dasági tevékenység helyett széles körben fennmaradt — és él - a rövid távú gondolko­dás, a kivárás. Általánosság­ban elmondhatom, hogy nem érzékelhető a gazdasági szer­kezet korszerűsítésének gyorsí­tását kiváltó ösztönzés, kész­tetés. Nem kielégítő a válla­latok közötti együttműködés. Romlott a gazdálkodók pénz­ügyi helyzete; az első félév­ben 17 baranyai gazdálkodó zárt veszteséggel, s számsze- rint ennyi még sohasem volt. A kedvezőtlen alaptendenciák mellett azonban azt sem sza­bad szem elől téveszteni, hogy több olyan közös válla­lat, részvénytársaság vagy ép­pen gazdasági társulás jött létre, amelyek egyértelműen a gazdasági kibontakozás prog­ramjába illeszthetők, s ez igen örvendetes. A Sopiana Gép­gyár megalakította a második vegyesvállafatát nyugati cég­gel, megalakult egy elektroni­kai innovációs fejlesztő- és szolgáltató részvénytársaság, a NOVINDEL, vagy éppen az ásványok komplex feldolgozá­sára létrejött MINNOVA-t, s az élelmiszeripari adalék­anyagok gyártását koordináló AMILUM-ot is ebben a sor­ban említhetném. Ezek - bár gazdasági súlyuk nem jelen­tős - beillenek a szerkezet- váltás programjába, pezsdítő­leg hathatnak a gazdasá­gunkra, s tevékenységüket nemcsak a megyében, hanem kormányzati szinten is figye­lemmel kísérik, támogatják.- Sokakat érdeklő és bi­zonnyal érintő kérdésként fo­galmazódik meg a munkaerő- helyzet. Milyenek a kilátása­ink?- Megyénkben ma olyan gazdálkodási problémákról, amely az üzemek bezárásához vagy termelésük rohamos csökkentéséhez vezetne, nem beszélhetünk. Napjainkra a munkaerőhiány éppúgy jellem­ző, mint a munkaerőfölösleg. Hiány például a klasszikus föld alatti fizikai munkakörök­ben tapasztalható - bányá­szat -, s bizonyos szakkép­zettséget igénylő munkakörök­ben. Ugyanakkor egyre nehe­zebb elhelyezni a gimnáziu­mot végzetteket igényeiknek megfelelő munkakörökben, - itt is főként a lányokról van szó - s a képesítéssel nem rendelkezőket. Végül gond van az „iparhiányos" térségekben; ott is az kerül nehéz helyzetbe, aki nem tudja az ingázást vállalni.- A pártbizottsági előter­jesztés foglalkozott az élet- szinvonal-politika végrehajtá­sának megyei tapasztalataival is.- Bár a központi források­ból származó lakossági jöve­delmek az első félévben 8 százalékkal növekedtek, ezzel együtt a lakosság reáljöve­delme a tervezettnél valami­vel nagyobb mértékben csök­kent. Kiolvasható ez abból, hogy a lakossáqi megtakarí­tások csökkentek, s hogy a kiskereskedelmi forgalom sem nőtt abszolút értelemben. A la­kossági hitelállomány növeke­dése is lelassult, főleg a nö­vekvő törlesztések miatt ki­sebb az eqy évvel korábbinál.- A következtetés tehát egyértelmű: sem a tágabb ér­telemben vett gazdaságban, sem az otthoni „családi pénz- gazdálkodásban" nem könnyű a helyzet. Érdekelne azonban engem, mivel e gazdálkodást légióképpen meghatározó sza­bályzókat a központi gondol­kodás szüli, milyen lehetősé­gek adódnak itt helyben a ki­alakult tendenciák befolyáso­lására, megváltoztatására?- Elsődlegesen ' politikai esz­közök állnak rendelkezésünk­re. Egyértelműen tisztázzuk a gazdálkodókkal, hogy mi az amit támogatunk, mi az amit nem tűrünk és mi az amivel jobb híján kénytelenek va­gyunk együtt élni. A központi törekvéseket közvetítjük, vázol­juk a megyében gazdálkodók számára a lehetséges kapcso­lódási pontokat. Fölvállaltunk egy olyan szerepkört is, amit koordinációs közvetítő szerep­körnek mondanék, ami igen hasznosnak tűnik ma, amikor még nem kristályosodtak ki azok a piaci-gazdálkodási me­chanizmusok, melyek ezt pó­tolhatnák. Pártbizottsági appa­rátusunk, illetékes osztályaink több gazdasági társulás meg­alakítását segítette, vállalt föl szervező szerepkört. Végül, de nem utolsósorban baranyai tapasztalatainkat mind a köz­ponti bizottság, mind a kor­mányzati szervek számára szin­te napi kapcsolatrendszerrel átadjuk. Tapasztalatom: a fo­gadókészség messzemenően jó, szinte igényként jelenik meg a munka során. E kapcsolat- rendszer nyilván a döntéselő­készítői munkában kamatoz­tatható, s ha természetesen nem is minden kérdésben, de a lényegi jelenségeket illető­en kormányzati álláspontot formálhat, módosíthat közvet­ve vagy közvetlenül — mon­dotta befejezésül dr. Geisz Mihály. Kozma Ferenc Munkásarcéi Kétezer lépcsőfok Húsz lépcsőfok van a há­rom szint között a Zsolnay Porcelángyár edény gyáregy­sége épülettömbjében: a földszinti nyersgyártótól a kézi festőműhelyig. Ehhez a csarnokhoz csatlakozik az a szobányi műhely, amely Rácz Ede legfőbb rezidenciája. A legfőbb, mert hiszen messze nem kizárólagos tartózkodási helye egy-egy műszak alatt: gyakran szaladgál a külön­böző szintek között mint affé­le mindenes. Bár hivatalos beosztásaként sablonkészi- tő, valójában emellett inkább gépállító lakatos, ezermester újító. Szikár termetével könnye­dén halad előttem, alig győ­zöm vele a lépcsőmószási ver­senyt. Bár vele szemben ja-, vamra írható 20 év előny, ezt Ihét évnyi állandó tréningje bőven kiegyenlíti.- Van úgy, hogy egy mű­szak alatt ötvenszer is meg­teszem ezt az utat oda-vissza. Ez ugyebár testvérek között is kétezer lépcsőfok naponta. Tulajdonképpen a munkám­ban ez az igazán fárasztó - meséli a lépcsőfordulóban;, de anélkül, hogy szaporáb­ban kapkodná a levegőt. Az utóbbi két hétben meg­duplázódott a napi penzum: két műszakban dolgozik reg­gel hattól este tízig, mert a három emberre mért feladat­körből időlegesen két kollé­gája betegség, illetve sza­badság miatt kiesett.- Vállaltam, mert egyéb­ként bedöglött volna a bög­reexport — mondja egyszerű­en, s nem magyarázatként, csak háttérinformációként fű­zi hozzá:- A bögregyártás igencsak felfutott mostanában. A ko­rábbi években százezer da­rabot, ha gyártottunk egész év alatt, most meg egy hó­nap alatt majdnem ennyi ke­rül ki innen. Nemrég ment ki egy 60 000-es exporttétel, s egy újabb hasonló méretű­nek a közepén tartunk. Angliá­ból, az NSZK-ból van .megren­delésünk, viszik a bögréinket a görögök is, arabok is. Némi elfogult büszkeség ér­ződik a hangjából: no persze, egy több mint százéves, rég­óta nemzetközi hírnévnek ör­vendő gyár munkáshagyomá- rnyánok szelleme, légköre óha­tatlanul magával ragadja a mostani és mindenkori -dolgo­zókat. dinasztiák örökítik át a szakma fogásait, önérzetét.- Azt hiszem, valóban van ilyen sajátos levegője a Zsolnaynak, én is éreztem, amikor idekerültem, de a tömegtermelés nem igazán kedvez ennek — reagál a véle­kedésemre, s egyben tévhite­met is eloszlatja:- Erről azonban aligha én vagyok a legilletékesebb nyi­latkozni. ötvenhat évesen csak a hetedik évemet töltöm a gyárban. Korábban annyit tud­tam a porcelánedényről, hogy enni lehet belőle. Mielőtt 1981 novemberében idejöttem dol­gozni, harminc évig hivatá­sos gépkocsivezető voltam. Porcelángyári dinasztiából sem származom, hiszen apám bányalakatos volt, s én is a bányában kezdtem. Így műszák alatt ritkán cdódó alkalom, hogy marad jó félóra a beszélgetésre: ép­pen nincs sürgető feladat, se­hol fennakadás a termelés­ben, a gépeknél, nem vált Ihasználhatatlanná egyetlen eszköz sem a porcelánfestők­nél. S Rácz Ede jó mesélő: 'vi s sziaadh a tolt I an u*l színesen formálja mondanivalóját, de mértéktartó, nem csapong az entlékek között, könnyed, de nem terjengős. Pedig hát ko­ra gyermekkorától meghatá­rozó momentumokra emlékez­het. Édesanyját nem is ismer­hette, olyan hamar félárvaság­ra jutott. Hatéves koráig men- helyen élt, vissza, csak akkor került a családba, amikor ap­ja újra megnősült. Tizennégy- évesen már munkába állt Pécs- bányatelepen, András-aknánál a bányában: először csak a felszínen, majd 15. életévét betöltve már a föld alatt is - takarítófiúként. Apja 47 évesen halt meg. Ő meg ott­hagyta a bányát, máshova :ment szerencsét próbálni. Először Budapestre, egy szer­számgépgyárba, de ez a pró­bálkozás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A második nekifutás a pécsi Sörgyárban harminc éMre meghatározta a sorsát: itt lett hivatásos gépkocsivezető 1951- ben. A Sörgyárból 1957-ben került gépkocsivezetőnek az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságához, majd onnan tíz év múltán a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsához.- Harminc évig hivatásos gépkocsivezetőnek lenni, na­gyon fárasztóvá tud óm vál­ni. Ez a szakmoi fáradtság volt az egyedüli oka, s sze­rencsére nem betegség, vagy egyéb körülmény, a pályamó­dosításomnak. Egyik volt kol­légám beszélt rá, hogy ide­jöjjek. Nem bántam meg az akkori döntést: jól érzem itt magam, 'hama.r * beilleszked­tem. A munkám változatos, ér­dekes és el is ismerik. Leg­alábbis remélem, az általam egyébként nagyon nem szere­tett helyzet rám nem vonatko­zik, mármint az, hogy csak ak­kor teszik szóvá a kifogásol­hatót a munkámban, ha már kijavíthatatlan baj van. Min­denesetre Kiváló Dolgozó is let­tem, idén miniszteri kitünte­tést kaptam. Viszonylag jó a fizetésem is: nettóban 6500- 7500 forint havonta. De ami a legfontosabb: a mostani munkám tökéletesen passzol a gépek, szerszámok, barká­csolás iránti eredendő vonzó­dásomhoz. Ezt a hajlamot alighanem apámtól örököltem: ő is, ha kellett lakatos volt, vagy kovács, de asztalosként is megállta a helyét. Nekem nincs ilyesmihez szakképzett­ségem, de az elmúlt néhány év során jó néhány újításom volt már. Az egyik legfrissebb újítása g műhelyasztalán áll: közön­séges kávédarálóból igencsak praktikus, gazdaságosan kis mennyiséget forgatni tudó festékörlőt készített. Néhány ötletes megoldással tökéletesí­tette, kiegészítette a dekorá­ciót végző gépeket, egy má­sik újítása a festékkeverés egyenletességét, folyamatossá­gát oldotta meg. Ismert, megbecsült ember a gyárban, véleményére odafi­gyelnek, s azt nem is rejti vé­ka alá, párttagként sem. Egyébként 1957 óta tagja az MSZMP-nek. Munkásközérzetét messze nemcsak saját sorsá­nak alakulása határozza meg. — Néhány évem van még a nyugdíjig. Már egyedül élek a feleségemmel: ő már nyug­díjas. Közös gyermekünk nincs, de nekem az első há­zasságomból kettő. Az övéivel, o nevelt gyermekeimmelegyütt öt gyerek sorsa, boldogulása foglalkoztat. Már mind csalá­dot alapítottak, összesen hét unokával számolhatok. Akár a munkahélyem dolgozótár­sait, akár családomat nézem, csak azt látom, hogy a fiata­loknak most egyre nehezebb. Csak egy példa: a legidősebb fiam nemrég nősült, bizony nagyon össze kellett kaparni közös összefogással a 220 000 forintos lakásbeugrót. S tu­lajdonképpen ők még szeren­csésnek is mondhatók, mert módunk volt segíteni nekik. Én nem panaszkodhatok: min­dent összevetve - bér, lakás a Déryné utcában, kocsi, nem­rég vettem színes televíziót —, az átlagos életnívón felettiek közé tartozom. Főként, ha azt nézem, hogy különleges igé­nyeim már nincsenek, s meg­oldásra váró saját anyagi gondjaim sem. De nap mint nap hallhatom munkatársaim napi létfenntartási gondjait. Zömében jóval fiatalabbak ná­lam, s egy-'két kivételtől elte­kintve családanyák. Aligha ok nélkül morgolódnak egy-egy bevásárlás után. — Korábban az elvégzett munkának jobban volt látszata a keresetben. Most többet kell letenni az asztalra és kevesebb jut érte. Valamikor ebben a gyáregységben 130-an dolgoz­tak, most alig 60-on, a telje­sítmény viszont megháromszo­rozódott. Tavaly 6000 forint nyereséget fizettek, idén a fe­lére futja. A juttatásokat visz- sza kell fogni, mert ilyen az ország gazdaságának a hely­zete, most kell megspórolni, amit előre el'költötttünk. Én ezt megértem, azért is, mert a helyzetem is könnyebb, mint az ifjabbaké, azért is. mert elég sok mindent megértem, nehezebbeket is, mint ami most von. De nem mindenki gon­dolkodhat ilyen alapállásból. Ráadásul hirtelen jött, hogy sok korábban biztosnak tar­tott eszményünk, eredményünk leomlott, vagy kétségessé vált. Nem titkolom aggodalmamat: a hibák nyílt feltárása, a ■múlt szinte tobzódó kritikája, nemcsak a gyógyuláshoz ve­zető út lehet, de a bizalom- vesztésé is. Ha ennyi hibát tudtunk elkövetni, elnézni a felelősöknek, mi a garancia arra, hogy ezentúl ettől men­tesek leszünk? üzemi tapasz­talatból mondhatnám: garan­cia csak az lehet, ha mindenki jól végzi a saját dolgát. De ezt nem ígéretekből lehet meg­ítélni, hanem a kézzelfogható, látható eredményekből. Dunai Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom