Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-03 / 183. szám

Siker Szigetvári amatőrfilmes New Yorkban A Broadway-n bernytatolt filmek már Londonban vannak « A stúdió: Hzenhaf négyzefméferes panelszoba riába sorolt, sajátos technikai megoldású kísérleti filmeket. — Én sohasem törekedtem az eladl^itóságra. Igyekszem a magam útját járni. Volt is elég bajom a hazai zsűrikkel — mondja Hanczik, a szigetvá­ri új kórház portása. New Yorkba a Soros Alapít­vány segítségével jutott el. Má­jus első két hetét töltötte otU — ötven dollárral a zsebében. — Amikor a fesztivál egyik fő szervezője ezt megtudta, nevetőgörcsöt kapott. Egy gö­rög barátjánál szerzett nekem lakást, az összes lakbér annyi' volt, hogy naponta kétszer en­ni kellett adnom a macskának — eleveníti fel a nem túl szív­derítő élményt. Egyedül képviselte Magyar- országot a nemzetközi Super 8-as fórumon. (Itt jegyezzük meg, hogy ez az a filmes ka­tegória, amely jószerivel halál­ra van ítélve hazánkban. Ma­holnap sem filmet, sem tech­nikai berendezést nem kapni hozzá.) Három Hanczik-filmet mutattak be a Millennium mo­ziban: a Kubust, a Jerikót, és az Alfát. Mindhármat elkérte londoni vetítésre az angol amatőrfilmesek képviselője. A külföldi filmeket nem, csupán az amerikaiakat versenyeztet­ték. így a siker még viszony- lagosabb, mintha zsűri értékelt volna. Hanczik János remény­kedik a folytatásban. London­ban azonban biztosan nem lesz ott: nincs pénze útikölt­ségre. S hogy mi maradt New York­ból? Fotók, diák, filmek tucat­jai a Modern Művészetek Mú­zeumáról, a Brooklyn-hídról, az összefirkált szemeteskocsikról. Egy következő film mozaikkoc­kái. H. J. Hát ez nem ment!- Szerettem volna főisko­lára menni, de nem volt rá pénz, anyámnak a Martfűn tanuló húgomról is gondoskod­ni kellett — foglalja össze minden bizonnyal egyik leg­nyomósabb okát annak, miért kellett a képzőművészettel, an­nak filmes ágával a későbbiek­ben autodidakta módon fog­lalkoznia. A New York-i meghívást idén Kapta az Exit Art Stúdió­tól. Váratlan volt, mégsem egészen meglepetés. Korábban ugyanis már járt európai rö­vidfilmes fesztiválokon, Nyugat- Berlinben, Osnabrückben, Bonnban. Az Amatőrfilmesek Szövetsége ajánlhatta, a Ba­lázs Bélások is, akikkel jó kap­csolatot tart, s nyilván az ame­rikai rendezők közül is láthat­ta valaki itt-ott ezeket a fur­csa, a szerző által a „land­art" (tájművészet?), kategó­ellett.., A Miskolci Hűtőház nem tudott olyan krumplit pro­dukálni az amerikai Mac Donalds cég budapesti bolt­ja számára, mint amelyet a szigorú előírás megkövetel. Ezért az „amik” török krump­lit vásárolnak és szolgálnak fel a pesti hamburgeeevők- nek. De nincs baj, mert már tavaly beszereztek olyan vetőkrumplit — később el is vetették -, amely megfelel a cég igényének. Szeptem­berben már ott lesz az új izé . . . nem is krumpli, ha­nem burgonya, hiszen ezt a fajtát már eleve emelkedet- tebb név illeti meg. Nos, milyen ez a burgonya: sárga, maximum 6—8 centi hosszú lehet, 3 perc alatt meg kell, hogy süljön, méghozzá aranysárgára. Ez az előírás. Hat nagyüzemi gazdaságot kértek fel a burgonya ter­mesztésére. Az amerikai cég képviselői havonta ellenőr­zik, hogy női, cseperedik a krumpliszár s alatta a bur­gonya. Rendben van. Csak ott nincs valami rendben, ahogy a rádiós hírt kom­mentálták. Mert ugye felve­tődött, hogy miért nem tud­tunk előbb is ilyen jó kis burgonyát termeszteni, másrészt meg lám ... ez ta­lán az igazi kereskedelmi cég - mármint a Mac Do­nalds -, akik ugye, minden­ből a legjobbat akarják, a fogyasztó számára. A riporter is rácsodálkozik e fennagy igényességre, amelytől mi, ugye, rég elszoktunk ... Azt mondja, nálunk azért nem volt eddig ilyen burgonya, mert' megszoktuk, sőt, meg­szerettük az úgynevezett fe­hér krumplit évtizedeken ke­resztül. Hát mit mondjak: szokta ám a jó fene. Én nem vagyok krumpli- szakértő, de a fehér - és szétfövő, lisztes krumpli sze­rintem dödöllének való -, ám ezen kívül még termesz­tettek szép hazánkban ilyen fajtákat is, mint hogy Ella-, meg Rózsa-krumpli, meg kifli-krumpli, meg Gülbaba, meg az úgynevezett somo­gyi sárga, hogy hirtelenjé­ben felsoroljak - laikuson meg kevés van és úgy ta­vasz közepén már a dobo­zolt- krumplipehelyt is el­kapkodja ez az élhetetlen, elégedetlenkedő vásárló. Ta­valy ősszel - nem felejtet­tem el! - egy miniszteriális illető azt jósolta, hogy d következő év tavaszán vár­hatóan krumplihiány lesz. Azonmód rohantam a bolt­ba néhány doboz pehelyért, hogy tavasszal legyen mit ennem. Hát elmúlt a ta­— egynéhányat. Hogy miért tűntek el ezek a fajták és egyáltalán miért nincs a burgonyafronton választék, azt én meg nem mondha­tom. De hogyan is várhatnánk választékot, amikor a meny- nyiség okoz legtöbb gondot: évről évre visszaköszön a „krumpli"-gond. Hol sok van belőle - és akkor még a termesztők házalnak is kí­nálva portékájukat -, hol vasz, itt van már a nyár el­ső fele és kiderült, annyi krumplink van, hogy a ter­mesztők sírvafakadnak. A kadarkúti krumplisok ilyeneket mondtak a rádió riporterének: „Hat-hét fo­rintért kínáltuk a burgonyát, de nem vitték el, vártuk, hogy szokás szerint adnak zsákokat az átvevők, de nem jött senki a faluba...” Egy asszony: „Föletetem a disznókkal, mást nem csinál­hatok, mert ki kell szednem „a földből, hogy a talajt másodvetésre előkészítsem... Az idő sürget...!" Egy fér­fi: „Hét-nyolcszáz forint egy mázsa vetőburgonya. Miből vegyem meg, amíg ezt le nem adom . . .? Harmadik termesztő: „Ahol átvették a krumplit, fizettek érte 6-8 forintot és a városi nép meg — ezt láttam saját szemem­mel a boltokban - 30-40 forintért kapta meg. Igaz­ság ez?” Egy illetékes át­vevő: „Mi 80 mázsát küld­tünk fel rendelésre Pestre és a jóég tudja miért, miért sem, a krumpliszállítmány Pestről Pécsre került. Érti ezt valaki?" Nem. Legalább is jóma­gam nem. De nem is ha­gyom abba a krumpli-ügy fölötti elmélkedésemet. Jövő lyenkor folytatom. Rendesen, mint minden évb'en. Legföl­jebb arról írok, hogy most meg nincs krumpli. És rá- csodálkozok a Mac Donalds- cég remek üzleti érzékére. A képünkön látható Clio Goldsmith amerikai milliárdos, lány apja megvett egy egész filmgyárat, hogy lánya mozi- sztár legyen. Az első filmjé­ben egy öngyilkosságra készü­lő feleség tragédiáját játszot­ta el, a moziközönség har­sány röhögése közben. Mennyi jut kultúrára? íme néhány válasz: a vilá­gon a legtöbbet Svédország­ban áldoznak erre, mégpedig évente és lakosonként 35 dol­lárt. A sorrend: Kanada és Franciaország 32—32, Hollan. dia 29, NSZK 27, Egyesült Ál­lamok 16, Olaszország 14 és Nagy-Britannia 10 dollárnyi összeget nyújt az államkasszá­ból évente minden lakosa kul­turális ellátására. Dusodduddu masolodduddu Egy Maddeddu nevű fiatal japán színésznő és pantomi­mes ezzel a címmel mutatott be önálló estet Párizsban. A cím értelmét egy amerikai ki­adású japán szótárban sem leltük, de a hírek szerint a párizsi közönség túlélte az elő­adást. Ez is nacionalizmus? A francia kulturális miniszté­rium irányelve szerint a francia rádióállomások szórakoztató­zenei adásaiban az adásidő javát francia zeneszerzőknek kell fenntartani. A New York-i Modern Művészetek Múzeumában Hanczik János műtermét lát­va, alig gondolhatná bárki is, hogy a szigetvári fiatalember Super 8-as amatőrfilmjeit nem­rég a New York-i Broadway egyik mozijában mutatták be. A felvételeket fényképező­állványról, egyszerű dohányzó- asztalkán készíti, a hangkulisz- szát két öreg szalagos magnón keveri a képek alá. Mi hát sikerének titka? Való­Fotó: Hanczik J. szinűleg a szakma fanatikus szeretete és a kitartás. Művé­szeti gimnáziumot végzett Pé­csen, Lantos-tanítvány volt, mint a többiek, Pincehelyi, Ficzek, Major. A zeneszerző szülőváro­sában, Keszthelyen hang­verseny-sorozat kezdődik hétfőn este 8 órakor a Fes­tetics-kastély tükör-termé­ben. Perényi Eszter hege- i dűművész, Baranyay László zongoraművész kíséretében az Esz-dúr szvitet, az e- ' moll triót adja elő, ilj. Kér- j tész Ottó gordonkaművész közreműködésével. Szerdán . Andrea Kauten zongora­estjére kerül sor, míg pén­teken Kocsis Albert hege­dűestje zárja a sorozatot. A művész este 8 órától kezdődő műsorában hall­hatjuk a Nemzetközi Bar­tók Kamarazenekart. Filmárusítás a posta- hivatalokban Egy hónap múlva, au- j gusztus elsejétől a Magyar Posta és a Forte váci gyá- < ra által kötött szerződés alapján az ország posta- ; hivatalaiban megkezdődik a Forte színes negatívok árusítása. Ugyanakkor, szintén e megállapodás alapján bármely típusú exponált színes filmet in­gyen postázni lehet a Forte színes laboratóriu­mába, ahol előhívják, és egy héten belül utánvé- teles küldeményként a feladónak visszaküldik. Ahogy termálvizekben, épp­úgy barlangokban is gazda­goknak számítunk Európában. Magyarországon az ez idáig feltárt barlangok száma meg­haladja a kétezret. Közülük a legnagyobbak, legjelentősebbek a budai he­gyekben, cr Bükkben, s minde­nekelőtt az Aggteleki-korszton találhatók. Ez utóbbi terület a 200 barlangjával — köztük 14 fokozottan védettel, s a világ- viszonylatban is leghosszabb és legszebb cseppkőbarlangok közé számító, 25 kilométeres Baradlával —, nemzeti park, s egyben az UNESCO által is nyilvántartott bioszféra rezervá­tum. Az Aggteleki-karszt bar­langjainak össrhosszúsága megközelíti b 40 kilométert, de a barlangászok úgy tartják: tartogat ez a terület számukra még meglepetéseket, feltárható új barlangokat. A Magyar Karszt- és Bar­langkutató Társulat ez évi köz­ponti kutatótáborót tehát nem véletlenül az Aggteleld-ikarszton rendezi meg július 1-jétől 16- ig; A Jósvafő határában már péntek óta működő tábor, a szervezés tekintetében főpró­bának számít az 1989. augusz­tusában Magyarországon meg­rendezendő X. nemzetközi bar­langkutató világkongresszus­hoz. A kutatótóbornak ennél jóval konkrétabb célja is van: egy régebb óta ismert, de tel­jességében fel nem tárt bar­lang meghódítása, rejtélyeinek megfejtése. az Amphora Búvárklub veze­tője úgy vetett számot az esé­lyeikkel, hogy a szifon bejára­tát mesterségesen kitágítva, már komolyabb búvárfelszere­léssel 60 méter mélységben tudnak leereszkedni, majd 150 méter hosszan, víz alatt úszva jutnak el a barlang olyan pontjára, amely már nincs tel­jesen víz alatt. Ez a könnyű­búvárok lehetőségének határa. Ha a valóság felül, vagyis eb­ben az esetben alulmúlja a becsléseket, a barlang további részének feltárását másutt kell megpróbálni valószínűsített, vagy mór bizonyított víznyelőin keresztül. A Kossuth-barlanghoz tar­tozó Tohonya-forrás vízössze­tételének, vízhozamának közel két évtizedre kiterjedő vizsgá­lata eredményeivel arra utal, hogy ennek a barlangnak a rendszere az országban talál­ható legnagyobbak közé tarto­zik. Feltételezett hosszá 4,5 ki­lométer. A közel száz barlan-. gász — köztük külföldiek is és két baranyai —, a kutatótábo- rozós során azon rejtélyek nyo­mába is ered, hogy a Tohonya- forrás vize miért produkál az időjárástól függetlenül is ára­dásokat, miért növekszik a víz hőmérséklete fordítotf arányban a vízhozammal? A kutatás kiterjed a térség még több, teljesen fel nem tárt 'barlangrendszerére, így pél­dául a Ba.radla-tetőre is. D. I. A tóbor szervezői még a kutatás megkezdése előtt er­ről a kevésbé ismert, Kossuth nevét viselő barlangról, tudo­mányos célkitűzéseikről tartot­tak sajtótájékoztatót a héten. A stílusosan a budapesti Szem- lőhegyi barlang fogadótermé­ben rendezett tájékoztatón részt vett a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 80 éves díszeTnöke, dr. Kessler Hubert is, aki már 1933-ban valószínűsítette a Tohonya-for­rás mögötti barlangot, majd 1956-ban fel is tárta, mintegy 500 méter hosszan, a jelenleg ismert végpontjáig. Ez a vég­pont egy szifon, vagyis a bar­langnak egy olyan része, ahol a mennyezet a víz alá bukik. A szifon bejárata olyan szűk, hogy ez • idáig hosszabb víz alatti tartózkodásra alkalmas oxigénptjlackkal nem tudtak átjutni rajta a könnyűbúvárok. Kisebb tartamú palackokkal eddig harminc méter mély­ségig jutottak le, de onnan vissza kellett fordulniuk. Ezért is nevezték el Reménytelen­szifonnak ezt a pontot a bar­langi könnyűbúvárok. Ennek az átúszósával kezdik meg most a barlang további részé­nek feltárását. Ember Sándor, Az aggteleki Baradla-barlang egy részlete Goldmark­napok Keszthelyen Barlangasz kutatötabor Josuaffön m Újabb óriásbarlang az Aggteleki-karsztban? Panoráma 4 vasárnapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom