Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-28 / 208. szám
Vilég proletárjai, egyesüljetek! Dunántúl XLV. évfolyam, 208. szám 1988. július 28., csütörtök Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Az állattenyésztés helyzete jó (3. oldal) A pécsiek véleménye a tanácsi munkáról (6. oldal) Egy év után: megújult a Tünde, (írásunk az 5. oldalon) Éneklő Pécs Hazai közönségünk néha csodálkozva, sőt kételkedve hallgatja külföldön járt muzsikusok, énekesek, újságírók tudósításait arról a lelkes fogadtatásról, amelyben egy-egy jó magyar kórus részesül a határokon túl. Hiszen itthon közelebbről szemlélvén kórusmozgalmunkat, elsősorban gondjaink tűnnek elő: az iskolai oktatás és a közművelődés hiányosságai. S ezek lényében a beszámolókat könnyen tarthatjuk a messziről jött ember elfogult túlzásainak. De most itt van két és lél ezer messziről jött ember, akiket a magyar kórusmuzsika szeretete, a magyar kóruspedagógia híre hozott ide Keletről és Nyugatról, és persze, a kíváncsiság: milyen ország Bartók, Kodály, Bárdos országa, ahol annyi jókedvvel és magas színvonalon ének- - lő, a világ minden táján szívesen logadott énekkar terem. Művészeknek és diplomatáknak egyaránt kedvenc fordulatuk: a művészet elősegíti a népek barátkozását, és előkészítheti az országok politikai közeledését. Ha valahol, az európai kórusmozgalomban ez különösen igaz. Nyugat-Európa két nagy zenei tradícióval rendelkező nemzete, amely háromnegyed évszázad alatt három háborút vívott egymás ellen, a második világháború után a művészet segítségével szőtte újra békés kapcsolatait — francia fiatalok kezdeményezésére német fiatalok szervezésében: előbb színház, aztán zene, aztán kórus közvetített a két ország között. Ebből jött létre az Europa Cantat, a nagy európai kórustalálkozó gondolata és az Ijúsági Kórusok Európai Szövetsége, amely 1961 óta szervezi a háromévenkénti fesztivált és a tizenkét nyugateurópai tagország nemzeti kórusszövetségeinek találkozóit. A tizenharmadik tag: Magyarország. Elsőként a szocialista országok közül. A magyar kóruskultúra tekintélye alapozta ezt meg, és a magyar külpolitika nyitottsága tette lehetővé. Legyünk rá büszkék: amikor még mindig annyi nyílt és rejtett indulat akadályozza, hogy az európai népek egymás felé nyújtott keze találkozzon, és minden korlátozás nélkül csendüljenek fel a nemzeti és nemzetközi kórusirodalom legszebb művei - akkor Magyarország valamiben, valami jó ügyben ismét első volt. Morcé/ Corneloup francia karnagy, az Europa Cantat egyik szervezője és a magyarországi helyszín elkötelezett szorgalmazója egy interjúban a másik oldalról világította meg a rendezvény fontosságát. ,,Nem tudom, önök felfogják-e igazán, mit jelent ez a nyugatiak számára. A nyugat-európai kórustalálkozókon a szocialista országok együttesei rendszeresen képviselik kóruskultúrájukat. Az ellenkezője nem jellemző, vagyis a nyugati kórusok viszonylag ritkán utaznak szocialista országok versenyeire. Most egyszerre 1800-an jönnek ide Nyugatról. Lehetséges szocialista o.szágban megrendezni a fesztivált, igen, évtizedek politikai elzárkózása után megvalósítható a nagy gondolat. Az, hogy szocialista országban összegyűlik ennyi énekes Keletről és Nyugatról, igazi nagy siker.” És a pécsi ember büszkesége . . . Kétszáz éve van szervezett állami zeneoktatás a városban, egyházi kórusok, munkásdalárdák vetették meg annak a hagyománynak az alapjait, amely általános iskolától főiskolai szintig terjedő zeneoktatást jelent ma, diák- és felnőtt kórusokat, világjáró, fesztiváldijas énekkarokat. Sok együttes népszerűsitette a várost az elmúlt évtizedekben: külföldön a magyar kórusmuzsika iránt érdeklődők megtanulhatták Pécs nevét. Sokan eljöttek ide, megtapasztalták a város művészetpártoló légkörét, és a nemzetközi kamarakáruslesz- tiválon, a komlói nemzetközi gyermekkórus fesztiválon azt is láthatták: a legjobbak mögött kiváló pedagógusok és lelkes diákok, felnőttek hosszú sora áll még. A feltétel megvolt tehát, hogy a versengő országok és a még szóba jött városok között Magyarország és Pécs legyen a tizedik Europa Cantat színhelye. Pécs szeretettel várja vendégeit. Bemutatja kóruskultúráját, műemlékeit, idegenforgalmi látványosságait: büszke akar lenni, és a nagy esemény híréből, nevéből erőt meríteni az ünnepek utánra. G. T. A Nemzetközi Kórus próbál Willy Gohl vezetésével Cseri László felvétele Grósz Károly találkozott Ronald Reagannel Ronald Reagan és Grósz Károly DN—MTI—TELEFOTO Az amerikai elnök egyetért gazdasági terveinkkel Ronald Reagan amerikai elnökkel találkozott szerdán Washingtonban Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Miniszter- tanács elnöke. A magyar kormányfőt ünnepélyesen fogadták a Fehér Házban, az úgynevezett nyugati szárny, a West Wing bejáratánál. Az amerikai fővárosban kialakult szokás szerint már az odavezető útvonalon, a Pennsylvania Avenuen a két ország zászlóival díszítették fel a lámpaoszlopokat. A kaputól a bejáratig vezető út mentén a fegyveres erők díszalakulata sorakozott fel az ötven amerikai állam zászlajával, a bejáratnál a két ország zászlaját emelték magasba a katonák. Az épület bejáratánál George Schultz külügyminiszter, John Whitehead, a külügyminiszter első helyettese és Selma Roosevelt, protokollfőnök fogadta a magyar miniszterelnököt: ők kísérték Reagan elnök dolgozószobájához. Az elnök a kandalló előtt hellyel kínálta vendégét; a tudósítók rövid időre be is mehettek a megbeszélés színhelyére. A Magyar Televízió tudósítója az amerikai elnököt arról kérdezte, hogy véleménye szerint mi lehet Magyarország szerepe a kelet—nyugati kapcsolatok jövőjének alakításában.- Nem az a kérdés, hogy mi lehet a szerepe a jövőben, hanem az, hogy milyen szerepet tölt be máris — válaszolta Reagan. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a Grósz Károly által képviselt politikáról, a gazdasági tervekről, az elnök így válaszolt: — Nagyon egyetértek mindezzel. Erről fogunk tárgyalni. A két államférfi előbb rövid tárgyalást folytatott Reagan dolgozószobájában, csupán a tolmácsok és a jegyzőkönyv- vezetők jelenlétében, majd az elnök dolgozószobája mellett, az amerikai kormány üléstermében plenáris üléssel folytatódtak a megbeszélések. Magyar részről a plenáris ülésen Grósz Károlyon kívül részt vett Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, dr. Kapolyi László, a Minisztertanács kormánybiztosa, Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyettes, dr. Házi Vencel, Magyarország washingtoni nagykövete. Az amerikai oldalon Reagan elnök mellett foglalt helyet George Bush alelnök, George Shultz külügyminiszter, John Whitehead, a külügyminiszter első helyettese, Rozanne Ridg- way külügyminiszter-helyettes, Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. A plenáris ülés után Reagan elnök munkaebédet adott Grósz Károly tiszteletére az elnöki rezidencián. Az ebéden a két tárgyaló küldöttség tagjain kívül részt vett James Baker pénzügyminiszter, William Verity kereskedelmi miniszter, Charles Wick, az Egyesült Államok tájékoztató ügynökségének (USIA) igazgatója, Colin Powell tábornok, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Mariin Fitzwater, Reagan elnök szóvivője, Ken Duberstein, a Fehér Ház politikai apparátusának vezetője. Az ebéd befejeztével Reagan elnök a Fehér Ház diplo. imáciai bejáratához kísérte vendégét. Itt* újból felsorakoztak a két ország, illetve az amerikai államok zászlóit vivő katonák. A két küldöttség búcsúját sok televíziós kamera, fotóriporter örökítette meg, igen nagy számban jöttek el az újságírók meghallgatni a két vezető búcsúnyilatkozatát. A bejárat előtt felállított mikrofonhoz elsőnek Reagan elnök lépett:- Főtitkár úr, az ön látogatása fontos sikernek minősül. Történelmi szakaszt jelent az amerikai—magyar kapcsolatok új történetében, amely tíz évvel ezelőtt kezdődött meg, Szent István koronájának visz- sza j u itatásával — mondta bevezetőjében, majd méltatta a magyar törekvéseket.- Főtitkár úr, tárgyalásaink alapján meggyőződésem: az ön szándéka olyan vezetés megvalósítása, amely teret ad annak az energiának, ötletességnek, előretekintésnek, amelyet a magyarok oly bőségesen birtokolnak. S ha most hazatér, remélem, új benyomásokat visz magával Amerikáról, remélem, emlékezni fog arra, amit itt látott, egy olyan társadalom erejére, amely szabad, amely elkötelezte magát az alapvető emberi jogok mellett, s amely nyitott a különböző vélemények, mindenfajta tehetség előtt. Kérem, vigye magával legjobb kívánságainkat sikerükhöz. Közelről figyeljük a magyarországi fejleményéket és reméljük, hogy tovább dolgozhatunk együtt az országaink közötti jó viszony továbbfejlesztése érdekében. — Tudom, hogy ön az amerikai nép legjobb kívánságaival tér vissza hazájába — hangoztatta végezetül Reagan elnök. Ezután Grósz Károly tett búcsúnyilatkozatot. — Köszönöm elnök úr megtisztelő szavait, s az imént folytatott tartalmas beszélgetést. Köszönöm az Egyesült Államok kormányának a meghívást, a sok munkát kínáló és élményekben igen gazdag programot. Nagy várakozással léptem az Egyesült Államok földjére, miután több mint négy évtizede nem járt hivatalban lévő mogyar miniszterelnök itt. Most, látogatásom végéhez közeledve elmondhatom, hogy azt hasznosnak és eredményesnek, az országaink, népeink közötti kapcsolatok bővítése szempontjából biztatónak ítélem meg. A magyar népnek viszonylag rövid időn belül rendkívül nagy feladatokat kell megoldania. A iövőnk füqq attól, hogy sikerül-e megújítanunk, versenyképessé tennünk az ország gazdaságát. Tudjuk, hogy ennek egyetlen lehetséges útja a gazdasági és politikai reformfolyamat következetes vé- gigvitele. Törekvéseink eredményessége azonban nagymértékben fügq a nemzetközi feltételek alakulásától is — majd így fejezte be. - Elnök úrral együtt meggyőződéssel vallom, hogy látogatásom hozzájárul a magyar—amerikai kapcsolatok további bővüléséhez, a népeink közötti bizalom és megbecsülés, az országaink közötti jó viszony erősödéséhez. Ügy tapasztaltam, hogy az erre irányuló szándék kölcsönös. * Lapzárta után került sor Grósz Károly és George Bush alelnök találkozójára.
