Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-03 / 183. szám

As Eszéki Hornét Nemzeti Színkéz uendegjötéka Opera Sziget védelméről Ivan Zajc - Hugo Badalic Nikola Subic Zrinjski c. ope­rájával vendégszerepeit pénte­ken a Pécsi Nyári Színház programjában, az Eszéki Mor­vát Nemzeti Színház opera- társulata. Az előadást a két város közötti kulturális csere- program keretében tartották meg. Az operáról, amely Zrínyi Miklósnak, és Szigetvár hős védőinek állít emléket, kelet­kezése és történelmi össze­függései megvilágításával, szerdai számunkban részlete­sebben szóltunk. Arról is, mi­ért nincsenek magyar vonat­kozásai Zajc operájának. A zeneszerző a múlt szá­zad utolsó harmadában és a századelőn alkotott. Kiváló komponista, a horvát zenei élet megújítója, hosszú ideig a zágrábi opera igazgatója. Működése egybeesett a hor­vát nemzeti öntudatra ébre­dés, a megújulás és a füg­getlenség politikai küzdelmei­vel; hazafias tárgyú operái erre a harcra serkentették a kortársakat. Zrínyi és Sziget példája ki­magasló helyen áll a horvát történelemben is. Nem vélet­len, hogy Zajcnak ez a mű­ve számit nemzeti operának Horvátországban. Muzsikája agitatív erejű, különösen az a Zrínyi-motívumként különböző hangszerszólamokon fel-fel- bukkanó dallam, amely az opera fináléjában szélesen áradó kórusos harci indulóvá teljesedik ki. (Ezt különben, immár több, mint 100 éve, minden vlamirevaló fúvószene­kar Zrínyi-indulóként tartja műsorán ma is.) Az opera zenéje nagyon szép, melodikus. Olasz hatá­sokat tükröző, lírai és drámai motivumanyagból építkezik, színes, eleven és beszédes hangszereléssel, amelyet Antun Petrusics vezénylésével plasz­tikus, kifejező erővel tolmá­csolt a számban is tekintélyes zenekar. Szerkezetileg nyolc képben tárul elénk Szigetvár és a hős védők sorsa. Válta­kozva, hol a török tábori miliők, hol a várfalakon belül történteket ábrázolva. A fő­cselekményt egy romantikus szerelmi szál fonja keresztül; Lovro Juranics és Ilona, (Zrí­nyi lánya) szép emberi kap­csolata. Az opera nem szabadtérre készült. Díszlettelensége nem vált az előadás előnyére, a vetített háttér pedig ezúttal kifejezetten zavaró volt. A da­rab zenei megvalósítása, né­hány kitűnő énekessel a fő­szerepekben, azonban sok mindenért kárpótolt. A cím­szerepben Bóján Sober; to­vábbá Mila-Kirincsics-Degan (Éva, Zrínyi felesége), a bá­jos Olga Vulics Sober (Ilona) méltán aratott nyíltszíni tap­sokat. Gheorge Dimitrie Sara (Szulejmán) pedig színészileg és gyönyörű fényekkel zengő basszusával, az előadás leg­ragyogóbb élménye. Damir Ba- kovics (Alapics Gáspár), Viorel Baciu (Juranics) és a többiek beleolvadtak a tisztes közép­szer színi és zenei világába. Férfikórusuk viszont remekelt. A sajnálatosan igen gyér közönség megérdemelten ün­nepelte a szereplőket, o ze­nekart, hisz végső fokon kel­lemes, jó operaelőadást lát­hattunk. W. E. Peter Ludwig válogatott ||e|encei élmények Pinczehelyi Sándor grafikája Az idei, 43. velencei bien- nálé három magyar részt­vevőjének egyike pécsi: Pin­czehelyi Sándor grafikusmű­vész, aki Bukta Imre festővel és Samu Géza szobrásszal képviseli Magyarországot a világ képzőművészetének e híres, nagyhatású szemléjén. Pinczehelyi Sándor a napok­ban tért haza Velencéből, a megnyitás ünnepélyes és moz­galmas napjairól kértünk tő­le rövid beszámolót. — A mintegy 300 négyzet- méteres magyar pavilon, amely 1909-ben épült, s be­járatát Zsolnay-kerámia díszí­ti, nagyon jó helyen van a kiállítás területén. A bejárat­tal szemben állítottuk föl Sa­mu cirokból és fából készült szellemes, látványos installá­cióját, amey az utcáról be- vonzotta a látogatókat. A be­járattól jobbra eső rész az enyém, itt függnek birkás, ha­las, disznófejes festményeim, a sarlót és kalapácsot tartó két nagy nőalak, itt helyeztem el a szalmából összeállított 250 cm átmérőjű ötágú csillagot és azt a bazaltkő rakást, amelyre olaszul és angolul az van írva: a proletáriátus fegy­vere - mintegy utalásként Sadr nevezetes szobrára, amelynek ez volt a címe: Az utcakő a proletáriátus fegy­vere. A kiállításra reprezenta­tív katalógus készült hár- mónkról.- A biennálé június 22-én nyitott a sajtó, a szakembe­rek számára. Három napig ri­porterek, kritikusok, műgyűj­tők, múzeumigazgatók jártak pavilonról pavilonra. A leg­több újságíró természetesen az olasz lapoktól jött. Ott volt az olasz, a svéd, a spa­nyol televízió, Lengyelország­ból egy, az NSZK-ból három tv-stáb érkezett. (A Magyar Televízió akkor nem jött el.) A legnagyobb pavilon az olaszoké, a pavilondíjat is ők kapták, bár a hírek szerint a magyar, görög és spanyol pa­vilon is szóba került. A bien­nálé nagydiját Jasper Johns- nak, az amerikai popművé­szet klasszikusának ítélték. Ér­dekességként elmondom, hogy a szovjetek egy huszas évekbeli művész munkáit vonultatták fel, a lengyelek 3, az NDK 40, a csehszlovákok 30 mű­vész munkáiból állították ösz- sze anyagukat: a román pa­vilon üresen maradt. Az idei velencei nyárnak van még egy Amatőr zenekarok az ÁNK színpadán Topless, Millenniumi Föld­alatti Vasút, Álomgyár, Wei Wu Wei, ABC, Code, 2. Eme­let, A Nagy Malvin - az olva­sók többsége számára zömé­ben ismeretlen nevek, még ak­kor is - vagy esetleg még- inkább —, ha eláruljuk, hogy mindegyikük egy-egy zenekart jelképez. Nem készültek velük lemezfelvételek, videóklippek, nem szervezi, nem propagálja turnéikat az ŐRI, nem telnek meg értük lelkesedő közön­séggel a sportcsarnokok. Nem népszerűek, a rocknak az eléggé kemény, s nem popu­láris változatát játszók, amely­ben a szövegnek kiemelkedő jelentősége van, s ez a szö­veg nem mindig „kellemes", szalonképes. Amatőrök, noha igen képzett zenészek is akad­nak köztük, akik egyébként a zenéhez alig kötődő polgári foglalkozást űznek. Bár szá­mukra a zene talán elsősorban önkifejezés, ennek azért van - ha szűk körben is -, közön­sége: állítólag elsősorban ér­telmiségi. fiatalok. A Topless együttes vendé­geként tavaly Szigetváron ta­lálkoztak. Szombaton délután Pécsett, az ANK aulájában, az Apáczai Közművelődési Egyesület szervezésében és tá­mogatásával adtak több órás koncertet felváltva. Hogy ez ez sikeres volt-e, vagy sem? - egy tudatosan avantgarde irányzatú zene esetében felet­tébb nehéz megítélni. A kö­zönség magja, elsősorban az elkötelezett . hívek köréből to- borzódott, ,a többi csak kíván­csiskodó érdeklődő volt. A si­kernek lehetne üzleti mércéje is, de ez csak jóval lapzárta után lett volna megvonható. D. I. pécsi vonatkozása: az Arze­nálban rendezték meg a 40 év alattiak tárlatát, amelyen Bachmann Gábor és Szalay Tibor képviselték hazánkat; az öt magyar közül hárman a pécsi művészeti szakközépis­kolában végeztünk. — Maga a biennálé légkö­re számomra élményszerű volt - túl azon a szakmai-művé­szeti megtiszteltetésen, amivel ez a szereplés jár. Itt nem számítanak politikai vélemény- különbségek, országhatárok, csak a mű: ez köti össze a résztvevőket. A magyar szak­emberek — Rózsa Gyula, az Iparművészeti Múzeum főigaz­gatója, Néray Katalin, a bien­nálé magyar nemzeti biztosa és mások igen jó színvonalú­nak ítélték a mostani mezőnyt. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint pl. Peter Ludwig, a világhírű műgyűjtő jelenléte, aki érdeklődött munkáink iránt: aacheni kiállítására válogatott innen, és vásárolni is akar. Münchenben bemutató lesz a velencei anyagból, oda is be­válogattak tőlem három ké­pet. — A Velencébe .vetődő magyar turisták figyelmébe ajánlom, hogy a biennálé szeptember 25-ig tart nyitva naponta 10 órától 19 óráig, kedden szünnap. G. T. Tetőcserepek Veszprémből (Folytatás az 1. oldalról) tője, mindazonáltal nyugtat: a megrendelők semmiképpen nem rövidülnek meg, a károkról jegyzőkönyvet vesznek fel, a sérültért-töröttért nem kell fi­zetni. A kirakodás ma folyta­tódik. A Baronyaker megren­delései - és reményei -, sze­rint az év folyamán további szállítmányok érkeznek Vesz­prémből. M. Z. Grósz Károly megbeszélése vállalati vezetőkkel (Folytatás az 1. oldalról) kevésbé gazdaságos termékek kiviteléről kell lemondani. Marjai József elmondta, hogy az importlehetőségek bő­vítésére szervezetet hoztak lét­re, amely folyamatos kapcso­latban van a Szovjetunió ága­zati minisztériumaival, valamint a köztársasági irányító szer­vekkel. Végezetül a miniszterelnök- helyettes hangsúlyozta, hogy a júliusi központi bizottsági ülé­sen vitatják majd meg a jövő évi terv előkészítésének, kiala. kításának fő irányelveit, ezért a hónap második félétől gyorsul majd fel a jövő évi szabályozás kialakításának fo­lyamata. Grósz Károly ehhez kapcso­lódóan megjegyezte: az or­szággyűlés ülésszakán elhang­zottakból azt a konzekvenciát lehetett levonni, hogy a képvi­selők határozottabb, markán­sabb változásokat hordozó ter­vet kívánnak.- A kormány készen áll ar­ra, hogy határozottabb legyen, igazodjon a parlamenti köve­telményekhez, de azzal ország, világ előtt számot kell vetni, hogy a megfogalmazott igény kielégítésének társadalmi, gaz­daságpolitikai következményei nagyon kemények. A július 13-i központi bizott­sági ülésnek az a legfontosabb feladata, hogy megjelölje a fő kontúrokat, csak ezután lehet kialakítani a szabályozórend­szert. Az már látszik, hogy ere. deti elképzelésünk, a stabilizá­ciós munkaprogram szellemé­nek megfelelő lassúbb, szoli­dabb mozgást felelősen fel kell gyorsítani. A csaknem hatórás eszme­csere végén Grósz Károly ösz- szegezte a tanácskozás tapasz­talatait. Hangsúlyozta, hogy a megbeszélésen egyszerre, egy­más mellett volt jelen az el­mélet és a gyakorlat. A vita meggyőzte őt arról, hogy a vállalatokat nagy élniakarós jellemzi, egyre inkább kibon­takozóban van az öntevé­kenység, az alkalmazkodó­készség a gyorsan változó szocialista piachoz, gazdasági szerkezethez.- Egyértelmű volt a beszél­getésből, hogy közös az a vé­lemény: számunkra a szoci­alista világpiac, és ezen belül a Szovjetunióval való együtt-, működés nemcsak politikai szükségszerűség —, sőt nem elsősorban az —, hanem gaz­dasági létünk feltétele. Ha pe­dig így van, akkor csak egyetlen rendező elv működ­het: a kölcsönös érdek, ma­gyar oldalról természetesen a nemzeti érdek, ami nem másra épül, mint a hatékonyságra.- Én történelmi szerencsé­nek tartom, hogy két világ­piac mezsgyéjén kell megta­lálni a helyünket. A tőkés piacról rengeteg munka- és kereskedejmi kultúrát, szellemi tőkét nyertünk, mindez azon­ban nem pótolhatta volna mindazokat az előnyöket, ame­lyeket az elmúlt évtizedekben a szocialista világpiaccal és a Szovjetunióval való együtt­működés jelentett. — A jövő útja egy korszerű­en működő, hatékony, egysé­ges szocialista piac kialakí­tása, a KGST olyan tovább­fejlesztése, amely alapján a tervszerűség funkciója meg­marad, de valódi értékek cse­rélnek gazdát, valódi piac al­kot értékítéletet termékről, ha­táridőről, minőségről, fegye­lemről, teljesítményről. Pilla­natnyi fizetési helyzetünk, költ­ségvetési gondjaink, a meg­tervezett belső egyensúly biz­tosítása most elsődleges fel­adat, mert bármilyen szép ter­veket szőhetünk a jövőről és a korszerű együttműködésről, ha a gazdaságnak nem lesz módja megvalósítani ezeket. A fokzatosság elvét kell képvi­selnünk akkor is, ha közben fogcsikorgatva olyan lépéseket is teszünk, amelyeket hitünk és szívünk szerint nem kelle­ne. A mai társadalmi és- poli­tikai légkör nem a legideáli­sabb a higgadt gazdasági döntésekhez — 'hangsúlyozta Grósz Károly —, igyekszünk el­kerülni, de óhatatlanul na­gyobb százalékban kerülhet sor tévedésre, kapkodásra, mint máskor. Van viszont erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy visz- szalépjünk, ha érezzük, hogy valahol hibáztunk, vagy a sür­gető problémák miatt nem elég higgadtan cselekedtünk. A döntéshozatalnál nem presz­tízsszempontok vezetnek min­ket, hanem a célszerűség, az értelem, még akkor is, ha közben sokak szemében csök­ken a megbízhatóságunk. — Bizakodó vagyok, min­denekelőtt azért, mert úgy lá­tom, hogy a Szovjetunióban történelmi jelentőségű válto­zások mennek végbe, óriási alkotási szabadságot teremte­nek az egyes ember, a közös­ségek, a vállalatok számára. Meggyőződésem, hogy a szo­cializmus nemzetközi méretű megújulása és a hazai reform- törekvések szempontjából rend­kívüli jelentőségű a most le­zajlott XIX. pártfonferencia, amely iránt az egész világon rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg. — A Szovjetunióban végbe­menő folyamat sok szempont­ból azonos azzal, ami Magyar- országon történik, sok szem­pontból gazdagabb annál. — Különös figyelmet érde­melnek azok, a pártkonferen­cián nagy hangsúlyt kapott gondolatok, amelyekről mi na­gyon sokat beszélünk évek óta, de keveset tettünk e téren, így például az ellenőrzés rend­szerének korszerűsítése, amely mögött egy fegyelmezettebben működő, gazdálkodó társadal- t mi modell igényét látom, tehát azt, hogy mindenki alkosson, cselekedjék önállóan, hite, fe­lelőssége alapján, de tartoz­zon elszámolással, legyenek kötelezettségei is - mondotta végezetül Grósz Károly, és jó munkát kívánt a jelenlévő vál­lalatvezetőknek. A Pécsi Fonó és Szövőipari Vállalat felvételt hirdet pénzügyi számviteli osztályán megüresedett állások betöltésére. ♦ Anyagkönyvelő, ♦ főkönyvi könyvelő, üzemgazdasági osztályára: ♦ statisztikus munkakörbe. Munkakörök betöltésének feltétele: — közgazdasági érettségi. Gyakorlattal rendelkezők jelentkezését várjuk, szükség esetén lehet kezdő is. Jelentkezés: személyesen önéletrajzzal a vállalat főkönyvelőjénél. Bérezés: a vállalati kollektív szerződés alapján, megegyezés szerint. Cím: Pécs-Hird, Szövőgyár u. 2. Telefon: 32-944/43. f, A GÉP DOLGOZZON, AZ EMBER GONDOLKOZZON! IBM kompatibilis számítógépeket LEGOLCSÓBBAN a A Pécs, Varsány u. 10. # széles választék # raktárról történő szállítás # teljes körű szolgáltatás Legyen a partnerünk! ELADJUK tipusváltás miatt újszerű állapotban lévő SZM 4—20 számítógépünket (512 Kbyte op. tár.) lemezegység (ESZ—5400), szalag és mátrixnyomtató perifériákkal kedvezményes áron Érdeklődni lehet: Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs, Boszorkány u. 2. Telefon: 72-24-277/190. A PLASTEX MŰANYAG- ÉS TEXTILIPARI SZÖVETKEZET A NYÁRI SZÜNIDŐ TARTAMARA FELVESZ PÉTERPUSZTAI MŰANYAGÜZEMÉBE 18 ÉVET BETÖLTÖTT DIAKOKAT fröccsöntőgépek kezelésére Kereseti lehetőség a műszaktól függően havi 3500—5500 Ft. Előzetes jelentkezés: Pécs-Málom, Péterpuszta, műanyagüzem. 2 vasárnapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom