Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-28 / 208. szám

1988. július 28., csütörtök Dunántúli napló KVM-tervek a szabályozásra, a támogatásra Az utóbbi évtizedek első, tervezett belvízrendezése Hirden valósult meg. A munka egy évig tartott. Fotó: Läufer László Merre folynak a mecseki források? A pécsi tükék még emlékez­nek a mecseki szőlősgazdák társadalmi szervezetére, a hegyközségre, amely szigorúan ellenőrizte a telektulajdonoso­kat a telkük vízelvezetésében, a hordalékfogók, szikkasztók karbantartásban. Ma nincs ilyen gazda a hegyoldalban. Viszont egyre nagyobbak a ká­rok, nemcsak az elúszott ter­mőföld, hanem a belvárost idő­ről időre elöntő vizek miatt is. Ma is gyakran meglepetésként jön az ár, azt viszont már tudjuk, hogy hol okozza a leg­nagyobb gondokat. Halász Miklós, a városi ta­nács építési és közlekedési osztályának főelőadója tér­képet mutat, amelyen 39 piros karika jelzi a veszélyben lévő csomópontokat a belvárostól a legdélibb szegletekig. Az el­múlt hetek lakossági fórumain, szakmai vitáin mind többen jelezték gondjaikat a rende­zetlen belterületi vizekről, ép­pen a tavaly nyári súlyos ká­rok megismétlődésétől tartva. A problémák és a tennivalók ismertek - bár számos réteg­víz, forrós helyéről, mozgásá­ról ma is keveset tudunk, leg­feljebb egy-egy épület elönté­sékor derül ki a létezése de éppen a megvalósításra költhető pénzből van igen ke­vés. A Dél-dunántúli VÍZIG két éve készült tanulmányterve egyértelműen fogalmaz: éven­te 24 millió forintos karban­tartással több évtized alatt le­het rendezni a belterületi vize­ket. A most kétmillió forintból tisztított, zárt csapadékcsa­tornákra évente ötször ennyi pénzzel, tizenöt év alatt elfo­gadható szinten lehetne üze­meltetni a rendszert. Mindez csak a rendszeres foltozgatá- sához szükséges pénz, az ellá­tatlan területek fejlesztése en­nek többszöröse. Ahhoz ugyan­is, hogy a megyeszékhely bel­területi vízrendezése elfogad­ható szinten működjön — a tanulmánytervekből ismert —, beruházásokra lenne szükség: kiépíteni az északi és déli te­rületen az övárok rendszert, majd a többkörös védelmet. Északról lefelé haladva fel­fogni a lezúduló vizet az Asz- talos-Surányi út vonalán, majd az Alkotmány-Aradi vértanúk— Vak Bottyán úton, innen lefe­lé két irányba, a Landler Jenő utca és a sörgyár környékén elvezetni. Aztán vannak város­részek, amelyeknek nincs sem­miféle vízrendezése, mint a Makár domb, Bálics és Dona­tus. Hiányos a csapadékcsa- tora-hólózat is, míg a meglévő nem bírja a terhet. Csak be­csülni lehet, de mintegy 80— 100 forrás van, ami ismeretlen módon mozog a hegyoldalban, a város alatt. Ezen a komplex programon a pénzek csordogálása miatt lépésenként lehet előrehalad­ni. Az sem kevés, hogy az utóbbi években jóval többet költ a város a vízrendezésre, ennek része a tanulmányterv megrendelése is. Jelez az is, hogy az utóbbi hónapokban többször szerepelt a testületek napirendjén a feladat, és en­nek köszönhetően idén már majdnem kétszer annyit, mint az előző években, összesen ti­zenötmillió forintot költenek el erre a munkára. Eredmény az is, hogy az újonnan készülő rendezési ter­vek fontos része a belvízren­dezés, sőt a magánépítkezők- től is elvárják az építési en­gedély kiadásakor. A Környe­zetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisrtérium pedig részletes szabályozásra készül, várható az árvízkárelhárító társulatok szervezésének, működésének kidolgozása, valamint a kárel­hárításra és a belvízrendezés­re egy támogatási rendszer be­vezetése. Az országos szabályozás le­hetőséget ad arra is, hogy a tanácsok erőfeszítésein túlme­nően a lakóközösségek is részt vegyenek a munkában. Tavoly a Táncsics Mihály utca felújí­tásakor a külső munkákhoz csatlakoztak a lakóház-tulajdo­nosok is. A tanácstagok anya­gi támogatást nyújtottak a tanácstagi alapból a hirdi víz­rendezéshez, egyébként az utóbbi évtizedekben ez volt az első ilyen jellegű tervezett munka, és hozzájárulnak a meszesi vízfolyás tisztításához is. G. M. Kevés a szakember Sokat kell várni az ortopéd Az országban egyre több gyerek és felnőtt kénytelen or­topéd cipőt viselni. Részükre a lábbeliket mindössze három helyen: Budapesten, Szegeden és Keszthelyen készítik. A na­gyobb városokban egy-egy maszek cipész is foglalkozik vele. Budapesten a Gyógyá­szati Segédeszközök Gyárában és az Alfa Ipari Szövetkezet­ben készítenek ortopéd cipő­ket. A keszthelyi és a szegedi üzem is a budapesti központ­hoz tartozik. Az ortopédiai ágazatban 250-en dolgoznak, közülük 140-en vidéken. A kis­újszállási gyáregységben ké­szülnek a botok, mankók, já­rógépek, és a betétes pelenká- zó Rugi-nadrógok. Az ortopéd cipő SZTK-térí- tésre 300—700 forintba kerül. Minél rászorultabb valaki, mi­nél nagyobb a korrekció, an­nál kevesebbet kell fizetni. A teljes ár azonban több ezer forint, attól függően, hogy úgynevezett könnyű, vagy ne­héz ortopéd cipőről van szó. — Az ortopédcikkek, lábbe­lik készítése teamrendszerű munka - tájékoztat Kozma De­zső, a Gyógyászati Segédesz­közök Gyá rának ortopéd-be­tegellátási ágazatvezetője. — Itt együtt dolgozik a technikai szakember, az orvos és a gyógytornász. Az elkészített segédeszközt együttesen ellen­őrzik, és tanítják be a haszná­latát. Ez az eljárás a járógé­peknél, a művégtagoknál és más ortopédiai eszközöknél is. A cipők egyedi mintavétel alapján készülnek. Kevés szak­ember dolgozik ezen a terü­leten, ezért hosszú a vállalási határidő. Egy-egy lábbelire csaknem egy évet kell várni. Egyedül a gyerekcipőknél tud­ják — nem minden esetben — tartani a harmincnapos határ­időt. Az ortopéd cipő készíté­se Nyugat-Európóban a mes­terségbeli tudás csúcsát jelen­ti, ők a legjobban megfizetett mesterek. Magyarországon is dolgozott valamikor aranyko­szorús ortopéd cipész, ver­sengték érte az orvosok. Je­lenleg azonban a Gyógyászati Segédeszközök Központi Gyár­egységében csak hat nyugdí­jas dolgozik, ők még ismerik a mesterség minden csínját- bínját, egyedül készítik el a megrendelt lábbeliket a minta­vételtől kezdve a talp, lábfej és a boltozat kialakításáig. Az ortopéd cipő mindig egyedi. A megrendeléskor fi­gyelembe veszik a beteg fog­lalkozását, életmódját és rész­letesen megismerkednek pana­szaival. Nagyon fontos a pon­tos méretvétel. Megrajzolják a talp körvonalát, és a lábnyo­mot. Utána rögzítik a körfo- gati méreteket. Nagyfokú el­változásnál gipszminta után ké­szítik a cipőket. Havonta átla­gosan kétszáz pár lábbeli ke­cipőre rül ki a műhelyékből, azonban 600-at rendelnek meg. Mind­ezt 75 cipész készíti, elsősor­ban kézi munkával. Szinte le­hetetlen gépesíteni ezt a fajta cipőgyártást.- Az ortopéd cipők várako­zási idejének rövidítését a gyár is szívügyének tartja — folytat­ja beszélgetésünket Kozma Dezső. - Folyamatosan képez­zük a központunkban oz ipari tanulókat. Fenerstadler István orto­péd cipész, szakoktató a gyár­ban. Fiatol, harminckét éves. — Már tizenöt évvel ezelőtt meg kellett volna kezdeni az utánpótlás nevelését. Az or­szágban már csak néhányon értenek ehhez a mesterséghez. Nekem az apám és a nagy­apám is ezzel foglalkozott. Én tőlük tanultam a mesterfogá­sokat. Hosszú évek gyakorlata szükséges ahhoz, hogy az em­ber 'képes Jegyen egy-egy bo­nyolultabb cipőt elkészíteni. Nagyon fontos az is, hogy tud­jon 'bánni beteg emberekkel. Nem könnyű megszokni a de­formálódott láb látványát, fő­leg akkor ha az pici gyereké. Sajnos egyre több ilyen meg­rendelőnk van. Nekik gyorsan kellene cipőt csinálni. Azon­ban az a fura helyzet van, hogy az anyaghiány szinte el­törpül a szakember hiánya mellett. Szalai Kornélia 3 Új köntösben a Magyar Ifjúság E héttől színes nyomással, a legjobb minőségű, hazai gyártású felületkezelt papí­ron jelenik meg a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség lap- jo, a Magyar Ifjúság. A 16 színes oldallal és színes bo­rítóval készült ifjúsági heti­lapot szerdán mutatták be az újságíróknak a KISZ KB székházában. Az új küllemű Magyar Ifjúságról Gubcsi Lajos főszerkesztő szólt rész­letesen, a lapgazda nevé­ben Gönci János, a KISZ KB titkára vázolta a terve­ket, míg a kiadási háttérről Király G. István, az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat igazgotója beszélt. A tájékoztatón elhangzott, hogy a lap igyekszik meg­tartani korábbi magas pél­dányszámát, azaz — a postai terjesztéstől függően — át­lagosan 180—200 ezer pél­dányban jelenik majd meg. A formai megújulás nyo­mán átalakult a lap szerke­zete, óm tartalmát továbbra is a fiatalabb korosztály ér­dekképviselete, illetve politi­kai nézeteinek, társadalmi szerepvállalásának, útkere­sésének 'megjelenítése jel­lemzi. Emellett ezentúl is szerepet vállal a nemzeti múlt, a hagyományok ápolá­sában, a magyarságtudat erősítésében, történelmünk és mai fejlődésünk össze­függéseinek érzékeltetésében.' Fokozott figyelmet fordít 'majd a lap a fiatalokat hát­rányosan érintő problémák — mint a lakáshelyzet, a teljes foglalkoztatás bizony­talanságai, a tizenévesek társadalmi térvesztése - vizsgálatára. A lap ezentúl is rendszeresen hírt ad kul­turális, művészeti esemé­nyekről, tudósít a pop- és rockzene világáról, s ugyan­csak olvasható a közkedvelt sportrovat és az orvosi ta­nácsadás. Az új lapból el­marad viszont a havonta egyszeri melléklet, ám a szerkesztőség törekszik tema­tikus számok összeállítására, így például az első színes lapszám gerincét — a közel­gő évforduló előtt tiszteleg­ve - István király szellemi, politikai örökségének bemu­tatása adja. A nyomdatechnikai háttér­ről szólva elmondták, hogy továbbra is a Zrínyi Nyom­da állítja elő a lapot, és ehhez központi támogatások­kal olyan beruházásokat haj­tott végre, amelyek garan­tálják a színvonalas küllemű újság nyomását. Bár a KISZ növelte a do­táció összegét, a megújult Magyar Ifjúság korábbi árá­nak kétszereséért, 13 fo­rintért kapható majd. Az előfizetők azonban ez év vé­géig még a régi áron kap­ják a színes hetilapot. Hol feleled, Hol elhal A Tettye vendéglőben hangulatos sramlizenével kedveskednek a vendégeknek Pécs éjszakai A diszkrét félhomályban lé­zerfény villog. Az asztalok mellett elegáns hölgyek és űrök várják a műsort. Még né. hány perc és a 'kés, a villa, a póhár megáll a kézben, elsö­tétül a szín, kezdődik a pro­dukció: egy 30-as évei felé közeledő hölgy énekel, majd egy ifjabb, fedetlen keblű, szőke szépség 'következik. A csábos mozdulatoknak nincs túl nagy sikere. Langyos taps, 5 néhány csipkelődő megjegy­zés kíséri erőfeszítéseit. Néhány hete történt, hogy nem túl feltűnő, apró kis pla­kátók jelentek meg a pécsi utcán. A sokat sejtető szölveg. bői kiderült, hogy a város újabb éjszakai szóralkozóhely- lyel gazdagodótt, bár nyílt a Szőlőskert vendéglőben, finom étetekkel, italokkal és műsor­ral. A korábbi években sokan próbálkoztak már valami ha­sonlóval. De a pécsi éjszakát eddig még senkinek sem si­került hosszabb időre tarta­lommal 'meatöltenie. Nemrég a Maxi bár kirakatüvegei mögül is eltűntek a színes fo­tók. Állítólag ebben annak is szerepe volt, hogy a környék lakói nehezen tűrték az éjsza­kai zajokat. — Sajnos, mi még nem tar­tunk ott, hogy egy üzlet ter­vezésénél, kialakításánál a hangszigetelésre is gondolja­nak — meséli vendéglátós is­merősöm, aki eltöltött már pár évtizedet a szakmában. — Mi legfeljebb annyit tehetünk, hogy keresünk egy gmk-t és beépíttetünk egy elektromos szerkentyűt a hangerősítőbe, ami ha túllépnek egy bizonyos hangerőt, kikapcsolja a be­rendezést. Ez persze csak egyik része a dolognak, hiszen az igazi zajforrás maga a vendég, aki a tapasztalatok szerint a szó- rakozóhelvekről 'kilépve nem mindig tudja, mi az illem. A nyári melegben nyitott ablak­nál alvó átlagpolgár nemcsak p bongos szót veszi zokon, de a hajnali motorzúgást, a taxiajtók csattanását is. Pécs éjszakai élete hol fel­éled, hol elhal. A hangos bot­rányoktól, de az újszerű kez­deményezésektől sem mentes. Az Olimpia a 70-es évek ele­jén például sokak kedvenc szórakozóhelye volt. A bejárat­nál díszes egyenruhában por­tás ál'lt, a kerek márványaszta­lok mellett, bőrfotelekben ült a közönség. — Színvonalas programokat rendeztünk mintegy két—két és fél évig — emlékezik dr. Far­kas Zoltán, az egykori üzletve­zető. — Felvettük a kapcsola­tot a Pannónia Szálloda Vál­lalattal, aki a pesti Maximot és a Moulin Rouge-t üzemel­teti. Barna Tibor művészeti igazgató segített, hogy olyan művészeket kapjunk, akik ak­kor tértek haza hosszabb vagy rövidebb külföldi turnéról és itthon éppen nem volt mun­kájuk. Olyan számokat is kap­tunk, mint például a Rondini bűvész, vagy a Szénási házas­pár, akik tányér-zsonglőrök vol­tak. — Mégis, miért lett vége? — Nehéz erre válaszolni, de ahogy a művészék lehetőségei bővültek, önállóan is köthettek szerződést, könnyebben kint. ma (adhattak, megszűnt Pécs kiváltságos helyzete. Persze Iközben a vendégkör összetéte­le is megváltozott, egy részük unta a műsort, gyakoriak let­tek a hangos beszólások. Hat—nyoic hónapig keményen megválogattuk, kit engedünk be, kit nem. De egy idő után 'már nem bírtunk az embe­rekkel. élete 10—11 óra után szinte kihalt a város. Néhány szerelmespá­ron, vagy az ide-oda cikázó taxikon kívül ólig van valaki az utcán. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nincs éjsza­kai élet. Csakhogy itt nem olyan leplezetlenül zajlanak a dolgok, mint Hamburg híres- hírhedt szórakozónegyedében. Nincsenek csillogó-villogó show-műsorok, vendéglők előtt nem áll senki, hogy beljebb invitálja az embert és a lá­nyok sem szólítanak le, tesz­nek ajánlatot. — Rengeteg olyan változást tapasztalunk, ami kedvezőtle­nül hat a forgalomra és a nyereségünkre is — magyaráz­za Pálli József üzletigazgató, akivel a Szőlőskert egyik asz­tala mellett beszélgetünk. — A hagyományos vendéglátás válságban van, s nem lehet megmenteni azzal, hogy kü­lönböző akciókkal vagy prak­tikákkal próbáljuk becsalogat­ni az embereket. Szerintem egy jó éjszakai szórakozóhely­re Pécsett is igény van. — Nem zavarja, hogy ebbe már többen belebuktak? — Tulajdonképpen mi egy intim hangulatú, szórakoztató ételbárt nyitottunk. Szeretnénk anndk lehetőségét megterem­teni, hogy itt bárki nyugodtan elfogyaszthasson egy késői va­csorát, vagy találkozhasson barátaival. — Nem lél a konkurenciá­tól? — Nézze, ide jönnek kollé­gák is, de én is éppen teg­nap éjjel voltam a Corsában, ahol Bornemissza Géza készí­tett egy műsort és azt mutat­ták be a tanács képviselőinek. Vannak ötleteink, gondolata­ink, majd meglátjuk, mi lesz. Ferenci Demeter

Next

/
Oldalképek
Tartalom