Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-26 / 206. szám

1988. július 26., kedd Dunántúlt napló 3 a pályázókat! Űjabb világbanki Hitellehetőség Cél: az export növelése Új üzemcsarnok épül a mohácsi székgyárban Körkérdést intéztünk a ba­ranyai bankokhoz, milyen ér­deklődést váltott ki Baranya agrárágazatában az újabb 80 milliárdos világbanki hitelle­hetőség, ami ez év második negyedétől az élelmiszeripor és fagazdaság fejlesztésére vehe­tő igénybe. Június végéig az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. mohácsi bankszervénél senki nem jelentkezett. Orosz Ferenc bankigazgató szerint ennek fel­tehetően az az oka, hogy a térségben gaczdólkodó nagy­üzemeknek nincs számottevő élelmiszer-feldolgozó részlegük, és fafeldolgozásuk is jelenték­telen. Kisebb gatterüzemek működnek, de ezek nem jö­hetnek számításba az export­nál. Változctlan az érdeklődés ugyanakkor a világbanki hitel­lel támogatott növénytermesz­tés-fejlesztési, gépesítési al- program iránt. Tavaly 9 tsz 37,2 millió forint világbanki hi­telt vett igénybe ilyen célra, az idén újabb 2,1 millió fo­rintot folyósítottunk, de ezzel ki is merült az idei keret. Az OKHB Rt. siklósi bank­szervénél Varjú Ferenc mező- gazdasági osztályvezető ha­sonló értelemben nyilatkozott. Várják a pályázókat, de eddig nincs jelentkező az új világ­banki hitelre, ami az élelmi­szer- és fagazdasági feldolgo­zást preferálja. Az érdektelen­ség feltehető oka, hogy térsé­gükben ezek a tevékenységek nem jellemzőek a gazdasá­gokban. A növénytermesztés fejlesztését viszont fontosnak tartják az üzemek. Korszerű tendergépek beszerzésére ta­valy 19 tsz-nek 100 millió fo­rint világbanki hitelt folyósí­tottak, s ezzel már az 1988- 89. évi lehetőséget is kimerí­tették. A Magyar Hitelbank Pécsi Igazgatóságán Varga Gyula mezőgazdasági osztályvezető elmondta, hogy tavaly náluk is kiugró év volt, hét baranyai tsz-nek és öt állami gazdaság­nak 143,8 millió forint világ­banki hitelt folyósítottak a nö­vénytermesztés gépesítésének fejlesztésére. Az e célra szol­gáló hitelezés 1988-ban, sőt 1989-ben szünetel, mert a gazdaságok már előre felhasz­nálták a keretet. Élelmiszer- feldolgozásra és fagazdasági fejlesztésekre azonban nincse­nek korlátozva a lehetőségek, s várják a pályázókat. Eddig két vállalat, a Pannonvin Bor- gozdasági Kombinát és a Me­cseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság jelezte szándékát, az utóbbi azonban visszalépett. Arra a kérdésre, hogy miért álltak el eredeti szándékuktól, Körner Antal, a MEFAG igaz­gatóhelyettese úgy válaszolt, azért, mert a világbanki hitel- felvétel átfutási idejét ők túl lassúnak, tartják, nem érnek ró két évig várni a most ak­tuális fejlesztéssel. Gyorsan kellett lépni, ezért más hitele­zési forrást kerestek és talál­tak. Az exportfejlesztő hitel azonnal rendelkezésükre állt. A mobil erdei aprítéktermelő és -feldolgozó gépet az Egye­sült Államokból hozzák be, időben megrendelték, s már úton van, júliu.ban megérkezik és termelésbe áll. Éves kapa­citása 25—30 000 tonna erdei apríték, amit a Mohácsi Fa­rostlemezgyár részére állítanak elő. Ez nem jelent egyúttal plusz kapacitást, mivel az új omerikai gép belépésével a ré­gi— több mint 10 éves —, el­használódott berendezésüket váltják fel. Ugyancsak exportfejlesztési hitellel új, nagy testű baromfi vógóvonol kialakítását 'kezdték meg a Baranya Megyei Ba­romfifeldolgozó és Forgalma­zó Közös Vállalatnál, mivel a mulord kacsa jó exportcikk, és az ötévi nettó devizahozamból vissza tudják fizetni. Az épít­kezés már elkezdődött, s 1989- ben már termelni fog az új vágávonal. A Pannonvin valóban komo­lyan érdeklődik az új világ­banki hitellehetőségek iránt, de mint azt Halmai János ve­zérigazgatótól megtudtuk, ne­kik nem olyan sürgős a dolog. Termelési szerkezetükbe beide- ne a szénsavmentes üdítőitalok gyártásának kifejlesztése, an­nál is inkább, mert eddig csak szénsavas üdítőket gyártottak, s a piaci kereslet eltolódott o szénsavmentes szűrt levek felé. Hozzávetőleg 150 milliós beru­házásról lenne szó. A végső döntés előtt azonban sok min­dent át kell még gondolni, a tőkés gépek egy részéhez eset­leg lízing formájában is hozzá­juthatnak. A csomagolási mód attól is függ, beindul-e a be­ígért hazai dobozgyártós. Ha igen, okkor nem üveges, ha­nem dobozos ivóleveket hoznak forgalomba. Hitelre azonban, lágy tűnik, mindenképpen szűk- ségük lesz. Megkezdődött a parlamenti ülésterem rekonstrukciója A Parlament képviselő- házi üléstermében már dolgoznak c Villanyszere­lőipari Vállalat szakembe­rei, kezdetét vette a ter­vek szerint egy évig tartó rekonstrukció - tájékoz­tatta Ács László, az Or­szággyűlés műszaki és el­látási főosztályának veze­tője az MTI munkatársát. Az elektromos vezetékek felújításán kívül később a terem berendezéseit is rendbe hozzák, mindenek­előtt a padsorok, a belső tér foburkolatú szerkezeti elemei szorulnak nagyjaví­tásra. A lépcsőházakban és a karzati szinteken nem halasztható tovább a festés. Rövidesen felállvá­nyozzák az üléstermet, hogy felújítsák a karzati világítótesteket, restaurál­ják a festményeket és a szobrokat. A sokat emle­getett szavazatszámláló berendezés beépítéséről végső döntés még nem született. Az épületben és a há­zon 'kívül is rendszeresen dolgoznak a kőművesek, s most jutottak el az ülés­terem újjávarázsolásáig, amely huszonöt évvel ez­előtt „esett át" utoljára egy részleges felújításon. A rekonstrukció idején a törvényhozók az úgyne­vezett kongresszusi terem­ben tanácskoznak majd, amely majdnem tükörké­pe az ülésteremnek. Mint ismeretes, ez eddig is adott otthont különböző értekezleteknek, ám ahhoz, hegy az országgyűlés za­vartalanul dolgozhassák, kisebb változtatásokra van szükség. Lehetővé kell ten­ni, hogy a felszólalási szándékúkat előre bejelen­tő képviselők a helyükről is beszélhessenek, eddig ugyanis az itt tartott-kon­ferenciák résztvevői a szó­noki emelvényről mondták el hozzászólásukat. Ugyan­olyan hangosító rendszert építenek ki, amilyen az ülésteremben működött. A padsorokat is át kell ren­dezni, néhányat ki is kell venni, hogy a televízió kameráit a megszokott he­lyen állíthassák fel. Az er­kélyen le kell választani bizonyos részeket, hogy a külföldi vendégek megfe­lelő körülmények között kí­sérhessék figyelemmel a tanácskozást. A képvise­lők nagy valószínűséggel ugvonott foglalnak majd helyet, ahol korábban. Nem rossz arány, ha egy 600 millió forintos termelési értéket előállító vállalat 125 millió forint tőkés és 35 milli­ós, szocialista országokba irá­nyuló exportról adhat számot. Ha azonban a gazdaságos export növelésének már kime­rültek bizonyos feltételei, ak­kor gondolkodni kell a „ho­gyan tovább?"-ról. Ezt tették a közelmúltban a Szék- és Kár­pitosipari Vállalat mohácsi székqyórában is, ahol jelen pillanatban mintegy 30 száza­lékkal magasabbak az ex­portmegrendelések a tel jesít- hetőnél.- Kinőttük már a szintén mohácsi telephelyű kárpitos­üzemeinket - magyarázza Ősi János ayárigazgató. — Ezek az ötvenes években készültek, mind építészetileg, mind tech- nika'ilaa jócskán elavultak mór. Úgy határoztunk, hogy ide, a székqyár szomszédsá­gába, központi telephelyünkre költöztetjük a kárpitosrészle­get is. Természetesen ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Ez a mohácsi székgyárban egy 5400 négyzetméteres alapterü­letű üzemcsarnok létrehozását jelenti, nem csekély, összessé­gében 116 millió forintos be­ruházási költséggel. Látogatá­sunkkor az alapozási munkák befejezéséhez közeledték, ezt követően kerül sor a vázszer­kezet összeállítására. Ez utób­bit, eg^ mélvkúti szövetkezet, az UNIVEXPO gyártja és sze­reli össze. A mélyépítészeti és építőmesteri munkák kivitele­zője a Baranya Megyei Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat, a tervek a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál készültek.- A földmunkák tavasszal kezdődtek, az üzemcsarnok át­adásának várható időpontja a jövő év utolsó napjaira esik- tájékoztat a gyárigazgató. - Terveink szerint 1990 január­jában már m új csarnokban kezdhetik a munkát a kárpi­tosok, s ettől kezdve a kárpi­tosüzemtől is — mint ahogy eddig a szákgyártól - export­képes termékek előállítását várjuk. A megváltozott termelési kö­rülmények jelentős átszervezé­sekre is lehetőséget adnák a mohácsi gyárban. Mintegy öt­ven fővel csökkenthetik az ed­dig meglehetősen magas nem termelő létszámot. A három telephely egv helyre költözé­sével jelentősen csökken a belső szállítási igény, keve­sebb portásra, kazánházi al­kalmazottra lesz szükség. Mindezt nem létszámleépítés­sel, hanem belső átcsoporto­sításokkal kívánják megoldani a vezetők, a termelő létszám növelését tűzve ki célul. Hisz ezen a területen inkább lét­számhiányról, mint munkaerő- túlkínálatról léhetett eddig be­szélni. Jelenleg is számos asz­talosipari szakmunkás és be­tanított munkás jelentkezését váriók.- A nagyobb alapterület természetesen nemcsak lét­számnövelést, hanem új, mo­dernebb technológiai sorok be­állítását is léhetővé teszi - ieqyzi meg az igazgató. — Hisz az exportképes termékek előállításának ez alapvető fel­tétele. Már a tervezőasztalon vannak új termékeink, melye­ket 1989 őszén kívánunk be­mutatni a BNV-n. Visszatérve a létszámgondok megoldására: az új munka­erőt nem ölbe tett kézzel vár­ják a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárában. Terveik között szerepel, hogy a középiskolát befejező fiatalok számára az átképzés lehetősé­gét biztosítsák. Két éven be­lül szerezhetnének szakmát a vállalatnál. De hasonló lehe­tőséget a nyolc osztályt elvég­zettek, és az eddig tovább nem tanult fiatalok számára is megteremtenek. Ök faipari gépész tanfolyamon szerezhet­nek képesítést. Balog N. ' — Rné — Munka a pulykavonalon Fotó: Gondos Nóra Új partnereket talált, exportot vállal a szentlőrinci védőruhaüzem Igényesebb munkaruhák Túlélték a keresletcsökkenést Csupán néhány hónapja volt a Szentlőrinci Afész védőruha­üzemének arra, hogy jelentő­sen bővítse vevőkörét. A ha­gyományos termékeik iránti keresletcsökkenésre gyorsan és 'megfelelően reagáltak az üzem dolgozói: a vezetés új part­nereket keresett, a munkások, — köztük a szabászok, varró­nők, meósok — pedig a maga­sabb minőségi követelményű gyártmányoktól sem riadtak Vissza. Hogy miért is került lépéskényszerbe az üzem, ar­ról Aracs Tibor üzemvezető a következőket nyilatkozza: — 1988-ro a korábban szo­kásos megrendeléseknek mind­össze az egyharmada érkezett, mert nem egy gazdálkodó cégnél a költségtakarékosság jegyében megkérdezték a he­lyi vezetők, kell-e annyi védő- és munkaruha,' mint ameny- nyit azelőtt gyártattak. Az iga. zi nagy vevőink természetesen megmaradtak, ilyen a Paksi Atomerőmű, a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát, a Szolnoki Kőolajkutató, a Dunai Vas­mű, viszont a többi kohászati üzem kiesett. A belföldi cé­gek rendelés-visszafogottságá­nak időszakosságát jelzi, hogy most már újra jönnek a régi üzletfelek, de akik nagyon kivártak, azok nem férnek bele az idei termelési lehető­ségeinkbe, ugyanis időközben új társakra találtunk. Először is a hazai nagyke­reskedelem felé nyitott az üzem. (Azelőtt főként a köz­vetlen felhasználókkal állt kapcsolatban.) A TRITEX és a Centrum nagykereskedelmi vál­lalatok ma már a megren­delők közé tartoznak. — A célunk a termékminő­ség színvonalának olyan szint­re emelése, hogy akár belföl­dön, akár külföldön eladhatók legyenek az árucikkeink — mondja Aracs Tibor. — Ezen­túl jobban kell figyelniük dolgozóinknak az öltéssűrű­ségre, a méretazonosságra. Eddig mindent inkább kétszer varrtak, nehogy elszakadjon. Az igényes piacon azonban nem ilyen termék kell. A ma­gyar nagykereskedelmi cégek csak bevizsgáltatott, ellenőr­zött minőségű munkaruhát vesznek át. S ha ezt a pró­bát 'kiálljuk, márpedig úgy néz ki, hogy sikerül, akkor túl­jutottunk az első akadályon, és jöhet a következő megmé­rettetés: a külpiac. Megkezdődtek a tárgyalások a finnekkel, nyugatnémetekkel, svájciakkal, és ennek eredmé­nyeként például Finnországba már elment az első — több ezres darobszámú magyar alapanyagú — szállítmány. A finn munkaruhák egyszerűek és praktikusak. Van mit tanulni az ottani tervezőktől. A szerelő- overallon annyi zseb, akasztó található, hogy egy sze/szá­mostáska tartalma kényelme­sen felrakható rá: fúrógéptől, (persze könnyű fajtájútól) kezdve a kalapácson át, a kü­lönböző méretű csavarhúzókig, franciakulcsokiq. Minden szer­számnak megvan a helye, a sze­relő oda nyúl, ahová kell, nincs keresgélés, fölösleges mozdu­lat. Az egyik ilyen sokzsebes munkaruhán először a térd­zsebeket levarrták a szentlő­rinciek, mert térdfoltnak vél­ték. Nem is csoda, mert ná­lunk még sok helyen nem szá­mít a munkakultúrába az öl­tözék, így a varrónők inkább az úgynevezett kínai típusú kétrészes ruhákhoz szoktak, nem pedig a szabadidő­ruházattal vetekedő, korszerű overallokhoz. — A külpiacon mi tanulni is akarunk — jegyzi meg az üzemvezető —, bár nem mellé­kes az sem, hogy teljesen ha­zai alapanyagú és gyártású termékekkel kívánunk megje­lenni Nyugat- és Észak-Euró- pában. A magyar megrende­lőink közül az Ezermester, a Paksi Atomerőmű és a húsipari vállalatok a legfogékonyabbak az újra, kérik az ötleteket, és együttgondolkodva születnek meg az adott iparághoz, szak­mához megfelelő, kényelmes és esztétikus munkaruhák. S nem mellékes a szín sem. Mert például a kőművesmunkához praktikusabb a nyersfehér ru­házat, mint a hagyományos kék, ugyanígy van más terü­leteken is: a festőknél vagy a sertéstelepi dolgozóknál a vi­lágos alapszín, a takarmányo- zóknál a zöld. Fontos a ruha zártsága, ha permetez vagy csiszol a viselője. A higiéniai követelmények megtartása vé­gett a Szekszárdi Húskombi­nát zseb nélküli ruhákat ren­delt. — Melyik cég ad legjobban a munkaruha milyenségére? — A sióagárdi termelőszö­vetkezetet érdemes kiemelni a partnereink közül. Ugyanis ennek a tsz-nek az az alapál­lása, hogy a csinos munkaruhá­val meg lehet nyerni a dolgo­zót. Vallják, hogy ha jól érzi magát a munkás a kényelmes 'és szép ruhában, az a teljesít­ményén is meglátszik. A védőrúhaüzem jövőbeli külpiaci sikerei attól is függ­nek, hogy a magyar alap­anyaggyártók képesek-e ki­lencvenöt fokon mosható pa­mutot előállítani, mert a nyu­gatnémetek kizárólag ilyen anyagból varrt munkaruháikat igényelnek. Egyéb termékekkel is pró­bálkozik az üzem: többek kö­zött ilyen a bobshort, azaz a sortszánkó. Ez az. egyszerű téli csúszkálási eszköz (műbőr­re rásütött speciális, kemény gumi), igen nagy divat most Nyugat-Európában. Úgy néz ki, hogy Svájc, NSZK vevő len­ne rá, és a szentlőrinciek ár­ban versenyképesek a mexikói és olasz gyártókkal. Az üzem idei termelési érték­terve 4 millió forinttal keve­sebb a tavalyi teljesítésnél, azaz 81 millió forint. Azonban a termelés színvonala, a gyárt­mányok minősége javul, széle­sedik a partnerhálózat. A hir­telen bekövetkezett és drasz­tikus hazai munkaruhakereslet- visszafogást ruaalmasan ki- védték a szentlőrinciek. L. Cs. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom